Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-02 / 1. szám

Miklós Imre államtitkár felszólalása az Országos Közgyűlésen Tisztelt Közgyűlés: Tisztelettel és baráti szóval köszöntöm a Magyarországi Evangélikus Egyház legmaga- gasabb színtű egyházkormány­zati testületét, az Országos közgyűlést, annak elnökségét, valamennyi résztvevőt és raj­tuk keresztül mindazokat az evangélikus lelkészeket, pres­bitereket és hívőket, akik sze­retett hazánk, a Magyar Nép- köztársaság hű fiai, a szocia­lista Magyarország építői. Örü­lök, hogy itt alkalmam van ta­lálkozni a két egyházkerület elnökségével és küldötteivel, az egyházmegyék képviselői­vel, a Teológiai Akadémia pro­fesszoraival, az egyház külön­böző munkaterületeinek veze­tőivel, a jelenlevő budapesti és vidéki lelkészekkel. Legtöbbjükkel szorosan ösz- szefűz a népünkért, a békéért folytatott közös munka és harc, a sok éves együttmunkálkodás gazdag tapasztalatai és emlé­kei. Együtt éltük végig az el­múlt negyedszázad küzdelmes eredményeit és nehézségeit. Külön is üdvözölni szeret­ném dr. Mihályfi Ernő orszá­gos felügyelő urat, akinek el­évülhetetlen érdemei vannak az állam és az evangélikus egyház közötti Egyezmény lét­rejöttében, és immár két évti­zede, hogy országos felügyelői tisztségében segíti a jó viszony elmélyülését. őszintén örülök, hogy ma ebben a körben ismét együtt vagyunk. Köszönöm a meghí­vást és az alkalmat a felszóla­lásra. Az Egyezmény kiállta a próbát Tisztelt Közgyűlés! Az állam és az evangélikus egyház zsinatának megbízottai 1948. december 14-én, tehát ép­pen 23 évvel ezelőtt írták alá az Egyezményt. Az eltelt több mint két évtized tapasztalatai alapján joggal mondhatjuk el, hogy e nagy jelentőségű ok­mány megfelelő alapot adott az állam és az evangélikus egyház tartós jó viszonyának kialakításához, jó iránytűnek bizonyult a felmerült kérdések megoldásánál. Az Egyezmény, s a benne megfogalmazott el­vek kiállták a történelmi pró­bát. Tisztelettel, és a mára is érvényes megbecsüléssel tekin­tünk azokra, akik az adott bo­nyolult körülmények között, vállalva a tapasztalatlansággal együttjáró nehézségeket; gya- nusítgatásokat és vádaskodáso­kat, olyanok részéről, akik teo­lógiai sáncok mögé bújva a kényelmes és kockázatmentes oppozíció álláspontjáról, vagy a nagyon is meggondolt politi­kai ellenállásból ellenezték, tá­madták döntéseiket és tettei­ket Az úttörők, az élenjárók sorsa olykor nem könnyű, ne­hézségekkel, átmeneti meg nem értéssel, sőt hátránnyal is járhat. De a történelem szigo­rú bíró és az igazak mellé áll. Legyen elégtétel mindazoknak, akik már akkor mertek dönte­ni és tenni, hogy az idő őket igazolta. Együtt kerestük és megtaláltuk a közös cselekvés szükséges és lehetséges tartal­mát és formáit. Csak örülni lehet annak, hogy azóta egyre többen van­nak olyanok, akik csatlakoz­tak a kevesekhez és ma már az evangélikus lelkészek és gyüle­kezeti nem lelkészi vezetők, valamint a gyülekezeti tagok túlnyomó része az Egyezmény szellemében végzi munkáját. Az is helyes, hogy az egyház­vezetőség kiszélesítette a veze­tés bázisát azoknak a köréből, akik később, de meggyőződés­ből csatlakoztak a jó úton já­rókhoz. Az a kollektíva, amely ma a Magyarországi Evangéli­kus Egyházban hivatva van a vezetésre, joggal élvezi mind az állam, mind az evangélikus egyház bizalmát Elvi alapokon Tisztelt Közgyűlés! Szocialista államunk és a Magyarországi Evangélikus Egyház viszonya a többi egy­házzal kialakult kapcsolatok­hoz hasonlóan mindkét oldalon elvi alapokra épült, rendezett, a szocializmust építő dolgozó népünk érdekeit szolgáló tar­tós jó viszony. Társadalmunk egészséges fejlődésének egyik eredményét kell látnunk ab­ban, hogy e kedvező egyház- politikai helyzet kialakult. A szocialista társadalomban megszűnik az embernek ember által történő kizsákmányolása, és ezért ez a társadalom nem igényli az egyházaktól, hogy feladván hitelveiket máskép­pen éljenek és cselekedjenek, mint azt hirdetik. Társadalmunk nemcsak elfo­gadja, hanem igényli és meg­becsüli azoknak a hívő embe­reknek a munkáját, akik saját egyházuk tanítását betartva, ál­dozatosan munkálkodnak a kö­zösség javáért, népünk előre­haladásáért és az egész társa­dalom boldogulásáért, a szo­cializmus felépítéséért. A tet­tekben megmutatkozó hazafi- ság, a becsületesen végzett munka, társadalmi rendünk építése és védelme egységbe foglalja a hívőket és a nem­vallásos embereket. Tisztelt Közgyűlés! Szocialista államunk egyház- politikája a párt és a kormány egész politikájának szerve? ré­szét képezi. Ez a politika a dolgozó nép érdekeit szolgálja, a tömegek, köztük a vallásos emberek bizalmát élvezi. Ez jutott kifejezésre az ország- gyűlési és tanácsi választáso­kon, hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulójá­nak ünnepségein, de a mun­kás hétköznapok felsorothatat- lan, és fel nem jegyzett alko­tó munkájában is. Szívesen említem itt meg az evangélikus egyház vezetői­nek, lelkészeinek és egyház­községi elöljáróinak a Hazafias Népfront és a béketanácsok ke­retében, valamint a városi és községi tanácsokban folyó se­gítő munkáját. A nemzeti egység megszilár­dításáért, a városok és a fal­vak fejlődéséért, a szűkebb pátria felvirágoztatásáért so­kat tesznek az egyház tagjai is. Tudomásunk szerint több evan­gélikus lelkész figyelemremél­tó eredményeket ért el a hely- történeti kutatásokban, múze­umok szervezésében. Mindebből következik, hogy az állam és az egyházak viszo­nya, az állam és az egyházak vezetőinek politikai kapcsolata nem csupán szubjektív elha­tározás kérdése, nemcsak né­hány állami és egyházi sze­mély döntése és ügye. A szo­cialista állam és az egyházak politikai együttműködése mindkét oldalról felismert ob­jektív szükségszerűség és lehe­tőség. Ez a felelősen végiggon­dolt felismerés és elhatározás magas szintű állami, társadal­mi, valamint egyházi szervek és személyek megnyilatkozá­saiból jól ismert. Elismeréssel szeretnék itt szólni a Magyarországi Evan­gélikus Egyház 1966 decembe­rében tartott Zsinatának mun­kájáról. Nagyon figyelemre méltónak tartjuk, hogy áz Egy­házi Törvények szövege előtt álló Ünnepélyes Nyilakozat ki­mondja: „A Magyarországi Evangélikus Egyház ... a szo­cializmust építő Magyar Nép- köztársaság törvényes rendjé­nek megbecsülésével, a meg­kötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdetői munkáját, és szolgáló szeretet­tel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és embe­ribb életért”. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház en­nek az Ünnepélyes Nyilatkozat­nak a megtartását minden lel­készétől és egyházközségi mun­kásától törvénybe iktatva is el­várja. Az egész emberiség ügyéért Tisztelt Közgyűlés! Szeretett hazánk, népünk életét a szocialista társadalmi rend biztosítja, amely a mun­kások és parasztok- osztályszö­vetségére, a Hazafias Nép­frontban megtestesült népi szervezeti egységre támaszko­dik- Jövőnk a dolgozó emberek békés alkotómunkájára épül. Létünk, fejlődésünk, békénk ugyanakkor elválaszthatatla­nul összetartozik a Szovjetuni­óval, a szocialista országokkal,. lönböztetés eltörléséért, az ál­talános leszerelésért, a társa­dalmi igazságosság megvaló­sulásáért, az éhség legyőzésé­ért a Földön. Tudjuk, hogy az Evangélikus Egyház küldöttei a különböző egyházi világkon­ferenciákon egyértelműen fog­laltak állást az Egyesült Álla­mok vietnami és általában in­dokínai agressziója ellen, to­vábbá az arab népek ellen irá­nyuló izraeli agresszió ellen. Is­mételten szembeszálltak az antikommunizmussal és kemé­nyen elítélték az imperializmus minden formáját. Ugyanakkor konstruktívan fáradoztak az európai biztonsági értekezlet összehívásáért a Budapesti Felhívás szellemében. Lehet, hogy nem mindig tudtak olyan eredményt elérni, mint amilyet szerettek volna, de szolgálatuk erősítette azok­nak a haladó népeknek és em­bereknek erőfeszítéseit, ame­lyek kitartással küzdenek a vi­lág békéjéért és a népek bol­dogulásáért. Külön is ki sze­retném emelni az Evangélikus Egyház vezetőpüspökénék, Káldy Zoltán barátunknak a Béke Világtanács keretében végzett ákolgálatait öt arab or­szágban, három skandináv or­szágban és a Német Szövetségi Köztársaságban. Tisztelt Közgyűlés! Hazánkban békés, derűs, op­timista légkör uralkodik. Ne­hézségeinket gondos elemzés­sel, megfontolt, körültekintő intézkedésekkel sorra megold­juk. A mi népünk boldog öröm­mel készül a közeledő kará­csonyra és megalapozott re­ménységgel várja, hogy békés új esztendő köszöntsön ránk. Mint ahogy jelenünk is nagy erőfeszítések eredménye, úgy a jövendő is csak akkor lesz békés és boldog, ha keményen megdolgozunk érte. Nem lehet teljes a mi békénk, amíg Viet­namban a csiílagszóró fénye helyett az amerikai bombák gyilkos tüze világítja meg a gyermekek arcát, amíg Közel- Keleten az izraeli agresszió az Egyesült Államok támogatásá­val megakadályozza a fegy­verek nyugvását. Nem lehet teljes a boldogságunk, amíg csaknem annyi pakisztáni em­ber bolyong hazátlanul India országútjain és menekült tá­boraiban, amennyi hazánk la­kossága. Igaz, vannak biztató jelek is. Európa békéje és biz­tonsága úgy látszik jó úton halad. Újév igéje Gyümölcstermő boldog új évet! Jn 15, 7 A REGI ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ VERSEKBEN elmaradhatatlan volt a bor és búza emlegetése, vagyis a jó gyümölcstermés kí­vánsága. Valóban, az élet boldogságához elengedhetetlenül szükségesek az ilyen gyümölcsök, vagyis hogy legyen elede­lünk, otthonunk és ruházatunk. Azonban napjainkban egyre inkább világossá lesz az is, hogy az emberiség boldogsága nagyrészt attól függ, hogyan tud élni a társadalom ezekkel a megtermelt gyümölcsökkel. Ezért irányítja tekintetünket Isten igéje újév reggelén az erkölcsi értelemben vett gyümölcsökre, a gyümölcstermő életre. , ENNEK A GYÜMÖLCSTERMŐ ÉLETNEK a mintája maga Jézus. A „benne maradunk,” „ő pedig mi bennünk” kifejezések elsősorban azt jelentik, hogy akkor lesz gyümölcstermő az éle­tünk, ha olyanok leszünk, mint Jézus. S ha Jézus magatartását az evangéliumok alapján össze akarjuk foglalni, akkor egy mai kifejezéssel élve ezt így mondhatjuk: Jézus szolidáris volt min­den emberrel. Bárkivel találkozott — legyen az farizeus, vagy vámszedő — megnyílt előtte a szíve. Legjobban azonban mé­gis a szegényekkel és az elesettekkel törődött. Azokkal, akik leginkább rászorultak a segítségre. Erre a szolidaritásra van szükség ma is, hogy boldog legyen az előttünk álló esztendő. Szolidaritásra, mindent vállaló segítő szeretetve azok iránt, akik rászorulnak a segítségre, akiknek csak morzsák jutnak Isten terített asztaláról, legyenek azok akár a mi öregjeink, akár ci­gányok, akár négerek, vagy vietnamiak. S nekünk keresztyé­neknek az a legfőbb feladatunk, hogy ebben a szolidaritásban elöl járjunk. TEHETJÜK IS, mert Jézus nemcsak mintája, hanem forrása is a gyümölcstermő életnek. Az evangéliumnak egyik legna­gyobb titka éppen az, hogy akik találkoznak Jézussal, akik hall­gatják igéjét és szívükbe fogadják őt, azok hasonulnak őhozzá, olyanok lesznek, mint Jézus. Ezt a titkot átélve mondja Pál apostol is: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. S az új esztendő legnagyobb biztatása, hogy ezt a titkot mi is átélhetjük. Jézustól ma is kaphatunk naponként erőt, hogy szo­lidárisak legyünk, hogy szeretetünkkel mindig és mindenütt ott legyünk, ahol szükség van a segítségre, hogy ne csak ön­magunknak éljünk, handm hordozni tudjuk az egész emberi­ség ínségét és problémáit is. ÚJÉV REGGELÉN a szokásos jókívánságok mellett kérjük Istent, hogy egyéni életünkben és az egész keresztyÍnségben valósítsa meg ezt a csodát, hogy ilyen értelemben áldjon meg bennünket gyümölcstermő boldog új esztendővel. Or. Selmeczi János az egész* emberiség ügyével. Azzal a világméretű harccal, amely a béke és a társadalmi haladás erői részéről az impe­rializmus és támogatói ellen folyik. Társadalmi forradal­Miklós Imre államtitkár felszólal mák korszakában élünk. Egy­más után dőlnek meg az igaz­ságtalan társadalmi struktú­rák, vagy robbanással telített ellentmondások feszítik őket. A tudományos-technikai for­radalom gyors fejlődése fokoz­za a jószándékú emberek kö­zös felelősségét, együttműkö­désének, összefogásának szük­ségszerűségét. Ebben a nagy nemzetközi Összefogásban az egyházak ve­zetői és papjai sokat tehetnek. A magyarországi protestáns egyházak büszkék lehetnek vezetőikre. A nemzetközi élet egyházi és világi fórumain mély meggyőződéssel, impo­náló teológiai és politikai fel- készültséggel szállnak síkra az emberiség békéjéért, a társa­dalmi igazságosságért, a sze­gények és elnyomottak ügyé- . ért. Megbecsüléssel kell szólnom a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeinek, több teo­lógiai professzorának és lelké­szének Magyarország határain túlterjedő munkásságáról. Na/- gyon jelentős az a munka, amelyet az Egyházak Világta­nácsában, a Lutheránus Világ- szövetségben, az Európai Egy­házak Konferenciáján és a Ke­resztyén Békekonferencia ke­retében végeznek nemcsak az egyházak jobb megértéséért és együttműködéséért, hanem a népek békéjéért, a faji megkü­Akik maguknak ártanak A közös erőfeszítések ered­ménnyel járnak. Ez biztató és további küzdelemre serkent és kötelez bennünket. E nagy fel­adatokat csak együtt tudjuk eredményesen elvégezni. Alap­vető céljaink azonosak. Az egységes, közös cselekvést nem akadályozhatják meg kicsinyes önzések, fegyelmezetlenségek. A szocialista demokrácia ki- szélesedése, az elvszerű, kon­struktív vitaszellem előre viszi fejlődésünket Aki viszont ez­zel megpróbál visszaélni, a bi­zalmi légkört társadalmunk gyengítésére, elért eredménye­ink aláaknázására akarja fel­használni, le fogjuk leplezni és lehetetlenné tesszük, hogy ár­tani tudjon. ­Türelmünk, higgadtságunk — és ezt nemcsak az Evan­gélikus Egyházban itt-ott fel­lelhető reakciós erők figyel­mébe ajánlom — helytelen ér­tékelése nem kívánatos követ­kezményekkel járhat. Sajnála­tos lenne, ha akár egyes nem­zetközi egyházi fórumok, akár hazai felelős, vagy felelőtlen egyházi személyiségek későn ismernék fel, hogy ha hideg- háborús nyomásnak engednek* pillanatnyi meggondolatlan, és komolytalan altciókba bonyo­lódnak, saját maguknak árta­nak. További együttműködés Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnökség! Szeretném .őszinte reménye­met kifejezni hivatalom és a magam nevében, hogy együtt­működésünk, baráti kapcsola­taink tovább fognak erősödni. Meggyőződésem, hogy mint eddig, ezután is az együttmű­ködés és az elvi vita, az alkotó eszmecsere szellemében jó szolgálatot teszünk népünk­nek, segítjük államunk és az Evangélikus Egyház jó viszo­nyának további elmélyítését és erősödését. Őszinte szívvel, e kölcsönös bizalom jegyében fejezem ki készségünket e konstruktív együttmunkálkodásra. Kérem az igen tisztelt El­nökséget, a közgyűlés minden alkoto tagját, a jelenlevő ked­ves vendégeket, hogy a köze­ledő karácsonyi ünnepek és az Űjév alkalmából fogadják el az Állami Egyházügyi Hivatal legőszintébb jókívánságait. Kí­vánom, hogy szeretteikkel együtt, egész népünk nagy csa­ládjában boldog karácsonyi ünnepük legyen és békében, jó egészségben, sikerekben gazdag új esztendőt éljenek meg. » ló jel Mt 16, 1—4 SOK BIZTATÓ JELLEL találkozhatunk, közel egy elmúlt esztendő estéjéhez és egy újnak a reggelén, amikor rákérde­zünk egyéni, családi, gyülekezeti életünk holnapjára s egyúttal azt is kutatjuk, mit hozhat a jövendő népünk és az emberiség családjának sorsában. Mi nem hajolunk már a szétfolyó ólom fölé, kártyalapok vé­letlen keveredésére sem bízzuk rá sorsunkat. Mindent számba- véve tervezünk és igyekszünk jó sorsunkat „kivetni.” A biztató jelek mellett azonban jövőnk egén baljós jelek fel­hői is meghúzódnak. S talán készek vagyunk ezek láttán, hogy a bátorságot félelem, a határozottságot bizonytalankodás, a re­ményt kétség s az. elindulást megtorpanás váltsa fel. AZ ÜJ ESZTENDŐ ELSŐ VASÁRNAPJÁN a gyülekezet a jövő felől Jézust is kérdezi és kéri. Lehet, hogy megszokásból, mint egykor füzetbe írt első sorral: Isten nevében! — hogy azu­tán az első szürke hétköznap elfelejtse az útravalót, amit ka­pott. Lehet, hogy csodaváróan a feladatok nagyságával szemben az emberi tehetetlenséget, kevés erőt és kísértéseket érezve. Lehet, hogy önzőn követelőzve, mint akik a maguk számára kí­vánják learatni a jövő termésének minden drága, éltető gyü­mölcsét. De a kérdező és kérő kap feleletet és útravalót. Ma sem me­gyünk el Jézustól üres kézzel. , A JÉZUSI VÁLASZ egy mar elvégzett jó biztos jelét adja elénk mindenekelőtt. A jónási példa idézésével Krisztus halá­lának és feltámadásának drága jelét, amely arról tesz bizony­ságot, hogy Isten megváltotta és szereti a világot. „Onnan fe­lülről” „tökéletes ajándékot" készített számunkra Isten, És ez boldog és biztos jövendőnk záloga. Isten megbocsátó, mentő és áldó szeretetének. hajnalpírja ragyogja be új esztendőnk reg­gelét. SORSUNKAT KEZÜNKBE IS helyezi a jonási jellel, hogy a jövőért tettekre is ösztönözzön. Az isteni szeretet előre vetített lehetőségei nyomán az engedelmesség és engedetlenség feszült­sége elé állít. Küldetést ad azokért a közösségekért, amelyek világunkban körülvesznek bennünket. Ha engedetlenekké vá­lunk, akkor saját tragédiánkat is magunk idézzük elő. Ha vé­gigjárjuk az alázat engedelmes útját, megtapasztaljuk, hogy a gabonamag, amely önmagát adja áldozatul, sok gyümölcsöt terem. EGYÉNI VAGY KÖZÖSSÉGI ÉLETÜNK jövőjének egén fel­sorakozó esetleges baljós jelek leginkább nem sorsszerűek. Mö­göttük a kísértésnek azok az erői sorakoznak fel, amelyek egykor a Jézust kérdezőket is szembeállították a megbocsátó, mentő és áldó szeretet feltartóztathatatlan előretörésével: az önzés, gyűlölet, erőszak és hatalomvágy életet, közösséget, jö­vőt romboló erői. JÉZUS MINDIG AZON AZ OLDALON ÁLL, ahol a szolgáló szeretet alázatában, a jó szándék megértésében, a béke és igaz­ság utáni vágyban, a jóért való odaszánás áldozatában tettek születnek. Azt akarja, hogy nemzedékünk egéről is minden bql- jós jel eltakarodjék és biztató jelek fényében léphessünk előre az úton, amelyen a szeretet jót készített számunkra. Mezősi György Köszönet és jókívánság D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököt a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben. A püspökök a jókívánságokat és a köszöntéseket szívből kö­szönik. Szeretettel köszöntik a Teológiai Akadémia tanárait, az egyházmegyék elnökségeit, espereseit és felügyelőit, a gyü­lekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tágjait. Istentől megáldott, boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánnak. DÍJAT NYERT EGYHÁZI RÖVIDFILM Az Egyházak Világtanácsa filmügyekkel foglalkozó mun­katársa, John Taylor készítet­te rövidfilm, „A prédikátor” díjat nyert a chicagói nemzet­közi filmfesztiválon, a londo­ni filmfesztiválon pedig az idei legjobb filmek sorában hívták meg. (öpd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom