Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-13 / 24. szám

Széttöredezettségben ? Isten nem a fejlődéstől, a haladástól félti világunkat. Hisz mindezzel az ő teremtő akarata valósul meg a Földön. Az em­bert, egymástól elidegenítő, pusztulásba sodró bűnétől félti azt. — És az embervilág széttöredezettségében jelen lévő íté­lete, tulajdonképpen egy kérdést akar égetővé tenni lelkiisme­retünk számára: a korunk lehetőségeiben rejlő hallatlan ener­giákat, bele tudjuk-e állítani az egész emberiség egységének és békességének szolgálatába? S ebből a magad részét, a ma­gad helyén vállalod-e? Mert ha pusztulásra szabadulnak fel ezek az energiák, vajon marad-e a földön ember, aki a romok felett, újra elkezdheti a hidverést? Pünkösd, embervilágunknak erre a sors-dilemmájára néz­te hirdet igazi evangéliumot, perspektívát, jövőt ígérő áldott örömüzenetet: Isten Szentlelke „egy nyelvre vezérlő”, közös­séget formáló, új emberséget kínáló, Teremtő Szentlélek! Az emberiségnek általa megvalósuló egységét pedig úgy munkál­ja a Lélek, hogy bizonyságot tesz a megfeszített és feltámadott Krisztus világunkban megjelenő, — embert szolgáló szeretete mellett. S a Krisztusban hívőket, a szeretetszolgálat képvise­lőivé, s az emberiség egységén munkálkodó apostolaivá for­málja. Kapcsolódjunk hát bele, a jeruzsálemi ősgyülekezet első pünkösdi ujjongásába. Áldjuk és magasztaljuk a Szentlé­lek Istent, aki nemcsak a „párthusoknak és médeknek, az el- ámitáknak. és a Mezopotámiában, Júdeábán” élőknek, — de feketéknek és fehéreknek; Keletnek és Nyugatnak; a Közel­és Távol-Kelet tűzfészkeiben szenvedő millióknak; és az egy hazában, az egy munkahelyen, az egy családban élőknek; az egy Anyaszentegyházban szolgálóknak is „közös nyelvet”, egy- másratalálást kínál: Jézus Krisztus ember-szolgáló szereteté- ben. — Görög katolikus testvéreink pünkösdi liturgiájának egyik szép éneke is igy ujjong: „Midőn a Magasságbeli ösz- szezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott...” — Ebben az énekben megszólal, pünkösd üzeneté­nek másik lényeges vonása is, hogy az tulajdonképpen felhí­vás erre az egységre, hogy az valójában Isten Lelke által elénk tűzött feladat. Ennek vállalását és hordozását, minden erőnket megfeszítve munkálni kell. Azzal a reménységgel, hogy embe­ri erőtlenségünket, minden értjeimet meghaladó módon kipó­tolja, a Lélek ereje. A közösséget teremtő pünkösdi Szentlélek kérdezi ezért tő­lünk.: vajon megtettünk-e mindent, vagy egyáltalán tettünk-e valamit, a meg nem értés, a zűrzavar" oszlatására ott, ahol élünk? Mindegyikünk a maga helyén! — Testvérem! A legkö­zelebbi családi vitád során jusson eszedbe: a család nem arra való, hogy ott uralkodjál a többieken. Hanem, hogy benne szolgálj, élettársadnak, szüleidnek, gyermekeidnek. Ha majd holnap belépsz a hivatalodba, vagy odaállsz a munkapad mel­lé, ne feledd: munkáddal nem karriert kell csinálnod, hanem társaiddal együtt közösen kell munkálkodnod, az emberért. Minket, az ő Anyaszentegyházában élő keresztyéneket is meg­kérdez a Lélek: a huszadik század vége felé. megtanultuk-e végre már, hogy az egyház sem arra való, hogy uralkodjunk a lelkek felett, 'hartem, hogy szolgáljunk benne, az emberért. — S ha nem ezt tettük, ha önzésünkkel meg nem értést, zűrza­vart támasztottunk magunk körül: hajtsuk meg fejünket, tér­dünket, a minket megítélő Szentlélek előtt töredelmesen. Amit igy vétettünk családunk és munkatársaink, szeretett hazánk es Anyaszentegyházunk. meg az egész emberiség egysege el­len, — a Krisztus haláláért: bocsássa meg nekünk az Üristen. Szentlelke által pedig adjon őszinte igyekezetei, a szolgá.ló- Szenllélek formálja egyértelművé ítéletünket nemcsak a ma­gunk bűnének kárhoztatásában, hanem a világunkra bábeli szeretet hidat verő küldetésének vállalására. De ugyanez a zűrzavart hozó, minden embertelenség láttán is. Pünkösdi hálaadásunk és könyörgésünk: „Jövel közösséget teremtő Szentlélek!” — így formál minket embervilágunk egy­ségét és jövendőjét szolgáló emberekké. S tart meg minket ab­ba n a reménységben, hogy ez a szolgálatunk — bár földi vissz­fénye annak —, de mindenképpen összecseng az üdvözültek mennyei szolgálatával. Akik „minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből” valók, de együtt szolgálnak a Bárány s az örökkévaló Isten trónusa előtt, örökkön örökké. Ámen. Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkésznek pünkösdkor a Magyar Rádióban elhangzott igehirdetéséből, amely­nek alapigéje 1 Móz 11, 1—9 volt. ROMAI KATOLIKUS ANGLIKÁN DIALÓGUS A negyven éve megkezdődött Dr, Coggan meglátogatta má- római katolikus—anglikán dia- jus közepén a brüsszeli római lógus egyik újabb állomása- katolikus érseket, Suenens kar­ként a yorki anglikán érsek, dinálist (epd) Szerelem, házasság, családi Házasság nélkül? Lapunk nagy érdeklődést kiváltott cikksorozatának ol­vasói között bizonyosan van­nak, akik hétről hétre kíván­csian várják a lapot, középen kezdik olvasni, de valamelyes csalódással teszik le: ez még mindig nem az én kérdésem. Nem az foglalkoztatja őket, hogyan szövődjön egy házas­ságra vezető kapcsolat, ho­gyan folytatódjon a házasság megkötése után, hány gyere­ket tervezzenek be, hanem az, hogy a házasságot magát be­tervezzék-e egyáltalán. Nagyon gyakori kérdés. Fiatalok ajkáról sokszor halljuk: én nem fogok megnő­sülni. én nem fogok férjhez menni! Vagy egy kicsit más fogalmazásban: én úgyse fo­gok férjhez menni, én úgyse találok nekem való feleséget! Érdemes ezekkel a gondola­tokkal is szembenéznünk. Nem akarok meghásasodní! Vajon mi indíthat valakit ilyen elutasító álláspontra? 1. SOK ROSSZ HÄZASSÄG ISMERETE esetleg már a csa­ládból, rokonságból, ismeretsé­gi körből. Valóban: vannak nagyon kiábrándító, elriasztó példák. De ezek nem szükség - szerűek! Minden emberi élet és minden házasság is egyedi út. A rossz példák inkább vé­dekezésre késztessenek, tuda­tos harcra a jó házasságért Persze kettőn áll a vásár, de ez a kettő juthat egy értelem­re — kell is, hogy jusson! — ilyen fontos dalgban. 2. NEM TUDOM MAGAM ELKÉPZELNI FÉRJNEK, FE­LESÉGNEK, SZÜLŐNEK. Le­hetnek testi, alkati alkalmat­lanságok házasságra. Nagyon jó, ha ez előre kitűnik. Vegyük tudomásul, számol junk le tuda­tosan a nekünk nem megfelelő, számunkra járhatatlan úttal. Ilyen esetben az eleve kizárt út helyett megfontoltan, elő­relátóan fel lehet készülni a házasság nélküli életre úgy, hogy kárpótlást találunk más­ban (életcél-, életpálya-válasz­tás, munkakör-, munkakörül­mények kialakítása, érdeklő­dési irány formálása, stb. ön- lebecsülés. a házasság kívánta kötelezettségektől. feladatok­tól való egyéni félelem is tá­maszthat bennünk ilyen gon­dolatot. Különösen fiatalabb korban jelentkezik ez, és gyak­ran magától el is tűnik. Ha tartósabban megmaradna, gondoljunk arra, hogy senki sem lép házasságba kész férj­ként, kész feleségként, vagy kész anyaként, illetve apa­ként. Mint az élet más terüle­tén, úgy a házasságban is me­netközben is sokat kell ta­nulnunk, csiszolódnunk, ala­kulnunk és egymást alakíta­nunk. Nem az a döntő: mi­lyenek vagyunk, hanem mi­lyenek szeretnénk lenni. A házasság éppen az a terület, ahol hosszú távon kell, és le­het, megvalósítanunk a leg­magasabb célokat 3. A KÖRÜLMÉNYEIM NEM ENGEDIK- Ilyen is le­hetséges. Beteg szülők, vagy más tehetetlen hozzátartozó hosszas ápolása. Nem kíván­hatom mástól, hogy velem együtt az ő terhüket is vállal­ja. Olyan hivatásom, munka- viszonyaim vannak, amelyek többet igényelnek belőlem, semhogy egészséges, harmoni­kus házaséletre is jutna még elég. Ilyen is lehet sokféle: félreeső munkahelyhez kötött­ség (tanyaközpont, gazdasági üzem), túlzott igénybevétel, idői lekötöttség (szervező mun­ka, bizalmi feladatok), gyak­ran változó lakóhely, stb. Amikor felvillant a házasság gondolata, lehetősége, válasz­tani kellett: az eddigi mun­kám, körülményeim, vagy há­zasság. Az eddigi mellett dön­töttem. Nagyon fontos, hogy ennek az adott helyzetben ho­zott döntésnek az érvei ne hal­ványuljanak el! Egyszer adott körülmények között magam döntöttem így, én választot­tam, mert így láttam helyes­nek, becsületesnek. Amikor mérlegre került a gyermeki, vagy hivatásbeli kötelesség és a házasság, akkor az addigi kötelesség nyomott többet. És bizonyára többet is tud jelen­teni, ha utólagos problémáz- gatás nélkül egész szívvel benne maradunk, később is mindent beleadunk. Nem tudok meghásasodní! Szeretnék, kívánok, de alig­ha akad megfelelő társ, aki­IDŐ ALATT Háromdimenziós érzés Nyugtalanítja életünk... Eleinte ez a kérés: Idő rohanj, siess velünk!? Mikor futása már sebes, S mindenen keresztül vágtat. Óhajtásod felé emez: Idő állj meg! Kissé várj csak!' S a holtpontról ha kinézel: Elöl mélység — hátul árnyak.... Hit nélkül dadogod félsszel: Nem is tudom, mit kívánjak!? Sárkány András vei egymásra találva helyesen és boldogan együtt élhetnék. Pedig Adyval együtt mondva: „Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, lennék vala­kié!” Ezzel is számolnunk kell. Nagyon sokan vannak, akik szívesen megnősültek, férjhez mentek volna, de nem találták meg a másikat, vagy nem talált rájuk a másik. így egyedül maradtak. Az ilyen házasság nélküli állapotról is hadd mondjunk néhány gon­dolatot. Segítségül azoknak, akikre ez a sors vár. L NEM MINŐSÍTŐ SIKER A HÁZASSÁG. Egyéni érté­kektől teljesen független do­log, hogy valaki férjhez megy, megnősül, vagy nem. Van nagyon sok értékes, megjele­nésre tetszetős lány, alti nem ment férjhez, férfi, aki nem nősült meg. És éppen komo­lyabb életfelfogásúak között. Az ilyenek komolysága, egyé­ni értékei gyakran tiszteletet ébresztenek irántuk a másik nemben, amely egyben elejét is veszi a könnyed, házasság­ra vezető közeledésnek. Ne sajnáljuk! Becsüljük meg a magunk értékeit, és ne kíván­junk mások lenni: felszínesen vonzók és érdeklődést ébresz­tők. 2. NE ALAPOZZUNK MIN­DENT A HAZASSAGRA. Kü­lönösen leányok gondja ez, akik kétségtelenül a passzí­vabb fél a házasság létrejötté­ben. Kezdettől fogva tudato­san úgy alakítsuk a jövőnket, pályaválasztásunkat, hogy egyedül is egész életet élhes­sünk. Ma már a nők számára is szánté korlátlan lehetőség van jelentős életfeladatra. K3­ki szerezhet értékes képesítést, betölthet igényes munkakört, kitűzhet nemes életcélokat, amelyek tartalmassá teszik egyedül élt életüket is. Már eleve készüljünk ilyenre, ak­kor nem okoz törést, ha tör­ténetesen így alakul is a jö­vőnk. 3. A HÁZASSÁG NÉLKÜLI ÉLETNEK IS VAN TÖBB­LETE. A házasság szorosabb kötöttséget jelent egy ember­hez, szűk körhöz — házastárs­hoz, családhoz. Az egyedül élő nagyobb szabadsággal kap- csolódhatik szélesebb körhöz, embercsoporthoz, hivatáshoz. Pedagógus lehet teljesebben tanítványaié, az iskoláé, orvos a betegeié, egyházi munkás a gyülekezetéé, tudós kutatásaié, stb. Van annyi dolog, igaz ügy, komoly feladat, aminek oda­adhatjuk magunkat egészen, — ha valaki már nem tartott, ránk igényt házastársként — és meg is fogjuk találni a kár­pótlást a több ember szolgá­latában és — remélhetőleg — hálájában is. VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ­SORBAN Jézus Krisztus tudja igazán tartalmassá, boldoggá, teljessé tenni az életünket — akár házasságban, családban, akár házasság nélkül is. Az igazi kérdés nem az: házas­ságban, vagy házasság nélkül, hanem Jézussal vagy Jézus nélkül. Jézus nélkül népes család is lehet üresen kongó, tartalmatlan, unalmas, de Jé­zussal az egyedül járt út is gazdag, értelmes, feladattal, örömmel teli. Azért Vele min­denképpen ! Csepregi Béla Az oltár Amint belépünk a templom­ba, az oltárt vesszük először észre. Az oltár a templom szi­ve. Gyertyák égnek az oltá­ron. Jézus mondta: „Én va­gyok a világ világossága, aki engem követ nem járhat sö­tétségben.” Itt az Isten köztünk, Hőn imádva, félve, Jertek, járuljunk elébe Szent a jelenléte, Minden csöndre térve Hulljon ím előtte térdre Ki ahol Róla szól, Megalázva ismét Adja át a szívét. Az oltárnál Imádkozik a lel­kész. Az imádság Istent ma­gasztalja. Az oltárnál áldjuk meg a konfirmandusokat. Az oltárnál térdel le a vőlegény és a menyasszony, hogy Isten ál­dását kérje házasságukra. Az oltárhoz térdelünk, amikor az úrvacsorát vesszük. Az oltár az Ür asztala, ahol az Jézus ven­dégei vagyunk. Az oltáron mindig ott van a kinyitott Biblia és ott látod a keresztet is a megfeszített Jé­zussal. A Biblia minden szava a megfeszített Jézushoz akar elvezetni bennünket. Amikor az oltárra nezel, jusson mindig eszedbe: „Ügy szerette Isten a vilá­got, hogy az ő egyszülött Fiat adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Régi fény, új erő 0.1 MAGYAR NYELVEMLÉK került elő , nemrég, kultúránk régi fénye. Pár oldalnyi papírlap bukkant elő az Országos Széchényi Könyvtárban egy 1483-ban megjelent ősnyom­tatvány könyvtáblájából. A könyvtábláról a könyvkötészet szakembere megállapította, hogy felsőmagyarországi, alighanem bártfai munka. A papírról a papírgyártás szakembere megállapította, hogy a lengyel Tátrában mű­ködő régi papirmalmok valamelyikében ké­szült. A szövegtörténeti vizsgálatot a regi la­tin s magyar szövegek tudósa végezte, s meg­állapította, hogy több szolamú énekről van szó, melyek többnyire latin nyelvűek, de van köztük egy egyházi, s magyar nyelvű is, egy rövid húsvéti énekszöveg, mely a hatodik szá­mú papírlapon olvasható. A magyar nyelv tu­dósa megállapította, hogy ez a szöveg az 1400-as évek ele jeröl való. A zenetörténész megállapította, hogy nagy jelentőségű ritka­ság, mert a szövegnek hangjegye is van, azon­nal leénekelhető. Az Akadémiában tudomá­nyos ülésen mutatták be a felfedezést. Mai magyar nyelven így szól a húsvéti énekszö­veg: Krisztus feltámada Mind ö nagy kínjából, jól azon mi is örüljünk, Krisztus legyen reménységünk... Ez a szöveg leletben megtalálható a magya­ron kívül párhuzamos latin, német és lengyel nyelven, megvolt, cseh nyelven is, de a cseh szöveget a régi könyvkötő kése kettévágta. Ez a húsvéti motetta időrendben a legrégibb ver­ses magyar nyelvemlék, az ómagyar Mária-si- ralom után következik. A kutatók együttesen megállapították, hogy Közép-Európának való­színűleg legrégibb húsvéti népénekét találták meg. A több nyelvű azonos szöveg világosan arra vall, hogy hazánk több nyelvű vidékéről származik, talán Sárosból, talán a Szepesség- röl, régi népi békéből és nyelvi-nemzeti egyen­jogúságból AZ ÉLŐ SZÓ KÉPESSÉGE nemzeielletö erő, a beszélgetés nem csupán elveszi az időt a művelődéstől, hanem elősegíti is a művelő­dést. Nyugati felmérések megállapították, hogy az egyedül élő emberek kevesebbet ol­vasnak, mint a családosak, a visszavonult em­bereknél jóval többet olvas a baráti körhöz tartozó. Az olvasó ember ösztönösen szereti elmondani, mit olvasott, mi ragadta meg, mi maradt emlékkent benne. A könyvélmény az­zal válik teljessé, ha megbeszelhetjük ismerő­seink, vagy barátaink körével. Mint ismeretes, az élő szó napjainkban sorvad. A mozgókép korában élünk, s a lélektan szakemberei úgy vélik, hogy a kép leszoktatja az embert a fo­galmi gondolkodásról. Kortarsaink, mint lép- ten-nyomon tapasztalható hazánkban is, las­san elfelejtenek beszélni. A szép beszéd fej­lesztésével kevesebbet foglalkozik az iskola, a retorika egy korszak óta nem tantárgy már. Tanítók és tanárok mondják, hogy a mai gyer­mekek szókincse rohamosan fogy, azt hiszem, a felnőtteké is. Kortársaink beszédtechnikája egyre rosszabb, nincs biztonságérzetük, pár szavas köszöntőt is csak olvasva képesek el­mondani, előadásmódjuk nemcsak magyarta­lan, hanem zavart, szaggatott. Ma az emberek nehezebben fejezik ki magukat, mint szüleik és nagyszüleik. Megfigyelők szerint hiányzik életünkből a családi kör beszélgetése. Arany János verse mondja el, milyen patakcsörgésü volt ez valamikor nálunk, az elmondott mese, az eldalolt ének, a derítő anekdota elmondá­sának, az apai nézetek kifejtésének korában. Az anyanyelv valóban az anya és az apa élő Ézava volt, formálta a gyermekeket. Ma a leg­kínosabb észlelet az anyanyelv hibás és hiá­nyos használata. Ifjúságunknak nincs anya­nyelvi igénye, nem tudnak társalogni a fia­talok, s amit közölnek egymással, aligha ne­vezhető édes anyanyelvűnk megnyugtató gya­korlatának. Mondják, hogy főként városaink­ban nagy a baj e téren, a falu még tartja ma­gát. A nemzeti műveltség alapanyagáról van szó, a szavak erejéről, a szép szóról, vagyis anyanyelvűnkről. A társas érintkezés az élő szó meleg fészke. Így is, beszélgetéssel, törhe­tünk előre. AZ ISTENFÉLŐ ADYT tagadja kiváló, most megjelent és híresülő Ady-monográfiájában Király István. Az irodalom, a magyar irodalom oktatóinak szánt munkában a régebbi Révai Jó­zsef féle Ady felfogással egyezően azt állítja Király István, hogy Ady Endre mindnyájunk­ban visszacsengo Isten-keresése csupán köz­játék volt költészetében. Az istenes versciklu­sok hiánya az Illés szekerén kötet előtt és után, bizonyítja az új monográfia szerint a vallásos Ady-líra késő kezdetét és korai végét. Király nem tekinti vallásos versnek a Halot­tak élén c. kötetben megjelent Esaiás könyvé­riek margójára című vers-füzért. Mi változat­lanul megrendült lélekkel nézünk az Isten­kereső Adyra. Aki ismeri Adyt, szembe kell néznie azzal, hogy ez a nagy költő egész éle­tében s egész költészetében Istenhez forduló lélek volt. Mélyen, teljesen megrázóan idézte és kérte Istent, istenteremtő egész költészete. Éppen az az érdekes, hogy emberekben és el­vekben többször elveszíti hitét, Istenben so­ha. A sűrű Isten-emlegetés nem bizonyít is­tenfélő korszakot, mint ahogy a ritkább Isten- említés nem jele az atheizmusnak. Az egész Ady-lira alján Isten van, mint a legnagyobb és legállandobb sugalmazó. Mindenki meggyőződ­het erről Ady összes verseivel a kezében. A WESSELÉNYI ÖSSZEESKÜVÉS három­száz evvel ezelőtt ért véget a Habsburgok el­rettentő bosszúállásával, kivégzésekkel, vagyo­nok és kincsek elkobzásával. Főúri összeeskü­vés volt, az ország nádora és legnagyobb köz­életi személyiségei álltak az élén. Tervük volt, hogy felszólítják Lipót királyt az alkotmány megtartására, s az Aranybulla értelmében, ha kell fegyverhez nyúlnak. A török, az összees­küvők álnak szövetségese, elárulta az ügyet a bécsi udvarnak. A főszereplőket Lipot kivé­geztette, a kisebbek Erdélybe menekültek, Apafi oltalma alá. A Wesselényi-féle összees­küvés kitűnő ürügy lett a Habsburgoknak a magyar alkotmány és a protestántizmus to­vábbi sárba tiprására. Rendkívüli törvényszé­keket állítottak fel a protestánsok üldözésére. Közel háromszáz protestáns csalad jutott bör­tönbe, s vesztette el vagyonát, többeket ha­lálra ítéltek, templomokat és iskolákat koboz­tak el. Országszerte folyt a császári hadak ga­rázdálkodása, zsarolás, fosztogatás, üldözés. Bécs fölemelte a megszálló német katonaság számát, törvénytelen adókat vezetett be, foly­tatta az erőszakos térítést. A gyűlölet azonban ezúttal is haszontalannak bizonyult. Ez a bősz elnyomás készítette elő a kuruc szabadság- harcot szerte Magyarországon. Pár év múlva megjelenik Thököly Imre. Erre gondolunk ma, s arra a tanulságra is, hogy nemzeti tömegek nélkül nem lehet harcot vívni az elnyomással Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom