Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-17 / 3. szám
A tokorcsi híres harangról „Karácsonyi Celldömölk egyik filiája To- korcs. Csak egy ugrás egyik a másiktól. Tokorccsal meg már szinte teljesen összeépült Üj- mihályfa. Ez utóbbinak pedig már csak múltja van, jövője nincsen. A hegy felé fekszik, arra sincs már út tovább, így nem is adnak már ki a hivatalosok se építési, se temetkezési engedélyt arra a területre. De Üjmihályfán van még egy harang, amely előbb-utóbb „útnak Indul a község közepe felé” — mondják az amavaló- siak, hogy társa, ,és testvére legyen a tokorcsi híres harangnak. Ámbátor az a nevezetes tokorcsi harang is arra vár, hogy helyet kapjon valahol, mert a mostani igencsak bizonytalan ... Volt annak a tokorcsi harangnak háza, kőből épített harangláb, nem is akármilyen, de le kellett bontani. Szélesítették a főutat 1952-ben, s akkor kezdődött a harang bizonytalan sorsa. Hirtelenjében faragtattak a hívek haranglábat, fel is állították azt szemben a kicsi, de igen szép templominál, az akkori harangozó udvarában. De persze, csak úgy, „ideiglenesen”. Az évek közben múltak, s már úgy tűnt, hogy úgy lesz, ahogy volt, s mert jó volt, jó is marad, azaz megsíokta a harang is, meg a gyülekezet is a harang helyét. Akkor történt azonban, hogy a harangozó eladta a házát, éspedig a jelen esztendőben. Az új háztulajdonos is evangélikus ugyan, de az új helyzet mégis felvetette a kérdést, végül is mi legyen a haranggal? Mert azért az a tokorcsi harang, ha nem is nagy, minthogy az átmérője mindössze 35 centiméter, de mégsem akármilyen harang. A nagysága ugyan kicsinység, de a kora, az mégiscsak valami más ... Erről Patay Pál tudós kutatónk „A homokbödögei harang” című tanulmányában írt, amely 1965-ben jelent meg Veszprémben. Már a tanulmány bevezetőjében is van két érdekes mondat, amely így hangzik: „A múltban a falunak, mint közösségnek, nagyobb szüksége volt harangra, mint az egyházaknak. A mindennapi élet rendjét irányította a harangszó ...” NGELl KUS FÖLDRAJZ A katolikus mediterrán I. Spanyolországtól a protestantizmus az inkvizíciót és a jezsuita rendet kapta. Mindkét intézmény olyan súlyos sebeket ejtett a protestantizmuson, hogy azokat alig tudta kiheverni hellyel-közzel. És hozzá kell tennünk, e két intézmény nemcsak szűkebb hazájában vetette dühödten magát a protestantizmusra, hanem mint Róma kitűnő fegyvere, mindenütt, ahol a katolikus hiten belül jelentkezett a szabad gondolkodás, ill. a reformáció. Az azután természetes, hogy elsősorban szülőhazájában tombolt a legkegyetlenebbül és olyan tartósan, szívósan, hogy szinte napjainkig alig szólhatunk vallásszabadságról az ibériai félszigeten. Pedig a reformáció úgy jelentkezett ott is, mint Európa egyéb országaiban. Wittenberg- ben spanyol diákok tanultak csakúgy, mint Európa más nemzeteinek fiai. Sőt a korai reformációs hullámok is elérték a spanyol földet. Nem volt érintetlen az albigensektől, waldensektől, Wiclif és Húsz tanainak is akadtak követői. A XIII. században éppen az előzőek, valamint a mórok és zsidók ellen állították fel az eretneküldöző inkvizíciót. A XVI. században Luther tanítása igen kedvező fogadtatásra talált nemcsak a kolostorokban, hanem az országnak majd valamennyi tartományában. Sevilla, és Valaxiolid voltak ez időben a reformáció központjai. II. Fülöp alatt azonban az addig virágzó protestantizmust szinte maradék nélkül felszámolták. A hírhedt „autodaíék”, az „eretnek lutheránusok” megégetése nemzeti tinnepszámba ment. Ilyenkor nemcsak spanyolokat, de külföldieket is égettek, ha kiderült róluk, hogy evangélikusok. A félsziget egykor a római birodalom tartománya volt. A hagyomány szerint Pál apostol is járt itt, sőt a legenda szerint Jakab, a Zebedeus fia végezte a missziót. Rómától a gótok hódították el a III. század végén. A IV.—V. században a keresz- tyénséget Árius és a Rómához hű elemek vitái jellemzik. A VIII. században teljes a spanyol félsziget tragédiája. A mohamedán arabok meghódítják Gibraltártól egész a Tajo- ig szinte az ország felét és tartósan berendezkedtek a Pireneusi-félszigeten. Az arab előretörést Martel Károly akasztotta meg a Pireneusokban. A nemzeti ellenállás hősei, mint pl. Don Rodrigó Diaz, próbálják a mohamedán terjeszkedést meggátolni. Az egyház északra szorul, délen a félhold veszi át az uralmat. Csak a XIV. században törik meg az arab hatalmat, de teljes kiszorításuk a félszigetről sokkal később megy végbe. Az egyház ismét hatalomhoz jut, de tartósan kénytelen együttélni a mórokkal és a zsidókkal. Aragóniái Ferdinánd és castíliai Izabella vetnek véget a mór uralomnak. Ezután Spanyol- ország a német-római birodalom része. A hatalom tetőpontjára Spanyolország a XVI. század végén II. Fülöp alatt jutott. Korlátlan nagyságú gyarmatbirodalma, Fülöp házassága angliai Erzsébettel, lepantói győzelme a török flotta fölött, legyőzhetetlen Armadája a Föld legnagyobb hatalmává tette. Ez idő alatt irtják ki a protestánsokat, de a mórokat és zsidókat is a félszigeten. De míg egyfelől győzelmeket és sikereket könyvel el a birodalom, addig másfelől a katasztrófa jelel is mutatkoznak. Az Armadát legyőzi Anglia és a vihar, s a világuralom is alkonyához ér. S mialatt halódik a birodalom, a romokon a legpazarabb virágok nyílnak ki. A szellemi élet késői reneszánszával jelentkezik a félsziget. A sort Cervantes Don Quijoteja nyitja meg, s folytatódik Lope de Vega- val, Calderon-nal, az irodalom berkeiben, El Greco, Velasquez, Murillo, mint festők jelentkeznek az „aranyszázadban”. S míg Európa belsejében dühöng a vallásháború, addig itt regények, drámák, költemények, misztikus vallásos vizió- jú képek, madonnák születnek, melyekkel gazdagodik az európai kultúra. Ezzel azután Spanyolország ki is adta, ami benne volt. A Habsburgokat francia Anjouk követték, szürke, névtelen uralkodók. A kirabolt Amerika kincseit eltékozolták, a félsziget lakói nyomorognak, nélkülöznek. Napóleon meghódítja, de megverten el is hagyja a sziklás, gerillákkal teli országot. Egyetlen nemes cselekedete volt: megszüntette az inkvizíciót. A 20. század elején megdöntik a királyságot, 1931- ben köztársaság lesz. 1936—39- íg polgárháború tombol, és azóta Franco fasizmusa van uralmon. A 19. század második felében újraszerveződnek az evangélikus gyülekezetek, külföldi evangélikusok (német, svájci, francia, amerikai) politikai és anyagi támogatásával Ez a „második reformáció” a Pireneusi-félszigeten. Persze a katolikus egyház, amely szoros kapcsolatban állt mindenkor az állammal, mindent megtett, hogy az evangélikusok lélek- zethez se jussanak. A zavaros belpolitikai helyzetben adminisztratív eszközökkel vetettek gátat az evangélium terjedésének. A polgárháború utáni szakasz, 1939—45-ig volt a legnehezebb. Az országban bezárták a protestáns templomokat, istentiszteletet nem volt szabad tartani. 1945 után is csak lassan oldódott a szigorú elnyomás. 1948 óta a különböző protestáns egyházak ökumenikus tanácsban képviseltetik magukat. S míg Spanyolország, ez a 31,5 millió lakosú ország jogilag el nem ismeri az evangélikus egyházat, addig kérdéses marad szervezete és lé— lekszáma is. Dr. Rédey Pál A tanulmány lényegében Heroldt Balthazárról szól, aki 1625-ben született Nümberg- ben. Pozsonyban, majd Bécs- ben munkálkodott, s foglalkozására nézve híres „harang-, ágyúöntő és szoboröntő” volt. Patay Pál munkájában felsorol 18 harangot, amely Heroldt műhelyeiből került ki, és a tizenegyedik helyen áll a tokorcsi híres harang, illetve a harangra vésett következő szöveg: „GOS MICH BALTHASAR HEROLDT in PRESBVRG 1656” azaz, ” Heroldt Balthazar öntött engem Pozsonyban 1656.” a Harang ma is még megvan, égyaránt használják a katolikusok és evangélikusok” — írta még Patay Pál. Szóval az a kicsi, híres harang Tokorcson idestova 314 esztendős! Hej, de sok bánatot és örömöt harangozott bele az emberek világába! Keltegette őket hajnalban, este imádságra hívott, meg megszámlálhatatlanul sok istentiszteleti alkalomra ... így hát 1971-ben lesz 315 éves, és most arra vár, hogy olyan harangházat kapjon, amelyben elfér az újmihályfai is, a fiatalabb is, és attól kezdve együtt szolgálhatják Istent és az embert. Én biztos vagyok abban, hogy a két harang egy napon ott szólal meg a templom előtt, s a gyülekezet, amely körülveszi örömében sir is, meg nevet ... Horváth András A kőszegi gyülekezet gondnoka átadja a templomkulcsot D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek a megnyitás kérésével A felújított kőszegi templom / Újévi fogadás Erzsébetvárosban Budapest VII. kerületében, amelynek régi neve Erzsébetváros, a kerületi Tanács VB- elnöke, dr. Aibner Pál, fogadást adott a kerületben működő egyházak vezető lelkészeinek. A szívélyes fogadáson tájékoztatta a lelkészeket a kerület problémáiról, s a lakosság érdekében való egy üt t- munkálkodásra hívta az egyházakat. A szíves köszöntő szavakra az egybegyűlt lelkészek nevében Szamosközi István református püspök válaszolt, s ajánlotta fel készséggel az együttműködést. A fogadáson jelen volt Grnák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, és Tural István fővárosi egyházügyi tanácsos is. Egyházunkat az együttléten D. Koren Emil püspökhelyettes képviselte. A kerületi Tanács VB-elnö- ke bemutatta a lelkészeknek a kerületi Tanácsnál bevezetett űj gyorsított ügyintézést A Tanács épületének előcsarnokában egy „elosztó” tisztviselő, s négy szakterületen rendelkezésre álló tisztviselőnő azonnal intézi a szükséges ügyeket, s így a feleknek nem kell az épület labirintusában keresgélniük a különböző irodákat Az új adminisztráció bevezetésének első napján 700 ügyfél ügyeiből ötszázat tudtak azonnal elintézni, s csak 200-nak kellett az Illetékes irodába mennie. A gyorsított ügyintézést a kerület lakossága igen nagy örömmel fogadta. GRAHAM ADÓSSÁGAI Mint arról lapunk olvasóit annak Idején tájékoztattuk Billy Graham amerikai baptista evangelizátor „Euro 70” elnevezéssel nagyszabású evan- gélizációs kampányt bonyolított le 1970 áprilisában a dort- mundi Westfal-Csamokban. Az evangélizációs kampány költségeinek az elszámolására most került sor, és kiderült, hogy Graham nem kevesebb, mint 365 000 nyugatnémet márka adósságot hagyott hátra. Új Szokolay-mű bemutatója a Deák téren Ritka zenei eseménynek lehettek részesei azok, akik Advent negyedik vasárnapján meghallgatták a Lutheránia szokásos karácsonyi egyházzenei estjét. Ez alkalommal nemcsak a Lutherániától ismert és várt klasszikusok szerepeltek a műsoron, hanem ott láttuk a meghívón egy mai magyar zeneszerző. Szokolay Sándor nevét is. Művének címe mellett ott állt a „bemutató” szó. Sokakat, főként zeneértőket és hivatásos muzsikusokat ez hívott a zenei áhítatra. Szokolay Sándort nem kell bemutatnunk újságunk olvasói előtt. Két operája: a Vérnász és a Hamlet nemcsak idehaza, de Európa-szerte ismertté tette nevét. A fiatal zeneszerzőnek operáin kívül komponált műveit nehéz lenne felsorolni. Kórusművek és hangszerszólók, versenyművek és filmzenék, mind bizonyságai a gazdag fantáziájú alkotókészségnek. Ez év őszén a Szokolay-mű- vek sora egy újjal gazdagodott, elkészült a Karácsonyi pásztoréi. Ezt az azóta már bemutatott és méltán nagy sikert aratott művet szeretnénk most ismertetni lapunk olvasóival. A szerző a Karácsonyi pásztoréit Weltler Jenőnek és a Lutheránia énekkarnak ajánlotta, s így kívánsága szerint a Lutheránia mutatta be, Weltler Jenő karnagy vezénylésével a Deák téri templomban. A szerző legnagyobb örömére az szolgált, hogy noha az énekkar számára a mű stílusa szokatlan volt, mégis kiváló előadásban tolmácsolta a nehéz művet és mondanivalóját is maradéktalanul megszólaltatta. A karnagynak átnyújtott példányról idézem a teljes címet: „Karácsonyi pásztoréi Jézus születéséről, hat tételben, bibliai sorok alapján és egyházi népköltészet nyomán vegyeskarra, orgonára és zenekarra.” Az első tétel a betlehemi mezőkre vezeti a hallgatót: a sötét éjszakában pásztorok tanyáznak ott. A basszusok komor osztinátöja nemcsak ennek az éjszakának, de egy korszaknak, a Krisztus születése előtti időnek hangulatát is érzékelteti. Mélyből támadó forgószél zúgásához hasonló az a néhány ütem, amely a sötétből az angyalok megjelenésének fényességét vetíti a hallgatók elé. A pásztorok döbbenetét szaggatott akkordok festik, majd megszólalnak az angyalok, mintegy kontrasztképpen, leheletszerű finomsággal: „Ne féljetek, mert, nagy örömöt hirdetek néktek!” E szelíd ének fokozatosan válik örömhírt hirdető zengéssé: „Megszületett a Megváltó, Jézus Krisztus!” Amilyen hirtelen támadt az angyali seregekkel a fényesség, olyan hirtelen ér véget e nagyszerű jelenés. Most a pásztorok Alleluja és Ámen szavai visszhangozzák az angyalok örömhírét, majd e visszhang szétterül a bethlehemi mezőkön, és a káp- rázattól vakult szem újra csak a sötétet látja. Szokolay Sándor ebben a tételben a Lukács evangéliuma 2. részének 8—11. verseit dolgozza fel. A bibliai szövegnek zenei kompozícióban való ilyen teljes feloldódását — mint ebben a műben — ritkán hallhatjuk. Szokolay megoldásaival sokszor túlmegy a hagyományokon: pl. az evangéliumi szöveget nem evangélistával, hanem alt kórusszólammal énekelteti. A Glóriát sem komponálja meg, a jubilálási más szövegrészekre bízza. A következő három tétel három népköltési anyagot dolgoz fel. Az első a jól ismert „Csor- dapásztorok”-at szólaltatja meg háromszólamú női karon, színes harmóniai fordulatókkal érzékeltetve a karácsony melegségét, meghittségét. A második egy groteszkül hangszerelt felelgetős gyermekdal: „Juhászlegény, láttad-e, merre mentek a pásztorok?” Humor és naiv játékosság sugárzik e tételből. A harmadik népköltési anyag kétszólamú feldolgozását szordinált trombita, harangjáték és csengő orgonahang kíséri. Gyermekien tiszta öröm, csillogás! Szokolay ebben a három tételben az egyszerű ember karácsonyának három profilját mutatta be rendkívül szellemesen, s egyben a magyar népnek a karácsonyhoz fűződő bensőséges kapcsolatára is rávilágít Az utolsó népdalfeldolgozás kettősponttal végződik, és így kapcsolódik az ötödik tételhez, egy zseniálisan szerkesztett fúgához. A téma csupa lendület, ujjongás: „Es aranyat, tömjént, mirhát vittek.” Ellenpontját a „leborulva tisztességet tettek” (Máté 2, 11.) szavakból formált motívum adja. A fúga meglepő harmóniai fordulatokkal jut el a jubiláló csúcspontra. Mint utószó zárja a frappáns tételek füzérét az utolsó. Szövege az ősi keresztyén liturgiában a Glóriát követő Laudamus Te-re emlékeztet. Ez a tétel nemcsak zeneileg zárja tökéletesen a művet, de teológiai suminázás is egyben: „Ki érettünk megszülettél, a keresztfa oltárán bűneinkért megfizettél. Názáreti Jézus.” Igazi lutheri gondolat fejeződik ki ebben a megoldásban: lehetetlen ügy beszélni, muzsikálni a karácsonyról, hogy ne emlékeznénk meg annak végső értelméről, a keresztfáról. Luther is így prédikált, Bach is így vallotta zenéjében az összefüggéseket. Szokolay Sándor, az evangélikus zeneszerző is csak így érezte müvét igazán befejezettnek. A templomi előadásoknál nem szokásos a taps, és nem is szoktunk sikerről beszélni. Ez alkalommal azonban elmondhatjuk: az előadás nagy sikert aratott. Az osztatlan elismerés hangját hallottuk minden korosztálytól. Nem hinnénk, hogy csak a szerző nevének szólt az elismerés. A szerző korábbi nagy alkotásaival egyszövésű nagyszerű műnek szólt elsősorban. Másodsorban annak a ténynek, hogy megszületett az a magyar egyházzenei mű, amely utat mutat és a felvetődött kérdésekre felel: Merre lépjen tovább a mai magyar egyházzene? Igazuk van-e azoknak, akik a jövőben sem akarnak másról tudni, mint a klasszikusokról, Sohützről, Bachról? Vagy talán azoknak higgyünk, akik az avantgarde mindenáron újszerű, sokszor riasztó megoldásaitól várják az egyházzene megújhodását? Vagy talán szóljunk a beat nyelvén? Szokolay Sándor a negyedik irányban indult el. A zenei gondolatok mai kifejezésformáját keresve a legnemesebb hagyományt folytatja, s igazán korához szóló, a mai zenehallgatót megragadó, rendkívül szuggesztív, realista muzsikát alkotott. Méltán jegyezte meg egy mértéktartó zenetudósunk: „Ezzel a fajta zenével tartozott zeneszerzőink mai generációja, régóta.” Reméljük, hogy a Karácsonyi pásztoréi, amely pályafutását a Deák téren kezdte, rövidesen közkincs lesz. Az iránta megmutatkozó nagy érdeklődés arra enged következtetni, hogy partitúrája nemsokára többnyelvű kórusszólamokkal lát majd napvilágot, s öregbíti a világban hazánk zenekultúrájának becsületét. Trajtler Gábor Az épülő ház Az épülő ház nagy falába Isten csak téglának rakott. Parányi helyet tölt be vélem, Nem bízott rám semmi nagyot Nem vagyok alap gránitkője, Agyagból égetett az Űr Köményre köznapok tüzénél. Hogy hordozzam hangtalanul Sok szürke kis életnek terhét... Könnybe falaz és megaláz. De titkos tervét már megértein És látom: büszkén áll a ház. Rumi Erzsébet
