Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-18 / 16. szám
Szerelem, húzussúg, család Mii fariunk A háziasságok felbomlásáról, a válásról, erről a világszerte egyre jobban elterjedő szomorú jelenségről, én csak nagyon szubjektív módon tudok egy szót is elmondani, egy sort is leírni. Ezért engedtessék meg nekem, hogy előbb néhány levélrészletet tárjak a kedves olvasó elé, és csak azután idézzem magyar evangélikus egyházunk állásfoglalását. íme a levélrészletek: „Kedves M...! Az 1934. január 19-én lezajlott tárgyaláson az ügyvédetek s/óvátette, hogy hajlandó lenne kiegyezni, de erről sem a tárgyalás alatt, sem a tárgyalás után többet nem szólt, és nem nyilatkozott. Most én kér. dezem: milyen feltételekhez kötnétek ezt a kiegyezést, vagyis: mi lenne velem szemben a követelésetek a kiegyezésre vonatkozóan. Hacsak teheted, úgy írjál, minél hamarabb, hogy megegyezésre jussunk még a tárgyalás megkezdése előtti napokon, mert ha a megegyezés sikerül, úgy a pert visszavonom, és így a további költségeknek elejét vehetjük. Ha írsz, írjál a gyerekekről: hogy vannak, említenek-e, hogy elmentem tőlük, mert ezután ritkábban látom őket. Még egyet kérdeznék Tőled: tulajdonképpen mi a célod, és mi lesz a gyerekekkel ?'* „Kedves Kisfiam! A nevednapja alkalmából írom e pár soromat, s hogy a legjobb egészségben találjon, azt Istentől kívánom, és azt is, hogy még számos névnapot érjél meg, de ne ilyen szomorúan, mint amilyen a mostani, amikor távol vagyunk egymástól. Imádkozz azért, hogy talán valamikor együtt lehessünk, és a kis Magdussal együtt tölthessük el az életünket ...” „Kedves M...! Légy szíves a gyerekeket ma délutánra hozzám elengedni: látni szeretném őket, mert már csak a héten leszek idehaza, hétfőn már elmegyek. Szerettem volna Veled is beszélni, de azt úgyis tudod, hogy oda nem megyek el, és ezért kérlek, üzend meg: hol és mikor beszélhetnék Veled.” „Kedves M ...! Nem győzöm már várni, NGELIKU3 FÖLDRADZ A „német kérdés“ Az idén január 18-án volt éppen száz esztendeje annak, hogy a Versailles-i Tükörteremben kikiáltották a német császárságot. Az „Első Birodalom” megszületett tehát azokon a romokon, amely Sedan- tól Párizsig borította Francia- országot. Már korábban is tudott Európa „német kérdésről”, hiszen három véres háború ragasztotta egybe ezt a birodalmat, de száz esztendő óta drámai valóság lett, mert minden európai konfliktus elevenen felvetette. Nem akarjuk ennek ellenére eltúlozni, mert hiszen maguknak a németeknek hízeleg legjobban, ha azt mondjuk: Európa kérdése a német kérdés, de nem is jelentéktelenít- hetjük el. Van és számolnunk kell vele, Azt azonban világosan kell látnunk, hogy a mögöttünk levő két világháború és a nyomában járó hallatlan szenvedés német számlára írandó. De Európa azzal a reménységgel néz a német népre, hogy eljön az idő, amikor békésen beilleszkedik a népek családjába és nem lesz többé „német kérdés” olyan értelemben, mint ahogyan az még ma van. A német tartományok közül Mecklenburg, Baden, Würten-. berg, Bajorország, Szászország, stb., 1871-ben csatlakozott a császársághoz, a többi, a rajnai tartományok, Hessen, Hannover, stb., a korábbi háborúk idején Poroszországhoz. A „Reich” egyes tartományoknak messzemenő autonómiát biztosított. így pl. Bajorországnak külön postája, távírója volt, beleszólhatott a külpolitikába stb. A birodalom központosító törekvése azután a tartományi jogok es alkotmányok lassú elsorvadásához vezetett. Ez kihatással volt az egyházi életre is, mert 1874-től kezd fokozatosan megszűnni a „Lands- herr”-eknek, a tartományi vezetőknek beavatkozása az egyházi vezetésbe. Ez a folyamat 1918-ig tart és a német egyházak függetlensége ez időre épül ki. A vesztett első világháború a „trón és oltár” szövetségét is szétzúzta. A „Második Birodalom” (Weimari Köztársaság) rövid lélegzetű szabadsága befelé fordította a német protestantizmust és mintegy az erőgyűjtés szakasza volt, hogy a nácizmus sötét korszakát elhordozni tudja. A fasiszta állam a történelem során eddig nem ismert módon avatkozott bele az egyház ügyeibe. Szétrombolta az egyház belső munkáját, intézményeit és egyesülései*. Az ifjúsági munka a „Hitlerjugend” bevezetése miatt szinte teljesen megszűnt, a férfimunkát erősen hátráltatta és befolyásolta a különböző náci szervezetekben való kötelező részvétel, csupán az asszonyok között dolgozhatott az egyház gyér si- I kerrel. A totális állam központi irányításának legjobban az „egységes egyház” felelt volna meg. Súlyos tévedések és bűnök terhelik a „Harmadik Birodalom” egyházának vezetőit. A fasiszta ideológia talajt kapott a német egyházban és kidől-/ gozták annak teológiáját is. A „barna egyház” sötét emlékű realitása hosszú századokra elrettentő esete lesz az egyháztörténelemnek. Eközben akadtak felelős emberek, igazán hívők, akik a fasizmus kegyetlenségét, démo- nikus módszereit nemcsak, hogy nem vállalták, de vele szemben ellenállást fejtettek ki. A „Hitvalló Egyház” nagy nehézségek között és illegálisan fejtette ki tevékenységét. A tartományi egyházak újra jelentősek lettek. A már elavult, felszámolásra ítélt intézmény menedéket nyújtott az ellenállóknak s falai közül folytatták küzdelmüket a „német keresztyének” fasiszta elnyomásával szemben. 1945 után elképesztő pusztulás volt tapasztalható az országban, de az egyházban is. Az egyháznak nemcsak templomai, intézményei estek a háborúnak áldozatul. A nagy és tökéletes rombolás a lelkekben ment végbe. Az élet azután mégint valahogy a tartományi egyházakban indult meg. Üj választásokra került sor a gyülekezetektől a magasabb fórumokig egészen a zsinatig. A fasizmusban kompromittált vezetőséget kihagyták és újjászervezték a tartományi egyházakat. Az összetartozás tudatát nem adták fel, s a tartományi egyházak laza kapcsolata ismét kialakult a „Német- országi Evangélikus Egyházban”. (EKD—Evangelische Kirche in Deutschland) 1945-ben Németországot a vesztes háború következtében a négy győztes hatalom megszállása alá vetették. Berlint, a fővárost külön is négy zónára osztották. Nem ismétlünk közismert tényeket, hogy a nyugati megszállási övezetből hogyan alakult ki a Német Szövetségi Köztársaság és a szovjet zónából a Német Demokratikus Köztársaság. De tény az, hogy a mögöttünk levő negyed- százados történelmi szakaszban két, ill. három Németország alakult ki. Kezdetben lett volna lehetőség a két ország békés egyesítésére, de a két államban merőben más társadalmi, gazdasági, poltikai struktúra fejlődött ki. A két német állam reális valóság lett s vele ma már minden komoly tényező számol. Az utóbbira külön még az Is jellemző, hogy a világon az első olyan német állam, mely törvényt hozott a békéről és döntő célja békésen és konstruktívan beilleszkedni az európai népek családjába Dr, Rcdcy Pál a válásról? hogy válaszolj a múltkori levelemre. Vagy talán nem is akarsz írni? A gyerekek hogy vannak ? Nem betegek? Az Isten tudja csak, hogy mikor ' láthatom őket — vagy talán már el is felejtettek? Egyet kérnék Tőled: ha van a gyerekekről fénykép, úgy légy szíves küldjél egyet, ha nincs, akkor légy oly kedves lefényképeztetni őket. A képek árát szívesen megküldöm. Ha nincs a terhedre, arra kérlek: határozd el Magad, és mielőbb írjál. Ha jót nem akarsz írni, úgy írhatsz rosz- szat is. Csak azzal lennék tisztában, hogy akarsz-e velem beszélni vagy nem. Sokszor csókolom a gyerekeket, és kérem őket, hogy ne felejtsék el: még én is élek, ha nem is közöttük, hanem távol tőlük.” „Kedves kis családom! Itt küldök Mihály bácsival almát, és egy kis akácmézet. Ha már nem lehetek körülöttetek, csak így tudok egy kis valamit küldeni, hogy megemlékezzetek rólam. Gondoltok néha rám, vagy talán már nem is jutok az eszetekbe...” „Kedves M ...! Légy szíves a gyerekeket egy rövid időre elküldeni hozzám, mert ma éjjel újra visszautazom Kisújszállásra...” „Kedves M’...! Azt hiszem, hogy gondolod, miről szeretnék beszélni Veled. Ez nem olyan rövid dolog, hogy meg lehetne egy levélben írni. Hozzátok még akkor sem mennék el, ha a szüleid meg is engednék, és Te tudod, hogy miért nem-...” De nem folytatom tovább, mert talán már így is egyhangúvá lett az a — sajnos mindennapinak mondható — kép, ami az idézett sorok mögül felsejlik. így csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez a kudarcba fulladt házasság jogilag is felbomlott: az illetékes bíróság kimondta a válást. Hogy pedig e házasság felbomlásának mik voltak az „objektív és szubjektív” okai. azt ma már nehezen tudnám pontosan megmondani. Csak azt az egyet tudom egészen biztosan, hogy a válásnak négyen voltunk a kárvallotjai: az édesanyám, az édesapám és mi ketten, gyerekek. Mit mondjak még? Talán csak ennyit: tudom, tisztában vagyok vele, a családok felbomlásának csak egy része következik be az előbbihez hasonló módon, de azt is tudom, hogy a válások majd’ mindegyikénél az történik, hogy az ember a házasságot, Istennek ezt a szép ajándékát is megronthatja. Megronthatja mások (gyerekek, házastárs) és a maga kárára. Ezért evangélikus egyházunk sohasem ítélkezik. hanem hirdeti és felkínálja Isten bűnbocsátó kegyelmét, az ebből következő erkölcsi normát, hogy az egymással esetleg szembekerülő házas- Üirsak megbocsáthassanak egymásnak. Dr. Vámos József Tavasz Tavasz, tavasz, tavasz, tavasz: Mindig új s mindig ugyanaz. Üj hit. új tervek, új remény. Ha tudnád, hogy vártalak én! Üdvözöllek, hogy itt vagy végre: Tavasz, újjongás, élet, béke. Hanvayné T. Mária Álljunk föl egy perere! Huszonöt ember áll föl a helyéről a teremben. Egy-kettő még diák volt nemrégen, néhá- nyan már többszörös nagyapák. Mind testvérek, a nagy korkülönbség ellenére is. Lelkésztestvérek. Tolna-Baranyai esperesünket hívta haza az Isten, a bonyhádi gyülekezet lelkipásztorát. Egy évig szenvedett a kórházban, közben fájdalmas agyműtéten esett keresztül. Csak 53 éves volt! Huszonöt ember áll a teremben a munkaülésen. Ez a perc még az övé, a szolgstársé, a végső tiszteletadás hosszú perce. Peregni kezdenek szemem előtt egy láthatalan album lapjai hátulról — visszafelé... Utolsó oldalon pihen a kórház sápadt arcú, hálóinges betege. Néhány csendes szót mond nekem, kórházi lelkészének. Már csak ennyire futja az erőből, de még ezekben is evangélium és szeretet van. A tizenkét esperesi évnek sok a képes emléke. Szemben ül velünk az ülésteremben, jóízűen nevet. Majd kipirult arccal, emelt hangon vitázik: ma mindenkinek dolgoznia kell a papi munkaközösségben. Megyei ülésteremben látom, történetírók között. Kötegekre rúg kéziratos adatgyűjtése. Ott áll a szekszárdi templom Sztáray Mihály emléktáblája előtt, az ő gondolata volt a márványba vésett hála a magyar reformáció nagy tolnai püspökének. Egyre gyorsabban peregnek a lapok. Reverendas fiát öleli át, boldog, mert ezt a drága hivatást választotta a fiú. Autó mellett látom, térdel, kereket cserél. Oda kell érnie időben a kis gyülekezetbe, ahol várják az esperest. Lelkészcsere, templomépítés, renoválás, egyházlátogatás. Mindenese az egyházmegyének. Mackóban látom, ás a kertben. Meglátja a vendéget a kapuban, a lelkésztestvért és széles mosollyal jön elébe. Peregnek a képek. Együtt a család, a 4 gyermek. Ügy ül a családfő közöttük, ölében a legkisebbel, hogy a boldogság szobrát lehetne megmintázni róla. Aztán motoron látom. A fi- liaba megy, lutherkabát, kehely a hátizsákban. Kráhling Dániel emlékére Ugyanő kerékpáron. Megint ő, sárosán, gyalog. Mind fiatalabbat Haja egyre dúsabb, arca egyre simább. Már káplán. Most gyerekeket tanít a háború alatt, mert nem maradt tanító a faluban. Peregnek a lapok. Karcsú egyetemista, teológus. Átveszi az érettségi bizonyítványt és vele együtt a jutalmakat. Félhosszú-nadrágos fiúcska. Ott szurkol a falusi parasztkonyhában és hallgatózik. A tiszta szobában, a tanító érvel: — dehát mondom Dani bácsi, nagyon értelmes a fia, taníttassa. Tudom, hogy szegények, de vétek ezt az értelmes fiút nem taníttatni. És sír a fiú örömében, amikor meghallja: — no nem bánom, ha a tanító úr mondja, legyen. Legyen, ha az Isten is úgy akarja. Nincs több kép. A pere letelt, a székele megzörrennek, az album fedele lecsapódik. Köszönjük, hogy velünk álltatok ebben a hosszú percben. Mi nagyon szerettük őt és áldjuk Istent gazdag életéért. Beállt a feltámadok menetébe. Jó szolgálatainak gyümölcseit tovább érleli az anya- szenlegyház Ura. H. Németh István A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET ÉNEKKARA április 25-én, vasárnap délután 8 órakor fennállásának 15. évfordulója alkalmából JUBILEUMI EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart a Bécsikapu téri templomban. Közreműködik: PESKÖ GYÖRGY orgonaművész. Vezényel: Csorba István karnagy. Műsoron: Bárdos, Gárdonyi és Sulyok műveinek bemutatói, Kapi-Králik és Kodály alkotásai. Igét hirdet: MADOCSAI MIKLÓS Egy ütt a szabadságukért küzdő népekkel 1971. április 25-én urnák elé járul hazánk felnőtt lakossága. Ezen a napon választja meg népünk képviselőit az Ország- házba és a helyi tanácsokba. A jelölő gyűlések légköre általában nyugodt, de ez a nyugalom nem azonos az érdektelenséggel. Ez a nyugalom annak az embernek a nyugalma, aki tudja, hogy jó irányban halad, jó úton jár. örvendetes, hogy dolgozó népünk helyesnek tartja a szocializmus útját, amelyet maga választott, s amelyen ma is jár. Mind többen felismerik, s meggyőződéssel vallják, hogy a szocialista Magyarországot csak az egész magyar nép, az egész társadalom összefogásával lehet felépíteni. Az országépités nagy munkájában egymás mellett dolgoznak hivök és nemhi- vök, s együtt alakítják, formálják az új, szocialista Magyarország arculatát. Az sem kétséges a legtöbb ember számára, hogy hazánknak, népünknek a szocialista táborban, a szocializmust építő népek testvéri közösségében van a helye. Ezzel szemben még nem mindenki érti, hogy mi közünk nekünk a tőlünk távol élő és szabadságukért küzdő népekhez, miért és hogyan kell őket segítenünk. Józan értelemmel és kellő erkölcsi és politikai érzékkel senki sem vitathatja, hogy minden népnek — fajra, színre, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül — joga van ahhoz, hogy szabadságban éljen, hogy maga döntsön társadalmi és politikai berendezkedését illetően. Ahol ezt az alapvető jogot nem ismerik el, sőt lábbal tiporják, ahol az egyes emberek vagy népek (népcsoportok) fajuk., színük vagy politikai meggyőződésük miatt elnyomottak, jogfosztottak, ott teljesen indokolt, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel küzdjenek a maguk jogaiért, szabadságukért. Politikailag és erkölcsileg egyaránt indokolt, hogy a szabadságukat elnyert népek, közöttük a mi magyar népünk is, szolidárisak a szabadságukért küzdő népekkel, bárhol is élnek a Földön. A kivívott szabadság arra kötelez, hogy segítsük azokat, akik meg elnyomottak. A segítésnek sokféle formája lehetséges és szükséges: az erkölcsi, politikai segítéstől a gazdasági, sőt bizonyos esetekben a katonai segítésig. Ma már a keresztyén egyházak sem nézik tétlenül azt a küzdelmet, amelyet az elnyomottak vívnak elnyomóikkal szemben. Erre utal az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának arnoldshaini (NSZK) ülésén hozott határozata, amely 200 000 dollárt ad 19 afrikai és ázsiai „felszabadítást szervezetnek". Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának legutóbbi, addisz-abebai ülése egyhangúan jóváhagyta az arnoldshaini határozatot, s azt meg is indokolta: „A Központi Bizottság úgy véli, hogy az egyházaknak mindig az elnyomottak és az erőszak áldozatainak felszabadításáért kell ki- állniuk”. „Az Egyházak Világtanácsa nem tudja elítélni a faji megkülönböztetésnek azokat az áldozatait, akik rákényszerüllek az erőszakra, mint az egyetlen útra, amely számukra megmaradt, hogy orvosolhassák sérelmeiket és így út nyíljék számukra egy új és igazságosabb rend felé." (Evangélikus Élet 1971. 7. sz.) Még tovább ment D. Káldy Zoltán püspök, aki így fogalmazta meg nemcsak a maga, hanem a magyar evangélikusok álláspontját: „Az egyház tagjai maguk is segíthetik a forradalmi változásokat ott, ahol már minden más út lezárult az igazságosabb társadalmi és politikai rendért való küzdelemben.” (Evangélikus Élet 1971. 7. sz.) A nemzetközi imperializmus azon mesterkedik az egész világon, de különösképpen Indokinában, Afrikában és Dél-Amc- rikábati, hogy megakadályozza, vagy késleltesse az elnyomott, szabadsagukért küzdő népek felszabadítását. Ebben a helyzetben magától értetődő, hogy a mi magyar népünk a tőle telhető módon segíti azokat a népeket, amelyek hősiesen küzdenek a magúk szabadságáért, emberibb életéért. Amikor az urnák elé járulunk, s megválasztjuk képviselőinket az országgyűlésbe és a helyi tanácsokba, kifejezzük szolidaritásunkat a világ elnyomott, szabadságukért küzdő népeivel és elkötelezzük magunkat további megsegítésükre. Táborszky László B. Károly budapesti olvasónk említi levelében, menynyire örül annak, hogy a képviselőjelöltek között vannak lelkészek is, közöttük ketten az evangélikus egyházból is: D. Káldy Zoltán püspök és Lehel Ferenc szombathelyi lelkész. így szerinte az egyház is képviselve van a Parlamentben. Az bizonyos, hogy a lelkészképviselők aligha tudják levetkőzni lelkész-voltukat, s ez természetesen nem is szükséges. Mi is nagyon örülünk annali, hogy a társadalmunkat oly mélyen átható szövetségi politika nemcsak lehetővé teszi, de igényli is lelkészek részvételét a politikai, gazdasági, kulturális közélet területén. Azt azonban világosan kell látnunk, hogy ők a Parlamentbe nem az egyház képviselete érdekében kerültek be — mint egykor a felsőházba az egyházak vezetői —, hanem választóiknak, a nép osztatlan egészének a képviseletében. Ebben az a szép és előremutató, hogy az egyház és annak képviselői, tagjai és alWINNETOU UTÓDA LELKÉSZNEK KÉSZÜL Az arizonai apacs-indiánok között 80 éves múltja van az evangélikus missziói munkának. Winnetou, a hires indiánvezér egyik leszármazottja, a 26 éves Quincy Wiley teológiai tanulmányokat folytat, hogy majd mint lelkész a Milwaukee környéki 3200 főnyi evangélikus apacs lelkésze legyen. (EPD) kalmazottai nem kívülről szemlélik a társadalom fejlődését, a magasabb szántű szocializmusnak a kialakulását, hanem belülről, mint annak részesei és munkáiéi. „Házon belül", ha úgy tetszik „birtokon belül" állnak a társadalom vallásos rétegei is ebben az egész népet átható célkitűzésben. Társadalmunk magas szintjét mutatja az, hogy egy lelkészembe^ választóinak bir zalmából képviselheti a kommunistákat éppúgy, mint a pártonkívülieket, a nem hívőket és a hívőket egyaránt. Népünk hivő rétege abban a meggyőződésben járul az urnákhoz, hogy a párttag-képv - selő is éppúgy képviseli a hivő rétegek érdekeit, mint a nem hivőkét. Meri — s ebben, jól ismert tételt idézünk — a határvonal nálunk nem a hivők és nem hívők között húzódik, hanem a magasabb életszintet akarók és annak gátlói, szocializmust építők és annak ellenzői közölt. Ebben a kérdésben pedig az egyház, a hivők tábora azon a pozitív oldalon áll. ahol a szebb, magasabb szintű életért küzdenek. BACH ESTÉK A VÁRBAN Április IG-án, pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezésében orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban, a-moll fantázia és fúga, t-moll fantázia és fúga, g-rnoLl fantázia és fúga, c-moil triószonáta, a-moll concerto. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft. Kiket képviselnek?
