Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-10-31 / 44. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1971. október 31. Ara: 2,— Forint Kegyelembil — bit által Km 3, 28 és 1, 17 A nagy felismeréseket és a döntő hittételeket nem felejti el az ember. Ha egy evangélikust megkérdeznek, hogy mi volt Luther Márton nagy felismerése és mi a reformáció tanításának lényege, gondolkodás nélkül rávágja: kegyelemből, hit által igazulunk meg a törvény cselekedete nélkül. Azonban a nagy felismeréseknek és a döntő hittételeknek az a sorsa, hogy a történelem során lassan elszürkülnek, belepi őket a por. Amig az említett felismerés Luthernek és kortársainak élet-halál kérdése volt, a ma embere legtöbbször nem tud vele mit kezdeni. Éppen ezért, most reformáció emlékünnepén az a feladatunk, hogy e felismerésről egy kicsit lefújjuk a történelem porát, s átgondoljuk, hogy valóban olyan semmit mondó, közömbös hittétel a ma embere számára ez a felismerés? MINDENEK ELŐTT A MEG1GAZULÁS KIFEJEZÉS ZAVAR. Még ha tudjuk is, hogy ez azt jelenti: igazzá lenni, Isten tetszését elnyerni, azaz Istennek tetsző életet élni, akkor is nagyon távol áll tőlünk ez a célkitűzés. Kinek problémája ma az, hogy Istennek tetsző életet éljen? Azonban, ha meggondoljuk, hogy az Istennek tetsző élet a kiegyensúlyozott boldog életet jelenti, azt, hogy felismerjük élétünk célját, értelmét, s boldog örömmel veszünk részt e cél és értelem kiteljesítésében, akkor mindjárt más a helyzet. Hiszen sokszor tapasztaljuk, hogy kiegyensúlyozatlan az életünk. Sokszor veszítjük el a célt szemünk elől, s igen gyakran értelmetlennek tűnik minden körülöttünk. S ez a kiegyensúlyozatlanság az idegrendszer felborulásához, s a céltalanság életúntsághoz, igen sok esetben ön- gyilkossághoz vezet. Éppen ezért ma is izgalmas kérdés a meg- igazulás. A ma embere számára is döntő, hogyan találja meg élete célját és értelmét, hogyan lehet örvendező, kiegyensúlyozott boldog ember. DE MI KÖZE VAN MINDENNEK A KEGYELEMHEZ ÉS A HITHEZ? Hát nem azon múlik minden, milyen a hozzáállásunk? Nem az teszi kiegyensúlyozottá, örvendezövé és boldoggá életünket, hogy megtaláljuk helyünket a közösségben, a családban, a társadalomban és mindent megteszünk e közösségek s ezzel együtt saját boldogságunk megteremtéséért? Valóban, ez az emberi élet célja és értelme. S az is igaz, hogy nagyon sok függ a hozzáállásunktól, akaratunktól, mert e nélkül nem lehet megtalálni a kiegyensúlyozott, boldog életet. De, aki csak egy kicsit is komolyan veszi ezt a célkitűzést, az nagyon hamar rájön, hogy a hozzáállás és jóakarat — bármennyire szükséges is — még nem minden. Családi életünk kudarcai, társadalmi eleiünk problémái arról beszélnek, hogy az emberi jóakarat igen gyakran szenved hajótörést. Nagyon sok jószándékú és becsületes hozzáállása ember kénytelen megtapasztalni kudarcokat, s jut el a kiábrándultságba, ÉPPEN EZ JUTTAT EL ANNAK FELISMERÉSÉRE, hogy az emberi jószándékhoz még más valami is szükséges. Sokan azt mondják: jó szerencse, vagy a körülmények kedvező alakulása. Mi hivő emberek úgy mondjuk: Isten kegyelme, áldása. Az, hogy Isten megteremtse a kedvező feltételeket, s az, hogy minden gyarlóságunk és gyengeségünk ellenére megáldja jószándékunkat, törekvéseinket, s igy örvendező, boldog élettel ajándékozzon meg bennünket. Luthernek éppen az volt a nagy felismerése, hogy meglátta ezt a kimondhatatlan, nagy kegyelmet, s életét, egyháza, népe sorsát és jövőjét elsősorban erre a kegyelemre bízta. Nem mintha nem tett volna meg ő maga is mindent a szebbért, a jobbért, de ennek a szebbnek, jobbnak a munkálásában naponként Isten kegyelméből tápiá Ikozott. S ITT KAPCSOLÓDIK BE GONDOLATMENETÜNKBE A HIT. Már ezek felismeréséhez is hitre van szükség. Hit nélkül csak a külső összefüggéseket látjuk, csak a hit szemüvegén keresztül vesszük észre az összefüggések hátterében a kegyelmes Isten kezét. S hogy Isten kegyelmét, áldását ne csak felismerjük, hanem azzal élni is tudjunk, arra még inkább hitre van szükség. Ha egyszer hittel elfogadjuk, hogy Isten szeret minket, a javunkat, az üdvösségünket akarja, akkor az Istennek ez a szeretete bennünket is a jó, a szép cselekvésére, az emberiség kiegyensúlyozott, boldog életének a munkálására indit. Ezt nemcsak Luther tapasztalta meg, hanem napról napra mi is megtapasztaljuk. S igy lesz életté ma is a reformáció nagy felismerése: Kegyelemből, hit által igazulunk meg a törvény cselekedete nélkül. Dr. Selmeczi János A Keresztyén Békekonferencia új vezetősége Dr. Tóth Károly az új főtitkár Mint már közöltük szeptember 30—október 3 között a Keresztyén Békekonferencia Prágában rendezte meg a IV. Keresztyén Béke-világgyúlést. A gyűlésen a Keresztyén Békekonferencia új vezetőséget választott. Az új elnök Nyikodim novgorodi és le- ningrádi metropolita, az Orosz Ortodox Egyhez Külügyi Hivatalának vezetője. A mozgalom alelnökei között van dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke. Az új főtitkár dr. Tóth Károly református lelkész, a Zsinati Iroda főosztályvezetője. A Folytatólagos Bizottság (amely lényegében Központi Bizottság) magyar tagjai a következők: D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspökök, dr. Bartha Tibor és Szamosközi István református püspökök, továbbá Palo zy Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke és dr. Tóth Károly főosztályvezető. A Magyarországi protestáns egyházak eddigi munkájának megbecsülését és értékelésé jelenti, hogy az új főtitkár dr. Tóth Károly főosztályvezető lett. Köztudomású, hegy a magyar protestáns egyházak a Keresztyén Békekonferencia elindulásától kezdve jelentős szolgálatot végeztek a Békekonferencia munkájában. Nagy segítséget adtak a teológiai alapvetéshez, tanácskozásokhoz és döntésekhez. Dr. Tóth Károly több, mint egy évtizede aktív szolgálatot végzett a Békekonferencia munkájában. Megválasztása teljesen egyhangú volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház Is áldást kívánt fontos szolgálatára. A szomszéd szemével ÍÁz Osztrák Evangélikus Egyház küldöttségének látogatása hazánkban Sajátos szem a szomszéd szeme. Ügy. tekint át mindig az elválasztó kerítésen, hogy közben a maga területén is végigpásztáz, méreget és ösz- szehasonlít. Az Osztrák Evangélikus Egyház október 7—12 között hazánkban tartózkodó küldöttsége, dr. Hans Fischer és dr. Erich Wilhelm egyház- főtánácsösók és feleségük ezzel az összehasonlító látással jártak nálunk, folytattak tárgyalásokat egyházunk vezetőségével, látogatták meg egyházi intézményeket. Az összehasonlítás annál is könnyebb, hiszen az Osztrák Evangélikus Egyház hasonló nagyságú, mint a miénk, történelmünk pedig hosszú évszázadokon keresztül szinte azonos volt, mert egyformán szenvedtünk a Habsburgok katolizáló és szabadságnyirbáló törekvéseitől. Mi is a szomszéd fülével hallgattuk beszámolóikat, kérdezgettük őket örömükről és bánatukról. Nem vendégként • jártak közöttünk, hanem jó szomszédként, akik átléptek egy kis eszmecserére. Győr—Irsa—Vecsés Maradandó élményt jelentett számukra a gyülekezetekkel való találkozás. A szépen rendben tartott Győr-Nádor- város temploma Fischer egyházfőtanácsost és feleségét látta vendégül, akik az isten- tisztelet után beszámolót is tartottak a szomszéd egyház életéről. Az újra és újra szükséges cselekvő szeretetet hangsúlyozta a prédikátor, amelyiknek elsősorban a hozzánk „testközelben” levők között kell valóra válnia. Kovács Géza lelkész szákértő tolmácsolásában megelevenedett Győr és a győri evangélikusság gazdag történelme. Albertirsa két egyházközsége közül az irsai templom fogadta Wilhelm egyházfőtanácsost és feleségét, akiket különösen is megragadott a gyülekezet erőteljes éneklése. A Krisztushoz való hűséget emelte ki a prédikáció és mutatta be az osztrák egyház életéről szóló beszámoló. Kedves színfoltja volt a napnak, hogy a gyülekezet asszonyai vendégül látták az egybegyűlteket, akik között Galáth György lelkész a szomszéd gyülekezet tagjait is köszönthette. Délután a háborúban elpusztított vecsési templom helyébe épített új, a mártír Martin Luther Kingről elnevezett templom felszentelésén vett részt Wilhelm egyházfőtanácsos és felesége. Köszöntőszavában kifejezte örömét és azt kívánta a gyülekezetnek, hogy élő kövekként épüljön az új templomban lelki házzá, szent templommá. Egyház és teológia Üjra és újra visszatérő témája volt a beszélgetéseknek az egyház és a teológia viszonya. Érdeklődéssel hallgatták D. Káldy Zoltán püspök és munkatársai beszámolóját egyházunk teológiai alapirányáról, a diakóniáról, a szocializmust építő társadalmunkban végzett szolgálatról. Meghallgatták professzoraink tájékoztatását is a lelkészképzésről, az Ökumenikus Tanács fogadásán pedig hallhattak a többi magyar protestáns egyház életéről. Intézményes dia- kóniai munkánkat a Hűvösvölgyi Diakóniai Intézet gondozottjai között tanulmányozhatták. Különösen is jó alkalom volt a szomszéd egyház életét és munkáját a mienkével összehasonlítaná, amikor Kecskeméten lelkészi munkaközösségi ülés keretében a szomszédos egyházmegyék lelkészei előtt az osztrák egyház nehézségeiről hallhattunk a vallás- oktatással kapcsolatban Fischer egyházfőtanácsostól és a mai teológiai irányzatokról a harmadik hitágazattal kapcsolatban Wilhelm egyházfőtanácsostól. Szomszédaink „teológiai” gondjai nagyok, mert a teológiai fakultás Becsben olyan független egységnek gondolja magát, amelyik a gyülekezetek és az egyház életén kívül és azon „fölül” áll. így adódik, hogy lelkészi állások vannak üresen, mert a teológiai fakultás nem első feladatának tekinti, hogy lelkészeket képezzen ki, hanem tudományos teológiai munkát kíván elsősorban folytatni. De vajon milyen „teológia” az, amelyik egyháztól és gyülekezettől függetlenül, csak önoélúan. magának akar dolgozni? Sémák helyett valóság Vendégeink őszintén elmondták, hogy látogatásuk előtt bizonyos „nyugati sémák” határpzták meg gondolataikat a magyar élettel és egyházzal kapcsolatban. E sémák nagy része még a hidegháborús időkből származik. Budapest, Kecskemét, Győr, Albertirsa, Vecsés, Bugac és a sok közvetlen élmény magáért beszélt, láthatták országunk fejlődését, népünk jólétét, találkozhattak soikféle emberrel. Az Állami Egyházügyi Hivatalban tett látogatásuk alkalmával Grnák Károly főosztályvezető kérdésére kifejtették, hogy öröm számukra e régi sémák és rosszindulatú híresztelések helyett az egyházzal kapcsolatban is a valóságot tapasztalni, hogy az egyház Magyarországon az evangéliumból adódó elkötelezese szerint igyekszik szolgáim az egyes ember és a közösség, az egész társadalom és az egész embervilág javát és előreme- neteiét. Testvéri együttműködés örülünk annak, hogy az Osztrák Evangélikus Egyház küldöttsége kifejezte készségét arra, hogy a jövőbe» ínég inkább, mint eddig, együtt- munkálkodásra, tapasztalat- cserére kerülhet sor. Ennek egyik biztosítéka, hogy Oskar Sakrausky püspök néhány évvel ezelőtt, még püspökké választása előtt, mint egyházfőtanácsos látogatott meg minket, most pedig helyettese, dr. Hans Fischer egyházfőtanácsos és dr. Erich Wilhelm egyházfőtanácsos személyében legközvetlenebb munkatársait küldte el hozzánk. Búcsúköszöntésében D. Káldy Zoltán püspök arról beszélt, hogy Bécs és Budapest földrajzilag igen közel vart egymáshoz, a küldöttség látogatása pedig most ezt a közelséget a szívek közelségévé tette. Ifj, Harmati Béla A wittenbergi vártemplom kapuja, amelyre Luther kiszögezte 95 tételét Krisztusért, kegyelemből, hit által Ha valaki figyelmesen olvassa el a címet, szinte a reformáció egész műve alakot ölt előtte. A cím mindhárom részének súlyos mondanivalója van. Olyan mondanivaló, ami a keresztyén ember életének, az egyház szolgálatának az alapja. Ez a mondanivaló azonban a régi egyház életében feledésbe merült, az igaz hit helyett emberi gondolatok, Krisztus váltságmüve helyett emberek kegyes cselekedetei, szolgáló szeretet helyett befelé fordulás lett a keresztyén élet jellemzője. Isten azonban a reformáció által az ige drága üzenetét ismét tisztává tette. Krisztusért. Nem más, hanem maga Jézus Krisztus jött el erre a világra, tette valósággá Isten szer. letét az ember, az egyház és az egész világ számára. Isten Krisztusért kész arra, hogy hidat verjen szeretetével az ember bűne miatt létrejött szakadék fölött. Krisztusért van kegyelmes, bűnbocsátó mennyei Atyánk. Kegyelemből. Nem a magunk hite, nem is ilyen, vagy olyan cselekedeteink által szabadulunk meg bűneinktől, hanem Krisztus cselekedete által kegyelemből. Isten a bűnt megbünteti, de a bűnösnek megkegyelmez szeretetéből. Hit által. Csak így lesz mienk a megváltás, csak így lesz mienk igazán mindaz, amit Isten igéjében nekünk ad. Hit által kerülünk kapcsolatba a Szentháromság egy igaz Istennel, de hit és szeretet által kerülünk kapcsolatba a másik emberrel is. A Szentlélek kitárja a szívünket, hogy a félelem, a hitetlenség és bizonytalanság helyett hittel teljék meg. Krisztusért kegyelemből, hit által lesz miénk az ige és a reformáció üzenete: az igaz ember hitből él. így leszünk részesei a boldogmondásokban foglaltaknak, s leszünk igazán boldogok: Krisztusért, kegyelemből, hit által. Harkányi László Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 31-én, vasárnap este 6 órakor a budapesti Kálvin téri református templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az ünnepély rendje: 1. „Te benned bíztunk eleitől fogva...” Közének. 2. Igét olvas és imádkozik HECKER ADAM methodista szuperintendens. 3. „Térj magadhoz drága Sión ...” Közének. 4. Igét hirdet ADORJÁN JÓZSEF református esperes. 5. Kurt Thomas: „Reformációi ének”. Előadja a Lutheránia Énekkar. Vezényel Weltler Jenő karnagy. 6. Ünnepi beszédet mond D. DR. PÁLFY MIKLÖS evangélikus teológiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára. 7. Gárdonyi Zoltán: „Isten csodálatos utainak dicsérete”. Előadja a Kálvin Kórus. Vezényel Máté János orgonaművész. Bach János Sebestyén: „Erős vár a mi Istenünk” korálfan- tázia. Előadja Máté János. 8. lefejező imádságot mond GERŐ SÁNDOR baptista teológiai tanár. SL „Erős vár n mű Istenünk,..® Közének.
