Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-11 / 15. szám

Az élő Krisztus világtávlatban Ami él, növekszik. Ha a hit élő, akkor növekszik az isme­retben is. Mélyül a látása, tá­gul a - látóköre. Mivel pedig hitünk ismeretei Krisztus is­meretéből táplálkoznak, nem Krisztust elhagyva, rajta túl­lépve, hanem éppen Öt egyre teljesebben megismerve válik teljesebbé látásunk is. Mert — olvashatjuk Kol 2, 2-ben — „Benne van a bölcsesség és is­meret minden kincse elrejtve.” AHOGY KRISZTUS megis­merésében gazdagabbá le­szünk, ahogy egyre nagyobbá nő szemünkben, úgy bizonyul egyre inkább szűknek, mint egy kinőtt ruha, mindaz; amit eddig hittünk és elképzeltünk Krisztusról. A valóságos Krisz­tus túlnő „az én Megváltóm”, majd „az egyház Ura” bizony­ságain is, hogy megdöbbenve nyíljék meg szemünk a világ Urának meglátására, és a ta­nítványokkal együtt kérdez­zük: „Ki ez, hogy a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?!” (Mt 8, 27). Ha isme­reteinknek nincsenek ^fejlő­dési rendellenességei”, rá kell ébrednünk arra, hogy az élő Krisztus a lélek területén, az egyház határán túl is dolgo­zik. Arra a hatásra kell itt gon­dolnunk, amelyet Jézus gyako­rol még a keresztyénségen kí­vül élő emberekre is? Kétség­telen, hogy Jézus mély nyo­mot hagyott történelmünkben. Ha igaz az, hogy nincs olyan emberi élet, amely valamikép­pen meg ne változtatná maga mögött a világot, hogyan ma­radhatott volna hatástalan Jé­zus egyedülálló egyénisége és tanítása? Jézus műve kultú­ránk szerves része lett. Sza­vait idézik egyházon kívül ál­lók is, alakját tisztelik olyan más vallás talaján nőtt nagy államférfiak is, mint például Gandhi, az új India megterem­tője. Mindezt beleértjük Krisz­tus világméretű munkájába, de hitünk táguló ismeretei ennél többre tanítanak. A feltáma­dott Űr nemcsak emlékével, hanem hatalmával van jelen ebben a világban. „Nekem ada­tott minden hatalom mennyen és földön” — mondja Jézus ta­nítványainak, s nekünk Krisz­tusnak ezt a kulcsszerepét kell helyesen megértenünk és val­lanunk. AZ ÚJSZÖVETSÉG bizony­ságtétele egységes abban, hogy Jézus történelmi alakja túlnő korának korlátain, és a róla szóló evangélium az egész te­remtett világot érinti (lásd: Kol, 1, 23!). Bármilyen elenyé­sző kisebbség volt is kezdetben a Jézusban hivők tábora, még-' is tudták, hogy ügyük nem egypár fanatikus, vallásos be­állítottságú ember, nem is a zsidó nép ügye, hanem az egész világé. Krisztusnak ez az univerzális jelentősége a leg­élesebb kontúrokkal a Kolos- séi levélben domborodik ki. Valószínűnek látszik, hogy a kolosséi gyülekezetben voltak M Győzelmet vettél, ó Feltámadott!“ olyan keresztyének, akiknek hite azon futott zátonyra, hogy a sors erőit hatalmasabbnak vélték Krisztusnál. Ezért gör­csös félelem töltötte el őket, mihelyt kiléptek a gyülekezet védettségéből a Krisztusban nem hivő világba. A hitbeli „tudathasadásnak” ez a kisér­tése mindig közel állt a ke­resztyénekhez. Pál nagy lelki­pásztori bölcsességgel Krisztus teljesebb ismeretével fog hoz­zá a gyógykezeléshez. A KIINDULÖPONT egyedül Jézus történelmi alakja, és a Krisztusról szóló evangélium új életet, gyülekezetei teremtő ereje lehet. Arra a Jézusra emlékeztet tehát az apostol, aki a kolosséi keresztyének életében is fordulópontot je­lentett. Ez az egyetlen járható út számunkra is Krisztus vi­láguralmának ismeretéhez. Kü­lönben menthetetlenül üres képzelődésbe, spekulációkba fulladunk. Ebből a kiindulópontból azonban a hit bátorságával húzhatjuk ki a szálakat. Krisz­tus életújító hatalmának titka abban van, hogy ö volt az egyetlen, aki Istennel teljes kö­zösségben élt. Ahogy Kol 1, 15-ben olvashatjuk: „Ö a lát­hatatlan Isten képe ...” Ebben a szoros közösségben nemcsak Jézusra hull isteni fény, ha­nem világossá válik Isten „jé- zusi” Volta is. A világot te­remtő, fenntartó és céljai felé kormányzó Isten nem más, mint aki Jézusban állt elénk. Jézus nem pillanatnyi szeszé­lyes ötlete Istennek, hanem örökkévaló lényének kitárul­kozása. Ezért bátran mondhat­juk a kolosséi levél szavaival: „Minden általa és érte terem­tetett” (1, 16), „minden őben­ne áll fenn” (1, 17), és „Isten őáltala békéltetett meg magá­val mindent” (1, 20). Szabad tehát a krisztusi sze­retet fényében látnunk vilá­gunkat. Ezért hisszük bátran, hogy a világ a maga anyagi valóságában sem átok, hanem számtalan lehetőség forrása az Isten akaratának megfelelő, emberhez méltó életre. Ezért ismerjük fel hálásan, hogy a gonoszságnak minden szenve­dést és nyomorúságot okozó hatalma ellenére sem zuhant szakadékba a világ, s az élet folyhat tovább. Isten szeretete jelének látjuk, hogy a haladá­sért vívott harc, az emberi ér­telem és erkölcsi erő, ha meg­szüntetni nem is tudja, de fé­ket tud vetni a bűn hatalmá­ra. De Krisztus munkája túl­megy a világ egyensúlyának megtartásán is. Általa győz a kegyelem Isten haragja felett, a jó a bűn felett, az élet a halál felett. Általa nézhetünk reménységgel a világra. VÉGZETESEN FÉLREÉRTE­NÉNK a dolgunkat, ha mind­azt, amit eddig Krisztusnak az egyház határán túlra is terje­dő munkájáról mondtunk, a tudományos világkép helyébe akarnánk tenni. Krisztus nem automatikusan működő törvé­nye a világnak, hanem Isten akaratának a hordozója, aki az Isten akaratának engedelmes­kedő embereken keresztül vég­zi munkáját. Gondoljunk csak Jézusnak az utolsó ítéletről mondott példázatára. Jézus azonosítja magát a „legkiseb­bekkel”, a segítségre szoru­lókkal. Tehát jelen van ebben a világban, de nem az elesett- ség automatikus megoldása­ként, hanem felszólításként a szeretet cselekedeteire. Nem írhatunk tehát mindent, ami ebben a világban van, Jézus számlájára. Hogy „övé min­den hatalom”, biblikusán csak úgy érthetjük, hogy bűn és halál most még nagy hatalmá­val vívott küzdelmében övé a végső győzelem. AZ ÉLŐ KRISZTUS munká­ja az egyház határain túl épp­úgy megfoghatatlan, mint az egyház határain belül. Valósá­gos, de csak a hitünk tárgya. Az „apokalüpszisz”, a leleple­ződés ideje még nem jött el. De a Krisztus teljesebb isme­retére felnövő hit már itt el­oszlatja a világtól való félel­met, szolidárissá tesz a jobbért küzdő emberiséggel, s meg­ajándékoz törhetetlen remény­séggel. Cserháti Sándor Húsvét vasárnap Tavaszt hirdet minden fűszál, bárányfelhő fenn az égen. Fiatalos, boldog öröm remeg át a mindenségen. Megértük az új Húsvétot, Istenünknek legyen hála! Az emberek elindulnak a harangszó ritmusára. Elindulnak a templomba, ahogy teszik sok-sok százszor, kitárt karral vár reájuk, a feltámadt, igaz Pásztor. Gyarmathy Irén Bach János passiója a Deák téri templomban „Hallotta szómat tele templom44 Nem ismeretlen jelenség egyházi énekeink keletkezésé­nél, hogy eredetileg világi énekből, dallamból lesz egy­házi ének. Van népdalból, es­ti énekből, szerelmi dalból lett egyházi énekünk. A 773-as ének, „Győzelmet vettél, ó Feltámadott”, érdeke­sen emelkedik ki énekeink so­rából azzal, hogy egy nagysza­bású zeneműből, Händel ■ „Ju­das Maccabeus” c. oratóriumá­ból került át egyházi haszná­latba. Händel oratóriumai álta­lában bibliai tárgyúak, de nem egyházi jellegűek. Ez úgy ér­tendő, hogy nincsen bennük korái, és ezért nincsen gyüle­kezeti, liturgikus vonatkozá­suk. A „Judas Maccabeus” Hän­del művészetének egyik csúcs­pontját jelenti. Nagy történel­mi oratórium és beletartozik abba a ciklusba, amelyben a Saul, Messiás, Sámson, Semele, Herakles, Belsacar, Jephta sze­repel. Érdekes felfigyelnünk arra, hogy mi volt Händel esz­mei célja ezekkel az oratóriu­mokkal: az embereket akarta a nagy művészi élmény által jobbá tenni. Azt hiszem, ezt fe­jezi ki Romain Rollandnak az a gondolata is, amely szerint Händel oratóriumai olyan ze­nét nyújtanak, „amely tettekre serkent”. Ez az oratórium ab­ban az időben keletkezett, ami­kor az angol nép sikeresen harcolt nemzeti függetlenségé­ért és a nép demokratikus sza­badságáért. 1747-ben volt az ősbemutató Londonban. Az oratóriumot 32 nap alatt írta. Ettől kezdve Handelt a nép és a nemzet muzsikusának tekin­tik. Az a dallam, amelyből éne­künk lett, Händel oratóriumá­ban az ifjak, majd a lányok ajkán csendül fel, aztán az egész nép rázendít: „Lásd a győzőt dicsőséggel koronázva.” Millió és millió ember ismeri ezt a dallamot az egész vilá­gon. Ezt a győzelmi himnuszt eredetileg a Jusoa c. oratórium számára írta, 1747-ben, és csak 1751-ben vette bele a Judas Maccabeusba. Nem biztos, hogy ezt a dallamot egy 1731-es francia chansonból vette át, de az biztos, hogy Johann Hein­rich Voss és Ebeling német ja­kobinusok Händel diadaléhekét a francia forradalom egy éves évfordulójára írt kantátába át­vették. Azóta is, ma is számos vi­lági szöveghez is felhasználják ezt a diadalmas éneket. De ho­gyan lett ebből húsvéti ének? Ebben kétségkívül a dallam ujjongó, győzelmi jelle­ge játszott nagy szerepet. Hi­szen húsvét evangéliuma is győzelemről, a Győzőről szól. A húsvéti angyal győzelmet je­lentett be, amikor azt mondta: „Nincsen itt, feltámadott!” Az ének szövegének szerzője, Bud- ry Ödön (1854—1932), azt érez­te, amit mi is érzünk: ez a cso­dálatosan szép dallam méltó arra, hogy a húsvéti -győzelmet szívünkbe énekelje. Akár hús­vét reggelén, akár . temetésen csendül fel, ez a dallam meg­erősíti a gyülekezetei: „Ne ké­telkedj többé ...” A refrén pe­dig mindhárom versben vissza­tér : „Győzelmet' vettél, ó Fel­támadott!” A halál közelében, minket halandó embereket elfog a nyugtalanság, félelem. Ügy érezzük, itt vége minden em­beri erőnek, ki vagyunk szol­gáltatva a múlandóságnak. Fé­lelemmel tölt el a halál bor­zalma. és nyugtalansággal az, hogy bűneinkre emlékeztet, hi­szen: „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23.) De éppen ezekre a leverő kérdésekre felel, és vereség helyett győzelemről beszél az ének. Ezektől a kér­désektől és kínzó gondolatoktól való szabadulást hirdeti az utolsó vers: énekli a János passió Jézust megszemélyesítő énekese. S hogy nemcsak a szenvedéstör­ténet egyik mondata ez a kije­lentés, bizonysága volt ennek a Deák téri templom is. Csak köszönet illeti a gyülekezet ve­zetőségét és a Lutheránia ének és zenekart azért, hogy ebben az esztendőben úgy határozott, hogy két alkalommal — már­cius 28-án és április 4-én — szólaltatják meg Bach János passióját. Még így is mindkét alkalommal zsúfolásig megtelt a templom, s feszült figyelem­mel hallgatta a gyülekezet a mindnyájunk számára oly is­merős, s minden alkalommal oly megragadó báchi muzsikát. A szenvedéstörténet Bach ál­tal megformált kerete sokakat gyűjtött maga köré. Láttunk a gyülekezet ismerős presbite­rein és asszonyain túl kirándu­lásból hátizsákkal hazatérő osztrák turistákat, hazánkban tanuló diákokat, sárgákat és négereket. És mindnyájunk lel­ki szemei előtt játszódott le a passiótörténet, ahogy János evangélista összefoglalta. A köszönet hangján kell megemlékeznünk László Mar­git, Kerényi Mária, illetve Ta­kács Judit, Marik Péter (evan­gélista), Melis György, illetve Iglói Károly (Jézus) és Mezőfi Tibor (Pilátus) szolgálatáról. Különösen is köszönet illeti a művészeket azért, hogy nagy elfoglaltságuk mellett is min­dig kész és örömteli szívvel vállalják ezt a mindnyájunk számára oly kedves szolgálatot. A Luhtheránia ének és zene­kar — Weltler Jenő karnaggyal az élen — ismét tudása legja­vát nyújtotta. Trajtler Gábor orgonajátéka alatt csak a hoz­záértő fül vehette észre azt, hogy az orgonának mindössze csak négy regisztere szólt, hi­szen ezek a mostani hónapok az új orgona születésének az idejét jelentik. A tavalyi János passió elő­adásához hasonlóan most is örömmel fedeztem fel az ének­kar legfiatalabb tagját, a ki­lencévesről tízévesre „örege­dett’ Istvánkát a szopránban s a basszus szólamban az ének­kar legidősebb tagját, a nyolc­vanas éveit taposó Altorjai Gé­za bácsit. De feltűnt egy-egy új arc is, s ez a felfedezés az utánpótlás örömével töltött el. Az igehirdetés szolgálatát az első alkalommal dr. Kékén András igazgató-lelkész, a má­sodik alkalommal D. Káldy Zoltán püspök látta el. Harkányi László „Mért félne szívem? Él az én Uram. Békesség királya. Benne nyugta van. ö a diadalmam, paizsom, életem, Azért nincs szívemben semmi félelem. Győzelmet vettél, ó Feltámadott! Örök nagy dicsőség a diadalod!” Gáncs Aladár Hívok és nemhívők együttműködése Az ANTIFASISZTA NÉPFRONTÉRT vívott harc idején hangsúlyozták először a hívők és nemhivők együttműködésé­nek szükségességét. Ez széles fronton valósult meg. A Szovjet­unióban a honvédő háború idején az orosz ortodox egyház is minden támogatást megadott a haza védelmére. Franciaország­ban a „kinyújtott kéz” politikája fogta össze a haladó antifasiszta erőket már a háború alatt is, de különösen is utána. EGYHÁZI OLDALRÓL a haladó protestáns személyek és csoportok húzták alá az együttműködés fontosságát, miközben a „nyílt” katolicizmus nemhivatalos irányzatai is így léptek fel Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban. Hazánkban az állam és egyház között kötött egyezmény volt az első hivatalos lépés az együttműködés kifejezésére, amit azután a zsinati törvények gazdagítottak tovább, majd pedig a teológiai felismerések hosz- szú sora részletezte elvileg az együttműködés benső, korrekt, teológiailag is igazolt magatartását. Lelkészt és gyülekezeti közvéleményünkre egyre inkább vált jellemzővé az együttmű­ködés szelleme és alapmagatartása. NEMZETKÖZI TÉREN az ötvenes évek derekától, a hideg- háborús légkör időszakának oldódásában, megújult erővel ter­jedt az együttműködés gondolata. Ezt elsősorban a keresztyén békekonferencia képviselte és terjesztette, majd átvette az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és az Európai Egyházak Konferenciája is. Római katolikus részről 1962-ben XXIII. János pápa „Pacem in terris” enciklikája nyi­totta meg a hivatalos egyházi állásfoglalások sorát, amelyet VI. Pál „Ecclesia Suam”-ja és a vatikáni zsinat által elfogadott „Gaudium et spes” konstitúció folytatott. A gyakorlatban ter­mészetesen bőven folyt és folyik a nemzeti és nemzetközi ke­retekben a hívők és nemhivők együttműködése. A SZOCIALISTA TÁBOR létrejötte és a szocialista erők világméretű erősödése, valamint a gyarmati és függő országok felszabadulásának folyamata a második világháború utáni idő­szakban erőteljes hatást gyakorolt a haladni kívánó és béké­re vágyó vallásos erőkre. Az atomháború veszélye ellen, a há­borús tűzfészkek lokalizálása és kioltása végett ezek az erők sok országban aktivizálódtak. Progresszív, demokratikus, vagy éppen szocialisztikus álláspontot alakítottak ki, az antikom- munista álláspontot feladták, a szocializmussal a praktikus együttműködés útját építették ki. AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN szilárdan ki­épült a gyakorlati együttműködés a hívők és nemhivők között. A szocialista viszonyok fejlődése egyre világosabbá tette, hogy az egyházak teljes őszinteséggel és igaz odaadással állhatnak az emberért folytatott fáradozások mellé, s a keresztyének a hu­manizmus kapcsolópontján eszmeileg is helyeslik a szocialista átalakulás folyamatát, s aktívan részt is vesznek benne. A hívek és egyházak számára — a hitükhöz való ragaszkodás mellett — természetes a béke, a demokrácia, a szocializmus ügyének és célkitűzéseinek hűséges támogatása. Annál termé­szetesebb és zökkenőmentesebb a hívők és nemhivők együtt­működése, minél inkább létrejön a kölcsönös megismerés, mi­nél jobban oszlanak a tévhitek, előítéletek, indokolatlan aggo­dalmak és fenntartások. A HAZAFIAS NÉPFRONT hazánkban világnézeti, vallási ho­vatartozásra való tekintet nélkül tömöríti magába mindazokat, akik egyetértenek a szocialista építés legfőbb céljaival. A Ha­zafias Népfront a választási felhívásában előrehaladásunk leg­főbb feltételének a szocializmus gazdasági alapjának, a szocia­lista államnak, a néphatalomnak az erősítését, a szocialista demokrácia szélesítését tartja. Ezek a célok voltak az alap­jai a négy esztendővel ezelőtti programnak, amely beteljesült. Országunk biztosan halad előre a szocializmus építésében, tör­vényesség, alkotmányos rend uralkodik az országban, gyara­podik a gazdaság, erősödik országunk nemzetközi súlya és te­kintélye. EGÉSZ NÉPÜNK ELŐTT bizonyosság az, hogy nemzetünk felemelkedését a szocialista társadalmi rend biztosítja és hogy minden további előrelépés ennek a társadalmi rendnek a to­vábbi erősítésétől függ, s ez a felismerés kovácsolja mindin­kább össze nemzetünket. Amint a Hazafias Népfront felhívása is kiemeli: a szocialista társadalom „minden törekvése a dolgozó embert szolgálja Társadalmunkban az építömunka minden eredménye a lakos­ság életszínvonalának növekedésében, a szociális körülmények javulásában realizálódik. EZEK A CÉLKITŰZÉSEK természetszerűleg hívják maguk­ra a keresztyén emberek figyelmét, akiket Jézus Krisztus iránti hitük a felebarát szeretetére és szolgálatára indít. Ugyanebbe a vonalba tartoznak mindazok a törekvések is, amelyek a vi­lág békéjének megőrzését célozzák. Ezekben az alapelvekben olyan program van, amely eddig is és a jövőben is biztosítja erősödő szavunkat, befolyásunkat a világban, itthon pedig egyik szilárd pillére a nemzeti egységnek. A HÍVŐK ÉS NEMHIVŐK gyakorlati együttműködése ezek­re a célkitűzésekre vonatkozik. Ezek könnyűvé teszik a köze­ledést, mert a béke, a hazaszeretet, a szocializmus közös neve­zőt teremt. Ennek a gyakorlati együttműködésnek a jegyében élünk és szolgálunk nap mint nap, s ennek a jegyében veszünk részt a jelölő gyűléseken és a választásokon is. D. dr. Ottlyk Ernő A RAJNAI EVANGÉLIKUS EGYHÄZ KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Rajnai Evangélikus Egy­ház (Evangelische Kirche Im Rheinland) öttagú küldöttsége Friedrich-Wilhelm von Staa lelkész, a Diakóniai Osztály igazgatója vezetésével március 23—28 között látogatást tett hazánkban. A vendégek, akik elsősorban az árvíz-sújtottá gyülekezetek egyházi épületei­nek újjáépítéséhez általuk fölajánlott segélyről adtak tá­jékoztatást, fölkeresték a kárt szenvedett szabolcs-szatmári református gyülekezeteket. Egyházunk részéről D. dr. Ottlyk Ernő püspök fogadta március 26-án a küldöttséget. A tárgyaláson jelen voltak egyházunk képviseletében: Karner Ágoston országos fő­titkár, Várady Lajos esperes es ifj. Harmati Béla külügyi titkár. Vendégeinik megtekin­tették a Hűvösvölgyben a Budai Szeretetotthont is. BACH ESTÉK A yÁRBAN Április 16-án, pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezésében orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban, a-moll fantázia és fúga, c-moll fantázia és fúga, g-moll fantázia és fúga, c-moll triószonáta, a-moll concerto. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom