Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-07 / 6. szám

I I Szerelem, házasság, család nőttnek, túlságosan kötöttnek, életidegennek tartanak s he­lyette új őszinte, szabad, életes erkölcsöt követelnek és gyako­rolnak, vagy legalábbis azt hi­szik, hogy gyökeresen új az, amit akarnak, vagy ahogyan élnek. EURÖPÄBAN Nyugaton és Északon ma gyakran beszél­nek „erkölcsi forradalomról”, „új erkölcsről”. Fiatalok fü­tyülnek a felnőttekre, minden közeledést elutasítanak, még jóindulatú párbeszéd elől is ki­térnek. Ostobának tartják a felnőtteket, használhatatlan­nak, képmutatónak és idejét­múltnak mondanivalójukat. Magatartásuk és elgondolásuk rendszerint csupa tagadásban merül ki. A sok őszinte jószán­dék bennük legtöbb esetben smm JMGELIKUS FÖLDRADZ A kisebbség is lehet többségi egyház Most a szomszédos Romá­niában ismerkedjünk meg hit- testvéreink történeti helyzeté­vel. Az országról közelsége és a két állam kapcsolata miatt aránylag sokat tudunk. A 19 milliónyi lakosság 237 500 km2 területen (két és félszer akko­ra, mint hazánk) él, s Európa egyik leggazdagabb országa természeti kincsekben. A kő­olajtól az aranyig szinte vala­mennyi nyersanyaga megvan, s végtelen kiterjedésű alföld­jein a gabona és kapásnövé­nyek óriási mennyiségben ter- melhetok. Hegyi legelőin a szarvasmarha-, juhnyájak in­gyen legelőhöz jutnak. A fiatal államok közé tartozik, több, mint kétezer éves nemzeti múltja ellenére is elképesztő történelmi, gazdasági lemara­dást kell pótolnia, ha a nyuga­ti államok fejlettségével mér­jük össze. Az ország egyik ré­sze Erdély, a magyar történe­lemben is nagy szerepet ját­szott ezer esztendőn keresztül. A szorosabb értelemben vett szakítást a Párizs környéki imperialista békediktátumok 1 eredményezték az első világ­háború után, amelyek a két Duna melletti nemzet közé is fájdalmas éket vertek. A két nép között végeredményben nemzedékünk életében oldó­dik némiképp a feszültség. Protestantizmusról viszont csak az erdélyi részen szólha­tunk, ahol igen korán, nem sokkal a wittenbergi esemé­nyek után már fellelhetjük. Ebben az időben Erdélynek már három, szinte külön al­kotmánnyal rendelkező nemze­te van. A székelység, a ma­gyarság és a szászság. Hosszú történelmi fejlődés eredmé­nyeképpen szerezték meg önál­ló jogaikat, amelyekkel a leg­változatosabban éltek egészen az 1848-as unióig. Tipikus és teljesen egyedülálló ezek közül a szászság, amelynek letelepí­tése 1146 körül ment végbe azon a királyi birtokon, amely a Marostól délre esett, a Kü- küllők völgyeiben, s a Barca- ságban. A flandriai és német- országi jövevények a király emberei, megtarthatják hazul­ról hozott szabadságukat, vi­szont kötelességük a határok védelme. Megalkothatják egy­házi szervezetüket, de ekkor még magyar püspökök alá . vannak vetve. Nyelvüknél, származásuknál, tradícióiknál fogva zárt egy­séget képeztek mindenkor. Er­délyben. Már a középkorban elpolgáriasodtak, településeik városiasak voltak s iparukkal, kereskedelmükkel magasan fe­lette álltak a környező társa­dalmaknak. Ezt a zártságot napjainkig őrzik. Ha az utazó áthalad Erdély falvain, messzi­ről különbséget tud tenni a szász és egyéb nemzetiségűek települései között. Ezek mind „védelmi célokra”, szorosan egymás mellé épített „várak”, mintha sohase akartak volna feloldódni abban a társada­lomban, amelyben 7—8Ó0 éve élnek. Bizalmatlanságukat be­leépítették házaikba, városaik­ba. A reformációt a brassói Honter János terjesztette kö­zöttük. (Szobra ott áll a Feke­te-templom mellett.) Az er­délyi szászság politikai és nem­zeti egységét mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy szinte maradék nélkül vették át a lutheri reformációt. Köztük végképp nem vert éket sem a kálvini, sem a Blandrata-féle unitárius hitújítás. A reformá­ció lutheri szárnyához csatla­kozva, ahhoz hűek maradtak napjainkig. Sőt éppen a fen­tebb említett Honter János ne­véhez fűződik a világon az első vallásszabadság törvénye Az 1544-es tordai országgyűlést ugyan nem a reformáció elter­jedése miatt hívták össze, de Fráter György szóba hozta Honter működését, s így szóba került a vallás ügye is. És mert Luther követői főként a szászok között vannak, politi­kai érdekből ugyan, de meg­alkotják az első törvényt a lelkiismereti szabadság védel­mére. Ha belegondolunk, a Német- Római Birodalomban csak 1555-ben születik meg egy torz változatú kompromisszum, s a világon még ma is vannak ál­lamok, ahol nem jutottak el a vallás- és lelkiismereti szabad­ság törvénybe iktatásáig, ak­kor Erdély valóban elöljárt. A szász evartgélikusságnak vallása miatt nem volt soha hátránya. Egy tömhben laknak napjainkig s ezért merjük mondani, hogy noha az ország más felekezeteihez képest kisebbségben vannak, mégis többséget képviselnek. Számuk a második világháború után megcsappant ugyan, de így is 184 ezer körül van. Püspöki székhelyük, teológiájuk Nagy­szebenben van. Az evangélikusságnak van egy magyar ága is, amelyről úgy tartják, hogy szász hatásra történt a reformálása. Az igaz­sághoz tartozik, hogy 1886-ban kilenc Brassó környéki magyar falu a magyarországi evangé­likus egyházhoz csatlakozott. Csak az első világháború után lépett az önállóság útjára, s próbálta megszervezni a rop­pant területen szétszórt híveit. A hívek száma 35 ezer körül van, s Kolozsvártól Bukares- . tig akadnak kisebb-nagyobb gyülekezetek. Legsűrűbben ma is Brassó környékén élnek. Ejtsünk néhány szót az or­todox egyházról is. Románia lakosságának 80%-át sorolja tagjai közé. A XVII. században indítják el a különös jogokkal felruházott görög katolikus egyházi szervezetet, mely mö­gött a Habsburg-politika dur­va beavatkozása húzódik meg A kettészakított (időközben unióra lépett görög katolikus) egyházat csak a második vi­lágháború után egyesítették ismét. A magyar kisebbség négy vallás között oszlik meg. Leg­erősebb a református, azt kö­veti a katolikus, majd az uni­tárius és végül a magyar evan­gélikus. A római kivételével közös teológiájuk van Kolozs­váron. Dr. Rédev Pál zsákutcába vezet. Válságban lévő társadalmuk a hippit csa­vargásba, a legtöbb politikai kérdés iránt érzékeny fiatalt anarchiába kergeti. IJESZTŐ ADATOKAT is­merünk tapasztalatból is, új­ságcikkek nyomán is a „dü­höngő ifjúságról” (narkomá- nia: hasis, LSD, marihuana él­vezet, szexuális szabadosság, nagycsalád néven a csoport há­zasság elve és gyakorlata stb). Ez hát az új? — kérdezzük. Nem, ez ellen tiltakozunk! A mi ifjúságunk más! Tudjuk, Északon is, Nyugaton is az if­júságnak még mindig a na­gyobbik fele nem hippi és nem csavargó — csak ezek híre na­gyobb, viselkedésük feltűnést- keltőbb — mégis úgy érezzük nálunk nem így kérdés az új erkölcs, nálunk valami más az új! DE VALÓBAN ÍGY VAN-E? Igazában ilyen távol van-e fia­taljainktól mindez — vagy pe­dig csak alkalmuk és módjuk nincs rá, hogy egy részük hip­pivé, ilyen értelemben „új er­kölcsű” fiatallá váljék? Talán még csak nem érte el ez a szo­morú hullám ifjúságunkat, de számolnunk kell vele és sokak­ban él a vágy, hogy csatlakoz­zanak a csatangoló szerencsét­len mai vándorsereghez? Maró ti Lajos: Hippi akvá­rium című kisregénye, amely a közelmúltban jelent meg egy szerencsétlen magyar fiúról szól, aki egy IBUSZ út során disszidál, eljut évek óta kint­élő anyjához, majd Németor­szágban, de főleg Olaszország­ban „hippi falkákhoz” csatla­kozik és izig-vérig hippi lesz. Még „hippibb”, mint a nyuga­tiak. Bolyong, gyalogol, autó­stoppal utazik egyik városból a másikba, s halálosan komo­lyan veszi a hippi életformát, komolyabban, mint a nyuga­tiak, akiket egy idő elteltével háza hív a „pénzes apuka” és ezzel vége a vándorlásnak, a „happening” sorozatnak — de a szegény magyar fiú ott ma­rad egyedül... Az egész — happy end nélküli regényt — úgy értelmezem mint figyel­meztető kiáltást: Vigyázat — magyar fiatalok! Vigyázat — magyar társadalom! Tőletek sincs messze mindez, csak al­kalom kell rá és sokan ezt a zsákutcát választják. Az két­ségtelen, hogy a mi fiataljaink­ban is ott él az elszakadási vágy mindentől, ami az előző nemzedékre jellemző volt. Mást akarnak, a magukét- Mindent utálnak, ami konvencionális, mindent megvetnek, ami mes­terkélt, csömörük van minden szertartásosságtól, unják kis­polgári kicsinyességeinket, ol­dódni szeretnének minden kö­töttségből. Nincs előttük semmi szent, érinthetetlen, tabu. Meg­ítélésem szerint nálunk nincs ugyan oly mértékben „szex­hullám”, mint Nyugaton, vagy Északon. S ha forog is több fiatal kezén „porno-irodalom” mi ez ahhoz a dzsungelhez ké­pest, amit akár a szomszédos Ausztria is már kínál! Ismere­teim szerint elferdült hajlamú és életgyakorlatú emberek sin­csenek nálunk oly nagy szám­ban, mint náluk. A mi fiataljaink a mai Ma­gyarországon nem olyanok! — nondjuk más társadalmakat is­merve, nálunk az egyetemeken tanulnak és nem tüntetnek, gyárban a fiatalok dolgoznak és jól keresnek, lakásra gyűj­tenek, jól öltöznek falun és vá­roson és emberi keretek kö­zött szórakoznak. Valóban nem olyanok — de hát milyenek is? hol Állnak erkölcsi­leg? Néhányan majmolják ugyan Nyugatot — s így akar­nak „itthon európaiak lenni”, a szó rossz értelmében, de hol van a többi? Van-e egyáltalán álláspontja? Vagy éppen en­nek hiánya jellemző ma? A ré­gi nem kell, nincs is már meg: de új még nincs, vagy csak ki­alakulóban van? Vagy újnak lehet-e nevezni pl., amit egy levélírónk említ sorozatunkhoz írt levelében: „1970 Szilveszter éjszakáján történt. Családi otthonban szil­vesztereztünk. Két fiatal há­zaspár, egy 16 éves lány és egy 20 éves fiú. A fiatalok bekap­csolódtak. beszélgetésünkbe, de az éjszaka alatt többször is el­tűntek, majd visszajöttek. Mindkettő tanuló. Tudtuk, mi­ért mentek el és elnézést, hogy így fejezem ki magam, azt is, hogy mit csináltak. A mostani tizenévesek mind így csinál­ják. Azt gondoltuk ez egyéni dolguk. De amikor mélyebben elgondolkoztam, vajon az én gyermekem is... év múlva ugyanezt csinálja majd. A fej­lődéssel ez még rosszabb irány­ba megy? Nem is lesz majd beszédtéma sem? Milyen há­zaséletük lesz majd ezeknek?” Valóban csak ennyi az új? NEM KELLENE-E az új szó helyett, a modern szót alkal­mazni? Érett ifjúsági biblia­órán beszéltünk arról, mi is a modern? Azt mondták, nem minden modern, ami új, vagy divatos. Csak az modern, ami igazán korszerű, előremutató, pozitív, ami segítséget jelent és amit nem kell szégyelni hol­nap sem. Fölvetettük a kér­dést: lehet-e modern a keresz- tyénség, ha nem is új? S le- het-e modern a keresztyén er­kölcs, ha már húsz évszázados múltja van? Vagy keresztyén- ségünk minden mondanivaló­jával együtt 2000 esztendős múmia? Okosan fogalmaztak; A keresztyénségben az a mo­dern, ami jézusi, mert Jézus még mindig előttünk jár, Jé­zust még senki sem hagyta ie. Mindig az a régi, lemaradó, amit mi adunk hozzá a jézusi kincshez. Jézus újnak mondta a szeretet parancsát. Az is. Modern, mert korszerű, tartal­mas, előremutató, kibomlást ígérő. Ehhez képest a mi tör­vénymagyarázataink mindig elavultak, maradiak, nemcsak holnap, de már ma sem érvé­nyesek. íme itt egy új ajánlat, a jézusi mondanivaló, mint az „új erkölcs” alapja. A zűrza­varból, negatív magatartásból, erkölcs-néiküliségböl, vagy er­kölcstelenségből kivezető utat ajánlhatunk. Nem a magunkét propagáljuk, hanem Jézus új erkölcsét. IRTÓZNAK A FIATALOK minden képmutatástól? Jézus is irtózott. Volt-e még valaki, aki olyan élesen beszélt a kép­mutatás ellen, mint ö? Éleseb­ben Moliere-nél, Voltaire-nél, vagy Shaw-nál. Nagyobb sza­badságot akarnak? Jézus is azt akart! Hirdette, akit ö szaba­dít meg, valósággal szabad. Ez a Názáreti Jézus azt is tudta, amit keresztet viselő és Jézus­ra hivatkozó hippik gyakran elfelejtenek: Akt bűnt cselek­szik, szolgája a bűnnek; pedig az ember szabadságra szüle­tett, felelős lény, csak szeretete korlátozhatja szabadságát. Na­gyobb megértést kívánnak? Szinte kulcsszó ma fiatal szi­vek zárához a megértés. Volt-e valaki, aki több megértést ta­núsított volna, félénk szívű névtelenekkel, bukott nevesek­kel és erkölcsi törvényekbe be- lefáradtakkai, mint éppen Ö. Élni akarnak? Teljes életet. Jézus nem csonkította meg, hanem kiteljesítette az éle­tet, akarta, hogy tanítvá­nyainak ne elrontott, kiégett, kiábrándult, csalódott, hanem teljes, bővölködó életük le­gyen. — Utat akarnak? Uta­zást, kívül, országhatárokon át, s ha nem így, hát belül „uta­zást”, kábultan, mámorosán, érdekes, színes világok felé. Jézus maga az út, nem kábító­szerrel, de józanon járható s Vele a világot színesen ismer­heti meg mindenki. — Többek és mások akarnak lenni? Túl­lépni előző nemzedéken és ön- magukon is? Jézussal ez az igény nagymértékben teljesül. Ö embereken, önmagunkon, sőt a halálon is túlra mutat, arra, Akit Atyánknak nevezett. EVANGÉLIKUS JÉZUS-HI­TÜNK azt diktálja ;— tartson bár elfogultnak vagy ötlette- lennek minden kívülálló — hogy újra Öt ajánljuk, nem magunkat és a magunkét, ha­nem az ö valóban új, modem erkölcsét, a szeretet erkölcsét. Mindnyájunk feladata, hogy aprópénzre váltsuk ezt a nagy erkölcsi mondanivalót! Hogy fiataljaink ne érezzék a jézusi erkölcsöt már „leírt”, elteme­tett, régi, kispolgári erkölcs­nek. Vannak, akik reménytele­nek a mai emberre és a holnap emberére, a mai fiatalra nézve. Hiányzik az erkölcse, erkölcs­telenül vagy erkölcs nélkül él — mondják. A hit viszont a hiányban kihívást, lehetőséget lát: Nagy űrt, amit valóban új­jal lehet megtölteni. ÉLETBEVÁGÓAN fontos ,kérdésünk: Hogyan képvisel­jük ezt a valóban új, jézusi er­kölcsöt? Dr. Hafenschcr Károly Még ez is katolikus? Kct clienteles vélemény a római katolikus egyházból A keresztyénség mai helyzetét jellemzi, hogy sokszor egy felekezeten belül is éles véleménykülönbségekkel találkozunk. Ez érvényes még a római katolikus egyházra is, amelyikre pedig sokan még mindig úgy gondolnak, hogy szervezetileg és tanításbelileg teljesen egységes. Hadd ismertessünk most két nemrégen megjelent könyvet annak bemutatására, milyen ellentétes erők feszülnek a katolikus egyházon belül. JOACHIM MAY bajor iskolai tanácsos „ökumenizmus Németországban” című műve alapján a katolikus egyház leg­konzervatívabb, ellenreformációs és protestánsfaló irányzatá­hoz tartozik. Véleménye és értékelése annyira szélsőségesen merev az ökumenikus közeledéssel szemben, más egyházak irányában, hogy azt olvasva az embernek önkéntelenül is eszébe jutnak azok a történelmi korok, amikor evangélikus őseinket kardélre hányták, bitófára juttatták, gályaraboknak adták el, mert nem voltak hajlandók megtagadni evangéliumi hitüket és semmi áron sem akartak katolizálni. Szerinte az ökumenikus közeledés gondolata „gigantikus eltévelyedés”, ,halálos veszély az egyház (ti. a katolikus egyház) számára”. Megtámadja a katolikus egyház azon vezetőit is, akik sze­rinte az ökumenikus gondolat ápolásával „a protestantizmus kezére dolgoznak”. Hangsúlyozza, hogy egyedül a katolikus hit az „igazi” hit, követeli, hogy a katolikus egyházon belül szakítsanak „a vallásos gyakorlatban jelentkező protestan­tizmussal”. A szerző semmit sem tud kezdeni a második vati­káni zsinat szellemében katolikus körök által képviselt öku­menikus közeledés gondolatával, számára csak az ellenrefor­mációs tridenti zsinat és a pápa csalatkozhatatlanságát ki­mondó 1876-es első vatikáni zsinat látszik érvényesnek. BANS KÜNG német teológiai professzor „Tévedhetetlen?” című könyve az előzőleg idézett ellentéte. A szerző jól ismert „refornV’-teológus a római egyházon belül, akinek helyzetére jellemző, hogy az egyházról írott könyve miatt most is folyik ellene az egyházi fegyelmi vizsgálat Ezt az éppen száz éves első vatikáni zsinat híres tantételével, a pápai csalatkozha- tatlanság kimondásával kapcsolatos művét is harcos bírálat jellemzi. Művét egyházi engedélyeztetés nélkül jelentette meg, „Imprimatur” nélkül, mert szerinte a könyvek előzetes megjelentetési engedélyeztetése „értelmetlenség”. Kemény szavakkal ostorozza a római egyház központi hivatalának, a kúriának a merevségét és ebben az intézményben látja a tulajdonképpeni rosszat, mert amint képletesen mondja, „a kardinálisok uszályát csak megrövidítették, de nem vágták le”, toldozgatják-foltozgatják a római egyház öreg épületét, de nem építik újjá. Sajnálja a pápát, aki „saját felelősségé­nek és túlzott követelményeknek súlya alatt szenved”. „Az evangéliumnak megfelelő egyházi vezetőség”, „szolgálat révén szerzett tekintély” az, amit követel. Ismerve a magyar kato­likus egyház arculatát, tartózkodását, sokszor fölényességét irányunkban, megkérdezhetjük Küng könyvéről: még ez is katolikus? A római katolikus egyház magatartása nem egyforma. Nemcsak arra gondolunk, hogy más a protestánsok helyzete Spanyolországban, vagy Kolumbiában, ahol a katolikus több­ség tengerében megtűrt és még ma is gyakran üldözött ki­sebbség a protestánsok csoportja, mint Svédországban, s álta­lában északon, ahol az evangélikus többségben teljes szabad­ságot élvezhetnek a katolikusok. A római egyházon belül olyan ellentétek feszülnek „haladók” és „konzervatívak” kö­zött, hogy nem lehet többé egységes római katolikus egy­házról beszélni. Ezért hangoztatta a Lutheránus Világszövet­ség legutóbbi Evianban tartott világgyűlésén éppen a ki­sebbségi sorsot ismerő magyar küldöttség, hogy a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatainkban nem szabad általánosítani és csak a „haladó” római táborra gondolni, mert erős még a konzervatív csoport ereje. Arra van szükségünk, hogy család­ban, gyülekezetben, egy országon belül és világszinten is sze­retetteljes nyíltsággal valljuk meg evangéliumi hitünket, mert ezzel is elősegítjük a római katolikus egyház sokban szükséges reformációját! KJ. Harmati Béla LENNI KELL! Lenni kell, lenni! És lesz is — mondod — Autód, házad, pompás lakásod — „Beütemezve két gyerek” — Jövőtformáló terveid, álmod Szárnyakat bont a józan képzeletnek, S felneveled a fiad, a lányod — ha lesznek — A tiszta ész mindent akar! A eukorbamártott tervekért Erő, izom hevít, s a kar Lankadatlan tesznek-vesznek! S úgy tűnik, hogy vagy, építesz holnapot! Vígan sikerek álmát falazod, Éber vagy, s tenni, tenni vágyói! Mégis tegnappá szürkülhet az élet-parti, Ha egy dologra nem vigyázol! Csak egy hiba elég! — tudnod kell — S minden elúszhat, elég! Sürögsz-forogsz, majd csendesülsz. Lassulsz, helyben jársz, tétlen ülsz. S mi lesz akkor, mi lesz, Amikor zátonyra futottál? Lenni akartál, lenni — de csak voltál — Ne számolj hát csak földi képletekben! A földi lét múlandó, kegyetlen. Eljátszott időd visszahozhatatlan. Számolj azzal is, Aki szavakban Kifejezhetetlen. Sárkány András Istentisztelet a patikában Azon a havas vasárnap reg­gelen Leonka nénihez nehéz szívvel várták az orvost. 30 esztendős is elmúlt már és a hőmérő nagyon magas lázat mutatott Az aggodalomnak és szeretetnek különös interferen­ciája érződött a levegőben és húgainak csöndes segíteni aka­rásában. A falon a múltat idé­ző régi képek csak önmagukat nézték a szemközti fakó tükör­ben. A tévé képernyője, mint modem világ szürke szeme semmit sem látott A vaskály­hában csöndesen parázslóit a tűz, mintha olyan lenne ez a nap is, mint a többi. Aztán megjött az ügyeletes orvos. Tüdőgyulladás volt a diagnózis. Sokféle orvosság kell, mégpedig gyorsan. De a diagnózis mellett volt kedves szó is. Hiszen „kicsi a világ" és hamarosan akadnak közös ismerősök. Igen, de az orvos­ság ... Ki tud érte meruli ebben a csúszós időben...? Hol van ügyeletes patika...? Talán még meg sem fogalma­zódtak ezek a kérdések, amikor az orvos már búcsúzott De a recepteket magával vitte! És azon a vasárnap reggelen a Mészáros utcai patikában egy orvos váltotta ki a gyógyszere­ket betegének. Ez az „istentisz­telet” nem került be égj-gyüle­kezet szolgálati naplójába sem, de az antibiotikum gyorsan ha­tott és Leonka néni mosolyá­ban ott van a boldog tapasz­talat arról a szeretetről, ame­lyik emberi sziveken keresztül ér el hozzánk. — 1M — (1971. január 11. számunkban elkezdtünk egy cikksorozatot a fenti címen. Megígértük, hogy olvasóink kérdéseit, szerkesztő­ségünkbe írt problémáit figyelembe véve írjuk cikkeinket, hogy közösen vívódva találjuk meg a helyes evangélikus feleleteket. Több levél érkezett már eddig, egyikre az alábbi cikkben hi­vatkozunk is. További hozzászólásukat várjuk. Szerk.) Íj erkölcs? Oly korban élünk, amikor sok régi térkép vált érvény­telenné, sok régi sportrekord megdőlt, sok azelőtt szentnek tartott eszme porbahullt, sok régi norma elavult, régi utak véglegesen lezáródtak, álarcok lehulltak, tekintélyek nevetsé-, gessé váltak, szülők tanácsta­lanná lettek gyermekeik neve­lésében. Üj világ ez a mai. A régi erkölcs is használhatat­lanná vált sokak szemében, mint elnyűtt ruhát levetették, s valami újat keresnek helyet­te, egyesek már arról is be­szélnek, hogy meg is találták az újat... Fiatalok az erkölcs terén, s ezen belül a nemi er­kölcs terén mindent, ami régi elavultnak, képmutatónak, ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom