Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-24 / 43. szám

ORSZÁGOS EVA N G ELIKUS HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM 1971. október 24, Ara: 2,— Forint Vigyázzatok! Igehirdetés D. Koren Emil budai esperes beiktatásakor Csel 20, 28 Pál apostol az efezüst egyházi vezetőknek mondta a vigyá- zásra szóló intésnek az igéit, hogy azóta is minden időben hangozzék az örökké aktuális intés az egyházban a nyáj pász­torolásáról, a Krisztus testének gondozásáról. Mik ennek az intésnek az elemei? DRÁGA KINCS AZ EGYHÁZ. Jézus Krisztus tulajdon vé­rével szerezte. Isten igen sokat adott érte, szinte a saját szívét tépte ki, amikor egyszülött Fiát adta az egész világért, az egész egyházért. Ennek alapján joggal mondhatja az Újszövetség, hogy az egyház a Krisztus teste, reá épül az egész és benne él, mert tulajdon vérével szerezte ezt a nagy egészet, övé az egyház, övé abban minden, ő irányítja életét és szolgálatát. EMBEREKRE BÍZTA az egyháznak, a Krisztus nyájának pásztorolását. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, nem automatikusan hajtatja végre vele akaratát, hanem emberre bízta az egyház drága kincsét is. De nem hagyta magára övéit az egyház vezetésében sem. A Szentlélek tesz vigyázókká az Isten egyházának legeltetésére. Ez azt je­lenti, hogy az irányító és vezérlő Szentlélek juttatja eszünkbe mindazokat, amelyeket Krisztus mondott nékünk. Nem véletlen, hogy éppen azok az igék váltak a mi korunk­ban fénylőkké és irányító erőkké, amelyek a szolgáló szerétéi­ről szólnak. Ebben Isten akarata, Isten gondolkodásmódja, Isten logikája tükröződik, így mutatja meg, hogy merre akarja vezetni az egyházat. JÉZUS ALAKJA vált naggyá előttünk, aki maga a „diako- nos”, az aki szolgál az embereknek. Aki hozzá tartozik, s ta­nítványának vallja magát, az ugyanazzal a szeretettel fordul az ember felé, ahogy a Mester tette. Ez ma a magyar evangé­likus egyházban azt jelenti, hogy a diakóniai teológia, a szol­gáló szeretet útját járja egyházunk. Mik ennek a körvonalai? SZERETETÜNK KÖRE KITÁGULT. Az egyes ember felé végzendő szolgáló szeretet ugyanúgy ide tartozik, mint az emberiség döntő kérdéseiben való felelőségvállalás. Egyházunk különböző testületéinek határozatai áltál, valamint küldötteink iútján nemzetközi egyházi területen a sokak igazsága mellé állt, az elnyomottakkal vállalt szolidaritást. Azok mellett va­gyunk, akik a haladásért, a népek barátságáért, Európa biz­tonságáért, a leszerelésért, az elnyomott népek, az éhezők és nyomorba taszítottak igazságáért küzdenek. Ez szükségképpen jelenti a szembenállást mindazzal a nemzetközi bűnnel szem­ben, amely háborús agresszióban, vagy gazdasági kizsákmá­nyolásban jelentkezik. NÉPÜNK SZERETETE szervesen hozzátartozik szeretetünk köréhez. Egyházunk valamennyi testületé kifejezte szolida.. tását szocializmust építő népünk törekvéseivel. Diakóniai teo­lógiánk erkölcsi segítségnyújtást jelent népünknek. Gondolko­dásmódunk és magatartásunk a szocialista perspektívára ren­dezkedett be. Ezt az utat egyházunk egésze akarja és követi. A belső tudatformálás úgy alakítja magatartásunkat és élet­formánkat, amit röviden ezzel az összefoglaló kifejezéssel le­het jellemezni: szocialista egyházi ember. Akik ezt nem értik meg itthon vagy külföldön, azok nem veszik komolyan, hogy Isten maga vezeti népét a történelem vándorútján, ö maga jelöli a követendő utat, ő maga cselekszik az egész egyház kollektív magatartásán keresztül. EBBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN is érvényes az apostoli intés: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett.” MAGUNKRA LEGYEN GONDUNK, erre figyelmeztet az intés első része. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásmódban, alap­állásban el ne szakadjunk az egyház egészének Htjától, ön­magunkra is kell vigyáznunk, hogy átgondoltan, és a nagy egész összefüggésében szóljunk és cselekedjünk. El ne kalan­dozzunk, el ne tévedjünk az úton járó egész nyájtól. Bonyolult kérdések között is eligazítást ad egyéni töprengéseinkben az, hogy milyen irányítást nyerünk egyházi törvényeinkben, külü- nösképpen is az Ünnepélyes Nyilatkozatban lefektetett elvek­ből. Teológiai felismeréseink gazdag kincstára bő tanácsot tud adni annak, aki együtt akar járni az egyház egészével a kije­lölt úton. VIGYÁZNUNK KELL A NYÁJRA, amelyben a Szentlélek minket vigyázókká tett. A pásztor gondosságával kell szét­néznünk, hogy senki se vesszen el a közös úton, senki se ke­rüljön ellentmondásba az egész egyház magatartásával, a dia­kóniai teológia logikájával. Az elkallódóknak utána kell men­nünk, hogy mindenki felzárkózhassék az egész nyájhoz. KONKRÉT ÖSSZEFÜGGÉSEK megmutatására is alkalmat ad az esperes-iktató istentisztelet és közgyűlés. Az a tény, hogy D. Koren Emil testvérünket a Déli Egyházkerületből, a Pesti Egyházmegyéből egyhangúlag választotta lelkészének a budavári gyülekezet és esperesének a Budai Egyházmegye, azt is jelzi, hogy teljes és belső egység van a két egyházkerü­let között. Egyetlen lelki édesanyánk van, a Magyarországi Evangélikus Egyház, egy úton járunk, egy diakóniai teológiánk van, ennek jegyében áll fenn benső egység a szervezetileg egymástól különböző egyházi testületek között. Adja Isten, hogy ez az alkalom váljék az egyházi vezetés és az egyház egésze egységének demonstrációjává. A JÖ BIZONYSÁGOK FELLEGE veszi körül D. Koren Emil esperes testvérünket, mint kiemelkedő igehirdetőt, ki­próbált egyházi vezetőt, avatott tollú egyházi írót, a helsinki teológiai fakultás díszdoktorát. Társadalmunk megbecsülése jutott kifejezésre abban, hogy a budapesti választók a Fő­városi Tanács tagjává választották. Sokoldalú eredményekben gazdag szolgálat után iktatjuk most be esperesi tisztébe. Ti pedig, a budai egyházmegye lelkészei, felügyelői, presbiterei, gyülekezeti tagjai, vegyétek őt körül szívetek szeretetével, fo­gadjátok espereseteket a Szentiélektől adott pásztorotokként, akit azért küldött az Űr, hogy a budai egyházmegye egész nyá­jára viseljen gondot, s végezze abban az ige szerinti vigyázó- nak, a vezetőnek a szolgálatát. Végül pedig mindnyájan fogadjuk az igét nékünk szóló sze­mélyes figyelmeztetésként és intésként: „Vigyázzatok azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten egyházénak legeltetésére, amelyet tu­lajdon vérével szerzett.” D. dr. Ottlyk Ernő ,.6y«nyörííöiIioteIí ebben a templomban!” — Templomszentelés Vecsésen — Többször adtunk lapunkban hírt arról, hogy a vecsési gyü­lekezet templomot épít. Rész­letes beszámolót olvashattunk az alapkőletételről és egy hosz- szabb cikk foglalkozott az épí­tés alatt is az épülő templom­mal és az építő gyülekezettek és feleségét. Ä gyülekezet fel­ügyelőjének meleg köszöntése után gyermekek — a jövő egy­házának képviselői — virá­gokkal halmozták el a püspö­köt és feleségét, valamint az osztrák vendégeket. A régi fatemplom falánál Az új vecsési templom Valamivel több mint egy év alatt befejezte a gyülekezet az építkezést. Mint a lelkészi je­lentésből megtudtuk az építke­zés, a templom berendezése és az új kerítés összköltsége 410 000 forintot tett ki. Ez az összeg meghaladta a kis vecsé­si gyülekezet erejét, de öröm­mel hallottuk, hogy jelentős segélyeket kapott a gyülekezet a Lutheránus Világszövetség­től, a Déli Egyházkerülettől és példátlan szép segítséget a Pest megyei Egyházmegyétől. Igen nagy öröm volt hallani, hogy milyen szép összefogásra készteti egyházunkat egy új templom építése. felállított oltárnál kezdődött az ünnepség, majd az új templom kapujánál folytatódott. A templom tervezője dr. Kotsis Iván mérnök adta át a kulcsot az egyházkerület püspökének, aki tovább adta a gyülekezet lelkészének, hogy ő nyissa meg az új templom kapuját, ame­lyen közel húsz lelkész kísé­retében vonult be a püspök az új templomba, hogy megszen­telje az új épületet. Erre az alkalomra igen kicsinek bizo­nyult a templom, a jelenlevő gyülekezetnek csak a fele fért be. Az ünnepség szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök, Detre torony, akkor sikított volna, amikor visszahullt a földre. Ennek a felrobbantott temp­lomnak a helyén áll ez az új templom. A történetet mind­annyian tudjátok. Egy SS ka­tona, derekán bőr övvel, rajta ez a szép felírás: Gott mit uns! — Velünk az Isten, bejött a régi templomba — állítólag Hansnak hívták — elhelyezte a robbanóeszközt és felrobban­totta azt a templomot. Később még azzal is dicsekedett, hogy pisztolyával belelőtt a Krisz­tus képbe. Mindezt tette ab­ban a bizonyosságban, hogy „Gott mit uns!” Biztos pedig, hogy nem volt ott vele az Is­ten. És hogy ebből a sötét, ke­serves, kínos és gyötrő háttér­ből, a háború tüzéből és a ro­mokból felépíthettük ezt a templomot ennek örvendezünk most... S mint ahogy az igé­ben olvastuk, a templomot az Isten igéje szenteli meg elő­ször és mindenek felett, ezért helyes, hogy itt most ezen a szép ünnepen teljes figyelmün­ket nem a felrobbantott temp­lom füstjére, nem is az SS- katonára fordítjuk, hanem ar­ra az igére, amely így hangzik: „Egyet kérek az Űrtől, ezért esedezem, hogy lakhassam az Űr házában életem minden napján.” Ez a kérés nem egye­dülálló kérés, hanem rangso­rolás: „Ha mindenemet elve­szel Uram, egyet hagyj meg: lakhassam az Úr házában éle­tem végéig.” Ennek a kérésnek a tartal­máról és értelméről beszélt a továbbiakban a püspök: „Uram add meg nekünk, hogy Jézus Krisztuson keresztül Veled közösségben élhessünk!” Ez a közösség Jézus Krisztusban ki­szélesedik és beletartozik az egész világ, mert „Jézus Krisz­tus halála és feltámadása templommá tette az egész vi- got.” A továbbiakban arról be­szélt a püspök, hogy a hétköz­napi szolgálatok között milyen erőforrás helye lehet ez a templom. Befejezésül a követ­kezőket mondotta: „Ezt a templomot Martin Luther King templomának fogjuk ne­vezni. Miért? A fasizmus faji gyűlöletet szított. Martin Lu­ther King az életét áldozta azért, hogy a faji megkülön­böztetés elmenjen az emberek életéből. Négerek és fehérek egyenlőek legyenek. Kapcso­lódik a Hans SS katonának a rombolása Martin Luther King gyógyító életéhez, amibe bele­halt. A kettő kapcsolata vi­gyen benneteket arra, hogy gondolkodástokban, életetek­ben tényleg gyógyító erőként legyetek jelen az emberiség életében. Az Istennek gazdag kegyelme legyen ezen a temp­lomon!” Az igehirdetés után áldotta meg és adta át rendeltetésének az új templomot a püspök. Az istentisztelethez most is ünnepi közgyűlés kapcsolódott. Ezen először a gyülekezet lel­késze Marschalkó Gyula szá­molt be az építkezés esemé­nyeiről és köszönte meg a sok segítséget és áldozatot. Majd köszöntések hangzottak el. A Magyarországi Evangélikus Egyház köszöntését D. Káldy Zoltán püspök, az egyházme­gye együttérző örömét Detre László esperes tolmácsolta. Az Osztrák Evangélikus Egyház áldáskívánását Wilhelm egy­házfőtanácsos adta át. Végül a testvéregyházak képviselői kö­szöntötték a vecsési gyüleke­zetei. A gyülekezet tagjai és a ven­dégek még sokáig együtt ma­radtak azon a szeretetvendég- ságen, melyet a fatemplom­ban rendeztek a gyülekezet asszonyai. Adja Isten, hogy a most felavatott vecsési templom is olyan erőforrás helye lehessen, amelyből szolgálatra indulhat­nak a gyülekezet tagjai egyhá­zunk és népünk javára. if j. Kendeh György Az új vecsési templom felszentelése Nagy örömmel és hálával készült a gyülekezet a temp­lom felszentelésének napjára, örömüket a befejezésen túl fokozta az is, hogy az új temp­lomuk Martin Luther King ne­vét fogja viselni, és az is, hogy az éppen akkor itt tartózkodó osztrák egyházi delegáció tag­jai is részt vehettek az ünnep­ségen, Wilhelm egyházfőtaná­csos és felesége személyében. A gyülekezet kérése alapján D. Káldy Zoltán püspök vé­gezte a templom szentelését október 10-én. A gyönyörű ve­rőfényes őszi délutánon a templom előtt fogadta a nagy gyülekezet az érkező püspököt László a Pest megyei Egyház­megye esperese és a gyüleke­zet lelkésze, Marschalkó Gyula végezték. A püspök a 27. Zsol­tár 4. verse alapján hirdette Isten igéjét: „Minden temp­lomszentelés az egész egyház öröme, de a vecsési temp­lom szentelése Magyarországi Evangélikus Egyházunknak, benne a vecsési gyülekezetnek különösen nagy öröme. Ez az öröm abból virágzik ki, hogy egy lerombolt templom helyén épült fel egy új templom. 27 évvel ezelőtt egy egészen fiatal vecsési templomnak a tornya pördült meg a levegőben, és ha sikítani tudott volna ez a Megszenteli éleiben A megszentelt élet nem helyes és tiszteletreméltó erkölcsi szabályok betartását jelenti csupán. A megszentelt élet nem is az önfegyelem és önnevelés nehéz útján elért tökéletesség. Hiszen éppen az, aki megszentelt életben jár, nem tekinti ma­gát tökéletesnek, hanem szigorú kritikusa saját magának. Istennek szánt, mégis emberi élet a megszentelt élet. Urunk maga vetette meg az alapját azzal, hogy a bocsánat ajándéká­val leveszi rólunk bűneink terhét és felfegyverez bűnök elleni harcra. Nem egyszerűen az a helyzet tehát, hogy Urunk egy­szer régen mindent megtett értünk és most már csak rajtunk múlik minden. Türelmes szeretetével és messzemenő gondos­kodásával felhasznál alkalmakat, helyeket, eseményeket, hogy tisztogasson, neveljen, eddzen, tanítson, próbákban is erősít­sen, és személyes tapasztalatokkal is gazdagítson. Fáradozásá­nak eszköze a hirdetett és meghallgatott ige, a felkínált és elfogadott szentségek — az egyház közösségében, ahol egymást segítik a tagok. Nem kényszer rajtunk a megszentelt élet. Vissza lehet uta­sítani Urunk fáradozását. El lehet kerülni a tanácsoló és tusa- kodó közösséget. Másodrendű, amit mi teszünk — Isten cse­lekvése mellett —, de elengedhetetlen. Nem vak engedelmes­séget kíván, nem bábokat, hanem embereket, akik szívesen és készségesen adják magukat neki. Különös, hogy léphet lábunk Isten ütemére, hogy szolgál­hatja öt a mi kezünk, hogy hallhatja fülünk az ő szavát, hogy láthatja szemünk a Láthatatlant, hogy dicsérheti és hirdetheti őt ajkunk, hogy foghat fel valamit az ö dolgaiból eszünk, hogy doboghat vele és érte szívünk, hogy akarhatjuk az ő akaratát, hogy valamit továbbadhatunk az Ü szeretetébői. Különös! De megtörténhet. Urunk ma is ezen fáradozik. Járjatok megszentelt életben! Reuss András Dr. R. Riemeá professzorai! ä Teológiái Akadem tiszíeLíkli doktora Mint arról már hírt adtunk, az Evangélikus Teológiai Akadé­mia október 22-én 11 órakor (Bp. VIII. Üllői út 24.) avatja tiszteletbeli doktorává akadémiai ünnepi ülésen dr. Renate Riemeck frankfurti professzornőt. Az akadémiai ünnepi ülésre szeretettel várjuk a nagy-budapesti lelkészeket és a gyülekeze­tek tagjait. A doktoravató ünnepi ülésről lapunkban részletesen beszá­molunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom