Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-18 / 25. szám
V-V# Amit Isten nekünk ajándékon bűnbocsánat Mik 7,18—20 Sokszor halljuk igehirdetésben azt a kifejezést, hogy bűnbocsánat, vagy Isten megbocsátja a bűneinket. Sok igehallgató számára megkopott a szó jelentése, elvonttá, üressé, majdhogynem értelmetlenné és tartalmatlanná vált. Talán azért is, mert mi emberek nem tudunk igazán megbocsátani, ezért elképzelni sem tudjuk, hogy milyen az igazi megbocsátás. Ha szép szavakkal bizonygatjuk is azt, hogy tökéletesen megbocsátottunk, a szívben szokott maradni egy kis tüske, s ez elég ahhoz, hogy ne legyen valóban igazi a megbocsátásunk. Isten bűnbocsánata egészen más. ISTEN CSELEKEDETTEL BOCSÁT MEG, nem csupán szavakkal. Szemléletesen fogalmazza az ige, amikor azt mondja, hogy „Isten hózzánk tér”. Sőt nemcsak cselekszik, hanem ő a kezdeményező, ö jön felénk, nem nekünk kell megkeresnünk őt, és kiharcolnunk a bűnbocsánatot. Jézus sem csak szóval bocsátott meg azoknak a bűnösöknek, akikkel találkozott. Mindig cselekedett is velük valamit szeretettel: gyógyulást, megelégedést, tehát életet adott. Isten mivelünk is cselekszik, amikor bűnünket megbocsátja. Igéjével bocsátja meg bűnünket, s az ige még a nyelvtan szerint is cselekvést jelent. Tehát igéjében „tér hozzánk”, keres meg bennünket, adja a megelégedést, gyógyulást, életet. Ezért olyan roppant fontos Krisztus tanítványa számára Isten igéje. ISTEN INGYEN BOCSÁT MEG, nem szab feltételeket és nem vár érdemeket. Azt mondta a próféta Istenről, hogy „elengedi a vétket”, „könyörül rajtunk” és „irgalmasságot mutat”. Ezek a kifejezések azt jelentik, hogy Isten nem azért bocsát meg, mert megérdemeljük. Ugyan kinek bocsáthatna meg ilyen feltétellel? Jézus is ingyen bocsátott meg azoknak, akikkel találkozott, s tanítványait is erre tanította. Mi emberek képtelenek vagyunk a feltétel nélküli megbocsátásra, mert sok a bosz- szúállási vágy, a számító és kárörvendő érzés bennünk. Ezért lehet végtelen örömre és hálára késztető az a tapasztalat, hogy Isten valóban ingyen bocsátja meg bűneinket. ÉS VISSZAVONHATATLANUL, tehát tökéletesen ad bűnbocsánatot. „Eltapossa”, „tenger mélyébe veti” bűneinket. Csupa olyan cselekedet, amely után nem lehet megbánás, visszatérés. Megbánhatatlanok Isten cselekedetei. Ha ő megbocsátotta bűnünket, akkor valóban nem is emlékezik arra többé. Jézus bocsánata is. ezért jelentett olyan végtelen örömöt azoknak, akik megkapták, mert teljesen tiszták lettek, nem kellett ebben kételkedniük. Amikor — talán úrvacsoravétel alkalmával — elhangzik a „megbocsáttattak a bűneid”, velünk is ugyanez történik. Istennek van hatalma arra, hogy tökéletesen elvegye bűneinket, s ő ezt meg is teszi, mert „hűséget mutat” és „nem tartja meg haragját örökké”. Megszégyenítő szeretet. Olyan, amilyenre ember nem képes, de amire mégis a legnagyobb szüksége van az embernek, mert csak a tökéletes bűnbcsánatból meríthet az új élethez elegendő erőt. A mai vasárnap igéjének minden szava azt hirdeti, amit Isten tett értünk: azt a szeretetet, amelyet a bűnbocsánatban ajándékoz nekünk. Természetes, hogy ilyen szeretet láttán Krisztus tanítványa nem marad tétlen, hanem imádságával és bizonyságtételével, a világban és népe körében végzett szolgálattal igyekszik megköszönni Isten szeretetét. De, hogy valamit is meg tudjunk hálálni, ennek ott kell elkezdődnie, hogy világosan látjuk azt, amit Isten értünk tett. Ez a mai ige ezt akarta minden más helyett megmutatni. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, köszönjük, hogy megbocsátod bűnünket. Ezért élhetünk és szolgálhatunk. Köszönjük, hogy nem a mi érdemünk a mértéked, hanem egyedül a te szereteted. Köszönjük, hogy bocsánatod nemcsak a múltra vet fátylat, hanem elegendő erő a jelen küzdelmében és a jövendő bizonytalanságban is. Könyör- günk, maradj velünk továbbra is bűnbocsátó szereteteddel. Amen. — NYUGDÍJAZÁS előtt álló orvosnő (csökkent mozgásképességül keres teljes ellátással és fizetéssel segítő-gondozónőt, aki szerény háztartási munkát is ellátna. Budapest mellett, Hév és autóbusz közlekedés. Telefon: 141—728 délelőtt 8—10. — A KELENFÖLDI GYÜLEKEZET egyházi járulék-beszedőt keres. Jelentkezés a lelkészi hivatalban. Bp. XI. Bocskai út 10. — HARANGOK ÉS^ ORGONÁK villamos meghajtását továbbfejlesztett, biztonságosan működő szerkezeti megoldással vállalom. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsaba. Gyulai út 22. Istentiszteleti rend BUDAPESTEN, 1972. JÜNIUS 18-AN Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Ifj. Görög Tibor, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 9. Ifj. Görög Tibor. Üllői út de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota-nagytemplom de. 10. Rá- köspalota-kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. KaAer Ágos'top. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshégy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (néniét), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6, Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. D. Dr. Ott- lyk Ernő (lelkészavatás). XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József du. 5. Szeretetvendégség. Pesthi- degkút de. fél íl. Ruttkay Elemér Kelepföld de. 8. Bencze Imre, dfe. li. (úrv.) Bencze Imre du. 6. Reuss András. Németvölgyi üt de. 9. Reuss András. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 3. vasárnapon az oltárteritö színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 15, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Mik 7, 18—20. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet PONICSÁN IMRE kiskőrösi lelkész. — MÖR1CHIDA—ÁRPÁS. A gyülekezet új jegyzőjét M. Dombi Sándort április 30-án iktatta be szolgálatába Sághy Jenő lelkész. — OROSZLÁNY. A gyülekezet ének- és zenekara június 18-án, vasárnap délután 3 órakor istentisztelet keretében EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából. Műsoron : J. S. Bach 79. kantáta, Gárdonyi Zoltán: Az Ür dicsérete (Bemutató) Händel: Messiás című oratóriumának III. része.. 'Közreműködnek: Kertész Erika (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Benő László (tenor), Mezőfi Tibor ' (basszus). Orgonái: Beharka Pál, vezényel Nagy Dániel. Igét hirdet J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel előadás-sorozat lesz június 16-án, pénteken este fél 7 órakór a Bécsikapu téri templomban. Concerto G-dúr Korálfeldolgozások Prelúdium és fúga A-moll Allabreve D-dúr Orgonái: PESKÓ GYÖRGY. Előadó: Földes Imre és Várnai Péter. Jegyek ára: 12,— Ft. Megfelelő érdeklődés esetén az előadást követő hétfőn az előadást megismétlik. dr. Nagy István esperes. Minden kedves érdeklődőt szeretettel vár a gyülekezet vezetősége. — CSORVAS. Szentháromság vasárnapján Mekis Adám esperes^ püspökhelyettes és dr. Péterfy Gábor egyházmegyei felügyelő, a Kelet-Békési Egyházmegye elnöksége,' valamint Koszorús Oszkár, a Nyugat- Békési Egyházmegye esperese szolgáltak. Énekelt az Orosházi Énekkar Tóth László karnagy vezetésével, szavalt Bagó Gyuláné, szólót énekelt Tóth Lenke a gyülekezeti napon. — Ugyanekkor az egyházmegyei területrendezés során Csorvás egyházközséget a Nyugat-Békési Egyházmegye átadta a Kelet-Békési Egyházmegyének. . Az ünnepségen részt vett és felszólalt Zsiga János a Községi Tanács V. B. elnöke. — BÉNYE. Április 16-án iktatta be Cselovszky Ferenc lelkész a gyülekezet újonnan, megválasztott tisztségviselőit és presbitereit. Míg a múltban a presbitériumba csak férfia-. kát választottak, most az új ’ presbitérium tagjainak egy- harmada nő. ' EVANGÉLIKUS ELET . ' Ä Mag yarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIH.. Puskin u. IS. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VE Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.2840 * Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: ■ Soproni Béla vezérigazgató „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19, 10) VASÁRNAP. — „És monda nékem az Isten: Szolgám vagy te, Izrael, akiben és meg- dicsőülök.” (Ézs ‘49, 3 — 1 Pt 2, 9 — 1 Pt 5, 5—11 — Zsolt 32) Nagy felelősség és nagy jutalom, amit igénk mond. Felelősség azért, mert Isten szolgájának lenni nem egyszerű dolog. Olyan életfolytatást igényel ez tőlünk, amire mi képtelenek vagyunk a magunk erejéből. Csak Jézus Krisztus szolgálata, kereső és megtartó szolgálata ad lehetőséget erre. Jutálom azért, mert Isten elfogad bennünket szolgáinak, munkatársainak itt a világban minden bűnünk, gyengeségünk, hitetlenségünk és reménytelenségünk ellenére. HÉTFŐ. — „Én vagyok, aki mondom: ímé, itt vagyok!” (Ézs 52, 6 — Jn 17, 6 — Mk 2, 1—17 — 1 Kir 8, 22—30, 54— 61) Ebben a rövid, tömör mondatban benne vap mindaz, amit hiszünk és vallunk, és ami alapot adhat életünkhöz. Isten itt van! Nem valahól a magasban, a felhők, fölött, hanem itt lent a földön köztünk. Ez jelenti azt, hogy minden gonddal, kétséggel, problémával és nehézséggel van kihez fordulnunk itt a földön, de ez egyúttal figyelmeztetést is jelent számunkra. Nem élhetjük le életünket úgy, nem cselekedhetünk semmit úgy, hogy úgysem, tudja senki! Isten figyelemmel kíséri egészen közelről életfolytatásunkat és előtte minden cselekedetünk nyilvánvalóvá lesz. KEDD. — Jézus mondja: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod!” (Jn 5, 14 — 2 Krón 32, 24 — Lk 7, 36—50 — 1 Kir 10, 1—13) Minden ember elmondhatja életére vonatkozóan, hogy súlyos bajokból szabadult meg. Akár tudomásul vesszük, akár nem, minden gyógyulás, bajból, való megszabadulás isten, ajándéka.. Figyelmeztetni akar bennünket ajándékával. Mégis milyen h,amar elfelejtjük, hogy Isten ajándékai azért vannak, hogy jobbá, igazabbá és tisztábbá legyén életünk. Meggyógyultunk, de azért, hogy tisztábbak legyünk, többé ne vétkezzünk. Ne felejtsük el soha. Jézusnak ezekét az intő szavait. SZERDA. — „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1 Kor 15, 57 — Zsolt 68, 4 — Lk 15, 11—32 — 1 Kir 11, 1—13) Nem arról van szó, hogy saját erőnkből és tehetségünkből legyőzhetjük bűneinket és új életet tudunk kezdeni. Arról van szó, hogy Jézus Krisztus legyőzte a bűn hatalmát és ez ad lehetőséget, nekünk is a bűnbocsánaton keresztül, hogy legyőzzük bű^ neinket és olyan életet kezdhessünk, amely méltó Jézus követéséhez. E nélkül csak elveszett és tévelygő emberek lennénk. CSÜTÖRTÖK. — „Szükség gemben az Urat hívtam és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallgatá.” (Zsolt 18, 7 — Mk 14, 35—36 - Emi, 1—8 — 1 Kir 11, 26—40) Úgy tűnik, kicsit merész és egyoldalú a zsoltáros kijelentése, amikor arról beszél, hogy Isten meghallgatta kérését. Sokan ennek éppen az ellenkezőjét állítanák. Mégis a zsoltárosnak van igaza. Mert nem arról beszél, hogy Isten mindig és mindenben úgy hallgatta meg a kérését, ahogy azt ő szerette volna, hanem arról beszél, hogy meghallgatta! Ez a meghallgatás azt jelenti, hogy Isten úgy cselekedett a kérésre, ahogy azt ő jónak és helyesnek ítélte és az embernek üdvösségét munkálta. Imádságainknál ezt soha sem hagyhatjuk figyelmen kívül. PÉNTEK. — „Hát kívánva kívánom én a gonosznak* halálát? — ezt mondja az Ür Isten; nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?’* (Ez 18, 23 — Zsid 3, 13 — Rm 5, 1—11 — 1 Kir 12, 1—20) Isten irgalmáról 'és kegyelméről beszél mai igénk. Életünk folytatása, hitetlensége, szertelensége minden józan emberi ész szerint csak halállal végződhetne. Isten azonban nem ezt akarja! Azért küldte Jézust, hogy a gonoszokat is, a bűnösöket is, tévelygőket is megtérésre hívja és új életbe állítsa, szolgálatra és a szeretet cselekedeteinek naponkénti gyakorlására búzdítsa. SZOMBAT. — „Dicsérjétek az Urat mind ti pogányok; magasztalják őt mind a népek.” (Zsolt 117, 1 — Jel 7, 9—10 — Lk 1,57—80 — 1 Kir 12, 21—33) Isten azt akarja, hogy életünk megújuljon, igaz és hivő követői legyünk. Ezért küldte hoz- zánlí, értünk Fiát, Jézus KrlS*S tust is'. Erről tett bizonysáéöt heti igénk is. Látva Istennek ezt a. hallatlan nagy kegyelmét az ember nem is tehet mást, csak dicséretet énekei, magasztalja Istent. Magasztaljuk mi is, zengjünk dicséretet nevének mi is! ifj. Kendeh György — HALÁLOZÁS. Id. Koren Emil vasdiplomás mérnök, ny. MÁV igazgató június 6-án tartós, nehéz, de fegyelemmel viselt szenvedés után 87 éves körében elhunyt. Temetése június 16-án volt a Farkasréti temetőben. Az elhunytban D. Koren Emil esperes édesapját* gyászolja. „Ha meszomorít az Ür, meg is könyörül, mert nagy az ö szeretete.” Magyar miniatűrök ARANY-LÁSZLÓ máig eléggé nem értékelt elbeszélő költeménye, vagy inkább verses regénye, A délibábok hőse, száz évvel ezelőtt jelent meg, 1872-ben. A hang és az enyelgő ábrázolás Arany János magatartására vall, de a fiú a magyar jelen képeit úgy köti be, hogy kérlelhetetlenül, s egyértelműen az igazat s a valódit mondja el. Hűbele Balázs történeteinek egy része, a költő saját élménye, diákköri észlelete, az egész magyar körkép azonban Arany László nemzedékéé, vagyis az osztrák- magyar kiegyezés koráé, a magyar kapitalizmus fejlődésének keserű lírai krónikája. „Pest, tél, köd és sár, lárma, hejsze-hajszok, zaj-baj, hausse-baisse unalmát viselem” írja csüggedten, s a stanza végén így kiált fel: „Jobb észre térni hát, s kijózanulni.” Arany László tehát a kép visszáját festi, ahogy maga mondja, letörölve a költészet-adta báját a hazának, egy torz vonással félrebiggyesztve a száját, hogy a mosolygó arc sírva fakad. El van keseredve attól, hogy a magyar valóság és költészet adta kép között nagy űr tátong. „A képzelet nem lesz seholse testté, Alföld sem oly szép, mint Petőfi festé” — mondja pár sorral odébb, zordan, valóban délibábokat tépdesve. De érezzük s tudjuk, hogy ezt a hangot és valóság-látást a legnagyobb nemzetszeretet sürgette. Arany László a polgári életben a Magyar Földhitel- intézet igazgatója volt, s pontosan tudta-látta a parasztság helyzetét, vagyis az egész népét. Nem elégítette ki lelkiismeretéf, és meggyőződését, hogy egyénileg érvényesült, s egyénileg sokan érvényesülnek a hazáiban. Mit ér az egyén jóléte, ha a nemzet boldogtalan? Fáj a költő szíve, attól tartván, hogy eltévedt a nemzet. A nemzet boldogulása nélkül mit sem ér az egyén jó szerencséje. Ez a szerencse látszat csupán. Az egyén fázik a nemzet köreiben. Aranykort kívánt deríteni nemzetére, akár édesapja, széttépte a délibábokat, teljesítette kötelességét, de reménytelen szívvel. Ez a káprázatvesztő magatartás sír fel ebben a nagy költeményben, lankadatlan erkölcsi szenvedéllyel: Arany László tiltakozott a legerősebben polgárosodásunk görbe útjai ellen. Meggyőződést, történelmi felelősséget, tisztességes emberséget követelt, amilyen puritán volt maga is. Ez a nemzetnevelő erő lobog a megej- tően tiszta szándékú, gerincegyenesítő költeményben, melyet éppen azért név nélkül jelentetett meg, de a név hamarosan kitudódott, emelt fővel vállalta tehát a kritikát Arany László. Petőfi és Arany János szelleme lobogott benne, nem szertelenül, hanem az enyhén égő csipkebokor formájában. Kár, hogy legjobb alkotó korában befejezetlenül itt kellett hagynia munkáját és erőfeszítését. , NÉPMESÉINKET is Arany László gyűjtötte össze elsőnek, Gyulai Pállal együtt, s adta ki a Magyar Népköltési Gyűjteményben, melynek tizennégy kötete a magyar kultúra messzi évszázadokban gyökerező gyönyörű hajtása. Az első kötete e sorozatnak ugyancsak száz évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg Arany László gondozásában. Ki ne epilékeznék Petőfi édes versére, melyet Arany Lászlóhoz írt, amikor még gyermek volt, s az Arany családnál időző költő a kis ürge meséjével szórakoztatta a térdén lovagoló Lacit. Apja megírta a Családi kört, vagyis tudatunk mélyéig jelezte, hogy a mesemondó varázslat nemzetalakító erő. A családi melegben, Petőfi játszi ritmusában nőtt fel Arany László, s pompás, bátor, egyenes magatartással gyűjtötte össze és értelmezte férfi korában népmeséinket, ö írta az első meseelméleti tanulmányt is nálunk, ez volt 1867ben székfoglaló előadása, ő osztályozta elsőnek műfajok szerint népmeséinket, s e tekintetben úttörőnek tetszik egész Európában. Amikor a Habsburg király és országunk feudális rétege megköti a kiegyezést, Arany János kiváló fia visszamutat a népre, mint nemzeti erőforrásra. Eveken át készült rá, Eredeti népmesék című kötete már 1862-ben jelenik meg, apja elképzeléseit valósítja meg benne. Megőrzi a mesék eredeti szépségét, szerkezetük fcerekségét, stílusuk hamvát. A kis kakas gyémánt félkrajcárja, vagy Á kóró és a kismadár, a Babszem Jankó ma is a legtisztább forrásvíz gyermekeinknek. Arany László határozta meg elsőnek a magyar népmese jellemző vonásait, hogy szembe állítsa más népek meséivel, mint típusokkal, ahogyan félszázaddal később Bartók Béla a vegyész gondosságával és pontosságával elhatárolta a körülöttünk élő népek dalaitól. Arany János oktatta fiát arra, hogy úgy kell a meséket átírni, s följegyezni, ahogyan a nép mesemondói szövik, szájról szájra, érzékletesen, gyönyörűen, a hépi-nemzeti együttléi keltető melegében. így találkozott Arany Lászlóban a nemzetnevelés két aranyszála: az igazmondás és a gyönyörködés. DIVALD KORNÉL volt a régi vándor neve, aki úgy tudott gyalogolni, mint senki más Magyarországon. Vándorbottal járt, tarisznyájában fényképezőgép és háromlábú állvány, hatalmas notesz, írószerszám és mérőszerszám. Ez a sajátos vándor ugyanis azért kelt útra, s merit, mendegélt hegyeken át, völgyeken át, hogy hazája művészeti emlékeit fölkutassa, lefényképezze, vagy lerajzolja, megmérje, hitelesítse, fölfedezze mesterüket, megvallassa a papot és a kántor tanítót, községi bírót és öregembereket, akik mindenről tudnak, ami a faluban történt. Divald Kornél fedezte fel a múlt században és századunk első éveiben a Felvidék művészeti emlékeit, ő leltározta elsőnek a templomókat és kastélyokát, a szárnyas oltárokat és faragott padokat, a körtefából készült Madonnákat és Krisztusokat, a falra festett Kálvária jeleneteket, bűnök és erények festmé- nyi jelenetét, kancsók, tálak, kélyhek, csillárok, asztalók és székek korát és származását. Pozsonyról, Kassáról, a bányavárosok képző- művészeti kincseiről már akadtak régebbi szakszerű feljegyzések, de az Isten háta mögötti falvakba, a fatemplomokba, a szepesi oltárokon piruló Szent Istvánokra és Szent Lászlókra Divald Kornél előtt még nem nézett be senki szakértő szemmel. Azt a munkát végezte el ő művészettörténeti ösvényen, amelyet Mikszáth végzett el novellában és regényben, Bartók népdal- és népzene-kutatásban. Fáradhatatlan volt Divald Kornél, szerény és tiszta szívű ember, akit mindenki szívébe zárt, akár kortását, Mednyánszky Lászlót, a nagy piktort, aki ugyanakkor vándorolt erdőn- mezőn keresztül-kasul, éjszaka és tűző napon, hóban és szélben, hogy megörökítse a Felvidék hegyeit és vizeit. Sereg nagyszerű, úttörő könyvet írt Divald Kornél a felfedezésekről. Az ő monográfiája állapította meg elsőnek a felvidéki reneszánsz építészeti emlékeit, egy másik hatalmas műve elkalauzol Szepes megye művészeti alkotásaihoz (három kötetben), egy harmadik a magyarországi szárnyas oltárokat vallatja, de írt Budapest művészeti szépségeiről is, mindig a régit kutatva s á régire irányítva a figyelmet. Száz évvel ezelőtt született Divald Kornél, Eperjesen, 1872. május 21-én; úttörő volt, töröljük le a port nevéről, Szalatnaí Rezső 4 * #