Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-07 / 6. szám

...Plusz Jézus „Mester, egész éjszaka fáradtunk, és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5, 1—11) Ugyanaz a csónak úszik befelé, amely egész éjszaka hiába úszott. A tó is ugyanaz, amely nem volt hajlandó egyetlen ha­lat sem kiadni. Ugyanazok az emberek dobják ki most Jézus szavára a hálót, szaktudásuk nem változott közben. Minden ugyanaz! Plusz Jézus! A kilátástalan, hiábavaló tö­rekvés, tehetetlenség — plusz Jézus! És ezzel minden más lesz! Ugyanaz a szoba — de ha plusz Jézus...? Ugyanaz a kedvetlenség — de plusz Jézus! Hiába igyekszel más lenni — plusz Jézus! Hiába próbálsz emberekkel dűlőre jutni — de, ha plusz Jé­zus ...? Halál — plusz Jézus! Disz-e az evangélium (— örömhír) az életünkben, vagy fun- dámentum? Ha Péter azt mondja Jézusnak: Te az Isten dolgai­hoz, „lelkizés”-hez értesz, — én meg a halászathoz, a kettőt ne keverjük össze —, soha nem lett volna más az egész világ Péter számára! „Ezzel a történettel kezdődik az egyház” — Írja Gollwitzer. Az egyház ott kezdődik, ahol rá mernek állni az ö szavára. „A Te szavadra!” Ez a szó az egészen profán világban szólalt meg, miközben álmosan, nyirkosán ruhában javítgatják a hálót Péterék. A leghétköznapibb hétköznapon kezdődik el valami. Ott van egyház, ahol van a bűn látás. „Távozz tőlem, bűnös vagyok!” Ez az egyház sajátos hangja. Nem arról beszél Péter, hogy mennyi a bűn, hanem saját helyzetének kilátástalanságát vallja meg. Jézus ilyeneket küld szolgálatba. ,JVe félj — embe­reket mentünk meg!” Ez az egyház feladata. Csónakot, időt, energiát arra fordítani, hogy embereket testileg, lelkileg talpra állítsunk. Hívás az örökéletre — de úgy, hogy az „örökélet előtti" időben is minél több ember találjon vissza családjához, lássa meg az emberi élet értelmét A sok mentőcsónak között hisz- szük, hogy ott halad a keresztyénség csónakja is — belőle le­nyúlnak a fuldoklóért, törődnek a csónakban együtt utazókkal. Urunk! A csónak levegőben levő részét az emberek is látják, de a vízben úszó deszkák csak Előtted ismertek. Áldd meg egyházad szolgálatát a mában! Erőnk magában mit sem ér. Mi csakhamar elesnénk, De küzd velünk a hős vezér. Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, O a mi diadalmuiúc. (256, 2) Görög Tibor sajtó alatt levő áhítatos könyvéből A Szózat a nagyvilágban Himnuszunk ikertestvére, a Szózat 134 évvei ezelőtt látott napvilágot nyomtatásban. Az AURORA szépirodalmi zseb­könyv hozta először 1837-ben a Vörösmarty Mihály nemes lelkében fogant költeményt, melyet ma már az egész világ ismer. Zenéjét is korán kaptuk, már 1840-ben, Egressy Béni zsenijéből. A legújabbkori technika vívmányai eljuttatták ismeretét a földteke minden tájára, rádió és televízió, vala­mint hanglemezek lehetővé tették, hogy az öt világrészben felfigyelhessen rá mindenki, aki tud lelkesedni az ossziáni veretű-erejű versért és dalért. Hatása óriási volt, az Aurora hajnalpírjától indulva elérte a delelőt s nehéz lenne rögzíte­nünk, Kölcsey Himnusza, vagy Vörösmarty Szózata viszi-e a pálmát az idegen nyelveken való ismeret tekintetében. Mindkettő idei remeklésével emel, mindkettő a magyar iro­dalom gyöngyszeme. Egyes nemzetek szépért élő fiai ihle­tet kaptak a Szózattól, hasonló szellemű alkotásra a maguk nemzete viszonylatában is, s a költeményt gondosan tükröző fordítások száma növekszik. Németül, svédül már 1842— 1845-ben hozták, lehet benne gyönyörködni angolul, észtül, finnül, franciául, görögül, né­metül, olaszul, románul, törö­kül s csaknem valamennyi szláv nyelven. Még műnyelv is — az eszperantó világgá vitte becsét. S többen érdemesnek tartották a latin piedestálján is bemutatni a nekünk kisdiák korunk óta oly balzsamos kin­cset, melyet alma matereink­ben mi protestánsok éppoly szent lelkesedéssel énekelget­tünk, mint az Erős várunkat, Luther hitben erősítő dalát. A Szózat arra tanít, hogy rendü­letlenül hívek legyünk a hazá­hoz, melyben egyedül lehetünk igazán otthon, igazán boldogok. S. K. MINDAZONÁLTAL Üres a háló... Nincs benne semmi, semmi! Pedig enni szeretne otthon a család s most majd néma vád szövi át a gyermekkacajt s az asszony mosolyát... Pedig milyen nagy ívben kerítettük a tó vizét! Biztosra mentünk s már friss sült izét hordta a szél felettünk. Milyen nagy ívben! Hahó!... Jobban evezz!.. , Most húzd meg!... S a ziháló szívben dertnedez a remény: sZégény fogás lesz, oly könnyű a háló! S mire partot érünk, a vérünk szinte meghűl: szegény fogás?! — Haj!... Semmi! Érted?! Semmi! Üres a háló... s most igy kell hazamenni Szombathelyen—Kőszegen Dr. Prőhle Károly profesz- szor igehirdetéssel szolgált a szombathelyi gyülekezetben, majd kibővített presbiteri ülé­sen tájékoztatást adott az Űj- testamentum fordítás jelenle­gi állásáról. A Biblia fordítá­sának problémáiról így teljes képe van a gyülekezetnek, te­kintve, hogy tavaly D. dr. Pálfy Miklós professzortól az Ótestamentum fordításáról kaphatott tájékoztatást. Továbbiakban beszélgetést folytatott laikus kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatokról, igényekről, erőteljesen hang­súlyozva annak jelentőségét, hogy a laikus kérdésekben a mában élő gyülekezet kérdései szót kapjanak. A „tudomány, teológia, egyház” kérdéseinek tárgyalásából a keresztyén embernek a kutatással, a tu­dománnyal kapcsolatos pozi­tív értékelése kapta meg, a „Helyzetünk feladatunk a vi­lágban” címmel tartott elő­adást. Szólt a túlnyomóan ke- resztyének-lakta országok hal­latlan nagy felelősségéről, hisz komoly gazdasági és kulturá­lis javak birtokában vannak. Emlékeztetett a nagy mulasz­tásokra, a tévutakra, A mun­kásság küzdelmeit sem értette meg belsőleg. Máté 28, 19—20. versét csak félig teljesítette az egyház. Keresztelt, de Jézus követését nem vétette nagyon komolyan. A történelem fo­lyamán sokszor érvényesült „szemet szemért, fogat fogért”- tal szemben nem juttatta nyugtalanító módon kifeje­zésre a hegyi beszéd üzenetét. Lehel Ferenc Emlékezés Gáncs Aladárra Ebben a hónapban lenne 80 éves nagyapám, Gáncs Aladár. A két világháború közötti egyházi megújulásnak élenjá­ró harcosa volt, előbb mint székesfehérvári lelkész, majd két közbeeső rövidebb beosz­tás után 1930-tól mint fővá­rosi vallástanár. Családunkban fennmaradt és féltve őrzött, teológus ko­rában írt ezeroldalas kéziratos naplóját forgatva a vele való személyes találkozás élményét élhettem át. Sokan egyoldalú­an pietistának skatulyázzák be, de éppen naplója bizonyítja, hogy mennyire színes és gaz­dag papi egyéniség volt. Bár az egyesületi keresztyénség szű- kebb köréből jött, mégis ko­rán meglátta ennek korlátáit és tudatoson az egész egyház szolgálatának munkásává lett Szellemi képességei rendkí­vüliek voltak, szíve azonban nem bírta a túlhajtott mun­kát: 44 éves korában meghalt Ám mintha érezte volna, hogy ideje rövidre szabott, fokozott érdeklődéssel fordult korának teológiai kérdései felé. Egy­más után olvasta, és népszerű­sítette az új reformátort teo­lógia legújabb munkáit, s egyházunk lelkészei közül el­sőként figyelt fel Barth Ká­roly jelentőségére, akiről 1931- ben külön tanulmányt is írt. Fiatalon ment el, de hatása tovább él. A célkitűzései, ame­lyekért szószéken, konferenciá­kon, diákjai között és a sajtó hasábjain harcolt, ma is idő­szerű: a szeretet jelszavával személyválogatás nélkül min­denkinek megnyitni az evan­gélium örömhírét Egyéniségét — úgy érzem — naplójának ez a két gondolata tükrözi a legszebben: „Megváltoztatni nem lehet, szeretni kell az embereket.” „Ne azt nézzük egymásban, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket.” Gáncs Péter Emlékezzünk Mikovinyi Sámuelre Ott, ahol a tatai evangé­likus gyülekezet imaháza is áll, másfél méter mélyen mindenütt édesvízi mésztöl megkövesedett nádat talá­lunk, Kibányászva belőle a tataiak házat építenek. Két­százötven esztendeje még ezt a vidéket beláthatatlan mo­csár, nádas borította. Később megjelent egy mérnök, Miko- mnyi Sámuel, s tervei alap­ján lecsapolták a vadvizeket, ezzel több ezer hold termő­földet nyertek. Ki volt ez, a korának egyik legtehetsége­sebb mérnöke, kartográfusa és matematikusa? A magyar és szlovák történeti irodalom számon tartja, tanulmányok sora jelent meg életéről, mun­kásságáról, A magyar evangélikus egy­háznak is fel kell írnia Miko- vinyi nevét aranybetűkkel nagyjai közé. Evangélikus lel- készi családból származott. Nyitra megyében élő dédaty- jának, Mikovinyi Sámuelnek régi nemességét és címeres levelét 1652-ben III. Ferdi- nánd megújítja, mivel az ere­deti elpusztult Nagyatyja: Mihály már Breznón él, vá­rosi „cívis”, azaz polgár. Ott született 1658-ban fia, szintén Sámuel. Tizenkét évig otthon tanul, jeles tanárok keze alatt. Közben része volt vallási ül­döztetésben. Előbb rektor Uhorszkán (Ipolymagyari), 1687-től pedig lelkész Turics- kán (Etrefalva). Később Abe- Lóvára, onnan Rózsahegyre távozott Meghalt 1734. júL 16-án, 72 éves korában Nec- pálon, ebben a kis Túróc me­gyei artikuláris gyülekezetű faluban, mely később Petőfi édesanyjának is szülőhelye. Feljegyzések, kortársak meg­emlékezése szerint igen jeles, tehetséges lelkész volt Fia, Sámuel Abelován szü­letett 1700-ban. Tanulmányait valószínűleg Losoncon végzi a Bulovszky Ferenc-féle pri­vát iskolában kitűnő ered­ménnyel 1723-ban a téli fél­évben beiratkozik Jenában az egyetemre. Ugyanakkor már a szász—jénai hercegség ud­vari térképésze. Hol tanulta a rézmetszés művészetét nem tudjuk, de kiválóan elsajátí- . tóttá. Fiatalon, beutazza csak­nem egész Európát, mindenütt tapasztalatot gyűjt Pályafu­tása fényesen ível felfelé. Ud­vari építész, a berlini akadé­mia tagja, végül császári udvari tanácsos. 1727-ben egy magyar főúr, Eszterházy Ferenc gróf megvásárolja Tatát hazatér külföldről s magával hozza Mikovinyit hogy megkezdje ottani vízszabályozó munká­ját. Közben XII. Károly meg­bízza a pozsonyi líceum egy­kori rektorának, Bél Mátyás földrajztudósnak Notitia Hun­gáriáé c. munkája térkép- mellékleteinek megrajzolásá­val Mikovinyi remekbe ké­szített mappái így jelennek meg az 1730-as években Bars, Hont, Nyitra, Nógrád, Pest Túróc, Zólyom, Liptó, Pozsony és Moson megyékről. Bél többi munkája kézirat­ban maradt Mikovinyi hoz­zájuk készített térképei, saj­nos, elvesztek. 1732-ben Bél Mátyás Hungáriája számára rézmetszeteket is készített 1747-ben ismét visszatér Tatára s a nagy horderejű lecsapolást elvégzi. Ma is Mi- kovinyi-ároknak nevezi a nép az általa készített csatornát. 1749-ben tervei szerint kez­dik építeni a budai királyi palotát Sok lenne felsorolni mindazt, amit alkotott e ha­zában. Hidraulikus gépeket tervezett, hidakat utakat épí­tett Foglalkozott egyik tanul­mányában a kör négyszöge­sítésével. Alkotó erejének tel­jében váratlanul ragadta el a halál, 50 éves korában hunyt el Selmecen 1750. február 23-án. Rokonságában tovább élt a lelkészi pálya iránti vonza­lom. A XVIII. században Nógrád megyében Poltáron, Felsős ztregován működtek. Mikovinyi Sámuel emlékének, fáradhatatlan munkásságának áldoztunk e néhány sorban. Jakus Lajos Könnyezve mossuk a hálót. Nem kell tovább! Elég volt! Holt vizeken csak bolond vár csodát Gyerünk, gyerünk! S már indulnánk is tovább, de — hallgá csak! — valaki utánunk kiált: „Vessétek ki a hálót!” Hát mégis?... Hát újra?... Hát van remény? Szakadt zászlónkat gúnyosan fújja, tépi a szél! De nem baj! Ugye nem baj! Csüggedt szivünk már éledez s zsoltárunk zengve szárnyal: „Uram, nem fogtunk semmit egész éjszaka, de mert Te mondod, kivetjük a hálót mégis, mindazonáltal!” Mindazonáltal!..: Uram, tőled tanultam e drága szót. Tartsd meg nekem! Ma mondom még, de holnap talán már elfeledem. Uram, tüdőd: a kisértések mily nagyok! S azt is tudod, hogy én bűnös ember vagyok. Dóka Zoltán Gerengay Pál 1894-1971 A Felvidékről származott, ősei évszázadokon át szol­gálták evangélikus gyülekeze­teink népét a szószéken, az orgonapadon és a katedrán. Lévita-tanítóként mindhárom szolgálatot végezte a penci evangélikus leánygyülekezet­ben több, mint fél évszáza­don át A nemzedékek egymásután­ját nevelte fel. Kántori mun­kásságát dicséri az. a tény, hogy a penci gyülekezet az egyik legtöbb énekdallamot ismerő gyülekezetünk. Maga is énekköltő volt. Több, mint száz éneket szerzett Fél év­századon át gyűjtötte Penc község és a gyülekezet múlt­jának adatait és élete végén megírta történetüket Tanítói munkásságát abbahagyva a szomszédos rádi leánygyüle­kezet kántora és lévitája is volt Január 10-én kísérte el utolsó földi útján a temp­lomtól a temetőig a gyászoló családot körülvevő penci és rádi evangélikusok népes gyülekezete. A hálás tanít­ványok és a pásztorolt gyüle­kezetek tagjainak szívében az elhunyt tanító-kántor-lévita hűséges szolgálatára gondol­va méltán kelt életre Meg­váltónknak ez a szava: „Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, ame­lyet reám bíztál, hogy vé­gezzem azt” (János, 17,4.) EGYHÁZI ÉPÜLETEK GONDJA AZ NDK-BAN Sok gondot jelent a Német Demokratikus Köztársaság egyházai számára a fölösleges­sé vált egyházi épületek terhe Egyedül a szász evangélikus tartományban 60—70 millió márka kellene a következő években ahhoz, hogy a megle­vő egyházi épületeket karban­tarthassák. Sok gyülekezetben azonban az ipar fejlődése, a bányászat, településpolitikai változások és ezzel kapcsolat­ban régi egyházi központok megszűnése és újak keletkezé­se nemcsak lelkészi és más egyházi alkalmazotti lakásokat, hanem templomokat is fölös­legessé tett. Dr. Werner Kru- sche püspök bejelentése sze­rint a következő években ke­reken 150 használaton kívüli templóm kerül lebontásra vagy eladásra. A több, mint 2300 gyülekezetét magába fog­laló egyházi tartományban most átfogó vizsgálattal föl­mérik az egyházi épületeket, hogy csak azokat tartsák meg, amelyekre föltétlenül szükség van (EPD) Apostol mindig el is küldi azonban. Elküldi, hogy az emberek kö­zött éljenek, az ő szereteté- vel segítsenek mindenkinek és sohase felejtsék el közben, hogy az ó tanítványai, kül­döttei. így tett Jézus első tanítvá­nyaival is. Őket is először el­hívta, azután elküldte. A kü­lönbség, és ez elég nagy kü­lönbség!, hogy ők testileg lát­hatták és hallhatták Jézust. Nekik azt a feladatot is ad­ta, hogy mondják el minden­kinek amit láttak. Ezért ne­vezzük őket apostoloknak. A mi hitünk ma arra támaszko­dik, amit az apostolok lát­tak, hallottak és leírtak, vagy ők maguk, vagy tanítványaik. Tizenkét apostola volt Jézus­nak. Most csak kettőről lesz szó. Miután Keresztelő Jánosnál megkeresztelkedett Jézus, ta­nítani kezdett. Sokfelé járt. Eljutott egyszer Genezáret Tavához. Sok ember hallgatta, árrint tanította őket, megpil- i ontott két halászhajót. Az 2gyik Simoné és Andrásé, a másik Jakabé és Jánosé volt. Belépett Simon hajójába és így szólt hozzá: Evezz esy cissé beljebb a parttól! Ak­AZ ELSŐ NŐI PLÉBÁNOS kálhat és áldozta that, litániát és más ájtatosságot vezethet, ke­resztelhet, temethet és hitok­tathat. A többi feladatot a nagy ritkán odaérkező szalé- ziánus lelkész végzi eL A San Salvador-i római ka­tolikus bíborös érsek kinevez­te az első nót plébánossá — Ír­ja a Katolikus Szó. Az új plé­bános a 40 000 hívót számláló plébánia élén nő létére prédi­A kutyával játszani szo­kott gazdája. Felvesz egy kö­vet. Eldobja messzire. A ku­tya visszahozza. — Jézus egé­szen másképpen bánik velünk. Először is: nem játszik ve­lünk. Azután Jézus nem azzal ; kezdi, hogy elküld, hanem az­zal, hogy magához hív. Tanít- . ványává tesz. Akiket elhí­vott tanítványává, azokat kor leült a hajóban s onnan tanította a sokaságot. így mindenki jól látta ás jól hallotta Jézust. Amikor bevégezte tanítását így szólt Simonhoz: Evezzetek a mély vízbe és vessétek ki hálótokat Simon így felelt: Mester, az egész éjjel halász­tunk, de nem fogtunk sem­mit. Most nincs értelme a halászatnak. De azért mert te mondod, mégis bevetjük a hálót. Nagy meglepetésükre rengeteg halat fogtak. A háló se bírta, szakadozni kezdett. Simon és András ekkor segít­ségül hívta Jakabot és Jánost. Mindkét hajó annyira megtelt hallal, hogy majd elsüllyedtek. Simon ekkor Jézus lábához borult és így kiáltott: Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok Uram. Jézus azonban így szólt hozzá: Ne félj, má­tól kezdve embereket halászol Isten országa számára. — A négy halászlegény ekkor ki­húzta hajóját a partra. Minde­nüket ott hagyták szüleiknél és követték Jézust. Simon még új nevet is kapott Péternek ne­vezték. Néhány nappal később ismét a Genezáreti-tó közelében megpillantott Jézus egy vám­szedőt Lévinek hívták. A vámszedő asztal mellett ült. Csak ennyit mondott neki: Kö­vess engem! Lévi fölállt és követte Jézust. Később Máté­nak nevezték. így hívta el Jézus tanítvá­nyait. Velük élt és azok vele iártak, mindenüvé követték Mielőtt visszatért volna Jézus mennyei Atyjához, elküldte izénkét tanítványát: Menjetek ;1 és hirdessétek az evangéliu­mot az egész földön. Ezért ne­vezzük őket apostoloknak. Amit az apostolok és tanít­ványaik leírtak, az ma is irömhír számunkra, evangé- ium.. Amikor az evangéliu­mit hallgatjuk vagy olvassuk, rézus beszélget velünk. Ezért illunk fel a templomban, ha i Bibliából olvasnak. Mielőtt eülnénk a padba, meghajtjuk éjünkét, összetesszük kezün- :et és röviden így imádko- unk: Szólj Uram, mert hallja te szolgád. Ámen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom