Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-30 / 35. szám

p

Uj vil

Ézsaiás 32, 15—18

„Micsoda idők!” — ez itt nem múltba merengő kiáltás, hanem jövőbe néző prófétai sóhajtás. A messiási kor képe van előttünk, ahogyan az nemcsak az Ószövetség, hanem még az

Újszövetség számára is ígéret.

Üj világ születik, „amikor kiöntetik reánk a Lélek a magasból.” Az ószövetségi próféta egy pusztában lakó, sok háborúságot szenvedett nép fiaként a számára legkívánatosabbat Írja: a kietlen pusztából szántóföld lesz, a termőföldből erdő, dúskálni lehet a kívánatos emberi-társadalmi javakban, hiszen a jogosság és igazság gyümölcseként biztonság és nyugalom, békesség uralkodik.

Mi, akik tudjuk, hogy, az ószövetségi prófécia a messzi jövőbe nézve úgy látott, mint mikor az ember távoli hegycsúcsok figyelése közben azok egymáshoz viszonyított távolságát nem érzékeli jól, visszafelé nézünk a messiási korra, Jézus személyére és művére. A prófécia részben már beteljesedett, részben pedig olyan ígéret, amelyik valóraváltása a mi feladatunk is. A messiási üdvkor kötelezése, hogy Isten akarata ne csupán a lelki élet síkján legyen új világ, hanem emberek együttélése vonalán igazság és jogosság, biztonság, nyugalom és békesség uralkodjék. Nem valamiféle földi elképzelések szerinti paradicsom az üdvösség a halálon inneni siralomvölgy után, hanem olyan valóság, amelyikbe már itt beléphetünk, sőt be is kell lépnünk. Az új világ a Lélek munkája rajtunk: új szívre, új indulatra, isteni-krisztusi magatartásra van szükségünk. A keresztyénség- nek bűnbánattal kell éppen ma megváltani, hogy a történelemben rendelkezésére álló évszázadok alatt nem valósította meg ezt az új világot, a jogosság és igazság, a nyugalom és békesség világát. Még a keresztyének között sem, az egyházak között sem látszik sok a békesség uralmából, hát még az iín. „keresztyén” nemzetek között, kik két világháború során ölték egymást, éppen a mi századunkban.

Isten új világot akar teremteni körülöttünk. Igéje, üzenete azt célozza, hogy megújuljon a szívünk, az Istennel megbékélt emberek kell, hogy egymással is megbékéljenek. Ahogyan egyik régi egyházi énekünk mondja: „Eljött hozzánk az üdvösség”. .. és ez tettre buzdít. Öröm tudni, hogy a keresztyén- ség nagy egészének lelkiismerete ma már ráébredt arra, hogy mennyire fontos az anyagi javák világszinten történő igazságosabb elosztása, a béke megtartása és az ezért folytatott küzdelem, oly gazdag világunk sok-sok ezernyi éhezőjének megsegítése. Az egyházi világszervezetek e téren végzett erőfeszítései méltán kelthetnek elismerést.

A kérdés ezért, mit teszünk mi, mit teszek én. Meglátszik a Lélek munkája az életemen. Tudunk-e Isten megígért és előttünk álló üdvösségéből, annak áldásaiból valamit fölmutatni?

Isten új világának távlata kettős: már itt van Jézusban és mégis várat magára, mint beteljesedés. Isten magához szólító szavának föltétele azonban olyan élet, hogy elhangozhassék rólunk is: „Jól van, jó és hű szolgám... !”

_________ ifj. Harmati Béla

IM

ÁDKOZZUNK

Istenünk, köszönjük áldásodat, lelki és testi áldásodat egyaránt. Bevalljuk, hogy sokszor elfeledkeztünk arról, hogy áldásod kötelez is. Kötelez arra, hogy tovább adjuk. Segítsd egyházadat és híveidet, hogy Lelked által átformálódjunk a Te igazságod és békességed hordozóivá. Hadd legyünk olyan szolgáid, akik a Tőled kapott talentumokat nem elássák, maguknak elrejtik, hanem tovább adják, és így megsokszorozzák azokat. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1970. augusztus 30-án

Az új ház

Deák tér de. 9 (úrv) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv) dr. Kelen András, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél

11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de.

8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út. de. 11 Benczúr László. Váci út. de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél

10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágú Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis- pest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11 (német), de.

11 (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv) Fülöp Dezső. XIL Tartsay Vilmos u. de. 9 RuttEVANGELIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadód D. Korén Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

70.2390

Athenaeum Nyomdai Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

kay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csengődi László. Pesthi- degkút de. fél 11 Csengődy László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11 (úrv) Bencze Imre, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 (úrv) dr. Sólyom Jenő. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság ünnepe után a 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 17, 11—19; az igehirdetés alapigéje: Ézs 32, 15—18.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet TÓTH—SZÖLLÖS MIHÁLY dunaegyházai lelkész.

— Harangok villanymeghajtásának beszerelését jól bevált módszerekkel, jutányos áron, garanciával vállalom. Hívásra a helyszínre utazom és részletes tájékoztatással szolgálok. Kraszkó Jenő villanysze- relőmester. Békéscsaba, Gyulai út 22. sz.

ANDRÉ PHILIP PROFESSZOR

a francia protestantizmus egyik vezéregyénisége, július

5-én 68 éves korában Párizsban elhunyt. Mint közgazdász és szociológus de Gaulle 1945-ben alakított első kormányában gazdasági miniszteri tárcát kapott és hosszú éveken keresztül a francia református egyház külügyi bizottsága tagjaként vett részt a nemzetközi egyházi életben. Referensként vett részt az 1966-os genfi „Egyház és társadalom” konferencián és tanácsadóként az Egyházak Világtanácsa 1968-as Uppsalában tartott világgyűlésén.

Mindegyik ablak mögött egy-egy fej volt látható. Némelyiket alig lehetett felismerni. A függöny takarta el. Egyik-másik fejnek laposra volt nyomva az orra. A kíváncsiság volt az oka. Mindegyik fej öreg volt, haja szürke. Ezt meg lehetett ismerni. Az arcoknak ez a frontja nem volt rendkívüli. Mindennap lehetett látni. Ha a kertajtó meg- csikordult, mind felbukkantak. Barázdákkal teli ráncos arcok. Nyolc-tíz néha több. Nemcsak kíváncsiság látszott az arcokon. Több ennél. Érdeklődés, feszültség, öröm.

Sokszor csak a tejes hozta a kannákat, vagy a kéményseprő jött éppen. Ha a postás érkezett, nyugtalanság lett úrrá rajtuk. Az arcok eltűntek az ablakból, mintha elébe akartak volna sietni. Csakhamar azonban ismét az ablaknál voltak, mert a postát csak az ebédnél osztották ki. És mindegyik azt latolgatta, kiké lesznek a csomagok? Hiszen két csomag is volt.

— Három volt — mondta Franciska. Pontosan láttam, hogy három. Bizonyára Kiss- nének érkezett. Neki fia él külföldön — magyarázta Auguszta.

Szenzációszámba ment, ha

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről”. (Zsolt 103, 2)

VASÁRNAP.— „Egy rövid szempillantásig elhagytalak és nagy irgalmassággal egybe- gyűjtelek”. (Ézs 54, 7) A heti ige Isten dicsőítésére és ma- gasztalására biztat minket. És ha végigolvassuk a hét napjainak igéit, nem is tehetünk mást, csak áldhatjuk és magasztalhatjuk a szentháromság egy igaz Istent, aki kegyelmét, szeretetét, jóságát és bűnbocsánatát ajándékozza nekünk. Az lehet, hogy Isten néha egy-egy pillanatra magunkra hagy minket, de ezt is a mi érdekünkben teszi. Azért, hogy hitünket tisztítsa, bizo- dalmunkat növelje, szerete- tünket erősítse. Magasztaljuk őt őszinte szívvel!

HÉTFŐ.— „Ha megtértek az Űrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak.” (2 Krón 30,9) A bűn útján kétféleképpen lehet járni. Lehet úgy, hogy bűnt bűnre halmozunk, hitetlenségünk és szere- tetlenségünk egyszer s mindenkorra megkeményíti a szívünket. Ezt az életfolytatást azonban nem követheti más, csak az ítélet és a kárhozat. De a hibák, a bűnök elkövetése után van egy másik út is: ez pedig a bűnbánat, a megbocsátás és a kegyelem útja. Isten ma azért szólít meg minket, hogy önvizsgálatot tartsunk, hogy megvizsgáljuk az életünket, hogy megbánjuk bűneinket és hozzá térjünk. Nála mindent megtalálunk: bűnbocsánatot, kegyelmet, üdvösséget.

KEDD.— „Dicsőítsétek az Urat, mielőtt setétség lenne”. (Jer 13, 16) Milyen jó, hogy nem kell bizonytalanságban botorkálnunk földi életünk útján! Világosságban járhatunk, hiszen maga a Világosság járja előttünk az utat. Jézus Krisztus az, aki példát mutatott számunkra nemcsak az Istenben való hitre, hanem az emberek iránti soha meg nem lankadó szeretetre is. És mi sem járhatunk más úton! Csak a hit és a szeretet útján. Az ige világossága ragyog utunkon, járjuk biztos léptekkel a keresztény élet útját.

SZERDA.— „Az Űr, a te Istened megáldott tégedet a te

Megjelent D. Káldy Zoltán: ÜJ ÜTŐN

című könyve Ára: 135,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon

Guszti a füvet kaszálta. Guszti a kertész. Már nem kaszával dolgozott, bár ahhoz is jól értett. Fűnyírógépe volt. Motoros. Mikor a motort elindította az arcok mind megjelentek. Még a fehér főkötősek is pár percig az ablaknál voltak. A zaj, a motorzúgás a várost hozta közelebb hozzájuk, amely több kilométerre feküdt tőlük, s vonaton egy órát kellett odautazniuk.

Gusztáv gyakran nyírta a füvet. A gép játékszere volt. Az egész ház örült a zajnak, a mozgásnak, minden új arcnak, amely a hétköznapok keretein túlról jött, még akkor is, ha egészen hétköznapi esemény volt. Ma ünnepnap van. Nem karácsony, nem húsvét, ajándék sincsen. De autó állt meg a ház előtt, egészen modern autó.

— Tehertaxi — mondotta Franciska s a szó olyan volt, mint arany alma ezüst tálcán. Üj bútorok? — kérdezte tovább. A te fejedben vannak új bútorok — válaszolt Auguszta. Talán a Fűszért szállít — vélte Berta. Csak pénteken szokott — tájékoztatták őt a többiek.

A többi asszony, egy emelettel lejjebb, helyesebben fogta fel az eseményt, ök persze

kezednek minden munkájában”. (5 Móz 2, 7) Nagy dolog Isten áldása az ember számára, éppen ezért meg kell becsülnünk áldó kezét. Pedig mi sokszor inkább arra vagyunk hajlamosak, hogy zúgolódjunk, hogy elégedetlenkedjünk,

hogy mindig többre vágyjunk. Ezért nyitja meg szemünket a a mai ige, hogy észrevegyük: Isten áldása kísér minket életünk minden napján. Az ő áldása nyomán van munkánk és van erőnk munkánk elvégzésére. Az ő áldása, hogy munkánk eredményes és nem hiábavaló munka. Az ő áldása, hogy szeretteink szeretete vesz minket körül.

CSÜTÖRTÖK. — „A roska- dozókat erővel övezi fel”. (1 Sám 2, 4) Sokszor nehéz számunkra az életút egy-egy szakasza. Betegség, gyász, szomorúság és fájdalom, vagy talán meg nem értés teszi számunkra nehézzé a napokat. Ilyenkor úgy látjuk, hogy egyszerűen nem bírjuk az életet, összeroppanunk a teher alatt. Ezért vígasztal és bátorít a mai ige, amikor arra figyelmeztet, hogy Isten tud erőt adni nekünk, ő meg tudja erősíteni lábainkat és kezünket, hogy a terheket el tudjuk viselni. Könyörögjünk segítségéért, és adjunk hálát neki megtapasztalt szeretetéért.

PÉNTEK. — „Illőnek tartom, megjelenteni a jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten”. (Dán 3, 32) Mennyivel másab- bak vagyunk mi, mint Dániel! Mi nem szeretünk beszélni arról, hogy Isten hogyan vezet és bátorít minket, milyen sokszor megtapasztaltuk már szeretetét, jóságát, hányszor „oldódott meg” életünknek egy- egy megoldhatatlan problémája. Pedig olyannak kell lennünk, mint Dániel! Isten sze- retetéről, gondoskodásáról kell bizonyságot tennie nemcsak ajkunknak, hanem szívünknek és egész életünknek is. Így lesz gazdagabb a másik ember élete is, s így leszünk Isten hűséges gyermekei.

SZOMBAT. — „Most azért, ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem a te utadat, hogy ismerjelek téged”. (2 Móz 33, 13) Alig lehetne méltóbb befejezést találni erre a hétre, mint ezt a nagyon alázatos, hittel teli igeverset: ha kedvesek vagyunk az Űr színe előtt, adja nekünk is ismeretét. Az az áldás, amelyben az egész hét folyamán részeltetett minket, legyen a mienk. Az az erő, amelyet ő adott nekünk, adjon erőt a hitre és a szeretetre. Tanulmányozzuk az ige szavát, járjuk az ő útját, s így talál kedvességet előtte hitünk, szeretetünk, egész életünk.

H. L.

nem Franciska, Auguszta és Berta voltak, hanem Ilona, Antónia, és Matild. Majdnem kánonban mondották: „Az új lakó, az új lakó, az új lakó”.

Még nem lehetett látni, ki az. Állólámpa, hintaszék jelent meg első tanúként leleplezve a tehertaxi titkát. Ez persze magával hozhatja állólámpáját, — zúgolódott Antónia —, nekem persze otthon kellett hagynom kis íróasztalomat. Hintaszék — mormogott Ilona. Micsoda gyerekség.

Végre a harmadik emeleten is megértették a szenzációt. Nem paradicsom vagy csirke, sem kenyér, sem káposzta, hanem bútorok érkeztek.

— Mi lehet a zsákban? — kérdezte Auguszta. Régi ruhák? Krumpli? — vélte Antónia. Talán téli alma — egészítette ki Berta. A zsák eltűnt a rakodóval együtt, s az utolsó titok is leplezetlenül állt a ház előtt. Ágy, fiókos szekrény, két szék, két kosár, négy karton. Nahát — szólt Antónia, s otthagyta az ablakot. Jön már — hívta őt vissza Ilona. Pillanat múlva mind ismét az ablaknál voltak. Az új lakó pedig valóban megérkezett. Fiatalasszony vezette karjánál fogva. Járása kissé bizonytalan volt. A kék szalmakalap sem a kopott kabáthoz, sem az időjáráshoz nem illet.

— Hiszen púpos — szólt Auguszta kissé fitymálón. Nagyon tapintatlanul szólt. Az ő egyik lába merev volt, s maga után húzta. Bizonyára a lánya — jegyezte meg Antónia. Bizonyára az unokája — állapította meg Ilona. Az unoka- huga volt, aki nénjét az öregek otthonába kísérte. A néni kívánsága volt, hogy így gondoskodjanak róla. Két évig kellett várakoznia, kicsit szé- gyelte magát, hogy egy másik ember halálára kell várakoznia, hogy bekerülhessen. Ha majd ismét meghal valaki, felszabadul egy ágy — mondta a vezetőnő.

Most hát itt tartottak. Gör- bedten ment fel a lépcsőn. Az arcok eltűntek az ablakokból. Most mind ott voltak a lépcsőnél, a lépcsőházi fotelekben ültek. Mindannyian átkapcsoltak a barátkozásra. De inkább az unokahugnak, mint nénjének szólt. Teréz kimerültén esett a székbe, a nővér pedig elrendezte az ágyat.

— Érezze jól magát, mint otthon.

— Köszönöm — mondta Teréz és levette szalmakalapját. Jól érezte magát.

Mindent megkapott, amire szüksége volt. Főztek neki és az asztalt is megterítették. Nem kellett törődnie a kályhával és a ruhamosással. Ha fájdalmai voltak, tüstént megkapta rá az orvosságot. Persze gyakran vágyakozott régi szobája után és hiányolta a vitrint, meg a zongorát, amelyen még mindig játszani szokott, ha hibásan is.

Neki is szenzáció lett a hétköznap. Megcsodálta a kertészt és gépét, örült, amikor jött a tejes és a Füszért. Még a kéményseprő is örömet szerzett neki. Semmiben sem különbözött a többitől. Csak éppen púpja volt. Mégis egy kissé más volt, mint a többi. Legtöbbször csendben volt, ha az özvegyek tizennyolc fejű társasága körben ült és panaszkönyvet „fogalmazott”. Puha fotelekben ültek, növények és virágok között. Amit összefecsegtek, attól gyakran fülfájást kaptak. Auguszta vicceket mesélt, amelyek már nem illettek korához. Antónia a testvért szidta: „Soha sincs itt, amikor kellene”. Franciska pedig ételkritikusnak specializálta magát. „Megint kevés a só” mondta hétfőn. „A hús nagyon zsíros”, szólt kedden. És szerdán: „Mindig csak gulyás! Mit csinálnak ezek a mi pénzünkkel? Szombaton a pástétomot szidta és a szokásos szombat esti vajat.

Teréz mindezt nem tudta megérteni. Sohasem értett az inyencfálatok elkészítéséhez. Nekem ízlik — szokta mondogatni, s a többiek csalódott arccal hallgatták. Teréz előtt óvatosan intett Auguszta. Kémkedik — egészítette ki alaptalanul Antónia. Vajon miért tesz úgy, mintha neki itt minden tetszenék — mormogta Ilona és tovább rágcsált a csirkecombon, amit ebédről hozott magával.

Teréz nem tudta, mit beszélnek róla. Észrevette azonban, hogy mindig elhallgatnak, ha közelükbe jön. És utána mind barátságosan szólnak. Jobban szeretett volna egyes szobái kapni. Nem volt mindig köny- nyű négy ember kívánságát és véleményét egy nevezőre hozni.

Ha az egyik friss levegőt kívánt, a másiknak fázott a lába, s a harmadik prémsapkát tett a fejére. Ha csomagot kapott az egyik, a többiek, úgy serénykedtek a kibontásnál, mintha ajándékokat osztanának széjjel. Ha Vilma bekapcsolta a rádiót, Katalin a zajra panaszkodott. Az egyik Beethovent szerette a másik Bachot. Még a dzsesz is műsorra került. Egy unoka ugyanis tánczenekarban játszott.

Egy hét múltán új szenzáció volt a házban. A lelkész látogatta meg az otthont. Mielőtt a csengő hangja összehívta volna a ház lakóit, már mind felfedezték őt, s az ablakban megjelentek a régi arcok.

— Szürke ruhában — állapította meg Antónia. Csinos jelenség — vélte Ilona. Jobban szeretném, ha valami ennivalót kapnánk — gonoszkodott Auguszta, még bibliai igékből sem lakhatunk jól. Jobban szeretem, amit a Füszért szállít, mert azt legalább harapni lehet. Nem egészen úgy gondolta, ahogy mondta. Mindenekelőtt azért nem, mert fogsora már két éve egy bonbondobozban pihent.

Kórusban köszöntötték az öregek a lelkészt, aki sokkal jobban érezte magát itt, mint a presbitériumban. Jó napot lelkész úr! Lelkész úr így, lelkész úr úgy. Mindenki jobbik oldalát fordította kifelé és jámborul viselkedett. Az egyház emberének pedig mindenkihez megvolt a megfelelő szava.

— Az új lakóval sok hűhót csapott — jegyezte meg Auguszta este. Persze, az unokaöcs orvos — jelezte Antónia, a mindent tudó. Mégiscsak személyválogató az egyház — egészítette ki Ilona. Hm. Szeretet. Jól tud beszélni a szere- tetröl. Ott ül a székében pipázva, bélyeggyűjteményét rendezi. Mit tud ez a világról. A lelkészek az életen kívül élnek. Mindig bűnbánatot kell prédikálnia. Nálunk szegény embereknél is, akik szerényen élünk, nem iszunk, nem táncolunk.

— Nem is dohányzunk — mormogta mosolyogva Auguszta közbe és mindnyájan nevettek, mert Augusztának mély hangja volt, mintha cigarettázott volna. Ifjú éveiben naponta tizet szívott.

Ismét volt hát társalgási anyag. Csak Teréz nem beszélt sokat. Mozdulatlan hintaszékében ült és olvasott.

— Mit olvasol tulajdonképpen? — kérdezte Katalin

— Az új házirendet olvasom.

— Az új házirendet? Tréfálsz? Itt függ a régi. Kívülről tudom. Mindenki tudja.

„Hétkor felkelés. Nyolckor reggeli. Tizenkettőkor ebéd. Háromig csendkúra. Vacsora hétkor. Kilenckor lámpaoltás. Utána teljes csend a házban. Szemetelni nem szabad. Kerüljük a lármát. Látogatók mellőzését kérjük”. Gyerekekként kezelnek bennünket ezek. Kell a rend, bizonyos, de...

— Igen, rendnek kell lenni — szakította félbe az egyáltalában nem szófukar Teréz, de ez nem elég. A szív rendje is hozzátartozik.

— Ez áll az új házirendben, amelyet olvasol? — kérdezte Katalin gúnyolódás nélkül.

— Helyesen mondod — felelt Teréz ünnepélyesen. És azután úgy olvasta fel az új házirendet, mintha prédikáció lenne: „A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, hanem együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”

„Ámen”, szólt Katalin. „Pál apostol”, egészítette ki Teréz komolyan és a szeme csillogott.

Németből: Muncz Frigyes