Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-24 / 4. szám

A hír és mi mögötte van Mt 4, 23—25 A mi sokat átélt nemzedékünk, akarva vagy akaratlanul, mm tud másképpen híreket fogadni, csak ha megvizsgálja és mérle­geli, mi van a szavak mögött. Így fogadja az igehirdetést is. Meg­szűri, ellenőrzi vagy akár ellene is mond az egyház bizonyság- tételének, a szószékekről, állásfoglalásokból, közlésekből feléje hangzó kijelentéseknek. Volt ez máskor is így. A Jézus korabeli emberek is eléggé óvatosan fogadták szúnyogszűrő farizeusaik, reklámkegyességü Írástudóik, szűk látókörű álprófétáik kijelentéseit, követeléseit és ígéreteit. Jézus híre gyorsan terjedt Szíriában, de azon túl is. És nagy sokaság követte öt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálem­ből és Júdeábái és a Jordánon túlról. Mert a hír mögött volt valami. Valami, ami után az emberek vágytak tudva vagy tudatlanul. Valami, ami segítséget, erőt, támaszt, reménységet jelentett számukra gyengeségeik, bajaik, hiányaik, kétségeik között. Ez a valami Isten szeretetének a hatalma. A híre és a meg­valósulása annak, hogy Isten itt van, értünk van, jót akar és jót tesz. Ez a valaki, aki itt beszél róla (Jézus), nemcsak me­legen, meggyőzően és határozottan mondja el róla mindazt, amit tud, hanem .személyében, szavában és cselekvésében meg is jeleníti. Benne és általa közel jön, megvalósul, eseménnyé lesz a mennyei Atya szereteti elkallódott, legyengült, megfá­radt, meghidegült gyermekei életében. Bárcsak ilyen lenne az én igehirdetésem is. Bárcsak ilyen lenne a gyülekezetünk élete. Bárcsak ilyen lenne a mai keresz- tyénség bizonyságtétele Istenről, Jézusról. Jó, hogy elutasítunk bármilyen alapról és formában történő állásfoglalást, véleményt a halott Istenről. De mennyire él ben­nünk és általunk az élő Isten, akinek uralma, hatalma, ereje Jézusban megjelent, mint életes beszéd és segítő tett? Tudom, hogy Jézus „szintje” isteni szint. Példálózni vele em­beren túli követelmény. Mégis emberi szint is: mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyerme­keivé legyenek. (Jn 1, 12). Ez a „legyenek” pedig azt jelenti, hogy az a. valami, ami a Jézus-hír mögött van, bennük és álta­luk valósággá lett az embertársaik életében. Annak csak örülni lehet, hogy ma az Isten mindent átfogó, minden emberre, népre, fajra kiterjedő szeretetéröl több és világosabb bizonyságtétel hangzik el, mint korábban. Biztos vagyok abban, hogyha több száz vagy ezer lelkész aláír egy til­takozást a vietnami háborúról egy olyan országban, amelyik fenntartja és szít ja ezt a pokoli tüzet, ezt az élő, szerető mennyei Atya hitében és nevében teszik. De az Isten szeretetéröl szóló bizonyságtevés hányszor vész el még ma is szúnyogszűrő okoskodások hangzavarában és nem ér el segítő erőként oda, ahol emberek pusztulnak bombáktól, éhségtől, betegségtől. Azokhoz, akik vágynak gyengeségeikben, kicsinységükben, elhagyottságukbart, meggyalázottságukban va­lami jó hírre, amivel együtt jár a jó esemény is. Ez a ma keresztyénségének krízise. A hir és ami mögötte van. A szó és tett, amelynek követni kell azt. A krízis alap­kérdése nem az, hogy jönnek-e az emberek hozzánk vagy nem, hanem hogy a mi evangéliumunkban eljut-e hozzájuk az Isten szeretetének megmentő hatalma. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztus Urunk! Köszönjük az örömhírt, amelyet mennyei Atyánk megbocsátó, megújító, meggyógyító és üdvö­zítő szeretetéröl velünk közöltél. Köszönjük, hogy igaz a hír és mi újra és újra áment mondhatunk arra hitünk és életünk tapasztalata alapján. Köszönjük a hatalmas megbízatást is, amely ezzel a hírrel küld tovább és reánk ruházza szereteted erejét. Kérünk, bocsásd meg bizonyságtételeink gyengeségét, homá­lyosságát, megüresedését. Tégy minket igaz gyermekeiddé, akik­nek szavát igazolja a tett, hitét a mindenkit átfogó, fáradhatat­lan, áldozatos testvéri szeretet. Így tedd egyházadat az igazság oszlopává és a világ világosságává, hogy Téged dicsérjen min­den test. Ámen — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 31-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet KARNER ÁGOSTON országos főtitkár, rákosszent- mihályi lelkész. — Vizkereszt után a 3. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 12, 17—21. Az igehirdetés alapigéje: Mt 4, 23—25 — ALBERTI. December 20- án a gyülekezet tagjai és a Hazafias Népfront küldöttei' koszorút helyezték el a falu szülöttének, Tessedik Sámuel szarvasi lelkésznek a parókia falán elhelyezett emléktáblájá­nál. Ezzel adózott a község és a gyülekezet a magyar falu szerelmese és a népművelés út­törője emlékének. Ünnepi be­szédet Kokas Ferenc, a Haza­fias Népfront helyi szerveze­tének elnöke mondott. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Há­ga Ferenc elektroműszerész és Molnár Ildikó Lídia Erzsébet vegyész, ’.abormérnök, a Bor­sodi Vegyikombinát dolgozói 1970. december 28-án tartották esküvőjüket a barcsi templom­ban. Az esketést a menyasz- szony édesapja, Molnár Lajos barcsi lelkész végezte. — GYÉMÁNTDIPLOMA. Mészáros Jolán ny. ceglédi óvó­nőt, aki 1906-ban a hódmező­vásárhelyi óvónőképzőben nyerte el oklevelét, hosszú, e- redményes munkássága elisme­réséül gyémántdiplomával tün­tették ki. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓK. November vasárnapjain jubiláló házaspárokat áldott meg az alberti gyülekezet lel­késze, Roszik Mihály. Kalina György és felesége, sz. Germá- nyi Mária, Kemenár János és felsége, sz. Stefkovics Zsuzsan­na, Barcza János és felesége, sz. Pribelszky Anna, Vig Pál és felesége, sz. Rubi Erzsébet ötven évvel ezelőtt, Malik Ká­roly és felesége, sz. Kalina Má­ria, Ocsenás Mihály és felesége sz. Kovács Zsuzsanna, Hegyi Károly és felesége sz. Ocsenás Mária, Kása Pál és felesége, sz. Ambrozi Mária, Pozsonyi Károly és felesége, sz. Rubi Mária huszonöt évvel ezelőtt kötöttek házasságot. A jubiláló házaspárok családjaikkal e- gyütt vettek úrvacsorát és ad­tak hálát Istennek. „Mindeddig megsegített minket az Űr”. — HALÁLOZÁS. Péter Jó­zsef gyékényesi presbiter, vala­mint felesége és 15 éves fia szénmonoxid-mérgezés áldoza­ta lett. „Én vagyok a feltáma­dás és az élet, aki hisz én- bennem, ha meghal is, él”. — özv. Mihácsi Józsefné, sz. Csidei Karolina, az acsádi gyü­lekezet tagja 83 éves korában, január 3-án elhunyt. Temetés« január 5-én volt. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. január 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen­scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Kál- .dy Zoltán, du. 6. dr. Kékén And­rás. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zol­tán.. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de 10.-dr. Rédey Pál, de. 11. dr. Rédey Pál. du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti ut de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Ba­ranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10., du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karrier Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúi de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vára- dy Lajos, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós, öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács Jó­zsef. Kelenföld de. 8. (úrv.) Ben- cze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Im­re, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Török Bálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Beteljesítő Uram, mennyi minden vágyik bennünk beteljesülésre. Látod kívánságainkat, átlátsz álmainkon. Tudom, hogy Megváltóm vagy,, s minden ember célhoz vivője. Adj munkát, Uram, velem kér a család s az egész gyülekezet vasárnaponként, 830 ember. Uram, tudom, együtt érzel velünk, imádságunk nem kilátástalan. Uram, nem szeretném megvesztegetni a hivatalnokot nem is tudnám. Uram, Beteljesítő, tedd magadévá kívánságaimat. Szeretnék dolgozni, szolgálni Neked. ’ Te tudod, hogy szeretnék dolgozni, nemcsak a pénzért, Ámen. „Fiatal afrikai keresztyének imádságai”-ból fordította: Bodrog Miklós RÖVID HÍREK A Nyugat-németországi Evangélikus Egyház szervezete nyilatkozatot szándékozik ki­adni a Lengyelországgal meg­kötendő szerződés tárgyában. A nyugat-németországi lu­theránusokat is foglalkoztatja a lelkészképzés ügye. Szorosabb kapcsolatot óhajtanak a Teo­lógiai Fakultások és az egy­házi Teológiai Főiskolák kö­zött, de nem mernek a Teoló­giai Fakultások megszűnése el­len nyilatkozni. A holland egyházi és világi segélyszervek mintegy 35 mil­lió forintot adományoztak a pakisztáni károsultak megsegí­tésére. — Monori József kisbócsai presbiter szerencsétlenség kö­vetkeztében elhunyt. Temetése január 2-án volt Soltvadkerten nagy részvét mellett. „Én, az Űr, a Te Istened, erősen fogom jobb kezedet és azt mondom neked: ne félj, én megsegít- lek téged!”. — HARMONIUMOT vennénk is­tentiszteleti célra. Evangélikus Lel­kész! Hivatal. Szécsény. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vni.. Puskin u. ÍZ. Telefon: 112—071 Csekkszámlaszám: 20.112—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.0031 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „És jönnek majd napkelet­ről és napnyugatról, északról és délről és letelepednek az Is­ten országában”. (Lk 13,29) VASÁRNAP, — „Jézus így szólt a századoshoz: Eredj el és legyen neked a te hited sze­rint.” (Mt 8,1—13) E szakasz két gyógyítási történetet ad to­vább: egy leprás és a kaper- naumi százados szolgája meg­gyógyul. E két régi történet persze csöppet sem vigasztalja önmagában a mai betegeket s az még kevésbé, ha azt monda­nánk: hitetek szerint legyen nektek gyógyulástok! Változó­hold-hitünk szerint bizony lep- rásak maradnánk s rokkantak. Ezért ne hitünk szerint Iste­nünk, ne megfertőzött remény­ségünk szerint, s ne roskado­zó szeretetünk szerint, hanem egyedül végtelen hatalmad, csudálatos emberszereteted s hosszú távú bölcsességed sze­rint! HÉTFŐ. — „És mindnyájan tetszésüket nyilvánították és álmélkodtak”. (Lk 4,22—30) Futótűzként terjedt a hír Gali- leában, hogy hazalátogatott a környék híressé lett szülötte: a Názáreti. Ezt az alkalmat kár kihagyni — gondolták —, s ha szokásban lett volna akkoriban az „EMLÉKKÖNYV”, bizonyá­ra sok-sok autogramot kellett volna azokba írnia a nagyné­nikék buzdító versecskéi közé. Bravó! — mondták, miután meghallgatták —, egészen jól kinőtte magát ez a kis ácsgye­rek! Tapsoltak is, mint a hős- tenornak az Operában. Hogy volt! ? ! ! Aztán amikor meg­értették, hogyan is volt, kifü­tyülték egyszerűen, mint bu­kott színészt, s meg akarták lincselni. A názáretiek. KEDD. — „Ezért vagyak én, Pál, a Krisztus Jézus foglya s evangéliumának szolgája.” (Ef 3,1—10). A nagyokos názáretiek vagy tapsoltak, vagy fütyültek a páholyból Jézus „produkció­ját” kritizálgatva. S 20 év múl­va egy ember lenyűgöződik s Jézus bilincsét magára veszi; feladja önmagát, hogy Krisz­tusban újra szülessen s már nem tud kritizálni, józanul mérlegelni, szabad emberhez méltó higgadtsággal „kiérté­kelni”, hanem meghajol a tény kényszere alatt: már nem a maga ura, neki más Ura van, akivel borzasztóan gyönyörű, ijesztően izgalmas és hihetet­lenül szép élni. Mert az ö igá­ja gyönyörűséges. SZERDA. — „Én vagyok (a Messiás) az, aki veled beszé­lek!” (Jn 4,15-26) Mivel az asz- szonynak volt mi miatt kerülni a „tisztességes” polgárok tár­saságát, kínosan meglepődött, hogy a rekkenő déli napsütés­ben találkozik a kútnál vala­kivel. Először próbálja „leráz­ni” Jézust azzal, hogy érezteti vele a faji különbséget. Aztán próbálja udvarias társalgással elintézni a dolgot: jönnek az apróságok arról, hogy Jézusnak nincs vödre, mivel akar „élő vizet” meríteni? Egy kis hu­moros csevegés az egész s túl­vagyunk rajta. Mihelyt -a há­zaséletről esik szó, próbálja valami komoly, elvi síkra te­relni a beszélgetést: a mo- notheizmus adekvát liturgiájá­ról. Aztán találkozik Krisz­tussal. . CSÜTÖRTÖK. — „Abból a városból pedig sokan hittel« Benne annak az asszonynak a beszédéért”. (Jn 4,27—42) A tegnapi történet ott folytató­dik, hogy az asszony találko­zott _ Jézussal. Valójában itt kezdődött az asszony élete. Di­rekt ő ment el azokhoz, akik­nek szeme elé se’ mert kerülni addig, mert nem tudta magá­ban tartani azt, hogy ő Jézus­ban találkozott Istennel. Kirob­bant belőle a bizonyságtétel. — Mai asszonyok! Fővárosban, falun s kisvárosban! De sok múlik, de sok múlik asszony­testvéreim beszédén! Hogy el­jutnak-e mások a gyülekezetelc asszonyainak beszéde által Jézus élő szavához. PÉNTEK. — „Ninive pedig egy hatalmas nagyváros {volt; három napig kellett utazni az embernek, míg a másik oldalá­ra ért”. (Jónás 3,1—10). A milli­ós nagyvárosok, a megapoli­szok gyülekezeti élete az elkö­vetkező évtizedek komoly kér­dése lesz. Már most is sok­sok tudós foglalkozik a nagy­városi keresztyénség sajátos feladataival és lehetőségeivel. Sok mindent még nem látni tisztán, de kettő egészen bizo­nyos: Isten nagyon szereti a milliós városokat is, azok roha­nó, ideges embereit, a zajok és betonrengeteg között élő és dolgozó embereit. S a másik: csak olyan Jónásokra van szükség, akik tág szívű megér­téssel és különbségtétel nél­küli szeretettel szolgálják a város javát, fejlődését és örö­mét. SZOMBAT. — „Nem te hor­dozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged.” (Rm. 11. 13—22) Piciny oldalhajtás, tö­rékeny ág: ezek vagyunk. Amit csapkod a szél s a vihar köny- nyen le is tör. Senki sem gon­dolhatja, hogy keresztyénként szélvédett helyen, melegházban illatozhat a maga gyönyürűsé- gére. Pontosan ugyanúgy ben­ne élünk a világban, mint min­denki, de a gyülekezet fája a Gyökérből szív erőt a temérdek közös emberi feladat lehető legjobb, legőszintébb s legszebb megoldásához. S ez a Gyökér olyan gyökér, melyből végtelen sok erőt nyerhet minden egyes kicsiny ág. Testvéremmel együtt én is. Bízik László Városi dialógusok 1. Téves kapcsolás Cseng a telefon, egy női hang (köszönés nélkül) X kartársat kéri. Nyájasan köszönök: — Jó napot kívánok. — Jó napot — válaszol meg­lepetten — lesz szíves adni X kartársat... — Sajnos nem tudom — mondom — nincs itt X kar­társ, ez a... (Közbevág) — Házon kívül van? — Azt nem tudom — vála­szolok derűsen — ez a lelkészi hivatal. — Mi? Hogy mi? Lelkészi hivatal? (Óriási kacagás) No- hát, arra nekem semmi szük­ségem. Ez óriási! halljátok lá­nyok? Egy lelkészi hivatal je­lentkezett!. Nahát, ez rém mu­ris. Hát akkor tisztelt lelkészi hivatal, téves a kapcsolás, nincs szükségem magukra. — Még lehet — mondom jó­kedvvel. (Döbbent csend) — Még le­het? Hogy tetszik ezt érteni? Nem akarok én meghalni... — Én sem a halálra gondol­tam most, hanem az életére. Mi azért vagyunk, hogy a nem boldog embereknek segítsünk abban, hogy boldogok legye­nek. önnek nincs ránk szüksé­ge, hiszen boldog, kiegyensú­lyozott ember, és minden rend­ben van az életében. (Csend. Nagy sokára jön a válasz:) — Hát azt éppen nem mond­hatnám. .. — Látja — mondom még mindig derűsen — talán nem is volt olyan téves ez a kapcso­lás. Valaki■ más jelentkezett, ő is csak rajtam keresztül. — Kicsoda? — kérdi riadtan. — Az Isten. Biztos, hogy nincs szüksége rá? Gyors válasz jön: — Azért azt nem mondtam, hogy nincs Isten. Csak éppen — már megbocsásson — nincs szükségem papokra, meg lel­készi hivatalra. Sosemis volt közöm hozzájuk. Megvagyok én magam is ebben az életben. — Ejnye — mondom — én nem elégednék meg azzal, hogy csak úgy meglegyek. Én keres­nék boldog, kiegyensúlyozott embereket, hogy megkédezzem őket, mitől boldogok. — És maguk ilyenek? — kér­di hirtelén. (Meglep a kérdés. Nehezen keresem az őszinte választ:) — Hát... rövidzárlataink nekünk is vannak, de Isten mindig kivezet belőle, minket. Csend. Majd: — Hát... Jó lehet maguk­nak. .. ­— Kívánom magának is ezt a belső békességet. Sőt, szíve­sen mutatunk is belőle vala­mit. — Köszönöm. Nincs kizárva, hogy majd ... talán ... egy­szer. .. Gondolja, hogy mégis szükségem lesz magukra? Isten tudja. Köszönöm ezt a beszél­getést Jó napot kívánok. — Isten megáldja. Még egy ideig hallgatom a kagyló zümmögését. Mások hangja behallatszik, női han­gok: — mit mondott? — mit mondott? De a beszélő nem fe­lel. Aztán halk kattanás. Le­tette a kagylót. \ 2. As elfoglalt — Szervusz, papom! Sétálga­tunk, sétálgatunk? Milyen jó neked abban a szép, nyugal­mas parókiában, egy-kettőt prédikálgatsz, aztán azt teszel, amit akarsz. No, nem azért mondom, de őrjítő ez a haj­sza amiben én élek. Kikapcso­lódásra úgyszólván semmi le­hetőségem nincs. A feleség is dolgozik, a nagy fiú egyete­men, gondolhatod, mennyi pénz kell oda, nagyon meg kell fog­nunk a munka végét, hogy jussunk valamire. Apropó, még az egyházi hozzájárulást sem küldtem el nektek, látod, eb­ben az állati hajszában min­dent elfelejt az ember. El fo­gom küldeni feltétlenül a szá­zast. — Hogy hozzam el? Jaj, kérlek nem lehet, nem tudom. Vérzik a szívem, hogy én, a nagy lutheránus ősök leszár­mazottja nem járhatok a temp­lomba. — Hogy ki tiltja meg? Ö, barátom, látszik, hogy nem élsz benne a mai életben. Nem tiltja azt senki, de az én mun­kám mellett... Meg aztán a vasárnapom. Vagy félájultan alszom otthon, a heti állat.i haj­sza, ugyebár, aztán az egy szombat este, amikor egy kis társaság összejön ... igen, jól tudod, egy kis összeszokott ta­rokkparti, ilyenkor elkártyáz- gatunk éjfél utánig, nodehát, ha ez sem volna, felköthetnénk magunkat... Hogy van az ek­lézsia? Boldogultok, boldogul­tok? Ha lesz valami gyűjtés, csak küldj el hozzám is, per­sze, hogy adok, hogyne adnék. Ha már így alakultak a körül­ményeim, nem hagyhatom, hogy kis templomunk ne le­gyen méltó hozzánk. Persze le vagyok égve most, képzeld egy marha kocavezető karambolo­zott velem. Igaz, a casco pa­píron megtérít mindent, de azért gondolhatod, mit kell kenni a szerelőknél... Sajnos el kell búcsúznom, kérlekalás- san, megint egy értekezlet, még szombat délután sem hagyják az embert nyugodtan, kézcsó­kom kedves feleségednek, szer­vusz, szervusz... H. Németh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom