Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-08 / 6. szám

Legyen meg a te akaratod... Talán a legnehezebb mon­dat életünkben. Koporsó mel­lett, megrázó események kö­zött nemcsak elmondani, de valóban így is érezni! Csupán a történeti hűség kedvéért említem meg, hogy ez a mondat Lukács Mi- atyánkjából hiányzik; — leg­alábbis a legrégebbi másolá­sokból (IV. századi Vatikáni kódex). Csak 200 évvel később került bele, valószínű Mátétól. Milyen levegőjű szobába akar bennünket ezzel a mon­dattal Jézus bevinni, hogy ott találkozva Isten lelkületűvel, mi is ebben a lelkűiéiben él­jünk? „Legyen meg akaratod a mennyben, úgy a földön is”. Tehát két rekeszre oszlik ez a „szoba”? Az egyik „oda- fönnt”, Isten angyalaival? És „idelent” a föld? Nincs „fent” és nincs „lent”! „Menny és föld” a régi keletiek nyelvén: a világ! „Legyen meg aka­ratod a világban” — ezzel lé­pünk be ebbe a csendes szo­bába. Hogy Jézus azt akarja, hogy a világra gondoljunk itt, — ez kicsit meglepő. Hiszen azt szoktuk mondani: az imádság perceiben el kell szakadnunk ettől a világtól és csak Isten­hez fordulunk oda. Igen ám, de Isten nem fordul el egy pillanatra sem a viliágtól. Egy világtól elfordult ember nem tudhat igazán találkozni egy szüntelenül világhoz fordult Is­tennel. Talán azért olyan bé­nult és zavaros a kapcsolatunk Vele, mert úgy gondoljuk: kü­lön van egy Isten és külön van egy világ. Nos, ebben az Isten-levegőjű harmadik szobában együtt van Isten és a világ. Jézus egy lé­legzettel mondatja itt ki ve­lünk e kettőt — „Legyen meg akaratod a világban”. De nincs-e így együtt a kettő a dióhéj-evangéliumban is: „Űgv szerette Isten a világot...” ? És nincs-e együtt a kettő a ke­resztfán? És mivel itt „akaratról” is szó van, melynek következmé­nye a történés, — ez a három található itt együtt: Isten—vi­lág—történés. Vagy így is mondhatjuk: a világtörténelem és Isten akarata. S máris itt vagyunk az egyik legizgalma­sabb problémánál. Természe­tesen, ezért olyan nagyon ne­héz ez a mondat! Ki tudja megnyugtató mó­don együtt látni a világtörté­nelmet és Isten akaratát? Mi­lyen szörnyű ellenpárokat le­het itt felsorakoztatni: rab­szolgaság és Isten akarata, Gestapó, éhínség és Istien aka­rata! Nemcsak világnézetek, vallások, teológiák között dúl­nak viharos viták erről, de a mindennapi beszélgetésekben is, és itt nagyon bent van a szívünkben. Hogyan lehet Is­ten az, aki így intézi a világ­ban a történéseket? Vagy ha nem Isten akarata történik meg itt a világban — akkor nem Isten Ö, és értelmetlen az imádság. Urunk, aki e szobába beinvi­tált bennünket — segítsen he­lyes megértés felé. Bár együtt van itt Isten—világ—történé­sek, — Isten akarata és a vi­lágtörténelem közé nem lehet egyenlőségjelet tennünk. Hi­szen az ember nagy ellent­mondásban van Istennel és önmagával szemben. Csendességemben a követ­kezőket láttam meg. 1. A világtörténelemben, eseményekben búvópatakként folyik át Isten akarata. Itt-ott előbukkan, majd újra eltűnik szemünk elöl. Rejtett, kikutat­hatatlan. Mégis jelen van. Hat az ellentétes erőkkel szemben is. Könny, vér ömlik e patakba, — de a végén világos lesz: jó, üdvösség lesz belőle. Isten malmai őrölnek — végered­ményben a rosszból is jót, bol­dog jövőt. Ha ezt nem hin­nénk, nem volna Isten. Ez a hit azonban nem nyugtathat meg bűnt, felelőtlenséget. Nem hozható direkt összefüggésbe egy-egy esemény, gonoszság Isten akaratával. Nem mond­hatjuk egy meggyilkolt kopor­sója mellett: Isten akarta így. Az a hit, hogy Isten üdvössé­get munkáló akarata minden­nek ellenére itt van a törté­nelemben — búvópatakként — legsötétebb kétségeink kö­zött jelent nagy vigasztalást. Hogyan írta Reményik Sándor „A szőnyeg visszája” című versében? Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként meg­enyhít Egy drága Testvér halk sza­va, Ki, míg itt járt, föld angyala volt, S most, már a mennynek angyala: „A világ Isten-szőtte sző­nyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha — legszebb per­ceinkben — A színéből is — valamit.” 2. Isten világos akarata — a rejtett akaraton túl — kiöl' vasható Igéjéből, leolvasható Jézusról. Isten törvénye olyan, mint a KRESZ-táblák az út­vonalak mellett: azt tanácsol­ják, éljünk emberekhez méltó­an, törődjünk egymással — különben karambol követke­zik be —, néha kisebb, más­kor iszonyú. De ami még cso­dálatosabb Isten akaratából, az evangélium: a világ meg- békül Istennel. Jó lesz min­denképpen a vég! Ez indult el Jézussal, ez a jövő. Az evangéliumban benne van mindaz, amit elrejt a „búvó­patak”. Isten jót végzett a vi­lág felől! Ez az örömhír van e hármas fölé írva: Isten—vi­lág—történés. 3. Felszabadultan és bizo­nyossággal járhatunk hát a vi­lágban! Tudjuk, hova tarto­zunk, mi az érvényben levő igazság, mit hoz a jövő. En­gedjünk utat Isten szándékai­nak! Luther ezt így mondta Isten akaratáról: .. hogy bennünk is meglegyen.” Van tehát itt egyfelől egy passzív „megadás”; engedelmesen megadjuk magunkat Istennek, hiszen Ö jót akar. Másfelől ez a felszabadultság, bizonyosság nagy aktivitásra ösztökél ben­nünket. Magunk is vegyünk részt a Tőle kapott világosság­gal a történésekben, hogy azok jó dolgok legyenek, a boldog jövő felé vegyék az irányt, a jóság, a szelídség, az ember­ség, a szeretet felé. Dürenmatt mondatja egyik drámájában valakivel: „A de­rűs jókedvben fejeződik ki az ember szabadsága.” Sok jó­kedvet, Testvér, hiszen Isten jót végzett felőlünk! Görög Tibor Űj igazgató a Teológus Otthon élén A Teológiai Akadémiánk mellett működő Teológus Otthon vezetésében ez év kezdetével személyi változás következett be. Dr. Nagy Gyula otthon-igazgatói megbízatása lejárt. Az Or­szágos Presbitérium decemberben tartott ülésán elismeréssel köszönettel foglalkozott dr. Nagy Gyula professzor otthon­igazgatói munkálkodásával, és tudomásul vette, hogy egyéb tudományos és közegyházi tevékenysége miatt nem tudja to­vább vállalni ezt a feladatot. Viszont oly fontosnak és jelen­tősnek látta a teológusok nevelésével foglalkozó otthon-igaz­gatói tisztet, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben — ami­kor is az otthon-igazgatók másodállásként látták el ezit a fela­datukat — úgy határozott, hogy önálló állásként kívánja be­töltetni a Teológusok Otthona igazgatói tisztét. Ilyen érte­lemben hívta meg az Országos Presbitérium dr. Selmeczi Já­nos tatabányai lelkészt, a fejér-komáromi egyházmegye espe­resét, Teológiai Akadémiánk tavaly promováit teológiai dok­torát ennek a tisztségnek betöltésére. Dr. Selmeczi János a meg­hívást elfogadta s január 1- ével átvette a Teológus Ott­hon vezetését, azzal a külön megbízással együtt, hogy óra­adóként tanítja a héber és gö­rög nyelvet a Teológiai Aka­démián. Az új otthon-igazgató ün­nepélyes beiktatása január 26-án, hétfőn délután folyt le ünnepi istentisztelet kereté­ben az Országos Egyház Üllői úti székházának imatermében. Egyházunk püspökein, Teoló­giai Akadémiánk tanárain és hallgatóin kívül nagyszámú gyülekezet töltötte meg az imatermet. Ott voltak D. Ko­ren Emil és Detre László es­peresek, dr. Szelényi Gusztáv, a fejér-komáromi egyházme­gye felügyelője, budapesti és fejér-komáromi lelkészek szép számmal, az új otthon­igazgató barátai és tisztelői, közöttük dr. Berki Feriz pro- toierei, a magyarországi orto­dox egyházaik esperes-admi­nisztrátora, és dr. Filep Imre unitárius püspöki belynök is képviseltette magát. A beiktatás szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök, az Or­szágos Egyház Közgyűlésének lelkész-elnöke végezte 2 Tim 1, 8 alapján. Azért állította vissza az Or­szágos Presbitérium teljes ál­lásként az otthon-igazgatói tisztet, — mondotta a püspök — hogy a teológus ifjúság ne­velését teljes erővel, szeretet­tel, hittel és imádsággal vé­gezhesse. Mert egyházunk rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy a jövendő lelkész­nemzedék jó szolgálatra jó felkészítést kapjon. Az otthon- igazgató, noha ő maga nem professzor, tagja a Tanári Karnak s feladata csak annyi­ban minősül, hogy míg ama­zok tanítanak és nevelnek, ő nevel és tanít. Azért esett a választás dr. Selmeczi Jánosra, mert azzal lett ismertté a közegyházban, hogy 1. örömmel hirdeti az evan­géliumot, szívügye az igehir­detés, 2. vállalta azt az utat, amit Isten a mi egyházunknak a mad magyar társadalomban AZ EGYHAZAK ÉS AZ AMERIKAI IFJÜSÄG Az Amerikai Egyesült Álla­mok lakosságának mintegy a fele (43%) vesz részt rendsze­resen a vasárnapi istentiszte­leteken, természetesen nem minden vasárnapon. 1955-ben ez a szám még 48% volt. Nor­végiában 14%, Finnországban 5%, Hamburgban pedig 1% lá­togatja a vasárnapi istentisz­teleteket. Amerikában azzal magya­rázzák a százalékarány csök­kenését, hogy sok katolikus ember és a protestáns gyüle­kezetek fiatalabb nemzedéke „nincs megelégedve” egyházá­val. Az egyházi közvélemény­kutatással párhuzamosan meg­tartott szociológiai vélemény- kutatás azt eredményezte, hogy az ifjúságnak társadal­milag aktívabb része többet vár az egyházaktól, mint az ún. hűséges templomlátoga­tók. Ebből a tényből arra kö­vetkeztetnek, hogy az USA összes felekezeteinek a gyüle­kezetei „politikailag konzerva­tívabbak”, mint a lakosság másik fele. ANGLIKÁN PÜSPÖK A PÄPÄNÄL Dr. J. Moorman anglikán püspököt küiönkihallgatáson fogadta a Vatikánban VI. Pál pápa. Az anglikán püspök kö­szönetét mondott a pápának azért, hogy szorgalmazza az anglikán és római katolikus egyház kapcsolatainak javítá­sát, de rámutatott azokra a ne­hézségekre is, amelyek a ve­gyes házasságok problémájából adódnak. A pápa méltatta vá­laszában a kölcsönös kapcsola­tok kiépítésének a fontosságát, de a vegyes házasságók kérdé­sére nem tért ki! kijelölt és adott, s ezt az utat nemcsak arccal az egyházve­zetőség felé járta, hanem fő­képpen arccal a gyülekezetek felé, 3. s mindemellett arra is volt ideje és ereje, hogy ta­nuljon, magát folyamatosan továbbképezze. Gyülekezeti lelkészi és esperesi teendői­nek lelkiismeretes és odaadó ellátása mellett szívós és szor­gos önképzés és kutatómunka nyomán az egyháztörténelem­ből teológiai doktorátust szer­zett. E személyi vonások ismere­tében hisszük és valljuk, hogy ez a választás nem csupán emberek megfontolt döntése volt. Mit várunk tőle? — tette fel a kérdést az iktatást végző püspök. 1. Mindenekelőtt azt vár­juk, hogy neveljen hivő teo­lógusokat. Segítse őket arra, hogy az evangéliumot az élet beszédének ismerjék fel, an­nak fundamentomára álljanak, éljék át azt a csodát, hogy mit jelent Krisztussal meghal­ni s Krisztussal feltámadni. Olyan teológusokat neveljen, akikben nem az a modernség, hogy eikötik magukat az evangéliumtól, s nem úgy akarnak — hibásan — maiak lenni, hogy cinikusok, hanem úgy és abban modernek, maiak, hogy hisznek a porté­kájukban, amit ajánlanak és ajánlani készülnek: az evan­géliumban. 2. Nevelje ezután a hivő teológusokat arra, hogy öröm­mel, szívesen szolgáljanak ab­ban a társadalomban, amely­ben itt élünk. Istentől kapott kiváltságnak ismerjék fél, hogy itt szolgálhatnak. Lássa­nak abban nagyszerűséget, tág perspektívát, hogy miiköz­ben Krisztust szolgálják, egy­ben népünket, hazánkat szolgálhatják. 3. Végül nevelő munkájú« ban tartsa szem előtt az egész emberiség nagy családját, s vigye abban a reábízottakat a jó ügyek szolgálatának felis­merésére, áldozatára és szép­ségére. Ennek módszere csak egy lehet. Pál apostol élete döntő és kockázatos szakaszában üzente Timóteusnak: jöjj ide és vállalj engem! Ebben az összefüggésben ez annyit je­lent, hogy a mai fiatalságot nem lehet sem tekintélytisz­telet alapján, sem kész meg­oldások tálalása útján nevel­ni. Vállalni kell egymást. A fiatalok szabadon akarnak gondolkodni s egyénileg akar­nak dönteni. Azonosulni kell hát azzal a helyzettel és gon­dolkodással, amiben a fiata- talok élnek s velük együtt kell küzdeni, birkózni s előre vin­ni az ügyet, amit Isten ránk bízott. De az egymás vállalása azt is jelenti, hogy az egész egy­ház nevel. A légkörnek olyan­nak kell lenni az egész egy­házban, hogy növetaedhessék benne a hit és a felelősség, hogy a feladat nagyszerűségét az egyház egészében is felis­merjék. Isten elég erős arra, hogy ez lehetséges legyen — fejezte be D. Káldy Zoltán püspök. Az új otthon-igazgató 47 éves. 1946-ban avatták lel­késszé. Szolgálatát Kótbodony- ban, Balassagyarmaton, Ko­máromban kezdte, több mint húsz évig volt a tatabá­nyai gyülekezet lelkésze, s eközben tizenegy évig esperes. Parochus-lelkészi és esperesi tisztségéről most lemondott, s az elhívásnak megfelelően tel­jes szolgálatát a teológus if­júságnak szenteli. UJ KOR NYITÁNYA Kapuk nyíltak, csukódtak országos léghuzatban, ön-vérében merült el a megbocsáthatatlan. A had düledékén még egy utolsó akna kivirágzott... Temesd el azt a szétzüllött világot! Nézd: csupa bűn, csupa rom. Míg jobb napod ígérete serken április-ápolta rügyekben, csak néhány döbbent szempár mereng a beömlő partokon. Építsd fel házad bár a megmaradt kövekből, mégsem lesz az a régi. Verj bár a híd-roncsból új hidat, egy szögét se cseréld ki, de többé az sem a régi Más váltak tartják, más habarcsok kötik e kort, nincs út visszatérni. Múltad csak úgy lesz hagyaték s tanulság, ha ki tudsz belőle lépni. Tavasz, tavasz, Napkelet fiai hozták kormosán, véresen. Nem volt bűvös királylány, de mint álomi húgod, ifjú s szeplőtelen. Még hörgött a fegyver. Bűntudat s szorongás képében álltái az új elébe; csak remélni merted, hogy fölfele visz az út nem a mélybe, — De tavasz, tavasz volt; fölszállt a füst, éa oszlott a gyötrelem. Űj kor nyitánya volt — tudod, — ma már történelem. Határ, mint Heraklész oszlopa, és törvény, akár a gravitáció. Szabálya szétfolyt a hajszálerekben, — már meg nem másítható. Töprengtél olykor: véletlen ajándék, vagy görögtűz, tapsvihar, térzene? De ünneped mélyén izzik a dúsabb igazság: muszáj-sors alkonya; magad-gyarapító tetteid kezdete Üzérek, merénylők, önös kis basák után vedd végleg birtokodba egyetlen léted talapzataként. — Belőle magasodva emelt fővel állhatsz e viharvert földön — jöjjön akármi. Gerinced: közös rend erkölcse segítsen emberül megállni. Garai Gábor versét „írás a falon” című kötetéből vettük emlékezésül Budapest felszabadulására Magyarországi egyházak részvétele a vietnami gyűjtésben A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegy­házai — mint ismeretes — szintén részt vállaltak a vietnami nép megsegítésére irányuló szolidaritási akcióban. Ennek során a tagegyházak gyülekezetei — az alábbi meg­oszlásban — összesen 335,357,85 forintot gyűjtöttek: Reformatos Egyház —------— — 239,056,15 Ft Ev angélikus Egyház — — —• — — 40,930,70 Ft Baptista Egyház-------— — — — 26,000,00 Ft Sz abadegyházak Tanácsa-------— — 25 480,00 Ft Me thodista Egyház------------------— 3,320,00 Ft Ortodox Egyház — —-------------— 571^00 Ft Mi ni-témák „Nézd az élet apró rebbenéseft” — írta kor Radnóti Miklós. Mini-témáinkban azok­hoz szólunk akiknek életét átfogó nagy taní­tások és meghatározó tanulások közben az élet apró rebbenései is nyomothagyón formaijaik, Farsangtól böjtig Farsang van, a majomszige­tes iskolai és a beavatottakat izgulva összehívó házibulik ideje. Fiúk magnókat cipel­nek, esetleg valamiféle italfé­lét, lányok meg reklámos mű­anyag szatyorba rejtett — sú­lyos csizmáik felváltására szol­gáló — könnyű cipókét, me­lyek békésen megférnek a kü­lönböző édes és sós sütemé­nyek társaságában. Régen bálba járni volt di­vat, s az úrigyerekekeket zsúr­ra kísérték el szüleik, akik a kártyapartik mellől moso­lyogtak csemetéikre. — Ma ugyanez tévével, s talán keve­sebb mosolygással. De sebaj! Papa ki, szőnyeg fel, magnó be + (plusz) adj hozzá 10 fiatalt és kész a há­zibuli! Szórakozásra, így táncra is valóban SZÜKSÉG VAN, — mert nem lehet örökké csak az iskolában és otthon ül­ni, — mert jólesik társaságban lenni és azon is nagyokat ne­vetni, ami nem is olyan vic­ces máskor, — mert izgalmas, amikor si­kerül leülni végül egy sarokba és csevegni azzal, akivel aka­rok és túljutni a beszélgetés­nek a „hova jársz iskolába?”, továbbá „hol tanultál meg ilyen jól táncolni?” stádiumán. A mozi és színház se rossz, lehet kirándulni és sportolni is, de beat mellett egészen más! Mert a tangót lehet tán­colni szemet gyönyörködtetöen; a rock & rollt dobálni, mint a rongyot; a twisztet bélcsava­rodásig... de a beatet csak „átélni” lehet: remegni gör­csöket feloldóan, sóhajtozni, s közben ingatni a fejet, hogy sok összevisszaság rendbe rá- zódjék össze. Eddig még csak megértem, mert a tánc ilyen volt ósi dók­tól kezdve. De ott már BAJ VAN, — ahol hat napig kizárólag azért húzza ki valahogy, hogy a hetediken elmehessen; — ahol a szórakozás nem a komolyan vett tanulásból való kikapcsolódás, mivel nincs mi­ből kikapcsolódni; — ahol társaságban senki mással nem vagyok hajlandó foglalkozni, csak azzal, aki — úgymond — arra való, hogy engem szórakoztasson, meg minden... Egy pillanat! Itt a „meg minden”-nél egy percre kap­csoljuk ki a magnót: csak azt szeretném javasolni, hogy „meg minden” ne legyen! Le­gyen beat-zene? Legyen. Le­gyen tánc? Legyen! Legyen udvarlás? Persze. Legyen las­sú tánc is? Legyen ... De... ... De „meg minden”, az ne legyen! Ne legyen léhaság, mert as elrontja a természetes jókedv ízét. Ne legyen „ősszeborulás”, mert az nem néryünnepélyi lát­ványosságnak való. Ne legyen túl sok „Mr. Al­kohol”, ami nemcsak öl, bu­tít, és nyomorba dönt, hanem erkölcstelenségbe is, mert ha „nem tudom, hogy mit teszek”, az senkire nézve sem előnyös. Most már mehet az újabb szám. A többit már tánc köz­ben is el tudom mondani. Például azt, hogy nem min­dig az a fiú a „legjobb fej”, aki úgy beszél, mint az úthen­gerlő, s nem föltétien az a lány a „legmenőbb”, akit legtöbben körüludvarolnak, tekintettel szemmel látható bájaira. Azt is elmondanám, hogy jó dolog ne­vetni, de ha valaki mindig ne­vet. az a hárs-hegyi gumi szo­bába való.. (hozzáfűzném: így van ez a szórakozással is, aki csak szórakozni akar min­dig, az szétszóródik helyette). ... És elmondanék még va­lamit, amit én is úgy olvastam és a táncra vonatkoztatva is helyénvalónak érzek: „ti sza­badságban élhettek, de ne le­gyen a szabadság ürügy a test számára, sőt...!” (Galátákhoz írt levél, 5, 13) Sőt! Teremtsen a szabadság farsangban is alkalmat a ki­kapcsolódó szórakozásra, a fia­talos tisztaságra és a jókedv­kísérte őszinte szeretette ... ... Hogy ne legyen a farsan­gom buliknak fejfájós böjtje. Bízik László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom