Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-18 / 29. szám

\ „Szólunk, mert hiszünk“ Öt fiatal lelkész avatása CsabacsiidÖn Mindig jelentős és örömteli esemény egyházunkban, de azt hiszem minden egyházban, ha új pásztorokat állíthatnak szolgálatba. Az egyház életének helyes és előremutató voltáról beszél az a tény, ha vannak olyan fiatalok, akik vállalják a szol. gálatot, az evangélium hirde­tését és élését! D" ezen túlmenően minden egyes új szolgát Isten aján­dékának kell tekintem, hisz nem magától értetődő az, hogy valaki vállalja ezt a szolgála­tot, amely — nyugodtan me­rem mondani — nehezebb, de egyúttal szebb is — minden más élethivatásnál és szolgá­latnál. Négyszeres ajándékért adott hálát július 4-én a csabacsüdi gyülekezet. A Teológiai Aka- diémián most végzett négy fiatal állt Isten oltára elé, hogy útmutatást kapjon és el­kezdhesse azt a szolgálatpt, amelyre készült,, amelyért’1'öt évet végigküzdött, amelyért viaskodott sokszor saját hitet­lenségével, a különböző kísér­tésekkel. Nehéz, de szép öt esztendő után álltak meg ezek a fiatalok az oltár előtt Gabányi Géza, Kalácska Béla, Ribár János és Zátonyi János, Az avatás szolgálatát D. Kál- dy Zoltán, a Déli Egyházkerü­let püspöke végezte dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár és Zátonyi Pál csabacsü­di lelkész segédletével. A kör­nyező és távoli gyülekezetek­ből is tizenhét lubher-kabátos lelkész kíséretében vonultak be a zsúfolásig tele levő temp­lomba. Igehirdetéséiben a püspök arról beszélt, hogy milyen nagy ajándék ez a négy fiatal és milyen nagy öröme van ma annak a négy családnak és négy gyülekeztnek, mely el­küldte őket a lelkész! pályára. Istentől kapott ajándék, a Szentlélek az, aki elvezette őkét eddig is. Ez a Szentlélek munkálja bennük a hitet, hogy el tudják végezni a szol­gálatot A Szentlélek által munkált hit készteti és köte­lezi a lelkészeket arra, hogy szolgáljanak, hogy prédikálja­nak és éljék azt, amit hirdet­nek. A hit közösségbe állít Is­tennel, és az emberrel. Csak úgy lehet ma lelkészi szolgá­latot végezni, ha közösséget vállal a lelkész azokkal, akik­nek prédikál. Együtt kell épí­tőnk együtt kell gondolkozni és dolgozni a mai emberrel. „Ma csak úgy lehet pap vala­ki, ha együtt van a néppel”. Azért nézhetünk reménység­gel a fiatalok szolgálata elé, mert tudjuk, hogy a Lélek ha­talmas, és ö ad ezeknek a fia­taloknak is erőt és kitartást, hitet és szeretetek Az avatási kérdések után a fiatalok esküt tettek arra, hogy „evangélikus lelkészi hi­vatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfe­lelni igyekezem... egész lel­készi szolgálatomat' odaadó hűséggel végzem Isten dicső­ségére és . embertársaim üd­vösségére.” Ezek után avatta a püspök a fiatalokat lelkésszé, felru­házta és kötelezte őket a leL készi szolgálat végzésére, A jelenlevő lelkészek egy- egy igével áldották meg új szolgatársaikat es kérték szol­gálatukra Isten kegyelmét. Utána az ősi „Konfirma” el- éneklésével kérték a lelkészek Isten áldását. A lelkészek után a jelenle­vő két finn vendég is egy-egy igével finn nyelven áldotta meg a fiatal lelkészeket. Az avatás után a vendégek, közelről és távolról érkezők, a csabacsüdi gyülekezet vendég­szeretetét élevezhettjék egy iga­zi szeretetvendégség kereté­ben. Többek között Koszorús Oszkár esperes, dr. Prőhle Károly professzor, Pauli Vaa- las finn lelkész és Zátonyi Pál lelkész köszöntötte az új szól- g'atársakat és buzdította őket további kitartó munkára és szolgálatra. Befejezésül D. Káldy Zoltán püspök köszönte meg' a gyülekezet szeretetét,a szülők áldozatát és hitét, mellyel lelkészeket neveltek egyházunknak, és kérte' Isten- áldását «z új lelkészekre. Szép és. hálára indító ün­nepség volt a Csabacsüdi. Ez­után. a hétköznapok következ­nek. Isten adjon erőt, hitet, kitartást a felavatott négy fia­tal szolga társunknak, hogy lel­készi esküjükhöz mindig hűek maradjanak és jól töltsék be szolgálatukat. if j. Kendeh György Balassagyarmaton július 4~e, amikor D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyház­kerület püspötys lelkésszé avatta Turchányi Sándort, a gyülekezet szülöttét és nevelt­jét. Bár az egyházszeretetéről és kegyeségéről híres gyüleke­zet gyakran adott lelkészt egy­házunknak, de arra a gyüleke­zet idős presbiterei sem emlé­keznek, hogy a gyülekezet szü­löttét a gyülekezet templomá­ban avatták volna lelkésszé. Érthető, hogy a hívek zsúfolá­sig megtöltötték a templomot, sőt a környező gyülekezetek­ből Szügyből, Patvarcról és Ipolyszögről is sokan eljöttek, hogy osztozzanak a gyarma­tiak örömében. Az „Erős vár a mi Istenünk” éneklése közben vonult be a templomba a püspök vezetésé­vel a luther-kabátos kis csapat körülvéve Turchányi Sándort, mintegy ezzel is jelképezve, hogy áldó szeretetével övezi körül a fiatal lelkészjelöltek A püspök igehirdetésében arról sfeólt, hogy önmagunk­ban, a. magunk erejére tá­maszkodva lelkészek és gyüle­kezeti tagok egyaránt milyen erőtlenek vagyunk, de ha Is­ten bekapcsol bennünket ke­gyelmes szeretetének áram­körébe, egyszeribe megválto­zik minden: a szívünk meg. telük, erővel, a bűnbocsánat örömével, az örök élet re­ménységével, s nemcsak a ma­gunk élete válik tartalmassá, hanem, a körülöttünk élő em­berek életét is szebbé, boldo­gabbá és örvemdezőbbé tud­juk tenni. Ez a keresztyén ember és az evangélikus lel­kész szolgálatának nagy titka és értelme. Az evangélium szolgálatára figyelmeztető igék elhangzása után a lelkészjelölt vallást tett hitéről, s letette a lelkészi es­küt. A gyülekezet a Szentlélek kiáradásáért könyörgött, majd a püspök ajkán felhangzottak a lelkészavató igék: „... Krisz­tus Urunk parancsa alapján reád bízom, az egyház hivata­los igeszolgálatát... és külde­tek, hogy hirdesd az evangé­liumot minden teremtmény­nek ...” . A hagyományos testvéri csók és püspöki áldás után a jelenlevő lelkészek egy-egy áldó igével indították ' el a szolgálat útjára a felavatott lelkészt. Megható volt Rónay Zoltán áldása, aki Turchányi Sándor konfirmációi áldó igé­jét idézte: „Légy hű mindha­lálig és neked adom az élet koronáját!” A lelkészek ajkán felcsen­dült az ősi Konfirma. Ezután a felavatott lelkész az -oltár­hoz lépett a gyülekezettel együtt esedezett az egyház Urához; „ ... Támaszd fel Krisztus evangéliumának fé­nyét minden nép felett, köve­teidet pedig ruházd fel erővel és bizakodó reménységgel...” A balassagyarmati lelkész­avatás, s hisszük, hogy felava­tott lelkésztestvérünk szolgá­lata is arról tesz majd bizony­ságot, hogy a mi Istenünk imádságot meghallgató Isten. Dr. Seímeczi János Történelmi örökség Ezerhétszáznegyvennégyber Sértve lelkiismeretében, A zombai völgy karjából, Kitaszítva otthonából Harminc család „elfutott”.. Szívükben a nem is régi, Kisalföldi és veszprémi Szülőhaza szép emléke Mindörökre belevésve Űtraválóul jutott. Átkelve a Dunán, Tiszán, Békési föld széles síkján Széttekintett ifjú, öreg, „Nem csüggedt a kicsiny sereg”, Megtalálta új honát. Fölütötte sátrát, házát. Építette Orosházát. Harminc család hajtja ágát, őrzi hitét, szabadságát, Városát és templomát. Gyülekezeteink mindig nagy érdeklődéssel figyelik az „ifjú Timóteusok”, a teológiai hall- . gatók felkészülését és szolga- ’ Irtát Az egyház jövendőjének zálogát, a gyülekezetek élni akarását látják abban, hogy Isten ma is hív el fiatalokat, hogy kiküidje őket az igehir­detés és a szentségek kiszol­gáltatásának szent szolgálatá­ba. Még nagyobb a gyülekezet érdeklődése és öröme akkor, ha ez az elhívás a gyülekezet szülöttei és neveltjei közül történik. Ezért volt a balassagyarma­ti gyülekezetnek örömünnepe ..És kilencszáznegyvenhétben, Piros píIskösd jövetében, Mátyásföldi őshazából, Árvalányhajas rónáról Harminc család erre tart ~ '.2 Nem, a maga parancsára: Bűne volt a magyarsága . .1 Alsószeli megsiratta, Tolnai táj befogadta A hazát kereső rajt. Kihaló gyülekezet Zugor Ernő székesfehérvári ©Ivasónk írja: Tokajban rendezett Álba Regia napokon járva, elmen­tem az evangélikus templom­ba, a délelőtti istentiszteletre. A legnagyobb meglepeté­semre csak három középkorú nő és velem együtt négy ma­gasabb korú férfi vettünk részt az istentiszteleten. Mindamellett a gyülekezet lelkésze éppoly lelkes hevü­lettel vezette le az istentisz­teletet, mintha a kis klasszi­kus stílusú templom zsúfolva leit volna hívekkel. Istentisztelet után beszélget­tem a lelkésszel — aki maga is már a hatvan felé jár —, mi az oka az elnéptelendés­nek. Válasza ez volt: az egy­kor száznál is több lelket számláló gyülekezetben a má­sodik világháború után meg­indult a szétszóródás. Sok csa­lád elköltözött más vidékre, jobb megélhetést keresendő. A fiatalokat pedig felszívták a városok nagyobb kereseti le­hetőséget nyújtó gyárai úgy, hogy most Tokajban napszá­mosokat is nehezen lehet kap­ni a szőlőmunkálatokra. Nincs ifjúság, hitoktatás, konfirmáció. Mindez nagyon elszomorító jelenség. De mit lehet tenni a gyülekezet fenn­maradása érdekében? Ez na­gyon nehéz kérdés. Azt hiszem Tokaj nem ál! egyedül — ki­téve az elnéptelenedés veszé­lyének. * Az urbanizáció folyamata, az ipari gócok erőteljes kialaku­lása, a mezőgazdasági strukturális átszerveződés s a mindezzel együtt járó lakosságcserélődés kétségtelenül igen nagy feladat elé állítja egyházunkat, benne kis és nagy gyülekezeteinket egy­aránt. Egyházunk népének demográfiai mozgástérképét igyek­szünk felállítani. De a döntő kérdés ebben az, hogy az elvándór- ?ó. lakóhelyét változtató evangélikusság új letelepedési helyén megkeresi-e és megtalálja-e kapcsolatát új lakóhelyének evan­gélikus gyülekezetével! S ez nem szervezés kérdése csupán, ha­nem a hithűségé. S ha egykoron elüldözte, Önkény-ura mert kiűzte Hitükért és igazukért, Emelt fejükért s szavukért Geringes jobbágyait: — Két évszázad bár lepergett, Mokt, kiket a balsors kerget, Régiből az új otthonba i öleli a kies Zomba Hontalan utódait, — Hol a templom az alvégen? Lösz és iszap födi régen, Köveit a patak mossa, Odalentről mi hírt hozna, Semmi emlék, semmi hang... De ahogy az évek telnek, Kis levelek útra kelnek, Visszanéz a Város múltja, • Üzen a „Zombai utca" Es a megrepedt harang... . Elsuhant egy negyedszázad, Kiássák az imaházát... Beszélnek a régi kövek, Lángba borít minden szívet Az öröm és büszkeség: Sorsunk, helyünk, megállásunk, Fejünk fölött a szállásunk Orosháza hősi népe Hagyta ránk; ez kétszáz éve Történelmi örökség! — Menjetek, ti kopott kövek, Mint hírvivő harminc követ!... Mondjátok: a fundamentum —- Megpecsételt testamentum — A föld alatt is beszél: A zombai lösz porában, Otthonná lett otthonában Kemény hitű elődöknek, Szabad szellemű ősöknek Sarja támadt, lelke él! Boros Béla Somba Egy délutáni beszélgetésből Lin Yu Tang írta: „Ez a be­szélgetés felért egy egész könyv elolvasásával..Némelyik beszélgetés valóban pótol egy hallatlanul izgalmas, jó köny­vet. Éppen három esztendeje, egy nyári délutánon voltam vendé­ge Lukács Györgynek, a nem­régen elhunyt marxista eszté­tának, filozófusnak. Kávéra és beszélgetésre hívott meg s szív­dobogva léptem be hozzá, aki­hez pl. egykor, bécsi emigrá­ciója alatt, messzi országokból jöttek tudósok „beszélgetésre”. .Régen túl volt akkor az emig­ráció nehéz idején s könyvei, tanulmányai azóta bejárták a művelt világot, s igen széles körben elismert tekintélyű tu­dós volt, aki szellemi frisses­ségét és alkotóképességét meg­őrizte élete utolsó napjáig. Nem tudom, volt-e valaha evangé­likus lelkész, akivel elvitatko­zott és volt-e valaha ideje ah­hoz, hogy fél délutánt töltsön szivarfüstben, kávé és kötetlen beszélgetés mellett. Nekem az volt a fő kérdé­sem, hogy mint marxista eszté­ta hogyan látja a keresztyénsé- get és milyen perspektívát lát a keresztyénség előtt. Nem volt sztereotip, kidolgozott válasza. Kereste a gondolatokat, a fe­lelet formáját. Nyilvánvaló volt, hogy a kérdés foglalkoz­tatta már, hiszen Jézusról úgy beszélt, mint aki az emberiség nagy gondolkodói, tanítói, er­kölcsrendszerének megalapítói közé tartozott. Egy hosszú délután sok gon­dolatát nem írom le, de hadd emlékezzem néhány gondola­tára. „Jézus rendkívüli szemé­lyiség volt. Még akkor is, ha lehántjuk róla azokat a tulaj­donságokat, mitológiai vonáso­kat, amelyeket az évszázadok reá aggattak. De tanításának volt egy kardinális, alapvető hibaja és tévedése. Maximalis­ta volt. Igénye a közönséges, át­lag ember iránt teljesíthetetle­nül maximális volt. Pl. azt mondta a gazdag ifjúnak: add el minden vagyonódat. Vagy: szeresd ellenségedet mint ön­Egy csendes ünnepségről kaptunk hírt. A mezőberényi IX. kerületi gyülekezet emlé­kezett meg lelkészének 10 éves gyülekezeti munkájáról. Ebből az alkalomból elbeszél­gettünk Fábry István lelkész­szel. — Ez az első- szolgálati he­lyed? — Szolgálatomat 1947-ben kezdtem az akkor fél Szabolcs megyére kiterjedő dél-szábol- csi szórványban. Ott 12 évig dolgoztam, majd kétévi kon- dorosi szolgálat után kerül­tem Mezöberénybe. — Mi volt itt az első két helytől leginkább eltérő szá­modra? — Mezőberény három nem­zetiségű nagyközség. Itt ma­gyar. szlovák és német gyüle­kezet van. Az első református, á másik kettő evangélikus. Van azért egy 'római katoli­kus egyházközség is. A Vihar­sarok jellegzetes községében feltűnt még az emberek erős politikai vénája is. — Milyen a kapcsolatod a községgel? — A községi és a Békési Já­rási Hazafias Népfront Bi­zottsága tagjaként aktívan tevékenykedem'a közös mun­katerületeken. — Milyen a gyülekezet ösz- szetétele? — A gyülekezet szlovák- magyar. Jellegzetesen alföldi gyülekezet Elég változatos. Nemcsak földművesek, de az ipari réteg is jelentős. — Hány lelkész!, istentisz­teleti jellegű szolgálat volt például az elmúlt évben és milyen a hívek részvétele? — 832. Ebből igehirdetése« volt 453, szlovák nyelvű 366. A hívek elég szép számmal vesznek részt az alkalmakon. — Mi volt nehéz probléma az elmúlt 10 évben? — Két dolgot említek. 1962- ben még megvolt például a gyülekezet magtára. Ennek el-» adása a múlttal való felszá­molás jelképe is lett Másod­szor a templomunk eddig fe­hér színű volt és most a ritka szép műemlék templomot boltíveivel, az ősök áldozatát kiemelve kétszínűre festettük. Most már mindenkinek meg­nyerte a tetszését ez is. magadat. És isméi: tagadd meg Önmagádat, stb. Ezek teljesít­hetetlen feladatok. Ilyenekre nem képes az ember. Jézusnak sokkal nagyobb sikere lett vol­na, ha nem ilyen maximalis­ta.” „Jellemző — fejtegette a to­vábbiakban —, hogy a keresz­tyénség sürgősen, már az első században kompromisszumot kötött a fennálló társadalmi renddel, ill. a körülményekkel. Feladta Jézus maximális igé­nyét és az élethez, az emberi karakterhez, a teljesíthető er­kölcshöz szabta dogmáit. Ha Jézus tanításához teljes mér­tékben alkalmazkodott volna, már az első század történelmi süllyesztőjébe került volna. De rugalmassága következtében feladta mesterét és tanítóját, s ezáltal megpientette önmagát. A hosszú századokon keresztül elérhetetlen ábránd maradt a krisztusi erkölcs, miközben a keresztyén egyház egyik társa­dalomtól a másikig bukdácsolt sok szerencsével.” * És az egyház perspektíva ja ? „A tömegek hisznek. A hitük alanya irreális személy. Aki tö­kéletes, jó. Éppen olyan, aki minden időben egyformán utolérhetetlen, ö azt a vágyat jelenti, amelyet sohasem le­het kielégíteni. Tehát mindig lesz. A keresztyénség mégis valamit megpróbál ebből a jó­ból megvalósítani. Ne legye­nek elfogultak! Ha legtöbbet cselekszenek is meg belőle, akkor is lényegében semmit sem tudtak megvalósítani. Mert amit Jézus kívánt, úgyis teljesíthetetlen.” Lukács György szavai mé­lyen elgondolkoztatnak. Mar­xista, aki világosan ragadta meg kétezer éves vergődésünk­nek a lényegét. Tisztelettel gon­dolok mindenkor az ővele töl­tött nyári délutánra. Most, hogy gyászolja őt a tudós világ, magam is" odahelyezem az em­lékezés koszorúját neve mellé. S e néhány gondolaton elmél­kedjünk mindannyian. Dr. Kédey Pál — Mik voltak a pozitív épí­tő munkák? — 1962-ben 100 éves orgo­nánkon generáljavitást végez­tünk. 1963-ban a templom bel­ső terét festettük. 1965—66- ban a nagy parókiát hoztuk rendbe. Szigetelés, festés. Va­lamikor egy parókia volt. Most középen kettéosztottuk úgy, hogy fele maradt a lel­készlakás, másik felében ima- terem és egybenyitható hiva­talok vannak. 1967—1970-ig templomunk külső tatarozását végeztük. A toronysisaktól a tetőkön át, a templom kőmű­ves munkáin, ablakain, keríté­sén át, új betonjárdáig. Még a nagy templomkertben van egy kis munkánk. — Sokáig tartott ez a mun­ka és mennyibe került végül is? — Bizony 10 évre való mun­ka volt. Összesen közel 600 000 Ft-ba került. Megkérdezem azt is, hogyan viszonyultok a közegyházhoz és országos célokhoz? — Minden évben 25—26 000 Ft-ot fizetünk be felsőbb szer­veinknek. Különösen nagy ér­deklődést mutat a gyülekezet a jövendő igehirdetők, a teo­lógusok iránt. De ugyanígy Vietnam megsegítésére, a Jor­dániái menekültek céljaira is szépen adakoztak. Az árvízká­rosultakra az elmúlt évben kö­zel 5000 Ft-ot adakoztunk. —- A Sajtóosztály kiadvá­nyaival hogyan álltok? — Minden kiadványt meg­kaptunk. 1967-ben például az Evangélikus Életre 43 előfize­tőt szerveztünk. Az elmúlt két év szeretetvendégségein 12 db „Irgalmadat éneklem” című kiadványt sorsoltunk ki. — Egyedül végzed a mun­kát? Vannak segítőtársaid? — Elsősorban feleségem és a gyülekezet vezetősége, de az énekkar tagjai, szeretetvendég- ségeken az asszonyok is na­gyon nagy buzgósággal tevé­kenykednek. — Miben foglalnád össze ed­digi közel 25 esztendős tapasz­talataidat? — Egész Tővídee* afcbeee Imádkozzál és dolgozzál! Imádkozzál és dolgozzál

Next

/
Oldalképek
Tartalom