Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-10-25 / 43. szám

Nagyobb bitet aáj Urnák!

Lk 174—6

Megértem a tanítványokat, hogy Jézus szavait hallva könyörgésre fogták a dolgot: Növeld a mi hitünket! Jézus igényét megértve, mi is könyörgésbe törhetünk ki: Növeld a mi hitünket!

Mihez kell a „nagyobb hit”?

AHHOZ, HOGY JOBBAN TUDJUNK VIGYÁZNI MAGUNKRA (3. a.) Nehogy botránkozások essenek miattunk. Jézus kicsinyeit helytelen magatartásunkkal a hittől eltántorítani, vagy bűnre csábítani olyan bűn, amely megérdemli, hogy malomkövet kössenek elkövetőjének nyakára, s vízbe dobják. Máté, Márk, Lukács evangéliumában egyaránt szerepelt ez az erős kifejezés.

Nagyobb hit kell ahhoz, hogy magatartásunk mindenben összhangban legyen szavunkkal és miattunk kívülállók ne szidják Istenünk nevét, ügyét. Egyes keresztyénnek és gyülekezetnek éppenúgy, mint az egész egyháznak szüksége van ilyen „nagyobb hitre”, hogy jól képviselhesse Jézus akaratát az emberek között. Nem is lehet félszívvel igazán szolgálni, ahogy az az előző fejezetből is kiderül (Lk 6,1—13). Példamutató életünkre rászorulnak a gyülekezet tagjai.

AHHOZ, HOGY JOBBAN TUDJUNK VIGYÁZNI EGYMÁSRA (3. b.), ha szükséges inteni, sőt rászólni is tudjunk a másikra. Nem a háta mögött — így könnyű és szeretetlen, mindig a gyávaság jele, egyben a pletyka szülőanyja, egy bűnlavina elindítása —, hanem őszintén és szembe, de szeretettel. A keresztyén közösségnek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy kibírja a testvérek egymást intő szolgálatát, építő kritikáját is. Bonhoeffer sokat idézett kis könyvében, amit a „Közösségi élet’’- ről írt, többek között megállapítja: „Elkerülhetetlen a testvér rendre intése, ha nyilvánvaló hűnbe esik. Semmi sem kíméletlenebb, mint az olyan szelídség, amely a másikat magára hagyja bűnében. Semmi sem irgalmasabb, mint a kemény rendreutasítás, mellyel a testvért a bűn útjáról visszatérítjük. Az érzékeny ember mindig hízelgővé válik, majd hamarosan megvetője és rágalmazója lesz tesetvérének. Az alázatos azonban megmarad mind az igazságban, mind a szeretetben”. A gyülekezet olyan közösség, ahol szeretetben igazítják helyre egymást a testvérek. A helyreigazítás gyakorlatához — mind nyújtásához, mind elfogadásához — nagyobb hit kell.

AHHOZ, HOGY JOBBAN TUDJUNK VIGYÁZNI A KÖZÖSSÉGRE (3. c.). Ehhez tartozik a megbocsátani tudás. Határtalan bocsánat. Ez az a mérték, amivel Isten is mér nekünk (Lk 6,36—38). Hányszor lehet megbocsátani? Szövegünk szerint naponta hétszer, Mt 18, 22 szerint: hetvenszer hétszer is. A keresztyén ember bocsánatból él és bocsánatot gyakorol. Ez a közösség megőrzésének kettős titka. A Miatyánk 5. kérése is egyszerre bocsánatkérés és bocsánatadás ígérete. Egyik sem köny- nyű. Mindkettőhöz hit kell. Reményteljes kérés, felelős Ígéret. A közösségi életben gyakran esoTc ez a megoldás adódik: a bocsánat. Vagy nincs megoldás! A bocsánat titkának ismerete és gyakorlása nélkül minden emberi közösséget joggal lehet félteni bomlástól, szülő—gyermek közösségét éppen úgy, mint házastársak, munkatársak, barátok, gyülekezet, társadalom közösségét. Söderblom, az ökumené nagy alakja és jelentős vallástörténész szerint „ez éppen a keresztyén vallás különlegessége. Tanítás a szeretetről másutt is van, de bünbocsánat csak itt. Jézus, ez a páratlan vallástörténeti személy, ezért élt és halt meg”. A bocsánat nehéz, de szükséges gyakorlatáról egy nagy igehirdető Moody így szólt: „Ez az a veszélyes szírt, amely kiáll a kegyelem tengeréből, s amelyen már sok keresztyén ember hajója zátonyra futott.” Jézus nemcsak tanította a bocsánatadás szükségét, gyakorolta is. Ellenségeinek megbocsátva könyörög a kereszten (Lk 23, 34), a kitaszított így marad közösségben népével. Az első vértanú István ugyanígy halt meg (Csel 7, 60). Luther a bajba jutott Tetzelt — egykori nagy ellenfelét — vigasztaló levéllel keresi fel.

Az igazság, vagy irgalom nagy dilemmájában Urunk egyértelműen az irgalom oldalára döntött. Gonosz szolga, aki a meztelen igazságot választja. (Mt 18, 21—35). A bűnbocsánat hiányában pusztulás és kárhozat van, ismeretében és gyakorlásában élet és üdvösség. Nagyobb hitet adj Urunk!

Dr. Hafenscher Károly

IMÁDKOZZUNK

Hinni taníts Urunk, hogy hitből follyék minden szavunk és a hit táplálja cselekedeteinket is. Gyakran vagyunk kiszáradt, megfásult, közömbös tanítványaid. Növeld a mi hitünket!

Hinni taníts Urunk, hogy éberebb szeretettel vigyázzunk egymásra. Egymást a bűntől féltsük, s bűnből mentsük. Növeld a mi hitünket!

Hinni taníts Urunk, hogy meg tudjuk bocsátani az ellenünk elkövetett vétkeket határtalanul, ahogyan Te bocsátasz meg nekünk. Ne engedd, hogy sértődötten járjunk a világban, jogos vagy vélt sérelmektől terhelten. Irgalmas szereteteddel szabadíts meg hideg, szívtelen, önigaz magatartástól. Növeld a mi hitünket!

Hinni taníts Urunk, hogy feltétel nélkül szolgálhassunk Neked az emberek között, a mai világban. Növeld a mi hitünket! Ámen.

300 ÉVE TARTOTTÁK AZ ELSŐ BIBLIAÖRÁT

A gyülekezeteinkben ismert bibliaórák alkalmai háromszáz éves múltra tekinthetnek visz- sza. 1670-ben történt ugyanis, hogy a németországi Majna- melletti Frankfutban Philipp Jacob Spener lelkész először tartott heti összejöveteleket. Ezeken először a vasárnapi prédikációkat beszélték meg, majd később a mai formában bibliatanulmányozást kezdtek, a résztvevők hozzászólhattak és közösen, a lelkész vezetésével folyt a munka.

— ROZSAK! Csodálatos szín változatban, legjobb minőségben csalt nálunk. Kérésre árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8.

— ALBÉRLETI szobát keres fiatal, szolid, gyermektelen, még tanuló házaspár. Cím a kiadóhivatalban.

EVANGÉLIKUS elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vrif., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

T0.3035

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

htentiszteleti rend

Budapesten, 1970. október 25-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ha- íenscuier károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Zenés áhítat: dr. Kékén András. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 5. szeretetven- dégség. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fel ll. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 10. Francisci Guido, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugió. de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Fran- gepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota

Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kisiemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kislarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Füiöp Dezső, de. 10, (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de.

9. Csengődy László, de. 11. Csen- gődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út. de. 9. (úrv.) Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Vison- tai Róbert. Budafok de. 11. Vison- tai Róbert. Budaörs de. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél

10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság’ után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje Fii 1,3—11; az igehirdetés alapigéje: Lk 17,1—6.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet REUSS ANDRÁS kelenföldi segédlelkész.

— A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 16-án Debrecenben tartotta ülését. Áhítatot tartott és úrvacsorát osztott Bárdossy Tibor. Igehirdetési előkészítőt Halassy Endre, előadást Csizmazia Sándor és D. dr. Ottlyk Ernő püspök tartott. Az esti gyülekezeti istentiszteleten a püspök hirdetett igét.

— ÖSAGÄRD. Szeptember 27-én csendesnapot tartottak a gyülekezetben, amelyen ifj. Harmati Béla külügyi titkár, Záborszky Csaba felsőpetényi és Ktszely Sándor csővári lelkész szolgált.

— A GYÜLEKEZETI SEGÉLY szolgálatának 110 éves évfordulója alkalmából október 20—21-én Celldömölkon hálaadó ünnepet tartottak. Október 20-án tizennégy, gyülekezetben igét hirdettek a Gyülekezeti Segély egyházmegyei

előadói és felkért lelkészek, október 21-én hálaadó emlék- ünnepélyt tartottak a celldö- mölki templomban, amelynek szolgálatát Weltler Rezső és D. Koren Emil püspökhelyetts- sek végezték. Ünnepi előadást tartott Várady Lajos esperes, a Gyülekezeti Segély országos előadója.

— A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége szeptember 17—18-án Gyenesdiáson tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Dubovay Géza esperes, előadást dr. Pusztay László, Vértessy Rudolf, Kutas Elek és Hernád Tibor, áhítatot Teke Zsigmond tartott. Sárkány András verseiből adott elő. Tájékoztatót Dubovay Géza esperes tartott.

— OROSZLÁNY. Zenés áhítat lesz október 25-én, délután 3 órakor az oroszlányi templomban a gyülekezet énekkarának nyolcéves évfordulója alkalmából. Műsoron Gárdonyi Zoltán művei. Közreműködnek: Simkó Imre (hegedű), Gerő Dórika, Gerő Erik (orgona) és a gyülekezet ének- és zenekara. Vezényel Nagy Dániel. Igét hirdet Nagy István esperes.

— ÜJPEST. Október 25-én, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tart előadást'

Szebasztian a

— Nem, maga nem vásárló — azok nem ilyenek —, méreget gyanakodva Szebasztian és szabadkozás nélkül magamra hagy, mert vevő érkezett. A bántóan túlvilágított műterem feltépett húsra emlékeztető nyerstégla falait és a mocskos betonpadlót elborítja a félkész, vagy száradó szentképek tömege. Legtöbbjük Jézust ábrázolja, amint irdatlan birkanyáj kellős közepén kisbárányt dajkál — átszellemültnek szánt tekintete azonban inkább tanácstalanságot tükröz, mintha azon töprengene: hová is tegye le a kis gidát, hiszen a szorongó birkatömeg a látóhatárig nyúlik. Aligha sikerültebb a példányszámban ezt követő alkotás —, melyen az Olajfák hegyén vívódó Megváltó látható zord sziklák, okkersárga hold- fény-özön és a hegyoldalt ostromló tengerár közepette. Az egyik állványon talányos jelenet szikkad: felhőkön sétáló bozontos öregúr — a szomszédos kisebb felhőkből pucér, rózsaszín angyalkák potyognak.

A visszatérő Szebasztian komoran megfoszt maradék reményeimtől és kijelenti, hogy a mezítlábas felhőjáró igen is az Atyaúristen — ha nincs ellene kifogásom. Ijedt hallgatásom még inkább ingerli, méregdrága külföldi konyakot vesz elő, tölt magának és ellenségesen így szól:

— Nyilván azért jött ide, hogy megmosolyoghasson egy giccsfestőt — pedig én csak kielégítem az igényeket és nem támasztom őket! — Sóhajtva megáll a körzővel előrajzolt dicsfények, vért lövelő, kitárt szívek sorfala előtt — hangja

szentképfestö

egyszerre szomorú és félszeg lesz, amikor megszólal:

— Tudom, hogy rémesek, de csak így veszik őket. így azonban minden mennyiség kevés. Hatszáz forintnál egyik sem drágább és az előállítás egyiknél sem több három óránál. Ne képzelje, hogy cinikus lettem, nem vagyok vigyorgó bálványiparos — megpróbáltam igénynyel dolgozni, de az ilyesmik a nyakamon maradtak. És hitetlen sem vagyok. Mindenekelőtt abban hiszek, hogy Jézus nem volt olyan, amilyennek mázolom. Rossz lelkiismerettel oly sokszor elképzeltem Öt — sasorr, sebhely, mázsa körüli termet — semmi sem idegen ettől a Jézustól, csak ez a kétezer éves kerekdedség — ez az ábrándos negéd.

— Sokat keresek — időnként elképzelhetetlenül sokai. Ez némi elégtétel az elvetélt művészpályáért, melyről mindég álmodoztam. Tárlatengedélyes, vékonypénzű barátaim harsányan irigyelnek és sunyin megvetnek — mind a kétszer igazságtalanok.

— Furcsa — a tanítványainak azt mondta: ne legyen két öltözet ruhátok, ne vigyetek se táskát, se botot — nekem pedig, aki nem hirdetem, csak a tömegízlésnek megfelelve szériában megfestem —, kocsim és betétkönyvem van. Szeretem ezt a töviskoronás, véltarcú, félreértett férfit — hitvesi ágyak, útkereszteződések néma őrét.

— Nem járok templomba, elég ocsmányul elek —, de úgy érzem, ág. a római katona az én véleményem is kimondta akkor: — bizony Isten Fia volt ez. Turcháuyi Sándor

„Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsolt 130,1)

VASÁRNAP. — „Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által hozzátok.” (1 Tess 5, 18) Sírva idézte édesapja emlékét a temetést bejelentő fiatalasz- szony: „0 mindig derülátó ember volt, mindent a jó oldaláról nézett s ezért mindenért hálás tudott lenni. Én azonban, a fiatal, tele vagyok félelmekkel, kishitűséggel és sötétenlátással. Mi lesz velem nélküle?!” Bizony annak, aki nem vesz észre valamit, úgy tűnik, mintha az nem is létezne ... Mikor vesszük észre, hogy Isten azért akarja, hogy mindenkor hálát tudjunk adni, mert bölcs szeretetével mindent meg is tett már s megtesz ezután is értünk? Bukásainkat is megbocsáthatja, gyengeségünkben is erőt adhat. Csak érzéketlenek ne legyünk!

HÉTFŐ. „Bízvást mondjuk: Az Űr az én segítségem, nem félek.” (Zsid 13,6) — A különféle biztosítótársaságok világszerte nagy propagandával és tekintélyes haszonnal dolgoznak. Általános háztartási, tűz-, jég-, árvíz-, vagyon-, élet-, autó-biztosítások adnak az azt megkötőknek némi biztonság- érzetet. A keresztyén ember, noha az előbb felsoroltak némelyikében maga is részes, életére nézve köthet „biztosítást”, sőt, ennek érvénye elkíséri még a sírig s azon túl is. „Az Űr az én segítségem, nem félek!” Ez nem azt jelenti, hogy mindig minden úgy történik, ahogyan szeretném. Nem is értem mindig az Űr döntéseit. De bármi történjék is, tudom, hogy ö tart engem s amit tesz velem, az is segítség. Nem látszólagos részletsikerek igazolják ezt. hanem Isten segítségének sok-sok megtapasztalt valósága és szívem ígéreteivel bátorított békessége.

KEDD. — „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (Ap. csel 4,20) Péter és János életében elmúlt a tétova bizonytalanságok ideje. Jézus mellett még elhagyhatták olykor magukat, igénk lejátszódásakor azonban már olyan élmények és áldások után vannak, hogy minden szavuk egy belső feszítő erő kitörése. Nem tehetik, hogy ne mondják el másoknak is. Mi magunk is átéltünk sok mindent: láttuk és hallottuk Isten mentő s megőrző szeretetét, küldő parancsát. Mennyi tennivalónk lenne ezek nyomán az emberek között! De mi gyakran feledékenyek vagyunk: múló időre, változó hangulatokra hivatkozunk. Pedig ha csak azt gondolnánk át, ami eddig történt velünk, amivel eddig megszólított Isten, már akkor is lenne életünk végéig okunk a bizonyságtevésre és a szeretet cselekedeteire. És Isten még ezután is láttatja és hallatja velünk akaratát.

SZERDA. — „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az Ö dolgát elvégezzem.’8 (Jn. 4,34) Aki szereti és hivatásának tartja munkáját, any* nyira bele tud merülni annak végzésébe, hogy még éhséget sem érez. Az alkotás és a szolgálat öröme valóban betöltheti a szívet. Jézus á samáriai as:> szonnyal való beszélgetését követően — mely oly nagy szolgálat volt egy hányatott életű ember s rajta keresztül egy egész város számára — nem érez fizikai éhséget, csak Isten akarata továbbadásának örömét. Ezzel azonban nem a kenyérkérdést akarja lebecsülni, hanem a szolgálat fontosságát kiemelni.

CSÜTÖRTÖK. — „Jól tudjátok, hogy aki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.” (Ef 5,5) Korunk bálványimádói sokkal tetszetősebb neveket találtak ki e fogalomra: hobby, szenvedély, „ez a gyengém” stb. Isten nem kicsinyes és nyilvánvalóan nem kis örömeinket akarja elvenni. Végzetes tévedésektől, hamis vágányoktól, nagy csalódásoktól akar megóvni. Korunk mindinkább gyarapodó „bálványai” egyoldalúvá tesznek, elvonnak Istentől és emberektől, családtól, barátoktól, szolgálni akaró élettől. Miattuk nem marad semmire idő, miattuk válik zaklatottá s gyakran terhessé az élet, még a pihenőnapok is. önmagunk látszólagos kielégítése kielégületlenséggé válik így. Isten országában a hű szolgák, tehát sokfelé látó, áldozatot is vállaló emberek számára van hely.

PÉNTEK. — „Volt-e valamiben fogyatkozásotok?” (Lk 22,35) Íme, itt az alkalom a panaszkodásra! Elsorolhatják a tanítványok sérelmeiket, elégedetlenségeiket, hiányaikat Hiszen „erszény, táska és saru nélkül” küldte őket az emberek közé. Ök azonban őszintén válaszolnak: semmiben nem. volt hiányuk. Nézzünk e napon őszintén magunkba, gondoljunk elmúlt napjainkra, éveinkre s úgy feleljünk erre a kérdésre. Jézus nem kész válasszal vár, ő panaszainkat is meghallgatja. Csak az őszinteséget és igazságot várja el tőlünk is.

SZOMBAT. — „Az Ur Jézus Krisztus kegyelme által hisz- szük, hogy megtartatunk.” (Csel 15,11.) Reformáció ünnepén nagy hála kell, hogy betöltse szívünket. Isten hatalmasan cselekedett és megismertette kereső szolgáival megtartásunknak egyetlen zálogát: kegyelmét. Ez a tény s az ebben való hit sugárzik áí korokon és országhatárokon. Ma sem lehet pénzért vagy bármiféle emberi erőfeszítésekért cserébe bűnbocsánatot, bizodalmas hitet kapni. De ingyen, kegyelme felismerése által annál inkább. Ez hálánk oka. Szirmai Zoltán

— HALÁLOZÁS. Galovtsik Gábor 71 éves korában elhunyt. Temetése szeptember

17-én volt az óbudai temtőben.

— Borbély (Ebner) Jolán gyémántdiplomás tanítónő, késő öregkoráig hűséges gyülekezeti munkás, lapunk állandó olvasója, életének 82. évében Győrújbaráton elnyunyt. Koporsója felett az általa választott ige hangzott, amely számára életében és halálában sok erőt és vigasztalást adott: „Tudom, hogy az én megváltóm él”.

— Filó Sámuel az Országos Földbirtokrendező Tanács ny. alelnöke, országgyűlési képviselő, életének 83. évében hosz- szú szenvedés után szeptember 15-én elhunyt. Egyházi szolgálatát M'ezőberényben kezdte mint presbiter, majd a rákoshegyi gyülekezetnek húsz éven át volt felügyelője és a Pesti Egyházmegye presbitere. Temetése szeptember 25-én volt a rákoskeresztúri temetőben, Kosa Pál lelkész szolgálatával.

— Csermely Lajos ny. igazgató-tanító életének 86. évében csendesen elhunyt. Nagylajos- falva, Mende, Tápiószele hálásan emlékezik hűséges szolgálatára. A pécsi egyházközség volt kántorát, tiszteletbeli presbiterét gyászolja az elhunytban. Népes család, rokonság és a gyülekezet számos tagja kísérte utolsó földi ván- dorútjára a pécsi temetőben. „Aki hisz Jézusban, ha meg is hal, bizonnyal él!”

— özv Mátyus Jánosné, sz. Hajdú Etelka, a székesfehérvári gyülekezet tagja hosszú szenvedés után szeptember 20- án elhunyt. Temetése szeptember 24-én volt a székesfehérvári evangélikus temetőben Nagy Tibor lelkész szolgálatával.

— Dr. Francisci Józsefné, sz. Lendl Olga, a budavári gyülekezet tagja szeptember 22-én elhunyt. Temetése október 9-én volt a Farkasréti temetőben. Az elhunytban Francisci Guido ferencvárosi segédlelkész édesanyját gyászolja.

— Kutyej Pálné, sz. Mó- tyovszky Mária, lapunk hűséges olvasója, hosszú türelemmel viselt szenvedés után szeptember 12-én Tótkomlóson elhunyt. Temetése szeptember

14-én volt Tótkomlóson Koppány János és Zsemberovszky János lelkészek szolgálatával. Az elhunytban Kütyej Pál ambrózfalvai lelkész édesanyját gyászolja. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”.