Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-21 / 8. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM 1971. február 21. ÖRS Z Á 6 O S E VAN G É L I K U S H E TI LA P Ára: 2,— Forint A keresztyének hatékonyabb békemunká'áért Sajtónyilatkozat a Keresztyén Békekonferenciának a római katolikusokkal tartott tanácskozásról — Beszéljünk a jövőről! — Presbiteri konferencia Dunaegyházán — Annak érdekében, hogy különböző felekezetekhez tartozó keresztyének békemunkájának célkitűzései és indítékai felől egymást jobban tájékoztassák és a békemunkát hatékonyabban végezzék, továbbá a békéért és igazságosabb világért folytatott küzdelmet fokozzák, a Keresztyén Békekonferencia létrehozta 1971. február 1—2-án Prágában a római katolikus személyiségekkel tartott konzultációt. A tanácskozásra, amelyet dr. Bartha Tibor református püspök, a KBK egyik alelnöke vezetett, Ausztriából, Belgiumból, Bulgáriából, Hollandiából, NSZK-ból, NDK-ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából, Szovjetunióból és Magyarországról érkeztek résztvevők. Megfigyelőt küldött a „Pax Christi Internationalis” nemzetközi római katolikus békeszervezet, továbbá a KBK USA-ban működő regionális csoportja. A konzultációt szívélyes hangú beszédben köszöntötte dr. Bánk József váci megyéspüspök. A konzultáció jellegének megfelelően nagy helyet kaptak a referátumok és a tájékoztató jelentések. Dr. Bartha Tibor református püspök bevezetőjében vázolta a Keresztyén Békekonferencia történetét és jelenlegi helyezetét és meghatározta a KBK helyét az ökumenikus mozgalomban és a béke-világ- mozgalomban. Hangsúlyozta, hogy a KBK alapelveihez tartozott kezdettől fogva keresni az együttműködést valamennyi keresztyénnel és így a római katolikusokkal is. Janus Makowski (Lengyelország), a KBK megbízott főtitkára elemezte a „Pacem in terris” enciklikából és más római katolikus megnyilatkozásokból fakadó, a római katolikusok világi tevékenységéhez, különösen békemunkájához és más békeszervezetekkel való együttműködéséhez erősítést adó indításokat. Raymond Coor kanonok (Belgium) rávilágított az örök és a földi béke viszonyának dinamikus jellegére és ezt a békéért és igazságért folytatott világméretű harc eseményeire alkalmazta. A jelenlegi világpolitikai helyzet elemzésének alapján, amelyben mindenekelőtt a Távol-Keleten, a Közel-Keleten és Afrikában kialakuló imperialista ellenes állásfoglalásokat húzta alá. — Dr. Herbert Mochalski (NSZK), a KBK egyik alelnöke arra mutatott rá, hogy mennyire szükséges az európai biztonsági rendszer kiépítése. Az utóbbi időben bekövetkezett enyhülés ellenére is a világbékét fenyegető legnagyobb veszélyek Európában jelentkezhetnek és ezért az előadó a béke biztosítása szempontjából sürgősen megoldandó feladatnak mondotta az Európai Biztonsági Konferencia összehívását. — Paul Carrette atya (Belgium) lendületesen juttatta kifejezésre a harmadik világ szabadságért küzdő népeivel való szolidaritás szükségességét. — Az Európai Katolikusok Berlini Konferenciájának elnöke, Otto Hartmut Fuchs, (NDK) előadásában méltatta a római katolikusoknak a békéért és egy igazságosabb világrendért végzett munkája hatékonyságát és sokoldalú együttműködésüket más keresztyén és nem keresztyén békeerőkkel. — Utolsó előadóként Vitaíi; Borovoj professzor, az Orosz Ortodox Egyház képviselője, jelenleg az Egyházak Világtanácsa genfi központjának munkatársa szólt arról a hozzájárulásról, amelyet az EVT a világbéke biztosításához nyújthat. A konzultáció résztvevői két csoportban vitatták meg a keresztyének konstruktív közös békemunkájának a teológiai előfeltételeit egyrészt, a gyakorlati lehetőségeit másrészt. A csoportokban végzett munka ösztönzéseket adó és mindenkit meggazdagító eszmecserének bizonyult. — Az eredményeket jelentésekben terjesztették a konzultáció elé; ezeket alaposan megvitatták és további tanulmányozásukat ajánlják. A tanácskozások során beigazolódott, hogy a közös béke- munka — felekezeti különbségek ellenére is, nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, és hogy az egyes egyházak ökumenikus törekvései éppen a békéért és igazságosabb világért végzett munka által válnak hitelképesebbé és hatékonyabbá. Ma ez mindenekelőtt azt jelenti; síkra kell szállni az indokínai háború befejezéséért, a közel-keleti békét célzó konstruktív lépésekért, a fegyverszünetnek 1971. február 5-e utánra való kiterjesztéséért; — síkra kell szállni az Európai Biztonsági Konferencia összehívásáért. A tanácskozás résztvevői számára világossá lett, hogy ezeket a problémákat nem lehet egymástól elszakítva szemlélni és megoldani. Érvényes ez mindenekelőtt az európai béke biztosítása szempontjából, amelyet jelenleg a világbéke döntő jelentőségű feladatának kell tekinteni. A konzultáció nagy figyelmet szentelt azon keresztyének harcának, akik Latin-Amerikában éppen úgy mint Afrikában népeik szabadság-mozgalmaiban és a faji megkülönböztetés elleni harcban jelentős szerepet játszanak. Mérlegelték azt is, hogy hasonló jellegű konzultációkat tartsanak a jövőben is, hangsúlyozva, hogy a Keresztyén Békekonferencia által egybehívott IV. Összkeresztyén Békevilággyülés. amelyre 1971. őszén Csehszlovákiában kerül sor, már témájánál fogva is: „Közös felelősségünk az igazságosabb világért” lehetőséget kínál a közös békemunkára előmozdító ösztönzések felvételére és továbbadására. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy megbeszéléseik során mélyebben megértették azt, amit a római katolikusok, ortodoxok és protestánsok közösen, más békeerőknek nyújtani tudnak és nyújtani kötelesek. Nyikodim metropolita, a KBK Folytatólagos Bizottságának elnöke, a konzultáción nem tudott végig jelen lenni, előadását kiosztották a tanácskozás résztvevői között. A konzultáció befejezéseként Nyikodim metropolita fogadást adott az ülés résztvevői számára, ahol a csehszlovák egyházak vezető személyiségei és a csehszlovákiai kulturális minisztérium egyházi kérdésekkel foglalkozó titkárságának képviselői is megjelentek. MARTIN NIEMÖLLER KITÜNTETÉSE A „Schweitzer Albert-Béke Központ” béke-érmével tüntették ki D. Martin Niemöller nyugalmazott német egyházi elnököt (püspököt), a hazánkban is jól ismert német egyházi vezetőt. (EPD) Egyházunknak, mint egész teremtett világunknak, a jövendője Isten kezében van. Ö tartja meg népét nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is. Az is igaz viszont, hogy a ma élő, szolgáló, tisztségeket betöltő generációnak feladata és kötelessége, hogy újra meg újra végiggondolja egyházunk szolgálatát, helyzetét, jelenét és munkálkodjék annak jövő- jén. Ezt úgy kell tennie, hogy ez a „végiggondolás” ne csak egy-két vezető „privilégiuma” legyen, hanem az egyház egésze, minden felelős tagja egvütt gondolkodjék, együtt tervezzen és együtt építse a jövőt. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, ezeket szem előtt tartva határozta el a Báes- Kiskun Egyházmegye vezetősége, hogy körzeti presbiteri konferenciák keretében tájékoztatják a presbitériumokat a jelen problémáiról, az előttünk álló feladatokról és együtt beszélik meg a helyi és országos kérdéseket. 1971. január 31-én ilyen konferencia volt Dunaegyházán a hartai, az apostagi, a kisapos- tagi és a dunaegyházai presbitériumok részvételével. Mintegy 120 presbiter gyűlt össze erre a napra, hogy tanúja, részese és aktív munkása lehessen az előadásoknak és megbeszéléseknek. A nap programja Görög Tibor esperes áhítatával kezdődött, ami nagyon jó alaphangot adott a nap további eseményéhez. A további események így alakultak: A délelőtti istentiszteleten, amelyen nemcsak a presbiterek, hanem a dunaegyI Kép Addisz-Abebából A Lutheránus Világszövetség Addisz Abeba-i rádióállomásának igazgatótanácsa január végén tartotta ülését az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága üléséhez csatlakozóan. Képünkön az igazgatótanács ülésének szünetében D. Káldy Zoltán püspök, Neil B. Mellbiom a Lutheránus Világszövetség angol nyelvű sajtószolgálatának vezetője, dr. Carl- Johann Hellberg, a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési osztályának igazgatója, és Emmanuel Gabre Sillas- sie, az etióp kormány képviselője társaságában. (LWF) A kis szórványgyülekezetnek több istentiszteleti helyisége van. Képünk az úgynevezett „központi” kápolnát és parókiát ábrázolja. 1955-től 1963-ig épült, a kápolna szobákból került kialakításra. A gyülekezet 1958 óta használja ezt a kápolnát, amelynek terveit az akkori lelkész. Hu ley Alfréd készítette. A telket Font Miklós adományozta a gyülekezetnek, az oltárképet Gáspár Endre kiskőrösi fogorvos, a faragott olasz iparművész keresztcsoportot Gáspár István közvetítésével kapta a gyülekezet A székek a kiskőrösi gyülekezet adománya. A kápolna — amely 5X10 méteres — felszentelése 1963. október 27-én volt. Az építés munkájából és költségeiből szépen kivették részüket a gyülekezet tagjai, de segítettek más gyülekezetek is. A gyülekezet gondozását jelenleg Káposzta Lajos soltvad- kerti lelkész látja el Eszlényi László bócsai segédlelkész segítségévek házai gyülekezet is részt vett, Görög Tibor esperes oltári szolgálata után D. Káldy Zoltán püspök hirdette Isten igéjét. Prédikációjában a püspök utalt arra, amit később előadásában részletesebben is kifejtett, hogy a keresztyén élet egyetlen lehetséges formája a szolgáló életforma. Az istentisztelet után a presbitereknek D. Káldy Zoltán pöspök tartott előadást „A diakóniai út gyakorlati kérdései” címen. Előadásában azokra a feladatokra és kötelességekre hívta fel a presbiterek figyelmét, melyek elvégzése, élése nélkül nem lehet ma keresztyénnek lenni. Ezek olyan feladatok, amelyeknek elvégzése nélkül nem beszélhetünk és nem tervezhetünk jövőnkre nézve sem. A diakóniai életforma, ami az egyház egyetlen lehetséges és helyes útja — különböző területeinek sorában erős hangsúlyt tett a családban, a gyülekezetben, az egyházban, a társadalomban, a munkahelyen, és egész világunkban végzendő feladatainkra. Minden egyes kérdésnél gyakorlati példákkal illusztrálta a püspök feladatainkat, lehetőségeinket és a helyes magatartást. Az előadás után a dunaegyházai presbiterek látták vendégül a másik három községből érkezetteket. Ezek a vendéglátások nagyon jó alkalmak voltak arra, hogy a megkezdett témát tovább beszéljék és szűkebb körökben részleteiben is megbeszéljék. Ennek a beszélgetésnek a délutáni programban meg is voltak a gyümölcsei. A délután Görög Tibor esperes előadásával kezdődött. Előadásában a január elején kibocsátott püspöki körlevél alapján rövid felmérést és értékelést tartott anyagi kérdések vonatkozásában is. Hangsúlyozta, hogy aki hivő evangélikusnak vallja magát, igényli az egyház szolgálatát, annak az ezzel járó terheket, áldozatokat az eddigieknél nagyobb mértékben kell vállalnia. Ilyen összefüggésben beszélt a lelkész: fizetések rendezéséről. Rámutatott arra, hogy milyen feladat és felelősség hárul a presbiterekre nemcsak a dia- kónia útjának munkálásában, hanem ezzel összefüggő mindennapi anyagi kérdésekben is. Az előadás után eleven beszélgetés kezdődött a presbiterek és az előadók között. Az elhangzott előadások és igehirdetés alapján feltett kérdésekre, hozzászólásokra válaszolva D. Káldy Zoltán püspök átfogó képet nyújtott egész magyar- országi evangélikus egyházunk anyagi helyzetéről és az ezzel összefüggő további feladatokról. Hangsúlyozta, hogy az ilyen közös megbeszélések nagy jelentőségűek a további feladatok megvalósítása szempontjából is, de a tájékoztatás szempontjából is. Jó alkalom volt ez a presbiteri konferencia arra, hogy különböző gyülekezetek presbiterei között barátságok szövődjenek. A közvetlen, baráti viszony bizonyára jó segítséget nyújt majd a presbiterek szolgálatához. Jó alkalom volt ez a konferencia arra is, hogy együtt énekeljünk, együtt imádkozzunk és együtt hallgassuk Isten igéjét. De különösen jó alkalom volt arra, hogy együtt — egyház-vezetés és presbitériumok — mérjük fel szolgálatainkat, jelenünket és jövendőnket. Meggyőződésem szerint ennek a napnak az eredményei, jó gyümölcsei nagyon jó hatással 'esznek mind a négy gyülekezet életére nézve, ha nagyobb felelősségtudattal, a problémákat jobban átérezve tudják ezután a presbitériumok szolgálatukat elvégezni gyülekezeteikben. Reméljük, hogy ennek a kezdeményezésnek jó és hasznos folytatása is lesz. ifj. Kendeh György Presbiteri találkozó Angyalföldön A pesti gyülekezetek presbiterei évente találkoznak január elsején, a püspök köszöntésén. Az itt nyert jó benyomások hatása alatt, az angyalföldi prebitérium javaslatára és meghívására D. Koren Emil esperes találkozóra gyűjtötte össze február 7-én vasárnap délután a pestújhelyi, rákos- palotai, újpesti, fasori, angyalföldi, Deák téri gyülekezetek presbitereit a Fóti úti templom nemrégen renovált és átalakított alagsori gyülekezeti termébe. Eszmecserét bevezető előadásra D. Káldy Zoltán püspököt kérte fel. Bölcsen tette, hogy nem hívta ösz- sze egyszerre valamennyi pesti gyülekezet presbitériumát, mert bármennyire tágas termet kínáltak fel a vendéglátók, nem fértek volna el. A találkozón Benczúr László angyalföldi lelkész rövid igehirdetése után a váratlanul megbetegedett esperest helyettesítő Kökény Elek rákos- palotai lelkész üdvözölte a megjelent püspököt és ismertette az együttlét célját. „Az egyház néhány kérdése a fővárosban és egyebütt” címen nagy figyelemmel kísért bevezető előadást tartott a püspök az eszmecseréhez. A fővárosi gyülekezetek problémáit egybevetette világszerte és országszerte szerzett tapasztalataival. Rámutatott, hogy hazánkban kedvező feltételek mellett foglalkozhatnak a presbiterek is azoknak az új, nem könnyű feladatoknak a megoldásával, amelyekkel a mi korunkban világszerte mindenütt találkozik a keresztyén- ség. A szolgáló egyház útját kell ma járnunk, de ehhez a reménységben kell megerősödnünk. A hozzászólások a fővárosba áramló és a fővároson belüli nagy népmozgásból származó nehézségekkel, a nyilvántartás, a családokkal való kapcsolat, a gyermekek és az ifjúság, az egyházi sajtó, a presbiterek közéleti helytállásának kérdésével foglalkoztak. Egyik felszólaló a presbiterek „szakmai továbbképzésének” szükségét hangoztatta. Valameny- nyien vallották, hogy a püspök eszmél tető, reménységet erősítő tájékoztatást adott. Az együttléten jelen volt Szent-Ivány Ödön egyházkerületi másodfelügyelő is. Szemléletes példákon mutatta meg, mit jelent családban és munkahelyen is a keresztyén szolgáló életforma.
