Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-28 / 9. szám

A másik faluba «... nem fogadták be... és elindultak egy másik faluba” (Lk 9, 51—56) Ilyen. Jézusunk van! Csendesen tovább indul az elutasítás után, fáradtan a beálló estében, hosszú kerülővel — nincs en­nél felségesebb menet! Nem kellene-e nekünk is Vele tartanunk?! Vagy odailljünk Jakab és János mellé? Tüzet erre a gonosz világra!? Meg kell mutatni a samaritánusoknak és mindenkinek, hogy hatalmad van és az Isten Fiát nem lehet csak úgy büntetlenül elkerget­ni!? Végre is nem lehet minden sértést hagyni! „És elindultak egy másik faluba”... Csak a mi életünkben ötször elpusztult volna a világ, ha rajtunk állt volna! Hogy tu­dunk mi gyűlölni, bosszút állni! Tüzet az égből! — szomszédra, ellenfélre, magyar a magyarra. Mennyi tűz hullott már ottho­nokra ebből a lélekből! Azt tartjuk hatalomnak, győzelemnek: megmutatni a másiknak öklünket. ö azonban nem szorul erőszakra — annyira biztos győzel­mében. Nem szorul zsarnok keresztyénségre, eretnek-égetésre, türelmetlenségre. Elindultak más faluba”. Gyerekkoromban, ha rossz voltam, s legmélyebben az rendített meg, amikor édesanyám csak le­törölte könnyeit és a másik szobába indult. Tudtam: imádkoz­ni: Ö, ez a másik falu! Ezt kellene gyakorolnunk harag, duz- togás, vitatkozás helyett! Hány „nehéz” férfi lev,ne más, ha ez a „lélek” volna benne. Hány gyermeket győzne meg jobban ez a szeretet, mint az ideges kiabálás. A szeretetlenség nem tud jó útra hívni, csak taszít és megkerfiényit. És Jézus a samaritánusok magatartása mögé is nézhetett. Ezek az emberek másféle teológiájuk és a rómaiakhoz fűződő barátságuk miatt temérdek megvetést, hántást kaptak a zsi­dóktól Persze, a végén kölcsönös lett az ellenségeskedés. Erezhette Jézus, hogy az évtizedek alatt egymás ellen módsze­resen ingerelt embereket nem lehet egykönnyen lecsendesíte­ni. Szóval: mögéje nézni a másik ember indulatának! Talán gyerekkorától hordoz sebeket, talán senkisem szerette... Még egy „világi" megfontolás. Dr. hígon és sok pszichológus állítja: „Idegbetegségeinknek két fő okozója van: a félelem és a harag.” Magunknak is árt minden negatív érzés; önmagun­kat roncsoljuk vele. „És elindultak egy másik faluba!” Nem gyávaság, hanem győzelem: szeretni! És hinni, hogy Isten ebből jót tud kihozni Jézust ezen a kerülő úton tíz bélpoklos várta, egy vak és egy IS éve beteg asszony. És 1—2 év múlva, ez a samaritánus vi­dék is hallgatott Jézusra. (Csel 8,5) Végül: János, a mennydör­gés, a szeretet apostola lett. Mennyi drága eredménye ennek « lelkűiéinek! Tedd kezedet a szívemre, amely olyan könnyen lobban haragra. Olyan Jó közeled ben lenni! Szeretetben összeforrva . '' ‘ Egy közös test tagjai. Tudjunk egymásért mosetygva. Ha kell vérünk ontani! Ügy szerette életünket, S balt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket. Hogy szeretni nem tudunk CISZfZ) Görög Tibor sajtó alatti áhítatoe könyvéből SZÍNÉSZ a végrehajtó bizottságban Az Egyházak Világtanácsa 15 tagú végrehajtó bizottsága új tagjává választották David E. Johnson 27 éves New Yorkban élő színészt az észak-amerikai anglikánok képviselőjeként, E. S. Reed 1969-ben elhunyt ottawai püs­pök helyére. (EPD) Hírek a külföldön élő magyar evangélikusokról BELL LAJOS (Jersey City) angol nyelvű gyülekezetben szolgáló magyar lelkész új megbízást kapott. Az amerikai Jersey Cityben és környékén egyelőre 10 gyülekezet a jö­vőben szorosabb kapcsolatban és együttműködésben végzi a szolgálatát. Ennek a „csoport­egyháznak” lett a koordináló lelkésze Bell Lajos. A híradás megjegyzi, hogy a „csoport­egyház” teljesen új fogalom az evangélikus egyházszervezet történetében. RÖNKÖS KAROLY’ (Cleve­land) magyar evangélikus lel­kész, a clevelandi Psychiatric Institute kórház lelkésze, az Ashland College teológiai sze­mináriuma keretében a lelké­szek számára megszervezte a Lélektani és Tanácsadási Inté­zetet. Az intézet hallgatói két­éves tanulmányaik során gya­korlati kórházi kiképzésben }s részesülnek a lélekgyógyászat terén. HEFTY LÁSZLÓ (Buenos Aires) lelkészi szolgálata mel­lett betölti az egyetemi diák­otthon lelkészi szolgálatát, to­vábbá főtitkára az öregotthon­nak Tagja a püspöki tanács­nak és az ifjúsági ügyeket inté­ző tanácsnak is. MARKOVITS FAL, eddigi pittsburghi magyar evangéli­kus lelkész, aki 24 évvel ezelőtt angol nyelvű amerikai gyüle­kezetből került magyar nyelvű gyülekezetbe, az elmúlt évben újra angol nyelvű gyülekezet­ben vállalt szolgálatot. Marko- vits Pál az elmúlt évben több­ször adta jelét annak, hogy megbecsüli hazai magyar egy­házát. JUHÁSZ IMRE (Cleveland- Nyugat) lelkész felavatásának 20. évfordulóját ünnepelte gyü­lekezete. Brachna Gábor főes­peres megemlékezésében ki­emelte, hogy Juhász Imre „15 éve vezeti gyülekezete életét, hordozza egyházi lapunk gond­ját s a rádió hullámain is elvi­szi az ige vigasztalását öregek­nek és betegeknek”. LANG FERENC levita vég­zi a torontói magyar evangéli­kusok lelki gondozását Nyir- egyházy Pál gyülekezeti fel­ügyelő segítségével. Brachna főesperes „Pillanatképek pa­pokról, gyülekezetekről” című írásában többek között ezt ír­ja: „A kis gyülekezet minden dicséretet megérdemel, mert hűséges és kitartó. Istentiszte­letük külön élmény, mert a to­rontóiak a hazat liturgikus rend szerint és olyan lelkes énekléssel végzik, hogy az min­denkit magával ragad.” FAPF JÁNOS LÁSZLÓ (Rochester) magyar evangéli­kus lelkész az elmúlt években 13 európai országban gyűjtött adatokat Fabricius Jakabról, aki valószínűleg magyar volt és a 17. század közepén ő ala­pította az első amerikai evan­gélikus gyülekezetei. BRACHNA GABOR (Cleve­Ä MÁV szimfonikusok cso­dálatosan szép hangverseny keretében adták elő február 5- én, a Zeneakadémián Joseph Haydn (1732—-1809) Teremtés c. oratóriumát. Közreműködtek: László Margit, Marcis Deme­ter, Fülöp Attila, Kopeczky Alajos (continus), a Fővárosi Énekkar karigazgatója Péter József. Vezényelt Pécsi István. Haydnnak gyermekkorában feltűnően szép szopránhangja volt így került a Stephandom gyermekkórusba, illetve annak kollégiumába. Ebben az iskolá­ban tanult Haydn éveken át Itt sajátította el a kontrapunkt és harmonizálás alapelemeit. A kórusban a legkiválóbb szóló­énekes volt Egyik hangver­senyük után Mária Terézia pénzjutalomban részesítette. Hangja mutálni kezdett. Kike­rült az utcára. E második élet­korszakában kottát másolt, or­gonáit tanítással tartja fent magát 1761-ben az Eszterházy- akhoz került Egyik életrajz­írója azt mondja, hogy ekkor „szolgálatba” lépett feudális értelemben is. 1790. szeptember 28-án Esr- terházy Antal feloszlatja a ze­koztak szeretett magyar evett­gélikus egyházunk szolgálatá­ra”. — „A középkori vandálok, barbársága a mi korunkban megint feltámadt és tudatosan keresi az alkalmat a rombo­lásra és pusztításra. Ismét a rézcsatornákat rángatták le a templomról, hogy fontonként 35 centért eladhassák. Ki-ki ítélje meg a szívében, hogy mit kellene tenni. Én azt gondo­lom, hogy ha ezeket a szeren­csétleneket elvitték volna a va­sárnapi iskolába és a szülők maguk is eljárnának a temp­lomba, annál kevesebb vandál járna az utcáinkon”. RIEKEK GYÖRGY (New Brunswick) írja: „Dicséretre méltó az egyházalapitó idős magyarok templomszeretete”. KÓTSCH LAJOS (Stuttgart) r.ekart és énekegyüttest izgi­ben Londonban hangverseny- kőrútra mer.t 1794-ben újra Angliába utazott. Két angliai útja azért érdemel említést, mert ezen útjai alkalmával ke­rült kapcsolatba az új zenei áramlatokkal. Hatvanöt éves volt a mester, amikor a Terem­tés oratóriumának megírásához hozzáfogott. Lindley nevű an­gol költő — Milton Elveszett Paradicsoma nyomán — szöve­get írt Az angol szöveget Bécsben Van Swíeten báró fordította németre. A hatalmas mű első bemutatója 1798-ban Bécsben volt teljes diadallal. Büszkék lehetünk, hogy a má­sodik bemutató Budán volt 1800-ban József nádor és Alexandra Pavlovna nagyher­cegnő lakodalmán. Csodálatos mú, csodálatosan beszéli el Haydn a muzsika nyelvén a teremtés egyes részeit Az al­kotás boldog napjaiban így ir-'J a Mester: Soha nem voltam olyan boldog, mint amikor a Teremtést írtam- Naponként sokszor letérdepelve kértem Istent hogy a mű jő befejezé­séhez adjon erőit Fülöp Dezső Jánosy Istvánt Veronika kendője Ibolya-, gyöngyvirág-koszorús hajnal A gyermek szivárvány-küllös szeme tágra nyílik. Vadmacska ugrik elő a bozótból, diófán harkály kopog, égen pacsirta függ dala pókháló-fonalán, az eszmélet sodra malmokat hajt Ilyenkor Veronika kendőjén az Arc gyöngyházszín, alig látható, naphal a hajnali vízben. Dőlt vitorlával érkezik a DéL Testünk ellensúlyként lendül haránt a nem-lét felé Egy totóvá mozdulat és a vitorlás megdől, menekülés sehoL Bízunk majomerónkben,. győzünk fölénnyel Idegszál-szerkezetünk a legkülönb mechanizmos, uszálya a csodatevő Technika, Ránk utalva bízik erőnkben nadt-simuló, kigyókarcsú szerelmünk. Ilyenkor a kendőn nem látszik semmi. Kriaanténumofc, dáliák sárga tiizével közelít az Alkony. A merülő Nap körül az ég egyre lángolóbb templamüveg. s egyre feketébb varjú gubbaszt, a lelkünk. A nagyszemű emlékek színét fölitta az ég itatósa, csak szívünk görcse jelzi: a hajszából elég volt Cirpelnek a csontok: túl sok rajtunk a hús. Cirpelnek tetteink: túl sok rajtunk a hívság. Ilyenkor a kendőn az Arc fölfényesül, az alkony színeinél is szirmosabb lesz és elnyel minden más színt, sugarat, tüneményt HTjSZ éves a vakok egyházi lapja AZ NDK-BAN Különkiadásként 20 éve je- (Lutheránus Követ) e. ne- lenik meg Braille-íéle vak- gyedévi lap. Jelenleg 530 írással a. Német Demokratikus példány készül belőle és az Köztársaságban élő vakok szá- előfizetők ingyen kaphatják mára a Lutherischer Bote meg. (EPD) land-Elso) főesperes két mult- évi jelentéséből idézünk né­hány sort: „A presbitérium működését csendes szolgálat és sok komoly kérdés boncolgatá­sa jellemezte. A tisztségek be­töltésére nem kellett .vadász­ni” az embereket, mert a fel­kértek nagy készséggel vállal­az elmúlt év őszén ünnepelte lelkésszé avatásának 40. évfor­dulóját. Ez alkalommal Szalay István gyülekezeti felügyelő köszöntötte. Az ajándéktárgy vételére összegyűjtött pénzösz- szeget az ünnepelt felajánlotta a magyar árvízkárosultaknak. Teremtés Révai József: Krisztus arca KRISZTUS FÖLDI ARCA kétezer év óta izgatja az emberek szívét és fantáziáját. Már a legrégibb keresztény legendák igyekeznek megközelíteni titokzatos földi arcát Veroni­ka kendőjéről, amely megőrizte a szenvedés királyának arcvonásait. A Szent Péter-temp- lom kincstárában őrzött Veronika-kendő Krisztus-arca már alig kivehető, s a tudo­mány megállapította azokról a festményekről, amelyeknek szerzőiéként Szent Lukács evan­gélistát, Nikodémust és az edessai Abgar király titkárát és udvari festőjét, Ananiást emleget­te a jámbor hagyomány — hogy bizánci mun­kák. Azonban mégis van valami ebben a régi ha­gyományban, amit a tudomány ma is hasz­nálhat, s ezek azok a leírások, amelyek Krisz­tusról a régi iratokban ránk maradtak. Ezek sem származnak természetesen olyan embe­rektől, akik őt. magá.t látták, azonban értéke­sek azért, mert bizonyos hagyomány él ben­nük, amely az első keresztények körében Krisztus külsejéről általános volt. Ennek a ha­gyománynak a legfőbb adatai: a hullámos, kö­zépütt kettéválasztott dióbama haj és az ugyancsak középütt elválasztott körszakáll, a komoly, szürke szemek, az egyenes orr, az éles metszésű arc, a magas, hibátlan termet. ILYENNEK ÍRJA LE ŐT AZ A LEVEL, amelyet Lentulus római helytartó intézett a senátushoz. Ez a levél is apokrif, de a hagyo­mány tisztán és elevenen él benne, s ezért ér­tékesek az adatai. „Magas termetű — írja Lentulus —, arca komoly és nemes, félelmet és szeretetet kelt egyszerre, haja dióbarna, vállaira hull, középütt el van választva a ná- záretiek szokása szerint, homloka magas és tiszta, az arca ránctaJan és folttalan, halvány pirosság önti el: orra egyenes, szakálla dús barna, középütt elválasztva, szeme szürke és csillogó, tekintete egyszerű és komoly.” Bár Lentulus állítólagos levele a Krisztus- ábrázolás hagyománya szempontjából értékes adatokat tartalmaz, sokkal becsesebb nála Eusebius egyháztörténet-író egyik adata, amely egy ókori Krisztus-szoborról szól Eusebius megbízható és komoly történetíró (meghalt Kr. u. 340) és ez az adata a legfontosabb és legértékesebb adalék az ókori Krisztus-ábrá­zolásokhoz, Elmondja, hogy Pontosban járt, ahol valamikor a vérfolyásos asszony lakott, akit Krisztus meggyógyított. A ház előtt szó­sz asszony ércalakja, mellette állt Krisztus ércszobra, bő redőzetű ruhában, kezét az asz- szony felé nyújtva. Az asszony a gyógyítás jelenetét örökíttette meg, hálából az Üdvözítő iránt. Eusebius hangsúlyozza, hogy maga lát­ta a szobrot. Nem tévesztette össze valami po­gány gyógyító isten szobrával, hiszen a városi hagyomány — több mint háromszáz évvel az esemény után — egyhangúlag Krisztust látta a csoport férfialakjában. EZ AZ ADAT BIZONYÍTJA, hogy Krisz­tus-ábrázolások már a kereszténység kezdő korában is voltak. Érdekes, hogy ezzel szem­ben a katakombák művészete nem merte Krisztus igazi arcát ábrázolni, hanem eleinte idealizált férfi, sőt egészen ifjú férfi alakjá­ban festette, aminek egyik oka, nyilván az ül­dözött ókereszténységben érvényben volt ti­toktartási parancs volt. Még az ilyen fiatalos, Apollo-típusú Krisztus-ábrázolások, előtt kelet­kezett, és ebben a művészetben mindvégig ér­vényben maradt a szimbolikus ábrázolás: Krisztus helyett bizonyos szimbólumokat fes­tettek, amelyeket minden hivő megértett; ilyenek voltak: a Krisztusmonogram, a hal, a jó pásztor (Orpheus). Az egyház felszabadu­lásával nem volt szükség a titkolódzásra, s éppen a 4. század elején kezd. általánossá vál­ni a legismertebb Krisztus-arc: komoly, sza­kállas férfi — szóval megállapítható, hogy a művészet visszatért az őskeresztény hagyo­mányhoz. Ennek az ábrázolási módnak ren­geteg emlékét őrzi az ókeresztény művészei. Irenaeus, a hires egyházatya szerint az eret­nek karpokratiánusok dicsekedtek vele, hogy birtokukban van egy hiteles Krisztus-kép. En­nek a leírása megegyezik azzal, amit Lentu­lus levele ad, tehát, a legrégibb hagyomány­nak tekinthető. Ezt a hagyományt híven őrzi a művészet mind a mai napig. Nem szándékozom részle­tesen ismertetni a nagy művészek Krisztus- ábrázolásait, csak általánosságban mutatok rá, hogy a művészetben máig is a szakállas, komoly Krisztus-arc él. Elég utalnunk Dürer keresztre feszített Krisztusára, amely a szen­vedés királyát, a fájdalmak emberét ábrázol­ja, máig ’£ utolérhetetlen művészettel és elég utálnunk Munkácsy Krisztus alakjaira, ame­lyek viszont az isteni fenségét hangsúlyoz­zák, az Üdvözítő emberi alakján is. ÍGY ELT AZ Ö ALAKJA századokon át, anélkül, hogy valami emlékezetű bizonyíték lett volna kezünkben, amely a keresztény ha­gyomány hitelességét kézzelfoghatóan támo­gatta volna. Legújabban azonban Jeruzsálem földje olyan meglepetést hozott, amely egé­szen más hatással van a tudósra, és más ha­tással lesz a keresztények százmillióira, mint a legcsodálatosabb archaeológiai felfedezés. Körülbelül 75 évvel ezelőtt Jeruzsálemben kis alabástrom szobrot találtak, amelyet sok egyéb Palesztinái és görög szoborral és emlé­kei együtt megvásárolt egy görög régiségke­reskedő. Ez természetesen nem vizsgálta a tár­gyak értékét és jelentőségét, csak azt tudta, szakértő létére, a lelet hitelesen igazolt kö­rülményeiből, hogy a szobor nem hamisít­vány, hanem valóban római kori régiség. Sza­mos egyéb tárggyal együtt elvitte a mün­cheni múzeumba, ahol az egész gyűjteményt megvásárolták. Huszonöt évig dolgozott a né­met tudomány a szobor azonosításán, míg végre egy pompás kiadványban világgá bo­csátotta a hirt, természetesen kelló tudomá­nyos megokolással, hogy ez a kis szobor Krisztust ábrázolja. Maga a szobor 11 cm magas alabástromfej. Alul három kis mélyedés van rajta, ami azt mutatja, hogy vékony oszlopon volt elhelyez­ve. Az arc nem tiszta zsidó típus, nem ideali­zált, hanem egészen reális portrénak hat Végtelen nyugalom ömlik el rajta, a fenség és méltóság érzését kelti az emberben. Hosz- szú, középütt elválasztott hullámos haja a nyaka áljáig leomló: tekintete tiszta, nyüt. Erős arcvonásain átvillan szabályos koponya- alkata. Homloka domború, majdnem egyenes vonalban hajlik át az orrba, amely tövében enyhén lehajlik. Az orr egyenes: hegye, saj­nos, le van törve, de igen könnyen kiegészít­hető. Rövid, tömött, középütt elválasztott sza­kálla szabadon hagyja ajkait, amelyek mint­ha szóra nyílnának. Az are, a haj, a fej és a szakáll kidolgozása nemcsak anatómiai szem­pontból kifogástalan, hanem, művészi is. Meg­állapítható, hogy a szobor kissé ferdén volt az oszlopon elhelyezve, és az ókori házak szo­kásos felsővilágításában érvényesült tökélete­sen. Ma is ilyen felállításban hat igazán, és bontakozik ki teljes szépségében. ARRA HIVATOTT TÜDŐSÖK megállapí­tották, hogy a szobor nem képzelt, ideális ar­cot, hanem portrét ábrázol: nincs rajta sem­mi erőltetett, sem.mi mesterkélt, az ember­nek az az érzése, hogy az, akit ábrázol, ijlt. a művésznek. Ebben sincs semmi lehetetlenség, hiszen portrészobrok már századokkal a Krisztus előtti időkből is maradtak ránk- Nincs benne semmi lehetetlen, hogy az Üdvö­zítőnek valamelyik gazdag és rajongó híve el­készíttette a portréját, hogy azzal házát éke­sítse. A külső jelek is arra mutatnak, hogy való­ban Krisztus igazi arcát kaptuk meg ebben a kis szoborban. A kitűnő geológus, Groth pro­fesszor megállapította, hogy a szobor anyaga sárga alabástrom, Palesztinái termék, és ilyen anyagú szobrot rengeteget találtak már Je­ruzsálemben. Stíluskritikai szempontból a vi­lág legkiválóbb műtörténészei vizsgálgatták. két és fél évtizedig a szobrocskát, és vélemé­nyüket a művészettörténet atyamestere, Adolf Furtwängler így foglalta össze: A kis szobor kétségtelenül a Kr. u. első század harmadá­ból, tehát Krisztus életéből származik. Egé­szen bizonyos, hogy nem ábrázol semmiféle antik istent. Ez Krisztus-fej! Sajnos, az első ilyen emlék, és ezért nincs módunkban ősz- szehasonlitás alapján is egészen kétségtelenné tenni az azonosságot.” Egy müncheni tudós, Franz Wolter, gyönyörűen kiállított füzetben közölte ennek a remek Krisztus-fejnek a ké­peit és felírását. KÍVÁNATOS VOLNA, hogy minél előbb, minél szélesebb körök tudomást szerezzenek a keresztény archaeológiának erről a csodá­latos felfedezéséről és a tudósok minél előbb tisztázzák, ha ugyan lehet, az arckép hiteles­ségének kérdését. Bizonyára őszinte vágya az egész keresztény világnak, hogy minél előbb megismerje Krisztus igazi földi arcát. Embe­rek vagyunk, és bármily mélyen szívünkbe vés­sük az 6 mennyei arcát, bizonyos, hogy földi arcának ismerete még közelebb hozza őt hoz­zánk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom