Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-06-25 / 26. szám

Az Országos Béketanács képviseletében Egyiptomban Adtunk már hirt arról, hogy D. KÁLDY ZOLTÁN püspök május 17—18-ón Kairóban végzett szolgálatot a Magyar Országos Béketanács felkéré­sére. Megkértük a püspököt, hogy adjon legalább egy rövid tájékoztatást útjáról. — Milyen alkalomból volt püspök úr Egyiptom­ban? Az Egyiptomi Béketanács ez évi kongresszusán vettem részt, ahol a Magyar Országos Béketanácsot képviseltem. Va­lószínűleg azért eshetett rám a választás, mert az utóbbi 3 évben kétszer is voltam a Kö­zel-Keleten. Előbb a Béke-Vi- lágtanács öttagú delegációjá­ban jártam négy arab ország­ban (Szíria, Jordánia Irak és Egyiptom), majd Libanonban voltam egy egyházi konferen­cián, melyet a keresztyén egy­házak rendeztek az arab né­pek megsegítésére. így bizo­nyos ismereteim vannak több arab országról és békemozgal- maikróL Számos személyes kapcsolatom is van, melyet szívesen tartok én magam is ,melegen”. Az egyiptomi bé­kemozgalom az utolsó évben bizonyos külső és belső nehéz­ségekkel küzdött, de a mosta­ni kongresszussal újra meg­erősödött és végezheti nagyon fontos szolgálatát — Kik vettek részt a kongresszuson ? Természetesen elsősorban az egyiptomi békemozgalom kép­viselői, élükön Khaled Mohéi el-Dinnel. Rajtuk kívül Irak­ból, Szíriából, Jemenből is ér­keztek kiküldöttek. A Palesz­tinái Felszabadítás! Szervezet képviselője is ott volt A szov­jet lengyel, román, bolgár, csehszlovák békemozgalmak is elküldötték képviselőiket A kapitalista országokból az olasz és francia béketanács képviseltette magát. A Béke­világtanács főtitkára Romes Chandra is jelen volt. Minden­esetre nagyon benyomást kel­tő volt ez az együttes. — Mi volt a program? A megnyitó beszédet El Sa­ved Maréi, az Arab Szocialis­ta Unió első titkára tartotta. Ezzel az egyiptomi kormány is súlyt adott a kongresszus­nak. Maréi hangsúlyozta, hogy „nem lehet igazi béke az iz­raeli agresszió nyomása alatt.” Az egyiptomi nép — mondot­ta — fplytatja harcát a meg­szállt arab területek felszaba­dításáért es a paiesztinai nép jogainak helyreállításáért. Nagyra értékelik a nemzet­közi békemozgalom szolgála­tát az arab ügyben. Hangsú­lyozta, hogy az arab nép nem egyedül harcol, mert velük együtt harcolnak elsősorban a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval. Ügy ítélte meg az arab nép harcát, mint amely része az imperializmus­sal szemben folyó nemzetközi harcnak. — Hallhatnánk valamit püspök úr felszólalásából? Felszólalásom elég hosszú volt, mert arab barátaink igen nagyra értékelik a Ma­gyar Béketanácsot és így kér­tek, hogy „minél többet mond­jak”. Egy részletet idézek be­szédemből: „Néha úgy tűnik, hogy az összes erőfeszítés az arab ügyben »-holtpontra«-ra jutott. A jelek szerint kishitű­ség, bizalmatlanság is jelent­kezik egyes körökben. Mi ma­gyarok úgy látjuk, hogy nincs szó »holtpont«-ról. Onnét kell kiindulnunk: a világ-imperia­lizmus elérte-e legfőbb célját, nevezetesen a haladó arab rendszerek megsemmisítését? Ezt nemcsak, hogy nem érte el, hanem több arab ország megerősítette belső helyzetét, biztosították a társadalmi to­vábbfejlődés lehetőségeit. A belső szilárdság nagyobb. Az imperialisták vágyálma: a gazdasági csőd nem követke­zett be. A Szovjetunió és a „Nem érdekel...“ FELKIÁLTÓJEL NÉLKÜL. Nem feszülő, dühös indulattal; annál rosszabbal: közömbösen. Ez a felkiáltójel-nélküliség mintha divattá is vált volna, hamis érvek mögé bújik: „nem avatkozom más ember életé­be”, „mindenkinek van magán­élete”, meg „ez nem az én asz­talom”. A KÖZÖNYNEK EZ A DI­VATJA kitermelt egyfajta ma­gatartásformát is: lebiggyesz­tett ajkak —, ott, ahol részvét­re lenne szükség. Blazírt ábrá- zat ott, ahol lelkesedésre lenne szükség. Arisztokratikus mosoly —, ott, ahol haragra lenne szükség. Fapofa —, ott, ahol jókedvre lenne szükség. Kifelé fordított tenyerek —, ott, ahol cselekvésre lenne szükség. KÉRDŐJELLEL IS elhang­zott valamikor egy hasonló jel­legű mondat Egy testvérgyil­kos — bizonyos Kain neveze­tű megkérdeztetett, nem tud-e valamit testvéréről, lö pedig visszakérdezett: „avagy őriző je vagyok én a testvéremnek?” örizője-e? Gyilkosa!! Hiszen olyan bűntett a közöny, amit csak a legritkább esetben le­het büntetni, pedig legalább annyi fájdalommal, rosszal és szomorúsággal telíti a földi éle­tet, mint amaz. Látszólag ter­mészetesen nem történik az ég­világon semmi, amikor köz­úti balesetnél ácsorgás közben rágyújt egy cigarettára. Nem történik semmi, amikor otthon karosszékből keresztbevetett lábakkal nézi a tv híreit, mint­ha ugyan mindaz, amit ott lát, egy másik bolygón történnék valahol nagyon messze. Nem történik semmi látszólag, ami­kor villamoson ülve dúdolgat- va tekintget kifelé az ablakon és nem látja állni a kismamát. Nem történik semmi, ha a szü­lő nem kéri számon a gyerek­től, hol mászkált éjszaka, nem történik semmi, ha a fiatalasz- szonyt nem érdekli, miért jár haza apja részegen s az még kevésbé, hogy öregedő édes­anyja miért szokott meg-meg- állni mosogatás közben. Éppen az a baj, hogy nem történik semmi. Csak elvész az emberből az ember! Se nem hideg, se nem forró — langyos. Se nem ló, se nem szamár — öszvér. Se nem hivő, se nem hitet­len — közömbös. Ügy lézengenek sokan az életben, mint a focista, aki át­mulatta az előző éjszakát: ott van a pályán, de minek? Nem lehet neki labdát passzolni s nem is ad tovább semmit. Mintha nem is játékos lenne, hanem tökmagot rágó néző, akit ráadásul nem is érdekel, mi történik a pályán és melyik csapat győz. SEMLEGES PASSZIVITÁS­SAL szemlélődik. Világmére­tekben is. Igazságosság, vagy kizsákmányolás? „Egál”. Béke, vagy háború? „Tök mindegy”. Jólét, vagy nyomor? „Nem iz­gat”. Kultúra, vagy elmara­dottság? „Egyre megy”. — Jaj, ne adja Isten, hogy meg kell­jen tapasztalni, mennyire nem „mindegy”! — Társadalmi mé­retekben is. v,Csinálják, de nél­külem”. Majd nélküled fognak járni a vonatok, nélküled épül­nek a házak, nélküled termel­nek a gyárakban, nélküled ta­nítanak az iskolákban, nélkü­led izzadnak az aratók, nélkü­led sütnek a pékségek, nélkü­led prédikálnak a templomban, nélküled szednek a nyomdá­ban, s nélküled gyógyítanak a kórházban, csak te kényelme­sen közlkedhess, otthonosan lakhass, mindened meglegyen: kenyered, magnód, könyved, egészséged, örömöd. Jézus a „de nélkülem-men- talitásra”, amikor emberek az­zal érvelnek, hogy: „De Uram, mikor láttunk mi téged éhesen, rongyosan, kivetetten, beteg­nek, fogolynak?”, így felel: ha mindezt a legjelentéktelenebb testvéremmel nem cselekedté- tek meg, velem nem tettétek. PERSZE — hála Istennek és mindazoknak, «kik felelősen magukon viselik az emberiség közös sorsát —, „megy azért a kocsi”, ahogy mondani szok­ták. A közönyösök nélkül is megy. Sőt, ellenükre is. Megy, mert azok, akik nem csak ül­nek benne, hanem teljes szív­vel és erőbedobóssal tesznek is valamit azért, hogy előre ha­ladjon. Aki nem ezt teszi, az menthetetlenül lemarad. Ez pedig érdekel minket. Igen, érdekel! Érdekel, hogy a pont fölé vonás kerüljön s a kérdőjel a közös felelősség fel­kiáltójelévé egyenesedjék! Bízik László többi szocialista ország segít­sége lehetővé tette, hogy vi­szonylag rövid idő alatt pó­tolják az elvesztett fegyvere­ket. Az sem vitás, hogy növe­kedett az arab egységre való törekvés és a fennálló nehéz­ségek ellenére is beszélhetünk arról, hogy ténylegesen erősö­dött ez az egység. Azt sem kell lebecsülni, hogy közben szét­oszlott az a legenda is, hogy „Izrael az arab népektől fenye­getett kis ország”. Ma már mindenkinek kell látnia, hogy Izrael az agresszor. Az a má­sik legenda is szerteo6zlott, hogy itt »-vallásháború-rój vagy éppen »szent háborúd­ról van szó. Sajnos a megszál­lás még mindig fennáll ugyan, de egyre jobban érnek a fel­tételek, hogy tárgyalások út­ján ez is rendeződjék. Ennek egyik igen fontos alapfeltéte­le az arab népek egysége”. — Püspök úr egyházi személyekkel is találkozott? Örömömre a kongresszuson jelen volt Sámuel kairói kopt püspök, akivel szoros kap­csolataim vannak. Meglepeté­semre elvitt a kopt patriarká- tusra, ahol nagyon szívesen fogadott III. Sehenudah pát­riárka. Ez volt a pátriárkával az első találkozásom. Nagyon jó beszélgetésünk volt. Horváth Imre: Békét követel Ne hidd, hogy a csend a béke s hogy a béke csendben épül, csendben rejtőzik a kése annak, aki ölni készül, HoJ cs-end van, ott nemsokára tűz üt ki, vagy bomba robban; lármás nálunk a kaszárnya — de csend van a szalonokban. Az igazság nem rejtőzik, kiáltani ő sem restell: együtt lép és kiált ő is a tüntető tömegekkel. Békét követel e lárma. Békét követel az élet, A csend a béke halála — s hallgatni gyilkos merénylet. (1950) (A román Állami díjas erdélyi költő „Hősök hitével” című Bukarestben 1960-ban megjelent kötetéből.) Egyházzenei áhitat a Deák téren Csodálatos aenei élményben volt részük azoknak, akik má­jus 28-án, szentháromság va­sárnapján részt vettek a Lut- heránia ének és zenekar egy­házzenei áhítatán. A hallgató­ság létszámát tekintve az volt az érzésem, hogy sajnos csak kevesen figyeltek fel erre az alkalomra, pedig nagyszerű­ségében szoros kapcsolatban állt a János passió évről évre visszatérő, s hatalmas töme­geket megmozgató előadásá­val. Az egyházzenei áhítat két részből állt, s D. Káldy Zol­tán püspök igehirdetése jól tagolta, de egyben szorosan összekapcsolta a kettőt. Liszt: Bach prelúdiuma és fúgája szinte ünnepi nyitánya volt az egész estének. Ezután következett Szokolay Sándor: Pünkösdi ének kantátájának bemutató előadása. Ezt a mű­vet a szerző a Lutherén ia ének és zenekarnak írta és Weltler Jenő karnagynak ajánlotta. A bibliai szöveg, a pünkösdi Szentlélek kitöltetésének ha­lai más csodája, a megtérésre való felszólítás csodálatos ze­nei megfogalmazása a hallga­tóság számára igazi pünkösdöt, megragadó élményt jelentett. Nehéz megfelelő értékelő sza­vakat találni arra, hogy kifeje­zésre jusson mindaz, amit a Kossuth-díjas szerző szíwel­lélekkel megfogalmazott a hangok csodálatos harmóniá­jában. A bemutató előadás nagyszerűségét még inkább növelte az a tény is, hogy a művet maga a szerző, Szoko­lay Sándor vezényelte. Ez a rö­vid beszámoló nem lehet hi­vatott, hogy egy ilyen szinte egyedül álló művet minden vonatkozásban értékeljen, ezért álljon itt csak ennyi:kö­szönjük Szokolay Sándornak ezt a remekművet! Az áhítat második részében J. S. Bach: dór tokkátája és fúgája került előadásra. Ezt a művet is, mint az első rész­ben elhangzott Liszt művet, Trajtler Gábor nagyszerű elő­adásában hallhattuk. Az ének­kar Weltler Jenő karnagy ve­zényletevei J. S. Bach 7 6. kan­tátáját — „Die Himmel erzäh­len die Ehre Gottes” — adta elő a szokásos lelkesedéssel és nagyszerű tudással. A közreműködők: Faragó Laura — akinek kristálytisz­tán csengő hangjában a Szo­kolay műben különösen is gyönyörködhettünk —, Kovács Erzsébet (szoprán), Sándor Ju­dit (alt), Fülöp Attila (tenor) és Berczelly István (basszus) mind tudásuk legjavát nyúj­tották s tették felejthetetlen élménnyé, ünneppé ezt a va­sárnap estét. Harkányi László Saulus Te hebroni ég! Ez tényleg megvakult..., ezzel a felkiál­tással fejeződik be a regény. E csodálkozó felkiáltás a Da­maszkusz felé vezető úton hangzik el a harminckét éves Saulus nevű férfi kísérőinek ajkáról. Felettesük a jerusala- jimi nagytanács titkosszolgála­tának nagyreményű ügynöke. De karrierje ezzel a pillanat­tal lezárult. Véget ért az a küzdelem, me­lyet Saulus folytatott bizonyos eretnek lázadók ellen, akik meglehetősen elszaporodtak az országban, bizonytalanná téve éppen a nincstelen tömegek hitét a Törvényben s furcsa tanaikkal felforgatták a meg­lévő rendet. Véget ért, pedig éppen most akart egyik köz­pontjukon Damaszkuszban rá­juk csapni. De befejeződött az a harc is. melyet Saulus önma­gával folytatott. Szörnyű do­log, hogy bár csak egyszer lát­ta azt az embert úgy négy év­vel ezelőtt, akkor is csak há­tulról s leginkább szakadt ru­hájára emlékszik, mégsem tudja elfelejteni. Meg az isten­káromló szavaira is emlékszik, ami után már hamarosan meg is feszítették. De az áruló rabbi azóta is ott kísért minden gon­dolatának alján: ha elemzik a Törvényt, akárhogy forgatják is, csak hozzá jutnak el. hoz­zá, a problémához, pedig olyan simának, talán nagyon is simá­nak tűnt az ügy. Mégis az áru­lóra emlékezteti minden! Ha valaki, legyen az bármely hét­köznapi eset, azt mondja: „én vagyok”, már egy másik „Én vagyok” jut eszébe, ha nyomo­rult embereket lát, feltódul benne a tehetetlen düh: lehet-e az Isten fia. aki nem tud se­gíteni magán s hagyja, hogy mint gonosztevővel bánjanak vele!? Már nem hadakozik el­lene tovább. Istefanos megkö- vezését és pillantását még ki­bírja, de ez már a végső erő­feszítés. Nincs tovább, mert az áruló rabbi is befejezte küzdelmét Saulus ellen. Letörte, mint fa­ágat, amely csak letörten ta- lélkozhatik a* árnyékával. De akkor már Pál apostol a neve. a L. Brüsszel 1972 SOK MINDENRŐL NEVEZETES a belga főváros. Gyerek­korunkban megtanultuk már a nevét anyánktól csodálatosan szép csipkéiről. Az enyéim meg azért keresik meg a város ne­vét ezekben a napokban az újságainkban, mert folyik a latol­gatás, hogy mi lesz válogatottunk sorsa ebben a nyugat-euró­pai fővárosban a nagy mérkőzésen. Kiállítások, vásárok, sport- események és tárgyalások sokszori színhelye. És még egy kel­lemetlen ízű nevezetessége: Itt tanyázik az Európa csendőrségé­nek nem éppen tisztes posztjára 1949 óta pályázó NATO fő­parancsnoksága, mióta kitették a szűrét Franciaországból. És tőle nem éppen függetlenül itt alkudoztak a Közös Piac kon- kurrensei sokáig abban a reményben, hogy Európát ketté le­het választani gazdaságilag is a szocialista világ gazdasági éle­tének tönkretételére. Ha Brüsszel 1972. évi történetét megírják, nevét most újólag az az esemény fogja kiemelten ismertté tenni, hogy itt ültek össze június 2—5 között Európa 700 milliós társadalmának leg­kiválóbb képviselői felelősségtől és tettrekészségtől hajtva kontinensünk békéjéért. Az EURÖPA1 KÖZVÉLEMÉNY KÉPVISELŐINEK KÖZ­GYŰLÉSE szélességében és távlataiban ma még felmérhetet­len. A közel 30 európai országból jelen volt részvevők óriási tömegeket képviseltek. Politikusok, társadalmi szervezetek képviselői, magas rangú egyházi férfiak, tudósok, de még ke­vésbé jelentősnek látszó személyek is ezreket, tízezreket, mil­liókat tudhattak a hátuk mögött, amikor szólásra emelkedtek az együttes üléseken vagy a bizottságok forró hangulatú mun­kaülésein. És a tömegek, a világosan megfogalmazott és együtt vállalt célkitűzések ismeretében meggyőződésünk szerint ro­hamosan fognak növekedni. A célkitűzések ugyanis, amelyeket ez az egyébként nagyon sok színű, sokféle nézetű, érdeklődésében és érdekeltségében nagyon is különböző együttes megfogalmazott, vállalt és köz­zé tett, Európa minden lakójának érdekeit foglalják maguk­ban, sőt életbevágóan érintik a ma élő és holnap is élni akaró világ minden földrészének fiát. KONTINENSÜNK BÉKÉJÉNEK ÉS BIZTONSAGÁNAK tartás rendszere, az együttműködés gyümölcsöző kibontakozá­sa, s ennek érdekében a lemondás az erőszak alkalmazásáról és a fenyegetésről, a fennálló határok sérthetetlenségének biz­tosítása, az államok függetlenségének, egyenjogúságának, szu­verenitásának, területi integritásának elismerése és tisztelet­ben tartása, törekvés a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére — mindez azzal a hallatlan reménységgel tölthet el, hogy konti­nensünk valóban új korszak küszöbéhez érkezett el. Az eddig is adott lehetőségek sokszoros kibontakoztatásával a béke, jó­lét, igazságos társadalmi rend egyre előbbre törő és élen hala­dó földrészévé válhat, magával emelve egész glóbuszunk la­kóit. Ez a cél azonban a maga hosszú távú történelmi feladatával a lehető legszélesebb körű összefogást igényli —, amint arra Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnö­ke, a magyar delegáció vezetője brüsszeli felszólalásában rá­mutatott. A széles körű összefogás lehetőségét dokumentálta a magyar delegáció összetétele is, amelyben hazai politikai, tár­sadalmi, tudományos életünk képviselői mellett ott voltak a magyar egyházi élet kiemelkedő vezetői is, Ijjas József kalo­csai érsek, a magyar római katolikus püspöki kar elnökének és dr. Bartha Tibor református püspök, az Ökumenikus Ta­nács elnökének személyében. Jelenlétük, határozott, irányt és példát mutató felszólalásaik igazolták, hogy e nemes cél képes azonos állásfoglalásra és tettre mozgósítani sok tekintetben egymástól eltérő gondolkodású és törékvésű embereket és cso­portokat. De ugyanígy jelezte ezt akár az ismert író, Heinrich Böll, az űrhajós Nyikolajeva Tyereskova, vagy a kitartó béke- harcos Martin Niemöller, az EVT volt elnöke — hogy csak né­hányat említsünk — jelenléte és közreműködése az Európa- fórum munkájában. A SZÉLES KÖRŰ ÖSSZEFOGÁS, a szilárd politikai alap, a realitásokat számba vevő józanság, a nehézségeket feltáró őszin­teség, a veszélyek és veszélyeztetők leleplezése, a céltudatos határozottság a kontinensünk békéjéért vívott küzdelemben letagadhatatlan történelmi szerepet játszott a már eddig is el­ért eredményekben. Abban, hogy a hideg- és melegháborű ag­resszív erői, a militarizmus, revansizmus kardcsörtetői meg­hátrálni kényszerültek, hogy Európánkban is, Nyugaton is te­ret nyertek a reális politikai lehetőségek szószólói, hogy jelen­tős szerződések sora születhetett meg, hogy a biztonsági érte­kezlet feltételei megérlelődtek, abban a szocialista tábor kö­vetkezetes békepolitikája, a Varsói Szerződéshez tartozó álla­mok katonai potenciáljának lebírhatatlansága mellett jelentős részük volt azoknak a békeerőknek, amelyek Európa- és vi­lágszerte tudatosan folytatták küzdelmüket és ostromolták a béke megvalósulása elé emelt falakat. Állapítsuk meg jó ér­zéssel, hogy ebben a küzdelemben a mi egyházunk vezetői és népe is kezdettől fogva ott lehetett. A brüsszeli tanácskozás jelentősége abban van, hogy az elért eredményekre támaszkodva, a kedvező lehetőségek ismereté­ben szélesítheti tovább Európa haladó, békét, biztonságot és együttműködést követelő társadalmi erőinek a táborát, egyre inkább konkrét célokra irányíthatja a közvélemény figyelmét, a felelősség és építő elhatározás döntése elé állíthatja a této­vázókat, okoSkodókat és álláspontjuk feladására kényszeríthe­ti az akadályozókat. Ezzel jelentős segítséget nyújthat azoknak a politikai és diplomáciai erőknek, amelyek fáradhatatlan erő­feszítéseket tesznek ugyanezeknek a céloknak az eléréséért. AZ ELKÖTELEZETTSÉG, amelynek delegációnk tagjai Brüsszelben újra és újra hangot adtak, tőlünk is újabb felada­tok vállalását, még szélesebb körültekintést, a „nagy cél” ér­dekében kifejtett további és határozott tevékenységet, az együttműködésért síkraszállók táborával kiépítendő kapcsola­tokat és az együttes cselekvésre való még nagyobb készséget követel. Közelebbről azoknak az egyházi erőknek a mozgósítá­sát, amelyek hazánkban és Európaszerte hitük alapján is el­kötelezettek a fenti célok elérésére. Mezősi György Istentiszteletek a Balaton mellett Balatonakali evangélikus temp­lom: a hónap utolsó vasárnapján de. %12. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinsaky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balato n- bogrlár református imaház: a hó­nap első vasárnapjain du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapiján de. 9. Balatonfenyves protestáns tem­plomkert : a hónap első vasár­napján de. 11, a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 2. Bala- tonfüred református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): minden hónap második és negyedik vasárnap du. 6. Balatonkenese református tem­plom : a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle református ima- ház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasár­napján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 4rl.): minden vasárnap de. 10. és refor­mátus templom: a hónap második és negyed'iík vasárnapján de. Balatonszemes evangélikus ima- ház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balaton világos Dren yovszky-vód- La (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusztusban minden vasárnap dU- 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnapján de. 10. a hónap harmadik: vasárnapján du. £é)J 5. Gyen esdiás evangélikus sze­retetotthon : minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. L8.): minden vasár­nap de. 10. Siófok (Fő u. 93.) : mia- den vasárnap de. 3/41. Sümeg Széchenyi u.: a hóniap negyedká vasárnapján du. fél 4. Tapolca Da­rányi u. 1—3.: a hónap els: és má­sodik vasárnapján du. 4. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap második va­sárnapján de. fél 12. a hónap ne­gyedik vasárnapján de. fél 4. Zár­ka evangélikus imaház: a hónap első es hatmadJik uasúraapján de. a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom