Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-06-07 / 23. szám
A szövetnek lánggal égjen... Nem mindennapi, s kissé régies szó a „szövétnek”, amit Szőnyi Benjámin énekében énekelünk (590). De bizonyára még ezt is értették, amikor tiszta, jó kiejtéssel énekelték: az én időm, mint a szép nyár ... Barátunk, Voipio Márton tanította meg nekik, és Bárdossy Tibor stipendiáns lelkészünk. Két versszakot is elénekeltek belőle magyarul, kívülről. A huopalahti gyülekezet énekkara járt hazánkban egy hétig, Helsinkiből. Hatvannégyen voltak. Karnagyuk, aki tizenöt éve vezeti a kórust, Ei- no Marviala. A lelkész pedig, akit „kölcsönkértek” erre az útra a szomszéd gyülekezettől, Erkki Arhinmäki. Turistaúton voltak, az IBUSZ szervezésében, s a múzeumoktól — Citadellán át a hűvösvölgyi Nagyréten szabad tűzön főzött gulyásig sok mindent megnéztek, megkóstoltak, s vi- dámodtak a magyar vendégszereteten. Pesten így mondják: „ami belefért” az egy hétbe. A programba belefért több egyházi alkalom is. A finn— magyar egyházi kapcsolatok keretében turistaúton levő egyházi csoportoknak igyekszünk egyházi látóhatárt is nyitni, s ha ehhez finn testvéreink szolgáló készsége is társul, meleg gyülekezeti találkozások születnek belőle. Így volt ezúttal is több helyen. Pünkösd máspdnapján este a rákoskeresztúri gyülekezet örvendett az oltár előtt színes, szép finn népviseletben felállt kórusnak. Az énekszerzők neve még ismeretlenül csengett a gyülekezet fülének, az egy Sibeliust kivéve, s talán Madetoja Leevi nevére is emlékeztek azok, akik énekeskönyvünk -dallamszerzőinek nevét is meg szokták nézni (753). De a dallamok a gyülekezet szívébe muzsikálták a testvérnép szeretetét. Amikor pedig felcsendült a Szőnyi ének magyar szövege, kedves mosolyra gyúltak az arcok, megtört az esti istentisztelet szertartásos kerete, s egyre-másra suttogták a hívek: ezt énekelNGELIKUS FÖLDRADZ BRAZÍLIA Legutóbb rövid képet adtunk Brazília, e legnagyobb latin-amerikai ország történeti, szociális és vallási helyzetéről. Most folytatjuk a kérdés- feltevéssel: vajon a kirívó szociális igazságtalanság, nyomor és éhezés mellett lehet-e hitelképes az egyház szava? A szociológusok egyértelműen szólnak arról, hogy a tömegek névlegesen vallják magukat keresztyéneknek. Mert mi is a helyzet ezen a téren? Josué de Castro írja: „Bátran kell vallanunk, hogy az ígéret földje, ahová csak az elmúlt évszázadban is százmilliók menekültek az európai nyomor szorításából, szintén olyan föld, ahol az emberek ezrei pusztulnak éhen.” Az élelemhiány és nélkülözés okai között társadalmi és kulturális tényezők szerepelnek. Gondoljuk csak el, hogy a fentebb említett Amazónia, több mint 5 millió km2-nyi területén (60 Magyarország!) 6 millió ember él szétszórva. Ez Földünk egyik legnagyobb pusztasága, amelyet csak Afrika, vagy Ausztrália sivatagjaival, Grönland tégrriezőivel hasonlíthatunk össze. De itt nem csupán a természet erői igázzák le a maroknyi népességet, hanem a társadalmi berendezettség következtében szorultak a perifériára és sodródtak az éhhalál karjaiba. Minden állami és technikai segítség nélkül vergődnek és tengetik életüket. Kulturális tekintetben legalább ilyen vigasztalan a kép. Név- leg pl. kötelező a népoktatás. Azonban 100 beiratkozott gyermek közül csak 6 végzi el az elemi iskolát. Az iskola hiánya miatt a tanköteles gyermekek fele már induláskor kiszorul a népoktatásból. A felnőtt lakosság 35%-a analfabéta. Szükségszerű ez az elmaradottság? Természetes-e a kilátástalan nyomor, ha előbb így szóltunk: Brazília a világ egyik leggazdagabb állama? Valóban mérhetetlen és időtlen-idők óta kiaknázatlan természeti kincsekkel rendelkezik és szinte korlátlan lakosság befogadására lenne alkalmas és tudna jólétet biztosítani. Tehát nem indokolt az utóbbi idők demográfiai robbanása következtében meghatványozódott nyomor. Idézzük magát a brazil Castrót: „Minden úgy történik, mintha Brazília még mindig az örökletes kapitányságok 1534-ben bevezetett rendszerében élne. A mezőgazdasági birtokok 60%-a meghaladja az 500 és ezek 20%-a a 10 ezer hektárt. Ezek az adatok jól mutatják ennek a feudális rendszernek kiáltó anakronizmusát a 20. században. A hatalmas földterületű Brazíliában ugyanannyi a mezőgazdasági birtokok száma, mint Franciaországban, amely pedig csupán 6%-a a mi területünknek.” A nagy kiterjedésű jó földelt a kapitalista gazdálkodók és nagybirtokosok kizárólagos tulajdonai, a föld nélküli parasztok pedig jobbágyrendszerben, vagy földmunkásként dolgoznak a gyapot-, kávé-, dohány-, cukornád-ültetvényeken, vagy kukoricaföldeken. Castro nemzeti katasztrófának tartja ezt a rendszert. De mi még másra is felfigyelhetünk! 1962-ig a gazdasági élet fejlesztése főleg külföldi tőkével történt. Dollármil- liárdok árasztották el Brazíliát, ahol kiváltképpen olcsó a munkaerő és a munkabér, és ahol gyökeret tudott ereszteni a Ford, General Motors, General Electric, Krupp és Mannesmann stb. pénze. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődik, de nem a hazaiak javára. Van ebben a gazdasági mechanizmusban valami ördögi ellentmondás. Mert egyfelől a dúsgazdag Brazília fuldoklik a „bőségben”, miközben a nyersanyagok és élelmiszerek világpiaci árát leszorították, a néptömegek pedig másfelől nyomorognak a nyakukba szakadó infláció és súlyos gazdasági krízis terhe alatt. A kapitalista világ szabad prédája jelenleg az ország. Elég, ha arra gondolunk, hogy a reakciós erők 1964-ben a hadsereg támogatásával és az Egyesült Államok bátorításával megdönt- hették Goulart elnök rendszerét, ellenforradalmi terrort gyakoroltak a haladó erők ellen, érvénytelenítették a földreformra vonatkozó, a külföldi tőke beáramlását gátló rendeleteket. A feszült társadalmi és szociális ellentét következtében Brazília szüntelen a forradalom küszöbén áll. Csakis erős és kegyetlen diktatúrával tudja a jelenlegi rendszer visszafojtani a tömegek jogos igényeit. Mint a vulkán kitörése előtt, úgy morajlik Brazília népe. Történtek kísérletek az utóbbi évtizedben arra. hogy alkotmányos úton valósítsanak meg reformokat és változtassanak e kiáltó társadalmi, szociális ellentéteken, de a jelenlegi rendszer a haladás legkisebb mozdulatát is visszaverte. A másik út a forradalom útja. Nem jósolhatunk, de bizonyára feltűnt mindany- nyiunknak mindaz, ami La- tin-Amerikában az utóbbi évtized alatt történt. Latin-Ame- rika az a vulkán, amely minden pillanatban kitörhet. Ez alól Brazília sem kivétel. És amikor a Lutheránus Világszövetség sok-sok tagegyházának delegátusa e társadalmi feszültségektől terhes levegőjű Brazíliában ülésezni fognak, akkor feltétlenül szemben találják magukat ezekkel a kérdésekkel. A túlfűtött atmoszférában nem lehetnek vakok és némák. Látni fognak és mondaniuk is kell valamit. Mindenesetre nehéz szolgálatuk lesz és ezért az evangélikus egyház imádsága fogja kísérni őket, hogy Isten Szentlelke adja meg számukra a bölcsességet az igazság megszólaltatásához. Dr. Redey Pál jék el mégegyszer. Elénekelték. A Bécsikapu téri templomban hétköznap este ellenére is sokan jöttek érdeklődve a hívek, hallgatni á finn testvéreket. Arhinmäki lelkész finn igehirdetése „magyarközeiben” szólt, amikor Jézus szavát idézte: ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mehettek be az Isten országába ... Mert Jézus szavában nem távoli „mennyek” országáról van szó, hanem Isten országáról, amely közöttünk van, itt valósul meg a földön Jézus szavában, közelségében. Ebbe belépni gyermeki szív kell, amely gyermekerényeket csillogtat: előrenéz reménységgel, a holnap felé — tanulékony, nyitott készséggel az újra —, bizalmasabb, melegebb és szolidárisabb a pajtása iránt, mint a felnőttek embertársaik iránt. A Deák téren vasárnap délelőtt énekeltek az istentiszteleten. Kedves színfolt voltak az oltártérben, s Istent dicsérő tiszta hang a liturgia keretében. Nekik kedves élmény volt, hogy keresztelést láttak istentisztelet keretében, számos családtaggal az oltár előtt (náluk más a szokás), nekünk pedig megdobogtatta a szívünket, hogy „természetesen” mindnyájan vettek úrvacsorát Amikor a gyülekezet távozott, kedves kézlengetésük kísérte őket. Szemre igen kicsi volt az a gyülekezet, ahol programon kívül, meg nem rendezetten, a pillanat hatására énekeltek. Meglátogatták a budai szeretetotthonunkat, ahol a kapott tájékoztatás után énekkel köszöntötték az otthon lakóit. Néhány öreg ült hátul a székeken, de a mikrofonon át a szobákban fekvők is hallották az éneket, s ma is melegen emlegetik, hogy a finnek énekeltek nekik. Azt sem rendeztük előre, hogy három gyülekezetben orgonához fűződött a finn énekszolgálat. Rákoskeresztúron ekkor búcsúzott a gyülekezet a régi kis orgonájától. A jóval nagyobb Deák téri régi orgonát építik át hozzájuk. A Deák téren is elbúcsúztatták a régi hangszert: ez indul további szolgálatra Rákoskeresztúrra. A Bécsikapu téren tízéves az új orgona. Ezt ünnepelték, s kedves volt, hogy éppen finnek szolgálata keretében, akiktől sok adomány jött egy évtizede az építéshez. Peskó György orgonaművész előadásában hallottak a finnek is magyar orgonamuzsikát. Az orgonát tervező Peskó Zoltán Chacconne-ját, és Liszt B—A—C—H-ját játszotta, A finn énekkar egy kis csoportja igen tanulságos és egyetértő beszélgetést folytatott a magyar egyház életéről és szolgálatáról. D. Káldy Zoltán püspökkel, s végül ezzel a kis csoporttal értékeltük ki útjukat az utolsó délutánon hosszú beszélgetésben a lakásomon. Az pedig szinte magától értetődő volt, hogy három fiatal stipendiánsunk találko' zott velük, s a kalauzolásban segítettek: Schreiner Vilmos, Kása László és Baranyai Tamás. Egy ellesett pillanat leírásával .hadd zárom a visszapil lantást. A Bécsikapu téri együttlét végén történt, hogy a záró gyülekezeti ének végén vonult ki a gyülekezet. A finnek egy része természetszerűen indult volna arra, ahol bejöttek, az oldalajtóhoz. A lelkészük csendesen odaszólt: — Nézzétek, csak a főbejáratnál vannak perselyek. Menjünk arra, hiszen most az árvízkárosultaké az offertorium. D. Koren Emil Anna-Maija Raittila: NOLI ME TANGERE ( Nem kelt föl még a természet Napja, még csermelyek se csörgedeztek szíved csúcsáról, jég csípi térdedet, hóhegyek szívedet hógörgetegek — már hajolj le Mária, mik ezek a virágok, ezek a rügyek fekete földből, rideg repedésekből „Uram irgalmazz!” — virágok vérpirosak, nalál-h ó- színesek, hajolj le Magdaléna: kinek nyomán nőttek? Nem kelt föl még a természet Napja, csermelyek se csüngnek szíved csúcsáról, csak jég töri térdedet, körülötted hóhegyek, hógörgetegek. De „Uram könyörülj, Uram könyörülj” — virágok nőttek a Kertész nyomain, pirosak, hó-színesek, És nincs más virág, nincs a természet Napja, és ne érj hozzám, de siess Magdaléna, „menj és vidd a hírt híveimnek!” Jánosy István fordítása Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 31-ig küldjék be a Dékáni Hivatalhoz (Buda- I pest, VIII-, Üllői út 24. II.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai vég zettség bizonyítványa, c) helyhatósági, vagy más bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek fog: lalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben, közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket a Teológus Otthonba is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő részletes önéletrajz kíséretében. Mitzenheim püspök szolgálata HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT indult el Mitzenheim püspöki szolgálata a thüringiai tartományi egyházban. A német fasiszták és egyházi szövetségeseik, a német keresztyének, teljes csődbe jutottak 1945. áprilisában. Április 10-én Mitzenheim, eisenachi lelkész, két lelkésztársának kíséretében megjelent a thüringiai egyház vezetőjénél, aki akkor az elnök címet viselte, s a következőket jelentette ki: „Ön mint a fasiszta párt és a német keresztyének képviselője vette át hivatalát, s ilyen értelemben töltötte be azt. Ha valamit egyáltalában tenni akar egyházunkért, ez csak az ön lemondása lehet. Lépjen vissza és bízza meg a thüringiai hitvalló egyházat, hogy vegye át a tartományi egyház vezetését addig is, míg a körülmények lehetővé teszik a helyzet választás útján váló rendezését.” A fasiszta elnök nem mondott le, noha a front egyre közelebb jött Eisenachhoz. 1945. MÁJUS 2-ÁN a fasiszta német keresztyénekkel váló hosszas viaskodás után végre megalakult az új egyházi vezetőség azokból a hitvalló lelkészekből, akik a legnehezebb időben sem váltak hűtlenné az evangéliumhoz, és hazájuk igazi érdekeihez. Mitzenheimet országos főlelkész címmel választották meg a thüringiai egyház vezetőjévé. A püspöki címet 1945. dec, 12-én vehette fel. 54 EVES korában került egyházi vezetői tisztébe. Hosszú évtizedek hűséges szolgálata állt már ekkor mögötte. De most kezdődött élete főfeladata: a belsőleg és külsőleg összerombolt thüringiai egyház újjáépítése. „A barna egyház”, a német keresztyének propagandája által meghamisított egyház, belső megtisztítása volt a feladat egyik része. Másik terület a háború következtében rombadőlt templomok, lelkészlakok újjáépítésp volt. A lelkészi állások ötven százaléka volt üres. Gondolható, mennyi fáradságra, hitre, türelemre volt szükség. FÁRADHATATLAN IGEHIRDÉTÖKENT járta egyházkerületét. Csaknem minden vasárnap gyülekezeti szolgálatban találja őt. Nagy gyülekezet hallgatja igehirdetéseit, előadásait. Szolgálatához tartozik, hogy keresi a helyi községi vagy városi tanácsok- kai a kapcsolatot, hogy a templom és a tanácsháza emberei as emberekért való jó szolgálatok jegyében fogjanak össze és munkálkodjanak közösen. A POLITIKAI DIAKÖN1A, vagy másképpen a közügyekben való segítés szolgálata, Mitzenheim egyik fö célkitűzése. Ezt 1964-ben a thüringiai zsinaton így fejtette ki: „Ha az egyház a közélet aktuális kérdéseiben segít, nem szükséges bibliai idézetekkel alátámasztania szolgálatát, mert az egyház társadalmi és politikai szolgálata máris a Bibliában gyökerezik, amint a felebaráti szeretet jegyében cselekszik, amint a város javát és jólétét szolgálja. A konkrét szolgálatokban az emberi ész és a felebaráti szeretet a keresztyén ember útmutatója.” A NÉMET KÉRDÉS nehéz emberi problémáinak megoldásában ennek a felebaráti szeretetnek a jegyében szállt síkra. 1964. aug. 18-án Wartburg várában zajlott le a nevezetes beszélgetés Walter Ulbricht államelnök és Mitzenheim püspök között. Ennek, a beszélgetésnek nagy szerepe volt abban, hogy a két Németország közötti tárgyalások eredményeként létrejött a nyugdíjkorhatárt elért személyek kölcsönös látogatási lehetősége. A FALUSI EMBER SZERETETE tükröződött Mitzenheimnek abban az útmutatásában, amellyel 1960-ban segítette a tisztánlátást a mezőgazdaság kollektivizálása idején. Jó tanácsa előremutatott a jövőbe. Akkor még sokan nem értették meg a kollektív mezőgazdaságban rejlő előnyöket, de Mitzenheim pásztori szava jó irányba mutatta az utat, amikor kifejtette, hogy az egyház minden társadalmi rendben és minden gazdasági helyzetben megtalálja a maga szolgálatát, s az emberekét segíti új helyzetben, új körülmények közöt saját éléiförmájúk kialakításában. K 1 AZ EGYHÁZ ÉS ÁLLAM jó viszonyának kialakítása terén jelentős érdemei vannak Mitzenheim püspöknek. 1961-ben, 70- dik születésnapján, erre való tekintettel kapta meg a „Hazáért” érdemrend aranyfokozatát. Akiknek nem tetszett, hogy az NDK jó viszonyt alakít ki az egyházzal, ebben az esetben Mitzenheim püspökkel, azok nyugatról sokat támadták Mitzenheimet, igyekeztek megzavarni saját közvéleményüket. Mindez azonban nem zavarta meg Mitzenheim püspököt a felismert helyes út követésében. EGYHÁZI NEMZETKÖZI TÉREN is azt a koncepciót képviselte Mitzenheim püspök, hogyan találja meg helyét az egyház a szocializmusban. Ennek jegyében szerepelt a nagy egyházi világgyűléseken Minneapolisban 1957-ben, Üj-Delhiben 1961- ben, Helsinkiben 1963-ban. Jelentős lépése volt, hogy 1959-ben először vezetett német egyházi delegációt a Szovjetunióba, hogy látogatást tegyen Moszkva és egész Oroszország pátriárkájánál, Alexijnál. Hazunkban is többször járt Mitzenheim püspök, úgyszintén Észt-, Lett-, Lengyelországban, valamint Romániában, A Keresztyén. Békekonferencia résztvevőjeként sokszor utazott Csehszlovákiába. 1962-ben a szlovák evangélikus egyház pozsonyi teológiai akadémiája díszdoktorrá avatta a béke és az egyházak közötti jó kapcsolatok munkálása terén elért érdemeiért. NYUGÁLLOMÁNYBA VONUL Mitzenheim püspök ez év júniusában. Isten iránti hálával emlékszem arra, hogy májusban Mitzenheim püspöknek és a thüringiai egyháznak vendége lehettem, s ott igehirdetésekkel, előadásokkal szolgálhattam. A magyar evangélikus egyház is tisztelettel és megbecsüléssel tekint Mitzenheim püspök negyedszázados szolgálatára, s az abban rejlő koncepcióra, amely azonos a mi egyházunkéval: megtaláljuk és kiépítjük az egyház útját az új társadalomban, a szocializmusban, összefűz minket az evangélium, amely hitet teremt és szeretetet az emberért való fáradozások javára. D. dr. Ottlyk Ernő Kántorainknak új pr Sajtóosztályunk a napokban kezdte el árusítani Koráliskola II. címén új kiadványát. A prelúdiumgyűjtemény hatvanhárom előjátékot tartalmaz, melyet pedál nélkül lehet játszani, tehát harmóniumon is előadhatók. Az előjátékok egy része olyan könnyű, hogy a négyhónapos tanfolyamot elvégzett segédkántorok is játszhatják, minden különösebb nehézség nélkül. Az előjáték-gyűjtemény hézagpótló jellegű. Gyülekezeteink által a leggyakrabban használt Korálkönyv I. kötetbeli dallamokhoz találunk benne ötvenhárom előjátékot. A műveket mind a régi mesterek alkotásaiból, mind pedig a ma élő zeneszerzőink műveiből válogatták ki. Így stílus szempontjából is változatos anyagot nyújt: a korai barokktól a több hangnemű (politonális) modern hangvételig, a XVL eludium gyűjtemény századtól napjaink stílusáig mindenféle alkotás megtalálható benne. A tartalomjegyzék utalást nyújt arra is, hogy hol találhatunk még könnyű ko- rálelőjátékokat a Kótálkönyv I. kötetének további dallamaihoz. A Koráliskola II. utolsó tíz darabja koráldallamokhoz nem kötött, szabad előjáték, templomi használatban a tíz leggyakrabban előforduló hangnemben. Ezeket a prelúdiumokat akkor használhatják kántoraink, ha a kijelölt koráldal- Iamhoz megfelelő korálelőjáté- kot nem találnak. A gyűjtemény hiteleként álljon itt a kötet darabjait író nevesebb zeneszerzők sora: Fres- cobaldi, Pachelbel, Dandrieu, Telemann, Bach, Händel, Brahms, Gárdonyi Zoltán, Ka- pi-Králik Jenő, Sulyok Imre. T. S.
