Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-31 / 5. szám
r Összefüggések között élünk MINDIG DÖNTŐ az az összefüggés, amelyben élünk és szolgálunk. A keresztyén ember és az egyház is mélyen érdekelt abban, hogyan folyik az emberi együttélés rendje nemzetközi viszonylatban. Sőt az egyház Jézus Krisztustól vett küldetést iát abban, hogy nemcsak figyelemmel kísérje, hanem maga is munkálja a népek békés egymás mellett élését és az emberiség holnapjának biztosítását. A nemzetközi összefüggések középe pontjában az európai béke és biztonság ügye áll. Ez mindnyájunk érdeklődését leköti, mert hiszen európai nép vagyunk, s így földrajzi helyzetünktől nem vonatkoztathatjuk el magunkat. Elsősorban fontos tehát számunkra, hogy sikerül-e megteremteni a nemzetközi biztonságot ezen a földrészen. De nem csupán saját érdekünk teszi első helyre az európai biztonsági rendszer megteremtésének ügyét. Ez a kérdés joggal áll a nemzetközi tárgyalások középpontjában, mert döntő fontossága van az egész világbéke összefüggésében. Európának, amely már két világháború véres csatamezeje volt, végre a békés egymás mellett élés példájává kell válnia. FOCK JENŐ miniszterelnökünknek és Péter János külügyminiszterünknek finnországi hivatalos látogatására és magyar—finn hivatalos kormányközi tárgyalására nagy reménységgel tekinthetünk, mert a szívélyes baráti és őszinte légkörben tartott tárgyalások kiemelték a nemzetközi kérdések megvizsgálását, amelyeknek homlokterében az európai biztonsági és együttműködési konferencia állott. A tárgyalópartnerek egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy a magyar—finn együttműködés szorosan összefügg az európai biztonság kérdésével, hiszen a különböző társadalmi rendszerű országok széles körű kapcsolatai segítenek a feszültségek enyhítésében. EGYHÁZUNK testületéi és képviselői — más testvéregyházakkal együtt — eddig is kihangsúlyozták segítő szolgálatukat az európai béke és biztonság ügyében. Amint egyházunk 1940. óta, a békemozgalom indulása óta, részt vesz a béke ügye valamennyi döntő kérdésének támogatásában, ugyanúgy veszi ki részét az európai béke és biztonság előmozdításának szolgálatából is. A NEVEZETES BUDAPESTI FELHÍVÁSRÓL ma már ország-világ hallott. Köztudomású, hogy sikere elemi érdeke kontinensünk valamennyi nemzetének, minden jószándékú európai embernek. Ez a siker pedig nagyban függ a társadalom, a különböző társadalmi rétegek akaratától. Az Európai Egyházak Konferenciájának fontos feladata, hogy kifejezze a keresztyén felelősséget kontinensünk békéjéért. Egyes országokban bizonyos húzás-halogatás, elodázás folyik a budapesti felhívás körül. Miután az Európai Egyházak Konferenciája a különböző országokban hatást gyakorolhat mind a tömegekre, mind a kormányok álláspontjára, igyekszünk ökumenikus befolyásunkat a nemes cél érdekében latba vetni. Nálunk, Magyarországon, ahol egész társadalmunk a béke védelmére van beállítva, ez az igyekezet egészen természetesnek tűnik. De bizonyos országokban szükség van ilyen erőfeszítésekre, igyekszünk is aktiv segítséget kérni azon egyházaktól, amelyeknek országában a kormányzat halogatja a békelépéseket. ÖRVENDETES, hogy a finn kormányzat, amely magát a keresztyén kultúra örökösének s egy liberális politika követőjének tartja, magára vette az európai biztonsági és együttműködési konferencia megrendezésének feladatait. Ez az összeurópai biztonsági értekezlet a megfelelő eszköz az európai népek békés egymás mellett élése céljának elérésére. Szívünk szerint örömmel látnánk, hogy egycsapásra megvalósuljanak azok az intézkedések, amelyek végső soron szükségesek az európai béke megszilárdításához. De ha ez nem lehetséges egyes nyugati kormánykörök halogató taktikája miatt, akkor sem lehet a „mindent vagy semmit” maximalista álláspontjára helyezkedni, hanem látni kell, hogy az apró, kis lépések is egy-egy eredménynek számítanak, ha a fegyverzet csökkentése, a biztonság megteremtése felé haladnak. AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA április végén és május elején tartja nagygyűlését, amelyen több, mint háromszáz európai egyházi vezető vesz részt. Ennek előkészítése céljából tartotta ülését január végén az Európai Egyházak Konferenciája elnöksége. Ez a konferencia magába foglalja kontinensünk valamennyi protestáns és ortodox egyházának képviseletét. Szervezetileg úgy működik, hogy három-négy évenként tartanak nagygyűlést. Evente tartják a tanácsadó bizottság ülését, évente kétszer pedig az elnökségi ülést. Az Európai Egyházak Konferenciája legalkalmasabb politikai diakóniája most az, hogy szerveiben, tagegyházaiban és a hívek tömegeiben tudatosítsa az európai népek békés egymás mellett élésének erősítése céljára megszervezendő európai biztonsági konferencia létrehozásának ügyét. Ez az út vezet arra, hogy a budapesti felhívás szerint az eddigi hatalmi tömbök helyett többoldalú biztonsági rendszer garantálja Európa jövőjét. Ennek a célkitűzésnek az igazsága nyilvánvaló, és előbb-utóbb győzni is fog. Ehhez a feladathoz adhatják oda Európa egyházai jószándékú segítségüket kontinensünk jövője és biztonsága érdekében, D. dr. Ottlyk Ernő NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVE JELENT MEG LUTHER A WORMSI BIRODALMI GYŰLÉS ELŐTT Gazdag programmal emlékeztet Worms városa arra, hogy Luther Márton 450 évvel ezelőtt jelent meg a birodalmi prűlés előtt, hogy számot adjon tanításáról. Április 17. és 25. között előadások, tudományos viták és emlékkiállítás várja az érdeklődőket. t MARC BOEGNER Az ökumenikus mozgalom nagy egyénisége, a francia protestantizmus vezetője, Marc Boegner lelkész 1970. december 19-én halt meg Párizsban 39 éves korában, 1929-től 1961ig elnöke volt a Francia Protestáns Egyházszövetségnek és 1948-ban az amszterdami világgyűlés as Egyházak Világtanácsa társelnökévé választotta. Egy esztendeje döntöttünk így Határozataink nyomában Múlt heti számunkban ezen a helyen arról írtunk, hogy az Országos Presbitérium milyen döntéseket hozott, amelyeknek megvalósítását püspöki körlevél tűzte ki célul a folyó évre. Ezeknek a nyomába még aligha léphetünk, de érdemes visz- szapillan tanunk egy évvel korábbra, s megkísérelhetjük nyomon kísérni egy esztendős távlatban az akkor hozott döntések némelyikét, hogyan valósultak meg, mit eredményeztek. Budapest vagy vidék Most különösen is arra a határozatra gondolunk, amely közvetve voltaiképpen Budapest vonzása miatt született meg. Kimondotta egy esztendővel ezelőtt áz Országos Presbitérium, hogy „Budapesten paró- kus lelkészi állásra csak az a lelkész hívható meg, aki előzőleg vidéki gyülekezetben több évig parókus lelkészként működött.” Ennek a döntésnek nem egyedül a „pesti aszfalt” vonzó mítosza a forrása A népesség- mozgás kétségtelenül Budapest felé áradást mutatott, s ez egy- házilag is érzékelhető. De; figyelembe kell vennünk általában nemcsak a vidéki városoknak, de a falvaiknak is oly mértékű szintemelkedését, hogy «menynyiben a „pesti aszfalt” vonzása még megvolna, az egyre inkább veszíti valódi okait, s csakugyan „mítosszá” válik. Ma már közhely az, hogy ha valaki tíz évi távoliét után megy el valamelyik régebben jól ismert faluba, vagy vidéki városba, nem ismer rá. Az egyházban szolgálóknál — s ezt jól ismerte fel a presbitérium — régebben valóban élénk jelenség volt a Pestre törekvés. Fiatal lelkészeknél nem egyszer jelentkezett a vágy, hogy lelkészi szolgálatukat Budapesten kezdjék, majd folytassák egyszer, s mindenkorra. Valljuk — s világszerte ez a helyzet —, hogy hovatovább a lelkészi szolgálat legnehezebb területe a nagyváros. Abban a társadalmi, szociológiai, gazdasági és kulturális összességben, amellyé a nagyvárosok fejlődtek, az egyház a maga üzenetével a szolgálat ezerféle újszerű problémája elé került. Ennek a szolgálatnak a felelősségét csak annak lehet felvermi, aki végigjárta az egyházi szolgálat más, szinte minden területét. Megkérdeztük a püspököket, jelenitett-e gyakorlatban valamit az elmúlt évben ez a presbiteri határozat. A válaszokból nyilvánvaló lett, hogy nehéz kimutatni a vidékre induló, eddig Budapesten szolgált segédlelkészeknél a messzi célkitűzést, hogy ti. a Budapestre .törekvés vitte-e őket vidéki szolgálatra, de megszűnt a kifejezett Pestre törekvés a f iatalokinál, sőt hárman, akik már vidéki segédlelkészi szolgálat után kerültek fel Budapestre segédlelkésznek, az elmúlt év alatt vidéki gyülekezet parókusi lelkészi állásába mentek. Mindhárman falura. Érdemes lesz majd bizonyos idő elteltével megkérdezni őket, hogyan találtak bele vidéki szolgálatuk kereteibe, s meglátták-e a vidéki lelkészi szolgálat felelősségét és szépségét Vidék vagy Budapest Nem ilyen kifejezett kérdésként hangzott el, de a beszélgetés hátterében ez a probléma állt, amikor egyik püspökünk magához hívta tavaly a lelkésszé avatás előtt álló, végzett teológiai hallgatókat, s megkérdezte tőlük, hogyan képzelik él lelkészi szolgálatuk kezdetét, van-e személyes kérésük beosztásukat illetően, s milyen erővel, reménységgel indulnak. Volt idő, amikor ilyen közvetlen beszélgetés nem indult meg püspök és leendő segéd- lelkészek között, de a Budapestre törekvést, mégis határozottan kifejezték a fiatalok. Most elébe ment a püspök a kívánságoknak. A válasz meglepő volt. Senki sem kérte szolgálatának kezdetét Budapestre. Sőt, volt olyan, aki a régieknél határozottabb hangon kérte; oda küldjön püspök úr, amelyik olyan nehéz szolgálat, hogy BUDAHEGYYIDÉK jes önállósulásuk 1953-ban következett be. Istentiszteleteiket élein te különböző iskolatermekben és béréit helyiségekben tartották, míg végül 1951-ben megvásárolták a Bp., XII., Tarcsay Vilmos u 11. sz. alatti háromszintes épületet a gyülekezet központjául. Az alagsorban van a létkészi hivatal, a gyülekezeti terem, s az egyházfi- lakás. A magasföldszint szobáit egybenyitották istentiszteleti hellyé, s itt várj. a sekrestye is. Az emeleten van a lelkészlakás, amely részben manzárd kiképzésű. Az istentiszteleti helyiségben 240 ülőhely van. Az épületet kereken 200 000 forintért vásárolta a gyülekezet. Fűthető. A vásárlás idején lelkésze Danhauser László volt, ma Csengődy László. Másodlelkészként Ruttkay Elemér szolgál itt kezdettől fogva. A budahegyvidéki gyülekezet a budaváriból vált ki 1942- ban. Először mint külön lelkészkor, majd mint önálló gyülekezet folytatta életét Telönként senki sem pályázott oda. Odakerült. S helytáll Nemcsak bizalommal, de derűvel is. Mindenki ilyen? Nem. A lelkészi szolgálatban mindig vízválasztón járunk. Volt, aki több évi fővárosi szolgálat után, amikor megkapta' a vidékre küldést, bement a püspökéhez, és visszaadta a szolgálatot. Bizonyára más indokai is voltaik, s a szolgálat elszá- nás és szabad egyéni döntés is. De amikor beszélgették, elhangzott. a fiatal részéről egy ilyen mondat is: „Tessék mondani, Püspök úr, itt mi vár rám? Egy vidéki parókia?” — s letette a Luther-kabátot. Az az igaz, amit a püspöki körlevélből a múlt számunkban idéztünk; „Csak az tud hitelesen evangéliumot hirdetni, és az egyház diakónáai útján járni, aki meg van győződve arról, hogy nem pusztán a maga egyéni elhatározásából áll a szószéken, hanem elhivatott az evangélium hirdetéséire, és a diakónia végzésére... Kétségeink, eredménytelenségeink és emberi gyengeségeink között engedjük, hogy a Szentlélek újra és újra meggyőzzön bennünket árról, hogy a helyünkön vagyunk, amikor Isten szolgáiként szolgálunk az evangéliummal és a dia- kőnia cselekedeteivel a ránk- bízottaknak.” Amit egyházunk egésze fedez Végül ehhez a kérdéshez még egyet. Ma egész lelkészi karunk tudja, hogy lelkésszé lételünkben nemcsak az egyéni döntés és elszánás, nemcsak az elhivatottság rejlik, hanem ott van mögötte egész egyházunk áldozata. Budapesti és vidéki gyülekezetek — főleg vidékiek —! sok-sok adománya, amit szupplikációkan és egyébb módokon juttatnák lelkészíképaésünkre. Külföldön nem egy fiatal úgy tanul, hogy bankkölcsönt vesz fel tanulmányi költségének fedezésére. Nálunk nem bankkölcsön, hanem az egész egyház áldozata áll fiatal lelkésznövendékeink mögött fedezetül. Ez a fedezet élő fedezet. Erre mutat az a felelet, amit egyházunk népe az Országos Presbitérium egy év előtti kérésére adott. Egyik ádventi számunkban már részletesen beszámoltunk arról, hogy az egyházmegyék nem várt mértékben ajánlottak fel és létesítettek ösztöndíjakat teológiai hallgatóink részére. Gyülekezeteink ezzel kifejezték, hogy igénylik a lelkészi szolgálatot, döntően fontosnak tartják a kellő lelkészi utánpótlást. Kicsit a „Budapest vagy vidék” nemes versenyének reális képéhez tartozik az is, hogy a stipendiumok arányszámon felül vidéki felajánlások. A fiatal lelkészek pedig lehetetlen, hogy ne gondoljanak szolgálatuk közben arra, hogy kik álltak mögöttük, amikor készültek a szolgálatra, s mit áldoztak azért, hogy legyen, aki az elődök nyomdokába lép. Mondják, hogy segédlelkész- hiányunlfc van. Bizony van. Hogyne volna, amikor ebből a mi kis egyházunkból egyszerre hat fiatal lelkész folytatja külföldön tanulmányait — ugyancsak egész egyházunk áldozatából és egyházvezetőségünk fáradozásai nyomán, s nem kis mértékben külföldi testvéreink szexetetéből — ösztöndíjjal. (Kettő közülük fiatal vidéki parókus lelkész.) Ezért szabályozta egy évvel ezelőtt az Országos Presbitérium a külföldi tanulmányok folytatásának rendjét szabály- rendelettel. Ennek a szabályozásnak 'köszönhető, hogy a kint tanuló lelkészeknek nemcsak a tanulmányi költségei fedeződnék, de ezalátt itthon családjuk megkapj a a fizetését, a gyülekezet pedig helyettesítés útján a szolgálatokat. „ Timkat“ ünnepének kérdőjelei Az ősi etiópiai ortodox egyháznak a legnagyobb ünnepe az ottani egyházi naptár szerint a január 19-én tartott Timkat (Vízkereszt). Három napig tart az örömünnep, istentiszteleteken . emlékeznek Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelésére, színpompás körmenetéket tartanak, diakónusok utánozzák Dávid király szent táncát, mindenfelé láthatók a nagy ezüstös keresztek, ünnepi ruhákban járnak a papok, és kezükben drága kötésű régi evangélium-kéziratokat szorongatnak. Ezek a napok a hálaadás, az öröm, a bőség napjai is az aratás után. Az idei Timkat ünnep megszokott örömét több megoldatlan kérdés zavarta meg. Az első közülük helyi, nemzeti jellegű, és Eritrea sorsával függ össze. Ezt a vidéket 1962-ben az Egyesült Nemzetek határozata csatolta Etiópiához. Lakói most függetlenséget követelnek, és partizánakoiólkat szerveznek a függetlenséget megadni nem akaró addis-abebai kormány csapatai ellen. Néhány héttel ezelőtt egy vezető etiópiai katonatiszt megölése után kihirdették a tartományban a rendkívüli állapotot. Hírek keringnek fölperzselt falvakról, véres büntetőexpedíciókról. Tavaly ősszel az eritreai Felszabadítási Front kérte az Egyházak Világtanácsát, hogy ne tartsa meg idei, januári ülését Addis-Abebá- ban. , Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága most januári ülésén „hivatalosan” nem szerepelt a programban Eritrea. Világviszonylatban került elő azonban a faji megkülönböztetés elleni harc kérdése, és ebben az egyházak felelőssége. Fölvetették azt a kérdést is, hogyan tud a ke- resztyénség együttműködni más nagy világvallásokkal. Végül az Egyházak Világtanácsa megnövekedett feladataihoz alkalmasabb központi szervezet létrehozását tárgyalták meg. Az addis-abebai konferenciáról részletes beszámolót hozunk lapunk későbbi számában egyházunk kiküldötteitől. hb reggeli Áhítat kávéval Idősebb és egyedülálló gyülekezeti tagok részére a frei- burgi evangélikus Lukácstemplom lelkésze a reggeli istentiszteletek után együttes kávézást vezetett be. A találkozásra és beszélgetésre módot nyújtó alkalom iránt nagy az érdeklődés. (EPD)
