Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-09-06 / 36. szám

Három pólus Példabeszédek 16,6—9 A mértan szerint legalább három pont kell ahhoz, hogy elha­tároljunk, körülkerítsünk egy területet. Mai igénk az emberi életet meghatározó három pólusra mutat rá. Ezek segítségével lehet „kimérni” életünket és ugyanakkor ellenőrizni is. „... az Űr félelme által távozhatunk el a gonosztól”. Életünk első és legfontosabb pólusa az Isten. Tőle származik az élet és ő az „igazgató” az utolsó vers szerint Életünknek erőt adó pó­lusa akar lenni, könyörületesség és igazságosság, jóakarat jön tőle és félelme által távozhatunk el a gonosztól. Luther arra ta­nított a Kiskátéban, hogy Isten félelmének és szeretetének any- nyira együtt kell lennie az életünkben, hogy ez az egység ter­mészetessé tegye parancsolatai megtartását. Az Űr félelme az Ószövetség szerint próféták szavához, a törvény betűjéhez kö­tött félelem volt. Mi az Újszövetség népeként még többet tu­dunk életünk „igazgatójáról”, mert ismerjük Jézust, aki nem egyszerűen csak idézte a törvényt, Isten követeként jött, ha­nem benne az Űr maga hívott: „Jöjjetek én hozzám mindnyá­jan, megfáradtak és megterheltek, én nyugodalmat adok nektek” (Máté 11, 28). Életünk minden mozzanata „Isten előtti” mozzanat, de őazt akarja, hogy tudatosan járjunk félelmében. Hiszen éppen a bennünk lévő Isten elleni lázadás, a gonosz indulatok, az ön­zés, gőg, szeretetlenség tudja pokollá változtatni életünket. Ezért kell tudatosan élni, „az ember elméje gondolja meg út­ját ..Amint a televíziós antennának az adóra kell irányul­nia, úgy kell életünkben e második pólusnak, énünknek, szí­vünknek, elménknek Istenre irányulnia. Isten nagy szabadsá­got engedett nekünk embereknek, végig kell gondolnunk és meg kell küzdenünk az élet különféle helyzeteit. Olvastam va­lahol, hogy egy gyár előre össze nem állított bútorelemeket reklámoz. Ki-ki maga állíthatja össze otthon ízlése, kívánsága és szobája méretei szerint a megfelelő darabot belőlük. Isten parancsai, Jézus szavai nem előregyártott sablon-megoldások minden kor mindenféle emberére, hanem olyan „elemek”, amelyekből kinek-kinek saját munkája, átgondolása nyomán lesz keresztyén élet. Végül a harmadik pólus az embertárs. Sartre francia író mondta, hogy nincs művészet, csak másokért és másokkal együtt. Ugyanígy mondhatjuk, hogy nincs keresztyén élet, csak másokért és másokkal együtt. Hiszen egymásra bíz bennün­ket az Isten, mint valamikor a falusi osztatlan iskolákban, ahol a nagyobbak feladata volt tanítani a kisebbeket. Ahogy emlék­szem, az ábécét én is a nagyobbaktól tanultam meg. Ma, ami­kor annyit beszélnek a nemzedékek feszültségéről és küzdelmé­ről, gondolkodjunk el azon, vajon mit tanulnak tőlünk a fiata­labbak, van-e egyáltalán valamink, amit érdemes továbbadni. Ahogy a szívből ki tud sugározni a karba az intő fájdalom, ott belül valami baj van, ki kell hogy sugározzák belőlünk a jó, az igaz, a könyörület, a megelégedés. Jaj nekünk, ha hidegvérű élőlényekhez vagyunk hasonlóak. Ezek átveszik környezetük hőmérsékletét. Nekünk, melegvérű élőlényeknek, lelki értelem­ben is állandó „hőfokot” kell tartanunk. Magatartásunkat nem annak kell meghatároznia, mit tesznek mások, mit mondanak mások, milyen társaságban vagyunk, hanem annak, mit mond Isten, mit döntöttünk igéjébe? kötött lelkiismeretünkkel. Életünk mindig „útközben” van. Haladnak velünk az évek, új és új helyzetbe kerülünk. E három pólus kell, hogy megha­tározza életünket: az Úr félelme, lelkiismeretünk döntése, em­bertársunk java. Ifj. Harmati Béla IMÁDKOZZUNK Istenünk, taníts félni és szeretni Téged. Taníts igéd nyomán átgondolni életűnket és minden cselekedetünket. Megvalljuk színed előtt, hogy sokszor hátat fordítottunk akaratodnak és ar­ra figyeltünk, mit mondanak mások, mit csinálnak mások és hogyan gondolják mások. Atyánk, formáld át belsőnket neked tetszővé és add, hogy akaratod hordozói legyünk. Tanits segíteni, amint Te is segítettél rajtánk, taníts megbocsátani, amint Te is megbocsátottál nekünk, tanits szeretni, amint Te is szeretsz minket. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1370. szeptember 6-án Deák tér: de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor: de. 11. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út: de. fél 10 D. Koren Emil. Üllő! út 24.: de. fél 11. Karácsony Sándor u.: de. 9. Rákóczi út 57/b.: de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28.: de. 10. Francisci Guido, de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya: de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u.: de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u.: de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló: de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva: de. 8. Boros Károly. Gyarmat u.: de. fél 10. Bízik László. Fóti út: de. 11. Baranyai Tamás. Váci út: de. 8. Benczúr László. Frangepán u.: de. fél 10. Benczúr László. Üj- pest: de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet: de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Újtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 11. Matuz László. Kispest: de. 10. Kispest Wekerletelep: de. 8. Pestújhely: de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep: de. 8. Rákospalota Nagytemplom: de. 10. Rákospalota Kistemplom: du. 3. Rákosszentmi­hály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld: de. fél 11. Cinkota: de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de. 9. Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Szita Istvánné, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Szita Istvánné. Torockó tér: de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda: de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi: de. 8. Pesthidegkút: de. fél 11. Kelenföld: de. 8. (úrv.), de. 11. (úrv.), du. 6. Németvölgyi út: de. 9. Albertfalva: de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény: de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy: de. fél 10. Cse­pel: de. fél 11. (úrv^ — Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 6, 24—34; az igehirdetés alapigéje: Péld 16, 6—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY dunaegyházi lelkész. — AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA Fel­vételi Bizottsága augusztus 24-én D. Káldy Zoltán püspök elnökletével ülést tartott. A Felvételi Bizottság úgy határo­zott, hogy az 1970—71. tanév­re az első évfolyamba felve­szi a következőket: Bálint László, Böröcz Enikő, Deme Dávid, Kajos Anna Mária, Kormos Anna, Morauszky András, Szabó Vilmos és Zsí­ros András. így a most kezdő­dő tanévben nyolc első évfo­lyamos teológiai hallgató irat­kozhat majd be. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége augusztus 27-én Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Úr­vacsorát osztott Fábry Mihály. Igehirdetési előkészítőt Breuer Oszkár, esperes! beszámolót Gartai István esperes, előadást Gerhát Sándor és Gerhát Pál, korreferátumot Kovács And­rás tartott. — CSÖNGE. A gyülekezet július 5-én tartotta első, augusztus 9-én pedig a máso­dik szeretetvendégséget. A második alkalomra a gyüleke­zet asszonyai 100 csészét és tá­nyért szereztek be, a férfiak pedig 7 asztalt készítettek. Augusztus 16-án finn estet tartottak a gyülekezetben, me­lyen a gyülekezet szülötte, Bárdossy Tibor kisvárdai lel­kész tartott színes élménybe­számolót egyéves finnországi tanulmányútjáról. — SZÜLETÉS. Fülöp Attila hangmérnöknek és feleségé­nek, Tátrai Zsuzsannának má­sodik gyermekük született. Ne­ve: ATTILA. — HÄZASSÄG. Cserháti Ti­bor, Cserháti Mátyás csepeli gyülekezeti gondnok fia és Klimaj Mária, a szarvasi gyü­lekezet számvevőszéki elnöké­nek leánya augusztus 15-én tartották esküvőjüket a szarvasi ótemplomban. — Ugyanakkor kérték házassá­gukra Isten áldását a meny­asszony testvérbátyja, ifj. Kli­maj Mihály és Magyar Ildikó. — LEINFORMÁLHATÓ leány megbízható, csendes, független he­lyen kis albérletet keres. Cím a Ki­adóhivatalban. evangélikus élet A Magyarországi " Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vrrt.; Puskin u. 12. Telefon: 142—974 Csekkszámlaszám: 20.412—VHL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2465 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Minden gondotokat őreá sétek, mert néki gondja van reátok. (1 Pt 5, 7) VASÁRNAP. — „Avagy az Űrnak lehetetlen-é valami?” (1 Móz 18, 14) Ennek a hétnek minden napján egy szó csen­dül fel: bizalom. Es Isten ezen a héten a reá való hagyatko­zásra, a hitre, a bizakodásra akar megtanítani minket. Sok­szor fogja el szívünket a fé­lelem, az aggódás: vajon mi lesz holnap? Hogyan alakul az életünk? És hiába telik meg rettegéssel nappalunk és éj-' szakánk, hiába próbálunk für­késző szemekkel a jövőbe néz­ni, így nem jutunk semmire, életünk nehéz kérdései meg­oldatlanok maradnak. Isten az, aki gondoskodik rólunk, aki meg tudja oldani a lehetetlen­nek látszó feladatokat is. HÉTFŐ. — „Én, én vagyok az Űr és rajtam kívül nincsen szabadító”. (Ézs 43, 11) Isten egészen személyessé teszi a ve­le való kapcsolatunkat, amikor kifejezetten önmagára mutat. Kérdések és problémák szöve­vénye veszi körül az életün­ket? ő ad világosságot és sza­badulást. Kudarcok, bűnök és mulasztások terhelik az éle­tünket? Ö a hatalmas, aki kész arra, hogy megszabadítson a bűnöktől, hogy bűnbocsánatot adjon, ö az, aki képessé tesz minket a megújított életúton való járásra, ő erősít meg minket a hitben és a szeretet- ben. KEDD. — „Istennél van szabadulásom és dicséretem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van” (Zsolt 62, 8) Az a tény, hogy Isten a Szabadító, csak hit ál­tal lesz valósággá az életünk­ben. Azért szól hozzánk az ige, azért munkálkodik a Szentlélek a mi szívünkben is, hogy hitre és bizonyosságra jussunk. Hogy valóban meg­tapasztaljuk Isten erejét, sza­badító szeretetét, kegyelmét és gondoskodását, amelyet Jézus Krisztusban hozzáférhetővé tett a mi számunkra is. Di­csérjük őt mindenkor! SZERDA. — „Erőssége vol­tál a gyöngének, erőssége a szegénynek; a szélvész ellen oltalom”. (Ézs 25, 4) Sokszor irigykedünk, ha a másik em­ber életére nézünk: milyen jó a másiknak. És megfeledke­zünk arról, hogy időnként na­gyon jó, ha a magunk életét is megvizsgáljuk. Mert az ige vallástételét, azt hiszem kivé­tel nélkül mindnyájan, el­mondhatjuk. Hányszor voltunk gyöngék és Isten erőssé tett minket, hányszor voltunk sze­gények a hitben és a szeretet- ben és Isten meggazdagított minket, hányszor söpört vé­gig az életünkben szélvihar és Istennél oltalmat találtunk. Bizalommal járuljunk hozzá mindénkor! CSÜTÖRTÖK. — „Ajándé­kot el ne végy, mert az aján­dék megvakít ja a szemeket és elfordítja az igazak ügyét”. (2 Móz 23, 8) A „lekenyerezés” mindig egy kicsit megalázó. Annak is, aki az ajándékot adja, de anak is, aki kapja. Ezért figyelmeztet erre a kí­sértésre a mai ige. De azért egyet ne felejtsünk el. Isten nem arra tanít minket, hogy magunknak éljünk, hogy ne vegyük észre a másik ember kérését, hogy ne legyünk szol­gálatára. Sőt inkább arra akar megtanítani minket Isten, hogy nyitott szemmel, szolgáló szívvel és kézzel járjunk éle­tünk minden napján. PÉNTEK. — „Drága az én lelkem az Űr előtt és szaba­dítson meg engem minden nyomorúságból”. (1 Sám 26, 24) Az, hogy Isten napról nap­ra megszólít minket, az, hogy értünk is elküldte erre a vi­lágra Egyszülöttjét, az, hogy gyermekeinek fogad el min­ket, kimondhatalanul nagy do­log. Való igaz a mai ige a mi életünk tapasztalata alapján is: drágák vagyunk Isten szí­ne előtt. Mindent megtesz az érdekünkben ahelyett, hogy bizalmatlanságunk, hitetlensé­günk és szeretetlenségünk szerint cselekedne velünk. Magasztaljuk őt, hogy gyerme­kei lehetünk Jézus Krisztus által! SZOMBAT. — „Hosszútűrö az Űr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül”. (Náh 1, 3) Sokszor úgy érezzük, hogy a mondat két része között éles ellentét van. Pedig a mondat egységes: ígéret és figyelmez­tetés. Figyelmeztetés ez a mai hétvége is. Felhívja a figyel­münket Isten hosszútűrő ke­gyelmére, szeretetére, de fi­gyelmeztet arra is, hogy egy­szer vége a kegyelmi időnek. Könyörögjünk hitért, Szentlé­lekért, szilárd bizalomért és cselekvő szeretetért, hogy éle­tünknek minden napja kedves legyen az Űr előtt! Harkányi László — LELKÉSZ keres férjes leá- nyáék részére bútorozatlan albérle­tet, főbérletet két szobáig. Esetleg eltartási szerződést is kötnénk. Minden megosztás érdekel. Anyag! áldozatra készek vagyunk. Értesí­tést kérünk az alábbi címre: Szabó Kálmán, Budapest, vn., Vörös­marty u. 11/b. — HARANGOK vülanymeghajtá- sának beszerelését jól bevált mód­szerekkel, jutányos áron, garan­ciával vállalom. Hívásra a hely­színre utazom és részletes tájékoz­tatással szolgálok. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsabai Gyulai út 22. LESKELŐDÉSEK Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látö- szögű kulcslyuknál izgultam egykor és fülel­tem az ajtókon, mi a helyzet odaát a másik szobában? Gyermekkori rossz tulajdonságomat meg­őriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok az újságolvasók fölé. Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik vala­mi, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafi­gyelek — most már nagyobb látószögben —: mi a helyzet odaát a másik ember fejében? Így leskelődöm és beszélgetek. Szeretet Volt egy néni s annak egy legkedvesebb macskája. Vele aludt, együtt ettek, becézgette, simogatta, mint a leányát. Ha lett volna. Nem félt az az állat — hisz mitől is félt volna? — egy embertől sem. Így aztán könnyű volt valamelyik gonosz embernek egy mozdulattal magához hívni, le­hajolni hozzá, betenni egy zsákba és eladni az állatkertnek ragadozó-eledelül. Azóta a néni, ha útjába kerül valami ra­gaszkodni vágyó állat, hogy távolról kerülje máskor az embereket — belerúg. (Bár ha jól megnézed, látsz egy könnycsep­pet a szemében.) Végső érv — Asszonyom, higyje el nekem, a gyermek hallásával nincs komolyabb baj! — Mégis tessék végrehajtani azt a műtétet doktor úr! Éppen elég baj az, hogy a bal fü­lére gyengébben hall a gyerek, most szeptem­berben kezdi az elsőt, szüksége van jó hal­lásra. — Ettől ne féljen anyuka, elég hangosan magyaráz majd nekik a tanítónéni. — Az lehet, de szegény gyerek nem hallja meg a súgást! Mizantróp Az emberek bosszantására három pompás trükköt talált ki. Az egyik: felvette magnóra a Mézga-család szignálját, s mikor a tv-ben a gyöngytyúk- tenyésztés aktuális kérdéseiről folyt előadás, kitette a készüléket — jól felerősítve — az ablakba s figyelte a szemközt lakókat. A másik: nylon-zacskóban végiglóbált a Körúton két kiló banánt, s az izgatott érdek­lődésre századszor is élvezte saját válaszát: „... Hogy hol vettem? Most érkeztem Rómá­ból, még ott”’ A harmadik: Addig járt telefonfülkéről telefonfülkére, mígnem talált egy rossz készü­léket (csakhamar), bement s mikor látta, hogy vár már kint valaki, élénk beszélgetésbe kez­dett a süket kagylóval. Miután kiment, még visszanézett. Ösztönzés Párbeszéd a templomnál istentisztelet után: — Kisfiam, ha a héten rossz leszel, nem jöhetsz el jövő vasárnap templomba. — De igazán Apa! Én úgy szeretek temp­lomba járni... meg utazni a mozgólépcsőn. Pokol Azt mondja a nehezen elalvó pesszimista: — Szerintem a pokol olyan hely lehet, ahol örökösen fenn kell lenni. — Nem — feleli a nehezen ébredő hétalvó —, olyan hely lehet, ahol örökösen csak fel kell kelni! Nézőpont kérdése az egész, mert végül is egyremegy. „...tükör által* Nem tudod már hány éves lehettél, csak arra emlékszel, mennyire szívén viselte édes­apád, hogy minden nap rendesen tanulj. Kü­lön asztalod volt elöl a szoba bal sarkában, ahol tanulnod kellett. Hátad mögött, tőled jobbra az ablaknál — 5 méter hátra, 4 méter oldalt, átlósan hat és fél méter — ült édes­apád, akit csak sejtettél, amint újság mellett kortyolgatta feketéjét. Napi egy órát tartott ez. Közben nem volt ajánlatos sem zsebsak­kozni, sem ócska vekkert javítani, legkevésbé gombfocihoz „pupikat” ragasztgatni. Minden meglepetést elkerülendő, egy tükröt szereztél, magad elé állítottad az asztal csücs­kére s visszapillantós módszerrel ellenőrizted apád mozdulatait, hogy idejében a tankönyv alá rejthesd a dolgokat. Csak arra nem gondoltál, hogy a tükör által nem csak te látsz oda, hanem ő is látta az arcodat s jól tudta, hogy mit csinálsz. Azóta több tükörrel figyelsz másokat. Ha beszédet hallgatsz, ha cselekvéseket figyelsz és mozdulatokat. Vagy ha írsz is, azt hiszed, másokat látsz közben, pedig a tükör, amit te mások megfigyelésére használsz, azoknak is tükörül szolgál. Tükörben látják szavaid, be­tűid, mozdulataid. Persze felnőtt fejjel talán tudod is, ezért is csinálod.». A szó Akkoriban kezdődött, amikor először jegy­zett fel noteszába egy-egy érdekesebb mon­datot a biblaórai előadásból. Később annyira megszokta, hogy igyekezett a lehető legtöb­bet lejegyezni az elhangzottakból, mert ha otthon elővette, így előtte volt minden, amit hallott. Gyorsírni nem tudott, de a leggyakrabban előforduló szavakra önálló rövidítéseket talált ki. Így lett először az „Isten”-ből egy nagy „I” betű, később csak egy kis ficni, ami jelezte, hogy ott az „Isten” szó szerepel. Pár év jegyzetelés^ után már ezt a jelzést is elhagyta s amikor otthon átolvasta az „IS- TEN”-nélküli mondatokat, ahol valami hiányt érzett, oda hozzágondolta a Szót. Most már majdnem mindenhez hozzágon­dolja. Rövidzárlat Egy elektronikai kérdésekben is jártas bölcs ember javasolta a süllyedős szószékek beve­zetését. E szabadalom lényege, hogy a szó­székek kőlapja, melyen a papok állnak, lift- szerűen süllyeszthető lenne. Ha a hívek na­gyon únják a semmitmondó prédikációt, be­nyomják a templompadba épített kis gombot s ha a felénél több ezt megteszi, működni kezd a liftmotor és a pap lesüllyed. A szabadalmat a papok többsége végül is nem fogadta el, hivatkozván az esetleges áramszünetekre. Isten útjai Amikor a szomszéd elköltözött, a ház gyer­mekei ott nyüzsögtek és segítettek neki a cso­magolásban. Az egyik tízéves kamasznak na­gyon megtetszett egy vastag, több színű go­lyóstoll s amint nagy áhítattal forgatta a ke­zében, kipróbálva színenként, a férfi, mintha gondolatolvasó lett volna, odaszólt neki: — Na fiam, ezt megkapod, ... majd ha pap leszel!! És nagyot nevetve a viccén zsebretette a tollat. Eddig a történet, amit segédlelkész ismerő­söm mondott el. Azt hiszem, azóta Is elfelejtettem megkér­dezni tőle, hogy tudja-e a szomszéd új cí­mét. (No, nem a tollért...!) B. Plagányi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom