Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-14 / 11. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 11. SZÄM 1971. március 14 Ara: 2,— Forint OCULI Megkérdezett bibliaórások találgatták: mit is jelenthet ez a szó? Talán új szovjet autómárka? Szemcseppek? Külföldi sportoló neve?... Hogy mit hallunk ki egy szóból, az fényt derít arra, ami tudatunkat benépesíti. Illessszük azért most helyere ezt a latin szót! Az egyházi szóhasználat nevezi igy a húsvétot megelőző 40 napos böjt harmadik vasárnapját az ilyenkor felhangzó zsoltárima nyomán: „Szemeim (oculi) min­denkor az Űrra néznek, mert Ő húzza ki lábamat a tőrből.” Aki a 25-ik zsoltárt veszi ajkára, őszintén vall végzetes bukott- ságunkról, a bűnről, ugyanakkor arról a bizodalmáról, hogy Isten megbocsát és megsegít! Az őszinte magunkbatekintés csendje ereszkedjék most reánk. Vehetjük-e mi most magunkra e magasztos zsoltárima monda­tait? Úgy érzem, hogy nyugtalanabbul ver a szívem. Hiszen magam is tudom, hogy szemeim nem mindenkor néznek az Ürra! Egy vagyok ebben kortársaimmal. Talán magyarázatot adnak, de nem mentenek a következő tények: Három forrada­lom viharzik most végig egymás nyomában világunkon. Az ipari forradalmat a technikai-tudományos követte, és már itt dörömböl a biológiai forradalom is! E témakör egy nemzetközi tekintélye jelentette ki: „ a népesség robbanásszerű növekedé­séből és a mesterséges megtermékenyítésből, az örökléstan­ból és az idegélettanból, a társadalmi és eszmei normák átala­kulásából származó problémák legalább olyan súlyosak, mint azok, amelyeket az atomenergia és a hidrogénbomba, az űr­kutatás és a hangsebességnél gyorsabb repülés, a távközlés, a számítógépek és az automatizálás vetettek fel. Mivel erkölcsi meggyőződésünk hagyományos alapjairól hozott rutindöntések számos esetben csődöt mondanak, ezért kell szemünknek min­denkor az Ürra nézni, amikor ezekben döntés elé állít: Ma adok élőtökbe áldást és átkot; áldást, ha hallgattok Isten sza­vára, átkot ha nem ...Ez pedig nem egyszerűen és éppen nem csupán vallásgyakorlat kérdése. Bajaink abból erednek, hogy felgyorsult életünk viharzásában szemünk elől tévesztjük Is­tent, az Ö emberszere tétének tényeit és kötelezését! Megértet­tem tehát, hogy e böjti vasárnap s zsoltárigéje megtérésre szó­lít, a szüntelenül az Űrra néző eleven hit gyakorlatához és döntéseihez. „Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.” ízlelgetem e zsoltár további böjti hangjait is. Sok jőszándék és becsületes igyekezet jutott már csődbe azon, hogy nem szá­molt le múltjával, és annak jelenbe átnyúló hatásaival. Az ige azonban ráébreszt: nem a nullapontról indulok el. Állapoto­mat vétkes tettek és mulasztások minősítik: mélybe zuhantam, tőrbe estem! Képtelen vagyok szabadulni. A „Kék fény” adásai­ban figyelhettük meg azokon, akiken az elbukás jobban látszik. Visszaeső, gonosztevők, galeri tagok, garázdák nem a bűn té­nyét tagadják, hanem bűnösségüket. Mindig más a felelős, szü­lő, körülmények, a társadalom — csák ők nem. Pedig a helyes látás a belátás. Az Ür csak akkor tudja csapdába szorult lá­bunkat kihúzni, ha kérjük és engedjük. Ezért olyan megren­dítő és felemelő Ady őszinte hangja: „Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba bomolva, romolva vágtató tüzes fogat" (A patyolat üze­nete) Intő hang ez a gyorsuló testi érés és a felkészülés miatt egyre későbbre tolódó társadalmi érettség csapdái közt botladozó fiataloknak. Küzdj és könyörögj, és légy bizonyos a bocsánat­ban! „Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam a te jóvoltodért, Uram!” (7 v.) Modern életünk másik neheze: az embernek szinte kozmi­kus méretűvé nőtt a magányérzete. József Attila így vacogta rímbe: A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog; kö­réje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok.” Ezt a nehéz érzést megkönnyebbíti, ha tudom: Kicsodám van az egek­ben ... Aki testvérül született... Akinek telefonja sohasem foglalt... Akinek mindig van ideje és mondanivalója szá­munkra __Ezért böjti tanácsként a zsoltár a csendes imádkozás gy akorlatát ajánlja:: „Lásd meg ellenségeimet... őrizd meg telkemet... ne szégyenüljek meg, hogy Benned bíztam!” Virágh Gyula AZ EGYHAZAK VTLÄGTANÄCSA PROGRAM-EGYSÉGEINEK ÜJ VEZETŐI Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Addisz Abebában tartott januári ülése határozatainak végrehajtása­ként az ott elhatározott szer­vezeti reform kapcsán létesí­tett három új program-egység vezetőjét február közepén je­lölték ki Genfben. A „Hit és Tanúságtétel” főosztály prog­ram-egységének vezetője a ja­maikai Philipp Potter, a Vi­lágmisszió és Evangélizáció Osztály igazgatója lett. Az „Igazság és Szolgálat” prog­ram-egységét az Egyházközi Segély Osztály igazgatója, az angol Allan Brush vezeti, míg a „Nevelés és Kommunikáció” program-egységének vezetésé­re a német Werner Simpfen- dörfer kapott megbízást (EPD) EGYHÁZI KOMPUTER Másfél évi előkészítő munka után február 11-én kezdte meg munkáját Frankfurtban a Hes- sen-Nassau-i Evangélikus Egy­ház új számító központjában elhelyezett komputer. Segítsé­gével gépesítik az összes egy­házi központi könyvelési, pénz­tári, nyilvántartási munkát, így például 25 ezer egyházi al­kalmazott fizetési elszámolá­sát és 1,4 milliónyi egyháztag statisztikai adatait, diakóniai intézmények könyvelését táp­lálták bele eddig a gépbe. Ter­vezik, hogy más tartományi egyházak számára is elvégzik majd a szükséges hasonló munkákat. (EPD) ŐSI ORTODOX EGYHAZAK KONFERENCIÁJA A keleti keresztyénség kü­lönleges csoportját alkotó ősi ortodox egyházak, a kopt, az etiópiai, a szír, az örmény és az indiai-malabár egyházak ja­nuár második felében tartják évi konferenciájukat Addis Abebában Sámuel kopt püspök elnökletével. A történetüket a keresztyénség legkorábbi év­századaiba visszavezetni tudó egyházak tanácskozásának kö­zéppontjában Krisztusról szó­ló tanításuk egységesítésének kérdése álL (EPD) ___ A nemzeti egység jegyében Részlet D Káldy Zoltán püspök előadásából (Országos Esperest Értekezlet) A most következő választá­sokon újra meg kell nyilvá­nulnia annak a nemzeti egy­ségnek, amelyben népünk a szocializmust építi. Sőt, nem­csak ennek a nemzeti egység­nek megnyilvánulásáról van szó, hanem annak erősítésé­ről is. A szövetségi politika Abból kell kiindulnom, hogy bár a Párt társadalmunk eszmei, politikai vezetője, fel­adatát nem úgy fogja fel, hogy csupán ö maga építi a szocializmust, hanem annak építésénél a leszélesebb tö­megekre támaszkodik. Né­pünk összes alkotó erejét akarja tömöríteni a szocializ­mus teljes felépítéséhez. Még emlékezetünkben van a Ma­gyar Szocialista ' Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, Kádár Jánosnak, a Kongresszuson elhangzott mondata: „a Párt arra törek­szik, hogy a társadalom min­den alkotó ereje belekapcso­lódhassák az építő munkába és a közös feladatból... min­den dolgozó a maga helyén vegye ki részét és végezze el feladatát A célra irányuló milliónyi gondolatnak és tett­nek kell eggyé válnia a szo­cializmus építésének hatalmas folyamatában.” A Párt a szö­vetségi politika jegyében irá­nyítja a szocializmus építését A szövetségi politikában pe­dig az összefogást, az egysé­get kívánja munkálni a Párt. Ez a szövetségi politika gya­korlatilag a Hazafias Nép­front mozgalomban valósul meg. Ennek keretében a tár­sadalom valamennyi osztálya és rétege összpontosíthatja erejét a szocializmus felépí­tése. céljából. Itt együtt dol­gozhatnak munkások, parasz­tok, értelmiségiek, különböző világnézetű emberek, mind­azok, akik maguk előtt látják a közös célt, a szocialista Ma­gyarország felépítését. A közös cél ,Ml, hivő emberek örüljünk annak, hogy a szövetségi poli­tika jegyében együtt dolgoz­hatunk honfitársainkkal, bár­milyen osztályhoz vagy ré­teghez tartoznak, bármilyen munkában foglalatosak és bár­milyen világnézetűek. A szo­cializmus felépítéséért történt összefogásnak a magunk ré­széről nem a hitbeli alapjait kell keresnünk, hanem a cél érdekében való összefogást. Ezt így is mondhatom: nem az a fontos, hogy akik együtt munkálkodnak, azok hitbeli- leg azonos állásponton legye­nek, hanem az a fontos, hogy a cél látásában és megvalósítá­sában legyenek egyek. Termé­szetesen eközben mi evangé­likus emberek nem kapcsoljuk ki és nem tagadjuk meg hitün­ket, sőt inkább a hitünk által meghatározott értelmünk se­gítségével és a hitből folyó di­namizmus erejével munkálko­dunk együtt más világnézetű honfitársainkkal. Sőt, még arról sincs szó, hogy lemondjunk az evangéliumi erkölcsiség sajá­tosságairól és minden további nélkül szocialista erkölcsiség- ről beszéljünk az építés közben. Mi nagyra becsüljük népünk­nek azokat az erőfeszítéseit, amelyek a szocialista erköl­csiség érvényre juttatásáért és megizmosodásáért folynak. A szocialista erkölcsiség magas- rendű erkölcsiség. Ugyanak­kor öntudatosan valljuk, hogy mi az evangéliumi erkölcsiség alapján állunk, amely több ponton ugyan szinkronban van a szocialista erkölcsiség- gel, más pontokon viszont kü­lönbözik attól. Meg vagyunk róla győződve, hogy sajátos értékeinket nemcsak hogy nem kell megtagadnunk, mi­közben együtt munkálkodunk nem hívő honfitársainkkal, hanem éppen ezektől a nor­máktól megkötötten szolgál­hatjuk legjobban a közös célt. Többször vetődik fel evan­gélikus emberekben olyan gondolat, hogy a Párt „szö­vetségi politikája” lényegében csak taktikai szövetség, amely egy bizonyos időre szóL Ma­gam részéről szeretném hang­súlyozni azt a meggyőződése­met, hogy ezt az együttműkö­dést semmiképpen nem lehet így szimplifikálni sem mások, sem a magunk részéről. Ha mi azt gondoljuk a nem hívőkről, hogy ők csak taktikai okokból vállalják a hívőkkel az együtt­működést a szocializmus épí­tése érdekében, a nem hi­CSEPREG Nem tudom, nem a legki­sebb lélekszámú filiánk-e a csepregi, amelynek a háború után önálló imaházat létesí­tettek. A jelzés szerint Csep- regen őslakos evangélikus nincs is. Ma 26 lelket tartanak számon. ______„_____ Az imaház egy régi épület átalakításából létesült, az át­alakítás telekeladásból fede­ződött. Az anyagi alapot je­lentő telket egy jelentősebb adományból még a huszas években szerezték, az épület mai formájában 1968-ban lé­tesült Mindössze 5X6 m-es az imaterem, s természetesen jól fűthető. Havonta kétszer, s a nagy ünnepeken használ­ják. A belső berendezést a szakonyi anyagyülekezet ado­mányozta, a belső csinosítást és festést pedig most végezte­tik egy azóta Csepregről el­került régi hívük adományá­ból. A kicsiny gyülekezet gon­dozó lelkésze régóta a szako­nyi (Vas megye) anyagyüle­kezet lelkésze, Rác Erna vők is joggal gondolhatnák a hívőkről, hogy ők is csak tak­tikai okokból vállalják a nem- hivőkkel való együttműködést az egyházi munka biztosítása céljából. Az ilyen gondolatok pedig béníthatnák mindkét ol­dalról az alkotó erőket és azok összefogását. A hivő evangélikus embereknek hát­só gondolatok nélkül kell együtt munkálkodniuk a nem- hivőkkel a közös érdekért, a szocialista Magyarország fel­építéséért. Közben észre kell vennünk azt is, hogy népünk és annak vezetői nemcsak el­fogadják és igénylik a hivő emberek munkáját, hanem meg is becsülik azt. Kádár János így mondta ezt a leg­utolsó kongresszuson: „Külön­böző világnézetű emberek kö­zött is lehetséges kölcsönös megbecsülés és együtt mun­kálkodás olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják.” Azok a lelkészek és gyülekezeti tagok, akik az elmúlt években jó szívvel fá­radoztak társadalmunk építé­sében, szolgáltak városuk és községük fejlesztésében, tár­sadalmi életében, a Népfront mozgalom keretében és a bé­kemunkában, azok újra és új­ra megtapasztalhatták, hogy társadalmunk megbecsüli őket és jelét is adja ennek a meg­becsülésnek. A hivő emberek szocializmust építő munkája tehát egyszerűen nemcsak el­fogadott munka bizonyos tör­ténelmi körülmények között, hanem megbecsült munka is. Erkölcsi segítség Ügy látom, hogy az eddigi­nél több és szélesebb bázisú erkölcsi segítséget kell ad­nunk népünknek a magasabb szintű szocializmus építésénél. Elsősorban azzal, hogy magu­kat az evangélikus embere­ket, akik különböző helyeken dolgoznak: mezőgazdaságban, iparban, hivatalokban az ed­diginél világosabban és konk­rétebben tanítjuk arra, hogy becsületesen, erejük latbave- tésével, szellemi képességeik érvényesítésével, szaktudással és tiszta kézzel végezzék el azt a munkát, amelyre elhi­vattak nemcsak népünk által, hanem Isten által is. Tekint­sék valóban hivatásnak a munkát. Igazi szolgálatnak a másik ember, az egész nép ja­vára. Ezzel párhuzamosan egyházunk lelkészeinek és tagjainak az eddiginél jobban és keményebben kell harcolni az egoizmus mindenfajta meg­nyilvánulása ellen, a haszon­lesés, a pénz hajszolás, a kap­zsiság, a munka nélküli kere­set, a munkalazítás, a bér­csalás, a lopás, a közvagyon megkárosítása ellen, továbbá a cinizmus ellen, amely gú­nyosan néz le minden szent célt és fölényesen beszél né­pünk célkitűzéseiről, lekicsiny­H elért eredményeinket, 'ma­gasztalja a nyugat sikereit és lezser munkátlanságban el­várja, hogy államunk és né­pünk készen hozzon számára olyan eredményeket, amelye­kért neki is meg kellett volna dologznia. A saját pátria Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztá­sánál újra és újra elő fognak kerülni nem csupán az össz­népi célok és feladatok, ha­nem a megyék, a városok és a falvak lakosainak a céljai és feladatai. Tehát a saját pátria gondjai és örömei. Vizsgálat alá kerül majd, hogy a nagy nemzeti célokat hogyan lehet lebontani és megvalósítani ki­sebb egységekben és területe­ken. A Pártnak és a kormány­nak az a célkitűzése, hogy ezeknek a kisebb egységeknek önállóságát növelje és ezzel együtt azok felelősségét is erő­sítse. Annak a „milliónyi gon­dolatnak”, amiről a Pártkong­resszusán volt szó, egy része a megyékből, a városokból és a falvakból jön és közülük; soknak ott Js kell megvalósul­nia. A saját pátria szeretete és érte való fáradozás nemcsak nem bűn a szocializmus épí­tése közben, hanem kötelező is, mert egy vagy több téglát jelent az össznépi program megvalósításában. Ezen a helyen is hadd Hív­jam fel a lelkészek, a presbi­terek és a gyülekezeti tagok fi­gyelmét arra, hogy aktívan kapcsolódjanak be megyéjük, városuk és községük életébe. Ott, ahol erre lehetőségük van. Keressék meg a módját és lehetőségét, hogy részt ve­gyenek különböző társadalmi bizottságok munkájában, a helyi Hazafias Népfront szol­gálatában, a békebizottságok tevékenységében, továbbá hon­ismereti bizottságokban. Ép­pen ezekben a bizottságokban és munkaközösségekben kell nyilvánvalóvá tenniük első­sorban a lelkészeknek, hogy vállalják a szocializmus építé­séből a rájuk eső részt és azt nem tartják hivatásukkal szembenállónak, sőt éppen ab­ból folyósul, az igazi hazafiság jegyében és a saját pátria fel­virágoztatása érdekében dol­goznak együtt megyéjük, vá­rosuk és községük vezetőivel és népével. Az ilyen értelemben vett közéleti aktivitást fokoz­niuk kell a lelkészeknek, gyü­lekezeti felügyelőknek, presbi­tereknek és gyülekezeti tagok­nak Az evangélikus lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak szava­zatukkal a választások során tudatosan törekedniük kell arra, hogy megerősítsék kor­mányunk politikáját és kife­jezésre juttassák a maguk szavazatával is népünk össze- forrottságát és egységét. A SVÉD PÜSPÖKÖK „gyakoríatiatlannak” mondot­ták azt a felmerült tervet, hogy a svédországi egyház keretében az odatelepült finnek lelkigon­dozására finn nyelvű egyházke­rületet állítsanak fel. (Mint ahogyan Finnországban van svéd nyelvű egyházkerület) A Dagens Nyheter svéd lap sze­rint a Svédországban élő fin­nek anyanyelvű lelkigondozá­sáról egyházkei ületenként kü­lön megbízottakkal kell gon­doskodni. Ilyen ez ideig csak három svéd egyházkerületben működik. (Kotimaa) EVANGÉLIKUS CIGÄNYÜJSÄG A finn egyház cigánymisszió­ja évente tizenkétszer megjele­nő, nyolcoldalas lapot ad ki finn és cigány nyelven, „Rojgano Boodos” címen. (Sanaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom