Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

»A küldött44 Lk 1, 13—11 ANGYAL KÜLDÖTT adta hírül Zakariásnak, hogy fia fog születni. A Biblia egyértelműen arról tanúskodik, hogy az an­gyalok Isten hatalommal és erővel felruházott követei. Akkor lépnek elő, amikor Isten rendkívül fontos, nemegyszer döntő jelentőségű dolgot akar elmondani az embernek. Amikor olyan üzenetet közöl, amelynek súlya, lényege, tartalma meghaladja az embertől emberig közlés természetes és megszokott vilá­gát. Üzenetük utakat nyit meg és tár fel az ember előtt. Olyano­kat, amelyek addig ismeretlenek: járatlanok vagy járhatatla­nok voltak. Ott állnak az üdvösségtörténet döntő eseményei mellett. Jézus születését ők adták hírül úgy, hogy hangjuk azóta is a fülünkben cseng. Szolgálták a kísértésben győztes Mestert a pusztában, hogy soha el ne felejthessük: Isten kép­telenül nehéz helyzetekben is talál megoldást azok számára, akik eltökélt akarattal csak az igazság és a szeretet útján akar­nak járni. Odaálltak a feltámadott Krisztus üres sírja mellé, hogy ők mondják el először az embernek majdnem elmondha­tatlanul csodálatos örömhírt: feltámadott. Mindig a reménytelenség sötét éjszakájából lépnek elő. Ezért ragyog annyira rajtuk Isten közelségének dicsőséges fénye. Ezért rettentek meg azok mind, akik erejük hatókörébe lép­tek. S ezért fordultak ők, szinte már köszöntésképpen így az emberhez: ne féljetek. EGY MEGDÖBBENT EMBER, Zakariás veszi itt át a kül­dött híradását: fia fog születni, aki maga is küldött lesz. Em­ber, de Isten küldöttje, öröm fogja körülvenni születésekor. Ál­dás szegődik lába nyomába. Szava bölcsességet sugároz és bé­kességet teremt. Nagy ember lesz, akit majd az utána követ- kező, a Messiás így fog nevezni: nem született nála nagyobb az emberek között. Az angyal szava a bizonyság volt arra, hogy valóra válik az öreg Zakariás álma, s feleségével Erzsébettel együtt hordozott, már egyre fakultabb, imádságos reménysége: lesz életüknek folytatása. Nem marad meddő az élete, ősz feje még fia böl­csője fölé hajol s tudja előre: nagy ember lesz fiából. De nem marad meddő a hite sem. János, akit majd Keresz­telőnek hívnak, nemcsak tovább viszi az atyai örökséget hit dolgában, hanem gyümölcsözővé érleli Zakariás korának majdnem holt vallásosságát, hogy tökéletessé formálja Isten népét. Mégis megdöbbentette a híradás. Sem tolmácsolója, sem tar­talma nem illett bele az élet megszokott és megszürkült kere­tei közé. Meglepő volt és nyugtalanító. Isten új kezdetének ígéretét hordozó. A MÁSODIK GYERTYA lobban lángra ezen az ádventi va­sárnapon. Fénye világítson be személyes életünkbe, az egyház és a világ életébe a reménytelenség, a lezártnak tűnő utak, a megszokássá merevedett szeretet, a szertartásokká kérgese­déit hit sötét mélységeibe. Ragyogtassa ott Isten szeretetének legyőzhetetlen, életformáló fényességét. Schreiner Vilmos IMÁDKOZZUNK űrünk, köszönjük, hogy van szavad ma is hozzánk és igéd oda­talál szívünk rejtett titkaiba: meghiúsultnak látszó reménysé­geink, megfakult hitünk, látszatvallásosságunk, önzéssel fer­tőzött szeretetünk világába. Kérünk, újítsd meg hitünket és tedd élővé Reménységünket, hogy valóságos szeretetben járva egész életünkkel téged di­csérjünk. Ámen. A szokás Régi nóta: szabónak ron­gyos a nadrágja, suszternek a cipője. A munka állandó, egyhangú ritmusában és zajában elgé- piesedik. A gép pedig nem érez, nem gondolkodik. Hajtja a munkát és a pénzt Saját ci­pőjéért senki sem fizet, így csak marad. Maga észre sem veszi már. Szeme mindig a másén jár. Így igaz, hogy „néha misét se hall a sekrestyés”. Meg­szokta s már nem is érzékeli. Csak a szokatlan hangok ér­nek el a füléhez. Ülsz a temp­lomban, énekelsz, imádkozol, hallgatod az igehirdetést. Sok­szor annyi ideig sem rezonált benned, mint a templom kö­veiben. Ha kérdik, mi volt csak azt tudod mondani: „szé­pen prédikált a papunk, de hogy miről, én bizony meg nem tudom mondani....” hatalma Ének, ima, prédikáció, neked már csak altató... Ébredsz, felriadsz, ha köhint valaki, vagy elejt valamit. A megszo­kott hangokra már érzéketlen vagy. Gépsorok kezelői üze­mekben sokszor fülsiketítő zajban vannak. Szinte már nem is hallják. De a legkisebb idegen zajra felfigyelnek s ke­resik honnan ered. Ez a szokás hatalma! Nehéz béklyó, melyből szabadulni nem könnyű, de lehet! Éb­redj ! S tégy meg mindent, hogy megújuljon minden kö­rülötted. Légy te s a környeze­ted mindig friss, új. Ne en­gedd, hogy megkeményedj, megkövesedj, megszokottá válj. Andalító percek helyett legyen minden istentiszteleted: újjá­születésed. Ütött-kopotit ru­hád helyet újat kapsz, mert a holnap embere vagy. Hernád Tibor — HÁZASSÁGI ÉVFOR­DULÓ Jakus Mihály és felesé­ge sz. Vida Erzsébet, valamint Mike Imre és felesége sz. Vi­da Mária november 16-án ér­ték meg házasságkötésük 50 éves évfordulóját. A két arany­lakodalmas párt gyermekeik, unokáik és dédunokáik kö­szöntötték. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én va­gyok az Isten és nincsen több”. — HALÁLOZÁS. Lakos And­rás a békéscsabai gyülekezet tagja hosszú, nagy türelemmel viselt szenvedés után 71 éves korában, november 21-én el­hunyt. Temetése november 25- én volt Békéscsabán. Az el­hunytban Dóka Zoltán héviz- györki lelkész felesége édesap­ját gyászolja. „Uram, kihez mehetnénk? örök élet beszéde van Tenálad!” — Fábri Mihály szügyi evan­gélikus lelkész, a Nógrádi Egy­házmegye pénztárosa és Gyü­lekezeti -Segély előadója 38 évi házasság után 66 éves korában hosszú betegség következtében november 24-én elhunyt. Te­metése november 27-én volt a szügyi evangélikus templom­ból. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meg­látják.” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili-. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4580 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. december 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zol­tán. du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 10. Francisci Guido, de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly. Fóti ut de. 11. Baranyai Ta­más. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 ifj. Foltin Brúnó teol. (szuppl.), du. 5. szeretetvendégség: Kökény — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Rm 15, 4—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 1, 13—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 20-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH-adó. — PESTÚJHELY. Decem­ber 6-án délután 5 órakor sze­retetvendégség lesz a gyüleke­zetben, amelyen Kökény Elek rákospalotai lelkész tart elő­adást. — HEGYESHALOM. Temp­loma felszentelésének 120. év­fordulójáról emlékezett meg a gyülekezet. Az ünnepi isten­tiszteleten és a szeretetven- dégségen Weitler Rezső espe­res szolgált. Mindkét alkalmon szép számmal vettek részt a gyülekezet tagjai. — ÓZD. November 22-én szeretetvendégséget tartottak a gyülekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai tanár tar­tott előadást „Az egyház 2000- ben” címmel. A gyülekezet tagjai szintén hozzájárultak ennek a témának a bemutatá­sához. — a nógrádi egyház­megye leikészi munkaközös­sége november 26-án Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Űr­vacsorát osztott Babka Tiva­dar. Igehirdetési előkészítőt Dedinszky Tamás, előadást Zá- borszky Csaba, Garami Lajos, korreférátumot Polóny Zoltán, tájékoztatót Gartai István es­peres tartott. Elek. Rákospalota MÁV telep. de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József, Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. (úrv.) Madocsay Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csen- gődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss And­rás, du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út de. 9. Bencze Imre. Albert­falva de. 7. Visontai Róbert. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE leikészi munka- közössége november 17-én Győrött tartotta ülését. Ige­hirdetési előkészítőt Weltler Ödön, előadást Lukácsy Dezső és Mitykó Zoltán, tájékoztatót Weltler Rezső esperes tartott. — A HAJDÜ-SZABOLGSI EGYHÁZMEGYE leikészi mun­kaközössége november 24-én Nyíregyházán tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Tarján Bé­la, előadást Csizmazia Sándor és Endreffy Zoltán tartott. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE november 27-én Békéscsabán tartotta ülését. Áhítatot Zsemberovszky János, igehirdetésti előkészítőt Ku- tyej Pál, előadást Petor János és Kun-Kaiser József, tájékoz­tatót Mekis Adóm esperes tar­tott. — PUSZTAVÄM. A gyüle­kezet november 22-én tartott közgyűlése a megüresedett leikészi állásra Puskás János hánta-ászári lelkészt válasz­totta meg. Beiktatása december J3-án lesz. — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE leikészi mun­kaközössége november 5-én Orosházán tartotta ülését. Ige- hirdetési előkészítőt Zátonyi Pál, előadást Hegedűs Lajos és Koszorús Oszkár esperes tar­tott — WOODSTOCK-KAN AD A 18 re­giszteres, pedálos, igén szép hangú harmónium eladó. Cim a kiadó- hivatalban. — VIDÉKI PAPLEANY külön- bejáratú, központi fütéses albérle­tet keres fürdőszoba használattal. Leveleket a kiadóhivatalba kérem. „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emel­jétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságotok”. (Lk 21, 28) VASÁRNAP. — „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az íté­let napjához”. (1 Jn 4, 17) Az ádventi napok az előretekin­tésre, a várakozásra tanítanak minket. Várakozással, remény­séggel nézünk a karácsony csodájában felénk közeledő Űr Jézus Krisztusra. De remény­séggel és várakozással tekin­tünk a távolabbi jövőbe is, „ama napra”, amely az ítélet napja lesz. Ez az előretekin­tésünk határozza meg életün­ket abban a vonatkozásban, hogy az előrenéző hit mellett a cselekvő szeretet legyen éle­tünk tartalma. Ez a teljes sze­retet tesz meg mindent a má­sik emberért, szolgál az egy­házban, a hazában és a vi­lágban is. HÉTFŐ. — „Láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt. És mondta az, aki a királyi szé­ken. ül: Íme, mindent újjá te­szek”. (Jel 21, 1. 5) János apos­tol hite a távoli jövőbe néz. Akkor, amikor szemünk az ő útmutatását követi, nem té­veszthetjük szemünk elől azt a világot, amelyben élünk. Mert Istennek a mindent újjá­teremtő munkája itt, ebben a világban is folyik. Ö tesz min­ket újjá igéje és Szentlelke által, ő teremtette meg szá­munkra ezeket az ádventi na­plókat is. Meg akarja újítani életünket, hitünket, szerete- tünket, minden gondolatun- és cselekedetünket, hogy meg­újulva fogadhassuk az érkező Úr Jézust. KEDD. — „Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas és szent az Ö neve”. (Lk 1, 49) Jó, ha ezekben a napokban, a bünbánat és a várakozás nap­jaiban egy kicsit szemügyre vesszük az életünket. Boldo­gan mondhatjuk, velünk is nagy dolgokat tett az Űr. Hány betegségből gyógyított meg, nyomorúságból mentett ki. Gyenge hitünket erőssé tette, tántorgó lábainkat kiegyene­sítette, félelmünket eloszlatta, bűneinket megbocsátotta, éle­tünket megújította. Magasztal­juk őt életünk minden napján! SZERDA. — „A reménység­nek Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által”. (Rm 15, 13) Ször­nyű és fájdalmas a reményte­lenül élő ember élete. A szürke napok sivár egyhangúsággal követik egymást a halál pil­lanatáig. Isten azonban azért szól hozzánk, azért tesz meg mindent az érdekünkben, hogy az életünk ne ilyen reményte­len, hanem bizakodó, remény­kedő, szolgáló és ujjongó élet legyen, ö maga ad hitet és bé­kességet, örömöt és boldogsá­got Szentlelke által. De el is kötelez minket arra, hogy mint szolgáló szövétnekek tudjunk világítani az emberek között a világban. CSÜTÖRTÖK. — „Kezedet nyújtsd ki gyógyításra, hogy je­lek és csodák történjenek a te szent Fiad, Jézusnak neve ál­tal”. (Csel 4,30) Vajon tudunk-e hittel könyörögni Isten erejé­ért és mindent megújító hatal­máért? És vajon tudunk-e úgy szolgálni, hogy szavunk nyo­mán emberek élete megoldód­jék, hitünk láttán mások hitre jussanak, cselekedetünk által emberek fájdalma enyhüljön? Mert csak úgy használjuk ki helyesen életünk idejét, csak úgy teljes a hitünk, ha életünk szüntelen való szolgálat. Kö­nyörögjünk azért, Isten adjon nekünk erőt erre a szolgálatra! PÉNTEK. — „Jézus mondta: A beszédek, amelyeket én szó­lok néktek, lélek és élet”. (Jn 6, 63) Ahol Jézus megfordult, ott emberele indultak el köve­tésére, ahol megszólalt, ott bű­nösök bűne megbocsáttatott, emberek meggyógyultak, ha­lottak feltámadtak. De az evangélium ma is a Lélek esz­köze és az életet sugározza. Mert élet ott van, ahol bűnbo­csánat, életújulás, hit, szere­tet és szolgáló jó cselekedet van. ö az életet adja a mos­tani ádventben is, hogy a sötét­ség helyett a világosság útján járjunk. SZOMBAT. — „örvendez az én lelkem az én megtartó Iste­nemben”. (Lk 1, 47) Az örven­dezés a keresztyén élet egyik ismertetőjele. Ahol csüggedés, bizonytalanság, reménytelen­ség van, ott hiányzik az igaz hit, az Istennel való élő kap­csolat. Isten azért szólt hoz­zánk a hét minden napján, hogy figyeljünk az ige szavára, hogy megszabaduljunk a bűn­től, a félelemtől, a kételkedés­től, s hitre jutva életünk örven­dező élet legyen. így hallgassuk az ige szavát, így készüljünk a Krisztussal való találkozásra. Harkányi László Alig van jelentős lap Ma­gyarországon, amely ne fog­lalkozott volna az Egyházi Gyűjtemények Kincsei című nagyszerűen megrendezett ki­állítással. A tv és rádió is ki­vette részét, hogy e kulturális eseményt még szélesebb kör­ben publikálja. Ezrek és ezrek látogatják azóta a Nemzeti Galéria kiállító termeit. Be­széltem olyanokkal is, akik már harmadszor nézték végig, mert szem a gyönyörűségével, lélek a hangulatával nem tud betelni. S így, amint szemünk előtt állnak a vitrinekben, vagy anélkül a liturgikus edé­nyek, egyházi használati tár­gyak, szent darabok, ámul- nunk kell azon, hogy a ma­gyar ötvös, textil, vagy festő­művészetnek milyen csendes őrizői voltak az egyházak. Egy- egy tárgy ki tudja, mennyi évszázad óta volt rejtve ava­tatlan tekintetek elől valame­lyik vidéki plébánián, vagy parókián. S ki tudná ma már megmondani, hogy a viharos századok, vagy elemi csapások mit pusztítottak el abból, ami egyházi és magyar. De jó azt tudni, s ma néhány lelkes em­ber munkája révén látnunk, hogy a pusztulások- ellenére milyen gazdag anyag birtoká­ban vannak a magyarországi egyházak. „Soha még erre alkalom nem volt az egyházak történe­tében, hogy közösen állították volna ki páratlan értékű mű­kincseiket,” — mondotta a megnyitó idején Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront el­nöke. Leomlottak az egyházi sovin’zmus hideg falai és egy­más mellé kerülhettek béké­ben az úrvacsorái kehely, egy- egy úrfelmutatóval, kereszte­lőtál díszes, csillogó barokk Beszélgetés Dá vid Katalinnal feszülettel. A tárgyak külön­böző felekezetek, különböző rendeltetésű szent edényei, li­turgiái eszközei némán hirde­tik az ökuménét, Krisztus szolgálatát. „A felszabadulás előtt erről szó sem lehetett — fejtegette megnyitójában az el­nök — s ma is csak az állam és egyház kedvező kapcsolata révén jöhetett létre a tudomá­nyos felmérés és a szakmai kezelés, illetve kiválasztás. Így válhattak hozzáférhetővé a páratlan értékű műkincsek s így lehetett közös munka ered­ményeképpen magyar műhe­lyek és mesterek munkáit ki­állítani.” A kiállítást sokféle szem­pontból méltatták már. Ma­gunk is csak az elfogultság hangján szólalnánk meg, ha értékelni akarnánk. De a tár­gyak mögött nemcsak az alko­tó ember keze van, hanem azé is, aki észreveszi és elénk tárja vagyis aki rendezte ezt a ki­állítást. Szólaltassuk meg itt dr. Dávid Katalint, a rende­zőt! „1948 óta foglalkozom egy­házi művészettel. Szakterüle­tem az ikonográfia volt. Ész­revettem, hogy az egyházi mű­vészet a magyar képzőművé­szet eleven és szerves része. A kettő nem választható el egy­mástól” — magyarázza lelke­sen Dávid Katalin. „S én kis­diáknak érzem magam, mint­ha művészettörténet órán len­nék. Majdnem az ujjamat is fel­nyújtottam jelentkezésre, ami­kor kérdezgettem. — Mert az egyház nagy mecénása volt a művészetnek. Így őrződött meg valami számunkra a rene­szánszból, vagy az azt követő korokból, amelyekből sajnos alig van világi anyagunk.” — Milyen szempontok sze­rint válogatta össze az anya­got — izgatott a kérdés en­gem, aki annyi gyűjteményt végignéztem már életem so­rán? „Elsősorban magyar művé­szek munkáit szerettem volna kiállítani, természetesen kro­nológiai sorrendben, a legré­gibb időktől napjainkig. Azu­tán szerepeltetni akartam né­hány reprezentatív • darabot, de inkább csak azért, hogy megmutassam: ha például augsburgi ötvös kezéből kerül ki egy remekbe sikerült da­rab, mellette semmivel sem értéktelenebb az a magyar tárgy, amely nemes egyszerű­ségével nyűgözi le a szakér­tőt, de véleményem szerint a látogatót is. Végül pedig, hogy a liturgiái felszerelés teljes legyen.” S ebben a sorrendben újra átélem a kiállítás anyagát, s el­rendezem gondolatban a nagy történeti egyházak liturgikus tárgyait, s hálás vagyok a fel­világosításért. „Tulajdonképpen — fejtege­ti vendéglátóm — az evangé­likus egyházzal könnyű dol­gom volt. Ez az egyház ren­delkezett már egy listával, amely majdnem szakszerűen feltüntette a meglevő tárgyak származási idejét és lelőhe­lyeit. Erről a listáról egysze­rűen válogatnom kellett csu­pán. Jólesett az a támogatás és megértés, amely munkámat kísérte az egyházak részérőL Aztán sok-sok kedves él­ménnyel lettem gazdagabb ki­szállásaim során. Ott volt pl. Vadosfa esete. Este tiz órakor érkeztem. Azt hittem, már senki sem vár, hiszen korább­ra voltam bejelentve. S bi­zony késő estig várt a gyüle­kezet lelkésze. Vagy pl. Bony- hád, ahol betegen feküdt az esperes. Felesége szerényen mentegette magát, hogy ő nem ért ilyen dolgokhoz. Majd elő­vette a legszebb 18. századbeli paténát. Ki is állítottam. A soproni esperes kedvességéről pedig csak szuperlatívuszban tudnék beszélni. Nagy mű­veltségű ember. Minden tárgy históriáját ismerte és elmond­ta. Egyszóval meleg barátság alakult ki köztem és a ven­déglátók között.” Dávid Katalin csak mesél és nem tudom e pillanatban, mit kell feltétlenül lelkesedé­séből megörökíteni. Talán még ezt: „A nemescsói oltárterítőt megfigyelte-e? Az apostolok orra vörösre, Krisztusé pedig fehérre van festve. Ez volta­képpen egy művészeti irány. Földrajzilag Dalmácia, Szla­vónia, Németország keleti te­rületén találkozunk hasonló­val.” És még egyet: „Kossuth Monokon született, de Tállyán keresztelték' meg, Megvan az a keresztelő kancsó és tál, amellyel a nagy szabadsághőst megkeresztelték.” így árad bőven Dávid Kata­linból a szó és örül minden érdeklődő kérdésnek és így tárja fel műhelyének titkait. Mi pedig most ebbe a műhely­be elhoztuk olvasóinkat és re­méljük, hogy akik még nem látták, ezek után megtekintik a szeretettel és hozzáértéssel megrendezett kiállítást. R. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom