Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-18 / 29. szám
\ „Szólunk, mert hiszünk“ Öt fiatal lelkész avatása CsabacsiidÖn Mindig jelentős és örömteli esemény egyházunkban, de azt hiszem minden egyházban, ha új pásztorokat állíthatnak szolgálatba. Az egyház életének helyes és előremutató voltáról beszél az a tény, ha vannak olyan fiatalok, akik vállalják a szol. gálatot, az evangélium hirdetését és élését! D" ezen túlmenően minden egyes új szolgát Isten ajándékának kell tekintem, hisz nem magától értetődő az, hogy valaki vállalja ezt a szolgálatot, amely — nyugodtan merem mondani — nehezebb, de egyúttal szebb is — minden más élethivatásnál és szolgálatnál. Négyszeres ajándékért adott hálát július 4-én a csabacsüdi gyülekezet. A Teológiai Aka- diémián most végzett négy fiatal állt Isten oltára elé, hogy útmutatást kapjon és elkezdhesse azt a szolgálatpt, amelyre készült,, amelyért’1'öt évet végigküzdött, amelyért viaskodott sokszor saját hitetlenségével, a különböző kísértésekkel. Nehéz, de szép öt esztendő után álltak meg ezek a fiatalok az oltár előtt Gabányi Géza, Kalácska Béla, Ribár János és Zátonyi János, Az avatás szolgálatát D. Kál- dy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke végezte dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár és Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész segédletével. A környező és távoli gyülekezetekből is tizenhét lubher-kabátos lelkész kíséretében vonultak be a zsúfolásig tele levő templomba. Igehirdetéséiben a püspök arról beszélt, hogy milyen nagy ajándék ez a négy fiatal és milyen nagy öröme van ma annak a négy családnak és négy gyülekeztnek, mely elküldte őket a lelkész! pályára. Istentől kapott ajándék, a Szentlélek az, aki elvezette őkét eddig is. Ez a Szentlélek munkálja bennük a hitet, hogy el tudják végezni a szolgálatot A Szentlélek által munkált hit készteti és kötelezi a lelkészeket arra, hogy szolgáljanak, hogy prédikáljanak és éljék azt, amit hirdetnek. A hit közösségbe állít Istennel, és az emberrel. Csak úgy lehet ma lelkészi szolgálatot végezni, ha közösséget vállal a lelkész azokkal, akiknek prédikál. Együtt kell építőnk együtt kell gondolkozni és dolgozni a mai emberrel. „Ma csak úgy lehet pap valaki, ha együtt van a néppel”. Azért nézhetünk reménységgel a fiatalok szolgálata elé, mert tudjuk, hogy a Lélek hatalmas, és ö ad ezeknek a fiataloknak is erőt és kitartást, hitet és szeretetek Az avatási kérdések után a fiatalok esküt tettek arra, hogy „evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem... egész lelkészi szolgálatomat' odaadó hűséggel végzem Isten dicsőségére és . embertársaim üdvösségére.” Ezek után avatta a püspök a fiatalokat lelkésszé, felruházta és kötelezte őket a leL készi szolgálat végzésére, A jelenlevő lelkészek egy- egy igével áldották meg új szolgatársaikat es kérték szolgálatukra Isten kegyelmét. Utána az ősi „Konfirma” el- éneklésével kérték a lelkészek Isten áldását. A lelkészek után a jelenlevő két finn vendég is egy-egy igével finn nyelven áldotta meg a fiatal lelkészeket. Az avatás után a vendégek, közelről és távolról érkezők, a csabacsüdi gyülekezet vendégszeretetét élevezhettjék egy igazi szeretetvendégség keretében. Többek között Koszorús Oszkár esperes, dr. Prőhle Károly professzor, Pauli Vaa- las finn lelkész és Zátonyi Pál lelkész köszöntötte az új szól- g'atársakat és buzdította őket további kitartó munkára és szolgálatra. Befejezésül D. Káldy Zoltán püspök köszönte meg' a gyülekezet szeretetét,a szülők áldozatát és hitét, mellyel lelkészeket neveltek egyházunknak, és kérte' Isten- áldását «z új lelkészekre. Szép és. hálára indító ünnepség volt a Csabacsüdi. Ezután. a hétköznapok következnek. Isten adjon erőt, hitet, kitartást a felavatott négy fiatal szolga társunknak, hogy lelkészi esküjükhöz mindig hűek maradjanak és jól töltsék be szolgálatukat. if j. Kendeh György Balassagyarmaton július 4~e, amikor D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspötys lelkésszé avatta Turchányi Sándort, a gyülekezet szülöttét és neveltjét. Bár az egyházszeretetéről és kegyeségéről híres gyülekezet gyakran adott lelkészt egyházunknak, de arra a gyülekezet idős presbiterei sem emlékeznek, hogy a gyülekezet szülöttét a gyülekezet templomában avatták volna lelkésszé. Érthető, hogy a hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot, sőt a környező gyülekezetekből Szügyből, Patvarcról és Ipolyszögről is sokan eljöttek, hogy osztozzanak a gyarmatiak örömében. Az „Erős vár a mi Istenünk” éneklése közben vonult be a templomba a püspök vezetésével a luther-kabátos kis csapat körülvéve Turchányi Sándort, mintegy ezzel is jelképezve, hogy áldó szeretetével övezi körül a fiatal lelkészjelöltek A püspök igehirdetésében arról sfeólt, hogy önmagunkban, a. magunk erejére támaszkodva lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt milyen erőtlenek vagyunk, de ha Isten bekapcsol bennünket kegyelmes szeretetének áramkörébe, egyszeribe megváltozik minden: a szívünk meg. telük, erővel, a bűnbocsánat örömével, az örök élet reménységével, s nemcsak a magunk élete válik tartalmassá, hanem, a körülöttünk élő emberek életét is szebbé, boldogabbá és örvemdezőbbé tudjuk tenni. Ez a keresztyén ember és az evangélikus lelkész szolgálatának nagy titka és értelme. Az evangélium szolgálatára figyelmeztető igék elhangzása után a lelkészjelölt vallást tett hitéről, s letette a lelkészi esküt. A gyülekezet a Szentlélek kiáradásáért könyörgött, majd a püspök ajkán felhangzottak a lelkészavató igék: „... Krisztus Urunk parancsa alapján reád bízom, az egyház hivatalos igeszolgálatát... és küldetek, hogy hirdesd az evangéliumot minden teremtménynek ...” . A hagyományos testvéri csók és püspöki áldás után a jelenlevő lelkészek egy-egy áldó igével indították ' el a szolgálat útjára a felavatott lelkészt. Megható volt Rónay Zoltán áldása, aki Turchányi Sándor konfirmációi áldó igéjét idézte: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!” A lelkészek ajkán felcsendült az ősi Konfirma. Ezután a felavatott lelkész az -oltárhoz lépett a gyülekezettel együtt esedezett az egyház Urához; „ ... Támaszd fel Krisztus evangéliumának fényét minden nép felett, követeidet pedig ruházd fel erővel és bizakodó reménységgel...” A balassagyarmati lelkészavatás, s hisszük, hogy felavatott lelkésztestvérünk szolgálata is arról tesz majd bizonyságot, hogy a mi Istenünk imádságot meghallgató Isten. Dr. Seímeczi János Történelmi örökség Ezerhétszáznegyvennégyber Sértve lelkiismeretében, A zombai völgy karjából, Kitaszítva otthonából Harminc család „elfutott”.. Szívükben a nem is régi, Kisalföldi és veszprémi Szülőhaza szép emléke Mindörökre belevésve Űtraválóul jutott. Átkelve a Dunán, Tiszán, Békési föld széles síkján Széttekintett ifjú, öreg, „Nem csüggedt a kicsiny sereg”, Megtalálta új honát. Fölütötte sátrát, házát. Építette Orosházát. Harminc család hajtja ágát, őrzi hitét, szabadságát, Városát és templomát. Gyülekezeteink mindig nagy érdeklődéssel figyelik az „ifjú Timóteusok”, a teológiai hall- . gatók felkészülését és szolga- ’ Irtát Az egyház jövendőjének zálogát, a gyülekezetek élni akarását látják abban, hogy Isten ma is hív el fiatalokat, hogy kiküidje őket az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatásának szent szolgálatába. Még nagyobb a gyülekezet érdeklődése és öröme akkor, ha ez az elhívás a gyülekezet szülöttei és neveltjei közül történik. Ezért volt a balassagyarmati gyülekezetnek örömünnepe ..És kilencszáznegyvenhétben, Piros píIskösd jövetében, Mátyásföldi őshazából, Árvalányhajas rónáról Harminc család erre tart ~ '.2 Nem, a maga parancsára: Bűne volt a magyarsága . .1 Alsószeli megsiratta, Tolnai táj befogadta A hazát kereső rajt. Kihaló gyülekezet Zugor Ernő székesfehérvári ©Ivasónk írja: Tokajban rendezett Álba Regia napokon járva, elmentem az evangélikus templomba, a délelőtti istentiszteletre. A legnagyobb meglepetésemre csak három középkorú nő és velem együtt négy magasabb korú férfi vettünk részt az istentiszteleten. Mindamellett a gyülekezet lelkésze éppoly lelkes hevülettel vezette le az istentiszteletet, mintha a kis klasszikus stílusú templom zsúfolva leit volna hívekkel. Istentisztelet után beszélgettem a lelkésszel — aki maga is már a hatvan felé jár —, mi az oka az elnéptelendésnek. Válasza ez volt: az egykor száznál is több lelket számláló gyülekezetben a második világháború után megindult a szétszóródás. Sok család elköltözött más vidékre, jobb megélhetést keresendő. A fiatalokat pedig felszívták a városok nagyobb kereseti lehetőséget nyújtó gyárai úgy, hogy most Tokajban napszámosokat is nehezen lehet kapni a szőlőmunkálatokra. Nincs ifjúság, hitoktatás, konfirmáció. Mindez nagyon elszomorító jelenség. De mit lehet tenni a gyülekezet fennmaradása érdekében? Ez nagyon nehéz kérdés. Azt hiszem Tokaj nem ál! egyedül — kitéve az elnéptelenedés veszélyének. * Az urbanizáció folyamata, az ipari gócok erőteljes kialakulása, a mezőgazdasági strukturális átszerveződés s a mindezzel együtt járó lakosságcserélődés kétségtelenül igen nagy feladat elé állítja egyházunkat, benne kis és nagy gyülekezeteinket egyaránt. Egyházunk népének demográfiai mozgástérképét igyekszünk felállítani. De a döntő kérdés ebben az, hogy az elvándór- ?ó. lakóhelyét változtató evangélikusság új letelepedési helyén megkeresi-e és megtalálja-e kapcsolatát új lakóhelyének evangélikus gyülekezetével! S ez nem szervezés kérdése csupán, hanem a hithűségé. S ha egykoron elüldözte, Önkény-ura mert kiűzte Hitükért és igazukért, Emelt fejükért s szavukért Geringes jobbágyait: — Két évszázad bár lepergett, Mokt, kiket a balsors kerget, Régiből az új otthonba i öleli a kies Zomba Hontalan utódait, — Hol a templom az alvégen? Lösz és iszap födi régen, Köveit a patak mossa, Odalentről mi hírt hozna, Semmi emlék, semmi hang... De ahogy az évek telnek, Kis levelek útra kelnek, Visszanéz a Város múltja, • Üzen a „Zombai utca" Es a megrepedt harang... . Elsuhant egy negyedszázad, Kiássák az imaházát... Beszélnek a régi kövek, Lángba borít minden szívet Az öröm és büszkeség: Sorsunk, helyünk, megállásunk, Fejünk fölött a szállásunk Orosháza hősi népe Hagyta ránk; ez kétszáz éve Történelmi örökség! — Menjetek, ti kopott kövek, Mint hírvivő harminc követ!... Mondjátok: a fundamentum —- Megpecsételt testamentum — A föld alatt is beszél: A zombai lösz porában, Otthonná lett otthonában Kemény hitű elődöknek, Szabad szellemű ősöknek Sarja támadt, lelke él! Boros Béla Somba Egy délutáni beszélgetésből Lin Yu Tang írta: „Ez a beszélgetés felért egy egész könyv elolvasásával..Némelyik beszélgetés valóban pótol egy hallatlanul izgalmas, jó könyvet. Éppen három esztendeje, egy nyári délutánon voltam vendége Lukács Györgynek, a nemrégen elhunyt marxista esztétának, filozófusnak. Kávéra és beszélgetésre hívott meg s szívdobogva léptem be hozzá, akihez pl. egykor, bécsi emigrációja alatt, messzi országokból jöttek tudósok „beszélgetésre”. .Régen túl volt akkor az emigráció nehéz idején s könyvei, tanulmányai azóta bejárták a művelt világot, s igen széles körben elismert tekintélyű tudós volt, aki szellemi frissességét és alkotóképességét megőrizte élete utolsó napjáig. Nem tudom, volt-e valaha evangélikus lelkész, akivel elvitatkozott és volt-e valaha ideje ahhoz, hogy fél délutánt töltsön szivarfüstben, kávé és kötetlen beszélgetés mellett. Nekem az volt a fő kérdésem, hogy mint marxista esztéta hogyan látja a keresztyénsé- get és milyen perspektívát lát a keresztyénség előtt. Nem volt sztereotip, kidolgozott válasza. Kereste a gondolatokat, a felelet formáját. Nyilvánvaló volt, hogy a kérdés foglalkoztatta már, hiszen Jézusról úgy beszélt, mint aki az emberiség nagy gondolkodói, tanítói, erkölcsrendszerének megalapítói közé tartozott. Egy hosszú délután sok gondolatát nem írom le, de hadd emlékezzem néhány gondolatára. „Jézus rendkívüli személyiség volt. Még akkor is, ha lehántjuk róla azokat a tulajdonságokat, mitológiai vonásokat, amelyeket az évszázadok reá aggattak. De tanításának volt egy kardinális, alapvető hibaja és tévedése. Maximalista volt. Igénye a közönséges, átlag ember iránt teljesíthetetlenül maximális volt. Pl. azt mondta a gazdag ifjúnak: add el minden vagyonódat. Vagy: szeresd ellenségedet mint önEgy csendes ünnepségről kaptunk hírt. A mezőberényi IX. kerületi gyülekezet emlékezett meg lelkészének 10 éves gyülekezeti munkájáról. Ebből az alkalomból elbeszélgettünk Fábry István lelkészszel. — Ez az első- szolgálati helyed? — Szolgálatomat 1947-ben kezdtem az akkor fél Szabolcs megyére kiterjedő dél-szábol- csi szórványban. Ott 12 évig dolgoztam, majd kétévi kon- dorosi szolgálat után kerültem Mezöberénybe. — Mi volt itt az első két helytől leginkább eltérő számodra? — Mezőberény három nemzetiségű nagyközség. Itt magyar. szlovák és német gyülekezet van. Az első református, á másik kettő evangélikus. Van azért egy 'római katolikus egyházközség is. A Viharsarok jellegzetes községében feltűnt még az emberek erős politikai vénája is. — Milyen a kapcsolatod a községgel? — A községi és a Békési Járási Hazafias Népfront Bizottsága tagjaként aktívan tevékenykedem'a közös munkaterületeken. — Milyen a gyülekezet ösz- szetétele? — A gyülekezet szlovák- magyar. Jellegzetesen alföldi gyülekezet Elég változatos. Nemcsak földművesek, de az ipari réteg is jelentős. — Hány lelkész!, istentiszteleti jellegű szolgálat volt például az elmúlt évben és milyen a hívek részvétele? — 832. Ebből igehirdetése« volt 453, szlovák nyelvű 366. A hívek elég szép számmal vesznek részt az alkalmakon. — Mi volt nehéz probléma az elmúlt 10 évben? — Két dolgot említek. 1962- ben még megvolt például a gyülekezet magtára. Ennek el-» adása a múlttal való felszámolás jelképe is lett Másodszor a templomunk eddig fehér színű volt és most a ritka szép műemlék templomot boltíveivel, az ősök áldozatát kiemelve kétszínűre festettük. Most már mindenkinek megnyerte a tetszését ez is. magadat. És isméi: tagadd meg Önmagádat, stb. Ezek teljesíthetetlen feladatok. Ilyenekre nem képes az ember. Jézusnak sokkal nagyobb sikere lett volna, ha nem ilyen maximalista.” „Jellemző — fejtegette a továbbiakban —, hogy a keresztyénség sürgősen, már az első században kompromisszumot kötött a fennálló társadalmi renddel, ill. a körülményekkel. Feladta Jézus maximális igényét és az élethez, az emberi karakterhez, a teljesíthető erkölcshöz szabta dogmáit. Ha Jézus tanításához teljes mértékben alkalmazkodott volna, már az első század történelmi süllyesztőjébe került volna. De rugalmassága következtében feladta mesterét és tanítóját, s ezáltal megpientette önmagát. A hosszú századokon keresztül elérhetetlen ábránd maradt a krisztusi erkölcs, miközben a keresztyén egyház egyik társadalomtól a másikig bukdácsolt sok szerencsével.” * És az egyház perspektíva ja ? „A tömegek hisznek. A hitük alanya irreális személy. Aki tökéletes, jó. Éppen olyan, aki minden időben egyformán utolérhetetlen, ö azt a vágyat jelenti, amelyet sohasem lehet kielégíteni. Tehát mindig lesz. A keresztyénség mégis valamit megpróbál ebből a jóból megvalósítani. Ne legyenek elfogultak! Ha legtöbbet cselekszenek is meg belőle, akkor is lényegében semmit sem tudtak megvalósítani. Mert amit Jézus kívánt, úgyis teljesíthetetlen.” Lukács György szavai mélyen elgondolkoztatnak. Marxista, aki világosan ragadta meg kétezer éves vergődésünknek a lényegét. Tisztelettel gondolok mindenkor az ővele töltött nyári délutánra. Most, hogy gyászolja őt a tudós világ, magam is" odahelyezem az emlékezés koszorúját neve mellé. S e néhány gondolaton elmélkedjünk mindannyian. Dr. Kédey Pál — Mik voltak a pozitív építő munkák? — 1962-ben 100 éves orgonánkon generáljavitást végeztünk. 1963-ban a templom belső terét festettük. 1965—66- ban a nagy parókiát hoztuk rendbe. Szigetelés, festés. Valamikor egy parókia volt. Most középen kettéosztottuk úgy, hogy fele maradt a lelkészlakás, másik felében ima- terem és egybenyitható hivatalok vannak. 1967—1970-ig templomunk külső tatarozását végeztük. A toronysisaktól a tetőkön át, a templom kőműves munkáin, ablakain, kerítésén át, új betonjárdáig. Még a nagy templomkertben van egy kis munkánk. — Sokáig tartott ez a munka és mennyibe került végül is? — Bizony 10 évre való munka volt. Összesen közel 600 000 Ft-ba került. Megkérdezem azt is, hogyan viszonyultok a közegyházhoz és országos célokhoz? — Minden évben 25—26 000 Ft-ot fizetünk be felsőbb szerveinknek. Különösen nagy érdeklődést mutat a gyülekezet a jövendő igehirdetők, a teológusok iránt. De ugyanígy Vietnam megsegítésére, a Jordániái menekültek céljaira is szépen adakoztak. Az árvízkárosultakra az elmúlt évben közel 5000 Ft-ot adakoztunk. —- A Sajtóosztály kiadványaival hogyan álltok? — Minden kiadványt megkaptunk. 1967-ben például az Evangélikus Életre 43 előfizetőt szerveztünk. Az elmúlt két év szeretetvendégségein 12 db „Irgalmadat éneklem” című kiadványt sorsoltunk ki. — Egyedül végzed a munkát? Vannak segítőtársaid? — Elsősorban feleségem és a gyülekezet vezetősége, de az énekkar tagjai, szeretetvendég- ségeken az asszonyok is nagyon nagy buzgósággal tevékenykednek. — Miben foglalnád össze eddigi közel 25 esztendős tapasztalataidat? — Egész Tővídee* afcbeee Imádkozzál és dolgozzál! Imádkozzál és dolgozzál
