Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
im ORSZÁGOS EVAN G ÉLIKUS HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1970. december 13. Ára: 2,— forint Belső bizonyosságban A keresztyén ember szüntelen bűnbánatát könnyen < félreértik mások; sokszor maga a hivő is rosszul értelmezi. A Krisztus-hitben ellentétek egysége valósul meg. Bűnösök vagyunk és maradunk halálig: ezt a tényt Isten mértékével mérve, alázatosan el kell ismernünk. De ehhez szorosan hozzátartozik a bűnbocsánat bizonyossága. Megkegyelmezett bűnösök — ez a keresztyén emberre jellemző életérzésnek, a hit „dialektikája” kettősségének egyik oldala. A másik oldal, amely látszólag ellentétben, van vele: a helyes cselekvés tudata. A lutheri keresztyénség Pál apostolra figyelve tanulta meg a kegyelem nagyságát, de meg kell tanulnia tőle a kötelességeit teljesítő, feladatát elvégző, életét megfontoltan alakító hivő ember öntudatát, jó lelkiismeretét is. Erről majd hallani fogunk a templomban ezen az ádventi vasárnapon, hiszen éppen a mai igehirdetési alapigében fejezi ki leghatározottabban Pál (1 Kor 4, 1—5). Mi itt folytassuk gondolatmenetünket. EHHEZ AZ ÖNTUDATOS KERESZTYÉN MAGATARTÁSHOZ mindenekelőtt az szükséges, hogy félretegyünk egy bizonyos kegyes álszerénységet. Egy időben különösen hajlamo- sak voltak a hívők arra, hogy megnyilatkozásaikban csak} a bűnbánat jusson szóhoz, őszinte önértékelés, a jól elvégzett tettek nyílt, természetes vállalása nem illett bele a kialakult hivő szóhasználatába. Az így varrott kegyes uniformis már azért sem lehet Krisztus követéséhez illő, mert feltétlenül és minden esetben jókora adag vallásos képmutatást takar. Azt tudniillik, hogy az illető elfedi — néha önmaga előtt is — valóságos belső lelki helyzetét, amelyben nemcsak a bünbánat és a kegyelem elfogadása szerepel, hanem az önrúagáról, hitbeli álláspontjáról, életfolytatásáról, szolgálatáról alkotott jó véleménye is jelen van — olykor túlzott mértékben. Merjük levetni a hamis álarcot, mintha a hivő ember csak a bűnbánat komor vagy a bűnbocsánat elragadtatott arckifejezését mutathatná. Különben is, lélektani szempontból sem lehetséges szüntelen szégyenérzet. Feltétlenül beteges tünet lenne, s kóros lelki zayart tükrözne az önmegvetés folyamatos állapota. Nem lehet tartósan élni józan ésszel, lelki egészségben önmagunk elítélésének szüntelen nyomása alatt, még úgy sem, hogy ez a nyomás időnként feloldódik a kegyelemre való gondolásban, amikor találkozunk a bűnbocsánat evangéliumával igehirdetésben, imádságban, úrvacsorában. A HIVŐ KERESZTYÉNNEK IS SZÜKSÉGE VAN arra a tudatra, hogy helyesen cselekszik, jól dönt, másképp nem tehetne. Luthernak a wormsi birodalmi gyűlés színe előtt tanúsított bátor magatartását találóan kifejező mondat (ami akkor is jellemző, ha a töréneti hitele nem egészen biztos): „Itt állok, másként nem tehetek” —, kevésbé történelmi, sőt egyszerű, hétköznapi helyzetekben, nem ilyen drámai módon, de alapjában véve el kell, hogy töltse a hivőt az élete útján. A keresztyén öntudat jelentősége nem kicsi, akár hitünk tartalma, a tények vagy a lélektan felől közelítjük meg. A MEGOLDÁS OTT VAN, hogy a szóban forgó látszólagos ellentétek — Isten kegyelmére való rászorultság, tehát a bünbánat és a bűnbocsánat bizonyosságának tudata egyfelől, a helyes cselekvés, a jó lelkiismeret érzete másfelől — nem különülnek el bennünk, hanem egybefonódnak, egységet alkotnak. A hivő ember tárgyilagosan megállapíthatja ami értéket, tehetséget, teljesítményt, szolgálati adottságot talál saját magánál. Lehet nyugodt és biztos élete nagy körvonalai vagy kis részletei sorsdöntő válaszútjain hozott elhatározásai felől. Mondhatja magának, másoknak; úgy tettem ebben és ebben a helyzetben, ahogy legjobb szándékom, hitem és a szeretet irányelve alapján tehettem. EBBE A KERESZTYÉN ÖNTUDATBA beleszövődik, hogy még legtökéletesebbnek vélt lépéseink sem bűn nélküliek ezen a földön, s rászorulunk életünk egészében és parányi filmkockáiban egyaránt Isten bocsánatára. Benne rejlik a felismerés, hogy az élet legtöbbször nem egyrétű, hanem igen bonyolult. Sokszor visz ellentmondások közé, ütköző helyzetekbe. De döntéseiben bizonyos lehet a hivő Isten irgalmáról. Ahhoz a nyugodtsághoz, amellyel életünkre visszatekinthetünk, Isten kegyelmének olyan irányú működése is hozzájárul, amely túl a megbocsátáson, a dolgok jóra változtatását munkálja. Bonhoef- fernek egyik mély hittétele így hangzik: „Hiszem, hogy hibáink és tévedéseink sem hiábavalók, és hogy Istennek nem nehezebb velük a dolga, mint vélt jótetteinkkel.” A hit említett látszólagos ellentéteinek az egysége adja a belső bizonyossságot, amellyel járni életünket, végezni feladatainkat, meghozni elhatározásainkat, alakítani életünket, — érdemes és lehetséges. Ez, amiről szóltunk,, a hivő egyéni életének valamennyi közösségi vonatkozását is illeti. Mi, magyarországi evangélikus keresztyének azzal a belső bizonyossággal tekinthetünk egyházunk ma követett útjára, hogy helyes út, Isten által most és itt végzendő szolgálatunk jó útja. Azzal a belső bizonyossággali nézhetünk a keresztyén hit látómezejének kiszélesítésére a társadalom és az emberiség kérdései irányában, hogy ez a XX. század egyházának az Istentől megnyitott látóhatára. Veöreös Imre JERUZSÁLEM Az Olajfák hegyén lévő nagy kórház, amelyik a Lutheránus Világszövetség gondozásában van, súlyosan megsérült az 1967-es arab—izraeli háborúban. Most Izrael állama kijelentette, hogy megtéríti a Világszövetségnek a háborús károkat A harcok alatt az erős kőépület harmadik emelete sérült meg, de emberéletben nem esett kár.. Az Auguszte-Viktó- ria-kórház a Lutheránus Világszövetség egyik legfontosabb központja Közel-Keleten, ahol megkísérlik a szegény arab lakosság nyomorának enyhítését. Húsz éves Teológiai Akadémiánk Tiszteletbeli doktorrá avatták dr. Pálfy Miklós professzort Az Országos Evangélikus Egyház — amelynek kebelébe tartoznak az egyházkerületek, egyházmegyék és gyülekezetek — úgy köszönti a húszéves Teológiai Akadémiát, mint édesanya a leányát, vagy fiát húszéves születésnapján. Vagyis nem úgy, mint egy tőle független, rajta kívül álló, vagy mellette álló intézményt, „hanem úgy, mint ami az övé, a sajátja, mint ami belőle való és jó szolgálata segítésére rendeltetett. A Teológiai Akadémia az egyház Teológiai Akadémiája. És most éppen ezt ünnepeljük.. A Teológiai Akadémia tanári kara az ünnepi ülésen . így kezdte D. Káldy Zoltán püspök köszöntőjét. Ezek a szavak — bár az ünnepség vége felé hangzottak el — kifejezik azt az emelkedett, mégis bensőséges, ünnepélyes,' mégis családias, szertartásosan megszabott, mégis közvetlen és meleg légkört, amely két és fél órán keresztül eltölBajusz Ferenc, dr. Huszti Kálmán, dr. Jánossy Imre, dr. Tóth Kálmán, dr. Gál Ferenc, Gerő Sándor dékánok, illetve professzorok, továbbá dr. Berr ki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor, Palotay Sándor, a Szabadegyházak elnöke, Laczkovszky János, a baptista egyház elnöke, Szabó Ößön, az Dr. Pálfy Miklós professzor tiszteletbeli doktorrá avatása — dr. Nagy Gyula dékán üdvözlő szavai tötte december 1-én délelőtt az Országos Egyház Üllői úti székházában a beljesében megújult, történelmi pillanatokhoz szokott imatermet. Ezek is történelmi pillanatok voltak. Húsz éve annak, hogy a Sopronban működött Hittudományi Kar utódaként életre hívta és . megszervezte az egyház a Teológiai Akadémiát. Az ünnepi ülést dr. Nagy Gyula dékán nyitotta meg, s köszöntötte a vendégeket, D. Káldy Zoltán és D. dr. Ott- lyk Ernő püspökök után külön is meleg köszöntessél fordult Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke felé, aki Grnák Károly főosztályvezető kíséretében megjelenésével, majd köszöntő beszédével is megtisztelte az ünnepi ülést. Az ünneplésben részt vevők között ott voltak: az Ökumenikus Tanács képviseletében dr. Bakos Lajos református püspök, az egyes református, római katolikus, baptista Teológiai Akadémiák, illetve szemináriumok képviseletében á ■ adventista egyház elnöke, dr. Ferenc József , az unitárius egyház főgondnoka. Az Országos Egyház tisztviselői közül Karner Ágoston főtitkár, Sze- merey Zoltán pénztáros és Papp Ivánné könyvtáros. Az esperesi kar több tagja, közöttük D. Koren Emil és Weltler Rezső püspökhelyettesek, lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok szép számmal. Nemcsak maga az ünnepség vált történelmi pillanattá, hanem az ünnepi beszéd is történelmi dokumentum értékűnek hatott. Dr. Pálfy Miklós professzorok es teológiai hallgatók, érlelődő, fejlődő széllé-, mi arculatát úgy rajzolta meg húsz év távlatára visszapillantva, hogy az egyetlen név megemlítése nélkül szeílem- történeti és teológiatörténeti térképpé vált s megrajzolta teológiánk helyét az elmúlt húsz év egyháztörténelmi szakaszában. A nagy figyelemmel hallgatott ünnepi beszéd után kiemelkedő ünnepi szakasz következett, amelyet a Lutherá- nia énekkar művészi számai kereteztek. Arokháty Béla: Imáját és Johann Walter: Isten igéje kőszálam darabját adták elő Weltler Jenő karnagy vezetésével. A kiemelkedő ünnepi szakasz dr. Pálfy Miklós profesz- szor tiszteletbeli doktorrá avatása volt. Nem húsz év, de évszázados hagyományok összefüggő láncolatába kapcsolták a hallgatóságot a szertartás latinul elhangzott szövegei. Ez a legmagasabb kitüntetés egyházunkban azt illeti, aki a legrégebben, magát nem kímélő fáradsággal és munkakedvvel, két és fél évtizede szolgál közöttünk a teológia munkamezején; aki profesz- szori szolgálatának kezdetétől világosan látta és félreérthetetlen . határozottsággal hirdette a szocializmusban élő 'egyház teológiai útját, tudományos munkáiban, cikkeiben, katedrán, szószéken és a nemzetközi egyházi fórumokon. Ügy éreztük, ezzel a tiszteletbeli doktorrá avatással nem csak legrégebben szolgáló professzorunk következetes helytállását és igen széles körű teológiai munkásságát becsüljük meg, hanem ugyanakkor evangélikus teológiánk és a népünk, szocialista társadalmunk iránti szeretet és szolgálat egybetartozása elvét húzzuk alá az Akadémián folyó teológiái munkában — mondotta dr. Nagy Gyula dékán a tiszteletbeli doktorrá avatás során. A közben-közben latinul hangzó szertartási beszédek során magyarul hallhattuk dr. Prőhle Károly professzor ismertetésében dr. Pálfy Miklós tudományos munkásságának felsorolását, pályafutásának lépcsőit, könyveinek, tanulmányainak, «cikkeinek hosszú sorát, teológiai, egyházpolitikai és politikai magatartásának méltatását, s ha minden mondanivalónkat néhány pillanatba akarnánk sűríteni, csupán arra a hosszantartó tapsra utalnánk, ami a hallgatóság részéről a tiszteletbeli doktorrá avatás tényét, minden jegyzőkönyvnél, vagy hivatalos aktusnál mélyebb vonásokkal írta be Teológiai Akadémiánk eseményei közé. Az ünnepség további részében köszöntőbeszédek hangzottak el. Húszéves Teológiai Akadémiánkat, s jjz új tiszteletbeli doktort köszöntötték D. Káldy Zoltán püspök az »Országos Egyház nevében, Prantner J ózsef államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá dr. Bakos Lajos református püspök az ökumenikus Tanács keretében tömörült egyházak nevében, és dr. Ferenc József főgondnok az unitárius egyház nevében. A köszöntésekből egyetlen mondatot hadd emeljünk ki, s ezzel az ünnepség belső szel- •lemi- szépségére, összhangjára és méltó emelkedettségére mutatunk rá. Prantner József államtitkár mondotta: „Az emberek lelkivilágának emberibbé' tételében segítettek a protestáns egyházak”. Ennek az értékelésnek történelmi súlya van. A Magy arország* Egy házak Ökuint nikiis Tanacsa Elnökségének NYILATKOZATA Mély megdöbbenéssel értesültünk arról a felháborító eseményről, hogy az amerikai légierő 1970. november 21-én több kötelékben bómbatámadásokat intézett a, Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen, és súlyos veszteségeket okozott a békés polgári lakosságnak. A világ békeszerető embereivel és a magyar dolgozó nép társadalmával együtt határozottan elítéljük és megbélyegezzük az amerikai imperializmus provokatív agressziós cselekedetét, amely sérti a VDK szuverenitását és területi sérthetetlenségét, veszélyezteti polgárainak életét és biztonságát, megszegi a VDK bombázásának feltétel nélküli beszüntetésére tett amerikai ígéretet, s újból azt bizonyítja, hogy az amerikai békeszólamok értéktelenek, az Egyesült Államok békejávaslatai nem őszinték. Az Egyesült Államok kormányát és személy szerint annak elnökét terheli a felelősség azért, hogy yz indokínai félsziget és Délkelet-Ázsia térsége háborús tűzfészekké vált. A felújított eszkalációs, tersorisztikus harci cselekmények az egész világ békéjét fenyegetik, s más imperialista köröket is arra bátorítanak és ösztönöznek, hogy vitás kérdéseket a fegyveres erőszak útján kíséreljenek meg megoldani, vagy szuverén államok ellen fegyveres katonai intervenciót hajtsanak végre. -Világszerte milliók tekintenek mély nyugtalansággal és növekvő aggodalommal az erőszakra épülő kalandor politika eme egyre nagyobb méretű és egyre durvább megnyilvánulásaira, amelyek ma fokozottabb mértékben veszélyeztetik a nemzetközi helyzetet, mint valaha. Támogatjuk a békeszerető erők ama követelését, hogy az Egyesült Államok vállaljon kötelezettséget arra, hogy nem újítja fel a VDK bombázását, azonnal vonja ki csapatait Vietnamból, vessen véget a vietnami katonai ágressziónak, és kövessen el mindent, hogy kialakulhassanak az indokínai félsziget és Délkelet-Ázsia békéje helyreállításának feltételei. A világ haladó közvéleményével együtt szolidaritásunkról biztosítjuk az amerikai imperialista agresszió ellen, függetlenségéért és szabadságáért hősiesen küzdő vietnami népet. Budapest, 1970. november 25. D. KÁLDY ZOLtXn Sk. SZAMOSKÖZI ISTVÁN Sk. evangélikus püspök* református püspök* aielnök aielnök PALOTAY SÁNDOR sk- Dr. PÄLFY MIKLÖS sk. a Szabadegyházak Tanácsa elnöke, evangélikus teológiai professzor* aielnök az Ökumenikus Tanács főtitkára
