Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-13 / 37. szám
0 R S Z Á G 0 S EVANGEL IKüS HETI LA P XXXV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1970. szeptember 13. Ara: 2,— forint ELKŰLDETTÜNK A VILÁGBA (2) — A Lutheránus Világszövetség Ötödik Nagygyűlése Evianban — A nagygyűlésen jelentős súlyt kapott az ún. „ökumenikus kérdés” tárgyalása. A protestáns egyházi világszervezetek, csakúgy, mint a II. Vatikáni Zsinat melegen tartja ezt a kérdést Így is mondhatnánk, szinte valamennyi keresztyén egyház „asztalán” van ez a probléma. A Lutheránus Világszövetség ötödik Nagygyűlése ugyancsak sok lehetőséget adott ennek megtárgyalására. Az evangélikusreformátus viszony Köztudomású, hogy Helsinki óta (1963) a Lutheránus Világszövetség egy kisebb bizottsága megbeszélést folytatott a Református Világszövetség hasonló bizottságával a két testvéregyház kapcsolatainak tisztázására és elmélyítésére. Ez a bizottság jelentős munkát végzett. Az elmúlt években feltárta azokat a tanításbeli különbségeket, amelyek az evangélikus és református egyházak között fennállnak, ugyanakkor kimutatta azokat az egyezéseket is, amelyek egyházaink között fennállnak. Kutatást végzett elsősorban európai és amerikai viszonylatban arra nézve, hogy a különböző országokban élő evangélikus és református egyházak milyen kapcsolatbein vannak egymással. Ebben a bizottságban evangélikus egyházunk részéről dr. Pálfy Miklós professzor végzett munkát, és el tudta mondani, hogy Magyarországon különösebb dogmatikai tisztázások nélkül az evangélikus és református egyházak „úrvacsorái és szószékközösségbenf’ vannak egymással. Az Evianban tartott nagygyűlés jelentést kapott ennek a bizottságnak a munkájáróL Maga a nagygyűlés is létesített egy szűkkörű bizottságot, amely a gyűlés folyamán összegezte az eddigi eredményeket, és egy részletes jelentést adott a nagygyűlésnek. Ez a jelentés egészséges teológiai alapon nyugszik. Alaptéteie ugyanis az, hogy nem arra kell törekedni, hogy a református és evangélikus egyház hitvallásait „ösz- szemossuk” a két egyház egyesülése céljából, hanem arra, hogy a hitvallások megtartásával igazi testvéri közösség legyen a református és evangélikus egyházak között szerte a világon, és ebben a testvéri közösségben a két egyház gazdagítsa egymást a maga sajátos kincseivel. A jelentés sürgeti az „oltár- és szószékközösséget” a két egyház között. Javasolja a dialógus folytatását az evangélikus és református egyház között, továbbá a teológiai egyetértésekből származó gyakorlati következmények megvalósítását, a szorosabb munkaközösséget a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség között, végül azt, hogy a két világszövetség teológiai tanulmányi bizottságai használjanak ki minden lehetőséget a közös munkára. A nagygyűlés ezt a jelentést megküldi mind a 82 evangélikus tagegyháznak tanulmányozás és hozzászólás céljából. Mi, magyarországi evangélikusok szívből őrölünk annak, hogy a két testvéregyház közösségének elmélyítése érdekében a nagygyűlés jelentős lépést tett előre. Az evangélikusrómai katolikus viszony Az is köztudomású, hogy nemcsak evangélikus—református viszonylatban, hanem evangéjórészt helytállóak voltak. Ott azonban már letért a valóság talajáról, amikor arra utalt, hogy a II. Vatikáni Zsinattal „véget ért az ellenreformáció korszaka”. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy a római katolikus egyház a világ egyes területein éppen az „ellenreformáció” indulatával végzi munkáját a protestánsok között. Még inkább rajongásba esett Dr. A. Wantula lengyel püspök, Willebrands bíboros, dr. H. Liíje nyugatnémet püspök (balról jobbra) likus—római katolikus vonatkozásban is van egy közös bizottság, amely évek óta tanulmányozza a két egyház kapcsolatát. Az Evianban tartott nagygyűlés két előadást is felvett programjába e tárgykörben. A nagygyűlés elnöksége meghívta az ülésre Willebrands bíborost, aki a Vatikáni Egység Titkárság vezetője, és felkérte arra, hogy tartson előadást a nagygyűlés főtémájáról, „Elküldettünk a világba”. A protestáns egyházi világszervezetek történetében ez volt az első eset, hogy egy római bíboros tartott előadást. Az ő előadását megelőzően a Lutheránus Világszövetség részéről dr, Kent Knutson, az egyesült államokbeli Dubuqe város evangélikus teológiájának profesz- szora tartott előadást arról, hogy miképpen nézik az evangélikus egyházak a római katolikus egyházat és annak mai teológiáját. A két egymás mellé került előadást a nagygyűlés részvevői feszült figyelemmel hallgatták. Nem kevés rajongás Kmctson professzor előadásának bevezetésében még reálisán állapította meg, hogy miközben a két egyház elkülönülten él egymástól, mégis sok minden összeköti őket. Közösen hiszünk Jézus Krisztusban, közös kincsünk a keresztség, abban a hitben szolgáltatjuk ki az úrvacsorát mindkét egyházban — mondotta —, hogy Jézus Krisztus testét és vérét vesszük, örülünk annak, hogy az egyházban a Jézus Krisztus testébe vagyunk beletagolva, ugyanazt a bűnbocsánatot vesszük, egyformán elfogadjuk a Szentírás tekintélyét, és közösen imádkozunk a Szentlélek vezetéséért. Majd elemezte a Második Vatikáni Zsinat egyes megállapításait az egyházfogalomról, a .Szentírásról és a hagyományról, az isten- tiszteletről, más egyházakhoz való viszonyról és az egyháznak a világban való szolgálatáról- Ezek a megállapításai Knutson professzor akkor, amikor ezt mondotta: „A mi cél- lunk nem lehet kevesebb, mint az újraegyesülés.” Tehát nem olyan egységről beszélt, amely a Jézus Krisztusban való közös hit alapján a két egyház szervezeti különállása mellett is létrejöhet — pl. a világért végzett szolgálatban —, hanem „újraegyesülésről”. Elfeledkezett arról, hogy az újraegyesülés majd csak akkor következik be, amikor „Isten lesz minden mindenekben”. Ezt a nyílt plénumban kifejtettem, és felszólalásomban óvtam Knutson professzort mindenféle rajongástól. Willebrands Lutherről Knutson evangélikus professzor előadásával szemben sokkal józanabb hangot ütött meg Willebrands bíboros. A bíboros a nagygyűlés főtémájával való részletes foglalkozás közben értékelte a két egyház egymáshoz való viszonyát is, felvázolta a lehetőségeket és józanul beszélt azokról a korlátokról is, amelyek a két egyház között vannak. Egyáltalában nem akarta azokat elmosni vagy gyengíteni. Természetesen ő is szorgalmazta a kapcsolatok mélyítését és felvázolta azokat az utakat, melyeken ez lehetségés. Előadásának volt egy részlete, amelyben Luther Márton személyével foglalkozott. Többek között ezt mondotta: „Luther Márton személyét nem mindig helyesen ítélték meg a századok folyamán római katolikus oldalról, és az ő teoló giája sem volt mindig helyesen kifejtve. Ez nem szolgálta sem az igazságot, sem a szeretetet és éppen ezért nem szolgálta az egységet sem, amelyet pedig szeretnénk megvalósítani az önök és a katolikus egyház között. Mi örömmel figyelhetjük meg, hogy az utolsó néhány évtizedben tudományos alapon növekedett a reformáció helyesebb megértése a katolikus tudósok között, és ennek következtében Luther Márton személyének és teológiájának megértése is... Ki tagadhatná ma, hogy Luther Márton mélyen vallásos sze mélyiség volt, aki becsületesen és következetesen kutatott az evangélium üzenete után. Willebrands bíboros előadása után a nagygyűlésen felszólalásomban örömömet fejezten! ki az előadás több jó részlete felett, és kifejezésre juttattam azt a reménységemet, hogy a „Lutheránus Világszövetség új elnöke, vagy főtitkára lehetőséget kapnak majd arra, hogy Rómában a Bíborosok Kollégiumában elmondhassák véleményüket több pápa személyéről és teológiájáról. Ez volna ugyanis az igazi dialógus, és ez jelezné az egyenlőséget az evangélikus és a római kato likus egyház között.” (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán Csabacsüd Maga a település is fiatal. Korát még csak évtizedekben méri. Szarvas tanyavil'ágából sűrűsödött önálló községgé. De ez már a fiatal gyülekezet harmadik temploma, ill. isten- tiszteleti helye. A háborúnak már a végén jártunk, amikor az alapkövet letették- Ruttkay M. Ödön építész tervei szerint indult a munka. Chovan József volt akkor a lelkész. Kilenc évig álltak a puszta falak, amikor a második ütemben nekibuzdult a gyülekezet s — most már Zátonyi Pál lelkész vezetésével — önkéntes munkával készítették el a mennyezetet, belső vakolást, s rendezték be a hajlékot, amit 1952-ben adtak át szolgálatának. A harmadik ütem a külső vakolás, csatornázás volt 1900—61-ben. A torony még nem épült meg. A tanyavilágával együtt 1600 lelkes gyülekezet temploma 300 ülőhelyes, hetente többször használják. Fűthető. Külső segélyként kereken 40 000 Ft-ot kaptak négy részletben. A többit maga a gyülekezet fedezte pénzben és munkában. Egyfeázkermáipati tanácskozások Az őszi munkaévad megindulásán a gyülekezetek vezető!, presbitériumok minden egyházkormányzati fokozaton megtervezik a meginduló munkaév feladatait, tennivalóit, az egyházi szolgálat kereteit és tartalmát. A legfőbb egyházkormányzati testületekben is megindult ez a munka. Értekezleteken tárgyalják az elmúlt időszak tapasztalatait, az elmúlt nyár fontosabb közegyházi eseményeit, s vizsgálják az egyház előtt álló feladatokat, munka- területeket, célkitűzéseket. Ezekben a napokban négy jelentősebb közösségben folytak ilyen megbeszélések, mindenütt a püspökök vezetésével és jelenlétével. Munkatársi megbeszélést tartottak a Déli Egyházkerület Puskin utcai székházának tanácstermében szeptember 3-án, amelyen az egyházi vezetőség mellett az Országos Egyház egyes osztályainak vezetői, Teológiai Akadémiánk professzorai és az es- peresi kar tagjai közül néhányan, s az egyes munkaterületek! szakértő lelkészei közül behívattak vettek részt. Behatóan elemeznék az elvégzett s még teljesítendő feladatokat a reggeltől estig tartó értekezleten. A kisebbségi egyházak értekezletére kijelölt küldöttségünk tagjai is hosszas felkészülő és értékelő megbeszélést tartottak az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában szeptember 4-én, az öttagú küldöttség vezetőjének, D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek az elnökletével. A Lutheránus Világszövetség e hó végén a romániai Brassó melletti Pojánán rendezi meg a kisebbségi evangélikus egyházak szokásos értekezletét. Külügyi bizottságunk szeptember 7-én tartott egésznapos értekezletet D. Káldy Zoltán püspök elnökletével. Behatóan elemezték a LVSZ ez év nyarán a franciaországi Evianban tartott ötödik nagygyűlésének eseményeit. Beszámolókat és jelentéseket hallgatott meg és értékelt a bizottság emellett egyházunknak az elmúlt nyáron lefolyt más külügyi szolgálatairól és konferenciákon való részvételeiről, majd egyházunk külügyi programjának az őszi időszakban várható hazai eseményeivel, a külföldről várható hivatalos egyházi látogatásokkal s azoknak programjával foglalkoztak. Országos sajtóértekezletet tartottak szeptember 9-én az Országos Egyház Üllői úti székházában, amelyen az általános egyházi sajtóprogram mellett főképpen az Evangélikus Életnek és a Lelkipásztornak szolgálatával foglalkoztak behatóan a két lap szerkesztőinek előterjesztése és korreferátumok nyomán. A sajtóértekezleten a két lap szerkesztőbizottságainak tagjai s az egyházmegyék sajtólelkészei vettek részt. Bizonyosak vagyunk afelől, hogy ezek az értekezletek, az azo-' kon elhangzott vélemények, előterjesztések, határozatok és javaslatok meghozzák a maguk hasznos gyömölcseit, éppúgy, mint a többi egyházkormányzati szerv őszi tervezgetései és döntései. Tanévkezdés a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánk tanári kara az 1970—71. tanévre it. Nagy Gyula professzort, a rendszeres teológiai tanszék tanárát választotta meg dékánná. A tanévkezdő istentiszteletet szeptember I5-én délelőtt 10 órakor tartja az Akadémia, ezen D. Káldy Zoltán püspök hirdeti az igét. Utána fél 11 órakor ünnepi üléssel veszi kezdetét az Akadémia 20. jubileumi tanéve. Az istentisztelet és ünnepi ülés színhelye az Országos Egyház Üllői út 24. sz. alatti ima- terme. KÜLFÖLDI VENDÉGLÁTÁSOK „Fontolgatások a magyarok vendéglátásával kapcsolatban” címen a finn lelkészegyesület lapja vezércikket közöl Paavo Viljanen tollából, amelyben a három magyar lelkészházaspár nyaranta szokásos finnországi vendéglátásának rendjével foglalkozik. Ebben nyelvi kérdésekre is kitér, s biztatja lelkésztársait, hogy bátran beszéljenek vendégeikkel németül, ha hibásan is. Ne legyenek kisebbségi gátlásaik. „Külföldi beszélgetésekben a folyékony nyelvtudás nem cél — írja Viljanen — hanem a nyelv hid, segédeszköz, amelyre támaszkodva szellemileg és lelkileg gazdagodhatunk.” Ehhez a magunk részéről is kapcsolódhatunk. A kölcsönös megértéshez nem a nyelv eleve abszolút ismerete a kezdet, hanem a folyamatos és bátor beszélgetni-törekvés. De hozzátesszük, hogy annak a lelkésznek, aki közülünk bármelyik külföldi vendéglátásban részt vesz, valamelyik nyelvet, amelyet a vendéglátó országban általában megértenek, legalább a folyamatos köznapi társalgás szintjéig tudnia kell. Ez kizárólag egyéni szorgalom kérdése, hiszen néhány hónapos szívós munkával ez a szint elérhető. A jövő nyár pedig-még messze van. FRANCIA PAPOK PROTESTÄLÄSA A KIPA egyházi sajtótudósító közli, hogy 44 francia római katolikus pap megvált hivatalától, mert „nem helyeslik az egyház mai felépítését.” Indoklásukban kifejtik azt a törekvésüket, hogy „osztozni kívánnak a felelősségben mindazokkal, akik az egyházban és egyházon kívül harcolnak a nagyobb szabadságért” ESZPERANTÓ VILÁGKONGRESSZUS Az 55. Eszperantó Világ- kongresszust ez év augusztus elején Bécsben tartották. A kongresszus keretében augusztus 2-án evangélikus istentiszteletet is tartottak eszperantó nyelven a bécsi lutheránus városi templomban. A kongresszus 1900 résztvevője közül 27 volt magyar, 90 finn. A SVÉD SZABADEGYHAZAK lélekszáma az elmúlt évtized- olvassak- a .önn egyMzi sajtóikén jelentősen csökkent — ban.
