Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-02 / 1. szám

Óéi) igéje Jövő-mült Mk 13, 32—37 Ezen a napon s estén minden gondolkodó embernek elkalan­doznak a gondolatai. Idősebbek inkább a múlt felé tekintenek, fiatalabbak a holnapok felé, — de elképzelhető ez fordítva is. Ez a kettősség fellelhető igénkben is azzal a többlettel, hogy a jövő nemcsak az új esztendő holnapjait jelenti, hanem Urunk­nak, Jézus Krisztusnál; vísszajövetelét, életünk döntő szám­adását és végső fordulópontját is. A JÖVŐKUTATÁS SOKAKAT FOGLALKOZTATÓ, divatos téma manapság. Társadalmi átalakulások, technikai bravúrok, tudományos szenzációk adják a találgatások, vagy gondos szá­mítások témáit, de ezek felhasználásával kapcsolatban már megoszlanak a vélemények. Vannak, akik az ember kezében összegyülemlő tudományos hatalom miatt katasztrófákat jósol­nak, mások magc.nak az embernek elidegenedését és az élet gépiessé válását. A bizakodóbbak szép jövőt látnak az emberi­ség előtt, melyben a nagy lehetőségek kihasználása által gaz­dagabbá válik az élet egyének és népek számára. A keresztyén emberek a jövőt vizsgálva a földi életre vonatkozó jó remény­ség mellett Istent is látják, aki Ura életnek és háláinak, múló időnek és örökkévalóságnak és aki „ama napon és órán” örök­kévaló országában helyet ad a most még múlandósággal küsz­ködő, megváltott embernek. VAN AZONBAN IGÉNKNEK OLYAN MONDANIVALÓJA IS, amelyről kevésbé megoszlóák a vélemények: a múltról, vagyis a megtett útról. A gyülekezetekben felolvasandó év végi statisztikák csak adatokat fejeznek ki, néha lezárt adatokat, számunkra viszont, akik tovább szeretnénk élni, tanulságos áttekinteni: mink is volt és hogyan éltünk vele? ALKALMUNK VOLT — A JÖRA. A ház gazdája útrakelt, de minden szolgájának megbízást adott, meghagyta a maga dol­gát. Ha visszatekintünk a most végéhez közeledő évre, őszintén felismerhetjük: sok-sok alkalmunk volt a szolgálatra, egyéni és közösségi értelemben egyaránt. Ha erőnk nem is volt l<vr- látlan, de annyi mindig volt, hogy a ránkbízott munkát, szol­gálatot elvégezzük. A kérdés csak az, hogy éltünk-e ezzel az erővel és alkalommal? 2. TALÁLKOZÁSAINK VOLTAK A HÁZ URÁVAL. Mi nem csak végső visszajövetelében reméljük az Urunkkal való találkozást, hanem múlandó földi életünkben is hiszünk a talál­kozások lehetőségében. Igéjét olvassuk és halljuk, az Általa rendelt szentségekkel élünk. Embereket látunk magunk körül, akiknek szükségében, szeretetvágyában is öt. Krisztust kell észrevennünk. Egy riportfilmet láttam a pakisztáni menekü­lőkről: a sötét filmkockákon csak a szemek világítottak. De ez is élég volt, hogy érthessük, mire van szükségük e szemek tu­lajdonosainak. Észrevettük-e Krisztus közelségét — igehirdeté­sek és úrvacsorázások során és emberek szemében, kimondott vagy kimondatlan szükségében? 3. EGY FELISMERÉS MEGERŐSÖDHETETT BENNÜNK: nem hiábavaló az életünk. Igaz, hogy sem jutalmat, sem elma­rasztalást nem kapunk naponként szolgálatunkért vagy mulasz­tásainkért. Igaz, hogy sokan a keresztyének közül is fáradtan vagy cinikusan így sóhajtanak: messze van tőlünk Isten. ..Az a tény azonban, hogy életünk most még nem örökkévaló, hogy perceinket is számolnunk kell és életünkért való felelősséget újra meg újra átéreznünk, megtanít bennünket a józan vára­kozásra és vigyázásra. Nem volt hiábavaló a fáradozásunk, amelyet Isten megbízása alapján végeztünk, ö" gaéddgüótt meg e lehetőségekkel — és Ő kéri majd számon mindezt tőlünk Szirmai Zoltán IMÁDKOZZUNK A letűnő esztendő utolsó óráiban fogadd ei, szerető Istenünk bűnbánatunkat és hálaadásunkat* Bűnbánatunkat, mert sok- szór voltunk kishitűek, borúlátók, hidegszívűek. Nem vettük észre felkínált ajándékaidat, nem éltünk még azzal sem, amit csak ránk bíztál, amire erőt is adtál volna. De hálát is adunk Neked, amiért nem nézted mulasztásainkat és hidegségünket és mégis gazdagon elárasztottál minket és mindeneket bölcses­ségeddel és áldásaiddal. Nyiss előttünk ajtót a holnapok felé és segíts, hogy tudjunk vigyázni és imádkozni. Egykor pedig nyisd meg előttünk irgalmadból örök országod ajtaját is. Amen. ä munka világrendszere mellel! állunk A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) egyházunk állásfoglalását. Ki­emelten szólt az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet összehívásának fon­tosságáról, amit a követke­zőkkel zárt: MI E HELYRŐL IS, arra kérjük az Egyházak Világta­nácsát, a Lutheránus Világ- szövetséget, és az Európai Egy­házak Konferenciáját, hogy a maguk részéről tegyék meg azt, amit maximálisan meg tudnak tenni az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konferencia létrejötte érdeké­ben. Ezek a világszervezetek sokat tehetnek az európai lég­kör — melyben még megvan­nak a hidegháború rontó ele­mei — tisztulása érdekében. Egyházunk teljes szívvel áll a Keresztyén Békekonferencia erőfeszítései mellett, melyek azt célozzák, hogy az összeu­rópai értekezlet minél hama­rabb létrejöjjön. Államunk és egyházunk kapcsolata Lényegében ennek a kap­csolatnak a minőségét jelzi az, amit egyházunknak a szocia­lizmushoz való viszonyáról mondottam. Számunkra az ál­lam nem egyszerűen az a „felsőbbség”, amelyről Pál apostol a Rómaiakhoz írt le­vél 13. fejezetében beszél, ha­nem olyan szocialista állam, amely nemcsak parancsol és rendet tart, hanem amely a szocialista demokrácia alap­ján belevonja a kormányzás­ba és az irányításba a nép szé­les rétegeit, köztük az egy­ház haladó gondolkodású tag­jait. Az állam a mi államunk is. A Magyar Népköztársaság a miénk is. Államunk és ben­ne társadalmunk fejlődéséért, a szocializmus egyre magasabb szinten való építéséért, a mi egyházunk tagjai is dolgoznak a maguk munkahelyén, örü­lünk mindannak, ami népünk előrehaladásáért, békéjének biztosításáért az elmúlt évek­ben is történt. Örömmel vesz- szük azokat az intézkedéseket, amelyek az utóbbi években a gazdasági hatékonyság foko­zásának elősegítésére, az élet- színvonal emelésére, a szociál­politikai helyzet javítására, a népjólét emelésére, a nők és az ifjúság helyzetének javítására, a társadalmilag indokolatlan jövedelmek korlátozására és a túl nagy jövedelmek megadóz­tatására történtek. JÓ SZÍVVEL ÉS TETTEK­KEL veszünk részt minden fo­kon a Hazafias Népfront mun­kájában, melynek keretében vallásos és nem vallásos embe­reik együtt dolgozhatnak né­pünk javára. Külön is meg­köszönjük a Hazafias Nép­frontnak, hogy lelkészeink számára egyházmegyénként Fény és sötétség Jön a hajnal, lopva csendben, alvó madár meg se rebben. Bekukkant az ablakon, leskelődik házsarkokon, nézi a fát, házat, kertet, aranyba márt percről-percet Földünk arany keretet kap; láthatárra kilép a nap. Minden sárga fényben ragyog kialszanak a csillagok. S már feledjük, hogy az éjjel hideg fényét hintve széjjel hol most ragyog ott járt a hold és mögötte vak sötét volt... mint titkos jel — épp csak sejtett, hogy jövőnk sötétbe rejtett. .. Sötétségből kél a hajnal ölelkezik házfalakkal aranyba von kertet, házat mindig újra kezdő vágyat Bizalommal telik szívünk s a sötétnek már nem hiszünk Gyarmathy Irén külön papi-békegyűléseket is szerveztek. EGYHÁZUNK ÉS AZ ÁL­LAMI EGYHÁZÜGYI HIVA­TAL között dinamikus és kon­struktív jó kapcsolat áll fenn. A viszonyt népünk életével és az emberiség nagy családja problémáinak összefüggésé­ben az együttgondolkodás, népünkért való együttműkö­dés, az állam és egyház sző­kébb kapcsolatában a meg­oldások közös keresésének szándéka határozza meg A beszélgetések szervesen bele­illeszkednek a normális mun­kamenetbe. E HELYEN IS MEGKÖ­SZÖNJÜK az Állami Egyház­ügyi Hivatalnak, hogy a kong­nia folyósítását 1974-ig meg­hosszabbította, a lelkészcsa­ládok számára a családi pót­lékot biztosítja, külföldi uta­zásainkhoz szükséges valutát rendelkezésünkre bocsátja, templomok és paplakok épí­téséhez és renoválásához ille­tékes hatóságokon keresztül az engedélyt megadja, lehetősé­get ad az állami nyomdák igénybevételére egyházi saj­tónk és könyvkiadásunk szá­mára és biztosítja a Magyar Rádióban az evangélikus val­lásos félórákat. E helyen is tisztelettel és megbecsüléssel köszöntőm Miklós Imre államtitkár urat, az Állami Egyházügyi Hiva­tal új elnökét A TOVÁBBIAKBAN foglalkozott az országos püspöki jelen­tés egyházunknak a külföldi és hazai egyházak körében elfog­lalt helyévél és szolgálatával, ismertette az országos intézmé­nyek, osztályok és bizottságok széles körű és eredményes mun­káját, amelyet a későbbiek folyamán az egyes munkaágak ve­zetőinek a jelentései egészítettek ki. A jelentés végén D. Káldy Zoltán püspök köszönetét mondott mindazoknak, akik egyházunk országos vezetésében munkatár­sai és a következő szavakkal zárta jelentését: Hálával és dicsőségmondással fordulok Istenünkhöz, hogy erőt és lehetőséget adott munkánk elvégzéséhez, öt áldva és ma­gasztalva kérem az országos közgyűlést, fogadja el jelentésemet. M. Gy. ,.ím jászlad mellett térdelek..,*5 Karácsonyi énekek a Bécsikapu téri templomban „Jer, énekeljünk néki sok édes zengéssel...” — szólt a budavári énekkar ajkán az ének advent közepén, s ez a sor jellemezte is azt az estét, amelyen az énekkar a gyüle­kezetnek szolgált. Karácsonyi műsor volt, s az egyes dara­bok hallása közben a gyüleke­zet együtt lépdelt a pásztorok­kal a jászol felé, vagy dicsőí­tette az angyalokkal s a há­romkirályokkal a kisdedet. Oly szép sorrendbe válogatták ösz- sze az egyes műveket, hogy az volt végül az érzésünk, hogy íme, lehet énekszóval is pré­dikálni, következetesen építe­ni fel a mondanivalót, mert az ének nemcsak épít, szórakoz­tat, nemes érzéseket táplál, hanem prédikál is. Van mon­danivalója. Csorba István karnagy fá­radozása nem csupán a kar vezetésében, együtt tartásá­ban emelkedik ki, hanem a művek előkészítésében, fel­dolgozásában, olykor átdolgo­zásában, Ismert művek emel­kedtek ki egy-egy hangszeres hozzáadással, szólaltak meg nyomatékosabban az ölelkező ellenszólamokkal. Külön kiemelkedtek a kará­csonyi történés bibliai sor­rendjéhez alkalmazkodó fel­építésből a népek karácsonya ciklus, amelyben magyar, né­met, finn, román, angol ka­rácsonyi népénekeket hallot­tunk változatos feldolgozás­ban. Különösen is megkapón dolgozta fel Csorba István a- finn „Betlehem" című éneket szólóénekre, hegedű és orgo­nakísérettel. A román dallam is kiemelkedő erővel hatott. A magyar népi dallamokon épült Pastorale, Gárdonyi Zol­tán szerzeménye, három furu­lya ölelkező hangjaiban való­di magyar pásztor-hangulatot idézett. A kedves közösséggé forrott énekkar felkészültségét nem­csak a hangszeres háttér emel­te, hanem két csengő női hang, Hegyi Ágnes és Pálfy Klára szólóhangja, s a mindig nívót jelentő orgonaszámok Peskó György orgonaművésztől. •i!Ensinuni9ii!!i!iiiiniiinii»>tninininniniiiMiiinii!niininiiHi!iiT>im3n!!nHnii!NUHinis!ii!i!n!iiiiiniin!iii!itfR>iiiii!i)!i!!nniHiiiiiiiniiin3nHii!ia(igEiiiiiiingHinima Letűnt városok nyomában / Mezopotámia Az emberiség bölcsőjénél Hatvannapos iraki és rövid libanoni kikül­detésem szabadidejét igyekeztem felhasznál­ni arra, hogy felkeressem Mezopotámia és Fö­nícia, valaha történelmet formáló, ma mát csak muzeális értékű városait. Utam első állomása Ninive Izgatottan készülődtem az útra és a Buda­pesten végzett arab mérnökök nem győztek ellátni tanácsaikkal hogyan utazzam, mit kell felétlenül megnézzek. Október 11-ét mutatott a naptár, a hőmérő higanyszála még mindig tartotta a 40 C fokot. Az autóbusz a megszo­kott arab papírvirágokkal és szalagokkal fel­díszítve, Bagdadból nekivágott a 400 km-es útnak. Ninive Mellettünk a sivatagi autóbusznál, birka ál­dozatot mutattak be és az állatok vérével kenték be a légkondicionált busz kerekeit. Ütünk Samarrán keresztül vitt, ahol a híres spirálmínarei (esetleg őrtorony), két évvel ezelőtti utam emlékeit ébresztette fel bennem. A jókarban levő autópályától nagyon mész- sze, a sivatagban, magyar olajbányászok dolgoznak és a nemzetközi mérnök mezőny­ben, ugyancsak magyarok a helyes öntözésre tanítják az irakiakat. ötórás út után, homokhegyek mögött fel­tűnt Mossul, Irak harmadik legnagyobb váro­sa, ölébe rejtve a régi Ninivét. Krisztus után 151-ben, a szíriai Lussien azt úrta erről a városról: „Ninive eltűnt, nyoma sem maradt, lehet hogy soha nem is létezett”. Sőt túMfátekíntve Krisztus előtt 401-be, tud­juk, amikor Xenophon áthaladt Ninive föld­jén, észre sem vette, hogy ott város állt. Ben­nem zsongtak az Űr szavai, melyet Jónásnak szűkszívű szolgájának mondott egykor: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer em­bernél.” Ma 240.000-re becsülik Mossul lakos­ságát — és 3 milliárdra a Föld lakosságát, — és ebből milliók nyomorognak, milliók éhen- halnak, vagy háborúban vesznek el, — „nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között”. Ne szánjam Ninivét? Amikor Villi- am Wilcox az első assuáni gát megalkotója a XIX. század vége felé Egyiptomba érkezett, az arab munkások a csatorna medréből puszta kézzel vájták ki az iszapot és kosarakban fe­jükön cipelték a töltésre. A busz már a birkasütők füstös bódéi között robogott, beértünk. A busz végállomás mel­lett, egy épülő emeletes ház tövében, turbó- nos férfiak mezítláb taposták a törekkel ke­vert agyagot, a többiek fejükön, kosárban vit­ték fel a lélekvesztő létrákon az emeletre. Év­ezredes munkamódszer. Ne szánjam Ninivét? Évszázadok elmaradottságát nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, de segíteni kell, és jó hogy elmondhatjuk, mi magyarok sokat segítünk ezt a szörnyű elmaradottságot felszámolni. Egy sofőr vállalkozott rá, hogy elvisz a ro­mokhoz. Kocsijában ott függött a kereszt. Örült, hogy bemutathatja egy messziről jött keresztyén testvérének Jónás városát. El­mondta, hogy a hagyomány szerint, valahol a romok alatt, itt van Jónás sírja. A homokból most ásták ki a város nagy részét. Történelme mén a Krisztus előtti 5000. évben gyökerezik, a Ninive névvel azonban csak Kr. e. 2300-as években találkozunk, amikor Sargon fia épített itt templomot. Hosszú kasszita uralom után. 1. Salmanassar nekilátott az újjáépítés munkájának, (Kr. e. 1280) majd Szanherib 12 km hosszú falakkal látta el a várost és építtetett 14 kaput. (Ka­puk közül csak kettő maradt meg. az egyik Bagdadban, a másik Nínivében található. A kor történelméhez ajánlom elolvasásra Esaí­ás 37, fejezetét.) Szanherib utódai pompás palotákat építettek. Ashurbanipal világhírű könyvtárában 25 000 ékírásos táblát tartottak nyilván. Az asszír birodalom minden fényét élvezte ez a város. Példája lett Isten hosszú tűrésé­nek, majd később ítéletének. Kr. e. 612-ben az Új-Babiloniakkal szövetséges médek. hosszú harc után, bevették a várost, felégették és ki­fosztották. A romok között megégett embert csontokat találtam, és a falak repedéseiből kormot szedtem ki. Ninive úgy eltűnt, hogy a homokkal borított romokra, csak a múlt század közepén talált rá Bottá francia kon­zul, majd angol régészek kezdtek neki az ása­tásoknak. Ma az iraki kormány komoly ösz- szeget fordít a romok feltárására itt. restau­rálására. Nem tűnt el Ninive, sőt a régi város helyén, az iszlám mellett keresztyén gyülekezetek is születtek, sőt Irakban ezek a gyülekezetek a legerősebbek. Ügy látszik mégsem prédikált Jónás hiába. Utam második állomása Nimroud volt Mussultól dél-keletre 40 km-re, elzárva a főútvonaltól, félsivatag közepén állnak Nim­roud romjai. I. Mózes Io-ll-12-ben Kaláh né­ven szerepel ez a város. A romok körül Kr. e. 3000 sőt a 4000 év végétől találhatók emberi települések nyomai. A történelembe 1. Sal- manassar uralkodása alatt lép be (Kr. e.1280- 1260) amikor Asszíria fővárosa lett. Kr. e. 614-ben az Üj-Babiloniai-Méd csapatok beve­szik a várost és lerombolják. A valamikor forgalmas fővárost ma egy szál fegyveres arab katona őrzi és az asszír uralkodó hatalmi jel­vénye a szárnyasoroszlán, melynek jegyében a kitűnően felszerelt hadsereg nemcsak Mezo­potámiát, de Szíriát és Egyiptomot is meghó­dította. ma már csak kőbe zárt emlék. Ennek a kornak a szorításából, az asszír csillag lehanyatlásakor írt így Ésaiás: „Ki tette és vitte végbe ezt? Aki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket; én az Űr..." Ésaiás 41:4. Fenséges bizonyságtétel; A Fenségest hozta közel hozzám, porladó romok között Ur városát csak messziről köszönthettem Najaftól már nem lett volna messze, de itt, ahol izzik az iszlám síita vonala, és éppen a nagyböjti időre, a Ramadánra készültek, nem nézték jó szemmel az idegent, és autónkat visszairányították Bagdadba. Pedig szerettem volna megnézni a sumér Ur város toronytemp­lomát és Ábrahám születésének helyét. (1. Mó­zes 11:26—28.) Sokat szenvedett ez a föld. Su­mér dinasztiák után, iráni királyok, majd ak- kabeusok. guti hordák, elamiták pusztították. Csak az Űj-Bábiloniai birodalomban épültek fel újra a város falai (Kr. e. 600), melyet a perzsa hódítók újra leromboltak. Kr. e. 400-ban a város megszűnt létezni. 1853- ban Thailor baszrai angol konzul irányításával kezdték meg a feltáró munkát. Babilon mindig újat tartogat Két éve, hogy először találkozhattam a ba­biloni kultúrával, annak bölcsőjével, Bábel romjainál. Azóta (mint ahogyan azt az Evan­gélikus Élet is hírül adta), újabb ásatásokba kezdtek az iraki kormány megbízásából. Ott­létemkor éppen a Bábel tornyának homokkal eltakart alsó helyiségéből arab munkások má­zsaszámra hordták ki a kormot, ami arra enged következtetni, hogy Istár templomában vala­mikor nem fukarkodtak az égő áldozatok be­mutatásával. Megnéztem a két év óta felszínre hozott újabb függőkerteket, s amikor az igaz­gató az Űj-Babiloniak fogászati rendeléséről is beszélt, érthetőbb lett számomra, hogy a babiloni fogságban levő zsidók kÖ2dil nagyon, soknak miért nem volt honvámja. Nebukad- necar politikája különben is elősegítette a le- igázott népek mielőbbi beleilleszkedését a biro­dalomba. ő nemcsak hódítani akart, de építeni és alkotni is vágyott. Célja volt, hogy a fővá­rost, Bábelt oly nagayá és híressé tegye, hogy túlszárnyalja a feldúlt Ninivét. Hogy elérte célját, arról egyre szebben beszélnek Babilon feltárás alatt álló romjai. (Folytatjuk) Bolla Árpád i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom