Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-10 / 2. szám

r W? nmiiHi A kegyelmes Biró előtt Jn 5, 22-“23. mai ige hallatan Önkéntelenül is a keresztyénség első szá­zadainak nagy hitvitáira emlékezünk, amelyek Jézus szemé­lye, lénye, Isten és ember volta nagy kérdéseiben koncentrá­lódtak. Előttünk áll a madáchi kép is, az egymást öldöklő, ül­döző, kiátkozó keresztyén csoportok megdöbbentő drámája. Is­tennek legyen hála, hogy ez a szomorú kép már a múlté, ha itt is ott is még jelentkezik néha a hit lényegétől oly idegen val­lásos fanatizmus. Isten Lelke és cselekvése a történelemben ma egymás felé fordítja a keresztyéneket, hogy keressék az együtt munkálkodásnak, a szóban és tettekben való közös hit­vallásnak az útjait Isten dicsőségére és az egész embervilág javára. Ennek áldott jele a nemsokára reánk köszöntő egye­temes imahét, amelybe ez évben is bekapcsolódik a hazai pro­testantizmusunk is. Mégis a fentiek igazsága mellett a mai ige bennünket arra tanít, hogy minden más vélekedéssel, vagy tévelygéssel szem­ben ragaszkodjunk az atyáinktól felismert és továbbadott drá­ga hitbeli örökséghez és valljuk az apostollal együtt, hogy „aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem”. A ke­resztyének nagy családjában is hitünk szerint akkor szolgá­lunk jól, ha a kapott kincset visszük hálaadással a közösség­be. Ez természetesen vonatkozik mindarra is, amit a refor­máció igaz örökségeképpen őriztünk meg és arra is, amit ko­runkban nemzedékünk, közelebbről hazai evangélikus egy­házunk felismerésként, hitbeli döntésre kapott Istentől. Igénk tanúsága szerint a mennyei Atya a földre küldött em­berré lett Fiút a kereszthalálon és a feltámadáson át vissza­emelte maga mellé isteni dicsőségébe és ráruházott minden hatalmat. Az emberi életek megítélésének jogát is. Jézus Krisztus életünk bírája s nekünk Pál szavaival együtt úgy kell o vele való találkozásra gondolni, mint számadásra mindarról, amit életünkben tettünk jóról és rosszról egyaránt, ö viszont Isten volta ellenére azonosítja magát embertársainkkal és el­sősorban a könyörület cselekedeteif kéri számon tőlünk. Az ítélet komoly dolog. De hitünknek nagy reménysége is van az ítéletre nézve. Az ítél meg bennünket, aki emberré lett értünk, megértő testvérré, kegyelmes Krisztussá. E kettőnek feszültségében folyik keresztyén életünk. De a kettő együtte­sen ösztönöz bennünket arra, hogy a szeretet nagy törvényét hűségesen betöltsük. Mezősi György AMERIKÁBAN IS PÜSPÖKÖK XL EDDIGI EGYHÁZI „ELNÖKÖK’ Az Amerikai Egyesült Álla­mok evangélikus egyházának egyik ága, az Amerikai Luthe­ránus Egyház elhatározta egyetemes közgyűlésén, hogy az egyház elnöke és a 18 kerü­leti elnök ezentúl a püspöki címet fogja viselni. Egyelőre ugyan csak bizonytalan időre vezették be ezt a rangot, hogy a gyülekezetek nyilatkozhassa­nak a kérdésben, de a határo­zat szinte véglegesnek tekint­hető. A közgyűlés egyébként a most lelépő elnököt, dr. Fredrik Schiptz-ot, tiszteletbe­li püspökké választotta. A püspöki cím bevezetését azzal Indokolja a közgyűlési határozat, hogy az összes európai és sok afrikai, meg ázsiai evangélikus egyházban a hagyományos püspöki címet viselik az egyház legfőbb ve­zetői és az „elnök” megjelölés inkább gazdasági és állami megjelölés, mint egyházi. A HANNOVERI TARTOMÁNYI EGYHÁZ ÜJ PÜSPÖKE Az Egyházak Világtanácsá­nak társelnöke, a Lutheránus Világszövetség 1952—1957. kö­zötti elnöke, D. dr. Hanns Lil- je püspök 1971. március végé­vel nyugalomba vonuL A 72 éves püspök 1947. óta áll a 3,9 milliónyi hívet számláló han­noveri tartományi egyház élén. Utódjául a zsinat a 46 éves göttingeni újszövetségi teológiai professzort, dr. Edu­ard Lohse-t választotta meg. A magyar ökumenikus bibliafordítási tanácskozás határozataiból Beszámoltunk már arról, hogy ez év november 10—14 között Budapesten ökumenikus nemzetközi tanácskozás folyt az új magyar bibliafordítás kérdéseiről. E tanácskozás fon­tosabb határozatait és ajánlá­sait szeretnénk most megis­mertetni lapunk olvasóival. Válogatott szemelvényeink az első és a harmadik munkacso­port munkájából adnak ízelítőt a bibliafordítás alapelveivel és magyar nyelvészeti kérdések­kel kapcsolatban, míg a máso­dik és negyedik csoport ered­ményeire az egyes kulcsszavak és nehéz helyek fordításával kapcsolatos és a bibliakiadás gyakorlati kérdéseit illető ha­tározatai inkább csak szakem­bereket érdeklő dolgait mel­lőztük. I. A bibliafordítás alapelvei 1. Az alább megfogalmazott bibliafordítási alapelveket a fordító bizottságok eddig vég­zett munkájuk során is szem előtt tartották. Kívánatos, hogy ezeket az alapelveket további munkájukban még következe­tesebben alkalmazzák, illetve kiegészítsék a bibliafordítás­tudomány új eredményei alap­ján. 2. A bibliafordítás munkáját minden más fordítói munkától alapvetően megkülönbözteti a bibliai szöveg egyedülálló ter­mészete és jellege, mely abban áll, hogy Isten igéjét, Isten üzenetét hordozza. A Biblia irodalomtörténeti és esztétikai értéke mellett mi elsősorban az üzenetet értékeljük és an­nak magyar nyelven való meg­szólaltatására törekszünk. Ez a feladat a fordítóktól különös felelősséget kíván, amelyben együtt van a tudományos igé­nyesség és alázat. Erre tekin­tettel a fordításnál tiszteletben kell tartanunk a héber, illet­ve görög alapszöveget, a fordí­tásban pedig arra kell töreked­nünk, hogy a magyar nyelv- használat illő legyen a Bib­liához. 3. A bibliafordítás készítésé­nél három döntp jelentőségű alapelv érvényesítendő: az eredeti szöveghez való hűség, a jó magyarság és a gyüleke­zeti használatra való alkalmas­ság alapelve... * 4. A szöveghűség nem lehet olyan megkötöző elv, hogy (minden esetben) szót szóval fordítsunk, az eredeti mondat- szerkesztést meghagyjuk, az esetleg meg nem értett szöve­get értelmetlenül írjuk át ma­gyarra. A bibliai héber és gö­rög nem a Szentlélek külön nyelve. 5. A szöveghűség elvének következetes alkalmazása óv meg attól, hogy az egész Biblia egyforma stílusú, jellegtelen legyen a magyar fordításban. Hazafelé Fut vonatom országokon át és mindenütt intik: jó utat! Fut vonatom országokon át s a sok-sok kéz barátot mutat. De jön az éj. Vonatom szalad, nem látok már embert inteni, kezetlen népek hada halad: nem tudnak már visszaintenL A világ jaj de égtelen lett! Hol vannak, kik mondták: jó utat!? Hideg, közönyös, kéztelen lett kiről hittem, barátot mutat? Hazai tájat hoz a reggel, világosodik a láthatár, intő kezek egész sereggel kísérik utam hazáig már. Gyarmathy Iréh Jugoszláv naptár Megjelent a jugoszláviai evangélikusok 1971. évi nap­tára az „Evangelicanski Kole- dar”, Aleksander Kercmar len- davai esperes szerkesztésében. A 140 oldalas Kalendárium krónikájában bőven szól az el­múlt nyáron Surdon tartott ün­nepségekről, amelyen Kuzmics István egykori surdi lelkészről, a vend nyelvű evangélikusság nagy alakjáról emlékeztek meg s emléktábláját leplezték le, s amelyen Jugoszláviából is részt vettek 150-en, három autóbusz- szal. A naptár 22 oldalnyi ma­gyar nyelvű anyagot is közöl. Ebben ismét bőven szól a sur­di ünnepélyről, s róla öt képet is közöL JBujdosásunk esztendei gyorsan jőnek, fogynak..7* ÓESZTENDÖ MŰLASA, új­év első napjai mindenkit számadásra hívnak. Honnan jöttünk, s hová megyünk. Föl- viUannak a múlt emlékei s messziről indult sugárral fi­gyelmeztetnek, hogy „bujdo- sásunk esztendei gyorsan jő­nek, fogynak...” Szép egyházi énekünk most is elbúcsúztatta az óévet, akárcsak régen, s nyújtott kedves és eszméltető szilveszteri élményt. Első ilyen élményeim közül valók az első világháborús szilveszterek. Az 1914. év utol­só napjának estéjén a zsúfolt kassai templomban mély bu­gással zúgott föl az orgona. Szülővárosom népe már hetek óta nyugtalanul aludt. Bártfa felől éjjelenként riasztó híreket hozott az ágyúdörgés. Sokan elmenekültek már, behúzódtak az ország belseje jelé. Benépe­sültek a templomok. Adventi estéken összebújtak a hívek, mint a megfélemlített nyáj. AZ ÉV UTOLSÓ ESTÉJEN együtt volt a gyülekezet. Ki­csinyek és nagyok szorongtak a széles padokban. A megrit- kitott csillárgyertyák, halvány fényt árasztottak a hatalmas kupola alatt. Az óév-esti ének a hívek ajkán versenyre kelt az orgonával. Elnyomta a tá­voli ágyúk dörejét. Aztán a szószékről fölhangzottak Mohr Béla, akkori hegyaljai főespe- res szaval. Egyszerűen, min­denki számára érthetően be­szélt. Bátorított, vigasztalt. Lelket öntött a gyülekezetbe. Én a kórusról néztem, s hall­gattam. „Kórfiú” voltam, pré­dikáció után mennem kellett taposni a fújtatót. ö is ott állt már abban az időben az orgona mellett s később egyre gyak­rabban feljött, összebarátkoz­tunk a serdülők — mai szó­val „teenagerek” — komolysá­gával. O több hangszeren ját­szott. de az orgónát itt akarta megismerni a templom Angster hangszerén. Meg is ismerte, meg is szerette, az orgona mű­vésze lett: Peskó Zoltán. Mint tanítóképzős, én is fölcserél­tem a fújtatót az orgonapad- dal s a pedálokkal. Fölváltva játszottunk: a korátokat áten­gedte nekem. A templomi énekkar betanításában és ve­zénylésében ő segített Steiger Ferenc bácsinak, végül ö csi­nálta egyedül. Ünnepi isten­tiszteleteken — óév estéjén is — ő dirigált nekünk. A TÖRTÉNELMI SZELEK elsodortak egymástól. Peskó a fasori iskola tanára s a temp­lom orgonistája lett. Művésze­tét a rádió útján küldte, el mindenkihez. Amikor a nagy alsószeü templom kis orgoná­ja fütyült-sipolt, sokszor visz- szaálmodtam dzt a mennyei zenét, amely a kassai Angster- orgoná.n szólt Peskó Zoltán ujjat alatt. Soha többé nem ta­lálkoztam vele. Csak levélben cseréltük ki egyházzenei és énekpedagógiai terveinket. El­ment, de továbbadta művésze­tét a fiának, aki ugyanúgy hó­dol a „hangszerek királynőjé­nek”, mint, ő. Az apa szive to­vább játszik. S a kassai evan­gélikus templom kupolája fö­lött ragyog egy csillag... 1922. DECEMBER 31-ÉN ün­nepeltük Petőfi Sándor szüle­tésének centenáriumát. A szá­zadik évfordulón — a kissé megsárgult meghívó tanúsága szerint — „az alsószeli Mű­kedvelő Társaság Petöfi-ünne- pélyt rendezett”, este 7 órai kezdettel. Az év végi istentisz­telet 5 órakor volt, s utána em­lékeztünk a magyar és világ­szabadság költőjére. Előzőleg a templomban — talán ezren is szorongtunk benne — az or­gona és a hívek „tutti”-jával szárnyalt a 156. ének utolsó versszaka: gályánk itt lenn sötét, nehéz, könnyekkel ázta­tott" — s egy órával később már az ünnepély színhelyén énekelte a férfikar: Ereszke­dik le a felhő” — és mondta a szavaló: „...ha ajkam öröm­teli végszava zendül”... „holt­testemen át fújó jtaripák szá- güldjanak a kimvott diadal­ra...” Azt mondom: „az ünnepély színhelyén”. Bizony ez a szö­vetkezeti kocsma volt. De itt, ezen a centenáriumi ünnepsé­gen fogalmazódott meg a gon­dolat, hogy kultúrházat kell építeni, s a széthulló „műked­velő társaságot” kuUúregyesü- letté kell szervezni. Itt jött lét­ra, ott és akkor, az „Álsószeli Evangélikus Kultúrkör”. A MOST MÚLOTT 1970. esz­tendő két egyéni élménye kí­vánkozik még e rövid emléke­zésem végére. JÚNIUS VEGÉN találkozott 25 pataki öregdiák, akik 50 év­vel ezelőtt kapták meg ott ta­nítói oklevelüket. Az akkor végzett 50 növendék közül a fele volt együtt Sokakra már csak emlékeztünk... 1920-ban hatan voltunk evangélikusok, három már nem éL És nem él Dómján Elek sem, akkori hit­tanárunk, a későbbi püspök. Már csak az aláírását őrizzük oklevelünkön. A találkozón húsz kassai és más szlovákiai pedagógus is részt vett, hiszen az első világ­háború végén sokan jöttek le tanulmányaikat befejezni Sá­rospatakra Kassáról, Eperjes­ről, Iglóról, Munkácsról, Lévá­ról, Losoncról, — akárcsak 1650-ben Lórántffy Zsuzsanna várába a hazájából űzött Co- menius. A történelmi levegőjű Sárospatak alkalmat adott az emlékezésre, s nem utolsósor­ban a szlovák—magyar barát­ság megszilárdítására, mert jólesett tapasztalni, hogy a félszázad óta szlovákul tanító egykori évfolyamtársaink egyi­ke sem felejtette el a magyar nyelvet, sőt örömmel kamatoz­tatta. Bizonnyal a comeniusi szellem kisugárzása volt ez is. AZ ŐSZI HÓNAPOKAT részben a pécsi klinikán kellett töltenem. Műtét utáni lábado­zásom napjaiban Andor ka Sándor kétyi lelkész útján me­leghangú levelet kaptam a paksi lelkészt munkaértekez­leten részt vett 21 tolna—ba­ranyai lelkészünk aláírásával, akik szeretettel kívánták gyó­gyulásomat,. Levelük néhány egyszerű szava bevilágította a kórterem falát. Ezt a sugárzó emlék-csillagot is elteszem a többiek közé. , Boros Béla A szentírók az Istentől kapott üzenetet maguk fogalmazták meg, emberi adottságaiktól függően, költői szépséggel vagy prózai darabossággal, prófétai elragadtatottsággaí vagy böl- cselkedő elmélyüléssel. Az ilyen különbségeket nem lehet eltüntetni és semlegesíteni. 6. A jó magyarság elve meg­követeli, hogy a fordítás köz­érthető mai magyar irodalmi nyelven készüljön. Óvakodni kell a nem közérthető, tájjel­legű, elavult vagy éppen szük­ségből újonnan készitett sza­vak használatától, továbbá a hebraizmusoktól és grécizmu- soktól... 9. A jó magyar fordítás ké­szítésénél ügyelniük kell arra, hogy a különböző nyelveknek különböző a gondolkodásmód­ja. Előfordulhat, hogy ami az eredeti nyelven olvasva temé- szetesnek hat, az a magyar fordításban groteszk vagy mo­noton hatást kelt. Ezért sza­bad pl. az „és” kötőszót az egyes mondatok jellegének megfelelően más kötőszóval helyettesíteni, esetleg elhagy­ni... 11. A gyülekezetszerűség (gyülekezeti haszn Uatra való alkalmasság) elve elsősorban azért nagy jelentőségű, mert a Biblia istentiszteleteinken kö­zépponti helyet foglal el. A magyar Biblia szövegét úgy kell megfogalmazni, hogy mint hangosan olvasott és füllel hallott ige is egyértelműen ért­hető legyen a gyülekezet sza­mára. 12. A gyülekezetszerűség el­ve nem jelenti azt, hogy fele­kezeti dogmatikus tételek be­folyásolják a fordítókat. En­gedni kell, hogy Isten igéje a maga eredeti mivoltában szó­laljon meg, nem hagyva figyel­men kívül azt sem, hogy ez az ige egykor az ószövetségi vá­lasztott néphez, illetve az első keresztyén gyülekezetekhez szólt. 13. A gyülekezetszerűség el­vénél is előre, a jövőbe kell tekinteniük a bibiiafordítok- nak. Még a megszokott és sze­retett textusoknál, liturgikus szövegrészeknél is érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy ami Károli szövegében elavult vagy érhetetlán, azt mai ma­gyar nyelven kell megfogal­mazni ,.. III. Magyar nyelvészeti kérdések I. Téma: A fordítások szöve­ge. A nyelv modernségével ösz- sze nem férő jelenségek. 1. Különbséget kell tenni el­avult és régies szavak között. Az avultakat ki kell cserélni, az élő régieket, amelyek még használatban vannak, tartsuk meg továbbra is. 2. Tájszavak ne legyenek az új szövegben, 3. a barokkos, dagályos szó- összetételek és mondatok nem kívánatosak, 4. az erőltetett, csinált sza­vakat kerüljük, a meglevőket közismert, használatos kifeje­zésekre cseréljük ki. 5. ... a szószékhez nem ülő szavakat ne használjuk. V. Téma: Nyelvhelyesség és szöveghűség. A konzultáció egyetért azzal a megállapítással, hógy itt a döntő tényéző .a fordítók ma­gasrendű anyanyelvi kultúrá­ja”. Nyelvhelyesség és szöveg­hűség korrelációban vannak, egyik nem valósulhat meg a másik rovására. VI. Téma: Túlságosan sza­bad fordítások. A konzultáció ezeket nem helyesli. Ezek elkerülése céljá­ból ajánlja a következők meg­fontolását: bibliafordításaink, régebbiek és újabbak egyaránt az egyház számára készültek és készülnek. Ezekre is áll az ige: „minden a tiétek”. Űj, pontosabban jó fordítás készí­téséről lévén szó, a konzultá­ció úgy véli, hogy a fordítókat fel kell hatalmazni — nehéz eseteknél — az eddigi fordítá­sokban található jó megoldá­sok bátrabb átvételére. L H. B, ingyalok őrzik Jézust r „Ember tervez, Isten végez" — mondja a közmondás. Most egy olyan emberről hallasz, aki megpróbált végezni, de nem sikerült néki, mert elfe­ledkezett arról, hogy Isten is tervez. Heródes királynak hív­ták ezt az embert. Isten angyala Józsefnek is megjelent álmában és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját és fuss Egyiptom­ba. Maradj ott amíg nem szólok újra. Heródes meg akarja ölni a kisgyermeket József azonnal felkelt, ösz- szecsomagolt. A gyermeket me­leg takaróba takarták. Még alt­kor éjszaka útnak indultak oly csendben, hogy senki sem vette észré. Menekültek. Hosszú utat kellett megtenniök Egyiptomig. De nem történt semmi bajuk. Isten angyala őrizte őket nap­pal és éjjel. Jeruzsálemben Heródes már nagyon várta a bölcseket. Mi­kor észrevette, hogy hiába vár rájuk, mert faképnél hagyták, gonosz tervet eszelt ki. Elküld­te katonáit Betlehembe. Meg­parancsolta, hogy öljenek meg ott minden kétéves és két éven aluli gyermeket Ügy gondolta, hogy Jézus is közöttük lesz. Sok ártatlan gyermek pusztult el akkor. Heródes mégsem ért célt. Jézus akkor már régen másutt járt. Egy év múlva He- ródest érte szörnyű halál go­noszsága miatt. Heródes halála után ismét megjelent az Ür angyala Jó­zsefnek álomban és ezt. mondta néki: Vedd a gyermeket és édesanyját Térj vissza hazád­ba, mert akik meg akarták öl­ni a gyermeket, azok már nem élnek. József és Mária akkor visszatértek. De nem Betle­hembe mentek vagy Jeruzsá­lembe, hanem kissé távolabb, Názáretbe. Itt nevelkedett Jé­zus mint kis gyermek. Ezért szokták őt Názáreti Jézusnak is nevezni. Józsefnek és Máriának sok gondja volt, mert Jézus az övék volt De hamarosan ész­revették, hogy van ennél sok­kal nagyobb dolog is: ők meg Jézuséi. Isten gondviselő sze- retete nemcsak Jézust oltal­mazza, azokat is védi, akik Jé­zuséi. Mint a madár szárnyá­val kisfiát, úgy fedez be téged is Isten gondviselő szeretete minden ,baj és veszedelem kö­zött — Jézusért Luther így imádkozott Istenhez: Őriző an­gyalod legyen velem, hogy a gonosz erőt ne vehessen raj­tam. A 27 ezer lelket számláló Litvániai Evangélikus Egyház, amelyik a Szovjetunióbeli evangélikus egyházak között a Lett és Észt evangélikus egy­A kelet-németországi Biblia­tanács elnöke, dr. Martin Mül­ler szerint sürgésen szükség van egy modern német nyelvű bibliafordítás elkészítésére a Német Demokratikus Köztár­saság gyülekezetei részére. El­sősorban az Űjtestamentomot kellene szerinte a mai német köznyelvre lefordítani LITVÁNIA EVANGÉLIKUSSAGANAK ÚJ VEZETŐJE házak után nagyságban a har­madik, Jöruus Kalvanas lel­készt választotta meg új veze­tőjévé a 85 éves korában visz- szalépő Wühelmas Burkevi- cius szenior helyett MODERN BIBLIAFORDÍTÁST!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom