Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-09 / 19. szám
t Jézus példázata - a konfirmáció alkalmából „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg megkelt az egész.” (Mt 13,33) Alkalmazzuk e példázatot idei kaníirmáltjamkra. Kis esemény, ami most végbement velük — akár életük mai időszakára tekintünk, hiszen az iskola, a kedvteléseik és érdeklődési körük mellett a konfirmáció parányi helyet foglal el csupán. Hát még milyen kicsi esemény ez, ha az életük hátralevő részére gondolunk, s egész ifjúságuk, felnőtt koruk, öregségük eljövendő évtizedeinek, távlatában nézzük a Aéhány hónapos konfirmációi előkészítőt. Kicsi dolog, ahogyan Jézus hasonlatában kicsi a kovász — a mi körülményeink között már élesztőt használunk —, melyet a háziasszony a lisztbe kever. Jézus készakarva hihetetlenül nagy mennyiségű lisztet, körülbelül negyven kilónyit mond, hogy még világosabb legyen a kicsi kovász nagy hatóereje, amellyel átjárja, megkeleszti az egész tésztát. Mit jelent Jézusnak ez a szava a konfirmáció alkalmából? ELŐSZÖR IS: Belekerült konfirmandusaink életébe az Isten hatóereje Ahogyan az élesztő a lisztbe. Isten igéje a lelkűkbe vegyült. A gyermékbibliaórára, hittanórákra jártaknak már hamarább, de áttekinthetően, összefüggésében nekik is csak most, a konfirmációi órákon világosodott meg az Isten mondanivalója az emberekhez, az örömhír Isten szeretetéről. Eltűnik az életükben — de hat! Nem a vallással való foglalkozás fogja kitölteni napjaikat, ez szerintünk is káros lenne, hanem tanulás, szórakozás. Egyiküknek kedvenc iskolai tárgya a számtan és a történelem. Szeret olvasni, úszni, futballozni, beat-együtteseket és Haydnt, meg Bachot hallgatni. A másikat az irodalom, a humán tárgyak és a zongora köti le. A harmadikat az utazás lelkesíti a hétvégeken szüleivel az ország szép tájain. Folytathatnánk a sort. Igen változatos képet nyújtana, hiszen minden fiatal külön érdekes világ. Mindebben az élettevékenységükben a konfirmációval semmi változás nem történik — látszólag és kívülről. De aimit a konfirmációi munkában kaptak az Istentől, az mégis mindezt átitatja. Hogyan? Csak az előző példákat veszem. Kedvenc tantárgyukat mostantól kezdve Isten adja a kezükbe: fel akarja készíteni őket arra a hivatásra, amelyet szán nekik a földön. Futball, úszás, zene, olvasás, utazás, bármilyen szórakozás valamiképpen az Isten iránti hálaadást csiholja lelkűkből: köszönöm neked, Uram, az örömeimet! Eltűnik az életükben az Isten evangéliuma, amit itt az egyházban hallottak, tanultak, de hat. Ez az, amivel gazdagabb lett az életük. Isten hatóerejének utánpótlásáról persze gondoskodni kell, várja őket továbbra is a templom, de az erre való biztatásnál most fontosabb a bizonyosság: elfeledkezhetnek arról, ami az elmúlt hónapokban a lelkűkbe került, de észrevétlenül, beleolvadva a gondolkozásukba akkor is segíti őket az életben. MÁSODSZOR: Áldó hatóanyagnak szánja őket Isten az emberek között. Ä kovász szerepe vár rájuk is a családban, az osztályban, később a pályájukon, a társadalomban. Mindazon az életterületen, ahol forgolódnak. Mi az a jó, amit bele kell vinniük az életbe, mások közé? Az Istentől tanult, Krisztusnál látott szeretet. A becsületesség, a jó munka, az emberség — jól tudják, hogy mi minden. A konfirmáció előtti önvizsgálatukban számba vették jó és rossz tulajdonságaikat. Éles szemmel látják magukat. Inkább a megváltozás a nehezebb: hogyan tudok nem irigy lenni, nem hiú lenni, leszokni a hirtelen méregről, levetni a tartós haragot, a hanyagságot, beképzeltséget. durvaságot, lustaságot, sértődékenységet, zárkózottságot, gátlásosságot? És hogyan tudom megerősíteni a jó tulajdonságaimat: a szüleim iránti szere tetet, a gyengébbek felkarolását, a megbocsátást, az őszinteséget, a szorgalmat, a derűt? Isten hatóereje, amely belekerült az életükbe, munkálja bennük, hogy olyan fiatalokká és felnőttekké váljanak, akiknek jó a közelségében lenni, akik hasznosak másoknak, minden igaz emberi ügynek, hazánknak is. Nem elkülönülés, hanem a kovász feloldódása, pozitív belekapcsolódás az emberi közösségekbe — ez a keresztyén élet, amire most vállalkoztak. VÉGÜL: Isten be fogja fejezni egyszer a művét. Isten áldó erői járják át az életüket halálukig, és az egész világot az örökkévalóság beköszöntéséig. Isten szeretetének újjáformáló hatása érvény esülhet bennült, és rajtuk keresztül: életükben és a világban a bűn, baj, igazságtalansag, szenvedés távoztatásá- ra, a végső teljesség reményében. Veőreös Imre A címzett még ismeretlen Kedves fiatal Barátom 1 Talán kicsit csodálkozva olvastad Teológiai Akadémiánk felvételi hirdetményét. Mennyi hivatalos papírt, bizonyítványt, ajánlást kell beadnia egy teológiára jelentkező fiúnak vagy lánynak. De vajon mit kap egy fiatal itt az Akadémián? Erről nem mond semmit a hivatalos szöveg. Ezért — a teljesség igénye nélkül — szeretném pár sorban elmondani Neked, mit kaptam társaimmal együtt az Akadémián az elmúlt évek alatt. Először is tudást. A hitet csak Isten adhatja, a tudásért viszont nekünk kell megküzdenünk. És erre Akadémiánkon széles körű lehetőség van. Professzoraink mindent elkövetnek, hogy lépést tartva a teológiai tudomány állandó fejlődésével, tanítsanak minket arra, ami a keresztyénségben a tudás síkján elérhető. De nem kell attól félned, hogy egyoldalú „szakbarbár"’ lesz itt belőled. Egyrészt maga az Akadémia hív meg hetenként nem egyházi előadókat, más egyetemek professzorait Másrészt pedig heti óraszámunk nem olyan magas, hogy ne juthatna mellette idő az önművelésre, önképzésre. A tudás mellett otthont is kapunk, ahogy ezt már kollégiumunk neve is jelzi: Teológus Otthon. És egy kétmilliós, zsúfolt rohanó világvárosban otthonra, barátokra találni nem kis dolog. S a végére hagytam talán a legfontosabbat: életünk célt, értelmet nyert itt az Akadémián. Mert olyan hivatást választottunk, amelynek van jövője, itt és most, ebben a mai társadalomban, amely társadalom igényt tart az egyház szolgálatára is. Hiszen mi is formálhatjuk, segíthetjük az embereket, adhatunk nekik valami olyat, amit mástól nem kaphatnak meg. Nem tudom, átérzed-e milyen nagyszerű dolog ez? Oda tudod-e szánni egész életedet ennek az ügynek? Ezt már csak Te döntheted el. Én csak ennyit szerettem volna elmondani kiegészítésként a felvételi hirdetményhez. Abban a reményben írtam ezt a pár sort, hogy talán segít Neked, ha kétségeid vannak; érdemes-e, jól döntöttél-e? A szeptemberi találkozás reményében köszönti Gáncs Péter teológiai hallgató A birodalmi gyűlésről a madarak birodalmába Luther wormsi bátor bizonyságtétele örömmel töltötte el a reformáció hívei és Luther barátai szívét. Az öröm mellett azonban annak is tudatában voltak, hogy ezután milyen veszedelem fenyegeti a reformátor életét. Hogy ettől a veszedelemtől megmentsék őt. először azt igyekeztek elérni, hogy a császár adjon még egy lehetőséget Luthernek, hogy tanítását kifejtse a birodalmi gyűlés előtt. Mivel azonban a császár erre nem volt hajlandó — csak három napi haladékot adott Luthernek tanai visszavonására — Luther barátai előkészítették a reformátor elutazását és a világ szeme elől való elrejtését. így mielőtt a gyűlés határozott volna Luther ügyében, a reformátor kíséretével április 26-án szabadon elhagyta Wormsot. Bölcs Frigyes előre kidolgozott terve szerint május 4-én, a Mohra melletti erdőben álarcos lovagok támadták meg a kis vándor csapatot, s Luthert kíséretével együtt Wartburg várába vitték. Hogy Luther tudott erről a tervről, azt Luthernek Cranach Lukácshoz április 28-án Majna-Frankfurtból írt leveléből tudjuk. Pártfogója oltalma alatt, a világ szemétől elrejtve György lovag néven 300 napot töltött a vadregényes Wartburg várában, a „madarak birodalmában” Luther. Ez a kényszerszáműzetés azonban korántsem volt számára a semmittevés ideje. A wartburgi tartózkodás gyümölcse az Újszövetség német fordítása, amely nemcsak a reformáció terjedésének nélkülözhetetlen eszköze, hanem a német irodalmi nyelv alap- irata lett. A wormsi birodalmi gyűlés közben folytatta munkáját. A császár terveibe semmiképpen sem illett bele a vallási egység felbomlása, ezért a császár fenyegetésekkel igyekezett Luthert tanai visszavonására bírni. Fenyegetően fo- gadkozott, hogy ki fogja irtani birodalmából a lutheri eretnekséget Luther pedig, miután bizonyos lett, hogy nem jelenhet meg újra a birodalmi gyűlés előtt — még Wormsból való távozása előtt — a császárhoz intézett levelében részletesen kifejtette, miért nem tudja visszavonni tanítását Luther távozása utána császár megbízta Aleander pápai követet, hogy szerkessze meg a birodalmi átok kimondását Lutherre. Aleander szívesen tett eleget ennek a kérésnek, s az 6 előterjesztése alapján a birodalmi gyűlés május 8-án kimondta Lutherre a birodalmi átkot, amit „wormsi edictum” néven ismer a történelem. Ez a edictum Luther kiátkozása mellett, azt is tartalmazza, hogy senki se adjon neki ételt, italt, szállást, s aki úgy őt, mint híveit kézre kerítheti, fogja el, és szolgáltassa át a hatóságnak. Luther iratait meg kell semmisíteni, s ezután minden teológiai művet cenzúrázni kell. A birodalmi átok kihirdetésekor azonban Luther már biztonságban volt Wartburg várában, s itt is maradt addig az ideig, amíg meg nem nyílt számára a lehetőség a nyűt színen való munkálkodásra. A wormsi edictummal fordulóponthoz érkezett el a reformáció ügye. Eddig még volt remény arra, hogy a reformáció tanait az egész egyVárni és sietni Emberek között vezet az utad S közöd van ahhoz, hogy ne legyen Miattad, érted senki áldozat. Szirénák riasztó hangja int: Meg kell fontolni lépéseinket! A ténfergő Halál közelében Kockára tenni értékeinket Magunk vagy mások életét Unszoló percekért sem leheti Kímélnünk kell, hogy kímélhessenek! Tanuljad meg a csiga-mesét: „Lassan járj, s tovább érsz!” Tovább, ha nem is hamarabb! Valaki mindig útban van? Valaki mindig lemarad? Az elsőbbséget meg kell adni! Ne bántson ez! S hogy könnyelműen Ne ess zsákmányul Halálnak, Fájdalommal felír ózott könnynek, Fásult lévita-pap közönynek. Nem szabad előzni mindenáron! Maradj éber és ne lazíts. Fizetned kell a türelemmel: Várni és sietni tudni kell! Sárkány András Ivasói eszélgt Nagyon szomorú lenne — írja egyik olvasónk — ha egyszer ezt olvasnánk: elnémult harangok a Viharsarokban. Pedig Nagymágócson nagyon közel vannak hozzá. Tiszántúl népe nagyon közel van a földhöz, és messze van az „égtől”. Mindig szeretett dolgozni, földet gyűjteni. Az anyagi általában mindig jobban érdekelte, mint lelkiek. Ott varrnak a legnagyobb evangélikus gyülekezetek: Orosháza, Szarvas, Békéscsaba, de nagy szélsőségek is, az elszigetelt kis gyülekezetek. Nagymágocson pénzt adnak, de templomba nem mennek. Segíteni kell, de nem adminisztratív módon. Boldog örömmel olvasunk a fiatal teológusok munkájáról és a lapban megjelent beszámolókról. Javasoljuk, hogy dr. Selmeczi János igazgató növendékeivel jusson el Nagy- mágócsra is, és mindenüvé, ahol az evangélikus harangok hangjai nem jutnak el a lelkekig. Biztosan hatásos lenne a sok lelkes fiatal Felrázná az alvó gyülekezeteket ... Szeretjük az Evangélikus Életet, minden héten nehezen várjuk Széles margóit is szerenénk, ha írással töltenék ki, hogv az ország minden evangélikus gyülekezetéről tudjunk és összekapcsoljon bennünket a szeretet. Egyetértünk olvasónkkal abban, hogy elsősorban nem adminisztratív úton kell segíteni azokban a gyülekezetekben, ahol problémák vannak. Abban is egyetértünk, hogy biztatni kell a teológus ifjúságot, hogy ne csak a nagy gyülekezeteket látogassák, hanem olyanokat is, ahol bajok vannak, s így ismerjék meg a feladatokat, amelyek majd szolgálatba lépésük után rájuk is várnak. De nem értünk egyet abban, hogy Tiszántúl népére az volna egyetemlegesen a jellemző, hógy „messze van az égtől’’. Ismerünk gyülekezeteket, amelyeknek tagjai két lábbal állanak a földön, s mégis élő hitben és komoly egyházszeretetben élnek., s tudunk olyan gyülekezetekről is, amelyek látszatra „közel vannak ' az éghez* és a lelkiekhez, de elvesztették a talajt a lábuk alól, elvesztették az életközelséget. Az a meggyőződésünk, hogy egy megfáradt gyülekezetét nem kívülről kell felrázni, hanem annak belülről kell megú/j tinia. Ezt célozta Nagymágócson is a püspöklátogatás, s ennek a belső megújulásnak a jeleit várjuk mi is a pénzadományok mellett, sőt az a reménységünk, hogy az adományok is a belső eszmélke- désnek csekély külső jelei. ház elfogjad ja, s az egész egyházban végbe mehet a megújulás, most már azonban világossá vált, hogy a reformációnak a pápai és a császári hatalommal szemben — amely akkor a világ két legerősebb hatalma volt — elkerülhetetlenül fel, kell vennie a harcot. Az evangélium hatalma azonban, erősebbnek bizonyult a pápai és császári hatalomnál, mert az evangélium nem más, mint az emberekhez lehajtó, az emberek problémáit komolyan vevő és előbbre segítő szolgáló szeretet. A reformáció kezdete óta eltelt négy esztendő elég volt ahhoz, hogy az emberek ezt felismerjék, s a maguk sorsának irányítását a kezükbe vegyék. Bár Luther közel egy esztendeig nem vehetett részt a reformáció munkájában, nélküle is megindult a reformáció gyülekezeteinek szerves- kedése. A pápai és császári átoktól sújtott gyülekezetek nem is tehettek mást, minthogy elindulnak ezen az új úton, amely nemcsak az új szervezkedés, hanem a régihez való görcsös ragaszkodás elleni -állandó harc útja lett. Ez a helyzet alapjában 450 esztendő elteltével sem változott. Az újat, a jövőt, a haladást ma is csak úgy tudjuk szolgálni, ha vállaljuk a soha meg nem szűnő küzdelmet a régi ellen. De ez a küzdelem nem reménytelen, mert ahol egyszer felismerik az emberek az újat, s reá teszik életüket, ott nem lehet megakadályozni az emberiség javát munkáló fejlődést és haladást sem az egyházban, sem a társadalomban. th*. Selmeczi János Szeresd! Kövesd! Meglepetés az öröm, ha nem számítottunk rá. Nagy meglepetés az olyan öröm, amit nem érdemeltünk meg. A világ legnagyobb meglepetése — Jézus feltámadása. Ezt senki se érdemelte meg. Jézusnak miattunk kellett meghalnia a kereszten, de Isten érettünk támasztotta fel őt sírjából. Ezért érte tanítványait annyi meglepetés húsvét után. Gondoljatok csak Tamásra. Ő nem tudott hinni és azt gondolta, hogy nem is akar hinni. Jézus mégis hitre juttatta. Most Péterről lesz szó. ö volt Jézus legtürelmetlenebb tanítványa. Amikor a tanítványok elmentek Galileába és ott sokáig nem jelent meg nékik a feltámadott Jézus, Péter veszítette el legelőször türelmét Azt mondta: Elmegyek halászni. Vele mentek a többiek is. Nem törődtek Jézussal. Otthagyták. De Jézus nem hagyta ott őket Milyen meglepetés volt számukra Jézus váratlan megjelenése. Ök benn halásztak. Jézus kinn állt a parton. Nem tudták, hogy ő az. Addig beszélgetett velük, míg végül felismerték. Megvendégelte őket. Együtt ettek. Milyen öröm volt ez! Milyen meglepetés! Pétert külön meglepetés is érte. Étkezés után magához intette Jézus. Külön akart beszélgetni vele. Háromszor megkérdezte: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Péter igy válaszolt: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus háromszor is ezt mondta erre: Legeltesd az én juhaimat. Amikor harmadszor is megkérdezte Pétertől: Szeretsz-e engem? Péter nagyon szomorú lett. Eszébe jutott, hogyan tagadta meg Jézust háromszor a főpap udvarában. Szégyelte magát. De Jézus harmadszor is ezt mondta: Legeltesd az én juhaimat. Ezzel nemcsak bűnét bocsátotta meg, hanem munkatársává is tette. Bizony meglepetés volt ez. nagy meglepetés. Meg nem érdemelt öröm. Hamarosan még egy meglepetés is érte Pétert, de ez már egy kicsit kellemetlen meglepetés volt Jézus ugyanis kénytelen volt szelíden, de nagyon határozott hangon rendreuta- sitani Pétert Amikor Jézus megbízta Pétert, hogy legyen az ő apostola, hirdesse az igét. legeltesse juhait — azt is megmondta, hogy nehéz sors és sok szenvedés vár majd rá. Fiatal korodban odamentéi, ahová te akartad — mondta Jézus. Amikor megöregszel más irányítja az életedet. Istennek fogsz engedelmeskedni és ő odavisz, ahová nem akarod. De mindjárt bátorította is Pétert, mert hozzátette: Régebben ' csak a magad erejében bízhattál, ezentúl Isten erejében bíz- i hatsz. Régebben magad övezted fel magadat. Most Isten övez fel majd téged. Péternek mindez elég volt. Boldog volt. Kész lett volna azonnal meghalni Jézusért. Erre azonban csak öreg korában került sor. Most elég lett volna, ha egy kicsit megfékezi kotnyeles természetét De ismét kibújt a szög a zsákból. Ezért kellett Jézusnak őt rendre utasítania. Péter után Jánoshoz fordult Jézus és vele kezdett beszélgetni. Amint Péter észrevette ezt, erőt vett rajta a kíváncsiság, talán az irigység is. Megkérdezte Jézust: Hát Jánosnak mi lesz a sorsa? Az ő sorsa is olyan lesz mint az enyém? Ekkor szólt rá Jézus Péterre. Ez nem a te dolgod. Ha Jánosnak más lesz a sorsa mint teneked, miközöd hozzá. Te csak eggyel törődj: Kövess engem! A kíváncsiságot, az irigységet, a másikkal való összehasonlítást megtalálod te is magadban. De Jézus tőled is ugyanazt várja mint Pétertől és minden embertől: szeresd és kövesd! Emlékek egy teológus napról Hűvös hajnali időben indultunk Pilisre. Amikor azonban megérkeztünk, hamarosan fölmelegedtünk. Nemcsak a megenyhült időtől, hanem a gyülekezet kedves fogadtatásától is. Először a gyermekek között szolgáltunk. A nagyszámú gyereksereggel Rajos Anna és Reisch György hallgatók foglalkoztak. 10 órakor istentiszteleten vettünk részt, amelyen dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette az igét Délután folytatódott programunk. A pilisi templomban — ahol a gyülekezet ősi Tra- noscius-énekeket énekelt — Ribár János, a közeli Mária- telepen pedig Görög Zoltán prédikált. Három órakor az otthonigazgató vezetésével imaóra volt a tanácsteremben. Ugyanitt volt befejező szolgálati alkalmunk is, este 1 órakor a szeretetvendégségen. Ke- veházi László pilisi lelkész imája után Böröcz Enikő hallgató szavalt, Győri János pedig spirituálét adott elő gi- tárkíséretteL Gaugecz István a teológusok munkájáról, életéről, Böröcz Anikó a leányteo- lógusok jelen és jövő szolgálatairól tájékoztatta a gyülekezetét Reisch György vers- mondása után az otthonigazgató igen érdekes és izgalmas kérdéssel foglalkozott előadásában: a jövő egyházát próbálta megrajzolni, ahogyan erre bizonyos jelekből következtetni lehet. Ezután Mátrai Mariann korálelőjátéka következett, majd Győri János befejező áhítata és Tóth Károly pilisi lelkész befejező kedves szavai után búcsút vettünk a gyülekezettől
