Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-19 / 51. szám

n XXXVI. ÉVFOLYAM, SÍ. SZÁM 1971. december 19. Ara: 2,— Forint Légy örömnondo. békekövei... Advent utolsó vasárnapján—karácsony küszöbén — így enekel a gyülekezet: „Oh miként fogadjalak világ Megváltója?” A va-; sárnap evangéliumi és epistolai szentigéi egybehangzóan így vá­laszolnak a gyülekezet töprengésére: Örömmel. Örömünknek az Úr a forrása. Amint ezt a Filippábe írt pali levél klasszikus tömörséggel és faUmondásszerű egyszerűséggel így fejez ki: Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek. Több­ről, nagyobbról és másról van tehát itt szó, mint a mi saját Ms örömeinkről. A megváltás öröme ez áz öröm. Jézus Krisztus emberré létele, értünk vállalt kereszthalála és feltámadása áll örömünk középpontjában. Mindenkinek, aki szomorú, remény­telen kétségeskedő, tanácstalan, vagy bűnös szól az örömüzenet:' az Űr emberi életünk legnagyobb kérdéseire megoldást hozott, Bűnünkre a bocsánatot, új életet, halál kérdésünkre az örök élet megoldását hozta. Emberi örömeink gyorsan elszállnak. Tóth Árpád erről így enekel: Öröm illan ints neki, még visszavillan szép szeme.,. Az Úrban való öröm tartós, mert független időtől és körülmé­nyektől. Es ez az öröm mindenkié, amint azt a karácsonyi evan­gélium hirdeti: ___minden népnek öröme lészen. Me rt életükre és halálukra megoldást hozott az Űr. hát ezért tudtak az őskeresztyének sugárzó arccal, békecsókkal, és hála­adással örvendezni és minden vasárnap húsvétot ünnepelni. S a ma hivő keresztyéné hogyan áll ezzel a kérdéssel? Ilyen nagy öröm láttán maradhat-e mai hivő fanyar, keserű és riadt? Ter­jesztheti-e a szomorúságot, a csüggedést és kedvetlenséget? Vállalhatja-e a lemondás, reménytelenség és. szomorúság „nagy­követi tisztét,’’ amikor Űra élet és halál kérdéseiben megoldást hozott? Sokszor beszéltünk már róla, hogy milyen nagy örö­münk van az igében, most már lássák is meg végre rajtunk. Aki telve van örömmel, az szívesen szerez másoknak is örö­möt. Ha örömünket magunkba zárjuk, könnyen úgy járunk, mint elsőkötetes költőnk begubozó embere. „Szemem lezártam, hogy megőrizzem a napfényt és most arad belőlem a sötétség.” A közeledő karácsony jó alkalmat kínál az örömszerzésre, örö­münk továbbadására. Szerezzünk örömet és boldog meglepetést Olyanoknak, akiknek egyébként-nagyon szomorú lenne az ünne­pük. Tekintsük magunkat Isten olyan megbízóttainak, akiken át eljuttatja örömét, szeretetét és ajándékát a magányosságban, az árvaságban, szomorúságban, betegségben, szeretetlenségben élő — és talán öróla mit sem tudó — gyermekeinek is. A gyüleke­zet együttesen is vegye szeretetszolgálatának gondozásába azo­kat az embereket, akik valósággal félnek és irtóznak a kará­csony ünnepétől, • mert akkor fokozottabban rájuk szakad sze­génységük, magányosságuk, elhagyatottságuk minden kínja. De ezen túlmenően valóságos mozgalmat kellene indítani a gyüle­kezeti tagok között: saját családunk megtérített asztalához hív- iunk mindannyian még egy vendéget azok közül, akiknek nincs családjuk, nincs karácsonyuk, nincs örömük. Később majd ki­derül: Krisztust fogadtuk be ilyen módon az életünkbe. És ennek igen nagy ígérete van, ha valaki Jézus Krisztust nemcsak a ..szí­vébe” fogadja be, hanem asztalához is odahívja, amikor ö az elesettek, a szomorúak alakjában kér bebocsátást. Mi kinek szerzünk majd ilyen örömöt ezen a karácsonyon? Örömszerzésünk -azonban nem korlátozódhat csak karácsony­ra. Hiszen bennünket sem csak karácsonykor ajándékozott meg örömmel az Űr. Az örömszerzés alkalmai és formái változnak, csak el,kötelezésünk változatlan. , ­Egy kedves keresztyén ének kezdő sora így biztat az öröm­szerzésre: Légy örömmondó, békekövet... A keresztyén ember legnagyobb örömszerző szolgálata, ha békekövetségben jár. Nem­csak Isten és ember, hanem ember és ember, nép és nép között békekövetségben jár. Szavával, cselekedeteivel, munkájával és eleiével bizonyítja, hogy a béke követe. . Milyen nagyszerű és felemelő érzés, ha valaki örül nekünk, ha valahol örömmel várnak, ha nem tudnak tőlünk elszakadni, ha valakinek már az is boldogság, ha csak ránk tekinthet. Tel­jessé lesz ez a jóérzés, ha olyan valaki örül nekünk akit kivált­képpen szeretünk. A hívők gyakori tévedése, hogy mindig csak várnak valamit Istentől, a földi életben is, az örökkévalóságban is, de arra nem gondolnak, hogy az igazi boldogság csúcsa az lenne, ha érez­nénk és látnánk: örül nekem Isten, gyönyörűségét léli bennem az Űr! Ha öröm mondó és örömszerző békekövetté válunk, örömét leli bennünk Isten. Matuz László mányi Osztály munkatársa, Hoffmann, szintén nemleges választ kaptak. Dr. André Ap­pel főtitkár csodálkozását fe­jezte ki a dél-afrikai hatóságok intézkedése fölött. Dél-Afrika hivatalos szer­veinek intézkedését kapcso­latba hozzák az ottani luthe­ránus egyházak vezetőinek a hivatalos fajüldöző kormányt bíráló nyilatkozatainak és a Világszövetség fajüldözés el­leni határozataival, (epd) A nemeskéri artikuláris templom A Genthon István összeál­lította „Magyarország műem­lékei” című topográfia keltette fel iránta érdeklődésemet. Sokszor elolvastam ismerteté­sét, mely így kezdődik: „Ev. templom, egyetlen homlokzati toronnyal, belül gerendás mennyezetét 6—6 fadúc tart­ja”. Ez az oszlopos-gerendás faszerkezet ragadta meg kép­zeletemet, s valami nagy építé­szeti meglepetést vártam a Soprontól jó félórányira, a 84. számú főút mentén fekvő Ne­meskér evangélikus templo­mától. Nem csalódtam ... Éppen vihar készülődött, amikor egy fülledt tavaszi dél­után feleségemmel a templom és parókia dróthálós kerítése elé értünk. A viharos szél buk­dácsolva söpörte a falusi utca porát, az ég vésztjóslóan mo- rájlott sötétszürke,, köpenyege mögül, vézna tyúkok szaladgál­tak a rongált kertkapuk sza- kadékaiban. Csak a templom fehér falai világítottak a haj­ladozó zöld lombok közül. Kiáltozásunkra kijött a lel­kész, szürke kopottas szvet- terben, s kalapját szemére húzva kíváncsian szemügyre vett bennünket, a láthatóan városi idegeneket. Amint épí­tészeti, jobban mondva mű­emléki érdeklődésemről tudo­mást szerzett, nagy örömmel tárta ki előttünk a kaput. Bár a templomot szerettem volna minél előbb megtekinteni — türelmetlenségemet a közelgő vihar miatt alig. titkoltam —, mégis erőszakosan beinvitált. — Először hozzám kell be­jönni — mondta határozottan. Egy-kettőre bent voltunk a parókia legbelső szobájában, ahol a. hirtelen elsötétedő , dél­utánban, behajtott spaletták mögött, gyér lámpa világított egy asztalra. Leültünk, s mi­közben újra előadtam látoga­tásom okát, pillantásom az asztalon kinyitott nagy fólián- son tétovázott. Régi rovatos ■könyv .volt ez megfordítva. Üresen maradt hátsó oldalain kockás hálózatok rajzai, ben­nük számok és minden irány­ban egymást szép mustrában metsző átlók. Nehezen bírtam Menjetek eléje örvendezéssel Advent negyedik vasárnapja nemcsak egy nagy ünnep közel­ségét, hanem még inkább Krisztus közelségét hirdeti. Az Űr jön. Az Űr közel. Az Űr megérkezik. Mint karácsonyesti csengettyű- szó boldogan izgatott gyermekeknek, olyanok ezek a szavak a világ minden gyülekezetének, blinden keresztyénnek. Át­emelnek bennünket zátonyos-lidérces megrekedtségünkből az utat. megoldást látók derűjébe. A „még nem, de máris” vigasz­talását csak ezzel a szóval tudjuk vallani és hirdetni: örven­dezés. Menjünk eléje örvendezéssel! Hiszen olyan nagyszerű dolog megmozdulni annak érkezésére, aki fontos, aki rendbe teszi je­lenünket, aki vigaszunkat és jövőnket hozza. Ez a mozdulat ugyanis már tűi van azon a sokágú félelmünkön, amelyik is­mételten tanyát ver és néha gyökeret ereszt öregek és fiatalok, férfiak és nők, fehérek és színesek szivében. Sokágú a félelmünk, mert részben a tegnapról hozott rendezetlen dolgaink szülik, részben az előttünk állók. De minden félelem-résen át maga a halál ijeszt. Az érkező Krisztushoz tett mozdulatainkban azon­ban már a teljes öröm, az örvendezés van otthon a félelem kín­ja helyett. Menjünk eléje örvendezéssel, mert igy okvetlenül azzal a Krisztussal találkozunk, aki éppen hozzánk igyekszik. Azért, hogy jelenlétével igazolja bátorságunkat, bizalmunkat és örö­münket. A mi részünkről való nem tehet mássá, csak bátorta­lanná. A bizonytalanság pedig még nem bizonyossal is tetézi félelmünket. Így oltja ki szívünk le nem rakott terhe a biza­lom szikráját is Krisztus szeretete iránt. A feléje tett mozdula­tokban azonban már az a bátorság, az a bizalom, az az öröm van jelen, amelyiket ö teremtett szavával, szívével, hatalmá­val. Mi tehát nem tudunk előlegezni neki semmit. Csak boldo­gan komolyan vesszük azt, amit már sokszor a lelkünkre kötött és tapasztalatunkká tett. Azt, amit Ö régen és ismét előlegezett. Menjünk eléje örvendezéssel, mert Krisztus semminek sem örül annyira, mint gyermeki bizalmunknak és örömünknek. Bi­zalmunknak, amelyikkel boldogan számítunk bűneink bocsána­tára. Arra a szeretetére és hatalmára, amellyel kísérni fog min­ket útjainkon mindhalálig. Sőt, ott sem szűnik meg, mert attól még a halál sem szakaszthat el. örül örömünknek, mert az tesz minket túl minden naptári adventén, egész földi életünkben igazán másoknak, való emberekké, iSmhé Gyula tes kottaíejek isilátszariak raj­ta. Ügy látom, ennyi „előkészí­tést” elégnek ítélt. — Na, most mehetünk a templomba, ott is vannak régi könyvek. — Mintha nekem nem az építészet lett volna a legfontosabb. A szél már dühöngve rázta a kert gyümölcsfáit, ahogy át­siettünk a két épület között. A sekrestye felől léptünk be, egy igen nehezen kinyíló .aj­tón. Rongált, korhadó hajópad­ló'fogad, a meszelt fal egy na­gyobb fülkéjében két barokk fa gyertyatartó és egy fénykép. A régi nemeskéri urvacsorai kancsót ábrázolja. —• Most az Iparművészeti Múzeumban .van Pesten — ad­ja a magyarázatot — régi Sel­mecbányái ötvösmunka. A század elején került oda, el­adták, hogy pénzhez jusson az eklézsia. Belépünk a temp­lomba. Még ennyi előkészítés után is óriási meglepetés. Elsősor­ban az atmoszféra ragad meg, a szerkezet és anyag szinte érezhető kisugárzása. Puha, kissé vörösesbarna hangulat uralkodik, mely szín a patinás testetlen mennyezetdeszkázat­ból és áz ácsplt gerendázatböl „szemes” üvegablakokon át áradt. A kicsiny, helyenként beáramló fény aranyos ref­lexei szórnak csak finom or-, .namentikát a puritán fa archi­tektúrára. A két sorban álló hat vaskos tölgyfaoszlop kissé ívesen faragott könyökfákkal tartja a mennyezet gerendáza- tát és a széles karzatokat. A háromajtós belsőt Vastag tég­lafal övezi, mely kívül-belül hófehérre meszelt, akár a töm­zsi torony. A legnagyobb szen­záció a szószék. Gazdagon fa­ragott faoszlopon áll, a temp­lom hossztengelyében az oltár felett; egy elég rozoga fahídon lehet hozzá eljutni. A szószék oldalain a négy apostol, szépen faragott szúette faszobra, barokk stílusban. — Minden valószínűség sze­rint másodlagos elhelyezés — kommentálja. Én a térbe be­állított elhelyezés értelmét pró­bálom magamban bogozni. Végül felmegyünk á torony­szobába. Ide rakták fel az ősi gyülekezet másfélszáz kötetes könyvtárát, az építés iratait tartalmazó ládával együtt, mert lent a. felszívódó talaj- nedvesség már kikezdte ezeket. A könyvek a 17. és Í8. százád- ból származnak, több generá­ciós papi, gyűjtés eredményei. némelyik szép kötesse! A to­ronyszoba egyébként is látvá­nyosságnak számítana. Itt volt a 18. században a kántor la­kása, majd a nemeskéri evan­gélikus iskola alumneuma, kol­légiumi szobája. Előteréből szabadkéméhyes tűzhely nyí­lik, melynek füstelvezetése a torony oldalán van. Nemcsak sütni-főzni lehetett itt, hanem m harangozni is. Több részletet már nem ma­gyaráz. A toronyszoba papír­halmazából kiemel egy pél­dányt a sorakozó „remitten- dák”-ból. Dr. Payr Sándor nyug. egyetemi tanár írta a könyvet 1932-ben, a gyülekezet történetéről, a 'templom építé­sének 200. évfordulóján. Ke­zembe nyomja emlékül. — Ebből mindent meg lehet tudni. ír- Zárja be a műemlék- ismertetést. A torony alatt kilépünk az udvarrá, a fenyők alá és on­nan az utcára. A fenyegető vihar mégsem tört ki, közben elhúzódtak a komor felhői-:, a szél alábbha­gyott, csak néhány fáradt csepp hullt a poros utakra, te­tőkre. , Elbúcsúzunk Novák Elek lel­késztől, aki a látogatás alatt lassan Lexi bácsivá szelídült, s aki azóta is feleségével együtt igaz vendégszerető barátunk. ■ Már akkor éreztem, s az azóta eltelt négy esztendő csak megerősítette, hogy az építé­szettel való találkozásaim so­rában ez a nemeskéri „rande­vú” különleges helyet foglal e! Ilyen érintetlenül, bár las­san romló, pusztuló állapotban az igaz, nem láttam, hasonló nagyságú és értékű, belső fa architektúrát hazánkban. S azóta foglalkoztat a kérdés, mit kellene tenni a nemeskéri templommal, melyet eddig szerencsésen elkerült a pusz­tulás vihara. Hogyan kellene lassú sorvadását életté vará­zsolni, nagy belső terének ér­telmet adni, megmutatni érté­két, szépségét. Szakszerű helyreállítása, gondozása esetén bekapcsolód­hatna a Bécs—Sopron—Ba­laton idegenforgalmi útvonal műemlékeinék láncolatába, Nagycenk, Sopronhorpács, Sár­vár és Sümeg mellé. Talán karzatából, mint a - pápai régi református templomból, egy­háztörténeti múzeumot lehet- / ne, alakítani, amjhez persze na­gyobb társadalmi segítség kel- . lene. Nagy Elemét Új tisztségviselők a Déli Egyházkerületben . Egyháza förvényednk alapján a különböző tisztség-viselők mandátuma hat esztendőre szól. A legutóbbi tisztújítás a Déli Egyházkerületben 1965- ben volt. A mostani közgyűlés volt hivatva arra, hogy meg­válassza az egyházkerület új tisztségviselőit. Mivel D. Koren Emil volt püspökhelyettes eltávozott az Északi Egyházkerületbe, az ő tisztsége már korábban meg­ürült. A közgyűlés új püspök-, helyettesnek Mekis Ádám bé­késcsabai espereslelkészt vá­lasztotta. A tisztségviselők a követke­zőik lettek: világi főjegyző: Szilágyi Béla, egyházi jegyző: Detre László, világi jegyző: Predmerszky Gusztáv, pénz­táros: Szemerei Zoltán, jogügyi tanácsos: dr. Eszlényi Gyula, könyvtár és levéltáros: ifj. Kendek György. Az egyházkerület presbité­riumának tagjai a következők: Cserháti Sándor, Ponicsán Im­re, Kutas Elek, Sólyom Károly, SzaUstmm Rezső,, Mache# Ádám, dr. Péterfy Gábor, dr. Csongrádi János. Póttagok: Keveházi László, Kovács Pál, Gerencsér Józseft Gáspár István. Egyházkerület! bíróság tag­jai: Bachát István, Benczúr Zoltán, Benkő István, dr. Fa- biny Tibor, Káposzta Lajos, Bán Gábor. dr. Mihály Dezső, dr. Revutzky Béla, dr. VerU Sándor, Bazilides Sándor. Az egyházkerületi számve­vőszék: elnök: Kökény Elek, tagjai: Grünvalszky Károly, Fejérvári Géza, dr. Rédey Pál, Sztupkay Sándor. A Lel kés zképesi tő Bizottság tagjai: Benczúr László, Balikó Zoltán, dr. Rédey Pál, dr. Ha­fenscher Károly, dr. Pusítay László. Az Egyházkerületi Gyüleke­zeti Segély új. .előadója: Só­lyom Károly lett. Isten nagyon gazdag áldása legyén az új tisztségviselők: életén és az egyházkerület szolgálatában végzendő szál-« gálatuíkm, / kíváncsiságommal, s mondóká- mat gyorsan befejezve kérdőn tekintettem rá, a fóliánsra mu­tatva. — Éppen az én bűvös négy­zeteimmel foglalkoztam — szólt kedves szerénységgel s szemüvege alatt hamiskás, mosoly táncolt. Kérdő tekintetem szinte kér­dőjellé merevedett. — No, ezt alaposan el kéll magyaráznom — s azonnal be­le is kezdett. Egy matematikai játék to­vábbfejlesztésén dolgozott a sojc üres hátsó oldalt teleraj­zolva, mérnököt is megszégye­nítő precíz grafikával. Olyan négyzethálózatokat kombinált, amelyben a bizonyos rend szerint beírt sorszámokat min­den irányból összeadva azonos végeredmény születik. A szép piros és kék vonalas szerkesz­tésekből mindenesetre valami mágikus sejtelmesség áradt. De ahogy belelapoztam a nagy albumba, m^ly tulaj­donképpen a lövői elemi iskola régi kimustrált anyakönyve volt, gyönyörűen kicirkalma- íótt ágas-bogas • családfákra akadtam. — Hát ez mi? — estem bele a második meglepetésbe. — Régi nemeskéri családok — mosolyodik el —, hosszú unalmas téli estéken, amikor még nem volt televízióm, ki­jegyzeteltem a régi anyaköny- . veket, s feldolgoztam a telepü­lés legnagyobb családjainak adatait. ‘Rengeteg érdekes ösz- szefüggésre bukkantam. A harmadik szobából már hozta is a régi anyakönyveket, melyeknek adatai kis megsza­kítással az 1600-as évek legvé­géről indulnak. — Nemeskér artikuíáris hely volt. Az 1681-i soproni ország- gyűlés itt ás Vadosfán engedé­lyezett az evangélikusoknak nyilvános vallásgyakorlatot —• próbálta finoman letörölni a port történelmi ismereteimről, s elém adta a. régi könyveket. Az „újabbak” kötése szokvá­nyos, de a legrégibb s igen keskeny formájú anyakönyv, egy régi graduál, pergamenjé­be van kötve, még a szögle­DÉL-AFRIKA NEM FOGADTA A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KÉPVISELŐIT A Lutheránus Világszövetség genfi központjában dolgozó négy vezető beosztású egyházi személy vízumkérelmét eluta­sították a dél-afrikai hatósá­gok. A visszautasítottak közül ketten, Mau főtitkárhelyettes és Duchrow, a Tanulmányi Osz­tály igazgatója, Egyesült Álla­mokbeli és nyugatnémet állam­polgárok, hivatalos «meghívást kaptak a dél-afrikai lutheránus egyházak vezetőinek tanácsko­zására. A Világszövetség Afri- ka-titkára, Schulze és a Tanul­ALKOHOL KÉT MILLlARDÉRT és a megelőzésire kiadott intéz­kedések. Az alkohol élvezeté­vel összefüggő közlekedési bal­esetek évente háromszáz mil­lió frank kárt okoznak, (epd) Svájci hivatalos adatok alap­ján évente két milliárd svájci frankot adnak ki az országban alkoholtartalmú italokra. Majd ugyanennyibe kerülnek az sir.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom