Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-12-12 / 50. szám
Bíztató ígéretek a nagy utazáshoz Jel 3, 7—8, 10—13 Aki egy Budapesttől távoli állomáson felszáll a vonatra, nem is gondolja, hogy — miközben nyugodtan szemléli az elsuhanó tájat, újságot olvq/s, vagy beszélget — hány embernek figyelme kíséri és munkája biztosítja célba jutását. A több száz kilométeres vasúti vonalon egyszerre harminc-negyven szerelvény is közlekedik. Egy ember, a FÖMENETIRÁNYlTÖ, a célállomásnál percenként kapja a jelentést minden szerelvényről, hogy melyik állomáson haladt éppen át. Ha köd, vagy valami más zavarja a forgalmat, a fömenetirányítö rendelkezik, hogy az előre beállított rendtől eltérőén baleset nélkül és minél előbb érkezzenek célba az utasok. A fömenetirányítö mindig átlátja az egész vonalszakaszt és tudja minden rábízott szerelvény útját. Felelőssége mérhetetlenül nagy! ‘ MAI ÁDVENTI IGÉNK egy keresztyén gyülekezet útjáról szól, — és benne minden keresztyén gyülekezet, az egész anya- szentegyház útjára és célba érésére kapunk bíztatást. Jézus Krisztus — a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van — minden gyülekezet és az egész anyaszentegyház Ura így bíztat bennünket: TUDOM A TE DOLGAIDAT! — kijelentésében mennyi megnyugtató, vigasztaló és bátorító bíztatás van. Nem akar ezzel a szívünkben félelmet vagy rettegést ébreszteni, hanem éppen ellenkezőleg: jól ismeri utunk nehéz szakaszait. A váratlanul leszálló ködöt: amikor tanácstalanul állunk életünk egy-egy nehéz kérdésében. A hegyvonulaton áthaladó útszakaszt: amikor erőnket meghaladó feladatokkal kell megküzdenünk. A sokszor ránk hulló éjszakát: amikor szeretteink ravatala mellett kell megállnunkl MEGTARTALAK TÉGED! — ígérete mindannyiunknak, de elsősorban azoknak bíztatás, akik életünk nagy utazásában próbák alatt vannak. Hányán vannak, akik úgy érzik, hogy véglegesen „vakvágányra” futott az életük és nincs mód visz- szatémi a cél felé vezető nyílt pályára. Neki vannak titkos váltói, melyek visszavezethetnek a cél felé: a bűnbocsánati Hányán vannak, akik a nagy utazás közben olyan útitársak közé kerültek, akik a szerencsétlenség, a békétlenség és az embertelenség magatartására vinnék. Neki megmaradt ma is az eszköze, hogy szívünkbe szólja a szeretetnek, a békességnek, az egymás iránti felelősségnek drága szavát: az igét. ADTAM ELŐDBE ÉGY NYITOTT AJTÖT! — ,az első Ígéret és biztatás volt ugyan, mégis most utolsónak vesszük. Ez már az utolsó „zöld fény”, amely a célállomás előtt fénylik és amely után a célba érésnek mindaz az öröme és boldogsága vár ránk az élet utasaira, amiről igénk utolsó verséi szólnak! Evekkel ezelőtt olvastam egy novellát, melynek írója az emberi életet egy olyan utazásnak írta le, amelyen sokszor megáll vonatunk. Minden állomáson Vár ránk valaki, akivel valamilyen ügyet el kell intéznünk, de ügyünk mindig elintézetlen marad, mert a vonat tovább indul. S végül nem lész már állomás, hanem belefutunk valami feloldhatatlan és örökkévaló sötétségbe! Keresztyén hitünk, mai igénk, a „Fömenetirányítö” arra bíztat, hogy a célnál soha el nem múló fényesség vár ránk! Kiszely Sándor IMÁDKOZZUNK' Mennyei Atyánk! Áldunk, hogy Szentlelked által bizonyságot teszel Fiadról, Jézus Krisztusról. Adj tiszta hitet, hogy befogadjuk az igaz bizonyságtételt és állhatatosan járjunk igéd világosságában az Űr Jézus Krisztus által, aki eljött, aki most is jön, és aki eljövendő, ámen. Hétfő A kis Hétfő. Magamban csak így hívom. Csöpp arcocskájánál már csak az ablaküveg volt szutykosabb, amelynek neki szorította úgy, hogy a kis orra egészen laposnak látszott. Hosszú ideig nézett egymással farkasszemet a belgrádi pályaudvaron a két vonat, a két vagon, a két fülke és mi ketten: Hétfő és én. Az ő kocsija kormos volt, sáros, poros, mint amelyik messziről jön és ATHÉN állt rajta. Az én kocsim esőmosta friss volt, a tábláján: hálókocsi Berlin ékeskedett. A piszkos ablakon át üres sörös, coca-colás üvegek, almacsutkák és kenyérszeletek között, lógó guminadrágban az asztalt helyettesítő polcon állt a pici. Nyakán partedli, amelyen nagy betűk- kell ez állt: Hétfő. Aznap már csütörtök volt, a partedli tisztasága bőven magán viselte az eltelt négy nap nyomait. Az ént fülkémben meleg volt. A fogantyúk és a kilincsek csillogtak, tiszta volt az ablaküveg. Néztük egymást egy órán keresztül. Ö a fényes, csillogó fülkét, én az ő két, nagy, tiszta, fekete szemét. Nem tudtunk egymással betelni. Utam csodálatos tájakkal ajándékozott meg, de a legjobban az a fényre csodálkozó gyermekszem fogott meg. Valahol lent, ahol a pici meztelen lábak kapaszkodtak az „asztalban”, két kéz fonódott köréjük. Az édesanyja féltő keze. Az arcát nem láttam, de a kezéről ráismertem. Ez a kéz azt mondta nekem t — Örökre szeretném ölelni. Védeni mindentől, ami bánt. Elhárítani előle mindent, amit mindnyájan megszenvedünk, átvállalni rnindazt ami fájhat, ami könnyet szül. És én válaszoltam: — Tudod, hogy lehetetlen. Nem engedi az élet. Csak a nehezen szerzett saját tapasztalat lehet védelmezője. A megvágott kéz megtanít a kés, a megszúrt ujj a tű tiszteletére, a kályha forrósága benne van az égés nyomának lüktetésében. — A megszerzett tudás hasznos vezetője lesz. Az emberismeret megtanítja az arcok mögé látni, a felszínen túl a dolgok mélyére pillantani, felismerni azok igazi értékét. XJgy szeretném —< fonódott szorosabbra az anyai kéz kérőn. — Nem lehet. Légy bölcs. Nyisd ki a piszkos ablakot, hadd lássa a világot a maga valóságában: szépségeivel és ocsmányságaival, magasságaival, és mélységeivel. Vedd le róla a hétfőt, s engedd a kedden, a szerdán át a csütörtök tisztaságába, hogy eljusson a vasárnap fényességéig; az élet Karácsonyain, Nagypéntekein át hadd jusson el a Húsvét feltámadásáig. Mert ez az élet. És ez alól a kis Hétfő sem lehet kivétel. A vonatok elindultak. Az enyém északnak, a kis Hétfőé délnek és a fényesre koptatott sínpárokra új vonatok futottak be, helyet adva új találkozásoknak a belgrádi pályaudvaron, Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten» 1971. december 12-én öea& tér de. 9 (űrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. S ifj. Harmati Béla, du. 6 szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. 11 (úrv.) ifj. Görög Tibor, du. 6 Adventi est: ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 10 ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Sülé Károly. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter Uo de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László, du. 4 szeretetvendégség. RákosíaL va de. 3 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bízik László. Fóti ut de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frange- pán u. de. fél 10 Baranyai Tamás Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner. Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 8. Rákosszentmihály de. fél 11 . Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél S. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.), du. 6 Egyházzenei áhítat: D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9 D. dr. Ottlyk Ernő, de. 10 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Kuttkay Elemér, de. 11 Ruttkáy Elemér, du. 5 szeretetvendégség. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegküt de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Reuss András. Németvölgyi üt de. 9 (úrv.) Reuss András. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11 Vi^on- tai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. fél 11. Vigyázzatok!... Zenés áh itat a Deák téren Vigyázzatok! — ez a figyelmeztetés hangzott fel az egyházi esztendő utolsó vasárnapjának délutánján a Deák téri templomban .tarott zenés áhítaton, amely méltó befejezése volt a lézárult egyházi esztendőnek. A J. S. Bach műveiből összeállított esten dr. Kékén András igazgató-lelkész hirdetett igét, s szavai éppen úgy a vigyázásra, a Krisztussal történő találkozásra való felkészülésre figyelmeztették a hallgatóságot, mint a felhangzót művek. Az ige figyelmeztette azokat, akik gondatlanul megfeledkeznek a nagy találkozásról, de figyelmeztette azokat is, akik a találkozás feletti szorongásukban vigasztalásra, bátorításra szorulnak. A zenés áhítaton az orgonát Peskó György orgonaművész a tőle szokott módon szólaltatta meg. Bevezetőnek a g-moll fantáziát és fugát, az igehirdetés után a D-dúr prelúdiumot és fugát adta elő. Mindkét művet jól ismeri a Bach muzsikát kedvelő - hallgatóság. Éppen-ezért most hadd idézzem ; emlékezetünkbe az igehirdetés • eíőtt elhangzott „Minden ember csak halandó” korálelőjátékot. Ez a mp sokszor hangzik fel isentiszteleteinken, de sokszor nem figyelünk fel igazán szépségéire, mondanivalójára. Ezen a helyen, az igehirdetés előtt az ige hallgatására való felkészülést szolgálta. Melis György két vallásos éneket adott elő, mindkettőben az egyházi esztendő végének komorsága, de egyben bátorítása szólalt meg. A zenés áhítat csúcsa a befejező „Wachet auf” (Vigyázzatok) kantáta volt. A. Luthe- riánia Ének és Zenekar Weitler Jenő vezényletével úgy szolgált ezen az esten, hogy nemcsak zenei élménnyel ajándékozta meg a sajnos .nem nagy számú hallgatóságot, hanem előbbrevitt a keresztyénig, a hit útján is. Köszönet illeti a zenés áhítat énekeseit: Marik Pétert, Kovács Erzsébetet és Berczely Istvánt, valamint az orgona- kontinuót játszó Tódy Évát. Mindnyájan tudásuk legjavát adták. Szóban és J. S. Bach muzsikájában az ige szólalt meg ezen $ vasárnapon, hogy felfigyeljünk a kiáltásra: vigyázzatok! — és gyorsan. tovatűnő élétünk minden napja hasznos, szorgos munkára serkentsen. Harkányi László — Advent 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 11, 2—10; az igehirdetés alapigéje: Jel 3, 7—8, 9, 10—■ 13. — KISKUNHALAS. Adventet előkészítő hétköznapi istentiszteleten Szekeres Elemér csurgói lelkész hirdette az igét. — HEGYESHALOM. November 14-én műsoros szeretetvendégség keretében emlékezett meg a gyülekezet temploma felszentelésének 121. évfordulójáról. A szép számú vendégsereg előtt Hubert István csornai lelkész a templom jelentőségéről, ifj. Weitler Re- zsőné pedig a győri szeretet- ház lakóinak az életéről tartott előadást, illetve beszámolót. A gyülekezet a szeretetvendégség bevételének egy részét a szeretetház támogatására juttatta el. — FASOK. A gyülekezet novemberi szeretetvendégsé- gén D. Koren Emil esperes tartott előadást „Betű nélkül” címen. A gyülekezet felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy melegebb testvéri közösségben is búcsúzott a nyáron Budavárba meghívott régi lelkészétől. A felügyelő, a lelkész, a lelkészi munkatárs s az ifjúság egy tagja emlékeztek a sokéves szolgálatra, a gyülekezet tagjai pedig kedves ajándékokkal szereztek meglepetést. ■ — BUDAVÁR. A gyülekezet ádventi estjeinek sorozatában műsoros áhítat keretében a Messiást köszöntő Simeonnal és Annával foglalkoztak. A harmadik vasárnapon a budai és Buda-hegyvidéki egyesített énekkar zenés áhítat keretében ádventi és karácsonyi, énekekből mutat be, művészi ösz- szeállítást, a negyedik vasárnapon. pedig a gyermek bibliaórák résztvevői szolgálnak a gyülekezetnek szeretetvendégség keretében. — BUSZT AEDERICS. Novemberben aratási hálaadó istentisztelet keretében vette használatba a kicsiny, mindössze 60 lelkes filia a puszta- szentlászlói anyagyülekezet ajándékát: teljes oltári felszerelést és úrvacsora-készletet. Ez a kis gyülekezet rendszeresen kétharmados többséggel, s nemegyszer teljes lélekszám- ban vesz részt az istentiszteleteken, s ezzel bizonyítja, hogy méltó a patronáló szeretetre. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS, özv. Grün- valszky Károlyné, sz. Kelemen Hona 89 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése október 6-án volt Kiskunhalason. Az elhunytban Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkész édesanyját gyászolja. — Bartha Lászlóné, sz. Balázs Ilona 64éves korában no- november 7-én elhunyt. Férje a nyíregyházi gyülekezet másodfelügyelője. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem”. — Palotai Pálné, sz. Fizeli Mária 73 éves korában november 7-én elhunyt* Férje a a nyíregyházi gyülekezet presbitere. Elhunyt testvérünk lapunk hűséges olvasója volt. „Ama nemes harcot megharcoltam ,, „Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Űrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek. íme az Ür Isten jön hatalommal és karja uralkodik. íme jutalma vele jön és megfizetése ő előtte." (Ézs 40,3.10) VASÁRNAP. — „ö a mi békességünk.” (Eí 2,14) Ha az egész világon mindenkit megkérdeznének arról, hogy mi a legfőtíb kívánsága, nagyon sokféle válasz hangzanék el. Az azonban kétségtelen, hogy a legtöbb válasz összefüggene a békességgel. Ezt kívánná az is, aki több megértésre, jogos igazára vágyik, de az is, aki megfelelőbb lakást, vagy több egészséget szeretne. A Biblia sokféle értelmében használja a békesség, szót. Belefér az egész emberi élet, emberség jó rendjével, de kifejezheti az üdvösséget is. Ez az ige nem környezetünkre, nem is önmagunkra mutat, hanem Jézus Krisztusra, a békesség alapjára. Az ő békessége át tudja formálni életünket és a világot is. HÉTFŐ. — „Ügy volt méltó Istenhez, akiért van a min- denség és aki által van a min- denség hogy őt, aki sok fiat vezet dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét, szenvedések által juttassa tökéletességre.” (Zsid 12,10) Megaláztatás és dicsőség, szenvedés és üdvösség kibékíthetetlen ellentéteknek látszanak. Isten azonban gyakran ellentétes látszat közepette viszi véghez szándékát. Krisztus dicsősége a kereszten teljesedett ki, uralkodása szolgálat volt. Nyomában csak azok járnak, akik a másokért való szolgálat útján haladnak egyre jobban és tökéletesebben. KEDD. —i. „Boldogok, akik éhezik és szorhjühozzák az igazságot, mert ők megelégít- tetnek." (Mt 5,6) A hegyi beszéd boldog-mondásaiban nem azt mondja el Jézus, hogy hogyan lehet boldog az ember, mit kell tennie, vagy mitől kell tartózkodnia. Nem utasít, nem kér, nem is parancsol. Tényeket mond el, 'kijelentéseket tesz. Nem az igaz ember a boldog — Jézus . szemében nincs is ilyen, legfeljebb annak képzeli magát valaki, s ez a legrosszabb — hanem az, aki Isten megigazító kegyelmére vár és mindent megtesz azért, hogy emberi életükben győzzön az igazság. elé állít sok nevelőt, orvost és lelkészt Igénk a felebarátra való tekintettel vonja meg a határt igazság és hazugság között. önmaga ellen is vét, aki másnak, akár hazugsággal is kárára van. CSÜTÖRTÖK, — „Hogyan menekülhetünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?" (Zsid 2,3) Felháborító tud lenni a kihasználatlanul hagyott lehetőség, Idejüket agyonütő tehetséges fiatalok éppen úgy nem díszei a családnak és a társadalomnak, mint a tessék-lássék elvégzett munka és a téblábo- lással eltöltött ihunkaidő. Isten hívó szava az üdvösség lehetőségét kínálja fel mégpedig nagyon sok módon és formában. Milyen kár, hogy ezzel a legnagyobb lehetőséggel annyira felelőtlenül bánunk. PÉNTEK. — „Ezeket mondtam nektek, hogy megmaradjon bennetek az én örömem és és a ti örömetek teljes legyen.” (Jn 15,11) Az emberi élet szűkös világát maga mögött hagyó Jézus búcsúbeszédeiben gazdag örökséget oszt, szét tanítványai között. Ennek egyik legszebb, maradandó értékű gyöngyszeme a tőle való öröm. Múló örömeink gyorsan elillannák. Az az öröm, amelynek Isten szeretete a forrása, nem fogy el soha, hanem egyre teljesebb lesz, SZOMBAT. — „Boldogok az irgáknasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (MT 5,7) Szép mondás, de sajnos nem mindig igaz, hogy jó tett helyébe jót várhat az ember. Sokszor rácáfol erre az élet. De kétes is annak a jónak, annak, az ir- galmaságnak értéke, amelyet a visszafizetés várása irányít. Jézus itt az isteni és az emberi irgalmasság mérlegének egyik oldalát mutatja meg. A másik oldalra pedig az van írva, hogy Isten irgalmára sóba hé számítson, aki irgalmatlan embertársai iránt. Sehreiner Vilmos EVANGÉLIKUS ELET ' A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadós D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 SZERDA. —- „Azért vessetek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk." (Ef 4,25) Sokféle árnyalata van a hazugságnak a mindig nagyon kétes „szent” .hazugságtól a másik ember tisztességében vagy akár életében is kárt tevő súlyos bűnig. Az elmondjam vagy elhallgassam kérdése nehéz próbák Csekkszámlaszám: 20.412—VUL Előfizetést ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.4409 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Nem mindegy Lapunk utolsó oldalán a szélső hasábban olvassuk hetenként: napról napra. A fehér betűk sávos sötét szalagról hívogatnak vasárnaptól szombatig: naponta, naponként, nap nap után, minden nap újra és újra lelki épülésre. Nem „nap mint nap”, mert folytonosan újra, újért szólít- gatnak. Advent is évről évre, évente, évenként, minden egyházi év. kezdetével hirdet új örömet, megújuló szeretetet, hites békét. Nem az egyik évben, mint a másikban, ismétli ugyanazt, hanem változót, szebbet, jobbat, új reményt, friss örömtől teljesebb szeretetet, erősebb hitet, különb tetteket kíván Isten a rendre következő időben. — Huszonnégy óráink, •sem azonosak „nap mint nap”, hanem „napról napra” mások. S ez az igazi, a helyes jelentésük mindennapi szavainknak is, mert azok is az isteni tervben élnek. Beszédünk írásunk Megjelent Görög Tibor: CSENDES SZOBÁK — NYITOTT ABLAKOK című áhítatoskönyve. Ára: 26,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon jelzései is jól mutatják tehát az irányt előre, nem egy helyben megtapadva, „nap mint nap”, mert az idővel lépést kell tartanunk, különben megáll a haladás, a szándék, a tett — ha a legkisebb értékben is — elmaradás lesz, ha ugyanazt ismételgetjük, ha az egyik nap csak olyan, mint a másik. Köznapi dolgaink is szorosán beletartoznak az üdvös ájulásba, az ünnepbe, csak ne hagyjunk elszürkülni semmit. Egy hang, egy betű is fontos a maga kicsiségében is. Ne mondjuk és ne írjuk, hogy „nap mint nap”, mert magyar nyelvünk és a közjó érdekében Isten akarata szerint „napból napra”, naponta, naponként, nap nap után javulásra kell törekednünk. i Lapunk első . oldalán az egyik héten .megcsúszott az illusztris író tolla... „nap mint nap bejön a kis szobámba ...” A következő héten ugyanott a másik író tolla is rácsúszott a hibás ismétlésre, helytelen begyakorlást szolgáltatva az olvasóknak. — Pedig ha a „napról napra” rovatot felületesen futjuik át, az a tartalmi lelki gazdagítás mellett, nyelvünk helyességét is szolgálja címében. Szatmári Antalné
