Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-25 / 26. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1972. június 25. Ara: 2.— Forint Csak a „jó pap“ vagy a gyülekezet is? A Aire ezek. a sorok megjelennek, már a harmadik letkész- /VI konferenciát fejezzük be Gyenesdiáson. Hat konferencia követi egymást, melyből hármat júniusban, hármat pedig ■ szeptemberben tartunk. A konferenciákon részt vesz valamennyi magyarországi evangélikus lelkész, ha csak nem any- nyira beteg, hogy nem tud eljönni. Egy-egy konferencián átlagosan 60—65 lelkész vesz részt. Az előadásokat 2 püspök, 2 teológiai akadémiai tanár, 3 esperes és 3 lelkész tartja. Az előadásokkal párhuzamosan reggel és este áhítat-sorozat van, melyeket felváltva a püspökök és felkért lelkészek tartanak. A négy fő előadás foglalkozik a Szentirás helyes értelmezésével, a diakóniai teológia továbbfejlesztésével, a konvergencia kérdésével és az európai biztonság problémájával. Fórum beszélgetések keretében a jövő egyházáról, az egyházi jó rendről, az ökumenizmusról és az egyházi sajtóról folyik a beszélgetés. Valamennyi olyan téma, amely segíti lelkészeink szolgálatát a gyülekezetekben, az országos egyházban és világtávlatban egyaránt. A leVkészkonferenciák célja lelkészeink továbbképzése. Ez f\ a továbbképzés egyházunkban nagyon rendszeresen és átgondoltan folyik. Nem kell bizonyítanom, hogy bármilyen magas szintű képzés folyik Teológiai Akadémiánkon, a szigorlati vizsgákkal és a lelkészek felavatásával nincs végié a tanulásnak. Folyik a továbbtanulás a lelkészi munkaközösségekben egyházmegyénként, teológiai' szakcsoportokban egy-egy professzor vezetésével, ösztöndíjasaink munkaközösségében, a Lutheránus Világszövetség teológiai munkájába bekapcsolódó munkacsoportjainkban. Jó lelkiismeretbel mondhatjuk el, hogy magyarországi evangélikus egyházunkban nem volt mégolyán időszak, amelyben a teológiai továbbképzés olyan megfontoltan és céltudatosan történt volna, mint éppen a mi időnkben. Azt is el lehet mondani, hogy lelkészeink körében igen nagy az érdeklődés a teológiai továbbképzés iránt és a nagy többség határozottan igényli a továbbtanítást és a továbbtanulást. Lelkészeink jól érzékelik, hogy új történelmi körülményeink között, a szocializmust építő Magyarországon új úton kell járnunk, mivel régi útjainkat valóban „benőtte a fű”. Aki még mindig ott tart, hogy „az egyház szolgálata minden időben változatlan és azt nem kell újra és újra végiggondolni és megújítani”, az benne marad a múltban, Jézus Krisztust is ott hagyja a múltban és ahhoz ad segítséget, hogy az egyház ne találja meg az utat és. a szót azokhoz, akik a mában élnek. A gyorsan változó világban az. egyháznak is gyorsabban kell gondolkodnia, feladatát felmérnie és szolgálatát frissen elvégeznie. A sokat hangoztatott szólásmondás nagyon igaz: „A jó pap holtig tanul”. A kérdés csak az, hogy maguk a gyülekezetek és benne az fi egyes gyülekezeti tagók, egyszerűen csak tudomásul veszik, hogy a papjuk „holtig tanul”, vagy pedig ők maguk is papjukkal együtt holtig akarnak tanulni? Legyen világos előttünk, hogy a továbbtanulás a gyülekezetre éppen olyan kötelező, mint a papra. Ha csak a pap tanul és a gyülekezet gondolkodásában marad a régi, abból többféle baj származhatik. Az egyik baj lehet az, hogy teológiájában, egyházpolitikájában és politikájában előrelépő papot nem követi a gyülekezet és így végeredményben a pap „légüres tér”-be kerül. Ebben az esetben a gyülekezet tagjai még mindig a régi úton járnak, a fűvel benőtt ösvényeket tapossák és kritizálják a papjukat, aki nem hajlandó a régi úton járni. Még mindig vannak olyan gyülekezetek, amelyek alig igényelnek mást az igehirdetéstől, mint azt, hogy az szépen, hangulatosan, kiszínezve adjon elő egy-egy bibliai történetet, lehetőség szerint úgy, hogy annak semmi köze ne legyen a mához. Vannak gyülekezetek, vagy legalábbis gyülekezeti tagok, akik „kikapcsolódni” jönnek a templomba és egyáltalán nem tetszik nekik, ha az igehirdetés a templom csendjéből kivezeti őket a templomon kívüli világba, a társadalomba, népünk közé és az emberiség nagy családjába. Vannak olyanok a templompadokban, akik nagy „lelki megnyugvással” hallgatják, hogy Jézus Krisztus a „mennyei kenyér” és hogy „odafent örök otthonunk van”, vagy hogy Isten „békességet akar a földön”, de azonnal nyugtalankodnak és mozognak a templompadokban, mihelyt a lelkész arra fordítja a szót, hogy társadalmi igazságot kell teremteni a földön, földi kenyérrel is meg kell elégíteni az éhezőket és haladéktalanul be kell fejezni a vietnami háborút. Nincs könnyű dolga annak a lelkésznek, aki egy lelkész-konferenciáról meggazdagodva tér haza, az ott hallottakat tovább akarja adni a gyülekezetnek, de a gyülekezet elzárkózik a továbbtanulás elől. De még ennél is nagyobb baj, hogy végeredményben nem is a lelkész kerül ilyen esetben /.légüres térbe”,' hanem sokkal inkább maga a gyülekezet. Azt is merem mondani, hogy a továbbtanulás és továbblépéstől elzárkózó gyülekezet önmagát teszi múzeumba, közkeletű szóval: „hidegre”. Az a gyülekezet pedig, amely elzárkózik az új elől és fújja a maga nótáját, hovatovább ezt a nótát csak magának fújja. Ez pedig „beltenyésztést” jelent A beltenyésztés pedig előbb-utóbb kihalást eredményez. A holtig tanuló papokat kövessék a holtig tanuló gyülekezetek. A holtig tanulás az élet útja. D. Káldy Zoltán LENGYELORSZÁG Dr. Andrzej Wantula püspök beszámolója szerint a Lengyel Evangélikus Egyházat az elmúlt évben is újra érintette a Nyugat-Németországba történő kivándorlás. 4740 evangélikus, közöttük két lelkész hagyta el Lengyelországot és így az egyház létszáma 80 ezerre csökkent. Aggódva nyilatkozott a püspök a vegyesházasságokkal kapcsolatos nehézségekről. A római katolikus egyházzal kapcsolatos kérdések tanulmányozására Gastpary professzor vezetésével a „Konfesszíonális Bizottságot” bízták meg, hogy év végéig dolgozzon ki új irányelveket, különös tekintettel a római katolikus egyház bizonyos csoportjainak ökumenikus közeledésére, (epd) Bizonyságtételről van szó Mezőtúri gyülekezetünk ünnepe Vannak megyék hazánkban, ahol nagyon kevés evangélikus él kicsiny, de áldozatkész gyülekezetekben nagy szórvánnyal. Ezek közé tartozik Szolnok megye is, ahol mindössze négy evangélikus gyülekezetünk van. Ezek között egy sincs olyan, amelyik „felvehetne a versenyt” lélekszámban más területek gyülekezeteivel. Viszont áldozatvállalásban, szeretet gyakorlásában, hűségben igen komoly „versenytársai” lehetnek ezek a gyülekezetek a nagyobbaknak is. Ezek közé a gyülekezetek közé tartozik a mezőtúri gyülekezet Maga a város nem sokban különbözik más alföldi városainktól, de az evangélikus gyülekezet sok mindenben példa lehet Az alkalom Az adott lehetőséget és módot a gyülekezet jobb megismerésére, hogy május 14-én szenteltette újjá a gyülekezet teljesen megújított templomát. Évek óta használhatatlanná vált a templom, mert szinte valósággal tó keletkezett talajvízből a templom alatt, ami nemcsak a falakat tette tönkre, de a templom berendezését is teljesen használhatatlanná tette. Több lehetőség kínálkozott a templom helyreállítása terén egészen a lebontásig és újjáépítésig. Végül a legjobb és legolcsóbb mellett döntött a gyülekezet: dupla szigeteléssel látták el a falakat, amely megszüntette teljes egészében a víz romboló munkáját. Ezt követően állították helyre a templom belső berendezését is igen jó ízléssel és hozzáértéssel. A belső munkák befejezése után hívta meg a gyülekezet elnöksége D. Káldy Zoltán püspököt, hogy ünnepi istentisztelet keretében adja át ismét rendeltetésének a templomot Az ünnepi istentisztelet a templomajtó ünnepélyes megnyitásával kezdődött, majd az „Erős vár a mi Istenünk“ hangjaira vonult be a gyülekezet élén a püspök a helyi lelkész, Bártfai Lajos esperes és Komoly Sámuel makói lelkész vezetésével a megújított templomba. Az igehirdetés és a szentelés szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök végezte. A 84. Zsoltár versei alapján hirdette Isten igéjét. „Ma templomot csak azok újítanak meg, akik hisznek abban, hogy holnap is kell templom. Itt bizonyságtételről van szó. A mezőtúri gyülekezet azt kiáltja, hogy mi élünk, élni akarunk. Nekünk holnap is szükség van a templomra, és nem engedhetjük összeom- lani.” A zsoltáros szavaihoz kapcsolódva — „Boldog az az ember, aki a templomban lakozik” —, így folytatta: „Arról van itt szó, hogy elmegy az ember a templomba, igét hallgat, szentségekkel él, így lesz a templom lakója. Ma a templomban lakás azt jelenti, hogy koptatom a templom küszöbét. Az ilyen emberről mondja a zsoltáros, hogy boldog ember. Miért? Itt találkozunk Istennel, aki boldoggá tesz, mert Isten maga a boldogság, aki Jézus Krisztusban szerető mennyei Atyánk. Ettől az Istentől kaphat az ember kiuta- kat és megoldásokat Ezért boldog az az ember, aki a templom lakója.” A továbbiakban arról beszélt a püspök, hogy Isten nem templomba zárt Isten, hanem velünk jár az otthonunkban és munkahelyünkön is. A továbbiakban arról beszélt, hogy mit jelent ez a hétköznapi életünkben. Befejezésül a következőket mondta a püspök: „Azért renováltátok ezt a templomot, hogy miközben ide jöttök, igét hallgattok, erőhöz jussatok, erőt adjatok, és megérkezzetek a templom nélküli városba, az örök hazába” Igehirdetés után, imádság és áldó szavak kíséretében adta át rendeltetésének a püspök a megújított mezőtúri templomot. Egyháztörténeti kalendárium Június 13. Harminc éve, 1942. június 13-án végezték ki az egykori Andrássy-laktanyában kétheti kegyetlen kínzás után Rózsa Ferenc építészmérnököt (sz. 1906), a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. ö szerkesztette a Népszava 1941 karácsonyi számát — ami a népfrontmozgalom jelentős állomása volt — és az 1942. február 1-én megjelent illegális Szabad Nép-et. Róla nevezték él az újságírók jutalmazására alapított, évente kiosztásra kerülő Rózsa Ferenc díjat is. 17. Kétszázötven évvel ezelőtt, 1722. június 17-én döntötték ki az első fákat a fiatal Zinzendorf Miklós herm- hut-i birtokán (nem messze a lengyel határtól, Zittau környékén), hogy otthont kapjon a hitük miatt hazájukból száműzött „cseh-morva atyafiak” egy csoportja. Ma mintegy 330 000 ember vallja magát hermhutinak. Az évente magyarul is megjelenő biblia- olvasó Útmutató (Losungen) révén mi is részesülünk ennek a jelentős keresztyén közösségnek az áldásaiban. 20. Száz éve, 1872. június 20-án született Frenyó Lajos, az egykori híres eperjesi evangélikus Kollégium neves tanára. 24. Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1897. június 24-én halt meg százéves korában Brassai Sámuel erdélyi polihisztor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Volt főúri nevelő, nyelvmester, könyvtáros, zenetanár, múzeumigazgató és lapszerkesztő. A kolozsvári egyetemen a matematikán kívül nyelvtudományt és szanszkrit nyelvet is adott elő. 26. Huszonöt éve, 1947. június 26-án szűnt meg az addigi „bevett” és „elismert” vallásfelekezetek közötti megkülönböztetés. A teljes vallásegyenlőséget az ekkor életre hívott 1947:33. törvénycikk rendelkezései tették lehetővé. 30. 1947-ben ezen a napon, június 30-án alakult meg Lundban a Lutheránus Világ- szövetség, amelynek történelmi jelentőségéről lapunk előző számában már megemlékeztünk. A több, mint 74 milliós evangélikusságból ma 82 tagegyházat magába foglaló genfi világszervezet nagy felelősségű munkájából örömmel veszi ki részét a magyar evangélikus egyház is. Dr. Fabiny Tibor Ünnepi közgyűlés csatlakozott az istentisztelethez, melyen először Bártfai Lajos esperes-lelkész ismertette a renoválás történetét. Megköszönte az Országos Egyház, a Lutheránus Világszövetség, valamint a különböző gyülekezetek segítségét. Külön köszönte meg a gyülekezet adományait és azt az áldozatos szeretetet, amely a nagyarányú társadalmi munkában nyilvánult meg, amit forintban szinte nem is lehet meghatározni. Örömmel állapította meg a lelkész azt is, hogy ez az építkezés együtt járt a gyülekezet megújulásával is. A további feladatokról is szólt. A templom külső renoválása és a torony javítása a következő feladat. Azzal az összefogással, amely az eddigi munkák elvégzését is lehetővé tette, van remény a sikeres befejezésre is. Ezt követően hangzottak el a köszöntések. Göndöcs György egyházmegyei felügyelő a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye nevében, Fodor Ott- már és Komoly Sámuel a szolnoki illetve a makói gyülekezet nevében szólt. A szarvasi gyülekezetek köszöntését dr. Csongrádi János egyházközségi felügyelő tolmácsolta. Ä1- dáskivánásait fejezte ki a református és római katolikus gyülekezet is élükön Szabó Dániel nagykunsági esperessel. A köszöntések sorát D. Káldy Zoltán püspök zárta, aki a Magyarországi Evangélikus Egyház egésze nevében köszöntötte a mezőtúri gyülekezetét Gyülekezeti ünnepély keretében folytatódott a délutáni órákban a gyülekezet ünnepe. Gazdag műsort állítottak össze. Szavalattal szolgált: Mravik Katalin, Szűcs Marika és Kormos Anna. Énekszólóval szolgált Aradi András szarvasi lelkész. Különböző zeneszámokat adott elő művészi színvonalon a helyi Zeneiskola néhány tanára. A színvonalas műsor csúcspontját D. Káldy Zoltán püspök előadása jelentette, aki a Szentlélek jeleiről beszélt életünk különböző területein. A gyülekezet feszült figyelemmel hallgatta a sok irányú, de mégis egységes előadást. Kicsiny, de szeretetben és áldozatban nagy gyülekezetről számolhattam be a mezőtúri gyülekezet ünnepével kapcsolatban. Olyan gyülekezet él Mezőtúron, mély a jövőben is gyülekezet akar maradni, szolgálatát még jobban, még áldozatosabban betölteni ott, ahol él. If j. Rendeh György Egyházunk küldöttsége 3 Szovjetunióban A Lett Evangélikus Egyház vezetőjének, Janis Matulis rigai érseknek és az Észt Evangélikus Egyház fejének, Alfred Too- ming tallinni érseknek meghívására egyházunk vezetői, D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök feleségük társaságában június 24—30. között látogatást tesznek a Szovjetunióban. Istentiszteleteken szolgálnak igehirdetésekkel, lelkészgyűléseken tartanak beszámolókat egyházunk életéről és teológiai munkájáról, és tárgyalásokat folytatnak egyházunk és a szovjetunióbeli egyházak együttműködéséről. A meghívásra Matulis és Tooming érsekek tavalyi magyarországi látogatásának viszonzásaként kerül sor. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY VEZETŐJE KÜLFÖLDÖN A Gyülekezeti Segély vezetője, Karner Ágoston országos főtitkár június 15—21 között a Német Demokratikus Köztársaság testvérszervezete, a Gus- tav-Adolf-Werk közgyűlésén vett részt Eisenachban, Az Osztrák Evangélikus Egyház szórványmunkáját segítő Mar- tm-Luther-Bund közgyűlésén, június 24—28 között az ausztriai Voistbergben is képviseli egyházunkat. KÜLFÖLDI VENDÉGEK HAZÁNKBAN A nyugat-németországi Mar- tín-Luther-Bund főtitkára, W, Hirschmann és az osztrák Mar- tin-Luther-Bund vezetője, H. Grossing május 30— június 3 között látogatást tettek hazánkban. Tárgyalásokat folytattak Karner Ágoston főtitkárral, a Gyülekezeti Segély országos vezetőjével az egyházi szervezetek kapcsolatairól. Vendégeinket fogadta D. Káldy Zoltán püspöki is. KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA A fegyverkezés korlátozásáról és a leszerelésről a Keresztyén Békekonferencia június 14—15 között nemzetközi tanácskozást rendezett Prágában. Egyházunkat a megbeszélésen dr. Prőhle Károly professzor, a Teológiai Akadémia tanára képviselte. A LIPCSEI TAMÁS-TEMPLOM KARNAGYA NYUGDÍJBA VONULT J. S. Bach egykori templomának, a lipcsei Tamás-templomnak karnagya, Erhard Mauersberger professzor április végével 68 éves korában nyugalomba vonult. Lipcse városa a búcsúzó zenei vezetőt a város művészeti díjával tüntette ki, aki továbbra is megmarad a Német Demokratikus Köztársaság Bach-társaságá- nak elnöke. Mauersberger professzor gyermekkorában már tagja volt a Tamás-templom kórusának. 1925-ben Aachen városában orgonista és az ottani Bach-társaság vezetője. 1928- tól a Mainzban működő Zene- akadémia tanára, majd 1930- tól kezdve a Thüringiai Tartományi Egyház zenei igazgatója Eisenachban. 1961-től vezette a lipcsei Tamás-templom híres kórusát. Testvére, Rudolf Mauersberger professzor 1930- tól 1971-ben bekövetkezett haláláig a drezdai Kreuz-temp- lom kántora és kórusvezetője volt. (epd)
