Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-17 / 42. szám

2 Ts 3, 6—9 „Társadalmi rendünk alapja a munka."’ Talán nem követünk el okirathamisítást, ha Alkotmányunk idézett paragrafusához hozzáteszünk még annyit, hogy rendünk alapja a jó munka. Amikor az apostol a mi Urunk Jézus Krisztus nevében szó­lít fel, akkor feltétlenül olyan értelmezést akar eloszlatni, akik „az úgyis megsegít az Isten" alapállásból próbálják szemlélni az életet, s ezt még azzal igyekeznek alátámasztani, hiszen „neki gondja van az ég madaraira, a mező liliomaira", így per­sze, reánk is. Ezek elfelejtik, hogy Isten nem „mecénása” az embernek az átmeneti időre, azaz az örökkévalóságba lépésig. Döntő időben élünk, amikor a legnagyobb döntés a munka melletti döntés. Erre a döntésre való figyelmeztetés nem is akárhogyan történik ezen a vasárnapon, hanem az Űr Jézus Krisztus nevében. Isteni rend a munka rendje. A legtöbbet, amit erről mon­dani lehet, azt Luther már előttünk megfogalmazta — isten- tisztelet. Sajnos, nem mindenki jár úgy dolgozni, ahogy isten- tiszteletre szokott menni. Viszont van olyan is, aki dolgozni is csak ügy jár, ahogy istentiszteletre szokott. A munkamódszer sokat változott az ősidőktől napjainkig. A régiek többet izzadtak, mint a maiak, de az automatizálás hoz­ta fejlődés nem jelenti azt, hogy a könnyebbé vált munka könnyelműbb munkavégzést eredményezzen. Magas szempon­tot jelöl meg az apostol, amikor Jézus nevében figyelmeztet. Az egész jézust magatartás a mérce, aki a munkával kapcso­latban is egyensúlyba hoz valamit, mégpedig kiegyenlíti a va­lamiből és valamiért élést. A miből élünk túlharsogását csen­desíti. A társadalomért élni csak munkában lehet. Hogy ez világi téma? Igen, evilági téma, evilági keresztyéneknek. Hétköznapi témánk. Aki érzi azt, hogy mit jelent Jézus Krisztus nevében megszólítottnak lenni, az tudja azt, hogy az ö felszólítása nem andalító szép üzenet. Nem problémát megszüntető szellemi te­vékenység az igehirdetés, hanem nyugtalanítás. Az apostol nem hagyja „békén” az előtte álló gyülekezetét. A munka rendet is jelent. Nem is akármilyen rendet. „A rendetlenül élők” kifejezésnél katonai használatban levő szót alkalmaz Pál. A rendetlenül élők olyanok, akik kilógnak a sor­ból. Nem állnak vonalban. Viszont ennek az oszlopnak menet közben is takarni kell. Együtt kell mozogni! „Tartsátok maga­tokat távol ezektől” gondolatot úgy is folytathatnánk, hogy ne ezekhez igazodjatok, akik kilógnak, ne ezekkel „takarjatok”, akik kilógnak, ne ezek képezzenek „támpontot” nektek, hanem legyetek ellene minden olyan „szentnek”, akinek mindig maga felé hajlik a keze! Jog és kötelesség. Hadd álljon itt egy — az igéből, Jézustól tanult imádság tartalmából, a jézusi magatartásból fakadó — mondat. Mindenkinek joga van asztalhoz ülnie, de kötelessége is mindenkinek azért megdolgoznia. Ha a bekezdés elején álló szavakat fosztóképzövel látjuk el, akkor mondatunk így mó­dosul: jogtalanul ül az olyan asztalhoz, aki nem tekinti köte­lességének a munkát. Mi mindannyian ebben az országban vagyunk állampolgá­rok. Olyan államban, ahol rendünk alapja a jó munka. Ezen túlmenve, illetve annak tovább bontásában azt kell még meg­látnunk — páll alapon is —, hogy állampolgári életünk fun­damentumát a jog és kötelesség egységében és egyensúlyában kell látnunk. Ahogy a munka nem „póz”, úgy a jog és köte­lesség sem az, hanem gyakorlat. Irodalomórán, az iskolában, mi az egy mondatban megfo­galmazott alapgondolatot mindig zölddel húztuk alá. A re­ménység színének ceruzájával. A szentháromsági vasárnapok liturgikus színe fölé alapgondolatként kerüljön e mondat ezen a vasárnapon, mint keresztyén feladat is: egyszerre gyakorolni a jogot és teljesíteni a kötelességet! A reménységünk pedig az, hogy mától kezdve igazán gyakoroljuk és teljesítjük. Káposzta Lajos IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten, aki megteremtetted a világot, és mind ez ideig munkálkodói benne: hálát adunk, hogy nekünk is adtál hivatást és munkát ebben a világban. Add, hogy mindennapi munkánk közben is reád tekintsünk, és tőled tanuljunk őszinte szeretettel munkálkodni embertársainkért, az Űr Jézus Krisz­tus által, ámen. Istentiszteleti rend Budapesten* 197L október l?~én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de .fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10 (szlo­vák) Solymár János, de. 12 (ma­gyar) . Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Ve- öreös Imre, du. 5 Szeretetvendég- ség. Utász u. de. 9 Sülé Károly Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló. de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Ba­ranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Cjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákóspalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánná. Óbuda de. 9 Turchányi Sándor, de. 10 (úrv.) Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Reuss And­rás. Németvölgyi út de. 9 Reuss András. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság ünnepe után a 19. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A dél­előtti Istentisztelet oltári igé­je: Mt 9, 1-8; az igehirdetés alapigéje: 2 Ts 3, 6-9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIÖBAN. Október 24-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet VIRÁGH GYULA pesterzsébeti lelké:sz, esperes. — PÁPA. Halász Béla lel­kész, aki húsz éven át, volt esperes, s több központi egy­házi tisztség viselője, s áki. a békemozgalomban való mun­kájáért kétszer is kapott ki­tüntetést, egészségi állapotára való tekintettel október hó 1-én nyugalomba vonult. — SEGÉDLELKÉSZÁTHE- LYEZÉS. D. dr. Ottlyk Ernő az Északi Evangélikus Egy­házkerület püspöke Turchányi Sándor segédlelkészt a csepe­li gyülekezetből az óbudai gyülekezetbe helyezte át ok­tóber hó 1-i hatállyal. — TÁRNOKRÉTI, a hívek nagy áldozatkészségével fel­újított templomot október 3-án hálaadó istentisztelet ke­retében adta át rendeltetésé­nek Weitler Rezső a Győr- Soproni Egyházmegye espere­se. — HALÁLOZÁS, özv. Weit­ler Jáhosné, sz. Zechmeister Anna hosszú és igen szép élet­út után 91 éves. korában szep­tember 29-én elhunyt. Teme­tése október 2-án volt a sop­roni evangélikus temetőben. Az elhunytban Weltler Rezső soproni esperes, Weltler Ödön ágfalvai lelkész és Weltler Je­nő Deák téri főörgonás, kar­nagy édesanyját gyászolja. „Nekem az élét Krisztus, és a meghalás nyereség”. — Szirmai József, a Deák téri gyülekezet presbitere, éle­tének 81. esztendejében szep­tember’16-án rövid szenvedés után elhunyt. Temetésén szep­tember 27-én dr. Kékén András Deák téri és Szirmai Zoltán fasori' lelkész, az el­hunyt unokaöccse szolgált. „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem; ó Uram, hűséges Isten.” A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkész! Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ŰTMUTATO megrendelé­sek október 31-ig, az 1972. évi EVANGÉLI­KUS NAPTÁR megrende­lések november 30-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyékszik kielégíteni. A’határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi- • gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavé- telezés ném lehetséges, a Sajtóosztály- kéri. megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küld­jék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 13 Ft. Az Útmutató ára: 9 Ft. Törökország — ROZSA legszebb fajtáiról díj­talan árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — BÁRMELYIK SZERETET­OTTHONUNKBA ajánlkozik egy negyvennyolc éves vidéki evan­gélikus asszony. A főzés kivételé­vel mindenfajta munkát vállal. Megkereséseket a gödöllői evan­gélikus lelkészi hivatal címén ké­ri- , • — FÉLIG BSNA édesanyám mellé ottlakással gondozót kere­sek. 495—740, munkaidőben,' — BIEBERMEYER szekrényt és székeket, 1870 előtti fajansz korsó­kat, tálakat, őn edényeket vennék vidékről is. Válaszokat „Gyűjtő” jeligére kérem a Kiadóhivatalba. — ZONGORA olcsón eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyeneshúros, 198X140 cm. Reegen Gertrúd, Budapest, VIIL, Kőris u. 6. III. 21. — HÁROM szolid fiatal testvér ideiglenes bejelentővel albérleti szobát keres. Telefon reggel: 118— 209. A mohamedán többségű or­szágban a konstantinápolyi gö­rög ortodox pátriárkának, Athenagorásnak a vezetése alatt álló ortodox keresztyén- ségnek újabb nehézségei tá­madtak. A török oktatásügyi minisztérium bezáratta az Isz­tambul melletti Heybeliada szigetén levő ortodox teológi­ai főiskolát. Jól értesült egyhá­zi körök tudni vélik, hogy ez az intézkedés egy altalános, az ortodox egyház ellen inté­zett támadás első lépése. Tar­tanak attól, hogy további isko­lákat is bezáratnak, püspökö­ket utasítanak ki az ország­ból és irányított tüntetéseket szerveznek a pátriárka lakása előtt, ahol ez év februárjában már elkövettek egy bombame­rényletet. (epd) „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szaba­díts meg engem, hogy megsza­baduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” (Jer 17, 14.) VASÁRNAP. — „AZ Ür megítéli majd a világot igaz­sággal, és a népeket hűséggel”. (Zsolt 96, 13) A Biblia bi­zonyságtétele szerint az egész emberiségnek Isten Ítélete elé kell állnia egy, Istentől meg­határozott napon. Az ítélet tartását szeretett Fiára, Jézus Krisztusra bízza és ez a világ reménysége. Az ítélet mérté­ke az igazság és Isten válto­zatlan hűsége a népek iránt. Az ige az Ítélet felől tekint mindennapi életünkre. Aki cselekszi az igazságot, éber szeretetben munkálkodik, az az ítélet napján is Isten meg­váltó hűségével találkozik. HÉTFŐ. — „Mondá Jézus: Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok.” (Jn 14, 18) Az elhagyatottság, magára maradottság félelmetes és nyugtalanító. A tanítványokra is az árvaság tudata zuhan, amikor Jézus bejelenti a föl­di életből való távozását. Jé­zus reménységet csöpögtetett szívükbe és szava ma is igaz; nem hagyja árvákul az övéit, eljön hozzánk. Amikor hall­gatjuk vagy olvassuk az igét, imádkozunk, úrvacsorát ve­szünk és a gyülekezeti közös­ségben vagyunk, mindig Ö jön hozzánk és így valósul meg ígérete: „Íme én ti vele­tek vagyok minden napon. a világ végeztéig”. KEDD. — „Kiment Jézus, hordozva a töviskoronát . és a bíbor ruhát.” (Jn 19, 5) A szenvedő Jézus Krisztus, a megkínzott és meggyalázott a mi Urunk, testvérünk és Meg­váltónk. Szolidaritást vállalt minden szenvedő, megkínzott, emberségében meggyalázott emberrel.: Ez boldog remény­séggel tölt el, de ugyanakkor figyelmeztet minden keresz­tyén embert, hogy áldozatvál­lalás, az emberiséggel való szolidaritás vállalása nélkül nem lehet gyümölcstermő - az életünk. Csak a másokért élő, áldozatos életnek van értelme. SZERDA. — „Nagyobb az Isten az embernél! Miért pe­relsz vele? Azért, hogy egyet­len beszédedre nem felelt?” (Jób 33, 12—13) A megpró­báltatás terhe alatt könnyen hajlandók vagyunk Istenünk­kel perbeszállni, ha nem felel rögtön kérdéseinkre, imádsá­gunkra. Türelmetlen, rohanó korszakban élünk. Nem sze­retünk várni semmire. Azon­nal szeretnénk minden meg­kapni. Isten igéje arra tanít, hogy tanuljunk meg csendben várakozni Urunk válaszára. Is­ten válasza halk, szelíd szó, Öt nem lehet siettetni,, perbe fogni, válaszára mindig csend­ben kell várakozni. CSÜTÖRTÖK. — „Békessé­get szereztem tehát neked minden ellenségeidtől”. (2‘ Sám 7, 11) A mi Istenünk bé­kességet szerző Isten. Ez a békesség átöleli az ember tes­ti, földi és lelki életét egy­aránt. Testi és lelki békessé­günk ára az értünk szenve­dett, meghalt és feltámadott Jézus Krisztus. A külső és belső békesség ajándék, de a békességet nyert ember szá­mára állandó feladat és köte­lezés a mindennapi élet­ben. őszinte szívvel kell mun­kálkodnunk a minket körül­vevő világ békességéért, a né­pek nagy családjának békés és boldog jövendőjéért; Jézus a békességért munkálkodókat nevezi boldogoknak. PÉNTEK. — „Azért, mivel ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el.” (2 Kor 4, 1) A mi szolgálatunk az evangélium szolgálata. Az evangélium szolgálata két dol­got jelent egyszerre és ezek el­választhatatlanul összetartoz­nak. Jelenti Isten kegyelmé­nek hirdetését és a mások­nak szolgáló szeretet állandó gyakorlását. Az evangélium Jézus örömet hirdető „szája” és Jézus segítő „keze” együt­tesen. Erre a szolgálatra a megtapasztalt kegyelem moz­gósít minket. Szolgálatunkban nincs helye semmiféle csüg- gedésnek, mert az evangélium hirdetésé és gyakorlati cse­lekvése a teremtett világ meg­mentését jelenti. SZOMBAT. — „Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsát­ja?” (Lrk 7, 49) A kegyes fari­zeusok ajkáról hangzott el ez a kérdés,. amikor Jézus a há­zasságtörő asszonynak megbo­csátott. Az istenfélő emberte­lenség megbotránkozó kérdése ez mindig. Mögötte az a lelki önteltség húzódik meg, hogy csak mi vagyunk a kiválasz­tottak. Jézus bűnbocsátó sze­retető széttöri az emberi ka­tegóriákat. Határtalan ez a szeretet. Mindig az elesettek­hez, nyomorultakhoz, testi­lelki betegekhez hajol le, az önmagukat igazaknak tartók számára ez a szeretet botráh- kozást vált ki. Áldjuk a mi Urunkat, hogy Ő ilyen és rté- künk is megbocsátott. Garami Lajos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház . Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottsáj Felelős szerkesztő és kiadó; D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin Előfizetési ár: egy évre 90,— F< Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.4008 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató írók a reformációról Négy számon át idézeteket és ismertetést közlünk olyan neves irodalmi alkotásokkal kapcsolatban, amelyekben a reformáció ese­ményei, alakjai elevenednek meg. Érdekes fi­gyelni arra, hogy hogyan értik — nem egyszer félreértik — a történelem e nagy fordulópont­ját. A képek olykor torzók, de mindenképpen tanulságosak. John Osborne: LUTHER Osbome nem történész, még kevésbé egy­háztör ténész, s legkevésbé teológus Drámaíró. Így hát saját műfajának mértékével kell őt mérni. Lutherről szóló színdarabjában nyilván hatással volt rá Brecht Galileije, de még in­kább saját híres darabja a „Nézz vissza harag­gal”. Luther ebben a műben inkább „dühöngő fiatal”, mint a protestanizmus atyja. A darabon végig érezhető, hogy a refermátor történeti alakja csak eszköz a szerző gondolatainak ki­fejezésére. Amikor a darabot írta Osberne 30 éves fiatalember volt, s nemcsak leírója hanem teremtője is volt a címszereplőjének, a maga képére és hasonlatosságára is formálta a 13. sz-i reformátort. Luther itt nem a saját korán javítani akaró ágostonos barát, hanem a 20. sz. nyugtalan írója is. Osborne, ez az angol Strind­berg, nyugtalan, kereső önmagával is engedet­len ember. S éppen mivel magát is beleálmodta a szerző, minden nyugtalansága, bizonytalan­sága, tévedő és tévesztő cselekedetei ellenére is rokonszenves ember, akitől újat és jót lehet várni. Osborne-t izgatja a nagy korforduló: a kö­zépkor és újkor váltása. Saját korát is ilyen­nek érzi. Azt tanácsolja a rendezőnek, „kulisz- száit úgy válogassa meg, hogy érezni lehessen: a középkorban vagyunk még, de már jócskán a renaissance felé”. S hogy mennyire szenve­délyesen érdekli ez az ügy a wormsi jelenetnél ezt kéri a rendezőktől: „Legyen minden olyan, mint egy izgalmas boxmérkőzés.”—Németor­szágban a reformáció előtt lehetett a kor olyan fojtott levegőjű, mint Angliában 1960-ban, — amikor a darab született. Osborne nem ad teljes Luther életrajzot, ha­nem a számára legérdekesebb 20 évet emeli ki 1506—1525 között: a rendbe való belépéstől a családi élet rendeződéséig. A háromfelvonású színdarab első felvonásának 3 színe még Er­furtban játszódik a kolostorban. A második felvonás Wittenbergben a reformátorrá-érés és a reformátorrá-válás idejét ábrázolja e fel­vonás 6 színe. A harmadik felvonás 3 színe a a legváltozatosabb: Worms — a paraszthábo­rúk — s a családi otthon jelentik a színhelyet. A legizzóbb hangtól a legszelídebb atyai hangig csitul Luther szava. A reformátor Osbome darabjában végered­ményben tragikus hős. Az osbornei Luther-fi­gura tragédiája az, hogy a győztes lázadónak a valóságos helyzettel szembenézve meg kell , torpannia. A forradalmárnak is beillő szerzetes részben vallásos régiókba menekül, a lélek vi­lágába, részben meg kiegyensúlyozott polgár­rá lesz, jó férj,'családapa, inkább könyvek tu- : dós szerzője, mint népének harcias vezére. A fejedelmek és a parasztok egyaránt átkozzák, barátai és hívei közül sokan hátat fordítanak neki. A rendezett körülmények között is ben­ső nyugtalanság, bizonytalanság gyötri. Az öreg Staupitz-cal beszélgetve Luther szájába ilyen szót ad Osbome: „Isten szavára vártam örök­ké, de amit hallottam mindig a magam hangja volt. „Megbi2ónyosodtál Márton?” — kérdi az egykori gyóntató. „Soha! Jó éjt!” — majd egy imádságszerű monológ hangzik: „Hiszek, hi­szek, hiszek! Igenis hiszek! Segíts erőt vennem hitetlenségemen!” Drámának kitűnő Osborne darabja, tele fe­szültséggel, izgalmas párbeszéddel, annak sejtetésével, hogy itt hatalmas erők csapnak össze, s embereket morzsol össze a történelem malomköve. Osborne-t Luther láthatólag elsősorban mint lélektani jelenség érdekelte. Jobban iz­gatja Luther tudatalatti világa, mint okos ige­hirdetései, álmaira, gyötrődéseire jobban fi­gyel, mint előadásaira. Az izzadás, verítékezés emlegetése az idegileg rendkívül érzékeny és túlfeszített embert inkább jellemzi, mint mon­danivalója. Luther wittern,gergi prédikációja bonyolult, zaklatott, sűrítve benne van min­den, amit Osborne jellemzőnek hisz: az Eras- mus-ellenességtől a filozófia szidásáig, az anyanyelv ajánlásától az ereklyék gúnyolásáig. Csak a vége tisztul le: „Az igaz ember egye­dül hitből él. Nékem más nem kell, csak drá­ga Jézusom. Csak öt dicsérem, míg szájam dalra nyíl és aki jjem ’dalol velem üvöltsön, ahogy akar. Ha mindenki elhagy, kövessük Krisztust, kit mindenki elhagyott.”—Luther benső tragédiája a III. felvonás második szí­nében éri el tetőpontját. Egy életmű omlik itt össze!. Egy névtelen lovag beszélget egy névte­len paraszt holttestével (hamleti hangulat) „Én csak egyet tudtam, s erre jól emlékszem, hogy ezentúl más lesz és minden megváltozik.. csalódtam benne s most nem tudok mit kezd­jek vele” majd Lutherhez fordul: „'Elkészül­tem veled, mészárosnak is beillenél. Többet vertél halálra cséphadaróddal, mint bárki más”. A darabot Angliában bemutatás után (1961) egy évig állandóan játszották, volt Amerikában is bemutatója. Európában először nagy sikert nem ért el. Volt olyan római katolikus több­ségű ország, ahol nem engedélyezték. Film- változata is készült. Nálunk Magyarországon 1962-ben hallhattuk először rádióban, s azóta még két alkalommal 1907-ben a Nagy Világ c. folyóiratban jelent meg három részlet, a Re­formáció 450. évfordulója alkalmából. A ma­gyar fordítás Máthé Elek református vallás- tanár kitűnő munkája volt. Dr. Hafenscher Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom