Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-17 / 42. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1971. október 17. A gyülekezetek évi munkaprogramjáról A tettek ökume „Tanítunk a gyülekezetben” címen nemrég cikket közöl­tünk, amely lényegében — gyülekezeti munkaprogramról szólt. Így ősz érkezésén a lelkészek a gyülekezet elé tárják az évi munkabeosztás tervezetét, s reméljük ezt a legtöbb gyüleke­zetben meg is beszélik. Hafenscher Károly említett cikke az­zal foglalkozott, hogy a munkaprogram lényege a tanítás, s ennek belső és formai kérdéseivel foglalkozott. Az ott meg­állapítottakkal egyetértve, ezúttal szeretnék továbblépni, s né­hány gondolatot felvetni. ' A GYÜLEKEZETI ML NKAPROGRAM nemcsak tanítás kérdése, és főleg nemcsak órarendi kérdés. Nemcsak a lel­kész műhelymunkája, amelynek munkapadja az íróasztal. A gyülekezeti munkaprogram a gyülekezet egészében formáló­dik és érik. A budavári gyülekezetben például kerek egy hó­napig készült úgy, hogy a gyülekezet legkülönbözőbb rétegei­vel és munkaágain beszélték meg a lelkészek, alakították, for­málták, s közben olykor elmélyült beszélgetések alakultak ki az egyház küldetéséről, feladatairól, lelki szükségeiről, amíg végül az eleinte rideg váznak ható program hússal telt meg. Közben egyre érezhetőbbé válik a gyülekezet valóságos árve­rése, s belső erői fedődnek fel. Ez az érverés olyan áramlást jelez, amely szorosan bekap­csol az egész egyház, vagy ha úgy tetszik az egyház egészének lüktetésébe. Ez a nagy összetartozás felveti programszerűen a kérdést, hogy mit tesz a gyülekezet azokért az ügyekért, amelyekben az összegyház fáradozik. MIT TESZ PROGRAMSZERŰEN a gyülekezet az intézmé­nyes diakóniáért? Hogyan kötődik tájékozódásban és áldozat­ban ahhoz a szeretetintézményhez, amelynek támogatására szánta magát, vagy amely mögé mint támogató hátteret, egy­házmegyéjével együtt beosztották? Továbbá milyen tervszerű szeretetmunkát végez a gyülekezet a saját tagjai között, saját területén, saját környezetében? Mit tesz a gyülekezetek kölcsö­nös egymást segítő szolgálatában? (Gyülekezeti Segély). Ho­gyan gondolta át a gyülekezet öregjeinek gondozását, meg­látogatását, istápolását? Felmérte-e a maga területén a házas­sági válságok, a régi és új keletű egymás közötti gyűlölködé­sek, az itt-ott felmerülő akut feszültségek elleni harc straté­giáját? Van-e a gyülekezetben szolgáló közösség, amely ilyen esetekben „megtanítottad" harcba vethető? MIT TESZ A GYÜLEKEZET AZ EGYHÁZ SAJTÖSZOL- GÄ.LA.TAER.T? Sajtóosztályunk termékei lelki szükségletet szol­gálnak s egyházunk üzenetét viszik tovább komoly tartalmi és mennyiségi tervezés után. Ez az egész egyházra áramló sajtó­terv hogyan tükröződik a gyülekezet évi programjában? Egy­házunk népének kétségtelenül sokkal nagyobb a felvevő kész­sége, mint a valóban megépített piaca a gyülekezetekben. Sze­repel-e például a gyülekezeti munkaprogramban lapunk üze­netének megbeszélése, értékelése, véleményezése s mindezek­nek kölcsönösen segítő kicserélése? Mit tesz a gyülekezet azokért az ügyekért, amelyekben na­gyon komoly áldozattal élenjáró teológusaink el vannak foglal­va az egész egyház javára? Külföldi konferenciákra igen ko­moly tanulmányi anyaggal készülnek fel azok, akik ott egy­házunkat képviselik. Tanulmányi anyaguk rendszerint nyom­tatásban elérhető, sőt a konferenciák lefolyása nemegyszer színes leírásban is rendelkezésre áll. Mit ölel fel a gyülekezeti munkaprogram abból, hogy ezek a ügyek megelevenedjenek a hívek előtt, és segítsenek együtt gondolkozni és cselekedni? A legtöbb esetben nem egyszerű ismertető tájékoztatásról lehet szó, hanem együttkészülésről. Nemcsak kitekinteni kell, ha­nem besegíteni is! MEDDIG JUTOTT A GYÜLEKEZET az egész egyházban folyó teológiai munka aprópénzre váltásában? Tudnak arról egyáltalán gyülekezeteink, hogy egyházunk képviselői miben és hogyan állanak a világ lutheranizmusának élvonalában? Es mi mindahhoz a hozzállásük? Nem kér részt a gyülekezet abból, amit általában lelkészek végeznek, de nemcsak az ő dolguk volna? Az egyházi világ- szervezetek egyre inkább vonultatják fel laikus elemeiket a vi­lágméretű nagy eszmélkedésekben, és igénylik, hogy szólaljon meg a magyar evangélikus egyház laikus tábora is. Nevelőd­nek-e gyülekezeteink arra, hogy kitermeljenek e kérdésekhez értő és hozzászóló gyülekezeti tagokat? ALAKULNAK-E GYÜLEKEZETI MUNKAKÖZÖSSÉGEK olyan kérdésekben, ahol az eredményes szolgálat érdekében a lelkész mellé kell állni? A diakóniát már említettük, de pél­dául együtt vannak-e a szeretetvendégségek háziasszonyai, az oltár és templom rendben tartásával törődő munkaközösség, imádkozó tábor az igeszolgálat támaszául stb. Istentisztelet, bibliaóra ilyen vagy olyan textustervezettel, néhány különleges alkalom —, ennyi a gyülekezeti munkaprog­ram? Vagy talán az élet több? D. Koren Emil AZ OSZTRÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN Egyházunk vezetőségének meghívására október 7—12. között hazánkban tartózkodott az Osztrák Evangélikus Egy­ház küldöttsége, dr. Hans Fi­scher és dr. Erich Wilhelm egyházfőtanácsosok és felesé­geik. Vendégeink megbeszélé­seket folytattak egyházunk ve­zetőségével, megtekintették a Buöapest-Hűvösvölgyí Diákó- niai Intézetet, istentiszteleten prédikáltak Győr-Nádorváros- ban és Irsán. Lelkészi Munka- közösségi ülésen tartották elő­adást Kecskeméten. Látogatá­sukról lapunk következő szá­mában számolunk be részlete­sen. Nagy nemzetközi találkozás színhelye volt szeptember 30 és október 3 között a prágai International Hotel. Különbö­ző felekezetű keresztyének jöt­tek össze az öt világrészből, hogy részt vegyenek a IV. Ke­resztyén Béke világgyűlésen, amelynek ez volt a főtémája: „Közös felelősségünk egy jobb világért . A 49. országból ér­kezett mintegy 300 delegátus abban a bizonyosságban volt együtt, hogy munkájuk nem hiábavaló és hogy a keresz­tyén egyházak és a keresztyén emberek valóban tudnak se­gítséget adni a jóakaratú em­bereknek egy olyan „jobb vi­lág” megteremtésében, amely­ben béke, igazságosság és egyenlőség van. A Keresztyén Békevilággyű- lés „Üzenet”-et küldött a világ keresztyénségéhez. Az Üzénet- ben többek között ezt olvas­hatjuk: „Kifejezésre juttatjuk, hogy a Béke Fejedelmének, Krisztusnak tanítványai köte­lezve vannak arra, hogy mun­kálkodjanak az egész világ békéjéért és a társadalmi igaz­ságosságért, hogy ez által is minden ember az emberi mél­tóságához illő életet élhessen... A Keresztyén Békekonferencia kész együttműködésre minden keresztyén egyházzal, csopor­tokkal és egyes személyekkel, akik erejüket a béke szolgála­tába akarják állítani. Kész együttmunkálkodásra azokkal is, akik az együttműködést ve­lünk vállalják... Az Isten ir­galmasságának a fényében még világosabban áll előttünk az emberi irgalmatlanság a ki­zsákmányolásban, az elnyo­másban, a háborús vérontás­ban, az embertelenség minden formájában.” Ezt követően az ' Üzenet felszólítja. a keresztyé­neket, hogy erejük megfeszí­tésével fáradozzanak a világ békéjéért, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséért, a leszerelésért, a „harmadik világ”-ban élő népek szabad­ságáért, a faji egyenlőségért, ugyanakkor küzdjenek az im­perializmus és kolonializmus ellen. Állást foglal az Üzenet az Egyesült Államok vietnami ag­ressziójával szemben, követeli, hogy Izrael ürítse ki az elfog­lalt arab területeket és igényli az európai biztonság megte­remtését. Elítéli az antikom- munizmust, amely eltereli a figyelmet a békéért és az igaz­ságosságért folyó harcról. A négy fő előadás A Békevilággyűlésen négy fő előadás hangzott el. A tulaj­donképpeni fő előadást Niko­dim metropolita tartotta ezen a címen: „Keresztyén felelős­ség egy jobb világért”. Előadá­sának első felében teológiai alapvetést adott. Többek között ezt mondotta: „A keresztyén ember egy-időben Isten váro­sának és a földi városnak is polgára. Miközben Isten váro­sának polgára, kötelezettségei vannak a földön és ezek a föl­di kötelezettségek etikai fel­feladatokat jelentenek. Ezeket a feladatokat teljesítenünk kell”. Majd arról szólt, hogy az a jobb világ, amelyet meg aka­runk teremteni, az igazságos­ság és az emberiesség világa. Szólt a Keresztyén Békekon­ferencia eddigi munkájáról. Elemezte a jelenlegi világhely­zetet és megjelölte a keresz- tyénség konkrét szolgálatait az égető kérdések megoldásában. Igen nagy figyelemmel hall­gatta a Békevilággyűlés Her­bert Mochalski (Frankfurt) elő­adását: „ A nemzetközi helyzet a Keresztyén Békekonferencia áttekintésében.” Nagyszerű előadásában előbb rámutatott a világ különböző pontjain fennálló krízisek legjellemzőbb vonásaira, majd megrajzolta a krízisek egymással való Össze­függéseit, végül alapos elemzés után levonta a következtetése­ket. Szólt a nukleáris háború veszélyéről, a vietnami agresz- szióról, a Közel-Keletről, La- tin-Amérikáról, Dél-Afrikáról és az el nem intézett európai kérdésekről. Megállapította, hogy a válság- pontok között igen erős összefüggés áll fenn. Azután így folytatta: „Ugyan­azok az erők idézik elő vala­mennyi krízist, amely erők In­dokínában napálm-bombát szórnak le és kémiai fegyvere­ket használnak, amely erők tá­mogatják a katonai és expan­ziós erőket Izraelben, amelyek tartják az oligarchákat a nép­hatalom ellenében Latin-Ame- rikában, amelyek fegyvereket szállítanak Dél-Afrikába és amely erők közvetlenül, vagy közvetve fenyegetik a fiatal nemzeteket Afrikában és mint-, egy 20 év óta utasítják vissza a Kínai Népköztársaság felvé­telét az Egyesült Nemzetek Szövetségébe.” Világosan meg­mondotta az előadó, hogy ezek az erők a kapitalista államok erői, amelyek imperialista po­litikát folytatnak és fő céljuk a szocializmus felszámolása. Azt is kifejtette az előadó, hogy vi­lágméretű osztályharc folyik a világban a kapitalista és a szo­cialista erők között. A kapita­lizmus harcában eszközül hasz­nálja az antikommunizmust is és újabban a konvergencia el­méletet, amelynek az a lénye­ge, hogy a két társadalmi rend végül is összeolvad, de kapita­lista bélyeggel. A harmadik előadást Richard Andriamanjato (Madagaszkár) lelkész tartotta ezen a címen: „A fejlődés problémái és a ke­resztyén felelősség”. Szólt a fejlett és a fejlődő országok kö­zötti kapcsolatokról, továbbá elemezte maguk között a fejlő­dő országok közötti kapcsola­tokat. A problémát megvilágí­totta politikai, gazdasági és társadalmi oldalról. Végül Janusz Makowski (Varsó) terjesztett elő jelentést a Keresztyén Békekonferencia utolsó másfél évi munkájáról. Csoport-munka A fő előadások elhangzása után 5 csoportban folytak a megbeszélések. Egy-egy cso­portban 50—60 személy vett részt.. Érdemes., felfigyelni a csoportok témáira: 1. Megbé­kélés és részvétel az imperia­lizmus elleni harcban, mint teológiai feladat. 2. A békés egymás mellett élés, az európai biztonság, a leszerelés és a harmadik világ problémái az imperializmus elleni harc ösz- szefüggésében. 3. A politikai és gazdasági szabadság, mint a valóságos fejlődés alapkövetel­ménye. A békéért és igazsá­gosságért folytatott harc az el­lenforradalom és az ál-forra­dalom különböző formáinak fényében a mai imperializmus feltételei között. 5. A faji meg­különböztetés és annak szerepe az imperialista kizsákmányo­lásban. — Mint a témák is mutatják, a csoportok nagyon alaposan foglalkoztak az impe­rializmus szerepével, rontásá­val és veszélyével. Egyébként is a Békevilággyűlés más meg­nyilatkozásai is jórészt ezzel voltak összefüggésben. A cso­portokban mindenki kifejthet­te szabadon véleményét. Végül valamennyi csoport munkájá­nak eredményéről jelentést tett a naggyűlésnek. Határozatok A Békevilággyűlés külön ha­tározatokat fogadott el, az eu­rópai biztonságról, Vietnamról, Kelet-Pakisztánről, Dél-Afri­káról, Közel-Keletről, a faji megkülönböztetésről. Ezek a határozatok egyértelműen és világosan elítélik az imperia­lizmus mindenféle formáját és megnyilatkozását, követelik az amerikai és izraeli agressziók megszüntetését, a megszállt arab területek kiürítését és a Palesztinái nép jogainak bizto­sítását. Sürgetik a faji megkü­lönböztetés felszámolását és az Európai Biztonsági Konferen­cia összehívását. Előrelépés a Keresztyén Békekonferencia munkájában A IV. Keresztyén Békevilág- gyűtés igen nagy lépéssel vit­te előre a Keresztyén Békekon­ferencia szolgálatát: 1. A Keresztyén Békekonfe­rencia — amelynek keretében az 1968-as csehszlovák esemé­nyek sok nehézséget okoztak — újra lábra állt és nagyon hatá­rozott léptekkel indult el több mint egy évtizeddel ezelőtt el­kezdett munkájának folytatá­sára. Egyes nyugati körökben már „leírták” ezt a konferen­ciát és arra számítottak, hogy az önmagát fogja felszámolni. Ezek a tendenciózus „ábrán­dok” most szertefoszlottak. Iz­mos lábakra állt a Konferen­cia. 2. -A Konferencia munkájá­ban újra egyértelműen érvé­nyesültek az eredeti alapelvek, nevezetesen: a keresztyének összefogása a békéért való munkában, az imperializmus, az antikommunizmus és a faji megkülönböztetés elleni harc. Ezek az alapelvek az elmúlt években többször elmosódtak, de most újra napvilágra jöttek és még az eddiginél is tudato­sabb célkitűzései lettek a Ke­resztyén Békekonferenciának. 3. A Keresztyén Békekonfe­rencia történetében eddig még nem volt olyan nagygyűlés, amelyen olyan világossá lett volna a két világrendszer: a kapitalizmus és szocializmus világméretű küzdelme és a ke­resztyének felelőssége e harc­ban. A IV. Nagygyűlés jól látta meg a világméretű osztályharc jelentőségét és annak szemszö­géből nézte a mai nemzetközi helyzet válság-gócait. 4. A Békevilággyűlés hang­súlyozta, hogy munkáját az ökumenizmus jegyében foly­tatja. Ezzel együtt kiemelte azt, hogy nem valami elméleti és szavakban megnyilvánuló öku­menizmus útját akarja járni, hanem a „tettek ökumenizmu- sá”-nak munkáját akarja vé­gezni. Vagyis nem elvontan akar foglalkozni a keresztyén egyházak felelősségével, hanem nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy az egyházaknak és a ke­resztyén embereknek konkrét tettekkel kell segíteniük ygy jobb világ kialakítását. 5. Igen jó határozatok szü­lettek. Ezek a határozatok ép­pen a „tettek ökumenizmusa” nevében világosan jelölik meg azokat a feladatokat, amelye­ket a keresztyén egyházaknak el kell végezniük más jóakara­tú emberekkel együtt Európa, biztonságáért, a vietnami nép szabadságáért és függetlensé­géért, a faji megkülönböztetés eltörléséért, stb. Ezek a hatá­rozatok egyúttal hangos tilta­kozások mindenféle „keresz­tyén semlegesség” ellen és egy­ben felhívások a kemény és következetes munkára. 6. A nemzetközi helyzetnek olyan reális és világos elemzé­sét még egyetlen )más egyházi világszervezet sem végezte el, mint a Keresztyén Békekonfe­rencia. Kétségtelen, más egy­házi világszervezet is foglalko­zott már világunk égető prob­lémáival, de nem hatoltak mélyre és nem végezték el az elemzést következetesen. A Keresztyén Békekonferencia ezt most megtette és tanulsá­gul szolgálhat más egyházi vi­lágszervezet számára is. 7. Feltűnő -volt, hogy a „har­madik világ” képviselői milyen nagy számban voltak jelen a Békevilággyűlésen. Ázsiából, Afrikából és Latin-Amerikából tevődött ki a Békevilággyűlés egyharmad része! De ott volt Abernathy lelkész is az Egye­sült Államokból. Meg vagyunk róla győződve, hogy a IV. Keresztyén Békevi- iággyűlés ébresztette és fokoz­ta a keresztyének felelősségét egy jobb világért. D. Káldy Zoltán EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA Evangélikus Teológiai Aka­démiánk 1971. október 22-én, délelőtt 11 órai kezdettel az Országos Egyház nagytermé­ben (Budapest, VIII., Üllői út 24.) ünnepi ülést tart és ezen kiemelkedő erdemei elismeré­seképpen díszdoktorrá avatja dr. Renate Riemeck profesz- szornot (Nyugat-Németország) LUTHER SZEMÉLYÉNEK MAI RÓMAI KATOLIKUS MEGÍTÉLÉSE 1971 áprilisában a Worms városában megrendezett biro­dalmi gyűlés 450. éves évfor­dulójának kapcsán a város ró­mai katolikusai, teológusok és laikusok közösen, levelet intéz­tek a pápához, hogy tisztázza Luther személyének és tanítá­sának római katolikus oldalról történő megítélése kérdéseit. Javasolták, hogy az egyház old­ja fel Luther kiátkozását, von­ja vissza a pápa az egykori átokbullát. A szeptemberben közzétett pápai válasz elutasí­totta a wormsi római katoliku­sok kérésének teljesítését, (epd) NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Egyesült Evangélikus-Lu- giai Tartományi Egyház veze- theránus Egyház zsinata leg- tőjét, dr. Ingo Braecklein püs- utóbbi, szeptember 18-án tar- pökct választotta meg vezető tott ülése Drezdában a Thürrn- püspökének (epd) ) NEMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köz­társaság elnöke, Walter Ulb­richt szeptember 15-én dr. Ingo Braecklein thüringiai püspököt a „Hazafias Érdemrend” arany fokozatával tüntette ki 65. szü­letésnapja alkalmából. Ugyan­akkor kapta meg elődje D. Mo­ritz Mitzenheim püspök 80. szü­letésnapja alkalmából ez ér­demrend emlékplakettjét, mert ő tíz évvel ezelőtt kapta meg az érdemrendet, (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom