Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-18 / 29. szám
Megvalósult álom Új imahds A kiskőrösi gyülekezet egyik jelentős gyülekezel evangélikus egyházunknak. Közel tízezer evangélikus él a községben és a környező tanyaközpontokban és tanyákon. Négy lelkész végzi ennek a gyülekezetnek pásztorolását, lelkigondozását Kiskőrösön nemcsak a nagyközség területén van jelentős gyülekezet. Rendszeresen tartanak istentiszteleteket közeli és távoli tanyákon, tanyaközt pontokban, és Kiskőröst körülvevő községekben is. A legnagyobb ilyen hely 'Erdőtelek. Közel ezer evangélikus él itt egy tömbben. Minden vasárnap tartanak istentiszteleteket és hetente bibliaórákat és egyéb alkalmakat. Az erdőtelkiek mindig szép számban gyűlnek össze az ige hallgatására. Szeretik Isten igéjét. Évtizedeken keresztül az állami iskola egyik tantermét használta a gyülekezet istentiszteleti és egyéb célra. Ez a megoldás is biztosította a gyülekezet zavartalan életét, Igehallgatási lehetőségét, de a gyülekezet már régóta szerette volna, ha ónálló istentiszteleti helye lenne. Ügy érezte a gyülekezet, hagy van olyan hite, kitartása, anyagi és fizikai ereje, hogy nyugodtan belekezdhet az építkezésbe. A szükséges engedélyek megszerzése irtán végre 1969 tavaszán elkezdődhetett az építkezés is. A falu apraja- nagyja, nők és férfiak jöttek dolgozni a kiskőrösi lelkészekkel együtt. Csákány és lapát került a kezekbe, és szinte napok alatt elkészült az alapozási munka, majd hamarosan álltak a falak is. Különböző nehézségek miatt — más munkák összetorlódása, a súlyos áTviz okozta anyaghiány, néhol reménytelenség és csügge- dés — lelassult az építkezés. De ez csak átmeneti nehézség Bartók színpadi zenéje a A póznám ..Stanislaw Mo- aiuszko” opera együttese érdekes, újszerű felfogásban, kitűnő előadásban mutatta be operaiházunkban Bartók „Kékszakállú herceg vára” operáját és a „Csodalatos mandarin” balettjét. Mindkét színpadi zene a szerelem drámája. Az opera — a szövegkönyv szerint — a Férfi zsarnoki önzésének áldozatul dobja a Nőt. A balett a halálba torkolló szerelem végső lobbana. sa, voltaképpen a mámor groteszk dicsőítése. A színpadi zene, ha időálló érték, szövegruháját a kor ízlése szerint ■ cserélgetheti, esetleg teljesen új értelmezés - ben születik újjá. A lengyel művészek magasrendű valláserkölcsi szempontból vitték Erdőtelken volt, mert ez év tavaszán elkészült a templom. Az imaház felavatására a gyülekezet D. Káldy Zoltán püspököt kérte meg. A felavatás időpontja jelképes is: pünkösd ünnepe! A Kiskőrösön tartott ünnepi istentisztelet után, amelyen D. Káldy Zoltán püspök prédikált, délután került sor az új erdőtelki imaház felavatására. A szolgálatót végző püspök és kísérete az iskolából, a régi istentiszteleti helyről indult az imaházhoz. Az út két oldalán gyerekek virágcsokrokkal a kezükben álltak sorfalat, meg- hatottan és boldog mosollyal. Megható és felemelő piJlanat volt, amikor a püspök kinyitotta az új templom kapuját és bevonult a gyülekezet élén. A templom körül a záporral is dacolva igen sokan álltak, akik nem férhettek 'be a templomba. Az új templom azért épült — mondatta a püspök igehirdetésében —, hogy a benne elhangzó igehirdetéseken keresztül Isten költözzék a szívekbe. Isten, formálja az idejövök szívét életet szolgáló életté, hogy hasznos és építő tagjai legyenek egyházunknak és népünknek. Ha a templom betölti ezt a szolgálatát, akkor érdemes volt a gyülekezetnek közel kétszázezer forintos áldozattal templomot építeni. Örömökben és áldásban gazdag nap volt pünkösd ünnepe ebben az esztendőben a kiskőrösi gyülekezetben. Adja Isten, hogy ez az öröm és áldás maradandó legyen. Ebből a sok ajándékból megerősödve töltse be jól a gyülekezet szolgálatát egész egyházunk és népünk javára. És az új templom olyan erőforráshely legyen az erdőtelkiek számára, ahová mindig szívesen és úgy mennek, mintha otthonukba mennének. Ifj. Kendeh György posnaniak előadásában színpadra Bartók két színpadi zenéjét Az operában egyenrangú félként szerepeltetik a Férfit és a Nőt. Egyesülésük nem teremt harmóniát, merta szerelmük önző, kiki magáért, nem pedig a Másikért szeret. Különválva, megmaradnak fél- embernek, mert egésszé kölcsönös lemondással, csak a tiszta szerelemben válhattak volna. — A „Csodálatos mandarin”, a főhős: a lengyel koreográfia szerint a szelíd és jóságos Bölcs, aki tisztaságával győzedelmeskedik a szennyen, aljasságon és gyilkos erőszakon és önkéntes áldozatával megmenti a züllésbe merült nőt Szép és igaz megoldás, a szenvedély« zene magasztos értelmezése helytálló és megnyugtató. . Halts Géza Június 20-án az alig pirkadó hajnalban az orosházi templom nemesen egyszerű boltívei alól énekszóval és imádsággal az ajkán, várakozó szívvel indult el az az 50 főből álló küldöttség, amely át kívánta venni a nemrég átmenetileg feltárult egykori zombai templomunk alapjának néhány kövét. Az Evangélikus Élet hasábjain jelent meg pár hónapja Boros Béla cikke „250 évünk temploma” címmel. írása már megjelenésekor nagy visszhangot váltott ki az orosházi gyülekezetben, amely ebben a most útépítés folytán feltárt templomalapban látja első temploma és ezáltal jelenlegi gyülekezeti életének alapköveit is. EBBEN AZ EGYKOR ÁLLOTT ősi templomban hirdetett ige jó gyümölcsöt termett. Dénes Sándor prófétai lelkű tanító vezetésével a még 1743- ban elindult csapat Békéscsabán áttelelve a következő tavasz április 24-én vetette meg az új helyen, az „ország legnagyobb falujának”, a közben ipari várossá izmosodó Orosházának az alapjait. Egy évszázadon át a község és a gyülekezet élete egy volt. A Zom- báról elhozott kis harang ma is féltve őrzött emléke ennek a dicső múltnak. Első tanítójának, s a szintén innen származó első papjának ' Horváth Andrásnak az emlékét • őrzi Orosházán. Felbuzdulva az említett híradáson az a gondolat kezdett megérlelődni a szívekben, hogy ezekből a hitelesen eredeti kövekből be kell építeni néhányat méltó módon a mai helyén álló harmadik templomunk falába, hogy eszméltessen és egyúttal hirdesse látszólag holt kövek mondanivalójaként is, hogy gyülekezet csak ott van, ahol a hívek nemzedékről nemzedékre az örök krisztusi szegeletkőre épülve válnak mindennapi életükben szent templommá, Isten hajlékává a Lélek által. A MOST FORDÍTOTT IRÁNYÚ útra vállalkozó modem karavánt 10 óra után a község főterén azon a helyen fogadta Boros Béla vezetésével egy helyi küldöttség, ahol az ősi templom egykori épülete állott A hivatalt» köszöntés annak az iskolának az udvarán történt, ahol a szlovákiai AlsóHajnali könyörgés szeiibői idekerült 30 magyar evangélikus családnak van rendszeres istentisztelete. Andorba Sándor kétyi lelkész meleg hangú köszöntése után Fehér Endre orosházi egyház- községi felügyelő válasza után átadta mint a testvériség és az élet szimbólumát, azt a .3 nagy orosházi kenyeret és 5 kulcsoskalácsot, amely az orosházi gyülekezet otthonmaradottjainak szeretetét is tolmácsolta. AZ ISTENTISZTELETEN Benkö István igazgató-lelkész szólott arról, hogy: „Az a kő, melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett. Az Űrtói lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.” Az egykori zombai templomban hirdetett ige sok és áldott gyümölcsöt termett. Bebizonyosodott gyülekezetünk történetében, hogy ez a kő átvitt értelemben is új, nagy gyülekezet alapköve, értékes köve, szilárd szegeletköve is lett s „aki hisz, az nem szégyenül meg.” (Ezs. 28:16). Az innen elkerült egykori zombaiak egyenes leszármazottjai és az új zombaivá lett egykori telepesek együtt hallgatták az igét, mely arra tanított, hogy századok múltával, nagy idők viharaiban is bíz ránk itt is és ott is az Isten feladatokat. Az emberiség szolgálatát vállalva csak a testvériség révén lehetünk ma is Krisztus követői és a régi zsom- baiak mai méltó utódai. AZ OROSHÁZI ÉNEKKAR magva Tóth László vezényletével szolgált nem. csupán az istentiszteleten, hanem az azt követő ünnepi közgyűlésen is, ahol Koszorús Oszkár esperes vázolta ennek a fontos napnak a jelentőségét és utunkat a múltban Zombátől ide és ma vissza Zombáig. Kívánta, hogy ez a mai .kezdeményezés sok áldás forrása és kiindulópontja lehessen. Ezek után Boros Béla szólt, aki amellett, hogy a helyi kulturális élet vezetője is, egyúttal az említett áttelepült gyülekezet prófétai lelkületű vezetője is. Zomba ősi történetének ismertetése után rámutatott arra, hogy az egykori ottani gyülekezeti ősök a Kisalföldről telepedtek le erre a vidékre, ahol Petőfi Sándor, Garai JáKisunokámmal A kert a mienk. ,. ős-fák töve mellett labdát kergetünk Tincsi, meg én béke a dajkánk, a kékem a felleg ránk mosolyog az ég peremén. Már érik a nyár gyümölcse vidáman, de ajkam áléit, mint sárgul a fű, szédül a szív, mint szó az imában, mikor a hűtlenhez jön a Hű... Ha minden az út végén ilyen áldott, ezért tapad így rám gyermeki szem, derűt dajkálnak a vértelen álmok, míg az időm vonszolva viszem. Ma otthonom az, mit 6 meg sem ismert, a gond, a kereszt, mit hord a világ, — ő még kacagással hívja az Istent, Tlncsíke másképp nem tud imát __1 no s, Vörösmarty Mihály, Babits Mihály is megfordult s ahol ugyanaz a szívós, munkabíró, keménykötésű embertípus élt egykoron, mely az ő volt és most áttelepült falunépét fs jellemezte. Így megvan a remény a fejlődésre is. Orosháza példája csak lelkesíthet és jó tudni, hogy a községe is tartja, ápolja Orosházával a kapcsolatot. A jelképesen átadott, az egykori földesúr, Dőry László nevének kezdőbetűit viselő, nemzetiszínű szalaggal átkötött téglát annak a 30 kőnek a szimbólumaként vették át, amely ennek a napnak az emlékeztetője lesz Orosházán, amíg csak ott evangélikus gyülekezet él Isten kegyelméből! Gyors mérnöki vázrajz, jegyzőkönyv, a helyi hagyomány magnószalagos megörökítése korszerűen dokumentálta az esemény fontosságát. Boros Béla „Történelmi örökség” c. alkalmi költeményét Kajos Éva mondta el. Szem nem maradt szárazon. Az utána támadt csend talán a legjobbann hirdette, hogy milyen érzéseket támasztott ez a csodálatos nap a jelenlevők szívében. Andorka Sándor zárószavai után éreztük, hogy áldott nap van mögöttünk és, hogy valóban történelmi örökséget viszünk haza magunkkal. EZUTÁN ALKALOM NYÍLOTT a barátkozásra, testvéri együttlétre, a mai dolgos Zomba életének, problémáinak megismerésére és arra is, hogy e nap emlékére Orosháza gyülekezete, testvér gyülekezetévé nyilvánítsa Zombát, és alkalom nyílott annak a közlésére is, hogy Boros Bélát pedig tiszteletbeli presbiterévé kívánja megválasztani Orosháza, ezt ä napot pedig még a későbbiekben maradandó módon kívánja megörökíteni. Hálásak vagyunk az egész gyülekezetünk nevében az Evangélikus Élet említett cikkéért, mely e nagyszerű nap elindítója és ihletője volt egyúttal, de ugyanakkor azt is érezzük e szép ünnep és nagyszerű emlékű út után, hogy a múlt és jelen találkozása valóban „Az Űrtől lett és csodálatos a mi szemeink előtt.” Az ő kezébe van letéve mindany- nyiumk jövendője is. Benkö István Esti Gyula Ne hagyd cserben! Ha valaki bajban van s te segíteni tudnál rajta, de nem segítesz.— cserben hagyod. Ne csak az országúti autós balesetekre gondolj. Baj, ha valaki játék közben elesik. Vérzik a térde. Nem tud felkelni. Még nagyobb baj, ha éppen te lökted fel. Talán véletlenül, talán akarattal, mert valamivel feldühített. De baj az is, ha valaki nem tudja megoldani számtanból a házi feladatot és nincs segítsége. Baj, de milyen nagy baj, hogy tőlünk sokszor nagyon messze emberek szenvednek a háború miatt. Gyerekek is. Nincs otthonuk, nincs gyógyszerük, nincs meleg takarójuk. Ne tégy úgy, mintha észre se vennéd. Jézus azt mondja: vedd észre a bajbajutottat. Erezz vele együtt. Segíts rajta. Hogyan? — erről mondta el az irgalmas sama- ritánus példázatát. Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment és rablók kezébe került Levetkőztették, összeverték, elmentek és otthagyták félholtan. Arra ment egy pap. Meglátta, de elkerülte. Később egy templomi szolga, egy lévita ment arra Az is úgy tett, mintha nem látta volna. Elkerülte. Később egy samaritánus jött. A samaritá- nusok és zsidók nagyon rosszba voltak egymással. A zsidók lenézték a samaritánusokat. Amikor a- samaritánus meglátta az útfélen fekvő bajba jutott embert, megsajnálta. Segített rajta. Hozzálépett. Sebét bekötözte. Á sebet előbb bor-‘ ral megtisztította, majd olajat öntött rá. Azután feltette szamarára és elvitte egy vendég- fogadóba és ott ápolta. Másnap tovább kellett mennie. Pénztárcájából elővett két dénárt és odaadta a vendéglősnek. Ezt mondta: Viselj gondot rá és ha valamit még ráköl- tesz, ,ém mikor visszatérek, megadom majd neked. Jézus is így tett velünk. MI sem tehetünk másképp. Ezért énekeljük: Ama Samaritánus Te vagy, ó, Jézusom: Hogy példádat kövessem. Szívből imádkozom. Lehessek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jóltevésre A szíve kényszerít. SPANYOLORSZÁG A spanyol hatóságok nem adtak engedélyt ahhoz, hogy a Református Világszövetség ez év szeptemberében a Spanyol Evangélikus Egyház meghívására konferenciát tartson Madridban, mert a vendéglátó spanyol tagegyház az igazságügyminisztériumnál eddig még nem kapott jogi elismerést. A konferenciát így Belgiumban tartják meg. (epd) Jegyzetek júliusban A BIOLÓGUSOK DRÁMÁI KIÁLTVÁNYBAN fordultak a világhoz, az élet legnagyobb értői és figyelői, köztük a magyar Szent-Györ- gyi Albert is. Arra hívják fel a figyelmet, hogy ijesztően rosszabbodik a környezet minősége, vagyis életünk kerete. Egyes országokban már észlelik az emberek, másutt még nem. A roppant mértékben gyorsuló iparosodás elveszi az embertől a természetet, felfalja, megmérgezi. Olyan mérges anyagok, mint a higany, ólom, kadmium s a klórozott szerves vegyületek behatolnak a táplálkozásba, elkerülnek a növényekbe s az állatok sejtszövetébe. Az olajszennyeződés, az ivari szennyvizek ellepték a folyókat, tavakat, sőt- a tengereket. A norvég kutató, aki papirusz- hajóján átkelt az óceánon, azt írta nemrég, hogy az Atlanti-óceán olyan piszkos, mint egy szennycsatorna. A természet nem tud megbirkózni azzal a szeméttel, amit az emberek elhullatnak. A városok felett füstfelhők állanak s rányomódnak tüdőnkre és szívünkre, s vérkeringésünkre. A levegőbe jutó mérgező anyagok tönkre teszik az emberi szervezetet, elpusztítják a fákat, a virágokat és a madarakat. Egy német lap pár hónappal ezelőtt megállapította, hogy a gépesítés elűzte német föld, 51 a madarakat. A német ipari városokban nincs már madárcsicsergés. Az ipar leimé - letler.ül kiuzsorázza a földet, elveszi az egyszeri anyagot is, melyet nem lehet pótolni. Idegen országok nyersanyagforrásait kizsákmányolják anélkül, hogy tekintetbe vennék az ország és a jövő nemzedék szükségletét. A nyersanyag kezd kifogyni a földön, már azt tervezi az ipari társadalom, hogy a tengerek fenekén nyit bányákat mohósága kielégítésére, mintha a tengerek nyersanyaga nemcsak a bányakincs, hanem az élővilág, a halak és növények, nem tartoznának a világ természeti tartalékaihoz. Földünknek csaknem teljes mezőgazdasági területét használatban tartjuk, mégis az ipari létesítmények, sugárutak, parkoló terek évről évre millió és millió hektárt vonnak el a mezőgazdaságból. A. világ mező- gazdasági termelése kezd összezsugorodni. Éppen akkor, amikor az orvostudomány fejlődésével meghosszabbodik az ember átlagos életkora s egész földrészeken megállíthatatlanul gyorsul a népszaporulat. Földünkön a jómódúak életmód]a és a szegényeké között áthidalhatatlan űr támadt, a szegények száma iszonyúan szaporodik. Ez az ellentétek forrása, mondják a biológusok. Jelenleg három és félmilliárd ember él a földön, negyedszázad múlva, a kétezredik évben, hat és félmilliárd lesz a Föld lakossága, jósolják a statisztikusok. Mi lesz ennyi ember táplálkozásával, mikor már a jelenlegi népesség kétharmada rosszul táplálkozik. Holott másfelől a szakemberek azt magyarázzák, még nagyobb népesség számára is van elegendő nyersanyag táplálék, ruha és lakás biztosítására. De ez csak tervezés, papírvalóság. A tér körülöttünk megváltozott és változik, A természeti tér összeszűkült, szorongunk, az ember nem kapja meg azt a helyet, amelyben testi törődöttsége után szabad lelke és szép ösztöne szerint élhet. Nincs mgány. Az erdők és mezők világa, a víz és a hegytetők az egyén számára nemsokára elérhetetlenek lesznek, hullámzó tömegek Öntik el, akár a gyárvárosok utcáit munka után. Közben elérkeztünk a* legnagyobb pusztítással fenyegető fegyver- gyártáshoz, folynak a kísérletek biológiai és vegyi fegyverek tökéletesítésére. Általános háború veszélye fenyegeti a világot. Milliárdok mennek tudományos célkitűzésekkel leplezett katonai kísérletekre, holott ezekkel a milliár- dokkal segíteni lehetne a világ bajain, mégpedig azonnal. Azért nagy jelentőségű a mindennapos fáradozás a világbékéért. Javasolják a biológusok nemzetközi egyezmények megkötését, az energiatermelés és az egész ipar ellenőrzését, a természet és környezetünk megmentését az elet számára. Az élelmiszerek s minden javak egyenletes elosztása a második . javaslatuk. A harmadik: az összes nukleáris fegyverek megsemmisítése, az emberiség alkotó békéjének biztosítása. Le kell győznünk ellentéteinket, meg kell fognunk egymás kezét. MINDEN NEMZET MAGATARTÁSÁVAL válaszol ezekre a kérdésekre. Mindenki egyformán részese a közös sorsnak, melyről a biológusokat megelőzve az Egyesült Nemzetek Szövetségének főtitkára, tavaly októberben, az alapokmány 25. évfordulóján is hasonló drámai vallomást tett. Felhívta a figyelmet az esztelen fegyverkezési versenyre, elítélte a még fennálló gyarmatosítás minden formáját, rámutatott az élelmiszerhiányra, a túlzott városiasodás veszélyeire, a szegénységre, a természeti erőforrásokkal folytatott rablógazdálkodásra s környezetünk szennyezettségére. Tehát mindarra, amit a tudósok is hangoztatnak. Ezzel kell foglalkozni a világszervezetnek, magyarázta U Thant. De minden nemzetnek is, külön-külön, sóhajtjuk hozzá e nyári hajnalon. Amikor eszünkbe jut, hogy nekünk, itt Közép-Európá- ban. van még erdőnk és hegytetőnk, ahol eltűnődhetünk, van még tavunk és folyónk, ahol úszni tudunk, s szántónk és pusztánk, ahol nemcsak a külföldi vadászok tudnak vadat ejteni, hanem ahol a lelkünk is megközelíti a végtelenséget. Nekünk nem az a fő kérdésünk, hogy megállítsuk a népszaporulatot, hanem hogy elősegítsük, mert nálunk a legkisebb a természetes évi szaporodás, s alacsony a magyarok aránya a kelet-, közép-európai országok lakosságával összehasonlítva. Azért sürgetjük a teljes nemzeti jelenlétet a nemzet erőivel és hagyományaival harmóniában, a nemzedékek szoros rendjét, az átadást és át- testálást, hogy semmi se vesszen el. Jelenlétünkben nemcsak gazdasági erőnkre és egyensúlyunkra kell gondolnunk, hanem erkölcsi erőnkre, amely a gazdasági erőt igazgatja és okosan használja fel. Minél nagyobb egy nemzet biztonságérzete, erkölcsi ereje, annál határozottabb az elvi-eszmei magatartás vállalásában. Szeretnők, ha mindenki e hazában nagyon komolyan venné nemzeti hovatartozását, új élményként fogná fel, erkölcsi elkötelezett- ségként. Ehhez az kell, hogy az emberi méltóság megkapja azt a fényt, amely xnegilleti. Szeretnők, ha új, fényben állna a család, a nemzet első, s alapvető köre, amelyből összetevődik az egész, szerte nyelvünk területén. Főként becsületesség és a kölcsönös segítség kell, a szociális biztonság alapja. Akkor érezni fogjuk, hogy az égből nemcsak a napfény ragyog ránk, Szala inai Rezső