Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-17 / 3. szám

Küldetésben Jn 4, 31—38 Hitbeli dolgokról beszélgetve, vagy közös keresztyén állás­pont kialakításáért fáradozva gyakran akadunk el a hitbeli látások különbözőségein. Mintha a keresztyénségen belül ki-ki azt válogathatná ki az ige üzenetéből és azt vállalhatná a cse­lekvés kötelezettségéből, ami neki tetszik. Az oltárnál felolvasott lekció arra tanít, hogy lehetnek kü­lönbözőségek Isten elhívó és szolgálatba állító Szentleikének gazdagsága szerint. A döntés és a cselekvés többféle lehetősége ózonban nem engedi meg a szabadosságot. A legfontosabb, amivel számolnunk kell az, hogy küldetésben vagyunk. Annak akaratát kell cselekednünk, aki elküldött ben­nünket, és az Ö dolgát elvégeznünk. Ez egyrészt azt jetenti, hogy döntéseinket és cselekvésünket újra és újra az ige kont­rollja alá kell állítanunk, másrészt, hogy mindenben a legtöké­letesebbre és legteljesebbre kell törekednünk. Ez pedig azt je­lenti, hogy a küldővel megszakítatlan közösségben és az ügy iránti odaadó szeretetben kell élnünk. Enélkül éppen úgy nem lehet helyes és jó a szolgálatunk, mint ahogy a test sem élhet a mindennapi kenyér nélkül. Küldetésünk nem egyedülálló, hanem beleigazodik egy hosszú láncolatba. Ha nem becsüljük meg és nem vesszük számításba azt, amit Isten előttünk és körülöttünk másokkal elvégeztet, akkor részben sok felesleges munkát végezhetünk, másrészt szolgálatunk kiszakadhat as egészből, az egy Lélek által irányí­tott egy szolgálatból. Küldetésünk célja és jutalma az aratás. A magvetés és nö­velés hosszú folyamata után Isten beérleli mindannak a gyü­mölcsét, amit sok-sok munkása által végeztetett az idők folya­mán és aminek legdrágább magvetése Jézus Krisztus áldozati halála és dicsőséges feltámadása. A vége pedig az örök élet. Az örök élet azonban itt kezdődik. Ki-ki cselekedetei szerint veszi jutalmát. Ezért nem mindegy, hogy mit értünk meg a hir­detett igéből és mit valósítunk meg Isten akaratából. Ezért nem mindegy, hogy az ö küldetése alapján hogyan teszünk eleget szolgálatunknak. Isten azt akarja, hogy az aratás napja mind­annyiunk számára a boldog beteljesedésnek, az aratók örömé­nek napja legyen. _____________ Mezősi György IM ÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Megismerhetővé tetted számunkra, sőt szí­vünkbe írtad akaratodat. Jézus Krisztus által megmutattad törvényed érvényességét és felelősségünket. Munkáld bennünk, hogy életünk akaratodat szolgálja: készek legyünk minden jóra, azt tegyük, ami kedves előtted, és dicsőítsünk téged itt a földön és az örökkévalóságban, ámen. l eli kántori tanfolyam Foton November 17-én kezdte meg munkáját Foton az évente is­métlődő négyhónapos téli kán­tori tanfolyam. A tanfolyam 19 hallgatója közül 5 bentlakó, 4 megszakításokkal bentlakó és 10 bejáró. Az oktatás munkáját Trajtler Gábor lelkész-orgona- művész és Kiss János gondnok végzi. Bibliaismeretet Bohus Imre fóti lelkész tanít. A részt­vevők három csoportra oszla­nak: I. éves 5; II. éves 11; III. éves 3. A tanfolyam ünnepélyes megnyitását december 5-én, szombat délután tartották. „Az egyházi ének, kántorképzésünk elmélyülő munkája egyik jele az élő Jézus jelenlétének evan­gélikus egyházunkban” — mondotta Benczúr László lel­kész, az Országos Kátorképe- sítő Bizottság előadója meg­nyitó igetanulmányában. Jé­zus jászla mellett nagy muzsi­kusok térdeltek le: Bach, Ko­dály, Stravinszky, Pablo Ca­sals és még sokan. Mária je­gyesén, a szótlan József példá­ján mutatta meg, hogy egé­szen szürke emberek ajkán is ének születik Jézus jelenlété­ben. József éneke csupán egy szóból állott: Jézus! A magas­ban internálják először ezt az éneket, de lehet a mélybe, hogy nagyok és szürkék ajkán egy szívvel zengjen: Dicsőség, Bé­kesség, Jóakarat. Trajtler Gábor Ismertette egyházunk terveit az országo­san egységes gyülekezeti éne­keskönyv megjelentetésére. Kiss János a Déli Egyházke­rület tanácsüléséről számolt be, ahol D. Káldy Zoltán püs­pök behatóan foglalkozott egy­házunk kántorképzésének kér­déseivel. December első napjaiban, amikor heves szélvihar kísére­tében érkezett meg a késleke­dő tél, a fóti otthon kertjében egyik hatalmas jegenyefa tö­vestül kidőlt. Nem az épület­re esett. Semmiben sem tett kárt. A tanteremben nyugod­tan folyik tovább a munka. De az alagsorban is. Itt igen je­lentős eseményre, két külön bejáratú, zuhanyozókkal fel­szerelt fürdőhelyiség kialakí­tására készülnek. Az elektro­mos szerelés már elkészült. Az építőanyagok helyszínre kerül­tek. De jó lenne, ha nyáron már üzemelni tudna! A kán­torképzés színvonalán már so­kat emeltünk. Most — az orgo­nák beszerzése után — az ott­hon berendezésének a színvo­nalán lehetne ismét emelni egy kicsit. „TEOLÓGIAI SZEKCIÓK” A KELETNÉMET EGYETEMEKEN Az egyetemi reform kereté- en megszűntek a keletnémet gyetemeken a Teológiai Fa­ultások, és mint „szekciók” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 fognak a jövőben továbbra is az egyetemeken működni. Megreformálták az új szek­ciókon belül az előadás mód­ját, és rendszerét is. összevon- tabban adják elő a tanulmá­nyi anyagot, félév közben is ellenőrzik a hallgatók előme­netelét. Magát a tanulmányi anyagot is aktuálisabbá akar­ják tenni, s ezen belül különö­sen is fontosnak tartják az egy­ház legújabb történetét, és az ökumenizmus kérdéseit. A kiképzésnél szorosan kap­csolják egymással az elméletet és gyakorlatot és a hallgatókat a szocialista társadalmi rend felelősségteljes állampolgárai­vá alcarják nevelni. — jelen­tette ki a jénai Teológiai Szek­ció dékánja. ® 71.0092 Athenaeum Nyomda. Budapes« Rotációs magasnyomás r Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Olaszország protestánsai az 1929-es konkordátum érvényte­lenítését követelik, mert ez a konkordátum ellentmond az egyenrangúság és vallásszabad­ság alapelveinek Olaszország­ban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. január 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Aradi András, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10. dr. Rédey Pál, de. 11. dr. Rédéy Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. szere- tetvendégség: Balikó Zoltán. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Ba­ranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz" László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlctelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV Telep de. 8. Rákos­palota Kistemplom de. 10.s du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, dü. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vára- dy Lajos, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XÍI. Tartsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. lí. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elémér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. Reuss András, de. fél 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Irpre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Buílafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11., du. 5. ökumenikus imahét megnyitó. D. dr. Ottlyk Ernő. Örömömet az égig dobom Uram, örömömet az égig dobom, akár a madarak. Az éjszaka elszállt, örülök a fénynek. Micsoda nap, Uram micsoda nap! A harmatot leégette napod a fűről és szívünkről. S ami be­lőlünk most előjön, ami itt van körülöttünk e reggelen, az a hála. Urunk, köszönünk mindent, mindent. Uram, köszönöm mind­azt, ami vagyok: testemet, melyet magas-vállasra növesztesz, noha elég vékony a koszt az iskolában, s noha apámnak nincs munkája. Nő, csak nő a testem, ha maláriás is a vére. Uram, megköszönöm azt is, hogy szünidőben kifogtam azt a vasúti munkát. Jó pénzt kapok most. Apám ládájában most már megvan az érettségi-költség. Megengedheted, hogy feltörjek, de tudom, hogy magasabbra úgysem növök, mint a Te fáid. Uram, oly vidám vagyok ma reggel. Madarak, angyalok éne­kelnek, ujjongok én is. A Mindenség és szívünk nyitott kegyel­med előtt. Érzem testemet és hálát adok. Nap égeti bőröm, kö­szönöm. Partnak gördül a tenger, a hab a házunkig csap, kö­szönöm. Uram, őrülök a teremtésnek. És, hogy Te ott vagy mögötte, és mellette és előtte és fölötte, és bennünk. Uram, napod szelíden áll az égen, előcsiklandozza a füvet meg a kasszava cserjét az iszapból, virágot rak rájuk, mahagó­nit ránt elő belőle, madarakat dob az égre és elődobolja belő­lünk dicséretedet. örülök, Uram, örülök és örülök. A zsoltárok szeretetedről énekelnek, a próféták hirdették, mi pedig megtapasztaltuk. Kegyelmedben minden nap karácsony, húsvét, pünkösd, és mennybemenetel. Uram, örömömet az égig dobom, akár a madarak. Szerete- tedtől csillámlik ez az új nap, sistereg, pattog és ujjong. Min­den napot Te alkotsz. Es számon tartasz minden napot, mint fejemen a fodrokat. Halleluja, Uram halleluja Jézus Krisztus által. Ámen. „Fiatal afrikai keresztyének imádságai”-ból fordítot­ta: Bodrog Miklós —■ Vízkereszt után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 12, 6—16; az igehirdetés alapigéje: Jn 4, 31 —38. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 31-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pe- tőfi-rádió és az URH-adó. — porrogszentkirAly. December 6-án szép ünnepe volt a gyülekezetnek. A hívek áldozatkészségéből felújított orgonán hangversenyt adott Trajtler Gábor orgonamüvész lelkészünk. Igét hirdetett Du- bovay Géza esperes. Ez alka­lommal köszöntötte az esperes és Pliszár János gyülekezeti felügyelő Lágler Béla lelkészt, aki 40 éve szolgál a gyüleke­zetben. — SZÜLETÉS. Aradi And­rás budapesti segédlelkészék- nek december 16-án második gyermekük született. Neve: GYÖRGY. — JUBILEUM. Lányi Ödön, a Borsod—Hevesi Egyházmegye felügyelője most töltötte be életének 90. esztendejét. Ebből az alkalomból az egyházmegye és a miskolci gyülekezet részé­ről — melynek hosszú évteze- deken át pénztárosa volt — küldöttség kereste fel, hogy Is­ten áldását kérjék életére. — HALÁLOZÁS, özv. Zá­hony Dezsőné, az egykori diós­győri igazgató és kántor-tanító özvegye, lapunk hűséges olva­sója, hosszú szenvedés után 95. életévében elhunyt. Temetésén Pásztor Pál esperes és Tarjáni Gyula diósgyőri lelkész szol­gált. —■ K. Lapu Mária, a tisza- földvári gyülekezel hűséges és áldozatos tagja, hittel és bé­kességgel hordozott hosszú be­tegség után életének 80. eszten­dejében november 26-án el­hunyt Boldogok, akik az Or­bán halnak meg... — Tóth Antal, az orosházi gyülekezet felügyelője 77 éves korában elhunyt. Temetése a gyülekezet nagy részvéte mellett történt. Közel negyed­századon át volt az orosházi gyülekezet köztiszteletben álló előbb másodfelügyelője, később felügyelője. „Az Űrhoz ragasz­kodott és el nem hajolt tőle, és megőrizte az ő parancsait. És vele volt az Ür mindenütt és ahova csak ment, előmenetele volt.” — Vízi Jánosné, sz. Révész Erzsébet, a béri gyülekezet te­vékeny tagja 77 éves korában december 18-án elhunyt. Teme­tése december 20-án volt Béren nagy részvét mellett. „Ama nemes harcot megharcoltam.” — Neszmélyi Péter ny. igaz­gató kántor-tanító, a vadosfai gyülekezet legnagyobb libájá­nak, a mihályl filiának hosszú évtizedeken keresztül volt hű­séges kántor-tanítója, eletenek 84. évében Mihályiban elhunyt. Temetése a gyülekezet, a falu és tanítványai nagy részvéte mellett december 13-án volt Mihályiban. Koporsójánál Sü- meghy József vadosfai lelkész hirdette a feltámadás evangé­lium^:. Bognár Lajos tanár pedig a tanítványok és munka­társak nevében emlékezett meg hálás szavakkal a hosszú, pél­dás életről. Egy német katolikus püspök az első világháború után ünne­pi ebédre kapott meghívást. Vele szemben ült a főrabbi. A püspök látta, hogy a főrabbi egyes ételekből, amelyek val­lása törvényei szerint nem vol­tak számára „tiszták”, nem evett. A püspök humorizálni akart és átszólt az asztal fö­lött: „Mondja csak, Főrabbi Űr, mikor fognak a zsidók velünk keresztényekkel egy tálból en­ni?” A főrabbi így válaszolt: „Az ön esküvőjén, Püspök Úr!” Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. (Jn 1, 17) VASÁRNAP. — „A násznagy pedig megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnét van, de a szolgák, akik a vizet me­rítették, tudták”. (Jn. 2, 1—11) Ugye, minden olvasó Testvé­rem számára magától értődő, hogy Jézus egészen természetes módon részt vész mások örö­mében: mai ünnepeinkben is együtt örül velünk, sőt nem is csak passzívan, hanem tevéke­nyen. Idézett versünk a történet érdekes vonása: aki tanúja Jé­zus cselekvésének, az tudja, hogy honnan származik az öröm. — Körülöttünk is sókan örülnek, akiktől semmiben sem különbözünk, csak abban, hogy nekünk van egy plusz örömünk: Jézus Urunk jelen­léte feletti tudatos örülés. HÉTFŐ. — „Senki sem varr új posztóból foltot ócska ruhá­ra.” (Mk 2, 18—22) A kép any- nyira hétköznapian szemléle­tes, hogy önmagáért beszél. Jézus vigyáz a megrepedt nád­szálra, az emberre, mely olyan, mint a leszaladt harisnya s a kilyukadt zokni. De néha van úgy, hogy nem érdemes to­vább foltozgatni, hanem ki kell dobni és újat venni. — A filozó­fusok szerint az ember egy kis pedagógiával, meggyőzéssel, szoktatással ránevelhető a jóra, mert alapvetően azért nem olyan vészesen rossz. Jézus em­berlátása más: az ember vele­jéig romlott, amit nem érde­mes javítgatni. Csak kicserélni. Ez a kicserélődés a naponkénti újjászületés. KEDD. — „Bizony azt gon­doltam, hogy nincs istenféle­lem ezen a helyen!” (1 Móz 20, 1—17) Amikor Sára még csinos fiatalasszony volt s fér­jével külföldre utaztak, Ábra­hám egy cselt eszelt ki. Azt terjeszti, hogy Sára a húga, mert azt gondolja, csak így menekül meg a „biztos nagyon gonosz” ottaniak haragja elől, hiszen egy közömbös testvér nem olyan veszélyes, mintegy felszarvazott férj. — Mi azóta is a cselek nagymesterei va­gyunk, nagy óvatosan sakkoz- gatunk s kombinálunk: hogyan úszhatnánk meg egy-egy veszé­lyesnek tűnő helyzetet. Aztán milyen sokszor kiderül, hogy valójában semmi veszély sincs! Nincs közösségrombolóbb va­lami, mint amikor eleve! rosz- szat feltételezünk a többiekről! SZERDA. — „A férfi elhagy­ja apját és anyját s ragaszko­dik feleségéhez.” (Mt 19, 3—9) Ha fáj is a szülőknek s külö­nösen édesanyáknak (mert fáj!) az a tény, hogy nős fiúk elköltözik hazulról, jó szívvel tudomásul kell venni. Nem pusztán az „élet realitása” mi­att, hanem mert Isten akarata ez az ifjú házasokkal. Az anyóskérdés „isteni” megoldá­sa a külön lakás lenne, hogy tényleg elhagyhassa a férfi a szüleit s ragaszkodhassanak egymáshoz a fiatalok úgy, aho­gyan ők akarnak. Az isteni megoldás megvalósulásáig el­lenben nyitott szeretettel és nagyvonalú megbocsátással lenne szükséges egy lakásban élni anyósoknak és vejeknek. Egymásért. CSÜTÖRTÖK. — „Ha a ti igazságotok nem több az írás­tudók és farizeusok Igazságá­nál, semmiképp sem mehettek be a mennyek Országába.” (Mt 5, 17—20) Melyik a mi „igaz­ságunk”? Vétkeztél ezésezellen a parancsolat ellen!; vagy: egyformák vágyunk, mert én is vétkezem. Te főzted magad­nak, most edd is meg!; vagy: mint a föld sója, az ízetlen éte­lek finomabbá tételét vagyok hivatva szolgálni. ... De Mó­zes a Sínain!; vagy Jézus Krisztus a Golgotán. Csak nem gondolod, höéy ezzel a véle­ménnyel jutsz valamire!; vagy: imádkozom érted s remélem Isten is megsegít. Figyelj ide, majd én (mi) megmondom (-juk) mi a helyes!; vagy: te­kints Jézusra s dönts szaba­don és emberségesen tetszésed szerint. Persze csak ha akarsz. PÉNTEK. — „Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn. 1, 15— 18) Kijelentette. Elmondta, mi van. Megismertette velünk a helyzetet. Ismertette a legfon­tosabb tudnivalókat. Vázolta a legégetőbb teendőket. Beszá­molt arról, ami minket illet. Hírül adta a jó hírt. Nyilvá­nosságra hozta az isteni prog­ramot. „Bedobta” az emberi­ség köztudatába a dolgok lé­nyegét. Odaadta a kulcsot a zárhoz, a kódjelet a rejtélyhez (Chiffre). Megadta a megoldás alapképletét. Elindította az el­ső impulzust. Megfertőzte a vi­lágot az Isten-gondolattal, hogy lázba jöjjünk. (Vagy talán még helyesebb lenne az összes Igét, jelenidőben mondani: azótá U „elmondja”, „megismerteti”, „vázolja”... stb.) SZOMBAT. — „Az újszövet­ség közbenjárójához járultatok, Jézushoz, akinek vére kegyel­mesebben beszél, mint Ábel vére”. (Zsid 12, 18—24) Azért hullott Jézus vére a Golgotán, hogy ne folyjék mai Ábelek vére. Ne folyjék arabok vére Közel-Keleten, ne folyjék zsi­dók vére Buchenwaldban, ne folyjék vietnamiak vére Távol- Keleten, ne folyjék négerek vére Amerikában és Afriká­ban s ne folyjék fehérek vére Európában. Istenem! E héten is Hozzád járulunk, kegyelmes, békét hirdető szavadhoz. Kö­szönjük, hogy Te teszed az első lépést felénk. Bízik László Szó és mosoly John Wesley a XVIII. században élt angol ébresztő erejű prédikátor, a metodista egyház alapítója, so­kat szenvedett kortársainak a gúnyolódásától. Prédikációinak középpontjában a megszentelő- dés állt és ezt akkor a többség nem tudta elviselni. Egyik napon gondolataiba mélyedve sétálgatott egy kes­keny ösvényen. Vele szembe jött egy elegáns úr, aki élni akart az alkalommal, hogy bánthassa. Szétvetett lábbal megállt előtte, majd gorombán így szólt: „Egy bolondnak nem térek ki az útjából!” Wesley szelíden oldalt lépett, kalapját megemelte s így felelt: „Én szívesen megteszem.. X. Leó pápa sokat áldozott a képzőművé­szetekre. Egyszer meglátogatta őt egy diplomata és a fogadta­tás után a pápa személyesen kalauzolta őt a Vatikán termei­ben. Sorra mutatta a csodála­tos festményeket, kincseket és szobrokat. A bemutató után X. Leó csendesen megjegyezte: „Hát így van ez... Én már nem mondhatom azt,, amit elő­döm, Szent Péter mondott Je­ruzsálemben a templom előtt: se ezüstöm, se aranyom nin­csen ...” A diplomata mosolyogva folytatta: „Ez már így van az egész világon, vagy az egyiket vagy a másikat kell választa­nunk, mert ön, Szent Atya, azt se mondhatja el, amit ugyanott mondott Szent Péter a béná­nak: kelj fel és járj!” André páter párizsi igehirdető prédikációi­ban is szokott humoros dolgo­kat mondani és közismert volt éles nyelvéről. Amikor a vil­lám belevágott a párizsi kar­meliták épületébe, a követke­zőket mondta. „A jó Isten me­gint kegyelmes volt a szerze­tesekhez. A villám csak a könyvtárba csapott bele, mely­ben nem volt egyetlen barát sem. De, ha a konyhába ütött volna, mindannyian életve­szélybe kerültek volna.” I. Ferenc Franciaország királya meglá­togatta X. Leó pápát. Roppant meglepte, amikor a pápát pom­pás, drága öltözetében meglát­ta és a következő gunyoros megjegyzést tette: „A Szent­írás i tudósítása szerint egykor régen a lélek pásztorai igen szegényesen és egyszerűen öl­tözködtek ...” — „Ez igaz — válaszolta a pápa — ez még abban az időben volt, amikor a királyok bárányokat legeltet­tek.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom