Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-23 / 4. szám

Döntésre késztet# ige János 6, 60—7© János evengélista tudatosan szerkesztett 6. és 7. fejezeté­ben sorozatban mutatja be a legkülönbözőbb embereket a döntés helyzetében. Hangjára Jézus tiszta visszhangot vár. Hirdeti: Isten dön­tött népe felől, szereti, hívja, várja magához az embert Segí­teni akar. Döntésére helyes döntést vár. Jézus kemény beszédén sokan megütköztek, igénye, dics­telen halálára utalása botránkozást szült. Sokan már nem bír­ják hallgatni beszédét, hátat fordítanak neki. Tanítványai kö­zött is akad olyan, aki visszavonul. Micsoda izgalmas, forró pillanatot örökíti meg János! Forró a helyzet: morzsolódik a tanítvány sereg. Forró a kérdés; ki­kerülhetetlen és személyes: vajon ti is el akartok menni? For­ró Péter vallomása; nem a csőd szülte, nem is a csalódás. A tapasztalat s a forró szeretet szava! Jól válaszol: Kihez me­hetnénk? Örök élet beszéde van Tenálad! A következő versekből és a következő fejezetből kiderül, hogy még sókan kerülnek a döntés helyzetébe: Júdás, a ké­sőbbi áruló (6, 71.), testvérek és rokonok (7, 1—9.), kíván­csiskodók, pletykára éhes suttogók (7, 10—13.), törvénytféltő templomosok (7, 40—47.), köznépet lenéző farizeusok (7, 47— .52.) és végül Nikodémus, aki már tapasztalatból tudja, ki ez a Jézus. Valamennyiüknek dönteni kell, mellette vagy ellene. Az egész Szentírás szüntelenül döntés elé állítja az embert. A teremtéstörténetet olvassuk s döntenünk kell: hisszük-e vagy sem, hogy Ö mindenek alkotója. A titokzatos Örökké­való bemutatkozik Mózesnak: Vagyok, aki vagyok. S dönte­nünk kell: hiszünk-e a Láthatatlanban vagy sem? Ezer kínál­kozó, látható istenség, helyett az egy igazit választjuk-e. Gyűlést tart Józsué: Válasszatok magatoknak még ma, kit szolgáltok — én azonban és az én házam az Crnak szolgá­lunk. Kérdeznek a próféták: Elég-e a hibátlan istentiszteleti gyakorlat, ha embertelen az életfolytatásunk? A példázatot mondó Jézus döntés elé állít: Sürgős tennivalóinkat, ügyein­ket választjuk-e vagy a bajba jutott felebarát önzetlen szol­gálatát az irgalmas samaritánus módján? Üjra látó va­kot faggat: Hiszel-e az ember Fiában? A Hegyi-beszéd hall­gatóit állítja kérdés elé: Életalapnak vagy dekorációnak ve­szi tek-e szavam? A sort folytatni is lehet. Jézusban senki sem hisz könnyen, magától, rutinból, meg­szokásból, döntés nélkül. Ma sem. Lelkész és gyülekezeti tag újra meg újra, bonyolult életünk legkülönbözőbb helyzeté­ben a Mester kérdése elé kerül: Vajon ti is el akartok hagyni? A tanítvány minden élethelyzetben tudatosan igyekszik vála­szolni Péter módján: Uram kihez mehetnénk? örök élet be­széde van Tenálad! Szavad szép életre, jó életre, értelmes és tartalmas életre, felebarátomnak hasznos életre tanít, ezen felül örök életre vezet. Komoly elszánás nélkül ma sincs ke- resztyénség. Helyes döntéssel bővelkedő életet nyerünk. Aki hisz a Fiúban, élő víznek folyamai áradnak belsejéből. „Öh Jéz&s, terhed nem nehéz és gyönyörű a Te igád, míg boldog szemünk Téged lát és csak a Te nyomodra néz. (775. ének 4. vers) ör. Hafenscher Károly INDONÉZIA Keresztyén köröik próbálko­zása, Indonéziában az államot és az egyházakat egymástól el­választani, mohamedán ellen­állással találkozott. K. H. M. Dahlan korábbi egyházügyi mi­niszter mohamedánok előtt ki­jelentette, hogy ilyen elválasz­tás Mohamed követői számára lehetetlen. Az ország 107 mil­lió lakosából 97 millió tartozik az iszlámhoz, 88 és fél ezer templommal és 287 ezer isz­lám prédikálóáUomással. Ke­reken 3 és fél millió a keresz­tyének száma. Egymilliónyi buddhista és hindu és kereken 6 milliónyi természeti vallást követő él az országban. Az el­múlt években keresztyének és mohamedánok között ismétel­ten került sor véres összetűzé­sekre. (epd) LENGYELORSZÁG ökumenikus kapcsolatokat igen nagy mértékben befolyásolni tudó események az érintett egyházaik részéről erőteljes til­takozást váltottak ki. (epdj Állam és egyház a skandináv országokban A világ evangélikusságának több mint egynegyede (kereken 20 millió) a skandináv orszá­gokban él. Kerek számmal ki­fejezve Svédországban 7 mil­lió, Dániában' 4,7 millió, Finn­országban 4,5 millió, Norvégiá­ban pedig 3,5 millió evangéli­kus él. Mivel a skandináv egy­házakkal — elsősorban a finn, a dán és a svéd egyházzal — igen szoros testvéri kapcsola­taink vannak, nem közömbös számunkra, hogyan élnek, mi­lyen problémákkal küzdenek északi evangélikus testvéreink. A llamegyháza k Bár árnyalati eltérések van­nak, a hasonló történeti szi­tuáció és fejlődés következté­ben a skandináv országokban hasonló módon alakultak az egyházi szervezetek. A Skan­dináviában kialakult egyháza struktúrát államegyházi rend­szernek szokás nevezni — bár ők jobban szeretik a népegy-, házi megjelölést Mivel ezek­ben az országokban a lakos­ság csaknem 100 százalékban evangélikus, az állampolgár­ság itt egyúttal azt is jelenti, hogy az illető a hivatalos ál­lamegyház tagja. A lelkészek nemcsak egyházi, hanem álla­mi funkciókat is végeznek. Ök például a hivatalos állami anyakönyvvezetők, s a temetők kezelése is az egyház feladata. Az egyházi adót az állam az ál­lami adókkal együttesen szedi be, s ha valaki kilép az egyház­ból, az egyházi adó bizonyos százalékát akkor is köteles megfizetni. Mivel a lélkészek fizetését és a gyülekezetek költ­ségvetését — az így behajtott egyházi adók terhére — az ál­lam fedezi, a gyülekezetek és a gyülekezetekben szolgáló lelkészek számát az állam ha­tározza meg. A püspököket és több helyen a lelkészeket is az állam nevezi ki. Egyház és ál­lam között teljes az összefo­nódó ttság. Kritikai hangakt Bár ez az államegyház! rend­szer hosszú évszázadokon át jól funkcionált, újabban úgy az állam, mint az egyház ré­széről egyre több kritika éri. Mivel a skandináv országok­ban jórészt szociáldemokrata kormányok vannak, az állam egyre inkább hangsúlyozza a vallási ügyekkel kapcsolatos közömbösségét Finnországban például a parlament a közel­múltban csak igen csekély többséggel szavazta meg a kö­telező iskolai hitoktatást. Svédországban állami törvény írja elő, hogy az iskolai hitok­tatás nem lehet hitvallásos jel­legű, csak általános vallástör­téneti .ismereteket nyújthat. A svéd parlament a múlt év nya­rán szavazta meg, hogy az idő­közben alakult kisebb vallási közösségeknek — a nem ál­lamegyházhoz tartozó protes­táns „szabadegyházaknak”, a római katolikus és az ortodox egyháznak, sőt az izraelita és mohamedán vallási közössé­geknek is — rendszeres álla­mi támogatást nyújt. Az egy­házak részéről sokan a tradi­cionális államegyházi rend­szerben látják az akadályát annak, hogy az egyházak di­namikusabb kapcsolatba ke­rüljenek a hívekkel, s ezért egyre több a kívánság, hogy az állam és az egyház kapcsola­tát új alapon kell rendezni. Ez a kívánság elsősorban a fiata­lok részéről hangzik el. A múlt év szeptemberében tar­tott norvég ifjúsági konferen­cián Per Juvkam bergeni püs­pök síkraszállt az államegy­házi rendszer revíziója mel­lett, s azt hangsúlyozta, hogy ha az egyház komolyan veszi keresztyénségét, nem kell fél­nie az állam és egyház el­választásától. Bár a közvéle­ménykutatás adatai szerint a norvég lakosság többsége még az állam egyházi rendszer fenn­tartása mellett van, különösen az ifjúság körében egyre nő azoknak a száma, akik e terü­leten reformokat kívánnak. Megotdrískcmsések Svédországban 1958 óta mű­ködik egy hivatalos parlamen­ti bizottság, mely az állam és egyház viszonyának rendezé­sét készíti elő. E bizottság — egy malmöi napilap tudósítása szerint — azt javasolja, hogy az állam és egyház elválasztá­sát fokozatosan kell megvaló­sítani. 1976-ig az állam átve­szi a lelkészektől az állami funkciókat, á következő öt év­ben pedig a temetők gondozá­sát Ebben az időszakban még megmarad az egyházi adózás eddigi rendszere és az állami támogatás. A teljes elválasz­tás, mely az állami támogatás elmaradását is maga után von­ná, csak 1982 után valósulna meg. Az egyházban sokan fél­nek ettől, sokan viszont ebben Szerkesztőségi hír Lapunk felelős szerkesztője, D. Korén Emil esperes —• mint az elmúlt év szeptemberében és októberében — ismét tartó- sabb betegszabadságra kényszerült szemműtétje miatt. A szer­kesztést változatlanul a rovatvezetők munkaközössége végzi, amelynek tagjai Harkányi László tördelőszerkesztő. Harmati Béla, Karner Ágoston, Mezősi György, dr. Ttédey Pál, dr. Sel- meczi János és dr. Vámos József. A szerkesztés adminisztrá­cióját Mezősi György végzi. Ugyancsak ülésezik hetenként a 20 tagú szerkesztőbizottság. A szerkesztés irányítását és fel­ügyeletét változatlanul D. Káldy Zoltán püspök, a Sajtóosz­tály vezetője végzi. • A felelős szerkesztőnek mielőbbi gyógyulást kívánunk! látják az egyház megújulásá­nak egyetlen lehetőségét. Nor­végiában a múlt év októberé­ben alakult meg hasonló par­lamenti bizottság, melynek létrejöttét több hivatalos egy­házi személy örömmel üdvö­zölte. A, norvég egyház infor­mációs szolgálata bírálja a bi­zottság összetételét: a bizott­ság túl öreg, a tagok átlag életkora 50 éven felül van, a tagok többsége „politikai beál­lítottságú” stb. Az általános egyházi közvélemény szerint azonban a bizottság munkája szükséges, mert az állam és egyház viszonyának megrefor­málása elkerülhetetlen. A nagykonstantinuszi kor­szak egyházának falai Skan­dináviában is repedezni kez­denek. Kívánjuk, hogy északi evangélikus testvéreink talál­ják meg azt az egyházi for­mát, amelyben minél nagyobb intenzitással tudnak szolgálni népük javára és Isten dicső­ségére. Dr. Selmeczi János Az utolsó pillanat után Amikor az utolsó pillanat elérkezik, nem kérhetsz senki­től se tanácsot. Nincs időd okoskodásra. Magaddal se tö­rődhetsz. Lesz, ami lesz. Meg­teszem, amit Isten kíván tő­lem. Engedelmeskedem, mert bízom benne. Legyen meg a te akaratod ... így menekült meg sok ember a karambol­tól. így győzte le egy kislány pokoli félelmét, amikor elő­ször kellett a fogorvos karos­székébe ülnie. Az utolsó pillanatban Juda sem okoskodhatott. Nem gon­dolt magával. Lelkiismerete szavára hallgatott. József elé lépett és így szólt: Uram, kö­nyörülj rajtunk és ami sze­gény, öreg édesapánkon. En­gedd szabadon Benjámint, mert nagyon szereti őt Egy kedves fiát már elveszítette. Ha Benjámint is elveszti, meg­hasad bánatában a szive. Én kezességet vállaltam. Engedd meg, hogy én maradjak itt he­lyette. Benjamin nélkül nem térhetek vissza. Nem tudnék édesapám szemébe nézni. Ez történt az utolsó pilla­natban. Ami ezután követke­zett, az már nem pillanat volt, hanem olyan szép, olyan izgal­mas, olyan gazdag, mint maga az örök élet Ez történt: József nem tudta tovább tar­tani magát. Kiküldött minden egyiptomit a szobából. Felfed­te magát testvérei előtt. Így kiáltott: Én vagyok József, a ti testvéretek! Él még az édes­apám? — A testvérek erre úgy megijedtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. József újra elmondta: Én vagyok József, a ti testvéretek. Ne féljetek! Jöjjetek hozzám. Nem haragszom rátok. Ti el­adtatok ugyan engem, de Isten megszabadított és ide hozott Egyiptomba, hogy az éhínség idején segíthessek rajtatok. Menjetek haza. Mondjátok meg édesapámnak: Fia éL Egyiptom miniszterévé tett Isten. Mondjátok meg neki, hogy jöjjön hozzám, mert gondját viselem öreg napjai­ban. — Ezután Benjámin nya­kába borult és megcsókolta. Majd sorba megölelte vala­mennyi testvérét és mindegyi­ket szép ünnepi ruhával aján­dékozta meg. Benjáminnak öt ruhát adott. Édesapjáért ko­csit és lovat küldetett, hogy azon jöjjön el hozzá. Testvé­reit útra bocsátotta, de fi­gyelmeztette őket, hogy ne vesszenek össze útközben. A testvérek egykor gonoszul bántak Józseffel. De József nem fizetett rosszal a rosszért. Megleckéztette őket, de meg­bocsátott nékik, jót lett velük. Kibékültek. Te se légy bosszúálló. Ne mondd: ahogy te tettél velem, én is úgy teszek veled. Bo­csáss meg! Békülj ki! Valaki­nek el kell kezdeni. Kezdd el te! A mi Urunk, Jézus Krisz­tus is ezt akarja. Halhatatlan nevelő nevettető Moliére születésének 350. évfordulóiéra Az idő szárnyalása kérlelhetetlen. Maga mögött hagy, betemet alkotásokat, melyek ke­letkezésük idején divatosak voltak. Csak rendkívüli nagyság tud dacolni a múló szá­zadokkal, az élet fejlődésével, az ízlés változá­sával. Moliére vígjátékain az 1650-es években harsányan kacagott Párizs minden rendű-ran­gú népe. s háromszáz év múlva, a XX. szá­zad második felében is élnek művei: játszák színpadon, olvassák hazájában és külföldön, összes színműve két nagy kötetben jelent meg néhány éve nálunk. Érdemes kutatni titkát ennek az élő halhatatlanságnak, mert szép és tisztító élmény vár reánk. Hogy megtermékenyítheti valaki művét az életsorsa! Apja jómódú párizsi polgár, kita­gadja fiát, mert színésznek áll. A fiatal férfi, másfél évtizeden át vándortársulatokkal járja a vidéki városokat, csűrszerű épületek­ben játszik, küzdve anyagi nehézségekkel és vállalva a komédiás élet hányódását, keser­veit. Ezekben az években rengeteg éles meg­figyelést raktároz el magában a csendesen szemlélődő színész az emberekről, életről tár­sadalomról. Párizsban saját művével ér el si­kert. E körülmény is késztetőleg hat a benne szunnyadó költőre, hogy megírja színre kerülő darabjait, javarészt verses formában. További életében szerző, színész, rendező, színigazgató egyszemélyben. Egymásra ható feladatai érle­lik klasszikussá színműveit. Immár nem kell nyomorognia, de más keserűségek következ­nek: támadások társadalombírálatára a mara­diak részéről; házasságának zaklatottsága csa­lódás, rágalom, féltékenység kínjai közepet­te; majd éveken át kísérő betegsége korai haláláig. A fájdalmas tapasztalatok nem tud­ják gátolni írói munkáját, sőt beleolvadnak, felszívódnak műveibe, gazdagítják tartalmát, fokozzák valószerűségét, emberibbé mélyítik. A vígjáték — mondja vallomásként egyik darabjában — „főleg kortársaink fogyatékos­ságát mutassa be”. Vállalja korának új esz­ményét, a polgári szalonok finomkodó mes­terkéltsége ellen (Kényeskedők), ostorozza a köztudatban élő konzervatív női dealt (Férjek iskolája). Harcba száll több művében a házas­ság megújításáért az érzelmek és az emberi méltóság alapján. Támadja a megmerevedett régi gondolkozást, kifigurázza az életben meg­lesett torz jellemeket. A nevettetés eszközé­vel végez társadalomnevelő szolgálatot. A ne­vetségesség, a mosolygó gúny reflektorát irá­nyítja a „kortársak fogyatékosságaira”, s így válik nevelő nevettetővé. Darabjainak szatirikus, csípős éle — ha kö­zelebbről megnézzük — nem töredezik szét apró csatázásokban ez emberi hibák között, hanem főként egyetlen alapvető erkölcsi, tár­sadalmi vétek ellen fordul: a hamis látszat, a társasági álarc, a képmutató magatartás, az önérdek: színlelés legkülönbözőbb változatait tépdesi műveiben. Legnépszerűbb darabjában, a Tartuffe-bex\ az álszenteskedést, a vallási képmutatást leplezi le, s ezzel — mint elő­szavában írta e vígjátékhoz — „századának bűneit támadta”. A Don Juan-ban így beszél­teti a főhőst: „Manapság a képmutatás mes­tersége a legelőnyösebb”. Az Embercyűlő-bffn szinte egyetemessé válik a látszatok lerombo­lásának kísérlete. A hazugságban élés azért vá­lik Moliére szemében a legfőbb társadalmi rossz Jelképévé, mert az élet kifelé fordított színfalai mögött annál szemérmetlenebből dúl az önzés, az embertelenség. A látszatok uralma ellen a tiszta emberség, az igazi nyílt­ság, az «mberl szabadság, az áttetsző valódi szeretet érdekében küzd. Nem csoda, hogy viselnie kellett az érintett társadalmi rétegek felháborodását. Vádolták darabjait, erkölcstelenséggel, vallástalanság- gal, a társadalom oszlopainak atóásásával. A támadók sorában élen járt a katolikus egy­ház. A haldokló Moliére-hez nem engedtek pa­pot, és csak éjszakai sötétben, egyik külvá­rosi temető földjébe helyezhették el holttes­tét nagy nehezen az egyház kardoskodása kö­vetkeztében. Amíg a halott ott feküdt, az öz­vegyének pénzt kellett szórnia a papoktól felizgatott tüntetők közé, akik még holtában sem akarták békén hagyni. Igaza volt a kortás francia írónak, Scarron- nak: Moliére „nem nevetett csak nevettetett”. Talán éppen ez adja meg életműve hitét, fáj­dalmas drátnai hitelét, ö maga szenvedést hordozott egész életében, s a maró komikum nem könnyed, felszínes életvidámságból, ha­nem mélyebbről, valóságlátásból fakadt. Ugyanezt a kettősséget — a mosolyát és köny- nyét — művei a mondanivalójukban rejtik, s ezzel válnak az élet valódi tükrévé. A derű mellett megrendülés osztályrésze ‘nézőinek. Darabjainak nevetséges figurái legtöbbször szánalmat is ébresztenek bennünk. Vígjátékai nem nélkülözik az emberi esendőség sokszor tragikus vonásait. Nevettetés közben nyugta­lanítanák és meghatnak. A Nők isfcotájá-nak viszonzatlan szerelmű szánalmas hősén nem tudunk felszabadultan kacagni, oly mélyről tör fel belőle az emberi panasz. Tartuffe fi­gurájában a komikum néhol tragikumba ctap át. A Fösvény rögeszmébe tébolyodó mono­lógja, amikor elveszettnek hitt pénze után epekedik, vagy vihogása hitelező uzsorásá­nak közeli halálán, nem tudva, hogy a saját halálát kívánja —, a néző afeára fagyasztja a mosolyt. Neih tudom, nem ezek a pillanatok a leginkább nevelő erejűek-e, amikor a tükör­ben megvillan valami az emberi gyarlóság tragikumából és az önzés, az embertelenség kérlelhetetlenül visszahulló átkából?! Halhatatlanságának titka mindezen tűi ab­ban rejlik, hogy írói és színészi képességeit belevetette korának szolgálatába, és saját tár­sadalma típusaiból tudott időtlen, illetve mindig időszerű típusokat teremteni. A leg­napibb aktualitásból nőtt — anélkül, hogy ezt sejthette vagy akarta volna — egyetemes­sé, ma is aktuálissá. Nem elszigetelt példa arra, hogy a jövőnek is akkor teszünk leg­nagyobb szolgálatot, ha merünk egészen ko­runk gyermekei lenni. Ezekben a napokban újra végigolvastam néhány művét, hogy közvetlenül nézzek szem­be vele, különösen a keresztyén hit megíté­lése tekintetében. Őszintén cseng a hangja a Tartuffe egyik szereplőjének ajkán: „Azért, mert rászedett egy szemtelen gazember sivár erkölccsel és dagályos intelemmel, hirtelen azt hiszed, hogy mindenki ilyen s igazi áhítat sehol meg nem terem?” Valóban úgy van, ahogy a francia irodalom egyik kiváló mai magyar ismerője írja Moliérerő!: „Koránt­sem hitetlen: a keresztyénségnek azt a huma­nizált változatát' követi, amelyet a kritikái gondolkodás kezdeményezői alakítottak ki.” Ügy érzem, a keresztyénségnek is szolgál az­zal. hogy leleplezi a látszat-hitet, és összekap­csolja a vallásosságot, a szív hitét az őszinte emberséggel. A maga módján a jézust szót adja tovább: Jaj nektek, képmutató farizeu­sok! Veöreös Imre % » Erőszakkal Vettek birtokuk­ba és használatba két ortodoj templomot és egy evangélikus gyülekezeti termet római ka­tolikusok karácsony előtt. Ai EGYIPTOM Az új egyiptomi alkotmány szerint az „arab, demokratikus és szocialista” állam, amelyik­ben az iszlám az államvallás, biztosítja a „hit szabadságát és az istentisztelet szabadságát”. Az Egyiptomban élő 22 millió­nyi mohamedán mellett ugyan­is kereken öt milliónyi kopt ortodox keresztyén él az or­szágban és mellettük kisebb csoportban görög ortodoxok, katolikusok és protestánsok is vannak, (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom