Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-24 / 43. szám

Honnan — hová ?

Fii 2, 12/b—13

Jegyváltásnál, a pénztárablak előtt, csak a hová kérdésre adunk választ. A honnan, az mindig tudott. Mindig onnan, amelyik pályaudvar pénztárablaka előtt állunk. Mégis, az utazási cél sokkal többet jelent, mint amennyit egy város neve takar. Az utazási cél inkább arcok és ügyek összessége, mint egy meghatározható földrajzi pont.

Az ember lényegének valóságához hozzátartozik a jövő. Minden más élőlény a „jelenben” él. Az embernek van jövő-perspektívája. Életünkre talán az a legjellemzőbb kifejezés, hogy megvalósítunk. Az emberi érdeklődés is a megvalósítandóra koncentrál. Tervez a jövőre, felhasználja a tudást, a dolgok összefüggésében tájékozódik. Mégis, ez a mindenttudás nem szorítja ki a leggazdagabb tartalmú emberit — a reményt. Mi is ez? Nen illúzió! A reménység megfogalmazására legjobb, ha nem magát a szót taglaljuk, hanem e szó valóságának születésénél bábáskodunk. Ott kezdődik a remény, ahol az előre szá- mítgatásoknak vége van. A vég ellenére a reménységet átszövi a bizalom és a bátorság.

Így feladatot láttat a remény. Olyan kérdésben is, mint az üdvösség. Igaz, hogy halál utánira utal, s ezért életidegen, nem közkedvelt kifejezésünk. Olyan, mintha az idő rányomta volna a — csak egyházi használatra — bélyeget. Mindezek ellenére távolálló szavunk maradt, mert nem .megtapasztaltat takar. Irodalmának nincs élményanyaga. Mégis figyelmeztet valamire. Megőriz attól a tévhittől, hogy az üdvösségei elkerül bennünket a halál, vagy mi kerüljük el azt. Mégis mi a mondanivalója? A leglényegesebb az, hogy minden megszületett a jövő közeledtével nem életének végállomása közeledik, hanem valami más, amiért érdemes tenni. Ennek a célnak egyetlen neve van — üdvösség.

A honnan indultunk és hová megyünk gondolatkört bővíti igénk a leglényegesebbel — hogyan tegyünk? Mit kell ki-, s mit kell bekapcsolnunk? Olyan életcélt tűz ki elénk, amiért nagyon emberien kell cselekedni, sőt kimondottan emberi érzések között. Mégpedig komor hangvételű érzések között: félelem és rettegés.

Az értelem — szinte — szirénázik ezeknél a kifejezéseknél. Miért éppen félelemmel, amikor kegyelmes az Isten? Miért éppen rettegéssel, amikor jó az Isten? S miért nem hangulattal és felszabadultan munkáljuk üdvösségünket, amikor Isten úgy szerette a világot? Nem az emberi zúgolódás kiváltására íródtak e klasszikus szavak, hanem emlékeztetőül. Emlékeztessenek a bűnesetre. Azt jutassák eszünkbe, hogy elhagytunk valamit, elveszítettünk valamit, amit csak ránk, emberekre, bízott az Isten. Hűtlenül kezeltük Isten-képmás voltunkat. És a bűneset ma is megismétlődik minden hűtlen kezelésben. Itt mindegy, hogy nemzetek „kezelik” így egymást közelben, vagy távolban, vagy az emberek a közösség kincsét és értékét; ennek egy neve van — bűneset. Innen váltjuk a jegyet, innen utazunk. Ne tévesszen meg senkit sem az utazási stílus. Van, aki hangos szóba „csomagol". Van, aki a magabiztossággal „falaz”. Pedig mindnyájunknak szóló figyelmeztetés: ,.félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket”, mert nagyon parányi a hitünk.

Csak negatívummal buzdítsunk? De hisz ezt nem bírja mindenki! A pozitív serkentés így hangzik: munkálkodjatok — alázatosan!

Az alázatossággal végzett munka elvezet egy olyan színvonalra, ahol az isteni segítség legnagyobb valósága tapasztalható. Itt tapasztalható, hogy nem egyedül kell végeznünk ezt a munkát, hanem Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és véghezvitelt. Az újszövetségi idő, a krisztusi idő ennek legnagyobb bizonyítéka és biztosítéka.

A honnan — hová kérdés végül is így módosul: hogyan az üdvösség felé? Alázatos munkavégzéssel, áldozatos munkavállalással, vagy ahogy az Ágendánk e vasárnap jellegét megfogalmazza: megszentelt életben.

r Káposzta Lajos

IMÁDKOZZUNK

Ür Jézus Krisztus! Áldunk, hogy evangéliumod által örök országodba hívtál el minket. Segíts Szentlelkeddel, hogy téged teljes szívvel szeressünk, igédnek engedelmeskedjünk, a jó cselekvésében el ne táradjank, téged mindenkor hűséggel kövessünk, s végül eljövendő országodban mindörökké veled lehessünk, ámen.

— ZONGORA olcsón eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyenes- húros, 196X140 cm. Reegen Gertrud, Budapest VIII., Kőris u. 6. III. 21.

— ROZSA legszebb fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld r>/\TT<rj kertész. Budapest, XV., Csillagfürfc U. 8.

— MŰSZAKILAG frissen vizsgázott, jó állapotban levő használt Pannónia motorkerékpár eladó. Evangélikus Lelkész! Hivatal. Komárom.

— NYUGDÍJAS házaspár vidéki szülők szolid, rendes, tisztaságszerető 1—2 gyermekének otthont nyújtana szép, budai lakásában. Szeretet jeligére a kiadóhivatalba.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. október 24-én

Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Egyházzenei áhítat: Buxtehude művek, dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Virágh Gyula, du. 5 Szeretetven- dégség. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti 'it de. 11. Baranyai Tamás, du. 5. Szeretet- vendégség. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- r^<?h Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Kispest, de. 10. Kispest Wekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistempíom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Ciiikota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) D.

Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) D. Koren Emil, du. 5. Szeretetvendégség: H. Németh István. Torockó tér de. fél 9. Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9. Turchá- nyi Sándor, de. 10. (úrv) Turchá- nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődv László, du. 5. Szeretetvendégség. Budakeszi de. 8. Rutt- kay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Reuss András, de. 11. (másodlel- kész-iktatás) D. Koren Emil—Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság ünnepe után a 20. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 1—14; az igehirdetés alapigéje: Fii 2, 12/b—13.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN.

Október 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet VIRÁGH GYULA pest- erzsébeti lelkész, esperes.

— SZARV AS-ÖTEMPLOM.

Az őszi szeretetvendégségen, október 3-án Túrmezei Erzsébet tartott finnországi útjáról élménybeszámolót, igemagyarázatot és verseiből olvasott fel.

— KELENFÖLD. A gyülekezet újonnan szervezett má- sodlelkészi állására Reuss András eddigi segédlelkészt hívta meg a gyülekezet közgyűlése. Beiktatása október 24-én délelőtt 11 órai isten- tisztelet keretében történik D. Koren Emil esperes szolgálatával.

— HALÄLOZÄS. Orbán

Jánosné, néhai Orbán János volt orosházi evangélikus tanító özvegyének temetése október 28-án délelőtt fél 11 órakor lesz a Farkasréti temetőben.

— CSEPEL. Október 24-én, délután 5 órakor szeretetven- dégséget tartanak a templom gyülekezeti termében, amelyen Garami Lajos egyházas- dengelegi lelkész tart előadást a nógrádi gyülekezetek életéről és sajátosságairól. Erre a „nógrádi nap”-ra a gyülekezet külön is szeretettel hívja és várja azokat a tagjait, akik Nógrád megyéből származnak.

A SAJTÓOSZTÁLY

FELHÍVÁSA

A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATÓ megrendelések

október 31-ig,

az 1972. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések

november 30-ig

küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előj egy záseke (ka Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszaví- telezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket.

A Naptár ára: 13 Ft.

Az Űtmutató ára: 9 Ft.

EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA

Szeptember elején a Világtanács Végrehajtóbizottsága Szófiában tartott ülése a faji megkülönböztetés elleni akció- program keretében már másodszor szavazott meg 200 ezer dollárnyi támogatást olyan szervezetek megsegítésére, amelyek „célkitűzései összeegyeztethetők az Egyházak Világtanácsa általános szándékaival”. Amint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk, a tavalyi évre megszavazott első segélyösszeg nagy vitát váltott ki a Világtanács német tagegyházai között arról, szabad-e egyházi szervezeteknek támogatni olyan nem-keresztyén szervezeteket, amelyek programjában a faji megkülönböztetés elleni harcban az erőszak alkalmazása is benne van. (epd)

INTTTAI T.FI KÉS^ PTTTtAP AT fiVf TT FTCP'ZTi'T'TlTi'Ar

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlőm ki annak nevét az élet könyvéből vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel 3, 5)

VASÁRNAP. — „És íme én

veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, bárhová mész.” (1 Móz 23, 15) Bátorításra,

bíztatásra szükségünk van. A mi Urunk hűséges és megőrző szeretete vesz körül minket ezen a napon is. Egészen más alapállásból indulhat a keresztyén ember az élet mindennapi féladatainak teljesítésére, aki azzal a bizonyossággal tekint minden munkájára és szolgálatára, hogy nincs egyedül, mert elkíséri élet-útján Isten hűsége és megőrző kegyelme. Ez. a bizonyosság az alapja a keresztyén ember belső magatartásának.

HÉTFŐ. — „Bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én beszédemet és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel 3, 8) A feltámadott, élő Jézus Krisztus tökéletesen ismer minket. Tudja a mi fogyatkozásainkat, ismeri azt, ami értékes az életünkben. Mi emberek arról, akiben kevés erő van, hajlandók vagyunk köny- nyen lemondani azzal a meggondolással, hogy úgyis használhatatlan. Hitünk tapasztalata az ellenkező: Urunk a kicsiket, gyengéket, elesetteket jobban fel tudja használni a szolgálatban, mint az önmagukkal eltelt erőseket. Az erotelen jobban érzi a kegyelemre rászorultságát és erőtlenségében Isten ereje tud munkálkodni a mindennapi helytállásban.

KEDD. — „Maradjatok az én szeretetemban.” (Jn 15, 9) A keresztyén ember életé és szolgálata a Jézussal való legteljesebb életközösségben tud igazán kibontakozni. Ezt a viszonyt Jézus a szőlőtő és a szőlővessző szerves együttélésében szemlélteti. Csak az a vessző képes a gyümölcstermésre, amely a szőlőtőn marad, abból táplálkozik. Krisztus szeretetében maradni, azt jelenti, hogy az Ö szeretetéből táplálkozik az életünk belülről és kifelé, embertársaink felé, mint gyümölcs, mutatkozik meg a gyakorolt félebaráti szeretet segítő, önfeláldozó cselekedeteiben. Ha ez a kettős irányú viszonyulás hiányzik életünkből, akkor az értéktelen.

SZERDA. — „A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az ő perében.” (2 Móz 23, 6) Isten igéje érzékenyein reagál a szociális igazságtalanságokra. Mai világunkban egy hallatlan nagy per folyik. A harmadik világ jogos, emberi élethez méltó követelése perel a gazdag, szellemi-lelki kincsekkel rendelkező népekkel. Isten a szegények pártján áll, ez igénkből is nyilvánvaló. Az egyház népe csak akkor hűséges Urához, ha meghallja ezt a kiáltást és önzetlen szívvel, áldozatos szeretettel segíti a világ szegény népei törekvéseinek megvalósulását.

CSÜTÖRTÖK. — „Legyen

nektek a ti hitetek szerint.” (Mt 9, 29) Jézus mindig ott cselekszik hatalmasan, ahol az emberi szívben a bizalomnak a szikrája felcsillan. Más szóval így fejezhetjük ki: engedjük-e, hogy Jézus cselekedhessen velünk, bennünk és általunk? Az egyház szolgálata a Krisztusban való hit nélkül elképzelhetetlen éstel- j esen értelmetlen.

PÉNTEK. — „Vigyázzatok atyámfiai, hogy ne legyen kö- zületek valakinek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden nap.” (Zsid 3, 12) Az egymásért érzett felelősség mindennapi hordozása a gyülekezet naponként megújuló feladata. Helye van az intésnek, figyelmeztetésnek és a fegyelmezésnek a gyülekezet életében, mert a krisztusi szeretetthez ez is hozzátartozik. Nem lehetünk közömbösek egymás iránt a gyülekezetben sem, mert Isten ezen kívül még a világ életéért, fejlődéséért és békéjéért és az emberhez méltó életért való felelősséget is ránk bízta.

SZOMBAT. — „A te véreddel váltottál meg minket Istennek minden törzsből és nyelvből és népből és nemzetből.” (Jel 5, 9) Jézus golgotái áldozata és megváltó szeretete az egész világ minden népére kiterjed. Nincs faji, nyelvi megkülönböztetés, sem személyválogatás. Jézus szent és drága vére és annak megváltó ereje lerombolja a népek között sokszor mesterségesen emelt korlátokat. Ennyire határtalan a krisztusi szeretet. A Krisztus vérével megváltott keresztyén em. bér minden embert testvérként kell, hogy szeressen, érette meg kell tanulni az előítéletektől megszabadult szolgálat útján járni. így nem vész rajtunk kárba Krisztus halálának ára.

Garami Lajos

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelőt szerkesztő és kiadói D. Korén Emi!

Szerkesztőség és kiadóhivatal;

Budapest. VIII.. Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— F4 Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

71.4009

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

írók a reformációról

Négy számon át idézeteket és ismertetést közlünk olyan neves irodalmi alkotásokkal kapcsolatban, amelyekben a reformáció eseményei alakjai elevenednek meg. Érdekes figyelni arra, hogy hogyan értik — nem egyszer félreértik — a történelem e nagy fordulópontját. A képek olykor torzók, de mindenképpen tanulságosak.

író volt-e Luther ?

Ismeretes, hogy Luther rengeteget írt. írásait valamennyi kortársát meghaladó mértékben olvasták. A Guttenberg által felfedezett sajtót 6 tette nagyhatalommá. A legszélesebb néprétegekhez eljutott a szava. Furcsa dolog ezért megkérdezni: író volt-e? Mégis fel kell tenni a kérdést, mert az irodalomtörténészek is felteszik és inkább nemmel, mint igennel felelnek rá. Az angol Carley 1841-ben „Hősök ” c. tmulmánykötetében behatóan foglalkozik Lutherrel a „Hős mint pap” c. fejezetben. Óriásnak látja. Gúnyolja a kritikusokat, mert addig boncolják, addig magyarázzák, míg kisütik, hogy bizony kis ember ő is. Korának teremtménye. Az idő szólította elő. Mai szóval élve tiltakozik Luther „deheroiziálása” ellen. Írónak mégsem tartja. Fel se veti a kérdést. Közvetve foglalkozik vele. „Ez az ember akái költő is lehetett volna. De az ő feladata volt: eposzt alkotni és nem írni.”

Kire mondhatjuk, hogy író? Ha az író eszményét Luther kortársában, az „író-fejedelem” Erasmusban látjuk, nehéz helyzetbe kerülünk. Maga Luther is találóan jellemezte egyszer kettőjük különbségét: „— Erasmus formatisztelet ügyszeretet nélkül; Luther ügyszeretet formatisztelet nélkül.” Az „ügyön” természetesen a reformáció nagy ügyét értette.

Bármennyire vitatott Luher íróvolta, minden valamirevaló irodalomtörténet kénytelen foglalkozni vele. Most két, hazánkban széles körben ismert, irodalomtörténetre irányítjuk csupán a figyelmet: Babits Mihály 1934-ben megjelent „Az európai irodalom története” c. könyvére és Szerb Antal „A világirodalom története” c. halála után kiadott (1947 és 195,7) művére. Mine kettő elmélyülten és szenvedélyesen olvasó tudós költő. Könyvük olvasásra késztet és segíti az olvasót. Egyéni hangon írnak. Különösen Babits. Ez teszi irodalomtörténetüket érdekessé és egyoldalúvá. Ne ütközzünk meg elfogult értékítéleteiken.

Lutherben is az írót keresik. Az irodalom- történész szemüvegével nézik a reformátort. Megállapításaik tanulságosak, ha nem azonosítjuk is magunkat velük mindenben. Értékelésüket befolyásolta az irodalomról alkotott nézetük, ennek kialakulását pedig az a kor, amelyben éltek.

Babits kerek-perec megállapítja: „Luther nem volt költő, s bibliafordításai és zsoltárátdolgozásai csak nemzeti szempontból jelentősek.” Szerb Antal nem ilyen elutasító, de Luther irodalmi jelentőségét csak szűkebb körre korlátozza: „Zsoltárai és énekei, — írja — valamint beszédei és Asztali beszélgetései magvas mondásaikkal évszázadok óta erősítik és vigasztalják áz evangélikus felekezetet és a német népet, nemcsak tartalmuk, hanem kifejezésük erejével is.” Luther bibliafordítását „az újfelnémet nyelv döntő nagy tettének” nevezi Szerb Antal. Babits is hivatkozik a tankönyvekből ismert megállapításra: „ő vetette meg a német próza alapját” — de nem azonosítja magát vele. Ezért hozzáteszi: „mondják”.

Egyikük se vitatja azonban a reformáció közvetett hatását az irodalomtörténetre. Szerb Antal azt tartja jelentősnek, hogy a reformáció „a népi energiákat beleöntötte az irodalomba, a népet az írással kapcsolatba hozta. Luther németül írt és a vitairatok nagy háborúja — a humanisták szörnyülködése közben — a nép nyelvén folyt le. Ezáltal megváltozott az irodalom társadalmi helyzete”. Babits szerint „Luther szelleme nemcsak ok, hanem tünet. Az emberi lelket nem elégíthette ki soká a humanisztikus irodalom, klasszikus majmo- lásaival, sima formaságával, művelt kéjelgé- seivel. Valami durvábbat kívánt, tartalmasabbat és mélyebbet..

Mindketten foglalkoznak az irodalom demokratizálódásának káros jelenségeivel is. „Az irodalomba beszabadult a néplélek vas- kossága és durvasága is. Maga Luther sem válogatott a kifejezésekben, ellenfelei és hívei pedig tobzódtak az enyhén szólva erőteljes szavakban” — írja Szerb Antal. Babitsot meggyőződéses katolicizmusa mellett főleg ez a póri durvaság taszítja a reformációtól. Erre utal a reformáció, korát tárgyaló fejezet címével is: „Népibbet! Barbárabbat!” Szerinte téves dolog volna a reformációban a reneszánsz kiteljesülését látni. Ebben igaza van. Szerinte a hitújítás „valami őstalajból kinőtt reakció a szellem arisztokratikus pogányságával szemben is, amelyet a humanista irodalom főképpen képviselt.”

Ezek a szemelvények is érzékeltetik, hogy nem lehet Lutherről és a reformációról csupán irodalomtörténeti megközelítéssel teljes képet alkotni. Viszont az irodalomtörténeti megközelítés is segítségünkre lehet, hogy plasztikusabban lássuk mindkettőt.

Az irodalomtörténészeknek pedig azért hasznos Luther személyével és irodalmi munkásságával foglalkozniuk, mert ma is nyugtalanító, kérdésfelvető. Mit értsünk ’"rón? Mi az irodalom? Ezekre a kérdésekre nem lehet örökérvényű meghatározásokkal válaszolni. A klasszikus értelemben nem humanista Luther ma többek között arra is késztet, hogy a humanizmus helyes tartalmát sémáktól, beidegződésektől mentesen, mai érvénnyel keressük.

Benczúr László

A nyugat-németországi west- fáliai tartományi egyházhoz tartozó Dortmund-Bövinghausen gyülekezete a 35 éves dr.

John Joseph Vattakattusery lelkészt hívta meg lelkipásztorának, aki Indiából származik, (epd)