Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-25 / 26. szám

Amivel Isten szeretetét hálálni igyekszünk: szolgálat Mai 2, 10 Az emberek közt való magatartásunkat, munkánkat külön­böző adottságok, okok és célok, határozzák meg. Sikerekre, eredményre törekvés, család, vagy munkatársak magatartása, az anyagiak szeretete vagy megvetése stb. mind befolyásolják cselekedeteinket, egész életünket. A mai vasárnap igéje azt a lehetőséget, de igényt is állítja elénk, hogy életünkben követ­kezzék minden abból a tényből, hogy „egy Atyánk van mind­nyájunknak” és „egy Isten teremtett minket”. Tehát ez az egy Isten szabja meg feladatunkat a világban, neki kell engedel­meskednünk. Az Istennek váló engedelmesség a mindennapi élet gyakorlatában: szolgálat. Tehát nem önmagunk felé for­dulás, hanem a másik ember felé, nem uralkodás rajta, hanem segítés, nem kényszerből, vagy haszonvárásból, hanem szeré­téiből. Nem mindegy, hogy hogyan végezzük ezt a szolgála­tunkat. Igénk elmondja, hogy milyen az igazi szolgálat 1. TÁGKEBLO SZOLGÁLAT. Ez abból következik, hogy „mindnyájunknak” egy Atyja van, tehát nem lehet kivétel a testvérek között. Elsősorban személyi vonalra érvényes ez. Szolgálatunk nem mérlegelheti, hogy a segítségre szoruló meg- érdemli-e, hogy lehajoljunk hozzá, hivő ember-e, vagy más véleményen van, mint mi, várhatunk-e tőle hálát, vagy ennek éppen az ellenkezőjét. A szolgálat minőségében sem tehetünk különbséget: egyik embert teljes erőnkkel, a másikat kevésbé értékes szolgálatunkkal ajándékozzuk meg. Az időpontokban, a szolgálat céljában sem válogathatunk. Mindenkor, mindenki számára, legteljesebb odaadással kell készen lennünk a szolgá­latra. Isten ma különösképpen is tanítja népét arra, hogy testvérek vagyunk. Nagy célok érdekében összefogja a kü­lönböző felekezetű, nemzetiségű, fajú vagy világnézetű em­bereket, s világossá teszi előttünk, hogy csak így lehet egymást szolgálnunk. 2. ŐSZINTE SZOLGALAT. Nem „csalja ki-ki az ő felebarát­ját”. Akiknek egy Atyjuk van, azok nem lehetnek képmutatók egymás előtt. Nyílt szívvel dicsérik a jót, de ugyanígy figyel­meztetik is egymást bűneikre. A dicséretet nem hízelgésből mondják, a bűnt pedig nem kárörömmel, ítélkezve, hanem mindegyiket azzal az őszinte szándékkal, hogy segítsenek egy­máson. Szolgálatukhoz tehát nem tapad semmiféle hátsó gon­dolat, hanem az tiszta, őszinte, segítő szolgálat. Isten ma külö­nösképpen meghúzza a választóvonalat őszinte és számító szol­gálat között. Csaik az előbbit engedi érvényesülni, övéi csak őszintén állhatnak a világ elé. Megérzik az emberek, ha nem őszinte a segítőkészség, a támogató együttműködés, vagy a hi­bák kijavítására tett kísérlet. És, ha nem őszinte a szándé­kunk, nem igénylik, sőt visszautasítják szolgálatunkat. 3. HŰSÉGES SZOLGÁLAT. Nem rontja meg ,yi mi atyáink szövetségét”. Nem valami újat talál ki, hanem Istenen tájéko­zódik állandóan, és tudja, hogy elsősorban Istenhez kell hű­nek maradnia, aki mindnyájunknak Atyja. Ez az Istenhez va­ló hűség teszi szolgálatunkat képessé arra, hogy hűek marad­junk emberekhez is. Emberekhez, akik előttünk jártak ne­künk példát mutattak, s az egyháznak, vagy az egész emberi­ségnek a történetébe beírták a nevüket. De így tudunk hűek maradni a mai emberhez is, népünkhöz, egyházunkhoz. A je­len problémái között kell segítenünk a jövőt építeni. Talán nem mindig látványos külsőségek között, de annál nagyobb hűséggel. Isten erre ad erőt. Sokszor megítélte az egyházat, ha hűtlenné vált a szolgálata, de mindig adott erőt a hűséges szolgálatra. Az Ótestámentum prófétája a szolgálatban látta Isten embe­rének a hivatását. Mi többet látunk: azt a Krisztust, aki azért jött, hogy ne csak szolgálatot várjon, hanem ő maga szolgáljon nekünk. Az ő szolgálatát elfogadva tudunk mi is tágkeblűen, őszintén és hűséggel szolgálni. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy azért jöttél közénk, hogy szereteteddel és szolgálatoddal munkáld földi és örök életün­ket. Add, hogy szereteted késztessen minket is személyválogatás nélküli, nyílt szívből fakadó és mindvégig helytálló szolgálat­ra, embertársaink javára és Isten dicsőségére. Ámen. — Szentháromság után a 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 6, 36—42; az igehirdetés alapigéje: Mai 2, 10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir­det PONICSÁN IMRE kiskő­rösi lelkész. — PUSZTAVÁM. A gyüle­kezet- kibővítette presbitériu­mát. Első ízben kerültek be a presbitériumba asszonyok. Farkas János, Farkas József, Grósz AndráSj Hodolits Pálné, özv. Macher Mátyásné, ifj. No- vák Mihály és Salits Jánosné kerültek a presbitériumba, akiket ünnepi istentiszteleten iktatott be a gyülekezet lelké­sze, Puskás János. — PESTERZSÉBET. Pün­kösd vasárnapján tartotta a gyülekezet tisztújító közgyűlé­sét, amelyen küldöttséggel kép­viseltette magát a Deák téri gyülekezet. Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő a presbiterek irányt mutató dia- kóniai szolgálatáról szólt, dr. Kékén András igazgató-lelkész igehirdetéssel szolgált. — IPOLYVECE. Május 22- én köszöntötte a gyülekezet lel­készét, Matuz Pált lelkészi szolgálatának negyven éves jubileuma alkalmából. A kibő­vített presbiteri ülésen Gartai István esperes meleg szavak­kal emlékezett meg Matuz Pál hűséggel végzett lelkipásztori szolgálatáról. Életére és továb­bi szolgálatára Isten gazdag ál­dását kérte. A gyülekezet ne­vében Molnár István kántor, az ifjúság nevében Tóth Sán­dor tanuló köszöntötte jubi­láló lelkipásztorát. — KISKUNHALAS. A hí­vek adományából két oltárte- rítőt vett a gyülekezet. A piro­sat pünkösdkor, a zöldet szent- háromság vasárnapján vették használatba. — RÁKOSKERESZTÚR. Június 13-án énekkari est ke­retében a finnországi Rauma gyülekezetének énekkara szol­gált Igét hirdetett Kása László másodlelkész. — ORGONAHANGVER­SENY. Június 20-án és 21-én este a tihanyi apátsági temp­lomban Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész orgonaestet tar­tott. Műsorán Buxtehude és Bach művek szerepeltek. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. június 25-én Deáfe: tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 1L (úrv.) dr. Keiken András, du. 6. dr. Hafenschar Ká­roly. Fasor de. 11. Szármai Zoltán', du. 6. ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9l Szármai Zol­tán. Üllői üt 24. de. fél ll. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. ifj. Foltim Bruno teol. (szuppl.) Vajda Péter u. de. fél 12. Ifj. Foltin Bruno teol. (szuppl.) Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 3. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kisterem du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karrier Ágoston. Mátyásföld de. tél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fal 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor,, de. 10. Görög Ti­bor. XIL Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Rutfekay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. ll. (úrv.) de. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bancze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. m. Visontai Ró­bert. Budaörs du. 3. Visontai Ró­bert. Törökbálint du. fél 5. Vison- tai Róbert. Csillaghegy de. fial 10. Csepel de. fél 1L Tragikomédia Ezt a kis írást önnek aján­lom, asszonyom, önnek, aki annak az öreg haldokló em­bernek az ágya mellett állt ott, az ötös kórteremben. Az utóbbi hetekben sokat jártam ebbe a kórterembe. Egy kedves barátom, akit erő­sen megpróbált az élet, öreg napjaira odajutott, hogy nem volt se rokona, se közeli isme­rőse. Hozzám fordult segítsé­gért. Béna, tehetetlen, hozzá tüdőgyulladást kapott. Mentők szállították kórházba. Mire a formaságokat elintéztem és megérkeztünk a kórházba, már este lett. Éppen látogatási nap volt. Amikor a kórterembe léptünk, önre csak futólag néz­tem, elfoglalt betegem vetköz- tetése, ágybatétele. Amikor végre kimerültén leülhettem, a tekintetem önre esett. Ott állt egy idős férfi ágya mellett, aki behunyt szemmel feküdt. Elesetten, élettől fáradtan. On a beteg kezét kissé felemelve fogta, közben féloldalt fordult, mert minden figyelmét a szem­közti falon levő tükör kötötte le, helyesebben a saját tükör­képe. Zöld bársony kosztüm volt magán, asszonyom, hozzá zöld bársonykalap. Nézegette ma­gát, meg-megigazítva a kalap alól kikandikáló tincseket, hú­zogatva a kosztümkabátot. A férfi szája megmozdult, mon­dani akart valamit, tálán utol­jára, de maga nem hallotta, el volt foglalva önmagával. On, asszonyom, még azt sem vette észre, hogy a beteg keze kihul­lott az ön kezéből és élettele­nül hevert a paplanon. Ön a táskája után nyúlt és futtában odaszólt: — Szerdán jövök l A férfi nem hallotta. Nem látta sem önt, sem a látogató­kat. Élet-halál mezsgyéjén jár­hatott, egyedül, mint a nagy útra indulók. Egyik látogató indulni ké­szült, felállt valamelyik ágy mellől és a tükör melletti sze­métládához ment. Narancshé­jat szórt a földre, mert a sze­métláda degeszig megtelt. A zacskót gondosan összehajtotta, a táskájába tette és mint aki jól végezte dolgát, elhagyta a kórtermet. A szemétláda egy méterre volt betegemtől. Felálltam, fel­szedtem a szemetet és gondo­san a ládába zártam. Odalép­tem utána a mosdóhoz, kezet mostam. S ahogy felemeltem a fejemet, a mosdó feletti tükör­ben megláttam magamat. A fejemen fordítva volt a kalap, a kosztümkabátom alól hosszú sleppként lógott a ki­csúszott sál és a blúzomat ösz- szefogó szalag valahol a nya­kam baloldalára csúszott. Arra gondoltam, hogy én így álltam orvos, ápoló és a láto­gatók tömege, nem utolsósor­ban a szoba 12 betege előtt. Nem lehettem mindennapi lát­vány. De ahogy visszagondo­lok, senki sem nevetett rajtam. A segítés nagy igyekezetében nem volt időm földi tükörbe nézni, a kórterem légköre meg eszembe sem juttatta. Tegnap, amikor látogatáson bent voltam, az egyik beteg megszólított: — Emlékszem, amikor a kis öreget behozta, jó volt látni, ahogy az öreg bácsival bánt. Azóta még sokat jártam az ötös kórterembe. Senkitől sem hallottam, hogy az ön zöld kosztümjét emlegette volna, asszonyom, pedig kifogástalan szabása volt és nagyon jól állt önnek. Mindezt nem volt alkalmam önnek már elmondani, mert betege még aznap este örökre elment, $ így szerdán ön nem jött, ahogy neki ígérte. Gyarmathy Irén CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Bors József kölesdi kán­tor, ny. igazgató-tanító és fele­sége sz. Hanzmann Lujza jú­nius 8-án ünnepelték házas­ságkötésük 60 éves évforduló­ját. A gyülekezet imádságában Isten színe elé vitte őket, kér­ve, hogy az Ö dicsőségére to­vább szolgálhassanak. — Horváth Péter és felesége sz. Hellebrandt Irén, a tótkom- lósi gyülekezet tagjai május 21-én ünnepelték« házasságkö­tésük 50 éves évfordulóját a pünkösdi istentiszteleten gyer­mekeik és unokáik körében. Igét hirdetett és megáldotta őket Zsemberovszky János igazgató-lelkész. — HÁZASSÁGI ÉVFORD- DULÓ. Juhász Gyula a köl­esei gyülekezet gondnoka és felesége sz. Balku Karolin május 7-én a gyülekezet test­véri közösségében, az isten­tiszteleten adott hálát házas­ságuk megtett huszonöt esz­tendejéért — id. Balku Imre a köl­esei gyülekezet presbitere és felesége sz. Harbula Mária május 28-án adtak hálát Is­tennek házasságkötésük 50 éves évfordulója alkalmából kiterjedt rokonság és népes gyülekezet jelenlétében. Ez alkalommal Balku Vince kántor szólóénekkel szolgált, majd az egész család úrva­csorához járult. A szolgálatot Lábossá László lelkész végez­te. — HALÁLOZÁS. Gazsó An­dor a balatonszárszói gyüleke­zet presbitere, lapunk hűséges olvasója 79 éves korában el­hunyt. Temetése május 19-én volt Zamárdiban. — Kovács Zoltán ny. igazga- gató-tanító, a pogányszentpéte- ri leánygyülekezet húsz éven át hűséges levitája,'aranydip­lomás pedagógus, május 21-én 71 éves korában Nagykanizsán elhunyt. Temetése május 24- én volt tisztelőinek és volt ta­nítványainak nagy részvétele mellett „ ... ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” — Külitzy Jenő, az óbudai gyülekezet évtizedeken át hű­séges tagja, sokszoros magyar diszkoszvető bajnok, Európa- és magyar-csúcstartó, életének 64. évében elhunyt Temetésén dr. Vámos József teológiai ta­nár hirdette Isten Igéjét: „Tu­dom, hogy az én Megváltóm él s utoljára porom felett megáll” (Jób 19, 25). „Az az ember volt — hangzott az igehirde­tésben —, aki akaratával és hatalmas fizikai erejével ara­tott diadalt és, akinek életé­ben megvalósult a régi legen­da: még a madarak is szeret­ték, hallgattak szavára, ettek a tenyeréből. Mi óbudai evangé­likusok sohasem vettük észre, hogy ’híres’ ember, ’csak’ azt láttuk, hogy ember, igazi em­ber.” „Egymás terhét hordozzá­tok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál 6,2) VASÁRNAP. — „Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.” (Ézs 48, 13 — Jn 3, 31 — Rm 8, 18—23 — Zsolt 107 10—22) Heti igénk keresztyén életünk alapjáról, szolgálatunk céljáról és értelméről tanít minket. Ennek fényében tesz bizonyságot a próféta arról, hogy mindaz, amink van, az egész világ Isten alkotása. Ne­ki köszönhetjük egész életün­ket. Ezért természetes is, hogy úgy kell élnünk, ahogy Isten parancsolja nekünk: szolgálni a másik embernek egész éle­tünkkel, minden cselekede­tünkkel. HÉTFŐ. — „Emlékezzetek meg a távolból az Űrről.” (Jer 51, 50 — Mk 8, 38 — Jn 8, 1— 11 — 1 Kir 13, 1—19) Izrael népe a babiloni fogság követ­keztében távol került a kul­tusz központjától, Jeruzsálem­től. Sokakban az a tévhit tá­madt, hogy ezzel együtt Isten­től is távol kerültek, Isten sem törődik velük. Arra inti a né­pet a próféta, hogy Istentől nem lehet távol kerülni, ö mindig népe közelében van. Sokszor gondoljuk mi is, hogy Isten távol van tőlünk. Figyel­jünk a próféta intésére: nincs olyan helyzet, amikor Isten el­távozna tőlünk. Mindig ve­lünk van! KEDD. — „Elveszti a ha­lált örökre.” (Ézs 25, 8 — Mk 16, 6 — 1 Sám 24, 2—20 — 1 Kir 13, 20—32) Életünk felett ott lebeg a haláltól való féle­lem. Sokszor bénít, sokszor felelőtlen és könnyelmű élet­folytatásra serkent. Pedig ép­pen a halál ténye kell, hogy serkentsen arra, hogy haszno­san és a másik ember javára éljük le életünket, mert a ha­lál után van feltámadás is. A halál után számot kell ad­nunk egész földi életünkről és a számadáskor derül ki, hogy mi lesz a halál után: örök élet, vagy örök kárhozat. A feltámadásra a biztosíték az, hogy Jézus legyőzte a halál hatalmát, amikor harmadna­pon feltámadt SZERDA. — „Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget a te kegyelmedért és hűsége­dért!” (Zsolt 115, 1 — Tit 2, 12—13 — Mt 5, 43—48 — 1 Kir 16, 29—17, 6) Egy-egy siker, vagy jól végzett munka után nagyon hajlamos az ember ar­ra, hogy saját magát dicsérje, magát állítsa a középpontba. Arra figyelmeztet minket ma a zsoltáros, hogy minden si­ker, minden jól végzett mun­ka Isten dicsőségét kell, hogy emelje. Csak az ő segítségé­vel, az ö erejével végezhetünk jó és hasznos munkát. Ha ezt elfelejtjük nemcsak embertár­saink ellen vétkezünk, hanem elsősorban Isten ellen. CSÜTÖRTÖK. — „Lakoz­zék a Krisztus a hit által szí­vetekben, hogy a szeretetben meggyökerezzetek és az legyen életetek alapja.” (Ef 3, 16—17 — 5 Móz 13, 4 — Mt 18, 15—20 — 1 Kir 17, 7—16) Keresztyén életünk alapja más nem lehet, mint Krisztus! Akinek ö az alapja, az tudja betölteni jól és helyesen szolgálatát, az egyetlen helyes életfolytatása szeretetben való szolgálat em­bertársainknak a családban, a munkahelyen, az egyházban és az egész világban. Ennél kevesebbel nem lehet „meg­úszni” a keresztyén életfolyta­tást Ha ezt megtesszük, ak­kor csak annyit teszünk, amit el kell végeznünk és nem hi­vatkozhatunk dicsekedve jó­cselekedeteinkre. PÉNTEK. — „Azért, ha a Fiú megszabadít titeket való­sággal szabadok lesztek.” (Jn 8. 36 — Zsolt 32, 1 — Csel 7, 54—59 — 1 Kir 17, 17—24) Sokszor panaszkodunk arra, hogy különböző kötöttségek határozzák meg életünket és „taposómalomban” éljük vé­gig. Igénk szabadságot kínál fel nekünk. Ez azonban olyan szabadság, melynek iránya a másik ember. Szabadság a szolgálatra és szeretetre. Sza­badság arra, hogy ne kénysze­rűségből végezzük el a szere­tet cselekedeteit a világban, embertársaink között. Ha így tekintjük szolgálatunkat, ak­kor örömmel és igazi szabad­sággal tudjuk elvégezni azt SZOMBAT. — „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok a békességre igyekezők, mert ókét Isten fia­inak hívják.” (Mt 5, 9 — Hózs 1, 7 — Jel 22, 1—5 — 1 Kir 18, 1—20) Heti igénk egy­más terheinek hordozására hívta fel figyelmünket. Min­den nap igéje is ezt állította sorba, más-más összefüggés­be. Mai igénk a „jutalmazás­ról” beszél. Boldogok, akik szelídek a szolgálatban és minden külön ellenszolgáltatás nélkül végzik el azt. És boldo­gok, akik a béke munkáiéi itt a földön. Nem egyszerűen azok, akik a lelki békességet akarják, hanem azok, akik a földi béke, ember és ember, ország és ország, faj és faj, vi­lágrész és világrész közti bé­két munkálja. Ha ezt a békét sikerül megteremteni kis nagy közösségben, akkor tud­juk a szolgálatunkat is jól el­végezni. Legyünk tehát egy­más terhének hordozói úgyis, hogy a béke munkásai va­gyunk. Ifj. Kendeh György evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó; D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUL. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámiaszáca: 516—20.412—TOS, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.2245 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — SZARV AS-ÓTEMPLOM. Az idei gyülekezeti Téli Esték előadássorozatát, a város újra­telepítésének 250 éves évfor­dulója alkalmából, a történel­mi megemlékezés jegyében tartották meg. Az eddigi jubileumról adott áttekintést Kovács Pál igaz­gató-lelkész. Az újratelepítés­ről dr. Tamási Mátyás jogta­nácsos, az elemi iskolák tör­ténetéről Lelkes Pál ny. igaz­gató-tanító, a Gimnázium 1848- as szerepéről Bilibók Petemé tanár, a kulturális fejlődésről dr. Palov József tanár, mú­zeumőr, az egészségügy törté­netéről dr. Csongrádi János orvos tartottak előadást. — Azután a testvérgyülekezetek és testvéregyházak történeté­ről szóltak Pálfi István lelkész, Regős András római katolikus apátplébános, esperes, Ürög- dy Ferenc református lelki- pásztor és Táborszky László kondorosi lelkész. A gyülekezet élénk érdeklő­déssel hallgatta végig az elő­adásokat, amelyek 10 sűrített keresztmetszetben igyekezték felvázolni a 250 év történel­mi tanulságait és eredményeit. Céljuk pedig, hogy ezek fé­nyében még buzgóbban és lel­kesebben végezhesük mai fel­adatainkat s így ne csak nézői, hanem tevékeny alakítói is le­gyünk történelmünknek Isten kegyelméből. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz június 30-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsi- kapu téri templomban. Concerto A-moll Korálfeldolgozasok Toccata, adagio, fúga C-dúr Fúga C-moll fúga H-moll Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén július 3- án, hétfőn este megismétlik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom