Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-07 / 23. szám

A prédikáló Jézus Jn 7, 40—53 Jézus a nagy ünnep utolsó napján — mikor az ünnep a szer­tartások sokaságában és kultikus áhítatában eléri a csúcspon­tot — feláll és prédikálni kezd. Miről prédikál? Azoti a napon a Siloah forrásából merített víz áldozatát mutathatták be. Ehhez kapcsolja Jézus beszédét az élő vízről. Hívja a szomja- zókat magához, mert ennek a víznek ő a forrása. Ez a prédi­káció a kinyilatkoztatás igényével lép fel minden hallgató számára. Ennek az az értelme, hogy annak idején a víz-áldozat bemutatásának eszkatológikus értelme volt. Ézs 12 szerint az áldozat emlékeztet arra az időre, amikor majd beteljesedik minden. A prédikáló Jézus viszont félreérthetetlenül fejti ki. hogy már itt van az élő viz forrása. Kristálytisztán csendül fel a kultikus zűrzavarban Jézus tiszta igéje, s ez a hallgatóságot részben hitre, részben tanács­talanságra készteti. Érdekes látni az igehallgatók táborát, azt, hogy kiből mit vált ki a beszéd? A Jézust hallgatók két részre oszlanak: 1. A TAGADÓK TÁBORA. Akik hitetőnek tartják Jézust. Gyűlölt ellenségek, akiknek egyetlen céljuk elveszteni őt. Minden elképzelhető érvet felsorakoztatnak ellene. Igehallga- tásuk teljes passzivitásban történik. A belőlük lángoló harag kiolt minden emberséget. Felettük a legnagyobb dolgok is el­siklanak. Hűvösek, távol állók. Égni kellene Jézusért, lángolni és emésztődni igéje után, belőlük gyűlölet sugárzik. Az érdek beszél belőlük. Saját maguk hatalmát, kényelmét nem tudják és nem is akarják feladni. El akarják fogatni, el akarják hall­gattatni — de senki nem veti rá kezét. Szolgákat küldenek elfogatására — azok sem fogják el, megérinti őket Jézus prédi­kációja. A tagadók, a Krisztus beszédét elutasítók minden mulasztott igehallgatással a nagy alkalmak egyikét szalasztják el. Őskép ez a Jézust hallgatók táborában: „Hasonlás lön azért őmiatta a sokaságban”. Hallgatni Jézust, jól hallani szavát. Ez az egyet­len, mely az iránta szított gyűlöletet feloldhatja. 2. A BIZONYS ÁGTEVŐK TÁBORA. Akiket megériníett Jézus beszéde. Akik megértették beszédéből: itt beteljesedett mindaz, amit Isten oly régen ígért. Jézusban eljött az a Mes­siás, Aki Isten küldötte. Jézus az ószövetségben megígért Próféta, Jézus a Krisztus. Soha ember úgy nem beszélt még, mint Ő. Akiket megérint Jézus igehirdetése, azok nem kétel­kednek többé, egyetlen vágyuk: vele lenni, hallani Őt. 3. LÁTHATATLANUL JELEN VAN ISTEN. Isten teszi ezt az alkalmat ítéletté, illetve áldássá. Neki van szava hozzánk is Jézuson keresztül. Az embert kereső Isten az, aki itt Krisztus­ban megnyilatkozik és az élő víz forrásához vezet minket. Minden igehallgatás találkozás Jézussal. Minden prédikáció „nagy alkalom” a döntésre: hová tartozom? A nekem, szóló Jézusban kit ismerek fel? Az alkalmakat áron is meg kell ven­nünk, a Krisztusról bizonyságtevőkben Jézus szavát, Isten Lelke megszólalását kell éreznünk. Minden bizonyságtételben Jézus szól! Solymár Péter IMÁDKOZZUNK Mindenható Iste«! Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Jézus Krisztusban te magad mutatod meg, mit kívánsz tőlünk. Add a I/élek munkáját, hogy olyan hitet gyújtson bennünk, mely szomjúhozza igédet. Légy áldott, hogy igédet hirdethetjük, de adj erőt ehhez. Igéd tereljen bennünket, nehogy meghami­sítsuk akaratodat. Köszönjük, hogy szolgálhatunk az evangé­liummal. Tarts meg bennünket az általad megmutatott úton. Tartsd meg egyházadat, népünket, gyülekezeteinket a mások­nak szolgáló életben. Az élő Krisztus bűnbocsátó kegyelmével szenteld meg minden munkánkat és igchallgatásunkat. Ámen, Az evangélikus költő a Vatikáni Rádió jezsuita munkatársával beszélget A „Vigilia” e. katolikus fo­lyóirat májusi száma közli a Vatikáni rádió munkatársá­nak, P. Szabó Ferencnek feb­ruár 28-án a Római Magyar Akadémia fogadótermében Veöres Sándor és Károlyi Amy költő házaspárral folytatott in­terjúját Veöres Sándor az interjú ke­retében elmondta, hogy evan­gélikus-lutheránus keresztyén, de édesanyja katolikus volt és ezért mindig a katolikus val­lásban is élt. Majd hozzáte­szi: „A katolicizmusból min­dig igyekeztem sokat tanulni, sokat meríteni. Hogy ez meny­nyire sikerült, az megint más kérdés.” P. Szabó hivatkozott az Evangélikus Élet Veöres Sán- dor-interjújára. így szólt a költőhöz: „A múlt évben Győr Sándor fiatal evangélikus teo­lógus barátommal beszélgetett rózsadombi lakásán. E beszél­getés során jelentette ki: .köl­tészetem alapjában véve val­lásos költészet’. És sajátos Is­ten-élményéről beszélt. Ké­rem, röviden magyarázza meg, hallgatóinak, hogyan értette ezt?” Veöres Sándor verseire hi­vatkozott Isten-élményeivel kapcsolatban. „Azt hiszem, hogy ezek verseimben konkré­ten megnyilatkoznak.” Majd a Bibliáról így nyilatkozott,: „Ál­landó élményforrásom. A szentírás nem egy könyv, és nem egy korszaknak, hanem legalábbis kétezer esztendő­nek az irodalma. Ügyhogy az az élményforrás, amit a Dá- vid-zsoltárok jelentenek, az Énekek éneke vagy a sokkal későbbi prófétikus könyvek, vagy a még későbbi evangéliu­mok és Apostolok Cselekede­tei, állandó élményt jelente­nek és nagyon sokfélék.” Nyilatkozott egy Londonban folytatott régebbi interjú alap­ján Jézus személyével kapcso­latban is. „Szerintem csak egyetlen Ember létezik, és ez Jézus. A többi ember annyi­ban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos, vagy nem azonos.” Erről a jé- zusi azonosságról most így szólt: „Úgy érzem, hogy mind­az, ami bennünk individuális, ami velünk született, amit ta­nultunk, amit megszereztünk, nagyon is halandó, múlandó. — így gondolom, hogy ami megmarad belőlünk, az nem az individuális, nem a szer­zett és nem a velünk szüle­tett, hanem az örök emberi. És Jézust érzem az örök Em­bernek.” örülünk, hogy az evangéli­kus költőnek Volt mondaniva­lója az „örök városban” az örök emberiről, amit Jézusban ismer fel, a Bibliáról és a maga evangélikusságáról. b. 1. ŰJBÓL SVÁJCI LESZ A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG FŐTITKÁRA E dmont P erret svájci gyüle­kezeti lelkész lesz november 1-től a Református Világszö­vetség új főtitkára. Dr. M. Pradervand 22 évig töltötte be tisztét a Világszövetség élén. Utóda, aki a genfi egyház végrehajtó bizottságának és konzisztóriumának a tag­ja,- szociológus és régóta részt vesz a Világszövetség munká­jában. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. június 7-én Deák tér de. 9 (űrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9 Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál, de. 11 Francisci Guido, du. 6 Fracisci Guido. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veö- reös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákos­falva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Új­pest de. 10 Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10 dr. Selmeczi János. Soroksár Újtelep de. fél 9 dr. Selmeczi János. Pestlőrinc de. 11 Mat.uz László. Kispest de. 10. Kis- / pest-Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rá­— Szentháromság ünnepe után a 2. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oLtári igéje: 1 Jn 3, (13) 14—18; az igehirdetés alapigéje: Jn 7, 40—53. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÖBAN. Június 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir­det NAGY ISTVÁN tatai lel­kész, a Fejér-Komáromi Egy­házmegye esperese. — HELYREIGAZÍTÁS. A lapunk május 31-i számában közölt „A Délmagyarország c. lapban olvastuk” című közle­ményben sajnálatos elírás tör­tént: A megyei V. B. elnök- helyettesének neve helyesen: Hantos Mihály. — ÉRTESÍTÉS. A püspöki hivatalok értesítik a gyüleke­zeteket, hogy a nyugdíjas lel­készek részére tartandó offer- tóriumot későbbi időpontban kell megtartani. — A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 20— 21-én tartotta ülését. Kezdő áhítatot Ka jós János, befejező áhítatot Csonka Albert, elő­adást Molnár Gyula, Milán Já­nos, Danhauser László, Jakab Miklós, Lábossá Lajos és Zász- kaliczky Péter tartott. Az úr­vacsorái istentiszteleten, vala­mint a gyülekezeti istentiszte­leten Nagy István esperes szol­gált. Meglátogatta az ülést és tájékoztatóval szolgált D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke. kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. lél 11 ifj. Gö­rög Tibor. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá- kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánné, de. 11 (úrv.) if). Dedin- szky Gyula, du. 6 (úrv.) Szita Ist­vánné. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) ifj. Dedinszky Gyula. Cbuda de. 9 Fiilöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengő- dy László, du. fél 7 Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11. Rutt­kay Elemér. Kelenföld de. 8 Ben- cze Imre. de. fél 10 Bencze Imre. de. 11 (úrv.) Bencze Imre. du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Al­bertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél U. — A BORSOD-HEVESI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége május 26-án Diós­győrben tartotta ülését Áhí­tatot Tarjáni Gyula, igehirde­tési előkészítőt Scholz László, előadást, Nvkodémusz János, Szebik Imre, Péter Jenő és Pintér Károly tartott. Pásztor Pál esperes az időszerű kérdé­sekről tájékoztatta a lelkésze­ket. A záró imádságot Völgyes Pál mondta. — ANGYALFÖLD. Június 7-én, vasárnap délután 5 óra­kor szeretetvendégséget tar­tanak a gyülekezetben. — HALÁLOZÁS. Kontár í Imréné, sz. Szabados Jolán, a csepeli gyülekezet buzgó mun­kás tagja 58 esztendős korá­ban elhunyt. A temetési szer­tartást Mezősi György lelkész végezte. „Az igaznak emléke­zete áldott”. — Bankó András ny. városi főmérnök, a békéscsabai gyü­lekezet felügyelője, 79 éves korában rövid szenvedés után csendeden elhunyt. Békéscsa­bán, az alsóvégi temetőben te­mették el nagy részvét mellett. „Ha megszomorít az Ür, meg is könyörül, mert nagy az Ő szeretete”. (Jer sir 3, 31) Megjelent a KORÄLISKOLA H, Kántorok részére preludiumgyújtemény Ára: 50,— Pt. Kapható a Sajtóosztályon „Jöjjetek énhozzám mind­nyájain, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11, 28) VASÁRNAP. — „Avagy nem kedves fiam nekem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyer­mek? Hiszen valahányszor el­lene szóltam, újra megemlé­keztem róla. Azért az én ben­sőm megindult rajta, bizony könyörülök rajta. Azt mondja az Ür.” (Jer 31, 20) Isten ke­gyelme nagyobb bűneinknél. Élénkbe jövő kegyelem. Gyor­sabban és nagyobb mértékben kész gyarlóságainkat, engedet­lenségünket és lázadásunkat elfelejteni, mintsem remél­nénk. — De kizárjuk magun­kat ebből a kegyelemből, ha nem ragadjuk meg akkor, amikor Ö felkínálja nékünk. HÉTFŐ. — „Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája.” (Zsolt 89, 27) Isten a legbensőbb kapcsolatba ho­zott bennünket önmagával, amikor gyermekeiül terem­tett. Gondja van arra, hogy asztalunk mindig terítve le­gyen testi és lelki javakkal. Bűneinkben és bajainkban is az ő atyai szeretete a legna­gyobb segítség. Ezért nőjön meg iránta való bizalmunk. KEDD. — „Uram, egyengesd előttem a te utadat.” (Zsolt 5, 9) Életünk célravezető útját Isten megszabta törvényében. Üttévesztéseinkből a Krisztust adta kivezető útnak. Az ő nyo­mában járva érhetünk el a mennyei otthonba, amit Isten örökségképpen készített el gyermekeinek. A Krisztust hir­dető ige megvilágosítja utunk következő szakaszát, hogy lé­pésről lépésre közelebb jut­hassunk a célhoz. SZERDA. — „Uram, jó reg­gel hallgasd meg az én szó­mat. Jó reggel készülök hoz­zád és vigyázok.” (Zsolt 5, 4) Az imádság drága erővétel a mennyei Atyával való közös­ségben. Jó így megerősödve indulni a reánk váró feladatok felé, könnyebben viseljük a feladatok és gondok terhét, ha tudjuk, hogy ő osztozik ve­lünk, sőt nagyobb felét ő vise­li. Jó az út végén is bűnöket és terheket az ő lábai elé le­tenni. CSÜTÖRTÖK. — „Bitakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.” (Zsolt 27, 5) Mint az áradásból kiemelkedő szikla, vagy az időjárás viszontagságaival szemben oltalmat adó épület, olyan számunkra Isten bűn­bocsátó szeretete a bűn, halál és kárhozat áradatával szem­ben. Életet, biztonságot és re­ménységet jelent számunkra. Mentő szeretetét a Krisztus vérében pecsételte meg örökre. Az ö szeretete indít bennün­ket arra, hogy mi is felvegyük a kicsik, szegények, betegek és elnyomottak ügyét PÉNTEK. — „Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?” (Jób 35, 7) Ér­telmünk, erőnk és minden ja­vunk Isten ajándéka. Mi sem­mit nem adhatunk néki, csak adósai lehetünk. Vétkes adós­ságunkat a Krisztus áldozatá­nak gazdagsága fedezi el. — A szüntelen adakozó isteni sze­retet arra indít, hogy mi se fá­radjunk el szüntelenül és mér­legelés nélkül segíteni azokat, akik rászorulnak. SZOMBAT. — „Parancsola­taimat adtam nekik és törvé­nyeimet kijelentettem nekik, melyeket az ember ha cselek­szik, él azok által.” (Ez 20, 11) Isten törvénye és evangéliuma az életet szolgálják. Megtartá­suk, illetve elfogadásuk jelen és örökkévaló életünk boldog­ságát biztosítja. Ugyanakkor arra is alkalmassá tesz, hogy boldogítsuk embertársainkat. Isten igéje segít helyesen ál­lást foglalni a társadalmi igaz­ságosság tekintetében és bátor­ságot ad az igazság érvényre juttatásáért vívott küzdel­münkben a szegények, elnyo­mottak, kizsákmányoltak és jogtalanul megtámadottak ol­dalán. Mezősi György EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VT1L. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90.— Fi Árusítja a Magyar Posta Index 25 2U ® 70.0973 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Lelkészeink emrékesnek A Duna-Tisza köze Az aranyhomok — a Duna— Tisza köze megzabolázott ho­mokbuckái — éppen érlelték a szőlőt. Az emberek siettek a szürettel, a betakarítással a so­kasodó rémhírek és különbö­ző rendeletek útvesztőiben. Október 15-én fellélegzett mindenki. A kormányzó kü­lönbékét, fegyverszünetet proklamált. A lebénult idegek felengedtek egy pillanatra s az áttelepülésre felkészült csalá­dok kifogtak a kocsikból s azt mondták: „maradunk”. Szeged, a Tisza-parti város néhány nappal a proklamáció előtt fogadta a szovjet had­sereget. Cserháti Sándor lel­kész így rekonstruálja a gyü­lekezet naplójából az esemé­nyeket: „Október 11-én a szov­jet katonák bevonultak Sze­gedre. A következő napokon többnyire temetésekről ad hírt a napló. A lelkész — id. Ben- kóczy Dániel — a felszabadu­lás második napján már láto­gatja a gyülekezetét. A be­vonulás szerdai napra esett, vasárnap már istentiszteleten hangzik Isten igéje: íme. négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sé­relem nincs bennük éis a ne­gyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek fiáé, — Dán. 3, 25 alapján —.” Baja a Duna mellett fek­szik. Híd köti össze a Dunán­túllal. Kulcsfontosságú straté­giai pont. Ezt érezte a város apraja-nagyja. A gyülekezet lélekszáma is majdnem egy- harmadára apadt. Az emberek menekültek a háború poklá­ból. „A felszabadulás napját követő vasárnapon — írja Ke­mény Gábor lelkész — nem tarthattunk istentiszteletet, miután a Dunán át a németek védelmi harcot vettek fel. De a további vasárnapok mind­egyikén zavartalanul tarthat­tuk istentiszteleteinket és adott esetekben a funkcióinkat.” A nagy folyamok közötti vá­rosok, falvak felszabadítása lassúbb tempóban folyt. Nyil­vánvaló, hogy a külön tárgya­lások is befolyásolták a had­műveletek menetét. Mert csak akkor, amikor a sötét emlékű nyilas uralom kezdődött, gyorsultak meg ismét a harci események. Október végén Harta. Soltvadkert, Petőfi szü­lőfaluja, Kiskőrös, Csengőd, Dunaegyháza, Kecskemét sza­badult fel, hogy csak néhányat említsünk azokból a helysé­gekből, ahol számottevőbb az evangélikusság. Dr. Murányi György kiskőrösi lelkész em­lékezik: „Október 31-én még megtarthattuk reformációi is­tentiszteletünket ... Állandó-, sült közelünkben az ágyútűz, de a lövedékek átsüvítettek felettünk, s így még egy te­metést. is elvégezhettünk. Ez a temetési menet találkozott az utolsó menekülő csapat­résszel ... Az út egy szaka­szán alig volt hely mindkét csoport számára, szorosan egy irányban vonultunk. Váratlan meglepetést jelentett, hogy a katonák egyike, amikor mel-. lém ért, ennyit mondott: Ne menjetek sehová! Bizony, el­kelt ez a biztatás. Másnap... megkezdődtek a .beszéd- és értelemgyakorlatok’ a fiatal, fáradt, de jókedvű szovjet har­cosokkal. Nem voltunk hősök, s így félelmeink több akadályt jelentettek, mint a háborús kö­rülmények .. A Duna—Tisza köze fővá­rosa, Kecskemét, az 1944. de­cember 16-án tartott presbi­teri ülés jegyzőkönyvét küld­te be emlékeztetőül. Evangé­likus templomban, evangéli­kus presbiterek, református lelkésszel tartották első ülé­süket. Bármily szomorú han­gú is azonban ez a jegy­zőkönyv, mégis az ökuméni- kus szellem első lépéseivel ta­lálkozunk benne. Nézzük azon­ban, milyen megható és sö­tét kép tárul elénk belőle: „Amikor Kecskemét thj. vá­ros hatósága és a katonai pa­rancsnoksága által a polgári lakosság kiürítése 1944. októ­ber 25-tel elrendeltetett, a kecskeméti evangélikus egy­ház két lelkipásztora, kántora és gondnoka is elmenekült. Október 30-án az orosz kato­naság Kecskemét városát el­foglalta. Az idő óta istentisz­teletek nincsenek, a gyerme­kek hitoktatásban nem része­sülnek és a hivők serege el­hagyottan, tájékozatlan bi­zonytalanságban, a legválsá­gosabb időben teljesen magá­ra maradt...” Ilyen körülmé­nyek között kérték meg a pres­biterek a református lelkészt az evangélikus gyülekezet szolgálatainak elvégzésére. Talán nem kellett volna er­ről szólnunk. Tettük azonban azért, hogy ismételten végig­gondoljuk, milyen szörnyű rombolást végzett a lelkekben a propaganda és hogy szolga­társaink is emberek voltak, akik megtévedtek e súlyos és zavaros időkben. Az persL- nem helytálló, amit Balogh István dr. budapesti katolikus templomigazgató 1945. január 2-án, Moszkvában nyugati tu­dósítóknak tartott sajtókonfe­rencián mondott, hogy ti. a háború végén a katolikus papoknak 96 százaléka a he­lyén maradt, a protestáns pa­pok 50 százaléka elmenekült volna. Több adatunk rácáfol erre, — elég volna Botyánsz- ky János korabeli feljegyzé­seit idéznünk, aki Mezőtúr összes papjai közül egyedül maradt posztján. Isten nem hagyta magára a kecskeméti gyülekezetei sem. Valóban példás volt az a tö­rekvés. ahogyan újraszüle­tett és az ige utáni sóvárgás összegyűjtötte és tettre kész­tette a gyülekezet legjobb­jait. És nem maradhat szó nélkül az sem, hogy a refor­mátus testvéregyház segítségül sietett. Tudunk arra is példát felhozni, hogy másutt meg evangélikus lelkészek elégítet­ték ki református hittestvérek lelki igényét. A két egyház kö­zötti ökumenikus kapcsolat az életben, vagyis a gyakorlat­ban nem mai keletű. Mélyen visszanyúlik ennek tradíciója a magyar reformáció korára. Igaz az, hogy súlyos megpró­báltatásokkal terhes időkben ismerjük meg egymást és azt, hogy ki az igazi barát és test­vér. Mire a sárguló falevelek le­hullottak, a Duna—Tisza kö­ze nagy része is felszabadult és az ittlévő evangélikusság is elindíthatta új életét. R. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom