Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-28 / 9. szám

Szerelem, házasság, család ,, Együtt-járás ’ jegyesség ■ Az általános erkölcsi kérdé­sek után sorozatunkban e cik­kel mar a két ember között létrejött kapcsolat konkrét kér­déseivel kezdünk foglalkozni. Az egymásratalálás és a há­zasságkötés közötti idő adja mostani témánkat.. Ez ugyan látszólag keveseket érint s még azokat is csak átmenetileg, mégis érdemes beszélnünk róla, mert mind az emberi kapcso­latok kialakulására és elmélyí­tésére nézve, mind pedig em­beri és lelkipásztori szolgála­tunk feladataira nézve hasznos tanulságokat vonhatunk le be­lőle. ÉRDEKES, HOGY SOK MAI FIATAL, akik mai szóhaszná­lat szerint „együtt-járnak”, te­hát kiválasztották egymást és talán mar közeli vagy távolab­bi közös jövőjüket formálgat- ják, a jegyesség gondolatával nem tud mit kezdeni, nem egy esetben át is ugorják inkább. Az idősebbek általában mo­solygó ábrándozással emlékez­nek a jegyesseg időszakára, ta­lán, mert az fiatalságukat idé­zi, talán, mert szerelmük még felhőtlenebb, tehermentesebb volt Ilyenfajta nosztalgia azon­ban nem vonzza a fiatalokat Arra szeretnénk e sorokban mégis rámutatni, hogy két egy­mást szerető ember számára a jegyesség (akár megelőzte egy formális gyűrű-csere, akár csak egymásnak adott őszinte szavuk és szivbeli elhatározá­suk a pecsét) —- nagyszerű al­kalom a felkészülésre, a házas­ság életre szóló kapcsolatának előkészítésére. MAI FIATALOK SZAMARA IS TANULSÁGOS lehet, ha csak néhány szóban utalunk az eljegyzés, „kézíogó” gyakorla­tának kialakulására. Bizony hosszú az út attól kezdve, mi­kor ezt az aktust hosszas tár­gyalás, alku előzte meg két család között s ennek eredmé­nye olyan szerződés megkötése s aláírása volt (egyes korokban a részletes kimutatást még bí­róság előtt is érvényesítették!), melyet asszony-eladásnak is neveztek. Ez ünnepélyes for­mák között zajlott le, még az ebből már természetszerűleg következő házasságkötésnél rs fontosabbnak tartották és mindehhez a fiatalok, főképpen a menyasszony véleményét ki sem kérték. Mind az ótesta­mentum világában, mind egyéb népek történetében találunk NGELIKUS FÖLDRADZ A Visztula vidékén Azon a nagyjából sík terüle­ten, amely a Keleti-tenger és a Kárpátok között terül el, van Lengyelország közel 312 ezer km3 területe, ahol 32—33 millió lengyel él. Keleti, nyugati ha­tára nyitott s így földrajzi fek­vésénél fogva is, ha a szom­szédos államok erősek voltak, néha a fővárosig hódították el területeit, de volt idő, amikor Lengyelország ereje haladta meg szomszédaiét és meghódí­totta orosz területből Kijevet, vagy a Balti-államok közül Lit­vániát. A tenger és a Kárpátok némi védelmet nyújtottak, de a belső meghasonláson, oktalan feudális és nemesi vetélkedésen azok sem segíthettek és így há­rom oldalról szaggatták szét a szerencsétlen országot, A lengyel dráma 1772-vel kezdődött, majd folytatódott 1773-mal s befejeződött 1795- teL Ez a három évszám az ezeréves lengyel történelem legszomorúbb és leggyalázato­sabb évszáma. Az utolsónál a napot is jegyezzük meg: októ­ber 10. amikor Maciejowice mellett Kosciusko elvesztette a csatát s vele együtt elveszett Lengyelország is. Mert ez idő­től törölték Európa térképéről. Három birodalom osztozott rajta: Poroszország, Ausztria és Oroszország. Csak az első világháború után, 1918-ban lát­hat Europa újra lengyel' szí­neket. A 10. században vette fel a keresztyénség nyugati, latin változatát, s ez a tény ezt az északi szláv népet azonnal el­térítette fejlődési irányában ke­leti rokonaitól. De Nyugat felől nemcsak a keresztyénség érke­zett, hanem vele együtt a be­avatkozás és a hódítási szándék is. Az északi terület hosszú ide­ig a német lovagrend megszál­lása alatt volt s az ország ener­giáit századokon keresztül a né­met terjeszkedés őrölte fel. A dinasztikus királyság ide­jében^ középkor végen közös királyaink is vannak, s később különösen emlékezetes az er­délyi Báthori István uralkodá­sa. A közös uralkodók alatt a két nép, magyar és lengyel kö­zött nyelvi, kulturális, vallási különbözőségek ellenére is egy megmagyarázhatatlan vonzó­dás érzése alakult ki. Ez a köl­csönös szimpátia napjainkig fennáll. És ki ne emlékezne szeretettel és megbecsüléssel a szabadságharc lengyel hősei­re, Bemre, Dembinszkire, stb., akik a Kárpát-medencében harcoltak a önkény és az el­nyomás ellen, míg saját hazá- jukben ez idő alatt a legsúlyo­sabb állapotok uralkodtak. Számos történelmi élmé­nyünk az egymásrautaltság és a közös sors gyermekeivé tett bennünket Csak a második világháborúban váltak el né­miképp útjaink, de akkor sem népeinkké, hanem a magyar uralkodó osztályé. Lengyelor­szág ebben a háborúban fel­mérhetetlenül sokat szenvedett. Több mint hat millió halott­ja volt és csak egyetlen váro­sát állítjuk a pusztulás mérete­inek szimbólumául emlékezte­tőként: Varsót A protestantizmust a refor­máció idején, Németország után elsőként fogadta. A talajt elő­készítette a huszitizmus és a humanizmus. EZ .időben a .len­gyel lakosság több, mint két­harmad része á lutheri szárny­hoz tartozott. (Nem függött össze ez Báthorival, mert ő maga protestáns létére a je­zsuitáknak kedvezett, az egy­séges államot egységes vallás­sal akarta megteremteni.) Ami­lyen gyorsan refórmálődott a lengyel egyház. ugyanolyan gyors a római katolikus vissza­hatás. Itt kezdődik legkoráb­ban az ellenreformáció és Báthori idejében már nincs meg a protestánsok egyenjogú­sága és amikor megnyirbál­ják a városok jogait, fejlődé­sében is megakasztották és visszavetették az országot szá­zadokra- S miközben sikerült maradék nélkül szinte felszá­molni a protestantizmust, egy elmaradt, fejlődésében megre­kedt Lengyelország áll előt­tünk. Az egy és negyed százados megszállás alatt erőszakos nyel­vi és vallási beavatkozás volt. A cári területen az orosz nyelvvel a pravoszláv vallást, porosz területen a német nyelv­vel az evangélikus hitet eről­tették. A három megszálló kö­zül a monarchia volt a légii - berálisabb. De a hosszú szakasz alatt a római katolikus „nem­zeti hit” volt az a sánc, amely mögött megőrizhette a nép nemzeti, nyelvi és történeti ön­tudatát. A hivő lengyel lakos­ság szinte maradék nélkül ró­mai katolikus ma is. A második világháborúig azonban mégis fejlődött az evangélikus egyház, de egyfe­lől a háború alatti sok szenve­dés, másfelől a német lakosság kitelepülése törpe, szórvány­helyzetbe sodorta. Ma is csak bizonyos területein gócosodnak evangélikusok az országban. Így Sziléziában és a mazurok között találunk nagyobb szám­mal. Az összlakosságnak csu­pán 0,3%-át teszik ki, azaz nem egész 110 ezer lelket. De mint említettük, szétszórtan azon a területen, amely ha­zánknál három és félszer na­gyobb. A többi felekezet a római katolikuson kívül így oszlik meg: 60 ezer lengyel katolikus, 30 ezer ókatolikus, 410 ezer or­todox, 25 ezer zsidó (a néme­tek a 3,4 millió zsidóból 3,3 mil­liót meggyilkoltak) és a már részletezett evangélikusok. A protestánsok száma kb. 140 ezer lélek. A lengyel evangélikus egyház tagja a Lutheránus Vi­lágszövetségnek és az Egyhá­zak Világtanácsának. Dr, Réde.y Pál ilyen példákat. Faluhelyen még nálunk is kísértett a legutóbbi időkig a vagyoni és vallási helyzethez való alkalmazko­dás a fiatalok párválasztásá­ban. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy mindig voltak olyan népek is, ahol hagyományosan a kölcsönös elhatározáson, szabad és ön­kéntes hozzájáruláson volt a hangsúly. HOGYAN ALAKUL NÁ­LUNK, a mi társadalmunkban az ifjúság egymáshoz való vi­szonya? Már az alapfokú isko­lai nevelés koedukációs alapon történik, tehát fiúk és leányok együtt vannak. Ez azt jelenti, hogy már ebben a korban több másnembeli fiatalt ismer meg a mai diák. Iskolai éveken túl is széles körű érintkezési lehe­tőség áll nyitva előttük. Mind­ez eredményezhet bizonyos mo­rális lazaságot, szabadosságot és korai házasságkötéseket is, de bizonyos komolyságot, hig­gadt megfontoltságot is. Az „együtt-járáshoz” már „több” közül választ ki magának egyet, akivel a legjobban meg­érti magát s ebben a kiválasz­tásban már lehet felelősség és több irányú meggondolás is. S az ilyen kapcsolat jegyességhez is vezethet Persze mindenfaj­ta mesterkélt ünnepélyesség idegen az ilyen elhatározásra jutó mai fiataloktól. A szülői, nevelői, lelkészi felelősségnek pedig nem szabad rosszul értel­mezett hagyományok, elavult elvek idezgetésében kimerül­nie, hanem kizárólag szeretet­tel és felelős tanácsadással töltheti be fontos feladatát. MIBEN LATJUK most már keresztyén szemmel a jegyes­ség jelentőségét? Miért nem tartjuk helyesnek kihagyását, ,Síugrását”? A jegyesség ideje a helyes tájékozódásnak, felmérésnek és felkészülésnek az ideje. Koráb­bi cikkeinkben már utaltunk arra, hogy a szerelem rendkí­vül összetett .emberi érzés,, sem testi vonzásra, sem érzelmi fel- lángolásra nem szűkíthető ki­zárólagosan. Az egész életre szóló elhatározás az egész élet helyes ismeretét, felmérését kell, hogy tartalmazza. Ehhez pedig idő kell. Ez idő alatt megismerhetik egymás szelle­mi-kulturális igényeit fművé- szetek, tanulás, világszemlélet, társadalmi elhelyezkedés), szo­ciális elképzelését (anyagi igé­nyek, közös célkitűzések, be­osztás), emberi jellemvonáso­kat (szülőkhöz való viszony, gyermekáldás megítélése), min­dennapi életre vonatkozó el­képzeléseit (otthon létrehozá­sa és berendezése, ízlés, sza­badidő kitöltése) stb. Ugyan­csak ide kell sorolnunk a hit­beli és felekezeti kérdéseket, vegyesvallásűak esetén. E té­ren a mai fiatalok nagyobb megértést tanúsítanak és köny- nyebben találnak közös utat, mint az előző nemzedékek. Sze­relmüket és együvéválásukat e téren mutatkozó különbözőség nemigen veszélyezteti. S mind­ez nem jelent szükségszerűen felekezeti öntudathiányt, csu­pán több készséget az egyetér­tésre. E TÜL NAGYNAK LÁT­SZÓ „program” a gyakorlati életben persze nem ilyen bo­nyolult, hiszen egy-egy csen­des beszélgetés, közös élmény nagy részüket egy csapásra tisztázhatja. Ez azonban bizo­nyos kiéleződést is feltételez. Vannak már ennek az időszak­nak is gondjai, feszült pillana­tai. Az azonban mindenképpen hasznos, ha egymást formálják, igényességüket növelik, hamis elképzeléseiket helyesbítik. Mi­közben kiválasztott partnerét figyeli, önmagát is meg kell mérnie. Még nem házasok, de már sokat vannak együtt, men: tesen a mindennapok sok gond­jától. Jó irányú lekötöttséget éreznek — hiszen egy őszinte ígéret nagy elkötelezest jelent­het! —, de mégsem okoz vég­zetes törést, ha, kiderül, hogy még nincsenek meg a közös élet igazi feltételei. Megismer­heti jegyese családját, melyet szeretetlen kell majd elfogad­nia, naponta tesz új felfedezé­seket kapcsolatukban, melyek majd a házasság első, nem mindig könnyű hónapjait te­szik szebbé, természetesebbé. Ezek teszik tehát a jegyesség idejét szép, jelentős szakasszá. Sok idő előtt felbomló házasság megromlásának gyökere éppen ennek a felkészülésnek hiányá­ban kereshető. A jegyesség időszakának kí­sértései is lehetnek. Az előb­biekben szándékosan nem be­széltünk nemi, szexuális kér­désekről Vannak még jócskán — még tanácsadással foglalko­zók is —, akik az ún. „próba- házasságot” ajánlják. A nemi kérdésekben való teljes tájéko­zatlanság, tárgyi ismeretek hi­ánya valóban hiányosság. Az is tény, hogy a jegyesség ideje alatt is nyilván mindkét fiatal le tudja mérni önmagán a má­sik vonzását. A teljes együtt­élés azonban a házasélet nagy ajándéka. Pszichológusok és keresztyén teológusok vélemé­nye megegyezik abban, hogy amit a végénél kezdenek el, az mgr nem fokozható! Az érzel­mekkel és ösztönökkel is gaz­dálkodni kell s ez nem „meg­rövidülés”, hanem a meggaz­dagodás . feltétele. Sok esetben okozott idő előtti és fölösleges törést a. türelmetlenség. Ház­építést is csak az alapok lera­kásával kezdhetünk ... VÉGÜL MÉG ARRA KELL RÁMUTATNUNK, hogy a je­gyesség ideje alatt sok szere- tetre, segítségre, őszinte bátorí­tó emberi hangra és tanácsra szorulnak a fiatalok. Szülők, barátok, nevelők, lelkészek ne feledjék ézt! Valamilyen for­mában szinte minden egyház­ban folyik „jegyesoktatás”. Nem hiszem, hogy az egyházi tanítás átadása, vagy a szüle­tendő gyermek felekezeti hová- tartozandósága kimerítenék azt a nagy lelkipásztori lehetősé­get, melyet e fiatalokkal való találkozás jelent. Arra a tel­jes emberi közösségre készít­hetjük fel a magunk eszkö­zeivel mi, keresztyén emberek is őket, amire Isten a házassá­got rendelte. Szirmai Zoltán Mai találkozás Lutherral Mint mindig, ma is divatos téma az ifjúságról beszélni, és több-kevesebb tárgyilagosság­gal elmarasztalni bennünket. A borúlátóknak hadd mond­jam el egy friss élményemet Nyíregyházán, a Nyírség fő­városában részt vettem az énekkar hagyományos farsan­gi teaestjén. Nincs ebben sem­mi különös, — mondhatnánk. Mégis mikor peregtek a műsor­számok, az a kívánság volt bennem, bárcsak láthatnák so­kan ezt az előadást Hogy miért? Mert nemcsak a szereplőt voltak fiatalok ennek a műsor­nak, de a Lutherról szóló, ora- tórikus stílusban előadott da­rabot is az ifjúság egyik tagja írta. Teázgatás közben elbeszél­gettem a darab szerzőjével Nagyváti Pállal, Érdekes, aho­gyan ez a vasútnál dolgozó fia­talember a Luther-irodalom alapos tanulmányozásán ke­resztül eljutott addig, hogy el­határozta : modern formában feldolgozza Luther életét Így született meg az oratóriumjá­ték négy szereplővel, szavaló­kórussal az ifjúsági kórus négyszólamú énekbetéteivel és hanglemez-aláfestéssel Figyelve az arcokat, látni le­hetett, hogy a fiatalok lelkese­dése a hallgatóságot is magá­val ragadta. Az új formán ke­resztül ők is megértették, mit mondhat a mának Luther és a reformáció. A szerző elárult valamit jövő terveiből. Hamarosan a nagy evangélikus zeneszerző, J. S. Bach életét fogják megjelení­teni hasonló modern formában. Szorgos kezek bontották már a fehér asztali de az ifjúság tagjai kezükben a csészékkel a törlőruhával énekelték a ká­nonokat.. Nem számított az idő múlása. Végül még felcsendült: „Itt az este, ránk borul ár­nya ...” S valóban késő este volt, amikor kiléptem a szipor- kázóan csillagfényes, hideg ut­cára. Ragyogtak a város neon- fényei, midi- és maxikabátos lányok jöttek a színház felől, a tér két oldalán az autók sűrű sorokban, és ebben a modern környezetben éreztem igazán hálát., hogy találkozásunk le­hetett Lutherral, hogy a civili­záció minden ajándéka meg­fér az erfurti kolostori életet aláfestő gregorián énekkel, — és, hogy ezt éppen fiatalok bi­zonyították. Gáncs Péter ízelítő a készülő ifjúsági törvényből Párthatározat alapján hosszabb Idő óta foglalkoztatja tör­vényelőkészítő köreinket az ifjúsági törvény. A sok munka és vita eredményét: az ősszel az országgyűlés elé kerülő törvény- tervezetet, a napokban megvitatta a budapesti országgyűlési képviselők csoportértekezlete is. Korábban a rákoskeresztúri gimnázium ifjúsági klubjában volt alkalmam erről a törvény­tervezetről a mai fiatalokkal eszmét cseréink Lapunk is isme­telten foglalkozik az ifjúság kérdéseivel. Mi lesz hát az ifjúsági törvényben? A FŐVÁROSI KÉPVISELŐCSOPORT ülésén elhangzott fel­szólalásomban elmondtam, hogy valamennyien sokat várunk, de nem egyformán ugyanazt a készülő ifjúsági törvénytől. A fiata­lok nyilván mást várnak, mint az idősebbek, pl. a szülők és a pe­dagógusok, a büntető jogász megint mást vár. Tehát nem less könnyű olyan ifjúsági törvényt tető alá hozná, amellyel min­denki meg lesz elégedve, s amelyben a fiatalság sem fog csa­lódná. Mi szeretnénk, ha az egyház felnőtt tagjai is helyeselnék az ifjúsági törvényt, amilyent még csak egy államban hoztak Euró­pának ezen a részén, nevezetesen a Német Demokratikus Köz­társaságban. Nem vitás, hogy az egyházak is nagy érdeklődés­sel néznek az ifjúsági törvény elé. A TERVEZETET a magam részéről tartalmilag jónak látom. Csak helyeselni lehet, hogy lesz végre olyan törvényünk, mely az ifjúság érdekeit fogja védeni és biztosítani. Az is magától értetődik, hogy az ifjúság jól felfogott érdekei azonosak tár­sadalmunk általános érdekeivel és céljaival, konkréten: a szocializmust építő népünk érdekeivel és jövendő terveivel. Nem csodálkozhat azon egyetlen józan gondolkodású fiatal sem, hogy ugyanakkor, makor törvény védi jogait, a törvény majd ki fejezőiben hangsúlyozza kötelességeit, fel adatait és fe­lelősségeit is. A Munka Törvénykönyve, a családjogi törvény, a honvédelmi törvény stb. éppúgy kötelező a fiatalokra, mint minden más magyar állampolgárra, NAGYON SZÉPEN FOGALMAZ a tervezet, mikor kimondja, hogy az ifjú állampolgárok magatartásának alapvető követel­ménye a szocialista hazaszeretet, a közösségi szellem, a társa­dalmi felelősségérzet és kötelességtudat, a szocialista humaniz­mus és az idősebbek iránti tisztelet. Viszont abból, hogy államunk országgyűlése ifjúsági törvényt alkot, a felnőtt nemzedékre is fontos kötelességek hárulnak. Azt mondja a tervezet: A felnőtt nemzedék — a jövőt formálva — neveljen e követelményekhez méltó ifjúságot és a fiatalokat annak alapján ítélje meg, hogyan élnek, tanulnak, dolgoznak, s hogyan teljesítik kötelességeiket A TÖRVÉNY BIZTOSÍTANI FOGJA, hogy minden fiatal meg­találja képességének megfelelő helyét a társadalomban. Külön hangsúlyt kap, hogy a haza. védelme az ifjúság szent kötelessége. És az is, hogy az ifjúság neveléséért és fejlődéséért elsőrendű felelősség terheli a szülőiket Rendkívül jelentősnek kell látnunk, hogy a törvénytervezet szerint a Magyar Népköztársaság biztosítja az ifjúság jogát a tanuláshoz, a munkához, a közügyekben való részvételhez, az- egészséges testi és szellemi neveléshez, a szabad idő kulturált felhasználásához, s egyre növekvő mértékben teremti meg ezek korszerű feltételeit. Fel kell figyelnünk erre a részletre is: Különös gondot kell fordítani a fiataloknak a munkába való zavartalan beilleszkedésére és a családalapítás feltételiéinek megteremtésére A törvény biztosítani fogja azt is, hogy az ifjúságra vonat­kozó jelentős intézkedéseik megtárgyalásába, ezek végrehajtá­sába és a végrehajtás ellenőrzésébe a fiatalokat be kell vonni FELVETŐDHET A KÉRDÉS: miért, kell egyáltalán ilyen ifjú­sági törvény? Ha még az eddigiek alapján is probléma lenne, el­igazít a tervezet következő részlete: A gyermek- és ifjúságvé­delem feladata az ifjúság erkölcsi és egészségi veszélyeztetésé­nek megelőzése és felszámolása, a veszélyeztetett fiatalok vé­delme és nevelése, a fiatalkori bűnözés ellem küzdelean. Már említettük, hogy a törvénytervezet szerint, a csalód,nák elsőrendű kötelessége a fiatalok egészséges nevelése. Ezt még tovább erősíti és bővíti a tervezet, egy további részlete, mely kimondja, hogy a kiskorúak egészséges fejlődésének és helyes irányú nevelésének anyagi és személyi feltételeit elsősorban a csaladom belül kell biztosítani. De a gyermek- és ifjúságvédel­mi feladatok megvalósításában az állami szervek mellett, ve­lük együttműködve, részt vesznek a társadalmi szervezetek is AZ IFJÜSAGI TÖRVÉNY természetesen elsősorban az ifjú­ság törvénye lesz. Érthető tehát, hogy a tervezet hangsúlyozza: Az ifjúságnak is felelősséget kell éreznie saját, neveléséért. Ezért a maga és a közösség javára használja fel mindazokat az esz­közöket és lehetőségeket, amelyeket számára a társadalom nyújt MÉG SOK MINDEN VAN A TERVEZETBEN, ami kétségte­lenül örömöt fog szerezni fiatalnak és idősebbnek egyaránt. Íze­lítőnek, gondolom, elég ennyi is, hiszen még sok vita következik, mire a tervezet az országgyűlés elé kerül végső megvitatásra és megszavazásra Magunk is felelősséget érezve ifjúságunk iránt, mi mindenesetre örülünk előre is annak, hogy hazánk élen fog járni abban a tekintetben is a népek nagy családjában, hogy az elsők közt lesz az ifjúsági törvény megalkotásában és életbe lép­tetésében, s az Ifjúság világszerte égető kérdéseinek hathatós megoldásában. _________________________ Dr. Vető Lajos Pá lyázati felhívás A csíkóstöttösí (Baranya m.) Evangélikus Egyházközség Ielké- szi állása megüresedett. A Déli Evangélikus Egyházkerület Püs­pöki Hivatala kéri azokat a segédlelkészeket és lelkészeket, akik szeretnék az állást elnyerni, hogy kérésükkel forduljanak az egy­házkerület püspökéhez. A díjlevélben biztosított lelkészi jövede­lem megfelel a lelkészi fizetések országos átlagának. A jelentkezés határideje: 1971. március 15. t KARIMUDA SITOMPUL Indonézia evangélikusságá- sziói Bizottságban hosszú éve- nak kiemelkedő teológusa, Ka- ken át dolgozó egyházi vezető rimuda Sitompul 54 éves ko- utoljára Indonézia keresztyén rában december 28-án Dzsa- egyházainak nemzeti tanácsá- kartában elhunyt. A Lutherá- nál az ökumenikus kérdések- nus Világszövetség Végrehajtó kel foglalkozó titkárságot ve- Bizottságában és a Világmisz- zette. (EPD) háromszáz marka a lelkész szakallaért Harald Rohr 30 éves lelkészük kállát, ha minden jelenlevő 1 dús szakállát sokan nézték márkát ad a „Kenyeret a vl- rosszallással a hernei (Nyugat- lágnak” nevű segélyszervezet Németország) gyülekezet tagjai számára. Kereken 300 márka közül. A lelkész egy gyűlekeze- jött össze és a lelkész azóta ti alkalmon kijelentette, hogy szakáll nélkül swJgái & gyű- kész azonnal levágattatni a sza- lekeaetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom