Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-06 / 36. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM 1970. szeptember 6. Ára: 2,— forint ELKÜLDETTÜNK A VILÁGBA — A Lutheránus Világszövetség Ötödik Nagygyűlése Evianban —* A Nagygyűlés résztvevői Noha az egyházi konferenciák és nagygyűlések virágkorát éljük és a sorozatos konferenciák és gyűlések miatt sok tekintetben veszítettek értékükből a nagy egyházi konferenciák, mégis tagadhatatlan, hogy a Lutheránus Világszövetség nagygyűléseinek változatlanul nagy a tekintélyük. Ezt el kell mondanunk az Evianban tartott nagygyűlésről is. Legfeljebb annyit kell hozzátenni az értékeléshez, hogy míg az 1963- ban Helsinkiben tartott nagygyűlés inkább ünnepélyes jellegű volt, nagy felvonulásokkal, és külsőleg is bizonyítani igyekezett az evangélikusság tekintélyét és súlyát a világban, Evianban a nagygyűlés inkább munkagyűlés jellegű volt. Nem volt ünnepélyes felvonulás az utcákon a megnyitó istentisztelet előtt és a mégnyitó istentiszteleten sem érsek, vagy püspök prédikált, hanem egy fiatal, 35 éves francia lelkész dr. Marc hienhard. Jellemző volt az egyszerűségre az is, hogy nem voltak nagy ünnepi étkezések, hanem a nagy tekintélyű érsekek, püspökök, professzorok — sokszor mellükön az arany kereszttel — egy úszoda éttermébe mentek ebédelni, tálcáikkal beálltak a fürdőruhás nyaralók közé és az önkiszolgáló rendszer alapján kapták meg ételüket Magunk részéről csak helyeselni tudjuk, hogy nem az ünnepélyességen, a felvonuláson, hanem a munkán volt a hangsúly. Ez jobban illik Krisztus egyházához. Porto Alegre — Evian A világ evangélikusságának képviselői éveken keresztül arra készültek, hogy a Lutheránus Világszövetség ötödik nagygyűlése a brazíliai Porto Alegrében lesz. Amikor uralomra került Brazíliában a jelenlegi katonai rendszer és egyre többet írtak a külföldi újságok arról, hogy a katonai diktatúra hogyan él vissza az emberi jogokkal és nyomja el a haladó embereket, egyháziakat és nem egyháziakat egyaránt, a világ evangélikus- ságában egyre jobban szaporodtak azok a hangok, amelyek azt kívánták, hogy a nagygyűlést ne Brazíliában, hanem valamelyik más országban tartsák. Végül is néhány héttel a nagygyűlés megkezdése előtt a Lutheránus Világszövetség szűkebb körű vezetősége, magára vállalva a döntés terhét, úgy határozott, hogy a nagygyűlést nem Porto Alegrében, hanem a franciaországi kis tóparti városkában, Evianban tartják. Ez a döntés viszont ugyancsak kihívta sokaknak az ellenkezését. A nagygyűlés első napján nyilvánvalóvá lett, hogy sokan vannak olyanok, akik Porto Alegrében szerették volna tartani a nagygyűlést. Elsősorban a brazíliai evangélikusok, általában a latinamerikai delegátusok és az ún. „harmadik világ” kiküldöttei szólaltak fel élesen Evian ellen. Állandóan azt hangsúlyozták, hogy a nagygyűlés fő témája „Elküldettünk a világba” arra kötelezte volna a nagygyűlést, hogy ne egy „csendes tóparti gyógyhelyen” tegyen bizonyságot Jézus Krisztusról, hanem abban a Brazíliában, ahol megfosztják az embereket jogaiktól és a katonai diktatúra elnyomást gyakorol. Velük szemben mások azt emelték nai rendszer vezetője a nagygyűlésen proklamációt olvasott volna fel. Ezt nem vállalhatta a Lutheránus Világ- szövetség. Egy teljes napig folyt ezekről a kérdésekről a vita, miközben Kari Gott- schald a brazíliai evangélikus egyház elnöke a nagygyűlésen felolvasta egyházának üzenetét, amelyben elítélte a Lutheránus Világszövetség elnökségének Evian melletti döntését, és ezt követően elhagyta a nagygyűlést s visszautazott Brazíliába. Egyházunk képviselőinek ebben a kérdésben az volt a véleményük, hogy egyfelől egyetlen tagegyháznak nincs joga megítélni a brazil evangélikus egyház pozitív magatartását a brazil kormánnyal szemben, mert minden egyháznak saját magának kell döntenie abban, hogy miképpen viszonyul a saját állami felsöbbsé- géhez és ahhoz a társadalomhoz, amelyben él. Másfelől helyeseltük a Lutheránus Világszövetség vezetőségének Evian melletti döntését, mert ezzel kikerülte, hogy Porto Alegrében való esetleges megjelenésével „erkölcsi bizonyítványt” adjon a katonai diktatúrának, amelynek visszaéléseit a mi magyar evangélikus egyházunk tagjai egyértelműen elítélik. Ami viszont a bizonyságtételt illeti, az a meggyőződésünk, hogy a bizonyságtételnek nem egyedüli formája egy nagygyűlés és ezzel összefüggő „felvonulás”, hanem van a bizonyságtételnek sok más olyan formája, amellyel a világ evangélikussága élhet még a brazil katonai rendszerrel szemben is. Tény, hogy Evianban egynapos heves vita után, melynek során, szinte percenként hangzott el Porto Alegre és Evian neve, megnyugodtak a részvevők és megkezdődött a tényleges munka. Az elnöki és főtitkári jelentések A nagygyűlés munkája — az ilyenkor elhangzó különböző köszöntések után — a Lutheránus Világszövetség Helsinkiben megválasztott el» nőkének, Fredrik A. Schiotz- nak bevezető előadásával indult. A nagygyűlés főtémáját „Elküldettünk a világba” taglalta. Részletesen szólt arról, hogy nem akárki, hanem Isten küldi az egyházat a világba való szolgálatra. Hangsúly a bűn nyomán szenved a különböző problémák alatt. Ebben a világban kell az egyháznak elvégeznie szolgálatát a rábízott drága kinccsel, az evangéliummal és a neki adott szeretettel. Schiotz elnök előadásában nem maradt meg az általánosságok -mellett, hanem utalt azokra a konkrét problémákra is, amelyek világunkat megosztják és az emberiség nagy családjának életét leterhelik. Ez az előadás megadta a nagygyűlés alaphangját és kiinduló pontul szolgálhatott a négy bizottságban folyó munkához. Dr. Andre Appel főtitkár jelentése két részből állt. Az első jelentésében részletezte annak történetét, hogy miért került sor a nagygyűlésnek Evianban és nem Porto Aleg- rébén való megtartására. A jelentésből kiderült, hogy a Lutheránus Világszövetség nagyon erősen fáradozott azért, hogy a nagygyűlés Porto Alegrében legyen és szinte minden lehetőséget kihasznált arra, hogy biztosítsa a nagygyűlésnek Brazíliában való megtartását. Végül mégis zsákutcába kerültek, rajtuk kívül álló okok miatt. — A másik főtitkári jelentés a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottságának a munkáját vázolta. Itt szó volt a „világért” folyó munkáról is. Ez utóbbiról, a mi magyarországi evangélikus egyházunk küldöttségének az volt a véleménye, hogy a Lutheránus Világszövetségnek a világ égető nagy problémái között sokkal konkrétebben és határozottabban kell szolgálnia, mint azt a főtitkári jelentés tükrözte. Ennek a nyílt plénumon is hangot adtunk. (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán Badacsonytomaj A Balatonnak ez a vidéke az a ritka hely az országban, ahol még a reformáció korában sem tudott gyökeret verni a protestantizmus, amikor pedig az ország háromnegyed része a reformáció oldalán állt. Annál érdekesebb, hogy Badacsonytomajon — történelmükben első ízben — 1949- ben alakult meg az evangélikus fiókegyház, Kővágóőrs anyagyülekezethez tartozóan. Hamar összefogtak az ugyancsak szórványsorsban élő református testvérekkel, s a római katolikus plébános meghívására a katolikus plébánia alagsorában tartották közös istentiszteleteiket az evangélikusok és reformátusok. A kis közösség hamarosan kinőtt a hatalmas kéttornyú rk. templom árnyékából, s 1956-ban saját templom építését vették tervbe. Ennek érdekében telket is vettek, de az új épület megépítéséhez nem volt anyagi erejük. 1963-ban kiváló lehetőség nyílott: megvettek egy régóta használaton kívül álló kovácsműhelyt. Ezt alakították át Berzsenyi Jenő építész, egyházmegyei felügyelő tervei szerint imaházzá, amelyben a fűthető imatermen kívül egy kisebb, lakható szobát is létesítettek. Az imatermet 1965-ben vették használatba, de a teljesen kész épületet csak 1967-ben szentelték fel dr. Bakos Lajos református és D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspökök. Az épület vételére és átalakítására 120 000 Ft-ot fordítottak. Ebből az evangélikus részre eső felerészt a hívek jelentős áldozatából és közegyházi segélyből fedezték. Evangélikus lélekszám 78. Havonta kétszer tartanak istentiszteletet. Az anyagyülekezet lelkésze az építéskor is, ma is Sümegi István, aki beszámolóját így zárja: „A régi kovácsműhely a Szentlélek műhelyévé vált, ahol immár ö akarja formálni szent tüzével Isten tetszésére, felebarátaink, magyar népünk javára életünket.” JAPAN A japán keresztyének Egyesült Egyháza felszólította a japán kormányt, hogy mielőbb mondja fel az Egyesült Államokkal kötött kölcsönös segélynyújtási szerződést. A haA Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 24 éves történetében első eset, hogy finn vezető személyiség került az elnöki székbe. Ugyancsak első eset, hogy nem püspök, vagy egyházi elnök, hanem professzor lett az elnök, s korban ilyen fiatalon sem került még egyetem prorektora Helsinkiben. Tudományos pályafutása megindulásakor a következő kérdésekkel foglalkozott kiemelkedőbben: Augustinus államfogalma — A finn művelt osztály vallási szabadgondolkodása a múlt század második senki a világszervezet legmagasabb tisztségébe. A LVSZ Evianban tartott ötödik nagygyűlése — mint már hírt adtunk róla — dr. Mikko Einar Juva professzort választotta meg nagy többséggel a következő hat évre elnökké. Juva professzor Helsinkiben született 1918. november 22-én. Most tehát 51 éves. Turkuban érettségizett 1936- ban, lelkésszé 1944-ben avatták Ouluban. Tudományos fokozatai: filozófiából kandidátus Turkuban 1939-ben és Gettysburgban (USA) 1947- ben. Teológiából kandidátus, filozófiából licenciátus és filozófiából doktor Helsinkiben 1950-ben. Teológiából licenciátus és doktor Helsinkiben 1955-ben. A finn Keresztyén Egyetemisták Szövetségének főtitkára 1944—46. Az egyetemisták lelkésze 1948—50. Asszisztens a gyakorlati teológia tanszékén 1950—51-ben, majd docens az egyháztörténelem tanszékén 1951—59, Helsinkiben. A turkui egyetemen a finn történelem tanára 1955—62. 1962 óta pedig a finn és skandináv egyháztörténelem professzora Helsinkiben. Az elmúlt tanév óta az felében (fii. dr.) — A finn gyülekezeti élet, mint a tiszta tan őrzője az évszázadok során (teol. dr.) — államegyház, népegyház. Azóta történelmi és társadalmi kérdésekben mélyenszántó kutatómunkát folytatott. Tanulmányúton és jelentősebb kiküldetésben járt az USA-ban, Indiában, Afrikában, s a legtöbb európai országban. Hazánkban 1968-ban járt a finn—magyar egyházi kapcsolatok során csereprofesszorként, s előadásokat tartott Teológiai Akadémiánkon a következő kérdésekről: a reformáció, mint kora kérdéseinek válasza — a finn egyház és az ébredési mozgalmak — a finn egyház a. huszadik században. Juva professzor a legutóbbi években a LVSZ teológiai bizottságának! volt az elnöke. Most szeretettel köszöntj ük őt a világ lutheránus egyházai közösségének legmagasabb vezető helyén. A LVSZ eddigi elnökei á következők voltak: Anders Nygrén püspök, Lund, 1947— 52. Hans Lilje püspök, Hanno- wer, 1952—57. Franklin Fry püspök, New York, 1957—63í Fredrik Schiotz püspök, Minneapolis, 1963—70. SKANDINÄV EGYHÁZI SEGÍTSÉG PERUNAK \ A lutheránus Világszövetség új elnöke esik arra, hogy nem akár- hová, hanem a „világba” küldetett az egyház, abba a világba, amely az Isten teremtése, de ugyanakkor a bűn következtében megromlott és ki, hogy Brazíliában nem lett volna biztosítva a nagygyűlés teljes szabadsága és teljesen lehetetlen helyzetbe került volna a világ evangélikussága azáltal, hogy a brazíliai katoEgy négymotoros DC—6 mintájú szállító-repülőgépet ajándékozott a „Nordchurchaid” nevű skandináv egyházi segélyszervezet a perui kormánynak, hogy ezzel is köny- nyebbé tegyék a földrengés sújtotta vidék lakosainak megsegítését és az újjáépítést. A STRASBOURGI ÖKUMENIKUS INTÉZET KONFERENCIÁJA SPANYOLORSZÁGBAN A Lutheránus Világszövetség strasbourgi ökumenikus Intézete a salámancai katolikus „XXIII. János ökumenikus Intézet” meghívására 1971-ben Salamancában „Luther és az evangélikus egyházak” címen közös konferenciát rendez. tározat emlékezteti a japán kormányt az alkotmánynak azokra a pontjaira, amelyekben búcsút mond Japán a háborúnak és bizonyságot tesz békés szándékai mellett
