Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-10-24 / 43. szám
ORSZÁGOS EVA N G ELIKUS HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 43. SZÄM 1971. október 24, Ara: 2,— Forint Vigyázzatok! Igehirdetés D. Koren Emil budai esperes beiktatásakor Csel 20, 28 Pál apostol az efezüst egyházi vezetőknek mondta a vigyá- zásra szóló intésnek az igéit, hogy azóta is minden időben hangozzék az örökké aktuális intés az egyházban a nyáj pásztorolásáról, a Krisztus testének gondozásáról. Mik ennek az intésnek az elemei? DRÁGA KINCS AZ EGYHÁZ. Jézus Krisztus tulajdon vérével szerezte. Isten igen sokat adott érte, szinte a saját szívét tépte ki, amikor egyszülött Fiát adta az egész világért, az egész egyházért. Ennek alapján joggal mondhatja az Újszövetség, hogy az egyház a Krisztus teste, reá épül az egész és benne él, mert tulajdon vérével szerezte ezt a nagy egészet, övé az egyház, övé abban minden, ő irányítja életét és szolgálatát. EMBEREKRE BÍZTA az egyháznak, a Krisztus nyájának pásztorolását. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, nem automatikusan hajtatja végre vele akaratát, hanem emberre bízta az egyház drága kincsét is. De nem hagyta magára övéit az egyház vezetésében sem. A Szentlélek tesz vigyázókká az Isten egyházának legeltetésére. Ez azt jelenti, hogy az irányító és vezérlő Szentlélek juttatja eszünkbe mindazokat, amelyeket Krisztus mondott nékünk. Nem véletlen, hogy éppen azok az igék váltak a mi korunkban fénylőkké és irányító erőkké, amelyek a szolgáló szerétéiről szólnak. Ebben Isten akarata, Isten gondolkodásmódja, Isten logikája tükröződik, így mutatja meg, hogy merre akarja vezetni az egyházat. JÉZUS ALAKJA vált naggyá előttünk, aki maga a „diako- nos”, az aki szolgál az embereknek. Aki hozzá tartozik, s tanítványának vallja magát, az ugyanazzal a szeretettel fordul az ember felé, ahogy a Mester tette. Ez ma a magyar evangélikus egyházban azt jelenti, hogy a diakóniai teológia, a szolgáló szeretet útját járja egyházunk. Mik ennek a körvonalai? SZERETETÜNK KÖRE KITÁGULT. Az egyes ember felé végzendő szolgáló szeretet ugyanúgy ide tartozik, mint az emberiség döntő kérdéseiben való felelőségvállalás. Egyházunk különböző testületéinek határozatai áltál, valamint küldötteink iútján nemzetközi egyházi területen a sokak igazsága mellé állt, az elnyomottakkal vállalt szolidaritást. Azok mellett vagyunk, akik a haladásért, a népek barátságáért, Európa biztonságáért, a leszerelésért, az elnyomott népek, az éhezők és nyomorba taszítottak igazságáért küzdenek. Ez szükségképpen jelenti a szembenállást mindazzal a nemzetközi bűnnel szemben, amely háborús agresszióban, vagy gazdasági kizsákmányolásban jelentkezik. NÉPÜNK SZERETETE szervesen hozzátartozik szeretetünk köréhez. Egyházunk valamennyi testületé kifejezte szolida.. tását szocializmust építő népünk törekvéseivel. Diakóniai teológiánk erkölcsi segítségnyújtást jelent népünknek. Gondolkodásmódunk és magatartásunk a szocialista perspektívára rendezkedett be. Ezt az utat egyházunk egésze akarja és követi. A belső tudatformálás úgy alakítja magatartásunkat és életformánkat, amit röviden ezzel az összefoglaló kifejezéssel lehet jellemezni: szocialista egyházi ember. Akik ezt nem értik meg itthon vagy külföldön, azok nem veszik komolyan, hogy Isten maga vezeti népét a történelem vándorútján, ö maga jelöli a követendő utat, ő maga cselekszik az egész egyház kollektív magatartásán keresztül. EBBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN is érvényes az apostoli intés: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett.” MAGUNKRA LEGYEN GONDUNK, erre figyelmeztet az intés első része. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásmódban, alapállásban el ne szakadjunk az egyház egészének Htjától, önmagunkra is kell vigyáznunk, hogy átgondoltan, és a nagy egész összefüggésében szóljunk és cselekedjünk. El ne kalandozzunk, el ne tévedjünk az úton járó egész nyájtól. Bonyolult kérdések között is eligazítást ad egyéni töprengéseinkben az, hogy milyen irányítást nyerünk egyházi törvényeinkben, külü- nösképpen is az Ünnepélyes Nyilatkozatban lefektetett elvekből. Teológiai felismeréseink gazdag kincstára bő tanácsot tud adni annak, aki együtt akar járni az egyház egészével a kijelölt úton. VIGYÁZNUNK KELL A NYÁJRA, amelyben a Szentlélek minket vigyázókká tett. A pásztor gondosságával kell szétnéznünk, hogy senki se vesszen el a közös úton, senki se kerüljön ellentmondásba az egész egyház magatartásával, a diakóniai teológia logikájával. Az elkallódóknak utána kell mennünk, hogy mindenki felzárkózhassék az egész nyájhoz. KONKRÉT ÖSSZEFÜGGÉSEK megmutatására is alkalmat ad az esperes-iktató istentisztelet és közgyűlés. Az a tény, hogy D. Koren Emil testvérünket a Déli Egyházkerületből, a Pesti Egyházmegyéből egyhangúlag választotta lelkészének a budavári gyülekezet és esperesének a Budai Egyházmegye, azt is jelzi, hogy teljes és belső egység van a két egyházkerület között. Egyetlen lelki édesanyánk van, a Magyarországi Evangélikus Egyház, egy úton járunk, egy diakóniai teológiánk van, ennek jegyében áll fenn benső egység a szervezetileg egymástól különböző egyházi testületek között. Adja Isten, hogy ez az alkalom váljék az egyházi vezetés és az egyház egésze egységének demonstrációjává. A JÖ BIZONYSÁGOK FELLEGE veszi körül D. Koren Emil esperes testvérünket, mint kiemelkedő igehirdetőt, kipróbált egyházi vezetőt, avatott tollú egyházi írót, a helsinki teológiai fakultás díszdoktorát. Társadalmunk megbecsülése jutott kifejezésre abban, hogy a budapesti választók a Fővárosi Tanács tagjává választották. Sokoldalú eredményekben gazdag szolgálat után iktatjuk most be esperesi tisztébe. Ti pedig, a budai egyházmegye lelkészei, felügyelői, presbiterei, gyülekezeti tagjai, vegyétek őt körül szívetek szeretetével, fogadjátok espereseteket a Szentiélektől adott pásztorotokként, akit azért küldött az Űr, hogy a budai egyházmegye egész nyájára viseljen gondot, s végezze abban az ige szerinti vigyázó- nak, a vezetőnek a szolgálatát. Végül pedig mindnyájan fogadjuk az igét nékünk szóló személyes figyelmeztetésként és intésként: „Vigyázzatok azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten egyházénak legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett.” D. dr. Ottlyk Ernő ,.6y«nyörííöiIioteIí ebben a templomban!” — Templomszentelés Vecsésen — Többször adtunk lapunkban hírt arról, hogy a vecsési gyülekezet templomot épít. Részletes beszámolót olvashattunk az alapkőletételről és egy hosz- szabb cikk foglalkozott az építés alatt is az épülő templommal és az építő gyülekezettek és feleségét. Ä gyülekezet felügyelőjének meleg köszöntése után gyermekek — a jövő egyházának képviselői — virágokkal halmozták el a püspököt és feleségét, valamint az osztrák vendégeket. A régi fatemplom falánál Az új vecsési templom Valamivel több mint egy év alatt befejezte a gyülekezet az építkezést. Mint a lelkészi jelentésből megtudtuk az építkezés, a templom berendezése és az új kerítés összköltsége 410 000 forintot tett ki. Ez az összeg meghaladta a kis vecsési gyülekezet erejét, de örömmel hallottuk, hogy jelentős segélyeket kapott a gyülekezet a Lutheránus Világszövetségtől, a Déli Egyházkerülettől és példátlan szép segítséget a Pest megyei Egyházmegyétől. Igen nagy öröm volt hallani, hogy milyen szép összefogásra készteti egyházunkat egy új templom építése. felállított oltárnál kezdődött az ünnepség, majd az új templom kapujánál folytatódott. A templom tervezője dr. Kotsis Iván mérnök adta át a kulcsot az egyházkerület püspökének, aki tovább adta a gyülekezet lelkészének, hogy ő nyissa meg az új templom kapuját, amelyen közel húsz lelkész kíséretében vonult be a püspök az új templomba, hogy megszentelje az új épületet. Erre az alkalomra igen kicsinek bizonyult a templom, a jelenlevő gyülekezetnek csak a fele fért be. Az ünnepség szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök, Detre torony, akkor sikított volna, amikor visszahullt a földre. Ennek a felrobbantott templomnak a helyén áll ez az új templom. A történetet mindannyian tudjátok. Egy SS katona, derekán bőr övvel, rajta ez a szép felírás: Gott mit uns! — Velünk az Isten, bejött a régi templomba — állítólag Hansnak hívták — elhelyezte a robbanóeszközt és felrobbantotta azt a templomot. Később még azzal is dicsekedett, hogy pisztolyával belelőtt a Krisztus képbe. Mindezt tette abban a bizonyosságban, hogy „Gott mit uns!” Biztos pedig, hogy nem volt ott vele az Isten. És hogy ebből a sötét, keserves, kínos és gyötrő háttérből, a háború tüzéből és a romokból felépíthettük ezt a templomot ennek örvendezünk most... S mint ahogy az igében olvastuk, a templomot az Isten igéje szenteli meg először és mindenek felett, ezért helyes, hogy itt most ezen a szép ünnepen teljes figyelmünket nem a felrobbantott templom füstjére, nem is az SS- katonára fordítjuk, hanem arra az igére, amely így hangzik: „Egyet kérek az Űrtől, ezért esedezem, hogy lakhassam az Űr házában életem minden napján.” Ez a kérés nem egyedülálló kérés, hanem rangsorolás: „Ha mindenemet elveszel Uram, egyet hagyj meg: lakhassam az Úr házában életem végéig.” Ennek a kérésnek a tartalmáról és értelméről beszélt a továbbiakban a püspök: „Uram add meg nekünk, hogy Jézus Krisztuson keresztül Veled közösségben élhessünk!” Ez a közösség Jézus Krisztusban kiszélesedik és beletartozik az egész világ, mert „Jézus Krisztus halála és feltámadása templommá tette az egész vi- got.” A továbbiakban arról beszélt a püspök, hogy a hétköznapi szolgálatok között milyen erőforrás helye lehet ez a templom. Befejezésül a következőket mondotta: „Ezt a templomot Martin Luther King templomának fogjuk nevezni. Miért? A fasizmus faji gyűlöletet szított. Martin Luther King az életét áldozta azért, hogy a faji megkülönböztetés elmenjen az emberek életéből. Négerek és fehérek egyenlőek legyenek. Kapcsolódik a Hans SS katonának a rombolása Martin Luther King gyógyító életéhez, amibe belehalt. A kettő kapcsolata vigyen benneteket arra, hogy gondolkodástokban, életetekben tényleg gyógyító erőként legyetek jelen az emberiség életében. Az Istennek gazdag kegyelme legyen ezen a templomon!” Az igehirdetés után áldotta meg és adta át rendeltetésének az új templomot a püspök. Az istentisztelethez most is ünnepi közgyűlés kapcsolódott. Ezen először a gyülekezet lelkésze Marschalkó Gyula számolt be az építkezés eseményeiről és köszönte meg a sok segítséget és áldozatot. Majd köszöntések hangzottak el. A Magyarországi Evangélikus Egyház köszöntését D. Káldy Zoltán püspök, az egyházmegye együttérző örömét Detre László esperes tolmácsolta. Az Osztrák Evangélikus Egyház áldáskívánását Wilhelm egyházfőtanácsos adta át. Végül a testvéregyházak képviselői köszöntötték a vecsési gyülekezetei. A gyülekezet tagjai és a vendégek még sokáig együtt maradtak azon a szeretetvendég- ságen, melyet a fatemplomban rendeztek a gyülekezet asszonyai. Adja Isten, hogy a most felavatott vecsési templom is olyan erőforrás helye lehessen, amelyből szolgálatra indulhatnak a gyülekezet tagjai egyházunk és népünk javára. if j. Kendeh György Az új vecsési templom felszentelése Nagy örömmel és hálával készült a gyülekezet a templom felszentelésének napjára, örömüket a befejezésen túl fokozta az is, hogy az új templomuk Martin Luther King nevét fogja viselni, és az is, hogy az éppen akkor itt tartózkodó osztrák egyházi delegáció tagjai is részt vehettek az ünnepségen, Wilhelm egyházfőtanácsos és felesége személyében. A gyülekezet kérése alapján D. Káldy Zoltán püspök végezte a templom szentelését október 10-én. A gyönyörű verőfényes őszi délutánon a templom előtt fogadta a nagy gyülekezet az érkező püspököt László a Pest megyei Egyházmegye esperese és a gyülekezet lelkésze, Marschalkó Gyula végezték. A püspök a 27. Zsoltár 4. verse alapján hirdette Isten igéjét: „Minden templomszentelés az egész egyház öröme, de a vecsési templom szentelése Magyarországi Evangélikus Egyházunknak, benne a vecsési gyülekezetnek különösen nagy öröme. Ez az öröm abból virágzik ki, hogy egy lerombolt templom helyén épült fel egy új templom. 27 évvel ezelőtt egy egészen fiatal vecsési templomnak a tornya pördült meg a levegőben, és ha sikítani tudott volna ez a Megszenteli éleiben A megszentelt élet nem helyes és tiszteletreméltó erkölcsi szabályok betartását jelenti csupán. A megszentelt élet nem is az önfegyelem és önnevelés nehéz útján elért tökéletesség. Hiszen éppen az, aki megszentelt életben jár, nem tekinti magát tökéletesnek, hanem szigorú kritikusa saját magának. Istennek szánt, mégis emberi élet a megszentelt élet. Urunk maga vetette meg az alapját azzal, hogy a bocsánat ajándékával leveszi rólunk bűneink terhét és felfegyverez bűnök elleni harcra. Nem egyszerűen az a helyzet tehát, hogy Urunk egyszer régen mindent megtett értünk és most már csak rajtunk múlik minden. Türelmes szeretetével és messzemenő gondoskodásával felhasznál alkalmakat, helyeket, eseményeket, hogy tisztogasson, neveljen, eddzen, tanítson, próbákban is erősítsen, és személyes tapasztalatokkal is gazdagítson. Fáradozásának eszköze a hirdetett és meghallgatott ige, a felkínált és elfogadott szentségek — az egyház közösségében, ahol egymást segítik a tagok. Nem kényszer rajtunk a megszentelt élet. Vissza lehet utasítani Urunk fáradozását. El lehet kerülni a tanácsoló és tusa- kodó közösséget. Másodrendű, amit mi teszünk — Isten cselekvése mellett —, de elengedhetetlen. Nem vak engedelmességet kíván, nem bábokat, hanem embereket, akik szívesen és készségesen adják magukat neki. Különös, hogy léphet lábunk Isten ütemére, hogy szolgálhatja öt a mi kezünk, hogy hallhatja fülünk az ő szavát, hogy láthatja szemünk a Láthatatlant, hogy dicsérheti és hirdetheti őt ajkunk, hogy foghat fel valamit az ö dolgaiból eszünk, hogy doboghat vele és érte szívünk, hogy akarhatjuk az ő akaratát, hogy valamit továbbadhatunk az Ü szeretetébői. Különös! De megtörténhet. Urunk ma is ezen fáradozik. Járjatok megszentelt életben! Reuss András Dr. R. Riemeá professzorai! ä Teológiái Akadem tiszíeLíkli doktora Mint arról már hírt adtunk, az Evangélikus Teológiai Akadémia október 22-én 11 órakor (Bp. VIII. Üllői út 24.) avatja tiszteletbeli doktorává akadémiai ünnepi ülésen dr. Renate Riemeck frankfurti professzornőt. Az akadémiai ünnepi ülésre szeretettel várjuk a nagy-budapesti lelkészeket és a gyülekezetek tagjait. A doktoravató ünnepi ülésről lapunkban részletesen beszámolunk.
