Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-11 / 15. szám

HÍRVIVŐK Mt 28,9—15 Eseményekről, amelyek itt vagy ott történnék, néha ma is ellentétes híreket kapunk, s a hírek szövevényében még az ér­dekelt személyeket és összefüggéseket jól ismerők is nehezen tudnak a valóságra következtetni. A híreknek ilyen zűrzavara vette körül a jeruzsálemi Gol­gota hegyen kereszten kiszenvedett názáreti Jézus üres sírját is. A bizonyosságoknak a sora megszakadt ott a kőlapnál, Az biztos, hogy Jézus tanítványai és tisztelői a harmadik nap hajnalánál tovább nem zarándokoltak többé a gyászolók ke­gyeletével ehhez a sírhoz, de másikhoz sem. Ez a sírhoz za- 'ándoklás már későbbi keresztyének „kegyeletének” terméke. a tanítványoknak nem volt halottjuk. Nem őriztette a főpapi tanács sem ezt a sírt. A katonák szolgálata értelmét vesztette. A hétpecsétes sír értékes halottja eltűnt. Ebben az egy dologban megegyeztek a Jézus-történet teme­tésen túli eseményeiről szóló híradások, hogy a sír harmadnap­ra megüresedett. A Názáreti kihűlt maradványait többé emberi szem nem láthatta. Az ellentétes híradások ott feszültek egymásnak, amikor a ..miért” kérdésre kellett a feleletet megadni. Bármilyen fur­csán hangzik, a híradás s a hozzá kapcsolódó állásfoglalás és magatartás, nem a „hová tűnt el?” kérdésre adott magyaráza­tot s ez később sem igen merült fel. Nincs tudomásunk arról, hogy valaki is utána nyomozott vagy ásott volna, hogy a „nagy próféta”, a. „lázító”, a „kedves halott”, a legnagyobb gonosz­tevő" csontjait megtalálja, kibányássza. Egy hivatalosnak látszó magyarázat a szolgálat súlyos mu­lasztásáról szólt, amely alkalmat adott arra, hogy a nagy gond­dal elparentált és örök nyugvóhelyére helyezett hatott síri nyu­galmát megzavarva, egy trükk érdekébe, tanítványai ellophassák. Lehet, hogy senki nem akadt fenn ezen a hátborzongató botrá­nyon és azt sem kérdezték meg, hogy aki alszik, mit tud arról, ami körülötte történt? Az évszázadok pora belepte a hír körüli vitákat és pletykákat. Mindössze annyi maradt fenn, hogy alig­hanem anyagi és hatalmi érdekek összefüggése húzódik meg e hír mögött. Közben néhány asszony arról terjeszt hírt, hogy az üres sírral a hátuk megett szembejött velük a „volt halott”, hogy bátorítólag köszöntött rájuk és küldő megbízást adott. Menjenek és mond­ják azoknak, akik szívesen ültek lábainál és szívták magukba tanítását, hogy találkozhatnak vele és megláthatják őt. A hír nyomán egy kis csapat felkerekedett és elindult Galileába, a megjelölt helyre. És a hír nyomán újabb és újabb csapatok keltek fel az idők folyamán és indultak el, hogy vele találkozza­nak. S akik elindultak, nagyon sokan azt mondják, hogy talál­koztak vele és ő valóban él. Ma is sokan, akik nem sokat ácsorognak a szenvedések és kereszt stációjánál, hanem hátuk mögött hagyva az üres sírt is, továbbmennek, újra és újra szembetalálkoznak vele. Csen­des imádságos órákban, tanítványai közösségében, igehirdeté­sek permetében, az irgalmas szeretet gyakorlása közben, béke­szolgálatukban ott van előttük. Egyelőre nem tudják átölelni az értük meggyötört lábakat, de felismerik a lábnyomát, hogy merre menjenek utána. Sírók és szenvedők, éhesek és betegek, lakodalmi asztal mellett ülők, mosolygó gyerekek és eltávozó öregek arcában az ő vonásait vélik felismerni és velük szemben szeretnék a tőle kapott szeretetet meghálálni. Ebben a Jézus halála utáni ezerküencszázharminc egynéhá- nyadig évben mi is azt szeretnénk elmondani és felmutatni, hogy élőnek ismerjük őt, hogy halljuk szavát, értjük küldő parancsát, érezzük lelkének segítő erejét, látjuk szeretetének jeleit és hisz- szuk, hogy az út végén megláthatjuk őt, ahogy most, halála és feltámadása után van. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Köszönöm Uram, hogy jössz felém. Ha fájdalmak útján, vagy sírtól .jövet, elfáradt a vagy eltévedve, hűtlenül vagy hitetlen­kedve eltemettelek, élő szavad megszólított, visszahívott és el­küldött az életbe. Köszönöm, liogy nevedben újra és újra me­hetek a szeretet, béke és élet jó hírével. Köszönöm, hogy élő testedben közösségem lehet azokkal, akik veled találkoznak és hívhatok másokat is veled találkozni. Köszönöm, hogy mind­annyiunkat hívsz a nagy találkozásra, hogy megláthassuk örök isteni arcodat és hálát adhassunk halálod és feltámadásod gyü­mölcseiért. Amen. — Nagypénteken az oltárte- ritő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári Igéje: Jn. 19. 16—30; az igehirdetés alap­igéje: Hózs. 6. 1—6. — Húsvét ünnepén az oltár- teritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor. 5, 6—8; az igehirdetés alapigéje: Mt. 28, 1—8. — Húsvét 2. napján az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Csel. 10. 34—43; az igehirdetés alap- igéje: Mt. 28, 9—15. — KELENFÖLD. Április 10- én, nagyszombaton este 6 óra­kor Haydn: Krisztus hét szava a kereszten című művét adja elő istentisztelet keretében a g3'ülekezet zenekara a kelen­földi templomban. (XI., Bocs­kai út 10.) angyalföldi segédlelkész szol­gált igehirdetéssel. — HARTA. Böjti igehirdeté­si sorozat keretében március 9-én dr. Hafenscher Károly Budapest Deák téri lelkész szolgált. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából dr. Fabiny Tibor professzor tartott megemléke­zést 1848 márciusának jelentő­ségéről és mai kötelezéséről. Gergely Péter, Gaugecz István és Mátis András teológiai hall­gatók szavalatokkal szolgáltak. Másnap a teológus ifjúság dr. Fabiny Tibor professzor veze­tésével — a református teoló­giai hallgatók egy csoportjával együtt — megtekintette a Had­történeti Múzeum kiállítását. — CSABACSÜD. özv. Rusz Zoltánná, Rusz Zoltán lelkész özvegye szülei emlékére oltár- térítőt adományozott a gyüle­kezetnek, amelynek használat­bavétele böjt 3. vasárnapjáa történt Zátonyi Pál lelkész szolgálatával. — KELENFÖLD. Április 18- án, vasárnap. este 6 órakor Praetorius emlékest lesz a templomban. (XI., Bocskai út 10.) Közreműködik Gergely Ferenc orgonaművész és a gyü­lekezet vegyeskara. — KELENFÖLD. Böjti ige­hirdetési sorozat keretében „Reményeidet mibe veted?" összefoglaló címen hangzanak el igehirdetések csütörtöki na­pokon. Március 4-én. e sorozat keretében, Baranyai Tamás — HALÄLOZÄS. A mezőbe- rényi II. kerületi gyülekezet három presbiterét: Adamik Já­nost, Majdan Györgyöt és Kö­tet Jánost temette el egymás után rövid időn belül. Mind­hárman az Evangélikus Élet hűséges olvasói voltak. — id. Lehocki György, a esabacsüdi gyülekezet húsz éven át szeretett és hűséges gondnoka 80 éves korában el­hunyt. Temetése március 21- én volt a presbitérium és a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” — id. László Gusztávné, la­punk hűséges olvasója 85 éves korában február 25-én várat­lanul elhunyt. MAGYAR TANULMÁNYI IRAT AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJÁNAK NAGYGYŰLÉSÉRE A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegy­házai az Európai Egyházak Konferenciája április 26 má­jus 3 között Dániában, Ny- borgban megrendezendő VI. nagygyűlésére hozzászólást ké­szítettek. Az evangélikus, re­formátus és szabadegyházi résztvevőkből álló munkacso­port D. dr. Ottlyk Ernő püs­lés témájához, „Isten szolgái — emberek szolgái” címen részletes tanulmányt készített. A szerkesztés munkáját dr. Nagy Gyula professzor végezte el. aki a nagygyűlés egyik fő­előadását tartja majd. A ta­nulmányi irat rövidesen meg­jelenik német és angol nyel­ven és szétküldésre kerül az Európai Egyházak Konferen­ciája tagegyházai számára. „Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valók; és úné élek örökkön örökké Ámen, és ná­lam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai”. (Jel 1, 18) hüsvétvasArnap. — „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azon- képpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttet- nek”. (1 Kor 15,22) Milyen nagy az ellentét nagypéntek és hús­vét, halál és élet között! Ezt az ellentétet még nagyobbá tette az a Jézus Krisztus, aki meghalt és feltámadott, hogy a bűn és a halál diadala he­lyett a megbocsátás, az élet, az új úton való járás lehetőségét és diadalát tegye nyilvánvaló­vá és kinccsé a mi számunk­ra is. HÚSVÉTHÉTFŐ. — „Ki az ő testének napjaiban könyör­gésekkel és esedezések'kel, erős kiáltás és könyhullatá? közben járult ahhoz, aki képes meg­szabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfé­lőiméért”. (Zsid 5, 7) Sokszor úrrá lesznek rajtunk a féle­lemtől terhes gondolatok. Mit hoz a holnap, mi lesz az élet után, hogyan tudjuk megol­dani életünk nagy kérdéseit? Ahogy Jézus Krisztus imád­kozott élete nehéz óráján, ugyanígy kell megtanulnunk imádkoznunk nekünk is. Sok­szor könnyek között, bűnbá­nattal, remegő könyörgéssel, máskor meg csendes, hivő, re­ménykedő alázattal. KEDD. — „Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság, a ha­lottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme”. (Jel, 1, 5) A húsvéti feltáma­dásban diadalmaskodó Ür Jé­zus Krisztus megtanít minket arra. hogy a lehorgasztott te­kintet helyett tudjunk felfelé, reá néző tekintettel járni éle­tünk útján. Halála és feltáma­dása bizonyság a mi számunk­ra is. Bizonysága az életnek, de bizonysága Isten irántunk való szeretetének is. Ha kétsé­gek gyötörnek minket az utolsó óránkat illetően, hivő szívvel tekintsünk Urunk életére, ha­lálára és feltámadására. SZERDA. — „Bizony, mon­dom nektek, amennyiben meg- cselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtetek meg”. (Mt 25, 40) Nem lehet csak csodálattal, önmagunkra néz­ve megelégedettséggel állni a feltámadás ténye előtt. A fel­támadott Űr Jézus Krisztus nemcsak egykori tanítványait indította el munkára, hanem minket is elindít a szeretet cselekvő szolgálatára. Neki akarunk szolgálni? Szolgál­junk azoknak, akik mellettünk élnek. Szolgáljunk . szeretettel, jó szóval, ha kell szívünkkel, minden erőnkkel, lelki, testi és anyagi javainkkal. Ezt a szolgálatot várja Urunk tő­lünk! * CSÜTÖRTÖK. — „Itt van a szentek békességes tűrése és hite” (Jel 13, 10) Bizony na­gyon nehezen lehet rólunk úgy beszélni, mint a bóketű- rés és a tiszta hit birtokosai­ról. Sokszor veszítjük el a tü­relmünket, gerjedünk harag­ra. rójjuk fel a megbocsátás lehetősége nélkül a másik em­ber hibáját. Pedig Urunk nem a haragra és a gyűlölködésre, hanem a tűrésre, a remény­ségre és a hitre tanít minket nemcsak szavával, cselekede­tével, hanem egész életével. Könyörögjünk a Szentlélek ál­dásáért, hogy a béketűrés és a hit legyen a mi életünk jel­lemzője is! PÉNTEK. — „Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltáma­dásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott”. (Csel 2, 31) Élet és halál, fel­támadás és örök élet kérdéseit sokat próbálták már boncol­gatni. A mai ige nem a test és lélek feltámadásának ilyen, vagy olyan elképzelésére ser - kent minket, hanem sokkal in­kább a hitre. Jézus Krisztus feltámadott a halálból, megje­lent tanítványainak, és ők hit­tek benne. Vajon mi valóban hiszünk-e a Feltámadottban, aki számunkra is az Élet, s aki előttünk is az új élet lehe­tőségét nyitotta meg? SZOMBAT. — „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől a hitiből való igazságnak örökösévé lett”. (Zsid 11, 7) Vajon örökösei vagyunk-e mi a még nem lá­tott dolgoknak? Mert Noé nem látta még az özönvizet, de en­gedelmesen fogott a bárkaópi- téshez. Nem látta ugyan az özönvíz után az- élet lehetősé­gét a földön, mégis engedel­mes eszköze volt Istennek a földi élet megmaradásában. A nagypénteki kereszt és a fel­támadás örömhíre hitet köve­te) tőlünk is. Nézzünk hittel Atyánkra, Megváltónkra és dicsérjük őt életünk minden napján! Harkányi László pök elnökletével a nagygyű­• ................................ }-----------­Is tentiszteleti rend Budapesten, 1971. április ll-én, Húsvét ünnepén Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György üt de. fél 10 (úrv.) D. Ko­ren Emil. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 571). de. 10 (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10. de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat n. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út. de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10 (úrv.) Bláz3r Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. (úrv.) Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (úrv.) Matuz László. Kispest de. ló. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 (úrv.) Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. Budapesten, 1971. április 12-én, Húsvét 2. napján Deák tér de. 9 (német-úrv.) dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Szir­mai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11, dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11 (úr/.) Boros Károly. Rákosfalva de. 3 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. 11 Baranyai Ta­más. Váci út de. 8. Baranyai Ta­más. Frangepán u. de. fél 10 Ba­ranyai Tamás. Üjpest de. 10 Blá- Z3' Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Ma- túz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj- hely de. 10 Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fé] 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német- úrv.) Várady Lajos, de 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 0 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Szi­ta Istvánná. Óbuda de. 10 (úrv.) dr. Vámos József. XII. Tartsay 10 (úrv). Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 (úrv.) Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. 11 (úrv.) Vá­rady Lajos. du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Vára­dy Lajos. Óbuda de. 10 (úrv.) Fü- löp Dezső. XH. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Rutt- kay Elemér. Pesthidegkúí de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld, de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi iit. de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albert­falva de. 7 Visontai Róbert. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.). Vilmos u. 11. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. fél 7 Csengődy László. Kelenföld de. 8 Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Bencze Imre. Né­metvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.). EVANGÉLIKUS elei A Magyarországi Evangélikus Országos Egj ház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VITT.. Puskin u 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.41?—VTTL Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.1356 Athenaeum Nyomda.. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:- Soproni Béla igazgató Tanulj meg meghalni és megtanulsz élni — Képtelenség olyan embe­rekkel nyugodtan elbeszélget­ni, akiknek az élete örökös ro­hanás — mondta a minap egy ismerősöm keserűen legyintve. Ö jutott az eszembe, amikor ezen a kora tavaszi vasárnap délutánon leülök, hogy azok­kal, akiknek marad idejük csendes beszélgetésekre, Nagy­péntekről és Húsvétról szót váltsak. Milyen volt gyermekkorom Húsvétja? Öröm, mert vakációt hozott, mert hazamehettem a szülői házba, ahol a szülői szeretet melegét fokozottabban érez­tem ilyenkor. Későbben lehe­tett reggel felkelni és estén­ként tovább volt szabad fenn­maradni. Két szelet tortát és több süteményt ehettem, töb­bet, mint amit egy évig a menzán kaptam. Felvehettem ünnepi ruhámat, elmehettem meglátogatni nénikéimet, akik­től valami kis zsebpénzt kap­tam. Elmehettünk locsolni és vártuk a locsolókat, amikor is piros tojás, tavaszi virág gaz­dát cserélt. Nagypénteknek csak a súlyát éreztem. A Meg­feszített gyászolása bennem is élt, hiszen történetét számta­lanszor hallottam és a példás magatartás ott volt előttem szüleim személyében, de gyer­meki szívem kesergett a nagy­pénteki tejleves miatt, amit ki nem állhattam, nem volt sza­bad zongorázni, hancúrozni, hangosan rádiózni. — Nagy­péntek van — mondta anyánk, és mi szomorúan sétáltunk ,a kertben, és legalább azt sze­rettük volna kilesni, amikor a katolikus templom tornyán ki­lépnek a harangok és elszáll­nak Rómába. De ez sohasem sikerült. Nem láttuk sem azt, hogy elmennek, sem azt. hogy visszajönnek. Később a Húsvét más érté­kelést kapott. Még kapcsoló­dott az ünnepi vakációhoz, de a Nagypéntek már közelebb került hozzám. Elgondolkod­tam azon a furcsa véletlenen, hogy édesapám Nagypénteken, édesanyám és én Húsvétkor születtünk, Ezt valahogy kap­csolatba hoztam az ünneppel. Nagypénteken már volameny- nyien úrvacsoráztunk. Anyánk térdelt le elsőnek az oltár elé, melléje térdeltünk, mi, gyere­kek. Nem irta elő senki, de mi a világ minden kincséért sem ettünk volna úrvacsora előtt, és éreztük a felelősség súlyát, amikor elhangzott felettünk: ez a mi Urunk Jézusnak vére, ezt cselekedjetek, valahány­szor isszátok az én emlékeze­temre. Amikor ismét a helyünkre ültünk, behunyt szemünkkel még láttuk annak az alakját, aki meghalt értünk a kereszt­fán. Szokatlanul, már nem kényszerből, szomorúak vol­tunk. nem nyitottuk ki a zon­gorát, halkabban beszéltünk, megértőbbek voltunk, mint amikor valaki drága halottját gyászolja. Aztán ha virágba borulva köszöntött ránk a ké­sői Húsvét, a kedvünk még ki- robbanóbb volt: nem kell már szomorkodnunk, hisz aki meg­halt, feltámadott. Es boldog­ságunkban már nem is gon­doltunk a halálra, csak arra, hogy ö feltámadott és mi is eldobtuk magunktól a halált, mint valamit, amitől már nem kell félni, mert Valaki min­dent elvégzett helyettünk; mi már feltámadunk. Ahogy múltak az évek, ez a könnyed magabiztonság ve­szített az erejéből. Rájöttünk arra, hogy nem végezhet el másvalaki mindent helyettünk. Rájöttünk, hogy az ember nem élhet csak úgy. bele a vi­lágba, neki is tennie kell va­lamit a saját lelki üdvéért és a másokéiért is. Ingadozóvá lettünk, kételkedővé, az életet még élvező, de az öregedés kü­szöbét súroló ember fontolga­tása váltakozott bennünk. A hitetlen és a hinni-szeretne- ember kettőssége viaskodott a lelkűnkben. Jó annak, aki hin­ni tud — mondogattuk —. an­nak még a halál is könnyebb. Vagy: nem kell még a halál­lal törődni, ráérünk majd arra nyugdíjas korunkban. Nagy­pénteken pedig, amikor meg­suhintott bennünket az elmú­lás gondolata, egy percig el­szomorodtunk, de a húsvéti vidámság még elnyomta a ki­kerülhetetlen tényt. 1911 Húsvétja köszöntött rám. Es most, ha nagyon mé­lyen magamba nézek, a Nagy­péntek azt juttatja eszembe, hogy meg kellene tanulni szé­pen meghalni; a Húsvét pedig azt, hogy az a feltámadás va­lahol már itt kezdődik a földi életben. Amikor drága apám temeté­séről annak idején hazajöttem, egy könyvet hozott a posta. „A tibeti halál” volt a címe. So­kat lapozgattam ebben a könyvben azóta. Egy-egy sorát alá is húztam. ...Megtanulni meghalni. Olyan tudomány ez, amely minden tudományok fe­lett áll — olvasom. Minden ember tudja, hogy meghal, nincs örök életű ember, de még reménye sincs rá senki­nek. Kevesen vannak közöt­tünk, akik tudják, hogyan kell meghalni, Azért tanulj meg meghalni és megtanulsz élni, mert senki sem tanulhat meg élni, aki nem tanult meg meg­halni ... Persze, könyv nem taníthat meg senkit erre. Nehéz, keser­ves, de érdekes tanulmány len­ne megtanulni meghalni, mert így talán megtanulhatnánk él­ni... És itt kapcsolódik be követ­kező gondolatom, amely úgy következik ebből, ahogy Nagy­péntekből a Húsvét. Ez pedig az, hogy az ilyenfajta élni tu­dás már egy kicsit feltámadás itt, a földön. Mert ki ne érezte volna, milyen felszabadult, bol­dog érzés, ha legyőzi önmagát, ha le tud mondani valamiről, ami köt. amihez úgy ragaszko­dik. amikor megtesz valamit, amitől viszolygott, mert meg- tevése nehezére esett? Nem egy kicsinyke újjászületés ez. nem hordozza magában egy kicsit a feltámadás ízét? Hadd idézzek megint egy kedves barátom leveléb . . . Nem irtani neked Kard csonyra. mert felhalmozódtak lelki sérüléseim. A halálhoz menekültem. Jó barátom ő. évek óta lépked mellettem, szoktatgat magához, formál. Azt mondta: te már meghaltál, csak egy kicsit hagylak még szemlélődni, javulni. így élek Karácsony óla. És akkor Vala­ki rajtad keresztül kinyújtotta felém testvéri kezét. Ugye, ez már egy kis feltámadás, ugye, ez már valami a másik, az iga­zi életből? — írja. íme, az élet így válaszol ne­kem! Jó volt Veled. akinek az éle­te nemcsak örökös rohanás, el­beszélgetni a Nagypéntekről és a Húsvétról. Gyarmathy íren

Next

/
Oldalképek
Tartalom