Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-02 / 18. szám

I

2 Kor 7, 9—10

Sok örömet találunk az életben, öröm, ha megvan minden, amire szükségünk van. Örülni tudunk annak, ha gyermekeink jól tanulnak az iskolában, ha mi magunk előbbrejutunk az életben, ha sikerül valami tervünket megvalósítani, örülni lehet annak, hogy ma már sokkal kényelmesebb, kulturáltabb az életünk, mint a háború előtt volt. Örömet jelent az, hogy vannak, akik szeretnek bennünket, törődnek velünk. Örömet jelent, ha másoknak, az egész közösségnek, társadalmunknak, népünknek, az emberiségnek előbbrehaladásban, jóban van része, hogy békében élhetünk és dolgozhatunk.

Azt is tapasztaljuk, hogy nem zavartalan az örömünk. Az öröm mellett ott van a banat is. Vannak gondjaink. Betegek leszünk, elveszítjük szeretteinket. Sok keserűség is ér bennünket. Vannak irigyéink, haragosaink. Sokan vannak, akik magukra maradnak, nem találnak szerető szívekre, nincs, aki meghalhassa panaszaikat, problémáikat; kérdéseikre nem kapnak senkitől feleletet. Gyermekeink, s magunk is sokszor vallunk kudarcot, nem jutunk előbbre. A közösségben is adódnak bőven nehézségek és ennek terhét éppúgy érezzük, mint ahogyan szomorúságot tud okozni az, hogy a világ sok részén még mindig van háború, elnyomás, Ínség.

Nem mindenki tudja egyformán értékelni a dolgokat. Van, aki mindennek csak a sötét oldalát látja. Nem tud örülni annak, amije megvan, mert mindig arra gondol, amije nincsen. Nem jelent örömet neki az, hogy előbbrejutott, mert azon kesereg, hogy más még előbbre jutott. Nem tud örülni a közösség jólétének, mert mindig a maga keservein rágódik. Az ilyen embert nem vigasztalja semmi, mert mindig csak a bajt, a rosszat veszi észre. Ez a fajta szomorúság sokszor erőt vesz az emberen.

Pedig lehet másképpen is nézni az életet. Észrevenni mindazt, ami szép és jó és örülni annak, amit Istentől kapunk. Lehet betegségben is reménykedni, gyászban is vigasztalást találni. Még sok olyanról is, ami nagy szomorúságot okozott, utólag megtudjuk, hogy javunkra vált. Ilyesmi történhetett Korinthusban is, ennek örült Pál: hogy ami szomorúság volt a gyülekezetnek, az javára vált, mert megtalálta a kiutat. Nem maga a szomorúság jó, hanem az, hogy van reménység: a szomorúság örömre válik.

Mert kétféleképpen lehet szomorkodni. Lehet úgy, hogy az ember egyre jobban belemélyed bánatába. Kesereg, töpreng magában és emésztődik. Mindenkiben ellenséget lát, mindenki gyanús neki. Minden csüggeszti, egyre mogorvább lesz és ezzel még azokat is elriasztja magától, akik szeretnének segíteni rajta. Olyan ez, mint a mocsár iszapja, amely mind mélyebbre húzza azt, aki belekerül. Mikor igénkben arról a szomorúságról olvasunk, amely „halált szerez”, eszünkbe jutnak azok a megszomorodott szívű emberek, akik végül is eldobták maguktól az életet, mert egyre mélyebbre merültek és kétségbeesésükben nem találtak kiutat a szomorúságból.

Igénk tud egy másikfajta szomorúságról, az Isten akarata szerinti szomorúságról is. Arról, hogy az ember nem a bajok miatt szomorodik meg, hanem amiatt, hogy ö maga mennyi bajnak az okozója, mennyi rossznak a szerzője. Mert sokszor saját magunk vagyunk az oka annak, hogy nem tudunk örülni és annak is, hogy mások megszomorodnak. Isten igéje sokszor figyelmeztet erre, s ha ezt meglátjuk, ez szomorít meg minket, gg'azonban nem „halálos” szomorúság. Mert erre van „orvosságunk” az evangéliumban.

Jézus ebben is segít rajtunk, ö mutatta meg, hogy Isten nem a halál, hanem az élet, nem a szomorúság, hanem az öröm Istene. A bánat, szomorúság mögött a félelem, harag, gyűlölködés van. Isten nem akarja, hogy ezek áldozatául essünk. O élvezet minket a felszabadult örömre, amely mögött a szeretet van. Ö erőt ad ahhoz, hogy felvegyük a harcot minden bűn és gonosz ellen, ami növeli a szomorúságot és ezeket legyőzve a szeretet örömét árasszuk szét az egész világban. Muntag Andor

IMÁDKOZZUNK

Crunk, köszönjük, Neked, hogy Jézus feltámadásával az élet cs az öröm diadalmaskodott a halál és a szomorúság fölött. Segíts bennünket, amikor a szomorúság akar erőt venni rajtunk, ádj erőt. hogy harcoljunk minden gonosz ellen, mely bánatot é • szomorúságot okoz az embereknek. Ámen.

Új finn templom

Az utóbbi évek finn temp- .■mépítészete világviszonylatban a legmagasabb szinten áll. Kz építészetileg egészen különleges és sajátos templomok so■•á nemsokára új alkotással fog szaporodni. Nemrég fogadták el a Lahti város központjában megépítendő új templom terveit, amelyeket a világhírű finn építész, Alvar Aalto készített. Az 1200 ülőhelyes templom méreteit a templombajá- rás arányához szabták, külső képe pedig igen jól illeszkedik a városképhez. Lahti gyönyörű tájon fekszik és Finnországnak iparilag egyik legfejlettebb városa. A templom építésére 1973-ban kerül sor és előreláthatólag 5,5 millió finn márkát (mintegy 55 millió forint) fog felemészteni.

Befogadó terében Lahti temploma kétszerese a taival- lahtinak. Bizonnyal ez az oka,

hogy „viszonylag” olcsóbb, mint amaz volt. Míg a taival- lahti templom egy ülőhelyre átszámított költsége 6350 finn márka, addig a lahti templom ülőhelyenként „csupán” 4400 márkába fog kerülni (mintegy 32 000 Ft-ba).

A templomhajó vörös téglából épül, különös tornya pedig fehér téglából. A templomhajó oldalfala teljesen szétnyitható lesz, így a park közepén álló templom rányitható lesz a parkra, s nyáron így bővíthető igehailgatók számára.

Alig több mint egy éve Helsinkiben a taivallahti gyülekezet sziklába vájt temploma került ekkora összegbe. Akkor nagy port vert fel a kérdés, hogy vajon szabad-e az egyháznak egyetlen templom építésére ekkora összeget fordítani. „Legyen ez az utolsó” — szólt akkor a Kotimaa vezércikkében.

BACH ESTÉK A VÁRBAN

Április 30-án és május 7-én, péntek este fél 7 órakor a TIT rendezésében orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban.

Hat preludium és fúga C-dúr, c-moll, Cisz-dúr, cisz-moll, D-dúr, d-moll. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. május 2-án

Beák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. Konfirmáció (úrv.) dr. Kékén András, dr. Hafenscher Károly, du. 8. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Konfirmáció (úrv.) D, Koren Emil, Szirmai Zoltán, du. 6. Dózsa György út de. fél 10 (úrv.) D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de.

9. Rákóczi út 57/b. de 10 (szlovák) Solymár .János, de. 12 (magyar). Thalj7 Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 dr. Kédey Pal, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. ll (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél

10. Boros Károly. Fóti út de. 11 Konfirmáció: Benczúr László. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Üj- pest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest de. 10. Kispest We~ kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota

— Húsvét után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn 16, 16—23a; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 7, 9—10.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 2-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir- det BAL1KÓ ZOLTÁN pécsi lelkész.

— ZOMBA. Az április 4-én tartott istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe Andor- ka Sándor lelkész az újonan megválasztott Szabó Kálmán gondnokot, aki hat esztendei hűséges szolgálat után váltotta fel Regős Imrét, a kis gyülekezet eddigi gondnokát.

— SZOMBATHELY. Április X8-án igehirdetéssel szolgált és angliai tanulmány út járói előadást tartott dr. Vámos József teológiai tanár.

— VECSÉS. A gyülekezet április 18-i szeretetvendégségén a wormsi birodalmi gyűlés 450. évfordulója alkalmából dr. Fa- biny Tibor teológiai tanár tartott előadást „A wormsi vallástétel” címmel,

— HALÁLOZÁS. Id. Mátis István nyugalmazott tanító, életének 92. évében Öcsény- ben elhunyt. Április 4-én temették el H. Németh István szekszárdi evangélikus és Göbölyös Károly öcsényi református lelkész szolgálatával. Mátis István ajkai lelkész és testvérei az elhunytban édesapjukat gyászolják.

Utolsó lévita tanító sarja volt annak a hármas generációnak, amely Pálfán (Tolna megye) töltötte be hivatását katedrán és szószéken is. Amikor a háború előtt a pálfai iskolát törpeiskolává minősítették, búcsúzáskor könnyek között mutatott rá, hogy az egymást követői három Mátis- nemzedék egyfolytában éppen

Kistemploro du. S. Rákosszentmihály de. fél ii. Gerencsér Zsig- mond. Sashalom de. 9 Gerencsér Zsigmond. Mátyásföld de. fél 11 Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá- kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (ürv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. C (úrv.) Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos U. de. 9 Csengődy László, de. 11 Konfirmáció: Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Konfirmáció: Ruttkay Elemér. Kelenföld de. B Reuss András, de. fél 10 Beüss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 .Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

130 évet szolgált. A szép szolgálat a fiában már a szószéken folytatódik, s átveszi a stafétabotot az ötödik nemzedék, az unoka is, aki most végzi teológiai tanulmányait. — Id. Mátis István osztálytársa volt egykor a soproni Hamar Gyulának, aki most már egyedüli élő tagja annak a generációnak.

— Miklán Károly, a dunaegyházi gyülekezet több mint 25 éven át hűséges presbitere elhunyt. Temetése április 3- án volt nagy részvét mellett a dunaegyházi temetőben. „Boldogok a halottak, akik az Ürban halnak meg.”

— HALÁLOZÁS. Szekeres

Sándor nyugalmazott lelkész április 12-én Győrben elhunyt.

— Malik János a pilisi gyülekezet tagja rövid szenvedés után 82 éves korában elhunyt. Benne Maróti János acsai lelkész édesapját gyászolja. „Atyám, a te kezedbe teszém le az én lelkemet”.

— EGYHÁZFIT keresünk egyszobás, komfortos, kertes lakásba. Budapesti cserelakás szükséges. Érdeklődés: Evangélikus Lelkész! Hivatal, Budapest. X., Kápolna u. 14. kerti kapu.

evangélikus ele*

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Korea Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

71.1359

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla igazgató

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.” (2 Kor 5, 17)

VASÁRNAP. — „Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok.” (Jn 15, 4) A most kezdődő héten is ott ragyog a feltámadott Űr Jézus Krisztus dicsőségének a fénye. És a napról napra felcsendülő, elénk kerülő igék a keresztyén élet- útnak egy-egy mozzanatára hívják fel a figyelmünket. Ma mindjárt a „gyümölcstermés”, a Krisztussal való közösségből fakadó új élet és jócselekedet az ige témája. Nem állhatunk meg egymagunkban, nem járhatjuk egyedül a keresztyén élet útját. Az ige közösséget teremt Megváltónkkal, de közösséget teremt a másik emberrel is. így maradunk a „szőlőtőkén” így teremhetjük a hit és szeretet cselekedeteit.

HÉTFŐ. — „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2, 8) Ahogy bosszantja a szülőt az, ha gyermeke süket füllel megy el a jó tanács, a helyes útmutatás, az igaz szó mellett, ugyanígy ingerli Istent is, ha bezárjuk igéje előtt fülünket és szívünket. A feltámadott Űr nemcsak látó szemmel, de halló füllel is megajándékozta követőit, s ezért tisztogatja az ige hallásunkat ma is. Meghallani a feddést, dorgálást, de meghallani a kegyelem, a bűnbocsánat, az új élet lehetőségének a szavát. Meghallani a szeretet, a szelídség, a gyöngédség szavát. Ezt munkálja bennünk a Lélek ma.

KEDD. — „Felkelek* elmegyek Atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15, 18) Nagyon nehéz lépés az, amiről mai igénk beszél. Akkor, amikor rájövünk arra; hogy zsákutcába jutottunk, mindjárt magyarázatot és mentséget keresünk. És nehezen ébred szívünkben a bűnbánat Isten előtt. De ugyanilyen nehezen tudunk bűnbánatot gyakorolni a szeretteink, a felebarátaink előtt is. Pedig sem a magyarázkodás; mentegetőzés, sem a haragtartás nem vezet célhoz, s inkább elválaszt Istentől és a másik embertől. Nézzünk önmagunkba, s úgy induljunk tovább a keresztyén élet útján, hogy őszinte szívvel mondjuk Isten és emberek előtt: vétkeztem;

SZERDA. — „Az Atya világosítsa meg a ti lelki szemeteket, hogy megtudjátok, milyen reménységre hivattatok el.” (Ef 1, 18) Az élet útján való járásban sokszor kerülünk „ködbe”, „sötétségbe”, amikor elveszítjük a célt a szemünk elől. Elfeledkezünk élethivatásunkról, küldetésünkről. Pedig azért élünk itt, hogy Isten és emberek szolgái legyünk. Azért élünk itt, hogy továbbadjuk Isten szeretetét, jóságát. És hányszor elfeledjük hivatásunkat! önmagunk körül for- gunk, önmagunkért fáradozunk csupán ahelyett, hogy a másik emberért élnénk és cselekednénk. Könyörögjünk a megvilágosításért és erőért!

CSÜTÖRTÖK. — „De mostanra nézve is intelek titeket, hogy legyetek jó reménységben.” (Csel 27, 22) Zsákutcába jutott, kiégett és sivár a remény nélkül élő ember élete. Ha szemünk elől tévesztjük hivatásunkat, szeretteinket, a másik embert, sőt magát a szentháromság egy igaz Istent is, egyszerre megtorpanunk az életűton való járásban. Hiábavalóvá, fölöslegessé, értelmetlenné lesz minden. Ezért nyi- togatja szemünket és szívünket az ige, hogy mindent tisztán lássunk, és soha ne veszítsük el a jó reménységet. Mert akkor, amikor itt emberek szolgái vagyunk, Istennek szolgálunk,

PÉNTEK. — „Mert egyedül \ csak te vagy szent.” (Jel 15, 4) Ma a helyes életszemléletről beszél az ige. Lehetünk na- gvos ügyesek, bölcsek, jól tájékozódók,; mégis hatalmas a különbség Isten és ember között. Isten szent, mi bűnben botladozók vagyunk. Isten hatalmas, mi porszemek vagyunk. Isten tökéletes, mi tökéletlenül bukdácsolunk úgy hitünkben, mint szeretetünk- ben. Könyörögjünk azért, hogy maga a szent Isten hajoljon le hozzánk, ő maga szentelje meg az életünket, hogy neki szolgáljunk életünk minden napján.

SZOMBAT. ^ Mivel mags

is megkísértetett, szenvedett, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2, 18) A ki» sértések között nehéz megállni. De a kísértések óráján is van segítőnk: az az Űr Jézus, aki megkísértetett, meghalt ée feltámadott; Az ő munkája meg tud erősíteni minket is a nehéz órákon, tud hitet, re- ménységet adni; Húsvét utáJ& járunk, s a heti ige arról az életújulásról beszél, aminek mi.- is részesei vagyunk a feltárni*, dott Űr Jézus Krisztus munkája nyomán. Könyörögjünk azért, hogy hétköznapjaink és vasárnapjaink, munkánk, sze^ retetünk és hitünk valóba^ Krisztus diadalát hirdesse!

Harkányi LM|

, ———————

— SZARV AS-ŐTEMPLOWC.

A gyülekezet szeretetvendégségén Bánfai Lajos mezőtúri lelkész, a Csongrád-Szólnofcs Egyházmegye esperese tartott előadást a presbiteri szolgálat felelősségéről abból az alkalomból, hogy új presbitereket iktattak be tisztükbe.

— KECSKEMÉT. Március

14-én a gyülekezetben szórványnapot tartottak. Az egésznapos szolgálatot Tóth Szöllős Mihály dunaegyházi lelkész végezte. Délelőtt igehirdetéssel és előadással szolgált, délután pedig aktuális kérdésekről szabad beszélgetés volt.

Dicsőség néked Istenünk l

„Fiaddal együtt dicsérünk“

A reggeli nap besütött a redőnyön, rászállt a fiú orrára és keltegette. Egy perc alatt felhozta az álom mélyéről, majd továbbsétált a falon, a felgom- bostüzött széplányok képein, átbújt a gitár húrjai alatt és megpihent az expander ezüst rugóin.

Két izmos kar bújt ki a paplan alól, hátracsapódott a vánkosra és hosszú nyújtózással elérte a falat. Jóleső nyögés kísérte a mozdulatot, a szemek begyűrődtek, a száj óriás ásításra tágult és újakban folytatódott. Ilyen jó ízűt csak vasárnap reggel ásít a diák, amikor nem kergeti az ébresztőóra.

Aztán félbemaradt a mozdulat, elernyedt a nyújtózkodó két kar, hogy lassú, óvatos mozdulattal a halántékhoz érjen a két kéz. Ügy tapogatta a fejét, mintha nem is az övé lenne, hanem valaki másnak a falhoz vert feje, ami véletlenül az ő nyakán fáj irgalmatlanul. Masszírozta, nyomogatta, nyögött hozzá, még az arca is sírásra változott, mint a csecsemőnek. Aztán észrevett egy pohár vizet a falipolcon, megragadta és három korttyal le- küldte, mintha tüzet oltana vele.

Búsan üldögélt az ágy szélén, ostobán, másnaposán, lábaszárát vakargatta, arcára, szájára kiült az undor. Utálta az egész világot.

Ránézett a sztárfotókra, méregette a fényképeket. Bekeretezve csak egy csinos, merész szemű leány képe volt. Leszakította a falról, feltépte a keretet és kimarkolta belőle a képet. Apró darabokra tépte.

Ettől megnyugodott. Valószínű ítéletet hajtott végre a tegnap esti ivászat egyik bűnösén, aki vele is végzett.

Fejébe ismét belenyilallt a fájdalom. Most a homlokát és tarkóját nyomta össze két kézzel. Keserves képpel üldögélt az ágy szélén.

Odakint halkan neszeztek a szülők, ez megint felingerelte. Majd vágják a képeket, ha nem is szólnak semmit se. Az anyja próbálta visszatartani az este, félti a bandától, pedig olyan jól megvannak. Igaz, tegnap este üresek és unalmasak voltak, hamar beittak, mindenki összevissza ordítozott. Ági is elpártolt mellőle, beült Géza ölébe és a nyelvét öltögette rá is. Neki in indult, hogy szétverje Géza fejét, de lefogták

és röhögtek, hogy Ági miatt eszi magát, pedig hát...

Arra még emlékezett, hogy éjfél után itthon is ordítozott az apjával, maga sem tudja, hogy került az ágyba.

A fürdőszobából apa dudo- rászása hangzott át. Elmosolyodott. A apa mindig énekel a fürdőszobában. Alapjában véve rendes kisöreg, pedig már elmúlt negyven is. No, mit is énekel?

Bízzatok! Él! Feltámadott! Leküzdött minden ínséget. Halálon győzött az élet, halleluja, hallelujaV’

Húsvéti éneket énekel apa. Persze, ma húsvét van, az öregek templomba mennek. Na. kivárja őket, legalább nem kell néznie a szemrehányó arcokat.

Visszafeküdt. Félálomban hallotta, hogy nyílik az ajtó. Anya jött be tálcával, reggelit hozott. Letette a székre az ágy mellé. Illatozott a húsvéti sonka, amit úgy szeret. Fél szemét kinyitotta, mogorván pislogott. De csak az anyja nevetős arcát látta, mögötte apáét. Mind a ketten ránevettek, aztán anya lehajolt az arcához, megcsókolta és azt mondta: — Boldog húsvéti ünnepeket Lacikám. Kábultan ölelte vissza őket, apa kacsintott és hátbavágta. Ezzel lezárta a tegnapot nagy megkönnyebbülésére.

Hirtelen olyan jókedve kerekedett, hogy kiugrott az ágyból, eléjük állt karmesteri mozdulattal és teli torokból bömbölte: — Hallelu-ja-a-a ...!

Apa rögtön vette a lapot, a második szót már együtt harsogták: ... — halle-lu-ja-aa...!

A harmadikat már anya is velük énekelte boldogan:

— Halle-lu-jaaa!

Kifogyott a szusz, a fiú győzte legtovább. Felemelt karokkal ünnepelték.

— No, fiam — mondta apa — most anya meg én felöltözünk és elmegyünk a templomba örülni. Itthon leszel még, mire visszajövünk?

A fiú összehúzta a szemöldökét és rájuk förmedt.

— Menjetek kifelé! öt perc alatt kész vagyok. Ma e.gyütt megyünk hallelujázni! Nem ér titek? Veletek megyek! Nahát!

Azt már nem látta, hogy az ajtó mögött anya elsírta magát örömében és átölelte apát. Apa alig tudta levenni a szemüvegét. Meg kellett törülnie, mert nem látott vele semmit.

H. Németh István