Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-07 / 10. szám

„Jól figyelj templomos nép! *

*

Jer. 26, 1—6,

Imádság istentisztelet előtt

Istenünk, ma vasárnap van. Te tudod, milyen örömmel várjuk ezt a napot. Annyi szépet várunk tőle: pihenést, szórakozást, meghitt együttlétet. A Te jóságod ajándéka ez Is, köszönjük Neked, Atyánk. Te ismered kérdéseinket, vágyainkat és gondjainkat. Szükségünk van, hogy útmutatást és nyugalmat találjunk Nálad. Add, hogy elcsendesedjünk és tudjunk figyelni a te beszédedre. Te megtalálod azokat, akik vágyó szemmel tekintenek Feléd. Áldd meg istentiszteletünket, és kapcsolj össze a te gyülekezeteddé, amely hálaadással járul Eléd. Amen.

Kell egy bizonyos elszántság ahhoz, hogy az ember templomba menjen. Le kell győzni a távolságot, kényelemszeretetet, más elfoglaltságok vonzását. El kell hordozni az emberekből álló, adott gyülekezetét, türelmesen végig kell ülni a liturgiát, és végighallgatni a prédikációt.

A TEMPLOMBA MENŐ EMBEREN és gyülekezeten különös felelősség van. Az istentiszteleten mindig történik valami. Jaj, ha ebből az isteni „történésből” kimaradunk! Isten megszólítja a gyülekezetei. Jaj, ha a templomos emberek hétköznapi életében ebből semmi sem látszik!

A TEMPLOMOS NÉPNEK MA IS NAGY KÍSÉRTÉSE, hogy magában a templomban, az istentisztelet puszta végigélésében keres biztonságot. „Erős várunk a templom! Isten kegyelmes jelenlétének helye. Oltalom minden baj, minden sorscsapás ellen. Nem érhet minket semmi veszedelem, hiszen templomba járunk. Hogy a hétköznapi életünk tele van undok bűnökkel, haragtartással, lopással, irgalmatlansággal, önzéssel, mások megszólásával, megvetésével és eltiprásával? No igen. De va- rArnap újra elmegyünk a templomba, megtisztulunk Jézus vére áltál, s aztán mehet az élet tovább — a régi mederben.”

Nos, ezt a felelőtlen vallásos gondolkodást ítéli el élesen az Isten. Egyszerűen nem tűri, hogy ellentét legyen ünnepeink és hétköznapjaink között. Szerinte nem lehet a templom fedezék, ahová megtérni nem akaró szívünk és életünk gonoszságaival felelőtlenül elrejtőzünk.

Ezért jól figyelj templomos nép!

1. EMBEREK SZAVAIN KERESZTÜL az élő Isten szólít meg! De sokan fennakadtak a templomba özönlő tömegből Jeremiás személyén. „Csak ember” — mondták. „Nem tetszik nekünk, amit mond.” Pedig Jeremiás a nagy Úristen küldötte és eszköze volt. Megbízásból, parancsnak engedelmeskedve szólt. Akik figyeltek' rá, Isten akaratát tudhatták meg. Akik megvetették, Isten szava elöl zárták el szívüket. — így van ez ma is!

S. ISTEN MINDNYÁJUNKAT MEGTÉRÉSRE AKAR ELJUTTATNI. Aki a templomban csak egy kis megnyugvást, ki- kapcsolódást, egy pihentető csendes órát, idegnyugtató áhítatot keres, az még nem értette meg az istentisztelet lényegét. Isten égészen mélyen akar belenyúlni életünkbe. Olyan mélyen, ahol a dédelgetett bűneink vannak, s úgy, hogy az sokszor fáj. Azért szól és azért cselekszik, hogy új életet teremtsen bennünk. Olyan életet, amelyben az ünnep és a hétköznap teljes összhangban van egymással, s amelyben a legfontosabb az embertárs életének tisztelete, szeretete és szolgálata.

3. A MEGTÉRÉST A MAGUNK EREJÉBŐL NEM TUDJUK megvalósítani, jóllehet az igehirdetés mozgósítja ennek érdekében minden energiánkat és akaratunkat. Ezért Isten egyszülött Fiát adta, hogy a Megváltónk legyen. Jézus Krisztust imádjuk ebben a böjti időben, aki meghalt bűneinkért, mint Isten engedelmes Szolgája és feltámadt, él, hogy igaz emberek legyünk. Vele a lehetetlen — az Istennek tetsző teljes élet — is sikerül!

Tarjáni Gyula

IMÁDKOZZUNK

istenünk Atyánk! Emlékezzél meg rólunk kegyelmesen és szólíts minket újból és újból igéd által. Küldj embereket, akik a Te megbizásodból és a Te erőddel szólnak. Áldd meg szerte a világon az igehirdetőket, hogy csorbítatlanul és hamisítás nélkül hirdessék akaratodat, a megtérés igéjét. Áldd meg a gyülekezeteket is figyelmes és engedelmes szívvel, hogy engedjenek a megtérésre hívó szónak, s akaratod szerint éljenek — a hétköznapok idején is. Áldd meg a keresztyének életét a világban, hogy szolgáló szeretetük, tiszta életük, s a békességre való készségük mindenütt jó magvetés legyen. Segíts meg mindnyájunkat, hogy Jézussal új életben járjunk, s az Ö szolgálatában örömmel éljünk az emberekért. Amen.

t D. DR. EMIL FUCHS

Február 13-án 97 éves korában elhunyt D. Dr. Emil Fuchs lipcsei teológiai professzor. 1905-ben kezdte lelkészi szolgálatát és már korán érdeklődést mutatott a munkásmozgalom iránt. 1921-ben belépett a Szocialista Pártba és csatlakozott az ún. vallásos szocialistákhoz. 1930-ben egyetemi tanár lett Kidben. A hitleri diktatúra idején sok üldözésben volt része. A háború után csalódott a nyugatnémet politikai és egyházi rendeződésben és 1949-ben a Német Demokratikus Köztársaságba költözött át, ahol a lipcsei egyetem professzora lett 75 éves korában.

1961. február 9-én történelmi jelentőségű beszélgetést folytatott a Német Demokratikus Köztársaságban élő egyházak és az állam viszonyáról, a keresztyének és a marxisták viszonyáról és együttműködéséről Walter Ulbricht államfővel. Mint 1952-ben megjelent könyvének címe mondja, a „Marxizmus és keresztyénség” együttműködésének szükségessége foglalkoztatta egész életén át. (EPD)

Istentiszteleti rend

Budapesten, 19TL. március 7-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b„ de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úi*v.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Győri János teol. du. 5 sze- retetvendégség. Váci út de. 8 Győri János teol. Frangepán u. de. fél 10 Győri János teol. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de.

8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécslkapu tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11 (német (úrv.), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 (úrv.) Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthi- degkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. fél 10 Reuss András, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán.'Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt. 15, 21—28; az igehirdetés alapigéje: Jer. 26, 1—6 (7—16).

■— TOKAJ. A gyülekezet Kmetz István eddigi felügyelőt tiszteletbeli felügyelővé, Bollner Gyulát pedig felügyelővé választotta.

— CSORVÁS. A gyülekezet február 14-i szeretetvendégsé- gén. Kiss György békéscsabai igazgató-lelkész „Evangélikus híveink gyülekezeti élete ma” cigién tartott előadást. A műsorban Valach Ilona békéscsabai orgonista szavalatokkal és énekszámokkal szolgált

— ZUGLÓ. Február 14-én a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Kovács Pál Szarvas-Üj- templomi igazgató-lelkész Tes- sedik Sámuelről tartott előadást. Az előadás keretében részleteket ismertetett Tesse- dik prédikációiból.

— MONOK. A gyülekezet február 21-én tartott szeretet- vendégségén Keveházi Ottmár ny. lelkész előadással szolgált

— TÓTKOMLÓS. Február hónapban minden csütörtökön szeretetvendégséget rendeznek a gyülekezetben. Február 11-én Povázsay Mihály békéscsabai másodlelkész, február 18-án Deme Károly békéscsabai lelkész előadással szolgált

— BAKONYTAMÁSI. Március 14-én ünnepli a gyülekezet fennállásának 350 éves évfordulóját Az ünnepi istentiszteleten D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgál.

—• HÄZASSÄG. Dr. Kovács Ferenc és dr. Kutas Klára február 20-án tartották esküvőjüket a Deák téri templomban. Az esketést a menyasszony édejapja, Kutas Elek zalaist- vándi lelkész végezte. '

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Huszák József szentesi ny. evangélikus kántor, szakiskolai igazgató és felesége, Miküla Vilma okleveles zene- és nyelvtanámő családi körben ünnepelték 60 éves házassági évfordulójukat Rákosligeten.

—* Elhunyt Madách Imre dédunokája. Január 30-án temették el Besztercebányán nagy részvét mellett 80 éves korában Fitzek Józsefnét, Madách Imre egyenesági leszármazottját, egyetlen dédunokáját. A temetésen Nórád megyét küldöttség képviselte. A koszorút, rövid beszéd kíséretében, Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész helyezte el az elhunyt sírjára.

— HALÄLOZÄS. Strba Ede volt betegszemlész, a diósgyőr- vasgyári gyülekezet legidősebb presbitere, 88 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. A Miskolc-Lyukói temetőben helyezték síri pihenőre.

— Id. Lukácsik András kőműves, perecesi szórványpresbiter 77 éves korában elhunyt.

— özv. Romhányi Imréné, sz. Egyed Gizella, életének 85. évében január 9-én csendesen elhunyt. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket.”

— N. Tóth György, a gádoro- si gyülekezet egykori presbitere, gondnoka, felügyelője 78 éves korában hosszú szenvedés után Gádoroson elhnyt.

„Az Úristen megnyitotta fülemet és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” (Ézsaiás 50,5)

VASÄRNAP. — „Óh asz- szony, nagy a te hited!” (Mt 15, 21—28) Jézus megdicsérte az idegen, pogány kananeai asz- szonyt hitéért, aki olyan bizalommal és kitartó szívóssággal fordult hozzá, nem hagyta magát elutasítani. A hit jellemzője, hogy nem csupán elhivése valaminek, nemcsak értelmi megértés vagy tudomásulvétel, hanem egész valónk bizakodó odafordulása Istenhez, aki elindította életünket, kezében tartja azt és egyszer majd számon kéri szavainkat, gondolatainkat és cselekedeteinket.

HÉTFŐ. — „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem”. (Jn 7, 14—18) Mindaz, amit Jézus hirdetett és élt, Isten akaratának megvalósítása volt. Ezt ő minden embernek tovább akarta adni. Nemcsak a teológusok vagy lelkészek kiváltsága Isten tudományának művelése, annak elsajátítása. Ez a tanítás mindnyájunk élete számára eligazítás akar lenni a hétköznapok dolgaiban. Amikor Jézus minden mondanivalóját összefoglalta a szeretet kettős nagy parancsolatában, akkor ezzel nemcsak a templomi istentiszteletek idejére, hanem életünk egészére néző programot akart adni.

KEDD. — „Nem megparan- csoltuk-é nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? ... Péter és az apostolok pedig mondták: Istennek kell inkább engedni, mint embereknek.” (Csel 5, 17—29) A hivő ember lelkiismerete Istenhez, Isten akaratához kötött lelkiismeret. Nem emberek véleménye szerint tájékozódik, hanem Isten akaratát keresi. Ez az akarat mindig jót munkáló indulat az emberek között.

SZERDA. — „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád" (1 Sám 3, 1—10). A gyermek Sámuel szép példája a hitbeli engedelmességnek. Figyelmes készséggel igazította életét Isten akarata szerint. Vizsgáljuk meg magunkat, hányszor hallottuk már Isten akaratát, fed- dő vagy megbocsátó szavát és gondolkozzunk el azon, menynyi volt a hallottak közül olyan szó, amelyik valóságos élet is lett bennünk és rajtuk keresztül. Isten szolgákat keres, akik akaratának eszközeiként és végrehajtóiként élnek, szólnak és tesznek.

CSÜTÖRTÖK. — „Ennek az Űr megnyitotta szívét, hogy figyeljen azokra, amiket Pál mondott.” (Csel 16, 8—15) Vannak természettől fogva zárkózott emberek, akik nehezen válnak nyitottá mások irányában. Isten akarata, hogy akármilyen legyen is emberi természetünk ,akár könnyebben, akár nehezebben Is nyílunk meg emberek irányába, Isten előtt nyíljék meg szívünk, előtte adjuk föl emberi „majd én megcsinálom” és „kijövök én egyedül is” gondolkodásunkat

PÉNTEK. — „Bár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az egedelmességet és tökéletességre jutván örök üdvösség szerzője lett azok számára, akik engedelmeskednek neki”. (Zsid 5, 4—10) Jézus engedelmes élete célzatos volt, szenvedése és a böjti út titka az isteni „kell” volt. Ennek meg kellett történnie, hogy Benne és Általa adjon az Isten üdvösséget az embernek. Neki kell azért engedelmeskednie azoknak, akik Istent keresik, mert ő a közbenjáró egyedül Isten és ember között^

SZOMBAT. — „Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek, mert_ megvigasztalta népét az Ür és könyörül szegényein.” (Ézs. 49, 7—13) Jézus szenvedése és halála mostani böjti emlékezésünkben nem szomorúságra kötelez, hanem ujjongó örömre. Benne váltak valóra a prófétai ígéretek, Isten nem hagyta el népét, mert Mesterünk értük járta végig a kín és halál útját, hogy Isten feltá- masztó, újat kezdő, rosszat legyőző akaratáról tanúskodjon.

if j. Harmati Béla

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja >■ Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó;

D. Korén Emis

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest. VIII.. Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

@

T1.08S6

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Sopron! Béla Igazgató

AFRIKAI EGYHÁZI TELEVÍZIÓ

A Lutheránus Világszövetség Addisz Abebában működő rádióadója mellett tervezi egyházi televíziós hálózat létrehozását is. A munkát helyi stúdiók létesítésével ökumenikus alapon, több egyház közreműködésével gondolják elkezdeni az etióp kormánynak a Világszövetséghez intézett ilyen irányú központ felállítását kérő felhívása alapján. A Világszövetség a tervezett televíziós adásokat a rádióadásokhoz hasonlóan az illetékes kormányokkal karöltve akarja a kulturális, egészségügyi és gazdasági tanító-nevelő munkába is belekapcsolni. (EPD)

nnnnHiiniinuniinmitmiuniiiiiamtiiiinmnniiiuintiiimiütiiiiBiittitKeHtHiiH

ntiniiiiniiiiKiiitiíiHiifmniniiinHinmiiiHiuiiiiiimtmiiiiiiimimuitiummiiiiiimiiBigitiíimmiimMiiiiiiitiiiiiiuniii

Timol, Takata, Frenolon és társai

Az én életemben a hetes szám dominál. Szinte minden hetedik évben történt valami, ami nyomot hagyott, s mint egykor az óvilági Isten-népénél, a hétszer hetedik esztendő után jött a „kürtölés vége”. Akkor régen ebben az évben megfújták a kürtöket, s minden visszatért eredeti tulajdonosához. Minden az Úré volt.

Nekem is fújtak akkor a kürtök s bekerültem a kórházba. Nem kis erőfeszítés kellett, hogy visszatartsanak, s el ne menjek oda, ahol egészen elmélyül a csend.

Most már a nyolcszor hétben vagyok, — s vajon ismét történnie kell valaminek? Ismét itt vagyok a kórházban. Éjszaka hoztak be a mentők, s ugyanolyan szobában vagyok, mint hét évvel ezelőtt. Csak azért nem ugyanabban, mert az éppen egy emelettel feljebb volt. Mellettem feküdtek akkor Árkos Frici bácsi, Ascher Oszkár és szegény Gádor András. Mind elmentek azóta...

Ma ugyanaz a berendezés, beosztás, és ugyanazok a halványzöld falak. Emlékszem: — akkor a falak sejtelmes éjszakai tompított fénynél egyre tágultak s ismét közel futottak, majd gyűrűzni kezdtek, amint egy zöld színű tó, ha beledobnak valamit.

Én láttam a Seol hullámait...

Ezekből a gyűrűkből, amiket a láz mozgatott s a megingott élet, különös manók bukkantak fel s tűntek el. Lassan egész kis kompániát alkotva járták hol gyermeteg, hol félelmetes táncukat. A nevek és szavak hívták-e elő őket, vagy én szólítottam őket így, a lázban nem tudtam, — s azt sem, hogy jó manók, vagy ártó szellemek. Középlények-e a világ s

az éter, közöttem és az örökkévalóság között? Nevük ütemére libegtek-lobogtak Timol, Takata, Frenolon és társai. Közelebb voltak hozzám, mint amott az ágyon bekómált idős férfi, akit a fiatal orvosnő hallatlan nyugalommal és biztos cselekvéssel hozott vissza az életbe. Volt úgy, hogy hosszan — órákig-e, vagy csak percekig? — ült mellettem az ápolónő, figyelve minden lélegzetvételemet, ami mind nagyon fájt s kívántam, hogy ne kellene már lélegzenem: — embólia mindkét tüdő- szárnyon. Takata — dobolt a kis manó a mellemen, — Timol, Frenolon, húzták-vontak a többiek, s a halvány fénygyűrűk vibrálva lebegtek.

Pedig csak a napközben hallott orvosi műszavak, módszert jelentő nevek, gyógyszerek doboltak az agyamban. Idő kellett, míg tűntek a manók és a gyűrűzések, megszilárdultak a falak, s a szavak, nevek értelmet kaptak s nem manók űzték zaklató vitustáncukat, hanem azzá váltak, ami bennem Bonhoeffer szavaival kezezett muzsikálni:

Jó hatalmaktól hűen átölelve vigasztalón és,őrizve szüntelen...

Banális volna most azt írnom, hogy „vigasztalt Isten kegyelmének tudata”. Valószerűbb talán így írnom: a doboló, zakatoló, kavargó ütemtelenségbe, mint egy rossz komputerbe, betáplálta Isten a zsoltárt: „nem hagyom lelkedet a Seclban...”

De ebből mit sem tudtak körülöttem. Tálán azt sem, hogy ők a „jó hatalmak”, csak az orvosi tudás maximumát adták, s az őriző-ápoló jóság legmélyebb emberségét. Volt egy nővérke, örökké vidám teremtés, keze és szava mindig ott volt, ahol a legjobban kellett, s amikor este vidáman perdült, éjszakára simítva az ágyakat, visszaszólt az ajtóból: „van-e még kívánság, óhaj, sóhaj...” — s eloltotta a villanyt. A sötétben a csengő vidám szó álomra simogatón lengett a zöld falak között.

„Félelmetesen tudott” — mondta róla a látogató főorvos barátom, aki csodálkozva ismerte fel benne egykori tanítványát a szombathelyi ápolónőképzőben.

•

Nem ő ült az ágyam mellé most, amikor a mentők éjjel kettőkor átemeltek a gyorsan betett pótágyra, ahonnan csak reggel tudtak kellőképpen elhelyezni. A mostani nővérke vékony kis teremtés volt, nagy fekete tupírozott hajjal.

— Itt a pótágynál nincs csengő, de ha nem jól érzi magát szóljon a szobatársaknak, hogy jelezzenek. Biztosan fel fognak ébredni. De én különben is be fogok nézni... Próbáljon aludni.

Nem tudtam aludni. De amikor jött, mindig behunytam a szemem s nem moMultam. Megállt, figyelte a légzésemet, azután ahogy jött, halkan ment el, mint az álom.

Nem egyszer jött. Sem kétszer az éj folyamán. Gyakran. Senki sem tehetett volna szemrehányást, vagy panaszt, kötelességmulasztó sem lett volna, ha csak „néha” néz be, vagy megvárja a csöngetést. De ő „gyakran" tette a jót, amit nem ellenőrzött és nem látott senki.

Dicsértem az egyik orvosnak a gyógyításápolás magas színvonalát. Nagyon őszintén és szerényen csengtek szavai:

— Nézze kérem, mi az életnek csak egy keskeny szeletében törekszünk megvalósítani a szocialista humanizmust.

Bennem ismét Bonhoeffer szavai muzsikáltak: „jó hatalmaktól hűen átölelve ...”

A kürtölés éve után hét esztendővel most másodszor megyek lefelé gyógyultan a Kútvölgyi úton. A hó már rég eltűnt, böjti szelek fújnak, s nemsokára tavasz lesz. Egy kétezer éves csodás szózat zsong a szivemben, a gyó- gyultban: „...az emberekhez jóakarat..

Csak a gyógyult beteg, aki először lép utcára a betegágy után, tudje a legapróbb természetességeket hálával észlelni, s úgy szívni be a levegőt, hogy közben eltölti az öröm: milyen szíp — lélegezni! Mert az megéli azt, amit Bonhoeffer nem ért meg:

S ha mégis egyszer örömre érlelsz még e világon, hol szikrát szór a nap, a múltakról majd elemlékezgetünk beléd simulva — fényei alatt.

D. Korén Emü