Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-21 / 8. szám
Szerelem, boldogság. Boldogságkereső fiatalok Nyomban elárulom, hogy a romantikus cím nehéz kérdést takar: a nemiség problémáját a házasság előtti életszakaszban, az ifjúkor idején. A férfi és a nő úgy van teremtve, hogy a testi érettség elérésével a nemi ösztön életük lényeges hajtóerejévé válik, a fiúknál talán általánosabban és erőteljesebben, mint a lányoknál, de ez a különbség sem mindig áll fenn. A házasságkötésig még évek vannak hátra —, s jó, ha így van, hiszen a nemi érettség még egyáltalán nem jelent társadalmi érettséget is a házasságra, és a túl korán kötött házasságok számos kárral járhatnak. A közbeeső időszakra keressük most a jézusi erkölcs szavát azok számára a fiatal olvasóink számára, akik életüknek ezen a terüle- • én is f igyelni szeretnének Mesterükre. BIBLIAI IDÉZETEK nem adhatnak választ kérdésünkre. Az Újszövetségben nincs konkret útmutatás az ifjúkor nemi erkölcsére a házasság előtt. A helyes utat hitünk alapján. Isten igéje nagy igazságainak a fényében kell megkeresnünk. Ez az útkeresés soha nem független a keresztyén embert és az egyházat körülvevő társadalomtól. Hiszen az erkölcsi formák változnak, alakulnak a különböző korokban, s a jézusi erkölcs nem elvontan, időtlenségben lebeg a történelem fölött, hanem az adott kor gondolkozásának keretében valósul meg. Mi lehet a hivő fiatal — és az érte felelősek — álláspontja a mi időnkben, amelyet világszerte a régi társadalmi képmutatás levetke- zése és a nemiség élményének új felfedezése, ugyanakkor túlhajszolt keresése jellemez? Minden téves hiedelemmel szemben tudnunk kell, hogy Jézus nem tilalomfákkal dolgozik, mintha megfosztani NGELIKUS FÖLDRA3Z szomszédos Csehszlovákiában A történelem véletlenjei közé tartozik, hogy 1458-ban, tehát egy ugyanazon esztendőben Pesten és Prágában két kiváló férfit választottak királlyá. Mindkettő köznemesi családból származott s a nemzeti királyok iránti bizalom és népszerűség kísérte uralkodásukat. Az egyik Hunyadi Mátyás, a másik Podjebrad György volt. A sok hasonlóság és rokon vonás mellett sajnos a mi Mátyásunkat terheli a felelősség, hogy a két uralkodó végzetes ellentétbe keveredett, Mátyás megtámadta és legyőzte a cseheket, és később baráttalanul kellett szembenéznünk a törökkel. Mert a soha vissza nem térő alkalom abban volt, hogy a két népet szövetségbe kovácsolhatták volna és ezáltal egész más irányt lehetett volna szabni Közép-Európa történetének. E helyett a magyar király engedett a pápai Kúria felhívásának a huszita eretnekség felszámolását illetően, a trónjáról letaszított cseh uralkodó helyét a római katolikus Mátyás foglalta el, így őrlődött fel azután a két ország ereje az egymás elleni háborúban, s nem sokkal később Mohácsnál mindkét állam egyszerre került az osztrák birodalom tartományai közé. ahonnan csak az első világháború után szabadulhattak. Közel 400 esztendeig Cseh- és Magyarország egyaránt alárendeltetett a Habsburg-ház önkényének és elnyomásának. A két ország történetéiben nemcsak ezt a párhuzamot fedezhetjük feL Igaz, hogy a Cseh-medencében már a 6. században a szláv törzsek egyesültek cseh név alatt, s a Németország felöl jött keresz- tyénséget is korábban vették fel, mint mi, úgyannyira, hogy Cyrill-Methoddal már keresz- ' t.yén országba érkeztek, de az ezredfordulónál alakult királyság pontosan úgy adta az uralkodókat a cseh trónra, mint az Árpád-ház magyarra. A Premysl-család csak öt évvel élte túl az Árpád-házat. Ezután, mint mi idegen uralkodóitat kaptak, köztük Zsig- mondot, aki gyámoltalanul tűrte el Húsz megégetését Konstanzbam, de aki közös uralkodónk volt. 1458-ban nemzeti királyt választanak és rövid ideig független monarchia. A cseh huszitizmust már sokszor ismertettük olvasóink előtt, s az bizonyos, hogy a lutheri reformációnak jó előkészítője volt. A reformációt ugyanolyan gyorsan kapták, mint. a német-római birodalom egyéb tartományai, de mint Ausztriához közel álló tartomány, ugyanolyan embertelen és kegyetlen volt az ellenreformáció. A vallásháborúk ott dúltak az ország területén, nem is szólva arról, hogy 1618- ban éppen Prágában robbant ki. Szlovákia a magyar királysághoz tartozott 1918-ig. A feudális Magyarország önkényét legalább olyan nehezen viselte el, mint a magyar jobbágyság. S a viharos gyorsasággal elterjedt reformációnak ellenhatását közös sorsban szenvedtük el. Szabadságharcainkban ugyan olyan lelkesedéssel vettek részt a szlovákok, mint a magyarok, mert a társadalmi és vallásszabadság ügyét remélték kedvezőbbre fordulni. A 18. századtól nagyfokú elvándorlás kezdődik, főként a magyar Alföld irányába, ahol azután egységes tömbökben maradtak, megőrizték nyelvüket, vallásukat és népi tradícióikat. Az első világháború után új helyzet alakult ki. Létrehívták Csehszlovákiát. Az új államban derült ki, milyen bonyolultan alakult az egyházak fejlődése az évszázadok során. A római katolikus beavatkozás első reakciója az volt, hogy tömegesen tértek ki az egyházból és megalakult egy Rómától független nemzett római katolikus egyház. A protestantizmus pedig nemzetiségi egyházakká töredezik össze. Mellettük fejlődtek a baptisták és metodisták. A többi között a német kisebbség megszervezi az evangélikus egyházat és a mintegy 200 ezer lelket számláló magyarság — zömében református —, a magyar református egyházat. A második világháború után nagyfokú demográfiai változás áll be, s ez az egyházak lélekszámún is lemérhető. Ma két jelentősebb evangélikus egyház van Csehszlovákiában. Az egyik a sziléziai, a másik a szlovákiai evangélikus egyház. Az előző bonyolult egyháztörténeti háttér után 1949-ben lett önállóvá. Minden történelmi változás ellenére híven őrzik az 1528-ban meghonosodott reformációt. Híveinek túlnyomó többsége a Jengyei nyelvet beszéli s így két nyelven tartják az istentiszteleteket. Egy tömbben élnek a cseh—lengyel határszögben, Tessin városában, lélekszámúk 53 ezer körül van. Már jelentősebb a testvéri szlovák evangélikus egyház, amely 450 ezer lelket számlál. A reformáció útját itt is Húsz készítette elő, Luther tanai 1530-ban eresztenek gyökeret. A Felvidék lakosságának túlnyomó többsége hódolt az új hitnek. Annál szigorúbb és kegyetlenebb az ellenreformáció, amely majdnem teljesen kiirtotta az evangélium hitét. Csak a türelmi időszak után szerveződhettek komolyabban. 1918-ig a magyar evangélikus egyházhoz tartoznak, csak amikor az új állam megalakul, nyerik el önállóságukat. Teológiájuk Pozsonyban van. Évtizedek óta testvéri szálak fűznek össze bennünket. Az utóbbi időben gyors egymásután haltak meg püspökeik, de az új egyházi vezetőség hasonlóan az előzőhöz, a testvéri kapcsolatok ápolása mellett van. A szlovák evangélikusok között magyar kisebbség is van, amely anyanyelvén vesz részt az istentiszteleti életben. dr. Rédey Pál akarna az emberi élet teljességétől. Ő nem elsatnyí- tani akarja a fiatal életet, örömet rabolni tőle, ellenkezőleg, minél teljesebb emberi boldogsághoz segíteni. A mi kérdésünkben ez közelebbről azt jelenti, hogy Jézus megajándékozza a fiatalkort is a nemiség örömével. de úgy, hogy abból tovább nö- vekedhessék a felnőtt férfi és nő életének kiteljesedése e téren. Nem maradhatunk a válasznak ennél az általános megfogalmazásánál, le kell szállnunk a mindennapok valóságába. A TAPASZTALAT is azt mutatja, amit a hivő és nem hivő humán etikai gondolkozás vall: a szexuális élmény igazi teljessége akkor következik be. ha a két fél szerelemben olvad össze. A szerelem lejáratott szó, pedig ltár elfecsérelni fellángolások jelzésére. A szerelem, ha igazi, a legbensőbb természetéből igényli a kizárólagosságot, tehát az egy férfi és egy nő kapcsolatát, és a tartósságot, tehát az együttes jövőt, életre szólóan. Erről vall már kétségtelenül fiúk és lányok lelkében az első szerelem, meg a diákkor néhány mély érzése, mégha elmúlik is később. Amíg eltölti őket, a tudatukat teljes érvénnyel meghatározza a kizárólagosság é,s a tartós jövő vágya. A szerelem, amely megérdemli ezt a szót, a felnőtt korban is ezzel a két elválaszthatatlan tulajdonságával jelentkezik. Valakin mással osztozni, csak időre szólóan szeretni, igen sok esetben előfordul, de ez nem szerelem. Más kérdés, hogy az igazi szerelem is elenyészhet, megszakadhat, fiatalok szerelmével is nem egyszer előfordul. Önmagát fosztja meg az emberségünk legnagyobb élményétől, aki a nemi kapcsolatot a szerelmen kívül helyezi —, a szerelmen, amely sikerrel. vagy sikertelenül, de végső céljában affelé fut, amit házasságnak nevezünk. DE ÉPPEN ITT BUKKAN FEL a sokat vitatott kérdés: egymásra talált fiatalok el- mehetnek-e szerelmük beteljesedéséig, amikor házasságra csak később léphetnek, s addig talán el is szakadnak? Az egyház szolgája, a lelkipásztor jól teszi, ha nem osztogat itt nagy hangon kizárólagos érvényű parancsot. A fiatalokat egymás felé sodró lelki és testi erők hatalmát nem lehet kívülről köny- nyedén nézni. A mai fiatalokat sokszor egymás felé hajtja a meghittség, az oltalom után való vágyakozás, mert a szülői ház nem nyújtja nekik a fészek melegét. Nem is lehet általános szabályt felállítani, mert különbözőek az egyéni adottságok: vannak, akiknek természetüknél fogva könnyebb ellenállniuk vágyuknak, másoknak ez önemésztő, öngyötrő és sikertelen küzdelem. A végső aktustól való formális tartózkodás különben is még száz lehetőséget enged, hogy a nemi élményt különböző intenzitással átéljék egymással. LEGJOBBAN SZERETNÉM. ha ez a cikk itt négyszemközti beszélgetéssé válhatnék, mert egyházi részről minden általános megfellebbezhetetlen követelmény felelőtlenség lenne. De ha már nem lehet bizalmas társalgássá az újságoldal nyilvánossága, azokat a szempontokat mondom el, amelyek segítségével minden hivő fiatalnak, vagy a jézusi erkölcs modern szavát kereső fiatalnak, magának kell megtalálnia az utat, amelyen az ő boldogsága készül, nem néhány percre vagy hónapra, hanem egy egész életre. Az utat, amelyen nem a könnyelműség boldogtalan következményei várnak rá. ÖT SZÓT, ÖT VALÓSÁGOT ajánlok az egymást szerető fiatalok figyelmébe. Ajándék: vegyék . Istentől hálás szívvel egymásban a nemiség apróbb örömeit. Ha ezeket nem becsülik meg, hamar kiégetté lesz ifjúságuk. És sivárrá válik felnőtt korukban a nemi életük, mert elveszti a varázst, amit a puszta aktus soha nem nyújt magában. Önfegyelem: nincs az életnek egyetlen területe, ahol önmagunk fegyelmezése nélkül boldog lehetne valaki. A szabadjára engedett ösztönök rombolnak, nemcsak a társadalomban, hanem két ember közösségében is. Felelősség: az előző szó mélyebb értelme. Felelős vagyok a másikért. Felelős vagyok a magam élete alakulásáért a nemiség terén, ahol annyi fájdalom és szomorúság kátyújába kerül hét a fiatal. Csak idegen szóval tudom kifejezni a negyediket: szublimálás. A nemi ösztönnek magasabb rendű célok felé irányítása. Két fiatal kapcsolatában annyi le hetőség van egymás gazdagítására, személyiségük kölcsönös kibontakoztatására! A hivatásra való készülés, az irodalom és művészetek élvezése, a nagy emberi ügyek felmérése, sport, természet- járás. és — hivő fiatalokról beszélek — igehallgatás, hitük kérdéseiről, beszélgetés mind olyan közös dologgá válhat, amely egyre jobban összeforrasztja őket és soksok közös élményben részesíti. Szeretet: ez a fő irányító valamennyi szempont közül. A másikkal törődő, ha kell, a másik kedvéért önmagát is megtagadó szeretet. Az a szeretet, amit nemcsak emberségünkből merítünk, hanem amit Isten Jézus Krisztuson át sugároz bele ebbe a világba és a fiatalok szívébe is. Ez az áldozatos, a másik fél boldogságát kereső szeretet, a felelősséggel együtt, megmutathatja az utat a nemiség bonyolult kérdéseiben is. Az öt szempont sem kész megoldás. Talán záporoznak is már gondolatban a kérdések e sorok olvasásakor. Mit tegyek vágyammal — mondja az egyik fiú —, inkább máshoz menjek, és kíméljem azt, akit szeretek? Az önkielégítést űzzem inkább? El akar hagyni a fiú, akivel a házasság reményében szeretjük egymást, ha nem engedek neki — vallja nem is egv lány Az élet valóságában csak tört megoldások vannak, s a ke- resztyénség legyen elég alázatos, hogy elismerje: mi sem tudunk megnyugtató választ adni minden problémára. Csak utalni tudunk Arra, akitől kaphat a fiatal erőt és a bűnbocsánat tisztaságát. ÖRVENDETES, hogy mai társadalmunkban az ifjúkor nemi kérdéseiben általában a humán etika mély felelőssége és bölcsessége szólal meg. Elég itt említenem Harsányi István pszichológusnak az „Élet és tudomány” hetilapban az utolsó években megjelent írásait. Veöreös Imre L>. DK. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK AZ NSZK-BAN A Nyugat-Németország Egyesült Lutheránus Egyháza vezető püspökének, Wölber hamburgi püspöknek meghívására D. dr. Ottlyk Ernő püspök és felesége február 11-én Hannoverbe utaztak. Résztvesznek a nyugatnémet egyháznak a tavalyi eviani Lutheránus Világszövetség által rendezett világgyűlés értékelő konferenciáján és püspökünk tárgyalásokat folytat több tartományi egyház püspökével és vezetőségével. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉNEK ÜLÉSE A Lutheránus Világszövetség vezetősége február 5—7. között tartotta Genfben ezévi első konferenciáját. Dr. Mikko Juva finn elnök vezetésével főleg az Evianban tavaly tartott világgyűlés eredményeinek továbbvitele és az ottani határozatok végrehajtása feladatait vitatták meg. Dr. André Appel főtitkár jelentést terjesztett be Latin-Amerika egyházainak életéről és ezen belül a brazil evangélikus egyházról. (EPD) A végétért utakról A Lelkipásztor című lelkészi szaklapunk „Csendben Isten előtt” rovata cikkel közöl D. Káldy Zoltán püspök tollából „Minden út egyszer végetér” címen. Ebből a cikkből idézünk alább részleteket. Az utak nemcsak egyes emberek, személyek életében érnek véget, hanem az egyházak, ezen belül bizonyos csoportok vagy irányzatok életében is. Véget érnek bizonyos teológiai és egyházpolitikai utak is. Vagy azért, mert már eleve rosszak voltak, vagy pedig azért, mert csak egy kis távra voltak elegendők. (A cikk ezután felsorol néhány zsákutcába jutott elképzelést az egyház múltjából az elmúlt 25 esztendő alatt, mint az ellenállás, a földalatti egyház, az „árokban szenvelgő egyház’’ útja, a fordulatra számítók, a harmadik utasok elképzelései, s másik oldalon az ideológiai keveredők útja, majd így folytatja:) Maradt még egy út, amely éppen most van végetérőben. Ezt az utat nehéz röviden megjelölni. Így nevezhetnénk: „az egyház liberálisabb útja egy fellazult társadalomban.” Ez a „koncepció” abból az elvárásból született, hogy a szocializmus építésében valamiféle fellazulás fog bekövetkezni... Egyesek ilyen elvárása közben az elmúlt év novemberében az MSZMP megtartotta X. kongresszusát, amely kijelölte a következő évek munkáját. Ennek lényege, hogy a következő években Magyarországon „a szocializmus magasabb szinten való építése folyik ...” Mi, az egyház vezetői — és hisszük, hogy a lelkészek és hívek túlnyomó többsége is — meg vagyunk győződve arról, hogy a „magasabb szintű szocializmusban” is van helye és szolgálata az egyháznak. Azt is hisszük, hogy az evangélium a „magasabb szintű szocializmusban” is evangélium marad, arjielynek van ereje gyülekezetét teremteni és megtartani. Azt is tudjuk, hogy az evangélium által munkált hit a „magasabb szintű szocializmusban” is terem olyan gyümölcsöket, amelyek jók és hasznosak a társadalom számára is. De az is bizonyds, hogy az az út, amelyet imént úgy jellemeztünk, hogy „az egyház liberálisabb útja egy fellazult társadalomban”, most véget ér. Előbb csak elszűkül, aztán menthetetlenül véget ér. Véget ér az óvatoskodó, semlegeskedő, visz- szahúzó magatartás lehetősége. Egy magasabb szintű szocialista társadalom „lenövi” magáról — mint ősszel a fa a száraz leveleket — az ilyen magatartást és leereszti a sorompót az ilyen magatartásból folyó egyházi munka előtt. Igen, menthetetlenül véget ér ez az út is. Valaki most azt mondhatná, hogy mivel „minden út egyszer véget ér”, nyilván véget ér egyszer a diakóniai út is, tehát egyházunk jelenlegi útja is. Nyugodtan mondjuk: ez nem ér véget. Ahhoz arra volna szükség, hogy maga Jézus változzon meg, vagy „érjen véget”. Ö ugyanis a Diakonosz, aki maga mondta magáról: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” A diakóniai út az, amelyen Jézus szolgál nekünk és mi szolgálunk embertársainknak. Ennek az útnak nem lehet vége. Még az örökkévalóságba is beletorkollik és ott is folytatódik. Hiszen azt olvassuk a Szentirásban, elsősorban a Jelenések Könyvében, hogy „akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében”, azok egyet tesznek: szolgálnak. Szolgálnak annak, aki a „királyi trónon ül”. Prőhle Károly professzor 60 éves Nem sokan gondoltak volna arra, hogy dr. Prőhle Károly, az Evangélikus Teológiai Akadémia újszövetségi tanszéké- nék professzora, február 22-én tölti be 60. életévét. A kortársak és tanítványai nem az évek számát, nem is őszbe borult fejét látják. Nekik a lélek és szellem elevensége és a gondolkodás bölcs megfontoltsága tűnik fel benne. Ez ád tollat az én kezembe is, hogy néhány megemlékező sort írjak róla. Nem esik. nehezemre ezt megtenni. Nemcsak a régi barátság jogán. A háború előtt az ösztöndíjas évek közös élményei, a háború utolsó éveiben a helyét és feladatait rosszul látó magyar haza sorsáért érzett aggodalmak, a fasizmus veszélyeit és gaztetteit közösen látó és ennek a meglátásnak konzekvenciáit is levonó magatartás elvileg is egy útra állítottak bennünket. Sok-sok teológiai vitának az emléke elevenedik meg most bennem, ami ma is megkönnyíti számunkra a közös látást és álláspontot a teológia mai feladatainak és küldetésének megfogalmazásában. Felötlenek bennem a háború utáni évek nagy kérdései, hogy hogyan kell mindent újrakezdenie evangélikus egyházunknak, majd hogyan tovább?! 1951 óta pedig mint kollégák sokszor vállaltunk el közös feladatokat, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémia oktató és nevelő munkája megújuljon és megfeleljen korunk követelményeinek. Ezért tűnik úgy, hogy szinte magamról is vallók ha Prőhle Károlyról szólok. Dr. Prőhle Károly nagy utat tett meg emberileg is, meg teológiailag is 60. születésnapjáig. És azok közé a teológusok közé tartozik, aki nem tette könnyűvé a maga számára a máig vezető utat. Ez külön érdeme! Többeknek talán úgy tűnik, hogy hajlamos a meditativ életformára s ezért a problémákat és feladatokat újra meg újra megfontoló stílus' jellemzi. De aki a dolog mögé lát és ráemlékezik a könnyen, sőt könnyelműen döntő emberi és lelkészi típusokra, az értékelni tudta és tudja benne a „lassabb döntés” értékét és érvényességét . Mert nála a teológiai és egyházpolitikai döntés exiszten- ciális érvényű! Nem ismeri a keresztyén hitben a farizeus- ságot, sem az egyházpolitikában az opportunizmust. Most nem tekintem feladatomnak, hogy dr. Prőhle Károly teológiai, akadémiai, közegyházi és külföldi munkásságáról valamilyen statisztikai összefoglalást adjak. A Lelkipásztor 1965. júliusi és az Evangélikus Élet június 27-1 száma bővebben beszámolt érdemeiről, amikor teológiai, közegyházi és ökumenikus munkásságának elismeréseként az Evangélikus Teológiai Akadémia rendes doktori címmel ruházta föl 1965. május 31-én. Most csak akkori doktori székfoglalójának egyetlen mondatát idézem, mert ez jellemző mai teológiájára és életfelfogására is: „Jézus etikájában nem felelősségérzésről van szó, hanem arról a tényről, hogy ő kérdez és számon kér, nekünk pedig felelnünk kell, akár tetszik, akár nem, arról, hogy megadtuk-e a pohár vizet, amikor szükség volt rá, és elvégeztük-e a sa- maritánus szolgálatát kis és nagy méretben.” D. dr. Pally Miklós ÚJ FINN ISTENTISZTELETI ZENE Három neves finn zeneszer- mára új zenei anyaggal lépjen ző azon dolgozik az illetékes elő az ősszel tartandó egyházi finn egyházi szerv felkérésére, ünnepi hetek alkalmából Hel- hogy a finn istentisztelet szá- sínkiben. (Kotimaa)
