Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-31 / 44. szám

> Uj orgona — új szív Orgonaavatás Rákoskeresztúron Aki az elmúlt tíz évben nem járt Rákoskeresztúron, az ma nem ismer rá. Az el­múlt tíz évben itt nagyon sok minden változott. Űj házak épültek, új városközpontot alakítottak ki, új orvosi ren­delő épül. De ezeknél is sok­kal nagyobb jelentőségű az, hogy az emberek életszemlé­lete változott. A városiaso­dással együttjáró ajándékok és előnyök is kezdenek közkincs- csé lenni. A hétköznapi életben is igé­nyesebbé lettek a rákoske­resztúriak. Ez az igényesség jelentke­zik a gyülekezet életében is. Szép templomok, új gyüleke­zeti ház stb. Legutóbb orgo­nájukat újították meg. A ré­git 1925-ben építtették. Kicsi­nek és gyengének érezték. A Deák téren új orgonát építettek és a régi egy jelen­tős részét eladásra kínálták. A rákoskeresztúri gyülekezet megvette és átalakíttatta. Igen jól sikerült ez a munka: gyünyörű hangú, sok válto­zattal rendelkező szép kiállítá­sú orgonájuk lett. Az építés költségeit, ami százhatvenezer forint volt, már ki is fizették minden segély nélkül. A munka befejezése után a gyülekezet D. Káldy Zol­tánt, a Déli Egyházkerület püspökét kérte meg, hogy ad­ja át rendeltetésének az új or­gonát. Erre a hálaadó isten- tiszteletre október 17-én dél­után került sor. A bevezető oltári szolgála­tot a gyülekezet lelkésze, dr. Kosa Pál végezte. D. Káldy Zoltán püspök az 51. Zsoltár néhány verse alapján hirdet­te Isten igéjét. „Olyan új or­gonát szentelünk, amelynek egy része a Deák téri temp­lomban szolgált hosszú ideig. Most, amikor a Deák téri gyüle­kezet Lutheránia Énekara éne­kelt, az jutott eszembe, hogy ne­héz a Lutheránia Énekkarnak és általában a Deák téri gyü­lekezetnek elszakadnia a régi orgonától. A Lutheránia elkí­sérte a régi orgonát, hogy még egyszer együtt szolgáljanak, de most már Rákoskeresztú­ron. Így egy közeli, az eddi­ginél is közelebbi testvériség alakult ki a Deák téri gyüle­kezet és a rákoskeresztúri gyü­lekezet között, hiszen olyan orgonája van, amire a Deák tériek azt mondják, hogy a református tesrvéreknek Rákoskeresztúrról, hogy le­gyen áldás a volt rákoskeresz­túri orgonán, ott náluk. Eb­ben a helyzetben szólal meg az.az ige, amit felolvastam... Az új orgona részben a miénk volt, ti pedig most mór azt mondjátok, most pedig a miénk. Jó az, hogy a gyülekezetek az orgonákon keresztül is és így a szolgála­tokon keresztül is közelebb kerülnek egymáshoz és érzik, hogy egy családba tartoznak, Jézus Krisztus családjába. A ti orgonátok pedig, amelyet 1925-ben adtatok át szolgála­tának, az sem ment nyugdíj­ba. Az is hosszú útra indult egy református gyülekezet­nek a templomába Tuzsérra. Itt pedig az a szép, hogy a re­formáció két ága, az evangé­likus és a református hajol egy­más felé egy orgonán keresztül. Itt tűnik ki, hogy az orgonának ez a járása, Deák tér — Rá­koskeresztúr — Tuzsér, dina­mikus eleven kör, amely ösz- szekapcsol nemcsak gyüleke­zeteket, hanem szíveket is. Ez pedig Istentől van, Isten munkája, Isten akarata, örül­jünk ennek és üzenjük a De­ák téri gyülekezetnek Rákos­keresztúrról, hogy köszönjük az orgonát Üzenjük Tuzsérra Ha nem következik be a rá­koskeresztúri gyülekezet éle­tében, s azon belül egyes gyü­lekezeti tagoknak az életében az, amiről ez a Zsoltár beszél, akkor itt valami eltolódás lesz a gyülekezet és az orgona között. Mennyiben? Itt van egy új orgona, de ha a szíve­tek a régi, akkor orgona és gyülekezet nem lesz szinkron­ban. Ez az orgona felkiáltó jel az igén keresztül, hogy ha új az orgona, legyen új az ének! Az új énekhez pedig új szív kell!” A továbbiakban arról beszélt a püspök, hogy hogyan lehet „új szívet” kap­ni, és mit jelent az új szívvel való élés a hétköznapi éle­tünkben is. I A befejező oltári szolgálat keretében áldotta meg az új orgonát, és adta át rendelte­tésének D. Káldy Zoltán püs­pök. Az új orgonát Weitler Jenő karnagy szólaltatta meg, aki Bach egyik korálelőjáté- kát adta elő. Az avatási istentisztelet ke­retében a Lutheránia Ének­karának kamarakórusa énekelt Weltler Jenő vezényletével. Öröm és hálaadás volt az egész istentisztelet. Ennek a jegyében zajlott le az a sze- rétetvendégség is, amelyen dr. Kosa Pál lelkész köszön­te meg az új orgonát mind­azoknak, akik adományaik­kal és munkájukkal lehetővé , tették a mai szép ünnepet Ezután dr. Hafenscher Ká­roly Deák téri lelkész kívánt áldást az új orgona szolgála­tára és buzdította a rákoske­resztúriakat, hogy új szívvel éljenek. Igényesebbé vált a rákos- keresztúri gyülekezet. Ennek egyik bizonysága az új orgo­na is. Adja Isten, hogy igé­nyesebbé váljon ez a gyüle­kezet is a hitben is és a sze- retetben is, hogy új szívvel tudjon még jobban, még ki­tartóbban szolgálni. Ezt a szolgálatot segítse az új or­gona is. Ifj. Kendeh György Reményik Sándor: Az óriás Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló. Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Ki hát az óriás? A reformáció politikai öröksége Az európai keres ztyén s ég­nek az a nagy szellemi-lelki megújulása, amely Luther, majd Zwingli és Kálvin fellé­pésével végbement, egybeesett a középkor alkonyával és az ezzel kapcsolatos nagy kor­szakváltással. Bár az újkor kezdetét általában csak a 17. századi angol forradalomtól számítjuk, az mégis bizonyos, hogy a reformációt az újkor hajnalának, egyik első fény­sugaraként tartja számon a történelem. A humanizmus és a rene­szánsz emberi értéket és ön­állóságot képviselő eszményé­vel szemben a középkori egy­ház továbbra is béklyóban akarta tartani az élet egész te­rületét. Róma gyámkodása alatt állt Európa társadalmi, tudományos, politikai és mű­vészeti életének egésze. Az egyre erősödő és önállósuló polgárság „első nagy hadmű­velete” a feudális rend meg­nyilvánulásai ellen a refor­máció köntösében jelentkezett a legátfogóbban. E világra­szóló egyházi megújulásnak ezért éppen az a legfontosabb, ma is érvényes politikai örök­sége, hogy a reformáció és a társadalmi haladás ügye elvá­laszthatatlanok egymástól. Luther azonban nemcsak ar­ra törekedett, hogy egyházi vonatkozásban indítson harcot az egyház világi hatalma ellen és így teológiailag hozzásegít­se a társadalmat önállósága visszaszerzéséhez. Ugyanilyen jelentőségű tette volt, hogy mindig bátran szembenézett kora legégetőbb kérdéseivel, és ezeket igyekezett is Isten igé­jének világosságánál megvála­szolni. Enélkiü a középkori egyház menthetetlenül mú­zeummá merevedett volna. Ez a reformálásra és válaszadás­ra mindig kész magatartás a másik nagy politikai öröksé­günk: az a készség, hogy hoz­zá akarunk járulni az emberi­ség nagy ügyeinek és gondjai­nak a megoldásához. Még tovább léphetünk azon­ban a lutheri reformáció po­litikai vonásainak elemzésé­ben. Feltűnő ugyanis, hogy bár a hitélet megújítása és a vallási visszaélések leleplezé­se volt Luther elsődleges cél­ja, mozgalma mégis kihatott a politikai, társadalmi, kulturá­lis és gazdasági élet egészére is. Kritikája, amellyel a feu­dalizmust illette, bátorságot adott az elnyomott társadalmi osztályoknak sorsuk megjaví­tására. (Igaz ugyan, hogy nem állt végül a fellázadt parasz­tok oldalára, mert az evangé­lium védelmében félt a vé­rengzés méreteitől. De akkor még nem is voltak meg azok a társadalmi előfeltételek, amelyek lehetővé tették volna egy olyan rend kialakulását, amelyben a népé lett volna a hatalom. A reformáció politi­kai arcéle tehát nem a mi korunkból, hanem mindig az egykor adott körülmények hátteréből rajzolódik ki tisz­tán és élesen.) Meg kell őriz­nünk és fel kell használnunk azt a politikai jellegű örök­ségünket is, hogy a reformá­cióból ma is bátorságot me­ríthetnek elnyomott népek és társadalmi osztályok emberi jogaik megkövetelésére és em­bertelen helyzetük megváltoz­tatására. E hármas örökségről mi, a reformáció magyarországi őri- zöi talán az összes európai népek közül a legnagyobb há­lával vallhatunk. Egyházunk szabadságát — talán egyedül a világon — mindig fegyveres szabadságharcok árán tudtuk csak biztosítani. Ezért a re­formáció igazi hívei hazánk­ban mindig a nemzeti függet­lenség és a szabadság harco­sai is voltak. A reformáció korának né­met-római császárai és Habs­burg uralkodói lassan elvesz­nek a feledés homályában. De az eszme, amely — akaratuk ellenére — közkinccsé vált, a népek egyre szélesedő család­jában öröklődik apáról-fiúra, nem zedékről-nemzed ékre. Dr, Fabiny Tibor Az, kinek homlakán Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg: Ha kell: egy világ ellen, egyedül. Egyedül. Hallottátok ezt a szót? Ügy hangzik ez a szó, mint egy sirám. De úgy is, mint egy diadalkiáltás! Nézzétek őt. Ott áll a szörnyű körben, Egy vas- és aranygyűrű közepén. Sisakok, dárdák, kardok, koronák, Zászlók veszik körül. Egy embererdő, egy világvadon — És azzal szemben ő. Egy lélek. Milyen kicsi. —És milyen végtelen. Ó, mert a lelkében az Isten él. Valami, ami nála több, Amit meglátott önmaga felett. Amit nem lehet onnan kitörülni. És amit letagadni nem lehet, Ami tüzes korbáccsal kergeti Irgalom nélkül végig a világon És ösztökéli: tégy vallomást rólam. S ő vallomást tesz: Nem tehetek másképp. A vasmaroknak, mely kinyílt előtte, Szívét odaveti: Szorítsd hát, világ! Állítsd el lassan minden dobbanását. Vajon amit dobog: azt is megfojtod-e? Istent dobogja — és az Isten él! Igazságot dobog — s az eszme él! Hitet dobog — s az nem hal meg soha. Szabadságot — s a szabadság örök. Látjátok nőni ezt az árva árnyat, A barát árnyát egy világ fölé? Hallotok döngő léptei nyomán Recsegni korhadt birodalmakat? Mert ami korhadt, az a korhadásé! És ami lélektől lett: megmarad1 Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló, Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék, mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! ROMÁNIÁI VENDÉGEK FINNORSZÁGBAN Háromhetes látogatáson volt Finnországban Gillich Fülöp esperes feleségével Ro­mániából, a Brassó melletti hét csángó falu egyikéből. Az LVSZ Finn Nemzeti Bizottsá­ga vendégeiként két finn egy­házi népfőiskolán töltötték szabadságukat, majd Helsinki mellett Oulunkylä-ben Ilmari Soisalon-Soininen professzor vendégei voltat (Kotimaa) Egyházak Európa biztonsagáért A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA IV. NAGYGYŰLÉ­SÉNEK egyik kiemelkedő eredménye volt, hogy határozott és egyértelmű szóval foglalt állást az európai béke és bizton­ság megerősítése mellett. Mik voltak azok a fontosabb felisme­rések, amelyek Prágában elhangzottak? Mik azok a gondola­tok, amelyek ebben a tárgyban az egyházak és egyházi világ- szervezetek gondolkodásmódját is előbbre vihetik? A LEGVESZÉLYESEBB VÁLSÁGGÓCOK egyike Európa. Az a néhány nyugodt év, ami Európában nyugalmat jelentett, az utóbbi időben, nem téveszthet meg bennünket. Mert egyetlen kontinens sincs a hagyományos és a nukleáris fegyverekkel úgy felszerelve, mint Európa. Egyetlen kontinensen sem áll olyan közvetlenül szemben egymással a két legjobban felíegy- verzett katonai tömb, mint Európában. Ezért kell Európában olyan helyzetet teremteni, amely a konflikus nyílt kirobbaná­sát a minimális lehetőségre csökkenti, tehát biztosítani kell nem­zetközileg is a békét. Az európai biztonsági konferencia létre­hozásának jelentősége éppen ebben rejlik. Ha arra gondolunk, hogy a második világháború ötvenöt milliós áldozatot szedett, akkor elkerülhetetlenül megragad az az érzés, hogy mindent meg kell tennünk, az emberiség jövőjéért. A SZOCIALISTA ÄLLAMOK Európában megerősödtek, s még a szélsőséges jobboldaliak sem számíthatnak megsemmi­sítésükre. Az ellenük való katonai erőszak alkalmazása is le­hetetlen, mert egy ilyen beavatkozás a kapitalista államok vé­gét jelentené. Az úgynevezett „félelmi egyensúly”, vagy úgy­nevezett „atompatt” helyzet arra kényszerítette az USA-t, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal békés egy­más mellett élést folytasson. Sok fejben sokáig kísértett az a gondolat, elképzelés, hogy a szocializmust — akár fellazítás­sal, akár gazdasági befolyásolással — vagy meg lehet szüntetni, vagy vissza lehet fordítani. Az erre utaló példák közismertek. AKKOR LESZ IGAZAN BÉKE Európában és a világban, ha sikerül a békés egymás 1 mellett élésből egy tudatosan akart koegzisztenciához eljutni, azaz: a különböző társadalmi rend­szerű államok olyan békés egymás mellett éléséhez, sünikor már nem az a törekvés lesz a jellemző, hogy a partnert külső be­folyásolással akarják megváltoztatni, hanem az, hogy olyan­nak ismerjék el, amilyen. AZ EURÓPAI KOLLEKTIV BIZTONSÁGI RENDSZER megteremtésében az első döntő lépés az európai biztonság és együttműködés tárgyában tartandó konferencia azonnali össze­hívása lenne. Örvendetes, hogy igen sokoldalú tárgyalási előké­szítés folyt már le. Az is igen biztató, hogy egyre több európai állam jelentette be egyetértését s egyetlen európai állam sem mondott ellent ennek a gondolatnak. Mindenütt nagy érdeklő­déssel figyelték a finn kezdeményezéseket, amelyek ennek a konferenciának a létrejöttét szorgalmazták. TÁRSADALMI ÚTON IS segíteni kell az európai kollektív biztonság megteremtését célzó diplomáciai fáradozásokat. Az európai békéért folytatott harc minden nép ügye, minden euró­pai ember érdeke. Ezért örvendetes a Béke-Világtanács fárado­zása ebben az ügyben, amely a békemozgalom tömegbázisát biztosítja ehhez az ügyhöz. A békemozgalom sokszor folyamo­dott ahhoz az eszközhöz, hogy a békét akaró tömegek segítsé­gével gyakorolt hatást a kormányokra, hogy azok tárgyalóasztal­hoz üljenek. AZ EGYHAZAK ÉS A KERESZTYÉN SZERVEZETEK is megmozdultak ebben az ügyben. A hangvétel határozottságában és a tisztánlátásban élen jár a Keresztyén Békekonferencia. De ebben az ügyben megszólalt az Európai Egyházak Konfe­renciája, a Lutheránus Világszövetség, a katolikus szervezetek közül pedig az európai katolikusok berlini Konferenciája, vala­mint a Pax Christi mozgalom is. Ezek a szervezetek is elvégez­ték az európai helyzetelemzést, a maguk részéről is kívánják a kollektív európai biztonsági rendszer létrehozását. AZ EURÓPA BÉKÉJÉN FÄRADOZÖ és reálisan gondolko­zó körök munkáját azonban mindig támadás éri ennek az ügy­nek az ellenségei részéről. Így ismeretes az a tény, hogy az utóbbi időben az NSZK-beli jobboldali erők harca az európai enyhülés ellen egyre jobban kiéleződött. Más országban is, mint pl. Nagy-Britanniában, olyan reakciós politikai manőver­sorozat figyelhető meg, amely akadályozni kívánja az európai biztonság megteremtésének folyamatát. PEDIG NYITOTT PROBLÉMÁK várnak megoldásra. Még nem ratifikálták az NSZK részéről a moszkvai és varsói meg­egyezéseket, s az atomstop egyezményt sem. Változatlanul ese­dékes az NDK nemzetközi jogi elismerése, mindkét német ál­lam felvétele az ENSZ-be. Égetően szükséges a hitlerista mün­cheni egyezmény érvénytelenítése és az NSZK Csehszlovákiával való kapcsolatának rendezése. Ezek nyomán alakulhat ki lesze­relési intézkedések megtétele, s az Európában lévő katonai csa­patok létszámának csökkentése. A KERESZTYÉN LELKIISMERET SZAVA természetszerű­leg áll azoknak oldalán, akik a békéért, a leszerelésért küzde­nek. Jó volt hallani Prágában a Keresztyén Békekonferencia IV. Nagygyűlésén azokat a pozitív álláspontokat, amelyek egy­becsengnek a békét szerető európai emberek és népek érdeké­vel. így kovácsolódik széles fronttá az európai békéért és biz­tonságért küzdők tábora. D. dr. Ottlyk Ernő Jelentkezés kántori tanfolyamra 1971. november 16-tól 1972. március 25-ig az Országos Kántorképesítő Bizottság Fóton négyhónapos kán­tori tanfolyamot tart teljesen kezdők, haladók és kántorok to­vábbképzésére. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 500,— fo­rint, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás és tandíj Azok számára, akik nem tudnak négy hónapon keresztül részt venni, mint bentlakók, lehetővé tesszük, hogy a tanfolyam elején, kö­zepén és végén 2—2 hetet töltsenek a tanfolyamon. Ez időre a díj felét, 250,— forintot fizetnek. A közelben lakók is bejárhat­nak hetenként egyszer, szombatonként, a kezdők bármelyik na­pon. Ezek havi 120,— forint tandíjat és hozzájárulást fizetnek, de az ellátás és szállás költségeit esetenként térítik. Ez napi 25,— forint Jelentkezési határidő: november 5„ Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság, Buda­pest, VIII., Puskin utca 12. A kérvényhez mellékelni kell: lel­kész! ajánlást, hatósági orvosi bizonyítványt és életrajzot A felvételről részletes értesítést küldünk. ORSZÁGOS KANTORKÉPESITÖ BIZOTTSÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom