Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-02 / 27. szám

XXXVII ÉVFOLYAM, CT. SZÁM 1972. július 2. Ara: Zr- Forint Kövess engem! Lk 5, 4—6 Akadémiánk munkája egyházunk szolgálatában áll TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK TANÉVZÁRÖ ÜNNEPÉ­LYÉN. Isten igéje Jézus Krisztust állítja elénk. Jézust, aki jár­ja az ember-világot, tanítványokat toboroz magának, aki azért szólította meg Pétert, hogy legyenek, akik munkájának köve­tői lesznek ezen a földön. Jézus minden időben hív tanítvá­nyokat és gyűjti az egyháznak egész népét Szentlelkével. Most is ezt cselekszi. Péterként akar kézbe venni minket és vezérelni az úton, ame­lyet ő jelölt ki. Jézusnak engedelmes tanítványra van- szüksé­ge, aki mindenestől odafigyel őrá, hogy tanuljon a Mestertől, átvegye gondolkodásmódját, cselekedeteit, egész érzésvilágát, hogy kövesse Öt. Ez lecke, amely szól fiatalnak, öregnek, min­denkinek, akit Jézus valaha is elhívott, vagy éppen most hív el „Kövess engem!” szavával. ISTENNEK MINDIG EZ A MÓDSZERE. Gondoljunk Pál apostolra! Micsoda érési folyamaton vezette őt végig Jézus. Micsoda belső lelki tusakodáson ment át! Ebből hozzá elő Jé­zus Pál apostolt, az igehírdetőt, aki bejárta az akkor ismert csaknem egész világot. És a leghűségesebb szerzetes, Luther, a kegyes barát, aki bent élt mindenestől a középkor levegőjében; mekkora változáson kellett keresztül mennie, amíg Isten ki­hozta, alakította belőle a reformátort? Amíg eszközévé vált és amíg odaszánta magát a szolgálatra, amíg Isten tudott raj­ta keresztül drága tanítást elmondani az egész egyháznak? ISTEN MINKET IS MINT EGYHÁZAT, de mint személyeket is új helyzetbe vitt és visz. Várja, hogy legyen bennünk fogé­konyság, őreá figyelés. Hogy tudjuk, mi a keze mozdulása, mi a logikája, a szavajárása, a gondolatmenete. Mi az a lelkűiét, amely volt a Krisztus Jézusban, amikor Istennek formájában volt, de nem tekintette azt zsákmánynak és ragadománynak, hogy Ö az Istennel egyenlő, hanem megalázta magát, engedel­mes lévén emberekhez lett hasonlóvá, vállalta a szolidaritást, a közösséget velünk, s igy volt engedelmes mindhalálig, még­pedig a keresztfának haláláig. AZ ELMŰLT TANÉV IS ezt a célt szolgálta és amig csak élünk és bent vagyunk a szolgálatban, minden időben erre irányul törekvése: alakítani minket! Nem lehet megállni az egyház életében! Mindig új helyzet, vetődik fel. Lehet régi tanítással megmaradni? Nem kényszerítette rá Isten házané- pét, az egyházat, hogy mindig keresse, merre vezeti az úton? Jézus ma úgy mutatja, meg önmagát, mint szolgáló Jézd-s, mint drága, áldott diakonosz, aki szolgálni akar, s aki tanítványait is arra indítja, hogy ők maguk is, mint Krisztuskövetők diakó- niai szolgálatot végezzenek akár gyülekezetben, akár intézmé­nyeinkben. De végezzenek diakóniai szolgálatot széles értelem­ben is. Képviseljék Isten igazságát népek, nemzetek, az emberi együttélés dolgaiban. Képviseljék Isten béketervét, aki arra küld minket, hogy szolgáljuk az embernek javát a világban. NEM LEHET HALLGATNI ARRÓL, hogy Isten mit készít napjainkban, amikor Gyenesdiáson Országos Lelkészkonferen­ciák sorozatán viszi végig lelkészi karunkat. Eddig is jártuk a diakóniai teológiának az útját. Isten azonban megerősít mind­ebben, elóbrevisz és továbbvisz. És majd ezekből a konferen­ciákból — adja Isten — ki fog sugározni megújult papi maga­tartás, diakóniai struktúrájú gyülekezet. Majd átfogja hatni — mint a kovász — az egész egyházat. A gyülekezeteket ugyan­úgy, mint az egyházi közgondolkodást. Isten újat cselekszik napjainkban is a szemünk láttára. Ma olyan teológiai rend­szert építünk, amelyhez mindenki örömmel csatlakozhat és ad­hatja hozzá a magáét, hogy kialakulhasson a Magyar Evangé­likus Egyház belső egysége, hogy taníthassa Jézus — a diako- nosz — az egyház lelkészeit, a gyülekezeteket, s lehessen Ö hatalmas és diadalmas. EBBEN A TANÉVBEN IS, kézbe vett titeket Jézus. Tanu­lással, megfeszített munkával, drága professzoraitok segítsé­gével Ö akart vezetni a szolgálat felé. Minden tanulásnak, ér­telme és célja egy: lelkészi szolgálat illeszkedjék be Jézusnak — a diakonosznak — a képviseletébe, a követésébe. Bárcsak lenne szavának győzelme most is, ahogy egykor Péteren volt (Részletek D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek az Evangélikus Teológiai Akadémia tanévzáróján elhangzott igehirdetéséből.) LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Április elején dr. André Ap­pel főtitkár dr. Peder Hőjén titkárnak, az egyházak egymás közötti párbeszédei felelős tit­kárinak kíséretében látogatást tett Rómában a Vatikánban. Megbeszélésük eredményekép­pen a Lutheránus Világszövet­ség és a vatikáni Egységtitkár­ság között 1967-ben megkezdeti megbeszéléseket tovább foly­tatják majd. A mindkét rész­ről 7—7 tagból álló munkacso­port újabb együttes tanácsko­zására ez év októberében kerül sor. Az év folyamán a vatikáni központ küldöttsége föl fogja még keresni Géniét a meglevő kapcsolatok elmélyítésére. Amint arról már hírt adtunk, a Lutheránus Világszövetség bi­zottsága tagjai sorában ott van D. Káldy Zoltán püspök is. (epd) 5,4 MILLIÓ LÁTOGATÓ KERESTE FEL BUCHENWALDOT ORTODOX EGYHÁZI VEZETŐK nemkívánatos vendégek TÖRÖKORSZÁGBAN A török hatóságok nem ad­tak beutazási engedélyt Pímen moszkvai ortodox pátriárka és Chrisostomos görög ortodox metropohta számára, akik a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátust kívánták meglá­togatni és annak vezetőjével, Athenagoras pátriárkává! kí­vántak találkozni, (epd) Tanévzáró a Teológiai Akadémián díjak, otthondíjak, a- hallgatók tanulmányi előmenetelének, erkölcsi és politikai magatar­tásának kérdéseit. Mindezek eredményeként a rend és a fe­gyelem megerősödött .az Aka­D. dr. Pálíy Miklós dékán beszámolóját tartja zók, gyülekezeti tagok, hogy istentisztelet és ünnepi akadé­miai ülés keretében adjanak hálát és számadást az 1971— 72» tanév zárásakor. A TANÉVZÁRÓ ISTEN- TISZTELET igehirdetését D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, az Akadémia munkáját ez évben irányító püspök tartatta Lk 5, 4—6 alapján. Igehirdetéséből részleteket közlünk lapunk ve­zércikkében. Jó együttműködés A megnyitó istentisztelet után került sor a tanévzáró ünnepi ülésre. Dr. Prőhle Ká­roly prodékán igeolvasása és imádsága után az 1971—72. démián és az Otthonban, így negatívumról nem kell beszél­nünk. Szólott a dékáni jelentés az Akadémia gondjairól Is, ame­lyek elsősorban a professzo­rok más irányú kötelezettsé­geiből adódtak. Az Akadémia tanári karának jó együttműkö­dése azonban segített ezeknek a nehézségeknek a megoldásá­ban is, s így nem csonkult meg a tanári kar tanítói szolgálata. Kedveső helyset-, javuló eredmények Az elmúlt esztendőben 34 rendes hallgatója volt az Aka­démiának. Köztük ebben az évben is volt külföldi ösztöndí­jasunk. a finn Liisa Iso-Hirve­Ax ünnepi ülés vendégei és hallgatósága tanévről D. dr. Pálfy Miklós dékán tett jelentést. A dékáni jelentés hang­súlyozta, hogy aíkadémiai munkánk akkor helyes és cél­ravezető, ha minden részleté­ben egyházunk szolgálatában áll. Ehhez mind a tárgyi, mind a személyi feltételek adva vannak. Professzoraink aktí­van támogatják egyházunk ve­zetőségét, a hazai és külföldi szolgálatokat meghatározó teo­lógiai felismerések kidolgozá­sában, érvényesítésében. Aka­démiánk szervezeti és műkö­dési szabályzatát úgy alakítot­tuk ki, hogy egyházunk veze­tőségének szerepe legyen a lel­készképzés irányításában. Szo­ros és jó együttműködés jött létre az Akadémia dékánja és az otthonigazgató között. Gondjainkat megosztottuk az ifjúság vezetőivel is, velük be­szélve meg az ösztöndíjak, tan« Iá személyében. Ki kiéli emel­nünk azt a tényt, hogy hallga­tóink közül többen is elkötele­zettnek érzik magukat egyhá­zunk diakóniai szolgálata iránt. A most végződő tanévben 6 hallgató, 5 férfi és egy nő fe­jezték be tanulmányaikat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most záródó tanév ta­nulmányi eredményei jelentős javulást mutatnak a korábbi évekhez viszonyítva. Szólt a dékáni jelentes ar­ról a kedvező helyzetről is, hogy hallgatóink jelentős része teljes vagy fél ösztöndíjban részesülhetett az elmúlt év so­rán is. Köszönet jár ezért azok­nak a gyülekezeteknek és egy­házmegyéknek. akik felkarol­ták Akadémiánk ügyét és bi­zalmukat nyilvánították a ta­nári kar iránt. Hallgatóink számára nagy lehetőséget jelentett a diakó­niai szolgálatra való felké­szülésben, hogy közülük hatan egy hónapon keresztül bete­kintést nyerhettek az NDK evangélikus egyházának diakó­niai munkájába. Nagy segítséget jelentettek hallgatóink számára a Haza­fias Népfront papi békegyűlé­sei és a vendégelőadások. Örömmel tehetünk jelentést arról — mondotta a dékán —, hogy elkészült az Akadémia és az Otthon működését szabá­lyozó rendelet, amelynek mun- kálásában a dékán vezetésével részt vett az Akadémia taná­ri kara is. Szabályrendelet ké­szült a doktori és tiszteletbeli doktori oklevél elnyerésének módozatairól is. Az Akadémia és az Otthon zavartalan együttműködésében az otthonigazgató és a szenio­rok hűséges munkájára min­dig számíthattunk. Otthonunk­ban az igazgató irányításával rendszeres nevelő munka folyt. Jelentős szerepet játszot­tak ebben azok az otthon- órák, amelyeken külső és bel­ső előadókkal folyhatott meg­beszélés a teológusélet idősze­rű kérdéseiről, egyházunk bél­és külföldi szolgálatairól, a diakóniai munkáról, társadal­mi és politikai kérdésekről, a gyülekezeti munka problé­máiról. Köszönet a segítségért Köszönettel emlékezett meg a dékáni jelentés a szuppliká- dós szolgálatok eredményeiről. A szupplikációs szolgálatokon és a teológusnapokon hallga­tóink egyházunk diakóniai teológiáját igyekeztek közel vinni a gyülekezetekhez. Ezek­ről a szolgálatokról sok jó visszhangot kaptunk a meglá­togatott gyülekezetekből. A dékáni jelentés a továb­biakban elemezte a könyvtár értékes szolgálatát. A gyarapo­dás jelentősen nagyobb a múlt évinél. A tavalyihoz képest több mint 600 kötetben gya­rapodott könyvtárunk. A bel­földi könyvvásárlási keret 4000,—' Ft-tal emelkedett, így már minden könyvet meg tu­dunk vásárolni, ami a lelkész­képzéshez fontos. Külföldről az LVSZ. EVT, HEKS és ma-: gánszemélyek részéről kapjuk a könyveket. Köszönettel emlékezett meg a jelentés D. Káldy Zoltán püspök egyházvezetői segítsé­géről, és D. dr. Ottlyk Ernő munkájáról, aki az Akadémia soros püspöke volt. valamint arról a segítségről, amit az Állami Egyházügyi Hivatal biztosított az Akadémia mun­kájához. A tanulásnak soha nincs vége * A lelkészi szolgálatra most induló fiatalok nevében Lehel László mondotta el meleg sza­vakkal a köszönet szavát: A köszönet szava először ta­nárainknak szól, mert ők ké­szítettek fel bennünket az egy­házban, a társadalomban való szolgálatra. Ók mutatták meg, hogy a felkészülésnek, a ta­nulásnak soha nincs vége. Kö­szönjük, hogy szeretettel segí­tettek a nehézségekben és ve­lünk együtt örültek az öröm­ben. Püspökeinknek és egyház­vezetőségünknek köszönjük, hogy idejüket, energiájukat nem kímélve jöttek közénk és nyílt szívvel, őszintén keresték problémáinkra a választ. Se­gítettek, hogy egyre jobban és határozottabban láthassuk: jö­vőnket és szolgálatunkat Jézus Krisztus evangéliumának ere­jére és hatalmára kell építe­nünk, hogy embert szolgálói»« ban dolgozzunk, fejlődjünk és egyre előbbre haladjunk. Egyházunk mellett köszöne­tét mondunk népünknek, álla­munknak is. Köszönjük, az anyagi és sokoldalú egyéb tá­mogatást. A gyakorlati szolgá­latban kell bizonyítanunk há­lánkat. hogy jószívvel és tet­tekkel részt vegyünk mindab­ban, ami népünk, társadal­munk fejlődéséért, a szocializ­mus egyre magasabb szintű építéséért és az emberiség bé­kéjéért történik — mondotta többek között a volt szenior. A tanévzáró ünnepi ülés a jutalmak szétosztásával éri- véget. EGYHÁZI ÁLLÁSFOGLALÁS A VILÁGKERESKEDELMI KONFERENCIÁRÓL Az Egyesült Nemzetek 3. Vi­lágkereskedelmi- és fejlesztési Konferenciáját (UNCTAD III) április végén—május elején a chilei Santiagoban tartották. A nyugatnémet Evangélikus Egy­ház (EKD) tanácsa és a Német Katolikus Püspöki Konferen­cia együttes nyilatkozatot és javaslatokat terjesztett a kor­mány elé. Ebben fölhívják a kormányt, hogy a hivatalos kül­döttség a konferencián szálljon síkra azért, hogy a fejlődő or­szágok egyenjogú társai legye­nek a világkereskedelemben a fejlett országoknak. Gyakorla­ti javaslatokat is kidolgoztat­tak szakemberekkel arról, ho­gyan kellene a fejlett országok egyes iparágainak lemondania előnyeiről és monopolhelyzeté- ről a fejlődő országok javára. A javaslatok sorát azzal zár­ják, hogy végre be kellene tar­tania a fejlett országoknak azt az ígéretet, hogy nemzeti jöve­delmük 0,7%-át a fejlődő or­szágok javára fordítják. A nyilakozatről hadd idéz­zük az egyik nyugatnémet szakember véleményét: „Saj­nos, az az álláspont, amit kép­viselnek, elmarad azoktól a követelésektől, amelyek az 1968-as uppsalai és 1971-es ad­atsz abebai nagy ökumenikus találkozókon magától értődő dolgokként kerültek a jegyző­könyvekbe...” „Ami hiányzik az a feltétel nélküli állásfogla­lás a gyengék oldalán, az egy­házak ökumenikus és próféta! feladatának megfelelően” (Jür­gen Eckl), (epd) DEL-AFRIKA Euhiföld püspöke, Alpheus Zulu, aki egyike az Egyházak Világtanácsa elnökeinek, má-. jus 19-én Fokváros egyetemén tartott előadásában az ország .ehér lakosságára hárította annak felelősségét, hogy Dél- Aírikábazs egyre kisebb- a le­hetősége a feji kérdés békás megoldásának. A fehérek ál­tal gyakorolt faji megkü- lőr őz.tetés a városokban a színesbűrűek körében minden­re elszánt elkeseredést vált ki, (epd) t Júriius 16-án délelőtt 10 óraikor . gyülekeztek egybe az Országos Egyház imatermében a Teológiai Akadémia tanárai, hallgatói, vendégek, köztük egyházunk vezetői, hozzátarto­lékét tanúsító emlékeket — ed­dig 5,4 millió látogató kereste föl a világ minden részéről, (epd) A buchenwaldí volt koncent­rációs tábor helyén 1958-ban létesített emlékmúzeumot — a hitlerista népirtás szörnyű em-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom