Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-14 / 46. szám

Széles út az evangélium előtt 1 Ts 5, 13—13 „Valami hiányzik ebből a textusból. Csupa tntélem, csupa morális tanítás. Mitől lesz ez keresztyén, sőt evangélikus pré­dikációvá?” — kérdezi egy evangélikus testvérünk, aki nyil­ván Isten szeretetének az örömhírét hiányolja a vasárnap igé­jéből. 1 Nagyon rossz képet adna az evangélikus igehirdetésről, ha ez az ige idegen henne mondanivalójától. Ez azt jelentené, hogy hitünk öncélúvá vált, az áltálunk hirdetett ige csak beszéd, de nem az „élet beszéd,e”. A MAI VASÁRNAP IGÉJE ISMÉT ARRA FIGYELMEZ­TET, hogy az evangélium életet formáló erő s ezért az evan­géliumot a gyülekezet nemcsak igehirdetésével, hanem életé­vel is képviseli. Nem különcködő, világtól elforduló élettel, hanem az emberi közösségben értékes és építő életmegnyil­vánulásokkal. Ez csak annak az életté formálódását, tovább­adását jelenti, amit a gyülekezet Istentől kapott. Vegyük sorra igénk figyelmeztetéseit, azzál a tudattál, hogy mögöttük ott áll Jézus Krisztus parancsa: „Amint én sze­rettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13, 34) SENKI SENKINEK ROSSZÉRT ROSSZAL NE FIZESSEN, mindenkor jóra törekedjetek. A kapott ajándék: Isten ke­gyelme. Ezt képviselni nem lehet gyűlölettel, haragtartással, rágalmazással, rosszindulattal, hisz ezeknek embereket egy­mással szembe állító, közösséget romboló erejét mindannyian szenvedjük. Pál a rómaiáknák is ezt írja: „A gonoszt jóval győzd meg.” (Rm 12, 21) TÜRELMESEK LEGYETEK. Isten irántunk tanúsított, tü­relmét továbbadni a szeretet tudatos gyakorlását jelenti. Hány­szor előfordul, hogy amit szeretetünk felbuzdulásában építeni és szavainkkal bizonyítani akarunk, azt türelmetlenségünkkel le­rontjuk. Leterheljük családunk életét és emberekkel való vi­szonyunkat. Talán azt gondoljuk, hogy ennek hitünkhöz és az evangéliumhoz semmi köze. Közben gyermekeink, munkatár­saink megcsömörlenek az áltálunk képviselt keresztyénségtől. GYÁMOLÍTSÁTOK AZ ERŐTLENEKET. Isten gondvise­lését nemcsak élvezzük, hanem Isten bennünket is felhasznál gondviselő munkájában. Ez többet jelent könyöradományok- nál, ez felelősséget jelent a másik emberért. A gyülekezetek­ben jelentkező vagy meglevő személytelenség hogyan tudja képviselni Isten gondviselő szeretelét és hogyan tudja hordoz­ni ezt a felelősséget? BÁTORÍTSÁTOK AZOKAT, akiknek szíve félelemmel van tele. Aki koporsó mellett wigy nehéz élethelyzetekben a re-' ménység szavával igyekezett vigasztalni és segíteni, tapasztal­hatta, hogy a félelemnek milyen megkötöző, életet bénító ere­je van. Nem magától értődő dolog az, hogy félelmek közt élő emberek figyelme Isten reménységet adó szeretete felé fordul. Ha ebben segítségükre tudunk lenni, akkor helyesen képviseltük az evangélium ügyét. INTSÉTEK A RENDETLENEKET. Isten szabadságot adott döntéseinkben. Lehetőséget adott arra, hogy a magunk képes­ségeivel és adottságaival cselekedjük a jót, képviseljük az ő szeretetét. EGYMÁSSAL BÉKESSÉGBEN ÉLJETEK. A kapott aján­dék: „Békességünk van Istennel a mi Urunk Krisztus által” (Rm 5, 1) Ennek élkötelezése: „Legyetek békében egymással” (Mk 9, 50) Hogy egymásközt a gyülekezetekben s embertár­sainkkal hogyan tudunk békességben élni s hogy a béke ügyéért, m,ely az életünket körülfogó világ súlyos problémája, hogyan érzünk felelősséget, azzál Isten szeretetének képviselői, vagy éppen e szeretet elhomályositói, hitelét rontói, vagyunk. BECSÜLJÉTEK AZOKAT, AKIK ELÖLJÁRÓITOK és in­tenek titeket. A hirdetett ágén keresztül jutott el hozzánk is az evangélium. Továbbadásáért m,i is felelősek vagyunk. Valóban intelmek sora a mai vasárnap igéje, de ezek az in­telmek nem a törvényeskedés szűk utcájába vezetnek. Inkább széles utat tárnak az evangélium előtt. Arra figyelmeztetnek, hogy Isten szeretetének az örömhírével ebben a világban élünk. Senki sincs, aki Isten iránti háláját ne mutathatná meg életé­vel embertársai felé. Isten szeretetét nemcsak szóval hirdet­hetjük, azt egész életünkkel képviselhetjük. magvar László ! . IMÁDKOZZUNK Uram Jézus! Általad ismerhettem meg Isten szeretetének erejét. Köszönöm életedet és köszönöm halálodat. Feltámadá­sod örömhírével szabj célt életem elé és tégy késszé életet mentő szereteted továbbadására. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. november 14-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kekem András, de. 11 (úrv.) D. dr. Ott- lyk Ernő, du. 5. dr. Kékén And­rás, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 10. ifj. Görög Tibor, Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony ^Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. ae. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de 11. Ka­lácska Béla, du. 5. Szeretetvendég­ség. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendégség: Jakus Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László, du. 4. Szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Bi- zik László, Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás, Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 20» Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 11. Schreiner Vil­mos, Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsibapu tér de. 9. Szita Ist­vánná, de. fél 11. (német), de, 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9- Turéhányi Sándor, de. 10 (úrv.) Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Ele­mér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. 5. Szeretetvendégség. Budakeszi de. 8, Csengődy László. Pesthideg- kűt de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. .(úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Zenés áhítat. XIT. Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zol­tán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fel 11. — Szentháromság után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: IVU. 22, 15—22; az igehirdetés alapigéje: 1 Ts 5, 12—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 28-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetiti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet GARAMI LAJOS egyházasdengelegi lelkész. — MAGYARGENCS. A gyü­lekezet a hívek áldozatával megújította temploma belsejét. Az örömürmepen a zsúfoltan megtelt templomban Sikos Lajos esperes szolgált igehirde­téssel, s áldotta meg a megújí­tott templomot. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉS. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházke­rület püspöke Kalácska Béla segédlelkészt a Déli Egyház- kerülettől átvette és a csepeli gyülekezetbe osztotta be szol­gálatra november 1-i hatály- lyal. — BÉKÉSCSABA. A gyüle­kezet kegyelettel emlékezik- november 14-én néhai nagy papja, Koren Pál halálának év­fordulóján. Ezen a napon a nagytemplomban igét hirdet, este pedig a kistemplomban vallásos esten előadást tart Koren Pálról az unokája, D. Koren Emil budai esperes. — CELLDÖMÖLK. A celldö- mölki templom orgonájánál őrségváltás történt. Gaál Sán­dor vasdiplomás tanító, a gyű-' lekezet hosszú időn át volt kántora novembertől felmen­tését kérte. A gyülekezet sze- retetétől övezett kántort vers­sel is búcsúztatták. íme néhány sor: Mint édes visszhang, szívünkre száll Drága kincsünk marad, mit adtál. Ez a miénk, tiéd a köszönet. — BUDAVÁR. A Torockó té­ri körzetben a református gyü­lekezet által rendezett refor­mációi közös ünnepségen D. Koren Emil esperes tartott elő­— KISKÖRÖS. Október 31- én a reformációi emlékünnepé­lyen Pálfi István Szavas-Űj- templomi igazgató-lelkész vég­zett szolgálatot. — GYÓN. A reformáció em­lékünnepélyt október 31-én a református gyülekezettel közö­sen tartották. Az ünnepi meg­emlékezést Koszorús Oszkár orosházi esperes-lelkész tar­totta. — OROSHÁZA. A reformá­tus gyülekezettel közösen tar­tott reformációi megemlékezé­sen dr. Fabiny Tibor teológiai professzor tartott előadást a reformáció mai üzenetéről. — BÖCSA. A gyülekezet re­formációi ünnepélyén október 30-án dr. Fabiny Tibor teoló­giai professzor tartott előadást. — RÁD. A gyülekezet refor­mációi megemlékezésén Schulcz Jenő vanyarci lelkész tartott előadást. Az előadás mellett a vanyarci gyülekezet énekkara és szavalatok szere­peltek a műsorban. VASAS-MARÁZA. A gyü­lekezet szokásos őszi csendes­napjait október 25—27 között tartották, melyek szolgálatát Turmezei Erzsébet látta el; — MOHÁCS. A gyülekezet őszi csendesnapjainak záró al­kalmán Turmezei Erzsébet szolgált igehirdetéssel és ver­seiből adott elő. A gyülekezeti nap összefoglaló témája: „A tegnap, ma és holnap Krisztu­sa” volt A műsort ének-, zene­számok, valamint vetítettké- pes úti beszámolók egészítették ki. — CSABACSÜD. A gyüleke­zet reformációi ünnepélyén Székács Sámuel Szarvas-Ö- templom-i lelkész végzett szol­gálatokat Ékesség nélkül való, szerény cserépedénye volt az Ürnak az öreg Nagytiszteletű, — akinek szólás helyett csak beszéd ada­tott. A szószék lépcsőin felhág­va mindég úgy érezte, hogy a lélek ellenállhatatlan sasmada­rát készül szárnyra bocsátani, de csak szavak cifrálkodó pa- pagályhada röpködött körülöt­te, amikor megszólalt. Ilyené­ket mondott: „A szíveket át- forrósító szeretettől felmagasz­tosult lélek áldott bizonyság- tétele által” — vagy: „A ke­gyelmet megtapasztaló lélek ujjongó hálaadása az Ür Jézus Krisztusban.. Teljesen tehetetlen volt e ke­gyes, önszaporító szóburjánzás ellen, mely elsodorta a gondo­latok előzetes hadrendjét, el- pingálta a meggyőződés vörös vonalát, és csábítóan könnyűvé tette a beszédet. A nagy igaz­ságok hivatásszerű szószólói­nak rozsdarétege volt ez — jo­gászok, forrongok, papok fog­lalkozási ártalma — mely sza­pora tolvajnyelvbe fojtja az igazság, a szabadság és az Isten ellenállhatatlan erejét. Embersége, szüntelen látoga­tásai megóvták a templom el­néptelenedésének szégyenétől, de az összejövetelek klubszerű- ség», a jámbor beidegződés, — a csak miatta elszenvedett unalom nem kerülték el figyel­mét és sokat szenvedett alkal­matlan volta miatt. Az erejét meghaladó erőfeszítések idővel evílág-felettivé bonyolították egyszerű tehetetséglenségét és Még mindig mirtuszok komolyan hitte, hogy a szemé­lyes Gonosz rontja meg hitéb­resztő buzgalmát. Egy váratlan, gyötrődő zoko­gás volt a várva-várt visszhang három évtizedes vergődésére egy koraőszi vasárnapon. Az elmúlt héten elhunytakért imádkozott éppen — hosszasan, adminisztrációs körültekintés­sel felsorolva az érdekelteket, nyugtázva a múlandóság elke­rülhetetlen következményeit és az ennek kapcsán befolyt ado­mányokat A fájdalom e nem várt, szívettépő kitörése meg­részegítette és gondosan gépelt kéziratait félresöpörve, a pél- dabészédek erejével szólt az emberről, aki titkos parancs­nak engedve elmegy, és a kín­ról, mely a visszamaradt űr kö­rül kísért. Feltűnően szép, fia­tal Özvegy volt, akit vaktában szíven talált, sápadt, görögös arcát gyötrődve a pad könyök­lőjére ejtve vergődött, nem tö­rődve az álmukból felriasztott üldögélők kíváncsiságával. Ettől kezdve a Nagytiszteletű sóváran kereste a talpig sötét­be öltözött kis özvegyet, zihált és fellélegzett, amikor megta­lálta és csak neki beszélt. Szé­pen, kegyetlenül, sebeket fel­tépve szólt, ahogyan mindig is szeretett volna, várva, birtok­ba véve a könnyéket, mint a bohóc a kacagást. A gyász né­ma mirtuszairól beszélt, a be­ömlő hantok múlandóságát is túlélő emlékezésről — a fej­fával négyszemközt töltött al­konyati órákról és az üresség­ről hazafelé menet. A notórius alvók is nedves, szemmel me­redtek rá — a sírkert újjászü­letett, a koszorú-kötők, kőfa­ragók éjjel is dolgoztak — és a Nagytiszteletű mindég Jób fáj­dalmáról, a kilencvenedik zsol­tárról, evilág hívságairól pré­dikált. Aztán egyszer csak nem jött többé a kis özvegy, zokogás nélkül hangzottak el-a sirámok a gyász mirtuszairól, a bóbis­kolók újra aludni kezdtek — de a Nagytiszteletű továbbra is csak neki beszélt távollété­ben is — szívettépően, de vissz­hang nélkül. Érezte, hogy nem képes beérni többé a papoknak mindenkor kijáró meghallga­tással, — nem szerény magve­tő, de visszhangját elégedetten nyugtázó kiáltó akart lenni — akit becsülnek, nem csak elvi­selnek — de nem lett az. Lassan titkos fogadások születtek, hogy' a prédikáció hányadik percében kerülnek elő a „gyász mirtuszai” — a nyertesek elé­gedetten hunyorítottak, a vesz­tesek bosszankodva vállat von­tak. Egyre kevesebben jöttek, a Nagytiszteletű sem igen járt már hűséges híveihez — ked­vetlen, néha ingerlékeny volt velük. Otthon ült és gótbe­tűs, régi gyászbeszédeket olva­sott, melyek még a múlt század­ban hangzottak el, derék né­met polgárok ravatalai felett. Aztán egy hóförgetegbe fúló januári vasárnapon egyedül maradt — szikáran, feketén állt a töretlen vonalú padsorok fölött — még a kántor sem jött el. Komoran áldást mondott a kongó semminek és keményen szembenézett vele. — És ekkor megpillantotta a Gonoszt. A karzat árnyékából lépett elő — szép volt, sudár, lustán, de délcegen jött-jött a vörös futó­szőnyegen az aranyálomban álló oltár felé. Gyönyörű, szeg­letekbe futó arcát felé emelté és felnevetett csengőn, mint ahogy a kőlapokra ’hulló ezüst­pénz zenél. A tiszteletes védőn maga elé emelte jobbját és ok­tatón így szólt: „A gyász mir­tuszai a tanúi szívünk hűsé­gének áldott testvéreim.” A Gonosz némán, részvéttel nézte az eszelős öregembert, igéző alakja, mely nem vetett árnyékot, még sokáig állt ott megkísértve valami jótól — de béna volt — így rendeltetett. A Nagytiszteletűt betévedt já­rókelők emelték fel a szószék aljáról — később azt mondták: kacagást hallottak odabentröl, ez meglepte őket és benéztek. Akadt, aki azt mondta: füst volt bent, olyan, mint amikor kisfiúk riasztópisztolyt sütnek el télen, a hideg miatt miden- felől elzárt lakásban. Turchányi Sándor „Mert nekünk mindnyájunk­nak meg kel! jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék asze­rint, amiket e testben cseleke­dett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2. Kor. 5, 10) VASÁRNAP. — „Krisztu­sért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk: békülje- tek meg az Istennel.” (2 Kor. 5, 2Ö) Van az egyházi eszten­dőnek olyan időszaka, amikor ,a felcsendülő igék a földi élet útján való járásra tanítanak s van olyan időszaka, amikor az örök életre irányítják a te­kintetünket. Ez a most kezdődő hét. mindkét dologról beszél, mivel a földi élet és az örök élet a keresztyén ember életé­ben elválaszthatatlan. A nagy napra, a Krisztussal való talál­kozás napjára készülünk, de itt élünk ezen a földön. Szük­ségünk van az Istennel való megbékélésre Jézus Krisztus­ban, de nem élhetünk a földi béke, az igazságosság és a sze­retet nélkül sem. HÉTFŐ. — „Bizony nincs messze egyikünktől sem az Ür, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Csel 17, 27—28) Sokszor nagyon'is szükségünk van erre az igére, mert úgy érezzük, hogy Isten elhagyott, megfeledkezett rólunk, a háta. mögé kerültünk. Ezért figyel­meztet és bátorít az ige Isten közelségével. Az Ür Jézus Krisztus, Aki vigasztalóul és bátorítóul Szentleikét adta ne­künk, hogy vezessen minket életünk útján, szüntelenül ve­lünk van. De vajon mennyire igaz az, hogy szavaink és cse­lekedeteink róla tesznek bi­zonyságot? Mert életünk, hi­tünk és szeretetünk jézus Krisztusról tesz (vagy nem lesz?) bizonyságot a másik em­ber számára. KEDD. — „Letöröl az Isten az ő szemükről minden köny- nyet.” (Jel 7, 17) Életünk so­rán sokszor kell találkoznunk az elmúlással, a halállal, s ilyenkor nemcsak megdöbbe-. nünk, hanem fájdalommal is telik meg a szívünk. Úgy érez­zük, hogy képtelenek fagyunk továbblépni életünk útján. S Isten mellénk lép, . letörli a könnyeinket, bekötözi szívünk sebét, megvigasztal és erőt ad. Jó, ha soha nem feledjük, hogy nekünk, olyan. Istenühk van. Aki mindenkor mellettünk van. SZERDA. — „Azért mi is, kiket a tanúbizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden akadályt és megkömyékező bűnt, és áll­hatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.” (Zsid 12, 1) Ha jól megvizs­gáljuk az életünket, ugyanezt kell megállapítanunk, amit az ige mond: életünkben sok bi­zonyságot találunk Isten szere- tetéről. Jézus Krisztus megvál­tásáról és a Szen tlélek megvilá­gosító munkájáról. De ezek a bizonyságok kötelezést is jelen­tenek: előre nézve hittel és szeretettel kell végigjárnunk földi életünket. Mert nem lehet úgy előre nézni, hogy közben nem vesszük észre a másiís embert, aki ránk vár: szerete- tünkre, szavunkra, simogatá- sunkra és segítő cselekedetünk­re. CSÜTÖRTÖK. — „Az Isten az ő Fiát elsősorban nektek tá­masztotta fel és elküldte őt, aki megáld titeket azáltal, hogy mindegyikőtök megtér a bűnei­ből.” (Csel 3, 26) Ebben az igében szinte összefoglalásként halljuk a keresztyén ember életét. Jézus Krisztus nekünk és értünk jött el erre a világ­ra. Hozzánk jött, hogy megfor­dítsa az életünket: az önma­gunkkal való foglalkozás he­lyett Isten felé, az önzés he­lyett a másik ember felé. Krisztus megváltói szeretete megtérít minket, megszabadít bűneinkből. Szeretetével meg­áld, hogy áldott és szeretetben gyümölcsöző legyen életünk minden napja. PÉNTEK. — „De azért van panaszom ellened: hogy első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2, 4). Ebbin' az igében feddés és vigasztalás is van. A feddés ■nagyon világosan, érthetően, a vigasztalás abban, a tényben, hogy Isten nem fordult el tő­lünk, hanem szóba áll velünk. Szól, hogy felhívja figyel­münket hitünk és szeretetünk gyengeségére, kételkedésünkre és restségünkre, mulasztása­inkra. De azért szól, hogy bű­neinktől megszabadulva meg­újuljon az életünk: szeressük őt, higgyünk benne, és a má­sik embérért éljünk. • SZOMBAT. — „Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (Mt 18, 4) A hét utolsó napja az alá­zatosságra tanít a magabiztos­ság, az elbizakodottság helyett. Csak így, alázatosan, gyermeki módon készülhetünk fel a Krisztussal való találkozásra. Mert a következő vasárnap, az örök élet vasárnapja lélekben odaállít az ítélőszék elé, ahol csak alázatosan, Krisztusban hivő, lélekkel állhatunk meg. Csendesedjünk el ezen. a hét végén, s vessünk számot éle­tünkkel. És ha Isten kegyelme továbbra is időt' ad számunk­ra itt a földi életben, járjunk még nagyobb hittel, még oda- acjóbb szeretettel ! Harkányi László EVANGÉLIKUS ELE* . A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTH„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VtEE, Előfizetési ár: egy évre 90,— Fi Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.4013 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs roagasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — HÄZASSAG. ifj. Görög Tibor fasori segédlelkész és Csákváry Alice október 23-án tartották esküvőjüket a fasori templomban. A szertartást a vőlegény édesapja, Görög Tibor kecskeméti lelkész, esperes vé­gezte. — Szepesi Károly, néhai Szepesi Károly volt szarvasi lelkész fia és Szabó Margit a vésztői református templom­ban tartották esküvőjüket. A szertartást Balogh Pál szeg­halmi lelkész végezte. „Ahova te mégy, oda megyek, és ahol megállsz, ott szállók meg; né­ped az én népem, és Istened az én Istenem.” ' Megjelent Görög Tibor: CSENDES SZOBÁK — NYITOTT ABLAKOK című áhítatoskönyve. Ára: 26,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon ~ HALÁLOZÁS. Nagy István a pápai gyülekezet tíz éven át volt hű gondnoka hosz- szú szenvedés után 66 éves ko­rában elhunyt; Temetése októ­ber 21-én volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. Ravata­lánál Sikos Lajos esperes hir­dette a feltámadás evangéliu­mát, a gyülekezet nevében Görög Zoltán h. lelkész vett búcsút az elhunyttól. „Ügy sze- szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.. — ORGONÁK építése, korszerű­sítése. javítása, karbantartása és hangolása a FŐVÁROSI KÉZMŰ­VES VÁLLALAT OHGONAÜZE- MEBEN. Budapest, XIV. Hungária krt. 77. Telefon: 637—023. Ügyin­téző: Szeld! János üzemvezető. — JO Állapotban lévő De- mény Imre-féle harmónium 6000,— Ft-ért Budapesten eladó. Levele­ket ..Harníónium” jeligére a Ki­adóhivatalba kérünk. — Harmónium, három sipsoros, erős orgonahangú, kitűnő állapot­ban 7500.— Ft-ért eladó. Budapest, vm. Futó u. 4,1. II. 7. — ROZSA legszebb fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budaipest» XV. Gsilagíüri; u. a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom