Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-21 / 8. szám

Két hiánycikk, mi korlátlanul kapható

Jak 1,5—8

Bosszantó, hogy olykor még ma is előfordulnak hiánycikkek. Még akkor is bosszankodunk, ha csak cipözsinórról, vagy egyéb apró dologról van szó. Ha pedig nélkülözhetetlen cikkeket keresünk hiába, az nemcsak bosszantó, hanem kellemetlen. Igénk két ilyen hiánycikkre mutat rá, amely persze nem az üzletekből, hanem keresztyén életünkből hiányzik, s ez a hiány nemcsak a magunk számára, hanem a körülöttünk élő embereknek is sok kellemetlenség forrása.

HIÁNYZIK AZ ÉLETÜNKBŐL A BÖLCSESSÉG. Nem látjuk a dolgok igazi összefüggését. Sokszor csak a jelen problémáival vagyunk elfoglalva és nem vesszük észre a jövő nagyszerű távlatait. Csak önmagunk körül forgolódunk, s ezért nem látjuk meg az élet igazi értelmét. Azt, hogy az igazi örömöt és boldogságot nem akkor találjuk meg, ha önző módon csak magunknak élünk, hanem ha figyelembe vesszük a másikat és minden tehetségünkkel és erőnkkel szolgáljuk, munkáljuk a körülöttünk élő emberek javát, boldogságát, előbbre jutását. A bölcsességnek ez a hiánya a forrása életünkben a legtöbb bajnak, békétlenségnek és nyomorúságnak. Ezért nem vagyunk igazán boldogok, s ezért nem tudjuk boldoggá tenni szeretteinket, embertársainkat.

A MÁSIK HIÁNYCIKK ÉLETÜNKBEN A HIT. Nem tudunk hinni önmagunkban, az emberekben, a saját magunk és a világ jövőjében. A szívünk tele van kételkedéssel, bizalmatlansággal és kétszínűséggel. S ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem tudunk hinni Istenben, aki a világot nem pusztulásra teremtette, hanem arra, hogy minden emberi rosszakarat és bűn ellenére tervének megfelelően haladjon előre, s eljusson a teljességre. Nem hiszünk abban, hogy Isten az embert minden gyarlósága és elesettsége ellennére felkarolja és alkalmassá teszi arra, hogy sikeresen munkálja, építse saját jövőjét és boldogságát. Ha több lenne szívünkben ebből az Istenbe, önmagunkba és az emberekbe vetett hitből, egyszeribe megváltoznék az életünk: több lenne benne a siker, az öröm, s jobban megbecsülnénk és őszintén, képmutatás nélkül szeretnénk egymást.

IGÉNK ÖRÖMÜZENETE, hogy nem szükséges tovább e bölcsesség és hit nélkül élnünk, mert Istennél e két hiánycikk korlátlan mennyiségben kapható. Még csak nem is drága pénzért, vagy „csúsztatóval” pult alól, hanem teljesen ingyen. Nem kell semmit adni, vagy tenni érte, csupán őszinte imádságban kérni. Éljünk hát e drága lehetőséggel, fakadjon fel szívünkből a buzgó imádság: Urunk, ajándékozz meg bennünket a te hatalmadban bízó hittel és életünk minden útján eligazító józan bölcsességgel.

Dr. Selmeczi János

IMÁDKOZZUNK

Hálát adunk neked, mennyei Édesatyánk, hogy minden szükségünkben és nyomorúságunkban teljes bizalommal fordulhatunk hozzád. Különösképpen is azt köszönjük meg, hogy ingyen, ajándékképpen korlátlan bőséggel felajánlod számunkra a hitet és a bölcsességet. Jól tudod, hogy mennyire szükségünk yOB erre a két drága ajándékodra, mert nélküle sivár, értelmetlen és boldogtalan az életünk. Azért kérünk, gerjeszd fel szívünket buzgó könyörgésre, hogy soha meg ne szűnjünk esedezni hozzád mindenható hatalmadban bizakodó hitért és életünk minden dolgában eligazító józan bölcsességért. Ámen.

A Teológiai Akadémia életéből

Január második felében megindult Teológiai Akadémiánkon a második félév munkája. A decemberi és januári kollokviumok befejeztével január 20-án megkezdődtek az előadások. Újra benépesült a Teológus Otthon, és délelőttönként méhkasként zsonganak az előadótermek, az Akadémia folyosója. A tanári kar ülése és a tanári kar és a hallgatóság képviselőiből álló tanulmányi bizottság elé csak egészen kisszámú kollokviumhalasztási kérés került: a hallgatók nagy többsége sikeresen letette kollokviumait. Az érvényben levő tanulmányi rend szerint a hallgatók minden előadott tárgyból vizsgáznak tanáraiknál (kivéve, ha nagyobb, átfogó vizsgákon kell számot adniuk ismereteikről az egész tanári kar előtt). Január végén az ötödéves hallgatók benyújtották írásbeli szigorlati dolgozataikat (egyet a bibliai, egyet a rendszeresteológiai tárgykörből). Számukra most már megindul a felkészülés a zárószigorlatokra, amelynek májusban és júniusban, három részletben, kiterjednek az ötéves teológiai tanulmányok egész területére.

Az új félévben megkezdődtek a heti „fórumok” is. így nevezték el azokat a heti órarendbe, minden keddre, beiktatott kétórás összejöveteleket, amelyeken részt vesz az egész hallgatóság. Vagy „külső előadók” (egyháziak és nem egyháziak) tartanak érdekes témájú, megvitatással egybekötött előadásokat Vagy maga a hallgatóság ad „programot”: egy- egy érdekes kérdésről, évfordulóról maguk tartanak rövid előadásokat, rendeznek vitát, közbeiktatott szavalatokkal, zeneszámokkaL

Január 26-án dr. Pályi István, a biológiai tudományok kandidátusa, rákkutató tartott rendkívül érdekes előadást ennek a súlyos betegségnek keletkezéséről és az ellene folytatott világméretű küzdelem mai gyógyítási lehetőségeiről. Február 2-án dr. Berki Feriz, a Magyar Ortodox Egyház esperes-adminisztrátora beszélt a hallgatóság előtt. Ismertette a keleti ortodoxia helyzetét a világon és hazánkban, történeti múltját és mai életét. Szólt az ortodox egyház teológiájá ról és gazdag istentiszteleti életéről.

Mindkét fórum-előadáshoz igen eleven megbeszélés csatlakozott. Akadémiánk hallgatói tettek fel kérdéseket az elő adóknak, elmélyítve a hallottakat.

— HALÁLOZÁS, özv. Nagy Györgyné, sz. Mészáros Etelka, Nagy György egykori nemes- koltai lelkész özvegye a legidősebb evangélikus papné, életének 101-ik évében január 27-én Szombathelyen elhunyt. Férje mellé temették él Ne- meskoltán nagy részvét mellett.

— Budai, kertes házba, központi

fűtéses, gépesített háztartásomba, háromtagú családhoz, megbízható, jól főző, bejáró, vagy bentlakó házvezetőnőt keresek. Telefon: 155—251.

— Lelkészcsalád diplomás, nőtlen fia különbejáratú albérleti szobát keres azonnali belépéssel. Telefon: 180—001, munkaidő alatt.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó;

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

71.0361

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magas nyomá9 Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. február 21-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gvula. Soroksár Üjtelen dú. fél 3. Virágh Gvu’a. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekcrletelep de. 8. Pestúihcly de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr, de fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 31. (német — úrv.) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. dr. Re- zessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Zátonyi János teol. (szuppl.) du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Zátonyi János teol. (szuppl.) Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Puszillak Szabó bácsi!

Mit csinálsz?

Pityu leugrott a rollerről és kíváncsian figyelte az öregembert, amint egy fadarabbal festékes fazeka tartalmát ke- vergette.

— Mázolom a kulcslyukat.

— Minek?

Az öreg Szabó letette öléből a festékes edényt, hátradőlt a falnak és úgy mondta:

— Hogy világítson. Mert ez a festék sötétben is világít. És András, tudod későn jár haza és bizony sokszor nem találja a kulcslyukat.

— És mért jön későn haza? Mért nem találja a kulcslyukat?

Az ajtó előtti köre lecsöppent festék széles foltként terjedt.

— András gépkocsivezető. Neki éjjel is sokat kell dolgoznia.

— Hui. az remek — vágott közbe Pityu. — Ugye olyan nagy, robogó teherautója van? Ha megnövök, én is az leszek. — Félrevágta a fejét, mert az udvaron kis barátnőjét pillantotta meg. ■— Rohanok Szabó bácsk vár az udvaron Zsuzsika. Puszillak Szabó bácsi!

Az öreg Szabó hosszan nézett Pityu után. majd megmártotta kis fazékjában ecsetjét és óvatosan körülmázolta a festékkel a kulcslyukat. Aztán egy ronggyal feltörölte a kőre csöppent festéket.

*

— Zsuzsika! Várj meg! — kiáltotta Pityu a kislány után, nagyokat éviekéivé rollerével. A kislány megállt. — Gyere játszani — hívta Pityu. Zsuzsika a fejét rázta: — Nincs kedvem — mondta szomorúan.

Pityu csak állt. nézte a kislányt. Hej, ezek a lányok, Legalább csak egy fiú lakna itt a közelben.

Zsuzsika fontoskodva közelebb ment Pityuhoz:

— Tudok valamit, amit te nem tudsz!

Ugyan mit tudhat egy lány jobban, mint egy fiú? — Pitim szörnyen kíváncsi lett: — Na mondd!

— Anyukám máma sírt! — Ezt mondta Zsuzsika és lebigy- gyesztette a száiát.

Pityu szeme kikerekedett:

— Micsoda? Felnőtt emberek nem szoktak sírni.

— Avu nem is — mondta Zsuzsika — csak anyu. De igazi könnyeket ám. Mert tudod Pityu, anyukám máma Margit nénivel beszélt telefonon. és neki mondta, hogy apukám éjszaka amikor hazajön, nem találja a kulcslyukat, mert... jaj olyan érdekesen mondta... azért nem találja, mert az egé*z ajtó ide-oda mozog előtte. És amikor ezt anyu Margit néninek mondta, hát sírt. Nagyon sírt.

Pityu meglepődése pillanatokig tartott. Zsuzsikához hajolt:

— Te Zsuzsika, én tudok valamit! Szabó bácsinak van olyan festéke, amelyik a sötétben világít. Ha bekenem a kulcslyukat, világít és apukád megtalálja majd éjszaka. Érted? Szabó bácsi biztosan ad nekem abból a festékből. Egész biztosan, hiszen ő a legjobb barátom. Gyere velem.

Felugrottak a rollerre és már száguldottak is visszafelé.

Szabó bácsi már nem volt a folyosón, de az ajtó mellett ott állt a festékes doboz. Felkapták, ráakasztottak a roller kormányára és ahogy csak erővel bírták, rúgták alattuk a rohanó földet. Máris Zsuzsiká- ék ajtaja előtt lihegtek. Nem is olyan nagy dolog a festés. Az ecsetet nem kell mélyen a fazékba mártani, csak éppen hogy... s lám még fényes nappal is virít az a fényes, aranysárga festék a kulcslyuk körül.

Mint eltévedt pillangók ide- oda tiblábolva értek vissza Szabó bácsi ajtaja elé. Visszatették a festékes fazekat, kifutottak az udvarra, ott meglas- súdtak. Egyik a roller egyik, a másik, a másik kormányát fogta meg, csendesen, de annál nagyobb boldogsággal szivükben ballagtak a játszótérre.

. ... . *

— Ki kente be ezzel a vacak festékkel a kulcslyukat? — kiabált másnap reggel az előszobában Zsuzsi apukája. — Zsuzsi, ügye te voltál?

— Igen. én voltam, meg a Császár Pityu. Így legalább megtalálja apu éjjel a kulcslyukat, amikor úgy forog előtte‘ az ajtó. És többet nem fog anyukám sírni. Mert Szabó András bácsi is későn jár haza, mert éjszaka is kell szegénynek az autókat vezetni, mert...

Zsuzsika boldogan mondta a magáét, apukája pedig azon gondolkozott közben, hogy az a Szabó András éjszaka jár haza ugyan, de a munkától fáradtan __

— P

ityu!

*

A fiúcska a hinták felé nézett, onnan jött a hang. Zsuzsika hintázott a játszótéren. Gyorsan odarugtatott a rollerével. Ott a kis Zsuzsika közel hívta magához, úgy suttogta:

— Amióta bekented a kulcslyukunkat, azóta anyukám nem sír. És tudod tegnap is beszélt anyukám telefonon Margit nénivel, és... jaj képzeld azt mondta, így mondta, hogy „az uram már nem iszik, mert azok a gyerekek új embert faragtak belőle.” És még azt is mondta anyukám, hogy „az a kis világító festék nem csak a kulcslyukat, hanem az uramnak az eszét is megvilágította.” Így mondta, pontosan így. Hát én ezt neked most meghálálom. Pityu. — Megfogta a fiú kezét, húzta maga után. — Gyere, ülj a hintára és én lökni foglak.

Pityu felült, a kis Zsuzsika meg hátul nagyokat lökött rajta. Pityu büszkén kihúzta a mellét és önérzetes tartással megszorította a két kötelet, úgy szállt pirosló arccal mind feljebb és feljebb, a magassá- gos kék ég felé.

Dénes Géza

délnyugat-afrikAban

Két evangélikus egyház, az Ambo-Kavango Egyház és a Délnyugat-Afrikai Lutheránus Egyház egyesültek. Az előbbi a finn, az utóbbi a német kül- misszió terméke. A két egyháznak már 1963 óta közös a lelkészképzése az otjimbingwe-i teológiai szemináriumban. Most szervezetileg úgy egyesültek, hogy egyazon egyházszervezetben két önálló egyházkerületet alkotnak. Összlélekszá- muk mintegy 300 000. Független szervezet maradt mintegy 15 000 lélekkel a Német Evangélikus Egyház. Ebben az országban az evangélikusság az ország összlakosságának 40%-a. (Kotimaa)

„És maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt nekik: íme, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.” (Lk. 18, 31)

VASÁRNAP. — ök pedig ezekből semmit sem értettek...” (Lk. 18, 31—43) Jézus őszintén és nyíltan beszélt tanítványaival. Nagy szeretettel igyekezett őket felkészíteni a közelgő eseményekre. De azoknak nem volt nyitva a fülük s szívük a szavak megértésére. Addig egyetlen ünnep volt az életük Jézus mellett: mindig győzött, sem szóban, sem cselekedetben és példaadásban nem volt nála igazabb és nagyobb Mester. Azóta is gyakran vesz erőt egyes keresztyéneken és egész egyházakon ez az értetlenség: inkább tisztelet és megbecsülés övezzen, mintsem a szolgálat sokszor fénytelen útját járják. Pedig Jézus életének ez volt igazi lényege: a legnehezebb szolgálat vállalása. S ezt ma még azok is elismerik, akik nem az ö tanítványai. Ilyen úton járhatunk mi is, és ha kényelem, fény nem is, de emberi megbecsülés kíséri majd életünket.

HÉTFŐ. — „íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap és harmadnap bevég- zem küldetésemet. De ma és holnap és holnapután úton kell lennem.” (Lk. 13, 31—33) Szinte divatos és sokak számára vonzó életelv manapság: „a dolgokat nem kell elsietni és eltúlozni.” A látszólag bölcs szavak mögött nagy közönyösség és felelőtlenség rejtőzik. Vannak dolgok az életben, melyeket csak lelkesedéssel és kitartással lehet csinálni. Jézus fáradhatatlan volt, amíg e földön járt. Pontosan látta a holnapok sötét eseményeit, addig azonban minden percet fel akart használni az emberért. Csak ilyen lelkülettel követhetjük öt.

KEDD. — „Majd így szólt mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.” (Lk. 9, 18—23) Nehéz mondat ez, valahányszor olvassuk vagy halljuk, megrettenünk kissé. Legyőzni önmagunkat, elképzeléseinket, önmagunk körül való forgoló- dásunkat — nehéz feladat. Pedig hányszor tapasztaltuk már meg életünkben, hogy ha szabadulni tudtunk megrögzöttsé- geintől, ha nemes célok feledtették velünk kétségeinket, gyengeségeinket, ha „önfeledten” tudtunk szolgálatokat végezni — akkor voltunk igazán boldogok s úgy éreztük, akkor találtuk meg önmagunkat igazán! Ezt a lelkületet s gazdagságot kínálja Jézus.

SZERDA. — „Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyan komor ábrázatúak. mint a képmutatók, mert ezek eltorzítják arcukat...” (Mt. 6, 16—21)

Nem a „hosszú haj”, vagy szakáll torzítja el igazán az arcokat — amint sokan gondolják

manapság — hanem minden olyan erőlködés, mellyel emberek vagy Isten előtt mást akarunk mutatni, magunkra erőltetni, mint ami a szívünkben, agyunkban, sejtjeinkben van. Képmutatás, meg játszás —■ sajnos olyan szavak, melyekkel gyakran illetik a keresztyéneket is s nem alaptalanul. Pedig minden külsőségekhez való féltő ragaszkodásnál sugárzóbb és kifejezőbb vallomás egyetlen nyílt, őszinte tekintet. Böjti időben s máskor el ne feledjük ezt, midőn emberek között járunk...

CSÜTÖRTÖK. — „És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál nekem, holott én magzatok nélkül járok?” (1 Móz 15, 1—6) Néha hitetlenségünk olyan színben tűnik fel, mintha szerénység lenne. Az pedig erénynek számít... Ábrám nagyszerű ígéretet kap Istenétől: bőséges jutalmat. Ö azonban ilyen „szerényen” válaszol: ugyan mit adnál nékem?! A mi korunkban is sokan — egyszerű keresztyén emberek és teológusok — próbálják alapvető hitetlenségüket így leplezni: van már sok mindenünk — fejlett tudomány és technika, művelt és kutató emberi agyak, nagy természeti erők —, de Isten már hallgat. Mit is adhatna nekünk ma még?! Ábrahámnak egész gondolkodásmódját át kellett alakítania. Nekünk is!

PÉNTEK. — „Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottakat?” (Ézs. 58,

5—12), A böjti időt nekünk, evangélikus keresztyéneknek is komolyan kell vennünk. Nem étrendünk változása lesz jellemző, nem a mosolyt fogjuk száműzni arcunkról, nem valamiféle menekülésszerű magunkbafordulást keresünk önvizsgálat ürügyén — éppen ellenkezőleg: minden lehető eszközt megragadunk (lelki és fizikai erő, mosoly, nyitottság), hogy másoknak segítsünk, felszabadulni bűnök vagy külső kötöttségek alól, igazabb életre.

SZOMBAT. — „Mindnyájan látták Öt és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket és azt mondta nekik: Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek! (Mk 6, 45—52) A tanítványok rémeket láttak”. Mi is szoktunk. Amíg Jézus arcára saját gondolatainkat vetítjük vagy éppen észre sem vesszük öt, addig nem jut el hozzánk az Ö arcának békességet, félelmek feloldását sugárzó fénye. Pedig ö akkor is, a tengeren s azóta is siet a bemutatkozással: azonnal megszólít s bíztat. A huszadik század hetvenes éveiben, hangok, hullámok, gondok és félelmek özönében meghalljuk-e ezt a csendes hangot? S hagyjuk-e hogy szavával tanítvánnyá formáljon bennünket is, félelmek helyett erőnek .szeretetnek, józanságnak lelkét adva?

Szirmai Zoltán

— Ötvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 18, 31—43; az igehirdetés alapigéje: Jak. 1, 5—8.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hirdet VEÖREÖS IMRE budapest-kőbányai lelkész.

— KECSKEMÉT. A gyülekezet február 7-én tartott sze- retetvendégségén ifj. Harmati Béla külügyi titkár tartott előadást „Keresztyén hétköznapok nyugaton” címmel.

— SZEGED. Január 17—24- ig a négy protestáns felekezet most már harmincnegyedszer tartotta együtt az ökumenikus imahetet. Az imahét offertó- riumát ebben az esztendőben a szegedi evangélikus gyülekezet kapta épületeinek felújítására. Az offertorium összege 4000 Ft volt.

— NYÍREGYHÁZA. Január 31-én Muntag Andor monori lelkész szolgált a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteletten igehirdetéssel, a délutáni szeretetvendégségen pedig a bibliafordítás munkájáról szóló előadással szolgált.

— HELYESBÍTÉS. Lelkészi karunk legöregebbje: Takács Elek, aki Gyenesdiáson Kaper- naumban él, s ez év április 2- án tölti be 91. évét, ha Isten megengedi.

— KISKÖRÖS. A gyülekezetben január 31-én az istentiszteleten Debreczeni Pál sza- mosbecsi református lelkész hirdette Isten igéjét. Ez alkalommal köszönte meg a kiskőrösi gyülekezetnek azt a természetbeni adományt, melyet az árvíz idején küldtek a tes- véri református gyülekezetnek.

— NAGYKANIZSA. Január 31-én a délelőtti istentiszteleten Schád Ottó siófoki lelkész igehirdetéssel szolgált.

— GYÖN. A gyülekezetben január 31-én Bencze Imre kelenföldi lelkész szolgált. Az istentiszteleteken igehirdetésekkel szolgált. A délutáni szere- tetvendégségan pedig előadást tartott az Országos Presbitérium határozatai alapján időszerű kérdéseinkről.

Kulcslvuk