Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-28 / 9. szám
Állapota: nem reménytelen 1 Móz, 3, 14—19 Az orvos szomorúan áll a betegágy mellett. Ránéz a betegre s bár neki nem mondja, a tünetek alapján megfogalmazódik benne a félelmetes diagnózis: „Állapota reménytelen." Lehet még biztatni, áltatni a beteget ideig-óráig, de segíteni már nem lehet rajta. IGÉNK AZ EMBERI ÉLET, mindnyájunk életének súlyos diagnózisát adja. Olyan pontokra tapint rá, ahol baj van. Mégsem akar elkeseríteni. Sőt biztat: vállald az életet — bajaival, nehézségeivel, tökéletlenségével együtt, hiszen van erőforrás és van reménység. Az ember és a kígyó elkeseredett harcának bemutatásával a Szentírás arra a soha meg nem szűnő küzdelemre mutat, amelyet az embernek a bűn ellen kell vívnia. A hivő ember lelkiismerete különösen is érzékeny. Üjból és újból felfedezi életében a bűn hatalmát. Meg-megújuló harca ellenére mindig más pontokon jelentkezik a kísértés. Rájövünk, hogy vallásosságunk álarca alatt mennyi kishitűség, önzés, irgalmatlan- ság, rosszindulat, tisztátálanság húzódik meg. Olykor az az érzésünk, hogy a harc kilátástalan. Különösen fáj, hogy a népek nem tudnak békében élni egymással. A gyűlölet gonosz tüze újból és újból fellobban és pusztít. A nemek közti viszony feszültsége napjaink egyik legégetőbb kérdése. Elemi erejű vágy sodorja a férfit és a nőt egymás felé, s ugyanakkor sokszor félelmetes, sötét erők rombolják szét és teszik pokollá kettőjük kapcsolatát. A vágy beteljesedést ígér, ámde ez a beteljesülés legtöbbször hiányos és tökéletlen. Az asszony életében az anyaság örömét gyakran megkeseríti férjének hűtlensége, durvasága, vagy a gyerekek hálátlansága. A gyermekszülés még ma is könnyekkel és sok fájdalommal jár, s a dolgozó asszony vállára — többletként — az otthoni helytállás újabb nehéz terheket rak. A MUNKA JELENTI ÉLETÜNK TARTALMÁT. De ezen a területen is jelentkeznek komoly nehézségek. Ma már nem mindig kell „verejtékesen” dolgozni. A gépiesen végzett munkában azonban sokszor hiányzik az öröm. A sikertelenség, kudarc nagyon le tudja törni az embert. A több szabad idővel még nem mindenki tud tartalmasán gazdálkodni. S azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberiség egy része még ma is nagyon „verejtékesen”, primitív körülmények közt dolgozik a rendkívül sovány kenyérért. Életünkre rávetíti árnyékát a halál. Akárhonnan jövünk, mindenképpen a sírhoz érkezünk egyszer. Kérlelhetetlen törvény az elmúlás. S olykor nagyon sok kín, mérhetetlen hosszú szenvedés előzi meg a halált. Mindez pedig nem Isten eredeti elgondolásából, hanem bűnösségünk miatt van így. NEM REMÉNYTELEN HAT A HARCUNK, a munkánk, a jóra való törekvésünk, az életünk? NEM! Mert van erőforrásunk és van reménységünk. Böjtben arra a Jézus Krisztusra nézünk hittel, aki meghalt és feltámadott értünk, s aki legyőzte a gonoszt. Vállaljuk hát a Tőle kapott erővel az életet a maga töredékes, nehéz voltában Is. Ha Véle járunk, Ö megajándékoz uj életkedvvel, új szeretettel, új reménységgel. Trarjánr Gyula IMÁDKOZZUNK Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. február 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 10., de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Ffangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blá- zy Laios. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10., du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3 Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsal Miklós. Óbuda de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv.) dr. Vámos József. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Behcze Imre, de. 11. (úrv.) Ben- cze Imre, du. 6. dr. Rezéssy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Vtson-tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Viáontái Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). Kicsoda az ember? 8. zsoltár Urunk, Jahve, mily felséges neved széles e világon, ki az égen mutatod meg dicsőségedet Csecsemők, csecsszopók ajkával emeltél bástyát támadóid miatt, hogy elhallgattasd az ellenséget a bosszúvágyót Ha egedet nézem, ujjaid művét holdat, csillagokat, melyeket odatettél — mi az ember, hogy gondolsz rá, s az emberfia, hogy felkarolod? Hiszen kis híja, hogy istenné nem tetted, dicsőséggel és fenséggel koronáztad meg! Ürrá tetted kezed művein, mindent lába alá vetettél! Juhot-barmot mind, mezei vadat is, égimadarat s tengeri halat amely a vizek ösvényeit járja. Urunk, Jahve, mily felséges neved széles e világon! Fordította: Bodrog Miklós Kenyér Urunk! Segíts, hogy ne keserítsen el életünk sok tökeletlen- sége, fogyatékossága. Köszönjük, hogy szeretsz minket, és szereted az egész világot. Add, hogy hittel fogózzunk bűnbocsátó irgalmadba, s napról napra Veled járjunk. Segíts, hogy fáradhatatlanul harcoljunk a bennünk levő gonosz ellen. Add áldásodat munkánkra, családi életünkre. Segits, hogy mindig szeretetben járjunk az emberek között, s hűségesen hordozzuk a világ sokféle ínségét. Vedd el szívünkből a halálfélelmet és add, hogy halálunk közelsége egyre tartalmasabb életre ösztönözzön. Áldd meg Urunk mindnyájunk életében a böjti időt. Ámen. Hamar Gyula 90 éves Sopron, Kölcsey u. 10. sz. alatti csendes otthonában felkerestem Hamar Gyulát, a volt dunántúli Evangélikus Tanítóképző Intézet 90 éves nyugdíjas igazgatóját, hogy szeretetteljes jókívánsággal kö- szontsem gyülekezetünk nevében. Mintha nem is janttár 31.- ét jelezne a naptár olyan enyhe szellő járja a tájat és mintha nem is 90 esztendő szállt volna tova, olyan mindenre kiterjedő fiatalos érdeklődéssel beszélget Gyula bácsi a vendégeivel. Nem kell őt hosszan kérlelni már is megelevenedik ajkán a múlt. — Atyai ágon pedagógus nemzetség tagja vagyok. Régi időben a pedagógusok általában szegény, lelkiismeretes emberek voltak. A szülői ház hatására én is pedagógusnak készültem és tanulmányaimat a budapesti egyetem mellett megszervezett tanárképző kollégiumban államsegélyes diákként végeztem el. Szolgálatomat 1904-ben a budapesti Deák téri evangélikus leánypolgáriban kezdtem meg, ahol egy év múlva véglegesítettek is. Ugyanebben az évben Kapi Gyula, a soproni tanítóképző intézet igazgatójának nyugdíjazásával megüresedett tanári állásra hívtak meg. Így .lettem Sopronban — ahogyan Gárdonyi Géza a tanítóképzőt nevezte —, „a szegények egyetemének” tanára. Az első világháború nehéz útjáról hazatérve, 1919-ben megválasztottak az intézet igazgatójává. Korán, 1936-ban kerültem nyugdíjas állományba. — Mit tud Gyula bácsi régi kedves diákjairól? — űrömmel és megnyugvással emlékezem hűséges tanítványaimra, akik kikerülve az intézetből derekasan megáll- ták a helyüket az életben mint tanítók, kántorok, szak- és tanulmányi felügyelők. Néhá- nyan tovább tanulva magasabb pozícióba is jutottak. Akad közöttük még orvos is. Tanítványaim közül, akik még életben vannak, vagy még szolgálatban állnak, sokan szívesen gondolnak rám, és én is az elpusztult Alma Mater gyermekeire soha el nem múló szeretettel gondolok. — Gyula bácsi egykor a soproni tealógián is tanított! — Igen kedves emlékeim vannak a volt soproni teológiai fakultással kapcsolatban. Azoknak a teológusoknak, akik 1922—36 között készültek fel szolgálatukra az egyházi ének és zene előadója voltam. Buzgó hallgatóságom volt és körükben szívesen végeztem munkámat. — Mire gondol leginkább, kedves Gyula bácsi, a mai napon? — Hálás vagyok Istennek, hogy mindeddig kegyelmesen hordozott, hogy esztendeimet együtt tölthetem drága jó élettársammal, és hogy életem alkonyán egyre teljesebb mértékben magamra vonatkoztathatom énekeskönyvünk 590. énekének minden egyes szavát: „Az én időm, mint a szép nyár”... Búcsúzunk. Elköszönünk az ünnepelt házigazdától kedves ottthonának kapujában. Megmozdul szívünkben az ének: „Az én időm, mint a szép nyár” és dallama elkísér. Istennek köszönjük Hamar Gyula hűséges szolgálatát! Rusznyák Ferenc De jó a felnőtteknek! — mondja sok gyerek. Miért jó? — Mert azt teszik, amit akarnak. — Tévedsz! A felnőttek sem tehetik amit akarnak. Felnőtt az az ember, aki maga keresi meg a kenyerét. Ez nem köny- nyű dolog. Milyen fáradt, kimerült sokszor édesapád, édesanyád. Miért? A kenyér miatt. Magától nincs kenyér. Millió- számra élnek édesapák és édesanyák a földön — nem a mi hazánkban —, akik nem tudnak elég kenyeret adni gyermekeiknek. Éhesen fekszenek le aludni. Miért? Mert lusták dolgozni? Nem. Olyan országban élnek, ahol nehéz kenyeret keresni, örülj, hogy nálunk nem így van, hogy nem kell éhezned. Becsüld meg a kenyeret! Jézus Ismerte az éhezést Sokszor találkozott éhezőkkel. Egyszer ötezer éhes ember vette körül. Messziről jöttek. Hallgatni akarták Jézust. Kevés ennivalójuk volt. Az is el- ogyott útközben, Egy gyermeknél maradt mindössze öt árpakenyér és két hal. De mi az ennyi sok népnek? Jézus ekkor így szólt tanítványaihoz: Ültessétek le az embereket a fűre. Ekkor kezébe vette Jézus a kenyereket Hálát adott Istennek azért a kevésért is és szétosztotta a tanítványoknak, a tanítványok továbbadták az ott ülőknek. Aztán a halakból is adott mindenkinek, amennyit akartak. Mikor már jóllaktak, összeszedték a megmaradt darabokat és tizenkét kosarat töltöttek meg. Csodát tett Jézus, mert nem tűri, hogy aki őt követi, éhezzen. Csodája három dologra tanít minket: 1. Isten mindnyájunknak meg akarja adni a mindennapi kenyeret. 2. Istennek meg kell köszönni a mindennapi kenyeret. Ezért imádkozunk mi is étkezéskor, mint Jézus. 3. Meg kell becsülni a mindennapi kenyeret. Még a morzsáit is össze kell szedni. A pazarlás bűn! A kenyércsoda története nem fejeződött be a megmaradt kenyérdarabok összeszedésével. Az emberek, amikor jóllaktak, szemtelenekké váltak. Így szóltak: Ilyen ember kell nekünk, aki kenyércsodát tud csinálni. Azt gondolták, ha tele van a gyomor, az már minden. Odamentek Jézushoz. Bele akartak karolni, hogy magukkal vigyék. Jézus azonban eltűnt közülük. ö nem azért jött, hogy ingyenkenyeret osztogasson és leszoktassa az embereket a munkáról. Később újra találkozott Jézus az ötezer emberrel, mert azok mindenütt keresték. Szigorúan beszélt velük. Megmondta: Ti csak azért kerestek, mert ettetek abból a kenyérből, amit adtam néktek. Hogy el ne vesszetek, egy másik kenyérre van szükségetek. Keressétek ezt a kenyeret. És hozzátette: Én vagyok az életnek kenyere. — erd-kálvartahegyen öl gyümölcsös megosztva is e Horváth János ny. tanár. Tát evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egy Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztöbizo Felelős szerkesztő és kiad D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadohlva Budapest. Vni.. Puskin u. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— \ Előfizetési ár: egy évre 90,- Arusitja a Magyar Posta Index 25 211 71.0363 Athenaeum Nyomda, Budápet Rotá-iós magasnyomás Felelős vez“tő: Soproni Béla Igazgató „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 János 3, 8) VASÄRNAP. — „Nemcsak kenyérrel él az eanber!... Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! ... Az Urat, a te Istenedet imádd!” (Mt 4, 1—11) Jézus válaszai a kísértő fölötti győzelmet jelentik. A kísértés mindig hitpróba, de nem abban az értelemben, hogy azt vizsgálná, hiáz-e az ember vagy nem hisz, hanem abban, jól hisz-e. A kísértő kérdések is arra irányulnak, hogy Jézus önmagában bízik-e, isteni erejében, különleges hatalmában vagy Istenben magában. A hit példája nem a „magabiztos'’, hanem az „Tstenben-biztos” hivő! HÉTFŐ. — „Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek.” (Jk 4, 1—10) A hit olyan Istenbe vetett szilárd bizonyosságot jelent, amelyik képes ellenállni a gonosznak, akármilyen formában is jelentkezzék az. A kénköves füstöt lehelő lópatá- jú ördög a képzelet szüleménye, de találkozunk a gonosz- szál az életünkben, mint rossz gondolattal, szóval és cselekedettel, mint Istennel való kapcsolatunkat és embertársainkhoz fűződő viszonyainkat rontó erővel. Isten harcot akar bennünk és körülöttünk a jó, az ö akarata érdekében. KEDD. — „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága, azután a kívánság megfoganván, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jk 1, ISIS) Jézus ezt a gondolatot úgy fogalmazta, hogy szerinte is az ember belsője a rossz forrása, „a szív teljességéből szól a száj”, belülről jön elő a gonosz. Ezért elsősorban belülről kell megújulnunk és ezzel együtt újul meg a külsőnk is. SZERDA. — „Járuljunk bi- zodalommal a kegyelem királyi székéhez.” (Zsid 4, 14—16) Kísértéseinkben, földi vándorúinkon nem vagyunk egyedül. Jézus végigjárta a kísértést is, előttünk járt és velünk jár. Teljes nyíltsággal, őszinteséggel és bizalommal kérhetjük a segítségét, járulhatunk elébe. A böjti időszakasz az egyházi esztendő azon része, amikor erre különösen is sok alkalom van. CSÜTÖRTÖK. — „Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.” (Zsid 12, 1—7) Nem elég elindulni a hitben és a ke- resztyénségben, meg is kell érkezni. Szálmalángú, gyorsan ígérő emberek vagyunk, akik számára újra és újra szükséges, hogy a kitartásra, az állhatatosságra buzdítson az Isten. PÉNTEK. — „Hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” (Zsid 2, 9—18) Jézus Isten örök országának követe volt a földön, hogy átvezessen minket embereket az Atyához. Legyőzte a halált és győzelme részesei lehetünk. Elmúlás, gyász, koporsó dacára bízhatunk benne. SZOMBAT.— „Boldog és szent.” (Jel 20, 1—6) Ilyennek akar látni az Isten. A Biblia utolsó könyvének apokaliptikus képei sok szempontból homályosak, világos azonban Isten akarata: boldognak és szentnek, Benne és Vele örü- lőnek akar látni. Szeretné, ha bennünk fölépülne valami országából, ha helyet adnánk szolgálva szerető és békességet kínáló akaratának. ifj. Harmati Béla — Böjt 1. vasárnapján az ol- hűséges, odaadó munkálkodátárterítő színe: lila. A délelőtti sáért köszönetét mondva. A istentisztelet oltár! igéje: Mt 4, gyülekezet vezetősége nevében 1—11; az igehirdetés alapigéje: Kari Károly felügyelő üdvö- 1 Móz 3, 14—15 (16—19). zölte a jubilánst. Bencze Imre lelkész pedig arról szólt, hogy — CSABACSÜD. A gyüleke- Sulyok Imre munkássága túllép zet szeretetvendégségén január a gyülekezet határain, hiszen 31-én Farkas Lajos kardoskúti tevékenyen részt vesz az orszá- lelkész előadással szolgált. gos kántorképzésben, jelentős érdemei vannak a himnológia — MEZÖBERÉNY II. A gyű- területén, kórusművei, orgonalekezet február 7-i szeretetvén- darabjai megszólalnak sokfelé, dégségén Kertész Géza gyulai s mint zeneszerző, öregbíti a helyettes lelkész szolgált elő- magyar zene jó hírnevét min- adással. denütt. A kelenföldi szolgálata előtt az óbudai gyülekezet or— BÉKÉSCSABA. Február gonistája volt s így több mint iQ-pn fprfi három evtizeds munkálkodik keretében BreboS Gyűli az egyházi zene területén, csorvási lelkész „Keresztyén életünk az örökkévalóság fé- —- HALÁLOZÁS, özv. Kirnyében” címen előadást tartott. ner Gusztáváé, sz. Mertz Irén, a volt apostagi igazgató-tanító — KISKÖRÖS. Február 10- özvegye, életének 95. évében én a gyülekezet presbiterei és február 7-én Budapesten el- családtagjai részére szeretet- hunyt. A ceglédi evangélikus vendégséget rendeztek, melyen öregtemetőben temették el, ifj. Harmati Béla külügyi tit- ahol férje is nyugszik. kár tartott előadást „Egyházunk jövője” címen. — Laszkács Mihály, a tiszaföldvári gyülekezet sok éven — CINKOTA. Február 14- át volt hűséges gondnoka, életéén a délelőtti istentiszteleteken m;’h 10. évében hosszú szenve- ifj. Kendeh György egyházke- dés után elhunyt. A gyülekezet rületi lelkész igehirdetéssel nagy részvéte kísérte utolsó útszolgált. jára február 13-án. „Jól vagyon jó és hű szolgám...” — KISKÖRÖS. Február Ills között igehirdetési soroza- — Kosa Márton a rákosli- tot tartottak a gyülekezetben, geti gyülekezet tagja életének melyen minden alkalommal 93., házasságának 68. évében igen szép számban vettek részt február 10-én elhunyt. Teme- a gyülekezet tagjai. Az igehir- tése február 15-én volt Feren- detéseket Szirmai Zoltán faso- czv Zoltán lelkész szolgálatári másodlelkész és Görög Ti- val. Az elhunytban dr. Kosa bor kecskeméti lelkész, esperes Pál rákoskeresztúri lelkész tartották. édesapját gyászolja. — KELENFÖLD. A gyüleke- — Dr. Mauritz Béla, a budazet március 6-án, szombaton pesti tudományegyetem ny. délután fél 6-kor kezdődő sze- tanára, volt dékánja és rektora retetvendégségén Cserháti Sán- életének 90. évében hosszú be- dor szegedi lelkész tart elő- tegség után február 15-én eladást: „Keresztyének közössé- hunyt. Hamvasztás előtti búgé a nem-keresztyénekkel” csúztatása február 22-én volt címmel. a rákoskeresztúri temetőben. — 20 ÉVES ORGONISTA- JUBILEUM. A kelenföldi gyülekezetben február 12-én ben- A Brazíliai Evangélikus Egy- sőséges ünneplésben emlékez- ház Porto Alegreben megnyi- tek meg a vegyeskár próbáján tóttá a Lutheránus Világszö- Sulyók Imre orgonista-karnagy vétség segítségével új rádióstú- húszéves szolgálatáról. Dr. dióját. Ez a stúdió látja majd Ráth Szabolcs, az énekkar el- el anyaggal a 40 helyi rádióál- nöke köszöntötte a karnagyot lomás egyházi műsorait. (EPD)
